Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

Kecskemét túl közel van Van. ahol sikknek számít Kötve hiszem, hogy Nagykőrös különb lenne a Deákné vásznánál. Csak hát a kisvárosi zárkózott­ság, az információk zárt körű cseréje — ha egyálta­lán léteznek ilyenek — a tudósítót is inkább feltevé­sek leírására készteti, mint­sem megfellebbezhetetlen tények megfogalmazására, így tehát töredelmesen be­vallom — még ha meg is mosolyognak érte —, nin­csenek igazi tapasztalataim a nagykőrösi szexpiacról. Ebből persze nem azt a kö­vetkeztetést vonom le, hogy az nincs is, csak azt, hogy egyelőre nem a nyilvános- í ság előtt zajlik. Szerencsénkre? végül is ki tudja ezt megmondani? A városban olyan szórakozó­helyek, amelyek az ügy meg­szervezéséhez adják a nélkü­lözhetetlen alapot, nemigen vannak, bár, állítólag nem is olyan régen, eldugott utcánk egyik presszójában lehetett kötni alkalmi ismeretségeket, sőt, akár az épületben is el le­hetett intézni az ügyet. Az az igazság, hogy Kecskemét túl­ságosan közel van ahhoz, hogy a városon átutazók in­kább ott próbálkozzanak. A nagyvárosi forgatag alkalma­sabb erre, hiszen nem kell at­tól tartani, hogy bárki is is­merősre akad, s ha akad, a nagyváros a kalandot is job­ban elfogadja, mint a kisváros, sőt, bizonyos körökben az még sikknek is számít: a flört év­ezredek óta az egyik leghá- lásabb beszédtéma, elég csak bizonyításul a világirodalmat idézni. Érdekesebb vetülete a szex­piacnak az egyszerű kíváncsi­ság kielégítése. Mint azt bár­ki láthatja, a miniatűr, nem az eladandó újságok mennyi­ségéhez szabott újságosbódék ablakait egyre gyakrabban és egyre nagyobb mennyiségben díszítik pucérabbnál pucérabb hölgyek — legújabban olykor urak — totálképei, amelyek bemutatják a pőre igazságot. Az újságosnak is élni kell va­lamiből, s amíg lapunkon és a 100—200 forintos lapon is nagyjából ugyanaz a százalék a jutalék, addig nem lehet csodálkozni, hogy megpróbál­ják eladni azokat. S hogy e la­pok mennyire jók vagy meny­nyire nem, azt csakis az olva­sók dönthetik el. Egy szexoló­gus ismerősöm állítja, a leg­jobb közöttük a jugoszláv li- cenckiadás, s a régóta várt Playboy minden, csak nem szexlap. Persze, a piac kiala­kulásáig az igazán fertelmes NSZK-licenckiadás is megta­lálható a standokon, de hát az egy újabb — s régi — igaz­ság, hogy az Ízlések különbö­zőek. Kisajátítás idézőjelben Ocsúdva a meghökkenésből A minap olvastam ezt a szót — kisajátítás — városunk új­ságjában. Meghökkentem, jól­lehet idézőjelben volt. Mon­dom, meghökkentem, mert úgy hírlik, leendő főiskolán­kat akarja valaki kisajátítani. Üjabb rendszerváltás követ­kezne? Elővettem a magyar Értelmező Kéziszótárt, s utá­nanéztem a szónak, mert se­hogy sem értem, bárhogy is akarom. Azt írja: „1. Közér­dekből kártalanítással köztu­lajdonba vesz. Kizsákmányo- lót termelési eszközöktől meg­foszt. 2. Önző módon kizáró­lagos tulajdonának tekint, és így kezel valamit. 3. Nézetet, elvet mástól átvéve sajátja­ként hirdet...” Nos, most, ahogy az értel­mező szótárt a kezemben tar­tom, nemcsak meghökkenésem állandósul, hanem még el is bizonytalankodom. Ha az első jelentését nézem, eltűnődöm : „közérdekből kártalanítással köztulajdonba vesz”. Ha még igaz lenne is leendő főisko­lánk fenntartójára ez a ma­gatartás — mármint a kisajá­títás —, azt valóban kártala­nítással tenné, hiszen, ha ezt elmulasztaná, államosításról kellene beszélnünk. Ez utób­binak pedig inkább elszenve­dője volt, nem pedig szorgal­mazója. Ha a szó második jelenté­sén elmélkedem, zavarom csak nem szűnik: „önző módon ki­zárólagos tulajdonának tekint és így kezel valamit.” Hol volt ott önzés, ahol valaki vissza­kapja azt az iskolát, melynek messze nyúló hagyományai és komoly szellemi kisugárzása volt az egész országban? Ön­zés ... Ha belegondolok, ennek a szónak a főiskolával fájdal­masan összeforrt múltjába, tényleg meglátom benne az önzést. Csakhogy nem az in­dulásával kapcsolatban, ha­nem egy szűk kiszolgáló réteg érdekeit végrehajtó megszün­tetésével kapcsolatban. Az item kisajátítás volt, hanem államosítás, mert kártalanítás sem az egykori iskolafenntar­tót, sem az ezáltal megszegé- nyített várost nem érte. Amikor a szó harmadik je­lentésébe gondolok, még ke­vésbé érzem találónak: „né­zetet, elvet mástól átvéve sa­játjaként hirdet.” Itt már csak kérdezni tudok: ki az. aki né­zetet, elvet mástól átvett és sajátjaként hirdette az elmúlt évtizedekben? Az egykori s a most induló főiskola fenntar­tója? Ó, nem! Ez a kép vala­ki másra illik ... Talán inkább arra, aki nemrég még tőlünk idegen nézetnek a kényszer- zubbonyát akarta ránk húzni. Ocsúdva a meghökkenésből és az elbizonytalanodásból, úgy gondolom, nem helyes eb­ben az összefüggésben kisajá­tításról beszélni, sem idézőjel­ben, sem anélkül. De tegyünk hitet: ne legyen több államosítás se. Fodor Ferenc Hajnali vendég Néhány felhő lebeg a haj­nali égbolton, lassan ébred a város. Puha nesz, macska oson a kövezeten, születő-elhaló zaj; autó. Újra mély csönd. Váratlan esemény ébreszt föl végérvényesen: galamb száll az erkélyre. Lassan tápászko- dom föl az ágyból, vigyázva közelítem a nyitva hagyott szobaajtót, nehogy elűzzem a korai látogatót. Észrevesz, de tűri közellétem. Néz. Vár. Ész­bekapok. Éhes. Kenyeret ho­zok, szórom a morzsákat. Ma­radék óvatosságát is elhagyva kapkodja reggeli élelmét a be­ton erős kopogtatásával. Éppen meghatódom önma­gámban. amikor a borzolt sző­rű galamb pöttyözik a korlát­ra. Haragszom kezdetben, az­tán megenyhülök e válaszra. Napszárította névjegyét ha­gyom a helyén, nem söprőm le. Derű, széles jókedv kísérte egész napom. Zárt ajtók nyíl­tak, önbizalmam nyitotta. Ma­gamon is csodálkoztam, hogy húszast adtam az előttem ke­ringőző kéregetőnek. Annyi mászkálás, ügyintézés után este betoppantam otthonomba. Valami várt; galambtoll a szo­bámban, közvetlenül az er­kélyajtó mellett. A hajnali vendég járhatott a szobában. Talán megsértődött, hogy nem várták, s ítthagyta üzenetét, egy szürke, selymes tollat. Gyorsan kaptam a táskámhoz, hiszen hoztam tegnapi, mor­zsolható kenyeret. Odaszórtam az erkélyre mind. Kinéztem az érett hold alatt százszor is az erkélyre, hajnalban azzal ébredtem, itt van-e az én kis szárnyas vendégem? Reggel is lestem, jön-e már? Fásult, ko­pott maradtam egész nap. Siettem haza. Szinte téptem az ajtót, s rohantam az er­kélyhez. Tele morzsával a pa­dozat. Soha többé nem jött vissza a fölborzolt, búgó ga­lamb. Örökre elszállt. L. M. Az elterjedt tévhit szerint a szex lapoknak egyértelmű késztető szerepük van a leg­különbözőbb szexuális bűncse­lekmények kialakulásában, azok előidézésében. A szexoló­gus cáfol, semmiféle ilyen kapcsolat nincs. Sőt. A legkü­lönbözőbb perverziók egyfajta kielégüléssel érnek véget, ha a betegségben szenvedő ezeket viszontlátja. Ilyen értelem­ben, tehát éppen szorongás- csökkentő hatásuk miatt egyenesen gyógyszerként hat­nak. Akár így van, akár nem, Nagykőrös minden tekintet­ben átlagosnak mondhatja magát. Magánbeszélgetések­ben sokszor és sokat beszél­nek arról, hogy kulturáltan jobb, mint kultúrálatlanul, és sokatmondó pillantásokat vet­nek egymásra. Lehet, hogy lesz olyan is, aki felkeresi a lajosmizsei masszázsszalont. Bár egy ismerősöm ismerőse Görögországban ment el egy műintézménybe, s amíg ott a földi paradicsomban érezte magát, a hölgy a körmeit ma­nikűrözte. Hiába, a munka, az munka, ha már fizetnek ér­te... Ballai Ottó Biosó Biosó elnevezéssel a napok­ban megkezdődött a négy- és másfél kilós csomagolású bio­humusz kiszállítása a boltok­ba az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet biohu- musztermelő telepéről. Hosz- szú út vezetett idáig. Az or­szágban csak az irsaiak ren­delkeznek natúr gilisztatrágya- értékesítési engedéllyel. Több év alatt sikerült teljesen fer­tőzésmentes, kereskedelmi for­galomba hozható gilisztatrá­gyát nagy tételben előállítani. A Biosó árusításának megkez­dése előtt egy gödöllői kutató- intézetben .kétszer is alapos vizsgálat alá vetették és kitű­nő minőségűnek találták, amely meggyorsítja a növények fej­lődését. Az integrált hálózatot figyelembe véve, heti 10-20 tonna Biosót tudnak csomagol­ni és kiszállítani. Az első szál­lítmányok a budapesti virág- és gazdaboltokba kerültek, tetszetős csomagolásban. Ha a kisgépesítést megoldják, akkor a vidéki nagyvárosokba is szál­lítanak a biztató jövő előtt ál­ló Biosóból. Nem a szocialisták akadékoskodnak Mendemondák - információ nélkül A Szocialista Párt városi szervezetének ideiglenes el­nöksége múlt év novemberé­ben — részben a tagság ellen­vetése ellenére — a Hősök te­rei épületről azt határozta, hogy az kerüljön egycélú hasz­nosításra (pl.: tanítóképző), in­góságaival együtt. Az MSZP vagyonelszámolásának kere­tében ezen épületben 120 négy­zetméterre kezelői jogot kért és kapott. Ez három helyiséget jelent. A januárban megvá­lasztott elnökség mindezeket elfogadta, az épületet január el­sejével a városi tanács keze­lésébe átadta, és azt is nyilvá­nosságra hozta, hogy megfele­lő csereingatlan esetén nem ragaszkodik ahhoz, hogy eb­ben az épületben maradjon. A városi pártmegbeszélése­ken a Szocialista Párt egyér­telműen támogatta, hogy min­den párt kapjon épületet vagy helyiséget. Az év során min­den Nagykőrösön működő párt ezt meg is ’kapta, a Szocialista Párt által ismeretlen jogi konstrukcióban. (A konstruk­ció nem is tartozik ránk.) Ugyanebben az időszakban a Hősök terei épület bútorzatá­ból, a városi tanács engedélyé­vel, rendezték be az új párt­helyiségeket. Az MSZP saját használatára alig maradt vala­mi. Azt is megjegyezzük, hogy több, a városban működő szer­vezet értékesítette ingóságait, a szocialisták nem ezt tették. A nyár elején megtartott párt­közi tanácskozáson elfogadtuk, hogy a volt MHSZ-helyisége- ket a Rákóczi úton kezelésre megkapjuk. (Megjegyezzük, hogy ezek területe kisebb, mint a -Hősök terei épületben hasz­nált három helyiségünk. A nyár folyamán azonban sem­mi sem történt, arra hivatkoz­va, hogy a júniusi tanácsülés határozatképtelen volt.) Ugyanakkor szeptember ele­jén továbbra is minden érte­sítés nélkül szinte kizártak minket a Hősök terei épület­ből. Ezt követően vetettük fel ismét, hogy miért nem kaptunk csere kezelői jogot. Ekkor újra csak ígéretet kaptunk. Eközben a Parlament megvonta a régi rendszerhez fűződő nyolc tár­sadalmi szervezettől ezt — köztük van az MSZP is. A Magyar Szocialista Párt nagykőrösi városi elnökségé­vel konkrétan mind a mai na­pig senki sem közölte, hogy ki, mikor, milyen formában, ter­jedelemben veszi igénybe a Hősök terei épületet. i::iü Természetesen a Szocialista Párt helyi szervezete hivata­los megbeszélés, megfelelő csereingatlan biztosítása esetén, a választásokat követően ta­valy megfogalmazott állásfog­lalásának megfelelően, tovább­ra is kész elköltözni. Termé­szetesen a csereingatlannak vagy a bérleménynek (ha a Parlament majd így dönt) be­költözésre alkalmasnak kell lenni, meg kell oldani a mun­kához szükséges telefon és te­lefax áttelepítését. Szükséges­nek tartjuk megjegyezni, hogy a helyhatósági választások elő­készületei idejében az épület bejárati ajtózárainak lecseré­lését atrocitásnak vettük, de mi idáig betartottuk a „játék- szabályokat”. Szabó János, a református tanítóképző szervező igazga­tójának kezdeményezésére szeptember 20-án megbeszé­lést folytattunk. Ez előtt a ta­nács előzetesen kiadta a cse­reingatlanról szóló határoza­tát. Szabó úr közölte, hogy a főiskola hallgatói október 1- jén érkeznek, majd 8-án kez­dődik az oktatás. A szervező igazgató elmondta, hogy bir­tokában van az a megállapo­dás, amelyben a városi tanács vállalta, hogy augusztus 1-jére az épületet kiüríti. Az MSZP városi elnökeként erről ekkor szereztem tudomást. Tekintettel arra, hogy a hely- hatósági választások két for­dulója a napokban lesz, vala­mint társadalmi munkában kell összecsomagolni és elköl­tözni, a megkapott MHSZ-he- lyiségeket is rendbe kell tenni, ki kell takarítani, ezek egyfe­lől időigényes feladatok, más­felől a választási időszakban egy párt számára ez nem le­het elsődleges feladat. Ugyan­akkor megegyeztünk abban is, hogy október hónapban a te­lefont és a tanácstermünket is közösen használjuk. A beinduló református ta­nítóképzőnek, személy szerint Szabó János szervező igazga­tónak eredményes és sikeres munkát kívánunk, a jövőben is figyelemmel kísérjük tevé­kenységüket. Nem a Szocialis­ta Párton múlott, hogy a vá­ros épületét berendezéseitől részben megfosztva vehetik át! Reméljük, hogy — e rajtunk kívül álló okból bekövetkezett probléma — most már mielőbb mindenki számára elfogadha­tó módon megoldódik. Dr. Varga András, az MSZP nagykőrösi elnöke nagykőrösi Észtországi kapcsolat Van mit tanulni egymástól ^ Az észtországi Räpina vá ^ rosának élelmiszeripar ^ szakiskolája tizenegy tagi ^ küldöttséget indított útnak ^ s Nagykörösön a Toldi Mik- ^ lös Élelmiszeripari Szak ^ középiskolában vendéges kedtek. A mintegy kétheté: program alkalmat adott s X tanároknak arra is, hogy n< ^ csak Nagykőrös, de a fővá ^ ros, valamint az ország má: > vidékeivel, így a Tisza, ; ç Balaton nevezetesebb tájai- § val is megismerkedjenek. Maga a kapcsolat úgyszól­ván véletlen jellegű, ám még­is tudatos. A Toldi-iskola nagj hangsúlyt helyez arra, hog> diákjai változatos körülmé­nyek között készüljenek fel a gyakorlati tevékenységre : az­az, minden szakmai munkafo­lyamatot a lehető legjobb gya­korlati képzést adó helyen vé­gezzék. A jó hírű körösi gyár mellett a szakmai gyakorlato­kat Székesfehérvárott, illetve az ország legkülönbözőbb üze­meiben végzik. A külföldi part­nerek sorában szerepel a bul­gáriai Plovdiv városának is­kolája, valamint két, egyko­ron NDK-s város iskolája is. A véletlennek ott volt szerepe, hogy Gábor Gyula, a Gépgyár­tó Szövetkezet munkatársa gé­peket beüzemelni járt az ész­Terv szerint halad a munka Gőzerővel haladnak a Kini­zsi—Hunyadi utcai iskolaépít­kezésen a ceglédi illetőségű vállalat szakemberei. A kü­lönleges — a haladásban az anyagbeszerzés miatt a leg­több gondot okozó — tetőszer- kezet vasszerelvényeit a be­emelés előtt korrózió elleni festéssel látják el, fotósunk Petrák Lajos és Bencsik Ist­ván munkáját örökítette meg. Kissé távolabb, a már elké­szült tantermi szárny ablakai­nak zsaluzását is megkezd­ték: a fakeretbe kerül a kö­nyöklőnek szánt beton. Ezt a munkát Nagy László, Szedla- csek József és Báró Lajos kő­művesek végzik. (Varga Irén felvételei) teknél, s ott éppen akkor ke­restek magyar kapcsolatokat. Kiss Imre, a Toldi igazgató­ja bizakodó a kapcsolat jövő­jét illetően is, hiszen a távol­ság ugyan jó 1600 kilométer­nyi, de az önállósodó Észtor­szággal nemcsak oroszul, de németül vagy angolul is lehet majd kapcsolatot tartani, s azt sem lehet elfelejteni, hogy függetlensége idején az orszá­got kelet Svájcaként^ emleget­ték. A felemelkédésliez hozzá­járulhatnak a kialakuló bará­ti kapcsolatok, 'a kölcsönös ér­deklődés ugyanis mindkét is­kola részéről adott. Az észtek vezető tanára, Tii- na Paasik is elégedett, csoport­ja nevében. Eredetileg a kísé­rő tanárok diákokat utaztattak volna, ám nem kaptak vízumot a tanulók, így egy hamarjá­ban összeverbuválódott tanári küldöttség utazott. Az észt is­kola finn és lengyel testvér- kapcsolattal dicsekedhet, hoz­zájuk csatlakozott most a ma­gyar. Máris látják ennek azon­nali hatását, hiszen náluk egy­felől nincsenek ekkora kon­zervgyárak, mint amilyen a nagykőrösi, másfelől, a tartó­sítás ott jórészt szezonmunka folyamatos termelés általában nincs. A magyarok vendégszerete téről elismerően említették hogy hallottak már felőle, és azt kapták, amire számítottak A szép magyar tájakat is el­raktározták emlékezetükbe, készen arra, hogy visszajöjje­nek, és akár magánlátogatás keretében további ismereteket szerezzenek Magyarország ról. Megállapítható tehát, hogy korszerű, mai módon értelme­zett formában, van értelme felújítani az ősi szokást, a ván­dorlegény-cserét, hiszen az mindenkinek javára, ismere­tei elmélyítésére, a két rokon nép közötti barátság további erősítésére szolgál. A megkö tött, iskolák közötti megálla­podásnak megfelelően, a Tol­di hallgatói jövőre — ősszel — utaznak az észtországi Räpi- nába. B. O. Kereszténydemokraták A színházteremben Korábbi lapszámunkban már ismertettük a KDNP nagykő rösi választási nagygyűlésé­nek időpontját, ám a helyszín kimaradt a hírből. Hétfőn es­te 6-kor az Arany János Mű­velődési Központ színházter­mébe várják az érdeklődőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom