Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-22 / 223. szám
í év után sokan maradnak haja donok Életre kelne a kőszobor is Aid Gödöllőre érkezik, az bizonyára — elsőre — kevéssé érzékeli a város és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem különállóságát. Az egyetem sajnos — több szempontból sem — tudott beilleszkedni a város életébe. S ami különösen szembeötlő: az univerzitás lakóinak zömét semmi sem köti a városhoz, s ha be is téved valaki közülük a Szabadság térre, az valószínűleg moziba megy, vagy a Holsten sörözőbe. — Bizonyára remek diákélet van a kollégiumban! — gondolná az idetévedt idegen. Csodálkozhatna, hogy ha egy ideig a kolesz lakója lenne. Ugyanis a GATE-n nem csak az oktatás van válságban. hanem a diákság fantomarcát sem sikerült még megváltoztatni egy kicsit színesebbre. Ennek több oka is lehet, sokan azonban egy dolgot szoktak ilyenkor emlegetni: nőhiány! Ha a hallgatóságot megvizsgálva a nemek arányát is szemügyre vesszük, láthatjuk: a gépészmérnöki karon elenyésző a lányok létszáma. A negyedévfolyamban például nincs is, a harmadévfolyamon négyen, a másodévesek közül hatan, az elsőévesek közül húszán (helyi rekord!) tartoznak a gyengébb nem közé. Ez kari szinten körülbelül 95-5-ös arányt jelent a fiúk javára(?)! A gazdász karon már növekszik ez az arány 20-30 százalékra, s a gazdaságtudományi kar diáksága már-már emlékeztet egy egységes összetételre, itt a hallgatók 40-45 százaléka lány. Űjabban lassan növekszik a lányok aránya az öszes karon, de mindez nem feledteti az egyetem múltbeli szervezőinek diáksanyargató feIgazolvány Egyik községünk lapjában olvasom, hogy a búcsúzó — de újra pályázó — te- lepülésvezetö megválasztása idején sokat szenvedett a hivatali nyelv elsajátításától, a hivatali bürokrácia megtanulásától. Lehet, arra gondolt, milyen összetett feladat a közigazgatásban ténykedni, úgy, hogy közben ne csak igazgasson, hanem fejlesz- sze is települését. En pedig arra gondoltam sorai olvastán, hogy lehetett volna lazább csuklóval is hegedülnie például akkor, amikor 1985 gorbacsovos nyarán a választások után felkerestem. Azért jártam nála, hogy elkérjem lapunknak a megválasztott tanácstagok névsorát. Nem volt nagy bizalommal irántam, mert elküldött az újságíró-igazolványomért. öt éve tépelődöm azon, vajon miért kellett újságíró-igazolvány ahhoz, hogy megtudjam, mit döntött több ezer odavalósi polgár. Vajon ők hogyan tudták meg? Nekik milyen igazolványt kellett felmutatniuk? Sebaj, legalább megtudtam, hogy az újságíró-igazolvány nem csak arra jó, hogy ingyen beléphessek azzal az állatkertbe. —zs —v Üjabban lassan növekszik a lányok aránya, de. 1. (Balázs Gusztáv felvétele) lelősségét. Mert miről is van szó? Az ideérkező lányok miután értesülnek arról, hogy szűzen még egy lány sem hagyta el az egyetem kollégiumát — s ha ez megtörténne, a monda szerint a kollégium előtt álló szobor lánypárocska is életre kelne —, először megriadnak. Ez nem tart sokáig, hiszen idővel felmérik a válogatási lehetőségeket és hagyják magukat elkényeztetni, s többen igen szabadelvű életet kezdenek élni a kollégiumban. („Most enyém a szoba, mert kiéheztem egy gépészre!”) Igaz, van némi konkurenciájuk, egykét a városból feljáró, s egy szobányi — 3 fő — fiút rendszeresen magáénak mondható nővel, de hát ekkora választékban még versenyezni sem szükséges! Itt minden lány elkél, férjet tud fogni! — gondolhatnánk, pedig ez nem ilyen egyértelmű. Az egyetem homo agrofeminisei — ismert volt gazdászhallgató kifejezését idézve — közül sokan maradnak hajadonok ötödévre, pedig bőven foghatnának férjjelöltet maguknak. S még olyan nagy raíináltság se kell hozzá. A lányok tejben-rajbán fürdetése szöges ellentétben áll a fiúk jó részének sanyarú sorsával. Ha valaki nem részesült abban a szerencsében, (vagy szerencsétlenségben) hogy barátnőt találjon az egyetemen, kénytelen más irányban körülnézni. Az otthon hagyott kapcsolatok életben maradására ez ösztönzőerő lehet, de nem ez a jellemző. Nézzük, merre portyázhat egv magányos egyetemista fiú? A városban aránylag kevés az esély, mert valahogy — a tapasztalatok szerint — elbújnak a gödöllői lányok. Az igazság az, hogy nincs túl jó hírük az egyetemistáknak sem. A tanárképzőn nincs szabad piac, maradnak a környéken lévő tanítóképzők és Budapest. A tanítóképző főiskolák közül a legnépszerűbb hely Jászberény. Az itt tartott rock n’ roll partyk, egyéb bulik egy lehetőséget jelentenek, aminek kihasználása már a kollégium éjszakai forgalmában vizsgálható. Nehezebb a helyzet a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, amelynek kollégiuma bevehetetlen erődként mered a diákok előtt. Meredek betonfalra lehetetlen felmászni. A Zsámbéki Tanítóképiő FőiskoÉrmek, kupák, serlegek Kiállítás a bajnoknőről Kevesen tudják a gödöllőiek közül, hogy városunkban él egy négyszeres Európa-bajnok kislány, Tóth Krisztina. Az iránta érzett elismerés és szeretet jeléül háromnapos mini- kiállítást rendez hamarosan a Stromfeld sétányon található fiókkönyvtár. Krisztina eddigi sportpálya- futását, az asztalitenisszel való megismerkedésének történetét fényképek és újságcikkek segítségével ismerhetik meg mindazok, akiket érdekel, hogyan lett a gödöllői kislányból 16 éves korára felnőtt magyar válogatott. A könyvtár minikiállításán megtekinthetők lesznek a hazai bajnokságokon nyert érmek, tiszteletdíjak, serlegek, kupák, illetve az Európa-baj- nokságokon nyert arany-, ezüst- és bronzmedálok, plakettek. Nemcsak sportrajongóknak ajánljuk a szeptember 27—28 —29-én látható kiállítást, hanem minden kisiskolásnak, akik esetleg éppen Kriszti példáját követve kerülnek közel e gyönyörű sportághoz. la egy kis létszámú, de annál lelkesebb csapat kedvenc kirándulóhelye. (Olyan, mint egy tenyészistálló.) Aki Bu dapestre téved, az ugyan óceánban halászik egy kis tó helyett, de érdekes módon sokszor kevesebb sikerrel. Az ismerkedési stádium után már könnyebb a hallgatók helyzete, a hét végére könnyen megoldható a kollégiumban a vendégfogadás. Szombaton és vasárnap tetsz halott állapotban van az intézmény és azok, akik itt töltik a hétvégét, vagy dolgoznak, vagy barátnőjükkel él nek a találkozás örömének. S aki még nyáron is itt tartózkodik, az kiélheti (kiélhette?) vadászszenvedélyét a szép las san elhaló építőtáborokban. Durkó Károly Művelődési házavató Holnap Kartalon A kartaliak régi álma valósul meg szeptember 23-án, vasárnap, amikor átadják rendeltetésének a pártházból kialakított művelődési házat Az avatóműsor 16 órakor kéz .dődik. Fellép a bagi Taris- nyás együttes, a hévízgyörki valamint a kartali aszzonykó- rus, a kartali óvoda és iskola tanulói. Az eseményen részt vesz és beszédet mond Schiffer János, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium osztályvezetője. Most szabad a gazda Ez lenne a „lányok” álma? Évtizedeken át tabuként kezelt téma volt a szex, a pornó, a prostitúció. Napjainkra mindennapos beszéd- és egyesek számára cselekvési témává vált. Arra voltunk kiváncsiak, hogy az utca embere miként vélekedik erről. Azt sem átallottuk megkérdezni, mi a véleményük a húsz év körüli fiúknak, lányoknak, akik naponta, hetente váltják partnereiket, esetleg pénzért adják szolgáltatásaikat. zet ez, ma még rejtély — tette hozzá. A legérintettebbek, a tizenhat és huszonöt év közöttiek nagy része naponta élvezi az életet, ahogy ők mondják, de nagyon szemérmesek. Nevük leírásához nem járulnak hozzá, de igen bőbeszédűek, és fellebbentik a fátylat titkaikról. ' . Tele pénzzel — Hogy hány nőm volt? Legalább harminc! Nem tudom pontosan, nem vagyok válogatós. Elkapok mindenkit, aki hagyja magát. Erőszakra ma nincs szükség, adják a lányok magukat, még az áltáluk nehéznek nevezett napokon is. A betegségtől nem félek, van orvos, és átestem már egy-két ■penicillinkúrán, kikezelik ma gyorsan. De hát egyszer él az ember — így a nyurga, szőke, göndörödő hajú srác. aki a lányok álmának nevezi magát. — Tizenhat éves voltam, amikor először... érti ugye’ A rokonom mindig mondta, legjobban a kurvák keresnek. Nem akartam én az lenni, és nem is tartom magam annak, bár tudom, a városban sokan így neveznek, csupán szeretek jól élni. A jó élethez pedig pénz kell. sok pénz. Látja az autómat, hatszázezer volt ez a kis Opel. maga meg itt zötvög a Trabantjával, és fárasztja magát a kérdéseivel. Azt meg sem kérdezem, hány éve dolgozik, én még csak tizenkilenc éves vagyok. Naponta megkeresem a tizenöt-húsz ezrest, ha formában vagyok. Jó volt a Forma—1 meg a motorver - senv. Már németül mee tudom mondani a tarifámat. Es amikor nyugati palit akarok felszedni, nem lehet rajtam dinamóbugyi. Kell a szexis fehérnemű és a bitíitoscuha. — ma.?varáz‘,C$W. *szfnte ömlí^ belőle a. szó. Szakmunkásvizsgája van. de tanulni nem szeA háromgyermekes tanárnő, aki Pécélén él, a következőket adta elő: — Nem vagyok öreg és maradi. Azt sem szégyellem, hogy a férjem előtt már volt egy kapcsolatom, és nem szűzies tisztaságban álltam az oltár előtt. De a mai helyzet egyszerűen elképesztő. Ma az általános iskolások között sem ritka az, hogy rendszeresen nemi életet élnek. A húsz év körüliek pedig úgy cserélik a partnereiket, mint más a fehérneműt. A nagy szabadság nem fog jó útra vezetni, pár év múlva alig lesznek egészséges utódok, s ez véleményem szerint köszönhető a sok gyógyszernek és az abortuszoknak. Több ismerős csemetéjéről tudok, akit már kezeltek különféle nemi betegségekkel. Süllyed a hajó Mások elmondták, hogy míg Nyugaton a gyermekeket óvják a szex okozta fertőzésektől, gondolnak itt a televízió, a rádió, az újságok szerepére, addig nálunk mintha tudatosan fertőznének. Nincs az a szülő, aki állandóan tudja ellenőrizni nyiladozó értelmű gyermekét. Többen nemtetszésüket fejezték ki a hazai reklámok miatt. Fel vannak háborodva, hogy lassan már nem lehet egyetlen reklámot sem látni pucér női test nélkül. — Emlékszik, amikor jött a rendelet, hogy lehet szabadon behozni pornókazettákat? Akkor kezdett rohamosan romlani a hazai színvonal. Jött a rendelet, és sok hülye, beteges hajlamú ember nem figyelj a változásra, örült, hogy hozhatja a szennyet, és nem vette észre, hogy süly- lyed. süllyed a hajó, az ország hajója — hallottam egy nagy- tarcsai üzletvezetőtől. A rendőrség egyik nyomozótisztje elmondta, hogy korábban figyelték Gödöllőn és körzetében a prostituáltakat, gyakran ellenőriztek, és számukra valamennyi rosszlánv smert volt. Most nincs joguk beleszólni, szabad a gazda ... Hát igen, aztán, hogy hová veretett, most egy büfében dolgozik. A szülei úgy tudják, jól fizet a főnök. Aki az elmondottak szerint minden lányt kipróbál felvétel előtt... Fiatalok meséltek házibulikról. Volt, hogy a papa, mama elutazott, s a gyerek rendezett egy bulit a nagyok számára, hogy bevegyék a csapatba. Ittak, törtek-zúztak és ment a szex. Szégyenkezés nélkül, teljes természetességgel mesélte el két húszas évei elején járó fiú, hogy két fiú mit tud csinálni. A közönség pedig, a megjelent fiúk és lányok, egyaránt végignézték az általuk műsornak nevezett buzi- paródiát. Hogy a szülők minderről mit sem tudnak, az már más kérdés. •— Otthon ml vagyunk a mintafiúk! Ha berúgok, nem megyek haza, csak, ha kijózá- nodtam. Engem az anyám még nem látott részegen. Ezek a fiatalok tele vannak pénzzel. Nem sajnálják az újra a schillinget sem. Szinte újra élték az osztrák kuplerájban történteket, míg beszéltek. Mi az a tíz-tizenöt rongy, ha kanok egy jó négert? — kérdezi tőlem csodálkozva. — Az már valami! Ott íil kicsi kötényben, és választani lehet. Ürnak érezhetem magam! Az is vagyok! Ők az urak! S hogy valóban urak-e, szerintem az már más kérdés. Az viszont elgondolkoztatott, hogy legtöbbjüknek még rendes munkahelye sincs. Séf telnek, valutáznak, és élik a maguk kreálta áloméletet. A szülők pedig vagy nem tudják, vagy szemet hunynak a dolgok felett. Nem faggatják a kedvenc csemetét, miből futja nyugati autóra, miből utazgat, s hogy tudja megtenni, hogy naphosszat ül különböző kocsmák, presszók, bárok teraszán, míg a mama havi bruttó tízezerért dolgoz.ik. Nem lesz ez így jó hosszú távon. Azt gondolom, a Nyugathoz való csatlakozásnál hiba csúszott a kapcsolódásba. Hiányzik egy csavar, ami nélfcüHnégis mindjobban leszakadunk ... Árvái Magdolna Az összevont emlékmű esete Háromból kettő lett Gödöllő fiatal város. Nem csak azért, mert rangját csupán néhány évtizede kapta, hanem azért is, mert sok az ideköltözött család. Bizonyára kevesen gondolkoztak eL-azor hogy a közelmúltban elkészült első világháborús emlékmű és tere a település leghosszabb beruházása volt. Hatvanéves múltra tekint vissza! Először Az ember tudja, hogy nincs semmi köze hozzá, de érzi, nem mehet el szó nélkül mellette. Tipikus példa erre a helyzetre Aszód határában a Gavit képünkön látható irodaháza. Lassan egy évtizede épül. Már évek óta tető alá hozták, de az ablakokban azóta sincs üveg, hiába szerelték fel a zsalugátereket is. Rejtély, miért húzódik ennyire a munka befejezése. S amíg a járókelő ezen meditál, nem tud szabadulni a gondolattól: hány ifjú házaspár élhetne ebben a lakatlan monstrumban — és már mióta! (Balázs Gusztáv felvétele) 1930-ban emelték fel néhány méterre jelenlegi helyétől, majd amikor a városközpontba pottyantották az áruházat, a pártbizottsági épületet, és a Rézgombost, elvitték a temetőbe. Az idén az egész nyár ráment a visszaállítására és a parkosításra. A tősgyökeres gödöllőiek a megváltói annak, hogy ez az építkezés nem csak a leghosszabbra nyúlt beruházás volt, hanem a legfájdalmasabbak egyike is. Az első világégés áldozatainak rokonai, leszármazottai gyakran halmozták el virágokkal a szobrot, amikor a városközpontban állt. Még többször emlékeztek előtte szótlanul az apákra, a férjekre, a gyerekekre a hozzátartozók. Azután megfosztották őket e kegyeleti helytől és a temetőbe kellett zarándokolniuk. Kevesen tudják, hogy a szovjet hősi emlékművet sem a temetőben ‘építették fel először. Még kevesebben azt, hogy Gödöllőn két obeliszk is állt. Az egyik a tiszteknek, a másik a legénységnek. Furcsállták is a gödöllőiek, az egyenlőség hazájától hogyhogy nem idegen ez a megkülönböztetés? Érdekes módon ez a két memento is a városközpont átalakításának esett á'- dozatául, s ígv lett azoktól egy — a sírkertben. —I —t Galgahévíz Ma csíi gyűlés Választási gyűlést tart Gal- gahévízen dr. Basa Antal polgármesterjelölt szeptember 22-én, szombaton 19 órakor a Kodály Zoltán Művelődési Házban. Nem tudom becsukni a szememet
