Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-22 / 223. szám
10 1990. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT-*-v------" * ---- ---------------lw-*^ R osszlányok kordában Kupiban sincs kupleráj PORNÓFUM A PAPÁNAK, TILALOMFA A FitiNAK Nem hivatalos hírforrások szerint két nyilvánosház megnyitási kérelme vár jóváhagyásra a fővárosi illetékeseknél. Hogy ki is az az illetékes, mely hivatal kell döntsön a kérdésben, csak sejtem. És értem a dilemma okát és az időhúzást. Helyhatósági választások előtt magam is elodáznám a választ, amelyet akár pró, akár kontra, felhasználhat az ellenfél. Pedig a kérelem tárgya közel sem új a történelemben, s a döntést régen sem akárkik hozták. Rómában a szenátus, Velencében a vének tanácsa. A kuruc csapatokat kísérő markotányos is a mindenkori fővezértől kért engedélyt, hogy a borostömlőket néhány „némber” is elkísérhesse. nélkül, hogy szaporítani akarnám a „Bezzeg odaát!” kezdetű dicshimnuszokat, azt kell mondanom: a „téma” „odaát” bizony egy kicsit „bezzeg”. Nem arról van szó persze, hogy a Lajtán túl nincsen szex, nem árulnak lágy vagy kemény pornómagazinokat, nem strichelnek a lányok a sarkokon, utcákon, tereken, nincsenek stricik, madámok, szobáztatók és kuplerájok. Mindez, és még sokkal több is, van, mindenhol. Ott is, ahol ezt nem nagyon bánják, s ott is, ahol igyekeznek szigorúan tiltani. (Ott tán még jobban burjánzik az „ipar”. A tiltott gyümölcs, s különösen az effajta gyümölcs, mindig kívánatosabb ...) Inkább arról van szó, hogy a mostanában oly igen példának tekintett Nyugaton ez az egész ügy (üzlet, mert hogy az, s nem is rössz üzlet) valamiképp mederbe terelve működik. Először is: annak nevezik, ami. Nem írják körül, nem szépelegnek, nem tagadják le, nem tesznek úgy, mintha nem létezne. Nálunk ennek még ma is az ellenkezője tapasztalható igen gyakran. Az meg köztudott, hogy „a téma” évtizedekig tabu volt, merthogy a szocialista ember szocialista erkölcsével a szex nem fér össze. Alig volt ez másféle alapállás, mint a legelfogultabb vallási nézeteké, legfeljebb az ideológiai máz volt eltérő. Eközben azonban, éppúgy, mint a legvadabb egyházi tiltások idején, az üzlet vidáman virágzott, azzal,, hogy ellenőrizhetetlen volt, s mert egyben tilos is, hát még izgalmasabbnak tűnt. Ha már itt tartunk, az is köztudott, hogy az egész „tábor” hasonlóképp állt a kérdéshez, és hasonlóképp nem sikerült kiirtani a „szakmát” sem Moszkvában, sem Varsóban, sem Prágában. Sőt, olykor igen jól jött az az „önzetlen” segítség, amit a rosszlányok nyújtottak bizonyos kényes ügyekben. Legfeljebb ezek az ügyek nem kerültek nyilvánosságra, nem lett belőlük nyílt szexbotrány, nem hulltak a nyomukban magas rangú fejek, mert ,.a mi kutyánk kölykei’’ botlásait e téren is illett elleplezni. Nos, ami meg az ..odaát” mederbe terelt szexüzletét illeti, valóban többnyire az a helyzet, hogy a rosszlánvokat meglehetősen szigorú ellenőrzés kordájában igyekeznek tartani. Minden sarki lányt persze nem lehet ebbe bevonni, a szabadúszók ott is nagy számban működnek, de azért ez korántsem akkora dzsungel, mint nálunk vagy bármely keleti országban. Orvosi és közrendészeti felügyelet nélkül ez, különösen az AIDS korában, szó szerint életveszélyes játék. A szexpiac szabályozottabb voltát mutatják az erre „szakosodott” utcák, negyedek minden nagyobb nyugati városban. Ezek aztán igazi szexnagyáruházak. Viszont még fokozottabban érvényesül bennük az üzlet szabályozó, ellenőrző funkciója. Hogy társul a szexhez a bűnözés is, az közismert. De az ilyen helyekre a bűnüldöző szervek is köny- nyebben és jobban tudnak figyelni. Aki csak járkál az utcákon (nem a szexnegyedekben), tapasztalhatja: a szexlapok kínálata elég bőséges. De talán nem elsősorban az újságáruspavilonokban koncentrálódik ez a kínálat. Külön üzletek állnak az érdeklődők rendelkezésére. Hogy egy újságosstandot olyan mértékben uraljanak a szexlapok, mint nálunk, az nemigen fordul elő. Talán, mert ez a hullám „odaát” már lefutott, s manapság már korántsem akkora üzlet a szexsajtó, mint mondjuk, egy évtizeddel ezelőtt is volt. (Â hullám nálunk is elcsitul majd; a sok-sok éves tiltás természetes következménye volt az a tömény áradat, mely az utóbbi két évben ránk zúdult.) M ondhatnánk: „odaát” általában nagyobb rend van. A kuplerájokban sincs kupi, a szó itthoni, zűrzavar, rendetlenség értelmében. Ezek az intézmények — ha csak nem egészen alpáriak — meglepő rendben, fegyelemben működnek, bár azt nem lehet rájuk fogni, hogy a becsület és tisztesség intézményei is volnának. Bizony ráhajtanak a kuncsaft pénzére, bizony a legtöbbet igyekeznek kivágni belőle. De hát ez ilyen szakma. Aki betéved, annak számolnia kell ezzel. A „házak” nem apácazárdák, de a látogatók sem szerzetesek. Zsák a foltját leli meg, ennyi az egész. Akinek meg nincs kedve vagy pénze (vagy egyik se), az nem ejti útba a rossz- lányokat. (takács) Koromnál fogva nincsenek személyes tapasztalataim. Kosztolányi- és Zilahy-köny- vekből tudom : a közép- és felsőosztály fiai az érettségi bankét után zarándokoltak el először a piros lámpás házba, az iparos ifjak meg akkor, amikor kézhez kapták a segédlevelet. Jó volt ez az intézmény? A fene se tudja. Az viszont biztos : tiltani bolondság. Mert aki az alkalmi párválasztás kényelmesebb útját választja, az eddig is eljárt a Rákóczi tér üdvöskéihez, aki meg nem, az a polgárjogot nyert ledérkék szolgáltatásait sem veszi majd igénybe. Nem vagyok prűd, sem erénycsősz, nem ítélem el a prostitúciót. Viszont viszoly- gom a pornográfiától, amely nem törvényszerűen kapcsolódik a pénzen vett Ámorhoz. Ezek a gusztustalan, már-már aberrált „művészeti” termékek nyomtatva vagy videokazettán terjednek, s úgy elvonják a fényt az igazi kultúrától, mint a kert virágaitól a gyomnövény. A pornográfia szerzői, szerkesztői, alkotói és terjesztői hirdetik — oktató szándékkal készül. Ezen el lehet — és el is kell — vitatkozni. Megint csak a régi időket idézem. Tudtommal apáinknak nem kellett sem használati utasítás, sem vizuális serkentő, enélkül is jól elboldogultak a szerelem útvesztőiben. Igazgató nincs — beteg —, a helyettes órán van. — Kihívjam? — készségeskedik a szolgálatos tanuló, s indulna az egyik ajtó felé, mely mögött üde gyerektorkok fújják: Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő. — Hagyd, megvárom a szünetet — mondom a srácnak, s élvezettel hallgatom a szebbnél szebb dalokat. Máriás Mihályné régen volt prepa, • saját szavaival élve: már nem sokáig lesz szüksége a munkakönyvre. Sokat látott, sokat tapasztalt, jó néhány évfolyam rajzott ki a keze alól. — Lélekben azért ma is fiatal vagyok, és meglehetősen toleráns. Sok mindent megértek — vagy próbálom megérteni — amit az új idő diktál. Megértem, hogy az erkölcsi normák, az erény, a szemérem ma más értékrendű fogalmak, mint az én fiatalkoromban voltak. Azt is elfogadom, hogy a szabadosság nemcsak városi előjog, lassan, de biztosan beszivárgott a zárt településekre is. Hogy mit értek szabados alatt? Nem ítélem el, ha két fiatal házasság előtt ízlelgeti a tiltott gyümölcsöt, nem török pálcát egy olyan lány felett, aki netán „úgy maradt”, sőt meg is szüli a gyereket. A mi iskolánkban egyikre sem volt precedens, ami érthető; nyolcadik osztályig még a túlkorosak sem haladják meg a tizenhat évet. Az viszont más kérdés, hogy zömében ezek a túlkorosak hurcolják be az iskolába a pornográfiát, mutogatják, terjesztik a kisebbek között is. @ Itt, Üjhartyánban?! — döbbenek rá Máriásnéra. — Hol nem lel ma pornográfiát Magyarországon? — kérdez vissza az igazgatóhelyettes. — Az idei gyermeknapot Pusz- tavacson töltöttük, rajtunk kívül sok más iskola eljött a megyéből. Mint az lenni szokás, megjelentek a bazárosok, la- cikonyhások meg más hasonló népség, köztük a könyvterjesztők is. Mit gondol, mit kínáltak egy gyermeknapi rendezvényen a gyerekeknek? A leggyalázatosabb szexlapokat! Fel voltunk háborodva, többen is protestáltunk. De nem történt semmi, legfeljebb kinevettek. ® Az önök tanítványai is vásárolták? — Szájtáti akadt szép számmal. S ha vásároltak, nem akkor, amikor mi is ott voltunk. © Látom elítéli az effajta szexuális felvilágosítást. De mit tesz az iskola a jó értelemben vett szexuális felkészítés érdekében? — Tantárgyként tanítjuk, úgynevezett szexuális felvilágosítási órákat tartunk, melyeknek előadói olyan szemé; lyek, akik morális példaképei a tantestületnek. Egyrészt őket, másrészt a gyerekek érettségét minősíti, hogy ezeken az órákon nincs kuncogás, röhögés, nem hangzanak el kétértelmű kérdések. £ Beszélhetnék néhány gyerekkel? Nyolcadikosokra gondolok. Önre bízom a választást. Két lányt és két fiút vonultat fel Máriás Mihályné, Öltözetükből és „jólfésültségük- ből” ítélve az elithez tartoznak. 9 Tudjátok ki vagyok, én viszont nem kérdezem, ti kik vagytok. Cserében legyetek őszinték. Van közte- tek olyan, aki még nem látott szexlapot? Mindegyik látott, a lányok is, és mindegyik itt az iskolában először. • Neked tetszett? — kérdem az egyik sráctól. Rábólint: igen. Az a véleménye, a szexuális felvilágosító órák anyaga és a pornólapok „élménye” jól kiegészítik egymást. A másik fiú azt is elmondja, hogy odahaza a papa gyakran néz pornóvideót, ám őt ilyenkor kiparancsolja a szobából. Nyíltan nem hangzik el, de érzem a hangján, méltánytalannak tartja az eljárást. Van benne valami. Milyen az a pap, aki csak maga .issza meg a misebort? Hogy mit tart a fiú az apáról? Ezt nem kérdeztem. Hogy is mondta Máriásné? Morálról csak az'prédikálj on, aki önmaga morális példakép. A két leányzó egÿljehang- zóan állítja: semmi*kivetnivaló nincs abban, ha egy fiú és egy lány már házasság előtt szexuális kapcsolatot tart. Az okfejtés világos: jobb előbb kiismerni egymást, mint később csalódni. Pornót, szexlapot az osztálytárs fiúk jóvoltából láttak. Nem annyira a látvány, mint inkább a hozzáfűzött kommentár zavarja őket. — Mocskos a kísérőszövegük. Ha az ember ilyesmiket hall, elmegy az illúziója. Márpedig egy nőnek a szerelem elképzelhetetlen illúziók, nélkül — mondja ki az egyik'leány a nagy igazságot, s nyílt mosolygós tekintetén látszik, hisz is ezekben az illúziókban. Máriás Mihályné optimista, 6 abban his?, hogy az elrugaszkodott közmorált még nem késő megfékezni. — A mai erkölcs azért áll olyan mélyponton, mért az emberek érzelmileg sivárak. Beleértve a gyerekeket is. Ez viszont egy olyan kór. amit lehet kezelni, fokozott érzelmi neveléssel gyógyítható. Az ártatlanság kora A L’espresso című olasz hetilap közvéleménykutatása szerint Itáliában az első nemi kapcsolat korhatára csaknem tíz évvel csökkent az elmúlt hatvan év során. Azok a nők, akik századunk első évtizedében születtek, átlagosan 24 éves korukban ismerkedtek meg a szerelemmel, akik viszont 1965 és 1969 között látták meg a napvilágot, már alig tizenöt évesen vesztették el ártatlanságukat. Egy palermói orvos is meglepő adatokat közöl. Szicíliában, ahol az erkölcs még a mai napig is szigorúbb, a középiskolás lányok 18 százaléka vallotta be. hogy szexuális életet is él, sőt tíz százalékuk azt sem titkolta, hogy már tizenhárom évesen túl volt mindenen. A kutatók azt is megállapították, hogy Olaszországban növekszik a gyermek lányanyák száma. Egyesek szerint arányuk megközelíti 'az amerikai adatokat, s a szakemberek szerint ezt a folyamatot feltétlenül meg kell állítani. A megállítás holtbiztos módját az olasz hetilap azonban még nem tette közzé. Üjhartyánban most kezdtek Ilyen kísérletbe. Egymás fokozott megbecsülésére, udvariasságra, toleranciára próbálják nevelni a gyerekeket, az eddiginél magasabb szinten. Ennek a programnak a keretében szeretnék a szex- és pornólapokat is száműzni az iskolából. Nem szigorral, hanem rábeszéléssel. Ki tudja, talán sikerül... Malula Gy. Oszkár A Popó Magazintól a Lesby Girlsig ki amazonok mellbőséüe (A szerző felvételei) Kendőzetlen tény. hogy az újságárusok bódéját szinte el- öntötték a leplezetlen hölgyeket, urakat sőt, újabban a két nem keverékének képeit ábrázoló újságok. Olyannyira, hogy nemegyszer tört ki emiatt viszály a íapárusok és a szemérmesebb olvasók között. Még az De ki hitte volna, hogy mindez olyan Időszakban zajlott. amikor a lapárus — legalábbis, ha forgalmasabb helyen állt a bódéja — még abban volt érdekelt, hogy ne a drága szexlapokat, kiadványokat árusítsa, s ezután közeledhet az az idő, amikor zsebbe vágó érdeke lesz, hogy minél többet adjon el a Popó Magazinból, „Lesby Girls” nevű „újságokból”? A betű napszámosai eddig ugyanis a postától úgynevezett degresszív bérezésben részesültek, azaz minél nagyobb forgalmat bonyolítottak, annál inkább a kevesebb jutalékot adó bérezési sávba kerültek. Ezután viszont a lapárusok progresszív bérezésben részesülnek majd, vagyis nagy forgalom után jár a magasabb fizetés. Ez pedig feltehetően arra ösztönzi őket, hogy a drága, nemegyszer száz forintot is meghaladó árú szexkiadványok árusítását helyezzék az előtérbe, s természetesen a reklámozás kedvéért újságpavilonjuk előterébe is. is előfordult, hogy az éj leple alatt festékkel bekenték, sőt, betörték az ilyen, erotikus olvasnivalót feltűnő helyen kínáló pavilonok ablakait. Még csak ezután fogja eldönteni utcáinkat a szexáradat? Szerencsére aligha. Erre némi biztosíték, hogy a posta illetékes osztálya kiadta a rendelkezést, mely szerint iskolák, gyermekintézmények kétszáz méteres körzetében nem szabad a pavilonosoknak nagydobra verniük. milyen mellbőségű amazont rejt a legújabb szexmagazin posztere. Persze a rendelkezést át is lehet hágni, s akkor továbbra is egy placcra kerül a gyermekújság és a Sexy Lady. Ami viszont a döntő: hírlapterjesztői vélemény, hogy egyre csökken az érdeklődés a szex- és pornólapok iránt. Lassan az a veszély fenyeget, hogy a bájait bemutató ifjú hölgy nagymama lesz, mire elkél a fotóival tarkított újság. —tbe— >
