Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-03 / 206. szám
1990. SZEPTEMBER 3., HÉTFŐ /V SZAJTATVA Koszt, kvártély Szálloda van a volt munkásszállóban, a tágas ebédlőben pedig — mivel az étkeztetést megszüntették — egy kft. rendezkedett be. A város legnagyobb ipari vállalata, ami a szociális ellátást illeti, gyakorlatilag felszámolta a két legfontosabb pillért. A korábbi kivételekből most már szabály lesz: általános jellemző. Szájtáíva hallom, látom, miként válik első lépéssé a tagadhatatlan nehézségekkel küzdő, átalakuló cégeknél a szociális ellátás megkurtítása, A szálláslehetőségek felszámolása, a kedvezményes étkeztetés megszüntetése áll a lista élén: itt lehet a legtöbbet megtakarítani. Akad indok, ideológia is: a munkahelyeknek ebben a helyzetben!?) van fontosabb dolguk is, mint a munkavállalók pá- tyolgatása. Tartok tőle: ismét egy téves út, ismét egy hamis okoskodás. Az ún. vadkapitalizmus szépítés nélküli — és a fejlett ipari országokban réges-régen elhagyott, mert célszerűtlennek bizonyult — módszerei, eszközei bukkannak fel napjaink gyakorlatában. Valaha az ihasgyereket koszt és kvártély, azaz étkezés és szállás fejében vette fel a mesterek legtöbbje. Most viszont a mai „mesterek” fizetést kívánnak adni, s úgy gondolják, bármi másról nem az ő dolguk gondoskodni. Mert „a munkahely nem szanatórium”. S persze, korántsem csak az inasokról van szó, hanem valamennyi munkavállalóról. Tapasztalataim szerint a megyében a gazdálkodóknak több mint a felénél eladott üdülök, bezárt ebédlők, megszüntetett munkás- szállások, meredeken csökkentett lakásépítési támogatások formájában köszönt be a változások első csapata. Aligha indokolatlan tehát az egyre nagyobb körben hallható félelem: a szakszervezeti, munkástanácsi stb. viták közepette védtelenül maradtak fizetik meg — és immár hányadszor fizetik meg! — a változások árát. S kérdés, valóban a változások árát fizetik-e, avagy pusztán a változások látszata vonja meg tőlük a kosztot is, a kvártélyt is... ?! MOTTÓ Összefügg-e a tumor és Csernobil ? Főid, víz, levegő, eleség A medicina tudományának immár hagyományos seregszemléje a Pest megyei orvosak, gyógyszerészek és egészségügyi dolgozók napja. Mint arról lapunkban hírt adtunk, a hét végén tizenkettedszer került sor erre a — most kétnapos — rendezvényre. Rangját mi sem jellemzi jobban, mint az a me-llékjelen- ség, hogy a pénteki megnyitón a Kerepestarcsai Egészségvédő Klub és a Pest Megyei Gyógyszertári Központ termékbemutató, kóstoló és tájékoztató anyagokat kínáló standjai mellett ott voltak az országos cégekéi is: például az Omkoré, az Egal Vegyipari Közös Vállalaté, a Gyógyászati Segédeszközök Gyáráé. A négyszáz részvevőt vonzó tudományos eszmecsere — az ünnepélyes megnyitó s a tudományos díjak, pályázati jutalmak átadása után — ugyancsak országos intézetek szakembereinek előadásaival kezdődött. ELHÁRÍTANI ? MEGELŐZNI! Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO statisztikai adatai szerint hazánk a megbetegedési és halálozási listák végén kullog. Erről beszélt dr. Börzsönyi Mátyás professzor (Országos Munkaegészségügyi Intézet), részletesen is elemezve az okokat, amelyek miatt a Japánban várható 79 éves élettartammal szemben hazánkban csupán 70 évnél kevesebb jósolható átlagosan. Szólt a szív- és érrendszeri, a daganatos, valamint a májzsugoro- dásos kórok környezeti kiváltó tényezőiről, például a víz klórozásának, a dohányzásnak, a táplálkozásnak az ártalmairól. Dr. Levendel László profesz- szor (Országos Korányi TBC- és Pulmonológiai Intézet) az egészségügyben zajló, s elmaradhatatlan szemléletváltozásról beszélt. Mint mondotta, a defenzív (bajelhárító) stratégiától, amely elsősorban a már kialakult betegség alapos1 és szakavatott kúrálását tekinti elsőrendűnek, mind többen jutnak el a testi mellett a lelki s a társadalmi tényezők figyelembevételéhez, azaz a szociális orvoslás szemléletéhez. Ennek része a civilizációs ártalmak vizsgálatának kiterjedése. A Pest megyei előadások sorát — 123-nak rövid tartalmát ismerteti a tanácskozás összefoglalója — Gyimóthyné Adára Eva, a Pest Megyei Gyógyszertári Központ szakfelügyelője nyitotta, igazán izgalmas a címe: Az ember, a föld vírusa. S hogy mi rejlik e mögött? Érdemes néhány részletet idézni: „A szkeptikus megfogalmazás sajnos mély valóságtartalmú ... A vírus csak élő sejtben képes szaporodni, csak a másik élő kárára. A létért, a jobb létért való küzdelemben az émber hasonlóképp tesz...” „Öntörvényű, átgondolatlan lépései helyrehozhatatlan károkat, egész biokultúrák pusztulását okozzák. Ám az élővilág mindig közösséget alkot, nem bírja a magányosságot, így van ez a törzsfejlődés minden fokán.” „Az egyén cselekedetei ne irányulhassanak a közjó ellen. Bármilyen nehéz, az emberi közösségben az érdekek egyeztetése, ez az egyetlen lehetőség a számunkra... Nem szükségszerű világunk és benne az ember pusztulása ... a rossz gyakorlat megváltoztatható.” VÁROSLAKÓK VESZÉLYBEN Megkérdeztük az előadót; konkrétan hogyan képzeli? A válasza: — Globális szemlélet alapján, lokális, azaz helyi cselekvéssel. Az okos öngyógyítás érték. A túlzásba vitt gyógy- szerezés helyett például a nép- gyógyászat és a természetgyógyászat térhódítását szorgalmazom. Korunkban mindinkább gyakorlattá válik a gyógyítást kiegészítő megelőzés, az óvó rendszabályok és védelmi berendezések, rendszerek kidolgozása, hogy kevesebb legyen á civilizációs ártalom. Ezen ártalmak egyike a radioaktív sugárzás. Talán ezért is várták a részvevők nagy érdeklődéssel dr. Osztrovszky Ildikónak (Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórháza, radioló giai osztály) Colontumoros esetek alakulása kórházunk anyagában Csernobil után című előadását. A szaknyelvi cím a vastagbélrákos megbetegedéseket takarja. S mint elhangzott, ezekből 1984 májusától ’85 májusáig a kórházban 32, egy évvél később 42 fordult elő, két esztendeje 48, legutóbb pedig 55. A növekedés kimutatható, ám az előadó szerint nem írható egyértelműen a csernobili katasztrófa során kiszabadult sugárzó anyagok rovására, mivel e daganatféleség önmagukat, s nem is ok nélkül. Kiskocsmák és vendéglők, kiskertek kertjeiből felvásárolt gyümölcs és zöldség, ezek értékesítése. Ha lehet, minél kevesebb szállítási költséggel, minél közelebb a felvásárlóhelyhez. Sertés, baromfi. s a ma még tenyésztésre érdemes nyúl, a nagy szakértelmet igénylő, de jövedelmező méhészet támogatása. Közvetítő szerep betöltése termelő, fogyasztó és exportőr között. Az utóbbi években mindig kritikus és sok háborúságot okozó, kiszámíthatatlan málna a Duna vonalán, a Cserhát domboldalain, uborka a Galga mentén. Ezzel foglalkozik a tízezer főnyi szövetkezeti tagság, amely Váctól délre és északra, a gödöllői vonzáskörzet határáig terjed, eddig jár a mozgó ABC, ha valahol beteg a boltos, ha tataroznak, más okból bezárnak. Csak a nyugati működési határ esik közel a központhoz, mert ott az erős partner, a Szobi ÁFÉSZ uralja a terepet. Lényegében Vác és Dunakeszi vonzáskörzetében könyvelik el az évi másfél millió forintos forgalmat. A szövetkezet gazdasági alapját a forgalmon kívül az ismert célrészjegyek jelentik, melyek után évi osztalék jár. Ezenkívül a hitelek, szerény tanácsi támogatások jelentették a fejlesztési forrásokat, persze, a nyereségen kívül. Ezek mindegyike gyengül, mert a hitel drága, az önkormányzatokról meg még nem tudni, milyenek lesznek az anyagi kondícióik. Az elnök optimista — Ha a boltban kétszáz- negyven forint egy kiló disznóhús, én miért csak hetven forinttal részesedem belőle? Ezt kérdezi a tenyésztő, aki nem akar többé moslékot keverni, aklot takarítani ennyi pénzért. Málnatermelők vagyunk, de a környékbeli boltokból mégis hiányzik a népszerű, de annál kényesebb, munkaigényesen termelhető gyümölcs. Elnöklésem hosszú ideje óta senki sem tudja megmondani, mennyi kell a hazai és a külföldi piacra ebből, uborkából, paradicsomból, akár más gyümölcsből. A kiskerttulajdonosok tájékoztatása halaszthatatlan — sorolja az elnök, aki a gazdasági szerkezet mellé kereskedelmi társulást ír a képzeletbeli leltárba. Hozzáteszi, hogy a helyi nyomda nyereségéből veszteséges vállalkozások, elsősorban a kis kültelki boltok hiányzó bevételeit egészítik ki. A vagonszámra átvett és különböző tájakra szállított málnáért, melyet negyven forintért vásárolnak fel, negyvenháromnál nem adnak többet a feldolgozók. Ezek miatt kell az új helyzetben, új módon alkalmazkodni, megoldásokat keresni, hogy talpon tudjanak maradni. A laikus nem nagyon érti azt a központi rendelkezést, mely miatt az elnök szerint egyenest az Alkotmánybírósághoz fordult a mozgalom országos vezetősége. Tisztességet feltételeznek ugyan minden kollégáról, de a leltári felelősséget, mely újabban csak akkor áll fenn, ha valaki egyszemélyes boltban dolgozik, nem kellett volna megszüntetni. Hogy védhetik meg így a közös vagyont? Ezen is morfondíroznak, miközben felkészülve a nehezebb évekre, mind a központi, mind a bolti apparátust csökkentik. Az igazgatóságon máris lényegesen kevesebben dolgoznak. Az egy eladóra jutó forgalom idén százezer forinttal nőtt. Augusztus elsejétől megemelték a főleg pályakezdőkre jellemző 4 ezer 800 forint alsó bérhatárt, ami így most 5 ezer egyszáz forint lett. Van, aki a központból a pulthoz kerül, megbecsült, jó szakemberként. Utcára senkit sem kell kitennünk — hangsúlyozza az elnök, akinek optimizmusát tisztelem. Érti, hogy mint mindenütt, náluk is kényszerít erre az ésszerűség, de azért aggódik minden család kenyeréért. Kovács T. István aránya az utóbbi évtizedekben nemzetközi méretekben is növekszik, kifejezetten a civilizált országokat, s ezen belül is a városi lakosságot érinti. Viszont az bizonyos, hogy a szűrővizsgálatokkal, a korai stádiumban történő beavatkozással sok ilyen beteg megmenthető lenne! MEGYÉNK ERŐFESZÍTÉSEI Engedtessék meg e helyütt nem ismertetni valamennyi előadást. Csupán annyit még ezek helyett a környezeti ártalmakról, amennyit dr. Fel- mérai István megyei főorvos fűzött kommentárul a témához: — Pest megye évtizedeken át hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy a gyógyítás tárgyi feltételeit az országos átlag színvonalára fejlessze. Az egymillió lakosra eleinte alig jutott kórház, szakorvosi rendelő. Ám ahogyan az egészség- ügyi infrastruktúra kialakult és gyarapodott, úgy derült ki a világon, az országban s a megyében is: az emberek egészségi állapotát csak mintegy 30 százalékban határozzák meg a gyógyászat dologi és személyi feltételei, s 70 százaléknyi az életmód és életvitel, a környezet, az egészségmegóvás súlya. Ennek tudományos megközelítése viszonylag új keletű, ezért szentelték a rendezők most figyelmüket e kevéssé feltárt és ismert, szemléletet formáló témakörnek. V. G. P. Telefonáljunk rádión Nincs vonal! Az áldatlan hazai telefonhelyzet ma már akadályozza a gazdaság normális működését, a falusi térségek pedig e tekintetben mélyen a siralmas országos átlag alatt vannak. Falun, ahol a lakosság 41 százaléka él. ezer lakosra csupán 37 telefonállomás jut, és ebből csak 9 a lakástelefon. A telefonra várakozói, száma ezer lakosra 15, ez igencsak kevés, és azt mutatja, hogy még az igény sem jelenik meg. Az embereknek nincs is kit felhívniuk. az alacsony színvonalú szolgáltatás mellett még nem érzik e kommunikációs forma jelentőségét. Jelenleg falvaink több mint C0 százalékában kis kapacitású, kézi kapcsolású központ működik, amely csak napközben. a postahivatalok nyitvatartási ideje alatt ad lehetőséget a telefonálásra. A bekapcsolt főállomásoknak csak 36 százaiéig vesz részt a távhívásban. öt megye 15 településén 1988 végén még segélykérő telefonállomás sem működött! A jelenlegi finanszírozási gyakorlat tarthatatlan, mert nem teremt esélyegyenlőséget az egyes előfizetői csoportok között. A közületeket előnyben, részesíti a telefonigények kielégítésénél a lakossággal szemben. Ugyanakkor az is igaz, hogy csak a közületi igénylők képesek az automatizált állomás többletköltségeinek megfizetésére. A nemzetközi gyakorlat a vidéki hálózatok finanszírozására három módszert ajánl. Az egyik a keresztfinanszírozás, amelynél a hálózat más helyein képződött bevételekből oldják meg a falvak távközlésének fejlesztését. A másik, amelynél elkülönített alapokat használnak fel. Lényégében R szennyezést csökkenteni keli Kevesebb ólommal A Környezetvédelmi Minisztérium hétvégi egyeztető tárgyalásának az volt a célja, hogy meghatározzák azokat a teendőket, amelyek a gépjármű-katalizátorok használati feltételeinek megteremtéséhez szükségesek, és erről a vállalkozók közvetlenül is értesüljenek. A tárgyalás során tisztázódott, hogy a katalizátorok használata esetén szükséges ólommentes benzinből 1992. január 1-jétől körülbelül 250 ezer gépjármű ellátásához elegendő mennyiség áll majd rendelkezésre. Emellett a többi l „nzinfajta ólomtartalmát is kevesebb mint a felére csökkentik. A katalizátorprogram további folytatásához viszont 1993-tól növelni kell az ólommentes benzin mennyiségét. A PM képviselői is egyetértettek azzal, hogy a légszennyezés csökkentése érdekében a költségvetésen kívül pénzügyi alapot szükséges létrehozni, amelynek felhasználását a Parlament ellenőrzi. A KÖM képviselői kijelentették, hogy a gépjárművek okozta lég- szennyezés csökkentése nem tűr halasztást, ezért a jelen lévő ágazatoknak mindent el kell követniük, hogy az erre irányuló program azonnal megkezdődhessen. A KÖM kezdeményezésére a jelenlévők megállapodtak abban, hogy ágazatközi szakértői bizottságot hoznak létre, és az akció- program részleteinek egyeztetése céljából szeptember 21-én ismét találkoznak. egy-egy térség komplex gazdasági fejlesztés-! keretében juttatnak pénzt a telefonfejlesztésre. Végül a harmadik: az előfizetők tőkéjét vonják be (például kötelező kötvény- vásárlás). A hazai távközlés fejlesztéséhez. a hagyományos források kiegészítésére a Magyar Posta telefonkötvény-akciókat és -társulásokat szervezett. A telefonkötvény azonban elsősorban a városokban hozott eredményt, a vidéki kötvénykibocsátásoknál a falvak részaránya igen alacsony volt. A jelenlegi forgalom mellett, műszaki szempontból, a ma használatos úgynevezett analóg központok nagy része túlterhelt. Ezért a vidéki telefon- hálózat fejlesztésének alapvétő műszaki feltétele az új digitális rendszerű központok és a gerinchálózat kiépítése. A fejlesztési elképzelések szerint hazánk telefonellátottsága az ezredfordulóra elérheti a jelenlegi európai középmezőny szintjét. Az új fejlesztési koncepcióban az ország góckörzeteit (jelenleg 94 darab van belőle) egy-egy fejlesztési egységnek tekintik. A stratégiák között csupán az elérés módjában van különbség Az, egyik változat a góckörzetek fejlesztését egymás után. gazdasági és műszaki szempontok alapján rangsorolva valósítaná meg, míg a másák elképzelés szerint először a nagy kapacitású gerinchálózatot kell kiépíteni, s ezzel párhuzamosan, de lassabb ütemben fejleszteni a góckörzeteket. Fontos szempont, hogy az állam az egyes területek között meglévő gazdasági különbségeket csökkentse. a kistelepülések távközlés-fejlesztését kiemelten kezelje. A falusi térségek távközlési helyzetén javíthat a nyilvános rádiótelefon-rendszer országos kiépítése. A rádiótelefon elsődleges célja az, hogy mozgó objektumokból (például szervizkocsikból) lehetővé tegyék a távközlést, ám épp. ezért ez csak ideiglenes megoldásnak tekinthető. Az előfizetői mikrohullámú rádiótelefon-rendszer a kis- és szórványtelepülések, a tanyavilág ellátásra alkalmas. A rádiótelefon-rendszerek kiépítésére alakuló rádiótelefon- építő társaságok olyan falusi körzetekbe is eljuthatnak, ahová a Magyar Távközlési Vállalat csak sok év múlva tud hálózatot kiépíteni. A távközlésben az új Parlament és a kormány intézkedései — például a postatörvény átdolgozása — hosszú távra meghatározzák e tevékenység fejlesztésének kereteit, feltételeit. Ha a falvak, a vidék érdekeire most sem lesznek tekintettel, akkor súlyos helyzetük újra, hosszú időre konzerválódik. N. K. Nyúzzák a rendőrök A Budapesti Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti balesethelyszínelő alosztályánál egy amerikai gyártmányú Chrysler Voyager tipusú, helyszínelési célokra alkalmas autót tesztelnek. A 180 km órás sebességre képes, kényelmes, korszerű hírközlési eszközökkel felszerelt jármű kulturált körülményeket biztosít a munkához. Felvételünkön a Chrysler Voyager nyúzópróbán a helyszínelőknél