Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

4 WMírlan 1990. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT Táncbázi pályázat — kitétellel Hagyományhű népzenészeknek $ Közösen hirdetett pályázatot az Országos Közművelö- § dcsi Központ és a Hungaroton. Mégpedig azért, hogy a S népzenei mozgalom legszínvonalasabb műsorai hangle- § mezen is kapjanak nyilvánosságot. A pályázók — hatá- ^ rainkon kívüliek is — október 15-ig küldhetnek be felvé- ^ teleket a Központi Módszertani Intézetbe ahhoz, hogy a ^ X. magyarországi táncháztalálkozóra megjelenhessen a lemez. A tizenöt-harminc perces pályázati anyagot termé- ÿ szetesen szakmai bizottság értékeli. A felhívásban azonban sze­repel egy — első hallásra — furcsa kitétel: nem vehetnek részt benne pávakörök, népi együttesek, citerazenekari mozgalom együttesei, hagyo­mányőrző előadók, hivatásos zeneszerzők, magyarnóta-szer- zők és -előadók. ■ Mi célt szolgál ez a megkötöttség? — kérdeztük Eredics Gábortól, az OKK Módszertani Intézete tánc- és zenei osztályának mun­katársától, aki a szentend­rei Vujicsics-egyiittes ve­zetője is. — A pályázat a Táncház — népzene 1991 címet viseli. Ez már azt is magában foglalja, hogy hagyományhű népzenei anyaggal, illetve ebben a szel­lemben készített feldolgozá­sokkal lehet jelentkezni — ma­gyarázta Eredics Gábor. — Tehát a pályázat mindazok számára fórum, akik a tánc­házmozgalomhoz kötődnek. Példaként említhetem a Muzsi­kás vagy a Téka együtteseket. Vagy — többek között — a Vízöntőt, akik ugyan nem táncházi muzsikát játszanak, de szorosan kapcsolódnak hoz­zá. ■ De hát citerával is le­het talpalávalót megszólal­tatni? — Lehet, de nem mind­egy, hogyan! Mi örülnénk a legjobban, ha léteznének olyanok, akik hiteles táncházi népi zenét tudnak előadni, amely a magyar falusi hagyo­mányokhoz hű. Nem kis fel­adatot jelent az, hogy valaki eddig eljusson. Először is föl kell deríteni e muzsika tör­vényszerűségeit, megismerni a minőségi mércéket, a zenei szerkezetet. Ez egy olyan fo­lyamatnak a kezdete, amely például nálunk, a Vujicsics együttesnél már kialakult. A pályázati feltétel megfogalma­zásában azonban nemcsak ez játszott szerepet. Igen nehéz lenne összeszerkeszteni a tánc­házival egy lemezre más mu­zsikákat. ■ Terveznek pályázatot más népi együtteseknek is? — Jó lenne, azonban nekünk erre nincs anyagi lehetősé­günk, s egyébként is a KÖTA- köreihez tartoznak. Mi szíve­sen támogatnánk szakmailag egy ilyen kezdeményezést. V. A. Palóc pólyás Egerben, a Dobó téren a minorita rendhá* földszinti termeiből kialakított állandó kiállító- helyen megnyílt a Palóc Népművészeti és Információs Központ. A városba érkező tu­risták itt megtekinthetik a palóc népművészet legszebb darabjait, valamint kulturális és ide­genforgalmi információkat is kaphatnak. A központ a Heves Megyei Tanács és az Országos Idegenforgalmi Hivatal anyagi támogatásával jött létre. Felvételünkön egy palóc pólyás Fizetésük: köszönöm A romániai forradalom óta mind többet hallani egy szer­vezetről, amely adományokat, segélyeket gyűjt és szállít a rászorulók részére. A Máltai Szeretetszolgálat 1036-ban jött létre. Ez az ősi katolikus lo­vagrend még a Jeruzsálembe tartó zarándoklókat védte, vé­delmezte. Harci rendből védő renddé szelídült, melynek tag­jai egészségügyi állomásokon testi-lelki gyógyításban része­sítették az utasokat. A lovag­rend központja ma Rómában székel. Ötven ország a tagja, melybe hivatalosan Magyaror­szág is beletartozik. Vácott működik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat me­gyei központja. Vezetője, Szabó István társadalmi munkában dolgozik. Furcsa ember ő, az országban talán az egyetlen, akinek a városi tanácsházán működő irodája falán feszület lóg. Elmondta: jelenleg Gö­dön, Verőcén, Sződligeten és Vácott — ahol rendi apácák számára szociális otthon is Van — végzi gondozómunkáját a szeretetszolgálat, bár az egész Duna—Tisza közére kiterjesz­tik működésüket. A szervezet­nek mintegy 50 váci segítőkész tagja van, akik mindannyian legalább középfokú egészség- ügyi képesítéssel rendelkeznek, és ami még közös bennük, hogy mindannyian katolikusok. Ellenszolgáltatás nélkül dol­goznak, cserébe nem várnak fizetséget. Az életüket mégis gyakran megnehezítik a gán- csoskodók. A Máltai Szeretet­szolgálat Nyugatról elsősorban az NSZK-ból kap támogatást. Dunakeszire labortechnikát szállítottak legutóbb, a váci kórháznak pedig mintegy 40 millió forint értékben adomá­nyoztak különféle kórházi mű- szereket, berendezéseket. Ter­mészetesen nemcsak külföld­ről, hanem itthonról is várják a segítséget, bár erről keve­sen tudnak. Az OTP váci csekkszámlájára lehet feladni a befizetéseket, a 763 678 szam- ra. ** Szí NH ÁZI LEVÉL Kreátor és kreatúra Szabó István kiemelte, hogy ők.— bár katolikus .lovagrend tagjai — vallásra, feíekezetre való tekintet nélkül minden bajba jutottnak próbálnak se­gíteni. Céljuk, hogy a helyi Vöröskereszttel, a családsegí­tő központtal nem konkurál­va, hanem együttműködve te­vékenykedjenek. A Máltai Szeretetszolgálat­ban tevékenykedni komoly küldetés, amiben a nehézség ugyanúgy jelen van, mint a szépség. Az egykori lovagok magányos, romantikus szolgá­lata már a múlté, de a moz­gatórugó, a cél ma is ugyanaz. Segítik, támogatják a rászoru­lókat, belső késztetésből, kül­detéstudatból. Számukra a leg­szebb fizetség a köszönöm! (virág) Bálint András és Kerekes Éva a Pygmalion egyik jelenetében Az ismert görög monda sze­rint Pügmalión, Ciprus kirá­lya, aki mellesleg kiváló szobrász is volt, remekmívű szobrot alkotott, mely egy egy csodaszép nőt ábrázolt. Al­kotó — kreátor — aztán egy szép napon beleszeretett a kreatúrába (az alkotásba). Olyannyira, hogy Aphrodité­hez, a szerelem istennőjéhez könyörgött: változtatná élővé a szobrot. Az istennő ezt meg is tette, a szobrászkirály pe­dig feleségül vette a szobor­szép (szép szobor) nőt. G. B. Shaw, a modern angol­szász drámairodalom gunyo- ros kedvű, csípős stílusú, pol- gárpukkasztásra bármikor kész nagy alakja ezt a mon­dát fordította ki az 1912-ben írt (angolos helyesírással) Pygmalion című darabjában. Higgins tanár — az angol nyelvjárások mestere — vélet­lenül helejaijl^iÉBlftNWSilWSSIí AöV dialektusban líészeTo ^’vT-’ rágáruslánybgj . s merő szórakozásból, szakmai gőgből és egy fogadás megnye­résének érdekében pár hónap alatt szalonképes ifjú hölgyet farag a külvárosok virágából. Pügmalión megteremti a szob­rot — de Shaw csavar egyet a dolgon: a szobor (Eliza) nem lesz engedelmes teremtmény, nem lesz a teremtő Higgins fe­lesége, hanem önálló életet kezd, és hozzámegy egy üres­fejű zsúrfiúhoz, kitől semmit nem vár, viszont majd ő fogja irányítani a jelentéktelen fia­talembert. A történet ismert, a darabot sokszor játszották nálunk is. Legendás előadása volt a régi Katona József Színházban, Gellért Endre rendezésében, Básti Lajossal, Mészáros Ági­val, Balázs Samuval, Gobbi Hildával, Makláry Zoltánnal. A musical-változat, a My Fair Lady, talán még ismertebb. Most a Radnóti Színház újí­totta fel, a kaposvári színi- direktor, Babarczy László ven­dégrendezésében, Higginsként Bálint Andrással, Elizaként Kerekes Évával, Doolittleként a szintén vendég Körmendi Jánossal. Nem igazán jó elő­adás. A nyilatkozatokban is­mertetett rendezői célnak, hogy t. i. a darabból a társadalmi ellentéteket megmutató vona­lakat emeljék ki, maga o da­rab áll ellent; Shaw nem volt osztályharcos,.csak nem sze­rette a brit polgárságot, és ezért megfricskázta. ezzel, i a szellemesen gúnyos történet­M fé WM * az az izgalmas játék is, «mely a teremtő és a teremtmény em­beri viszonylatait jellemzi. Nem kapjuk meg annafe bi- zsergetöen érdekes ábrázolá­sát, hogyan töri át Eliza Hig­gins önző, morc agglegény- létének védőfalait, miközben mag is megkarcplódik. Rá­adásul meglehetősen humor- talan előadás ez; Shaw szi­porkázó szellemessége olykor még a hamu alatt sem parázs­lik. Ezen Bálint András nagy játékkedve sem tud sokat se­gíteni. Takács István SZOMBATI KB IMI A kora délutáni nap arannyal vonta be a Csendes-óceánt. Harold a hegyoldalban levő nyaralójából nézte a vizet. A ki­kötő olyan volt, mint egy képeslap. A különféle jachtok és vi­torlások ringatóztak a köteleken. Még a faházat is látta, amely előtt az öreg Bannon rágta a bagót. Mit csináljon a hullával? Lassan hatalmába kerítette a pánik. Ivott a whiskyből és nyugalmat erőltetett magára. A • hulla még a fürdőszobában volt, ahová bevitte. A fejsebe alig vérzett. A mintegy háromkilós bronzoroszlánt már lemosta. Senki sem tudta, hogy Albert Rockwood itt volt. Azonban ke­resni nyilván itt fogják. Csengett a telefon. Harold megijedt. — Én vagyok, főnök — mondta Pearl, kettejük, Albert és Harold vállalatának titkárnője. — Nem találom mister Rockwoodot. Otthon sem jelentkezik, pedig azt mondta, hogy ma bejön. — Biztos elázott az este. Fontos ügyben keresi? — A Smith-szerződés miatt. — Az ráér, Pearl. Én is csak hétfőn megyek be. — Oké, főnök — mondta a lány, és 120 mérfölddel távo­labb letette a kagylót. Harold még az előző éjjel megtette ezt az utat; Albert telefonált, hogy valami nincs rendben a vál­lalatnál. Éjfélig tárgyaltak, hogy mit kellene tenniük. Akkor Albert azt mondta, hogy a hét végén kimegy az óceánhoz. Semmi sem- utalt arra, hogy olyan nézeteltérés lenne közöttük, ami halálos végű is lehet. , Harold kiállt a teraszra, és a jachtkikötőt nézte. Hány­szor eszébe jutott már, hogy meg kellene szabadulnia társá­tól! Az üzlet jövedelmező volt, de ez nem volt elég kettő­jüknek ilyen igények mellett. Mindketten nőtlenek voltak és hozzányúlhattak a vállalat folyószámlájához. A kikötőben az öreg Bannon feltápászkodott. Ebben a pil­lanatban Harold előtt felvillant, hogyan szabadulhatna meg halott társától. A viszonylag nagy, kabinos hajóra ráfért volna a festék, Robajt Loeiven: ÚT A MÉLYBE egyébként jó állapotban volt. Harold a hajóra alkudott és meglepődött. — Valami baj van, hogy ilyen olcsón megszabadulna tőle? — kérdezte. — Mond magának valamit Willi Flatley neve? — Nem állítanám. — Pedig minden újság írt róla. Gengszter volt. A ban­kokra utazott, míg fel nem ismerték. Állítólag Mexikóba szö­kött. — Az övé a hajó? — Nem, a felesége, Grace nevén van, aki rendes asz- szony. Nem tudta, miben utazik a férje. Amikor megtudta, elvált tőle. A gazember Flatley azonban minden pénzét elvitte. Ezért árulja a hajót. Sürgős és ezért olcsó is. — Megveszem — mondta Harold. Még aznap megállapodtak, mert Grace-nak csakugyan kellett a pénz. Harold éjfél után lekocsizott a kikötőbe, és egy súlyos csomagot cipelt a fedélzetre. Albert halottként is 90 kilót nyomott. Utána föltette a felfújható gumicsónakot, meg a mentőövet. Senki sem látta. Bezárta a lejáratot, és vissza­ment a házhoz. A robbanóanyag beszerelése órákig is eltart­hatott volna, ha nem szakember csinálja. — Köszönje az őrangyalának, hogy életben maradt — dörmögte Murphy felügyelő. — Flatley valószínű az asszony­nak szánta a pokolgépet. Arra számított, hogy az asszony majd használni togja a hajót. Ördögi terv. Harold bólintott és újra elmondta, amit már a jegyző­könyvbe vettek. — öt mérföldre voltam a parttól, gondolja el! Sehol egy lélek. És amikor a gumicsónak lecsúszott, leállítottam a mo­tort. Lemásztam a létrán és mindössze néhány métert úsz­tam. Olyan volt, mint egy vulkánkitörés. Semmi sem maradt a hajóból. Én talán tíz méterre lehettem. És képzelje, nem volt biztosítva! — Ez a kisebb baj; Carson úr. Fő, hogy életben maradt, bár kissé összeverte magát. — Egy roncsdarab talált el — mondta Harold és Albert hullájára gondolt, melyet a hajómotorhoz láncolt, és most már valahol a mélységben lehet. Pearl pénteken reggel jelentette, hogy eltűnt a főnöke. Harold bement a városba és a rendőrökkel beszélt. Ezt köve­tően visszament a villájába. Cigarettafüstöt érzett és látta, hogy egy férfi támaszkodik a kandallónak. Dühösen kérdezni akart valamit, de a szó a torkán akadt. A fickó hangtompitós pisztolyt szegezett rá. — A pénzért jöttem — mondta az idegen. — A 640 ezer dollárért. Hová tetted? — Miféle pénzről beszél? Maga összetéveszt engem vala­kivel. Én Harold Carson vagyok. — Tudom. Te vetted meg a hajót, majd felrobbantottad. Gondolod, hogy engem becsaphatsz? — Maga lenne Flatley? — Ki más lehetnék? Az én hajóm volt. Nem gondoltam, hogy az a liba azonnal eladja. Hogyan találtad meg a pénzt? Pedig jól elrejtettem a kabin burkolata alá. Na, ide vele! Harold elfojtotta a nevetést. Ezek a hülye zsaruk... Azt hiszik túljárnak az eszemen. Tehát már dolgozik a bűnügy is Albert eltűnése miatt. Nyilván rá gyanakszanak. És most blöf­fölnek. Nem, ez nem Flatley, hanem csak zsaru lehet, aki be akarja húzni. Azt hiszik, megijed, és félelmében beszélni kezd. Rosszul számítottatok, gondolta magabiztosan. Egyébként is a pisztoly nincs megtöltve, öregem. És most én jövök. Villám­gyorsan nekiugrott az idegennek. A pisztoly azonban meg volt töltve, és Flatley meghúzta a ravaszt. Láng csapott ki a cső­ből, és a golyó halk szísszenéssel pontosan homlokon találta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom