Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-20 / 221. szám

kúrián 1990. SZEPTEMBER 20., CSÜTÖRTÖK SE ORVOS, SE VÍZ, SE VILLANY, SE BOLT Mi számít elmaradottnak? A Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága már évekkel ezelőtt kérte a kormányt, hogy nyújtson segítsé­get a megye gazdaságilag és infrastrukturálisan elma­radott térségeinek fejlesztéséhez. A kormány ugyanis még 1986-ban hét különböző megye egyes térségeit ítél­te elmaradottnak, ám Pest megye nem volt ezek között. Végül a Minisztertanács megbízásából az Országos Tervhivatal — az érdekelt mi­nisztériumok és főhatóságok részvételével — munkacsopor­tot hozott létre, amely igazolta a megyei tanács által jelzett gondokat. így vált lehetővé, hogy 1989-ben Pest megye hátrányos helyzetű falvai is pályázhattak az Országos Te­rületfejlesztési és Szervezési Alapból elnyerhető támogatás­ra. Az Ipoly mente térségébe tartozó helyi tanácsok kaptak is 20 millió forint vissza nem térítendő támogatást a vízellá­tás fejlesztésére, valamint üt­és hídépítésre. MINDEN KILENCEDIK A tényfeltáró munkacsoport vizsgálata szerint a megyében négy elmaradott térség talál­ható — az Ipoly mente (12 köz­ség), a Felső Galga-völgye (13 község), a Tápió mente (15 köz­ség), az alföldi tanyás térség (8 község). A gazdaságilag elmaradott és infrastrukturálisan hátrá­nyos helyzetű területek legál­talánosabb jellemzője a népes- ség fogyása. A fiatalok elván­dorlása miatt romlik a lakos­ság korösszetétele — csökken a 14 év alatti gyerekek szá­ma, és nő az idős korúak ará­nya. A legrosszabb a helyzet az Ipoly mentén és az alföldi tanyás térségben. A népességmegtartás szem­pontjából döntő a foglalkoz­tatási lehetőség, illetve annak hiánya. A vizsgált 48 település közül 24-ben jelentéktelen az ipar és alacsony a bérszín­vonal. A helyi munkaalkalmak hiányában magas az ingázók aránya. Sokan a környék köz­pontjaiba, vagy éppen Buda­pestre járnak dolgozni. Az elmúlt időszakokban a megyei tanács kiemelten ke­zelte a vízellátás fejlesztését. A legnagyobb probléma, hogy 18 településen egyáltalán nincs vezetékes ivóvíz, 6 helyen pe­dig gondok vannak a víz mi­nőségével. A szennyvíztisztí­tás és a csatornázás kiépített­sége minimális, szinte teljesen hiányzik. Az áramszolgáltatás színvo­nala is változó ezeken a tele­püléseken. A legtöbb gond a tanyás térségekben van, ahol minden kilencedik lakás még ellátatlan! A négy elmaradott területen a közlekedés is igen rossz. Vasútállomása mindössze 12 településnek van a 48-ból, úgyhogy a tömegközlekedés­ben a Volán szerepe a meg­határozó. A vállalat által nyújtott szolgáltatás színvona­la azonban eltérő. A legutób­bi menetrendváltazáskor pél­dául számos járatpárt meg­szüntettek mind az Ipoly men­tén, mind az alföldi térség­ben, de a Tápió mentén is. Ezeken az elmaradott terü­leteken az országosnál kedve­zőtlenebb a telefonhelyzet. A legjobb az Ipoly mentén — bár száz lakásra itt is csak három telefon jut —, a Tápió men­tén azonban csak minden szá­zadik lakásban van telefon, és a terület nincs bekapcsolva a trossbar rendszerbe sem. A 48 településből 13 helyen nincs körzeti orvos, s a bete­gek ellátását a kommunikációs eszközök korszerűtlensége is nehezíti. Az általános iskola mindössze kettőben hiányzik, nyolcban azonban osztatlan oktatás folyik az alsó tagozat­ban, a felső tagozat pedig körzetesített. A megyei tanács idén 83 millió forintot tudott az elma­radott települések fejlesztésé­re fordítani. Az érintettek pá­lyázat útján juthattak kisebb- nagyobb összegekhez, s a saját erő mellett ezt is felhasznál­hatták a vízellátás javítására, az oktatás, egészségügy, ke­reskedelem fejlesztésére. A pénz 10 százalékát, azaz 8 mil­lió forintot — tartalékolták, s ebből újabb pályázat útján kaphattak a tanácsok. JDADOTTSÁEOK A helyzetelemzés ajánláso­kat is tartalmaz az elmara­dott területek fejlesztéséhez. Az Ipoly környékének kiváló természeti adottságai lehetősé­get nyújtanának az idegenfor­galom, a falusi turizmus fel­lendítéséhez. Feleleveníthető az állattartás, a gyep- és le­gelőgazdálkodás hagyománya, s mindehhez társulhatna a tej- és húsfeldolgozás. A bo­gyós gyümölcsök termelésének és az erdőgazdálkodásnak FRANCIA KAPCSOLATOK Polgármesterek a megyeházán szintén komoly múltja van a körzetben. A Felső Galga-völgy legége­tőbb infrastrukturális gondja a telefonhiány. A négy elma­radott térség közül errefelé a legjobb a közlekedés, így az itt élők könnyebben jutnak be a központokba dolgozni. A környék ipari munkahelyek­ben szegény, ezért fontos fel­adat a mezőgazdasági terme­lésen belüli lehetőségek feltá­rása és kihasználása. TANYAI TURIZMUS A Tápió mente a legkiter­jedtebb térség, a legtöbb tele­püléssel és a legnagyobb né­pességszámmal. Ez á terület kötődik leginkább a fővárosi munkahelyekhez, így a jövő­beni lehetőségek egy része térségen kívüli döntésektől függ. Helyi munkaalkalom te­remthető a mezőgazdaságban rejlő lehetőségek hasznosítá­sával, valamint a feldolgozó- iparban. Az alföldi térség lakosságá­ban még ma is él a tanyai életformához való ragaszko­dás, ezért a mezőgazdasági kistermelés újjászervezése fel­lendíthetné a terület gazdasá­gát. A jól működő farmer- gazdaságok azonban villany nélkül nehezen képzelhetők el. A tanyai turizmusnak szintén van errefelé jövője. A megyei tanács határozata alapján vizsgálat folyt azzal kapcsolatban, hogy indokolt-e kiterjeszteni az elmaradott települések körét. Mivel a hát­rányos helyzet megítélésében országos ismérvek döntenek, így az eredeti helyzetjelentés megváltoztatására nincs ok. RENGETEG AZ ÜGYIRAT Ha kedd\ akkor vagyonellenőrzés Különösen nagy figyelmei fordítanak a honatyák a leen­dő önkormányzatok vagyoná­nak védelmére, ezért alkottak törvényt a v agy önellenőrző bi­zottságok létrehozásáról. A Pest megyei testület éppen két hónapja működik, s tagjaival az eddigi tapasztalatokról be­szélgettünk. A bizottság elnöke dr. Petrik János, a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tit­kára. Tagjai: dr. Székely Csa­ba tanszékvezető egyetemi ta­nár, a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem dékánja, dr. Ke­néz Tibor váci és dr. Kovács Béla szentendrei ügyvéd, dr. Erdélyi Erika, a Pest Megyei Földhivatal osztályvezetője, Kuncz Béla, a Pest Megyei Ta­nács termelés- és ellátásfel­ügyeleti osztályának vezetője, és dr. Grósz Sándor, a Pest Megyei Tanács igazgatási osz­tályvezető-helyettese. A hét szakember feladata- a leendő önkormányzatok vagyo­nának és a termőföldnek a védelme, s nem az ügyek las­sítása vagy akadályozása, ezért a bizottság minden ked­den ülést tart. A rögtönzött statisztika szerint két hónap alatt 151 kérelemmel fordul­tak a vagy önellenőrző testület­hez. A testület tagjai összesen 621 határozatot hoztak, ebből 180 volt engedélyező és 370 elutasító. Gyakran előfordul, hogy rosszul előkészített ügyek kerülnek a megyei bizottság elé. Olyan iratok hiányoznak, amelyeknek szükségességét a törvény is előírja — ami azt jelenti, hogy a kérelmezők nem ismerik, nem nézik át alaposan az idevonatkozó ren­deleteket. Ilyenkor a szakem­berek nem dönthetnek, a hatá­rozathozatalit el kell halasz­tani. Az ülések nyilvánosaik, s ezeken nem csak a szerződést kötő felek lehetnék jelen, ha­nem meghívják a-z érintett te­lepüléseken működő pártokat és a lakosságot is. Külön ér­dekessége a tárgyalásoknak, hogy a bizottság egv-egy dön­tés előtt nem vonul vissza, ha-nem a nyilvánosság előtt fejti ki véleményét, a döntést pedig egy szerűen szótöbbséggel hozza. Hatvan francia polgármester látogatott el szeptember 15-én, szombaton délután a Pest Me­gyei Tanácsra. A küldöttség a Bouche du Rhone tartomány­ban működő polgármesterek szövetségének tagjaiból állt, akik tanulmányúton tartózkod­tak Magyarországon. A pol­gármestereket fogadta Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, Valkai György elnök­helyettes, dr. Petrik János, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának titkára és dr. Er­délyi László, a szervezési és jogi osztály megbízott vezető­je. A vendégek elsősorban a hazánkban zajló politikai vál­tozások iránt érdeklődtek, kifejezték reményüket, hogy a jövőben szorosabb kapcsolat szövődik Franciaország és Magyarország között. Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült Irta: Kecskés Ágnes A BÍRSÁG nem sokat segít Megsemmisítették a romlott húst, az állott süteményt Az éremnek mindig két ol­dala van. A kereskedelmi el­lenőrzés a vásárlók szempont­jából feltétlenül előnyös, hi­szen érdekeinket védi, ám nem csodálkozom azon, hogy a ven­déglátósok, a kereskedők tá­volról sem örülnek neki. A Pest Megyei Tanács ke­reskedelmi- és piacfelügyelő­ségének munkatársai átfogó ellenőrzést folytattak ezen a nyáron. Az idegenforgalmi fő­szezonban elsősorban a ki­emelt üdülőövezeteket — a Dunakanyart és a Ráckevei- Duna-ágat — keresték fel. A Pest megyeiek az ellenőrzést az Országos Kereskedelmi és Piacfelügyelőség, a Köjál, a Kermi és az országos Bormi­nősítő Intézet munkatársaival közösen végezték. A két hónap alatt összesen 103 helyen jár­tak, ebből 51 vendéglátó üz­let, 38 élelmiszer-, 14 pedig ruházati és iparcikkbolt. A július—augusztusi vizsgá­latok alapján az ellenőrök úgy látják, hogy az áruellátás és a kínálat a korábbi évek­hez képest javult. Az élelmi­szerboltokban nagy a válasz­ték, ám a romló életkörül­mények miatt a vevők az ol­csóbb árukat keresik, ezekből viszont nem mindig vagy nem eleget kapnak a kereskedők. Az éttermekben, büfékben különösen bőséges a kínálat. Három-négy évvel ezelőtt nyaranta rendszeresen gond volt a sörellátással. Idén min­denhol többféle sört is kínál­tak. Üdítőitalokból és húsok­ból szintén sokfélét szerez­tek be az üzletvezetők. A nyári ellenőrzés azt mu­tatja, hogy sok a gond a szám­lákkal és az árkalkulációkkal. Számos kereskedő félreérti a szabadár fogalmát. Az ára­kat a magánkereskedők ma­guk állapíthatják meg, ám azokat rögzíteni kell, vagy az üzleti könyvekben, vagy — hogy ne legyen olyan sok ad­minisztráció — a beszerzési bizonylaton. Ha, tegyük fel, nagy a kereslet, és változtat­ni kívánnak az árakon, úgy jól láthatóan fel kell tüntet­ni az új összeget. A változás­ról a vevőket is szükséges tá­jékoztatni. Az eladótérben és az étlapokon feltüntetett árak­nak az aznapi helyzetet kell tükröznie. Gyakran előfordult, hogy a piacfelügyeleti csoport tag­jai az üzletvezetőket nem ta­lálták a helyszínen, az alkal­mazottak pedig nem tudták bemutatni a kért iratokat. Ilyenkor írásban szólították föl a vezetőt, hogy vigye be a kért számlákat, bizonylato­kat a megyei tanácsra. A jog­szabály valóban nem írja elő, hogy az iratokat hol kell tar­tani, de valószínűleg több sza­bálytalanságra bukkannának az ellenőrök, ha váratlan megjelenésükkor azonnal be­tekinthetnének az üzleti köny­vekbe. összesen 31 próbavásárlást végeztek a piacfelügyelők, eb­ből hat esetben próbálták őket becsapni a mérésnél vagy a számolásnál. Több helyen róttak ki bírságot a súly- és térfogatmérő eszközök hiánya miatt. Néhány vendéglő kony­hájában a szakács szemmérték alapján szeleteli a húst, vagy hitelesítetlen mérleggel mér. Az éttermekben általában javultak a vendéglátás fel­tételei. Tiszták az abroszok, udvariasak a pincérek, ám a mellékhelyiségek állapota még sok kivetnivalót hagy maga után. Különösen a külföldiek háborodnak fel azon, hogy a vendéglőkhöz tartozó WC-ben használati díjat kell fizetni. Nem az a néhány forint okoz gondot, inkább azt sérelmezik, hogy ezért a vendéglátáshoz tartozó szolgáltatásért külön pénzt kérnek. Az üzletekben a Vásárlási körülmények inkább romlot­tak. A magas bérleti díjak miatt a magánkereskedők kisebb területű boltokat igye­keznek megszerezni, s ezek­ben rengeteg árut zsúfolnak össze. A vevők így nehezen tudnak kiigazodni a kínált termékek között. A vizsgált ruházati üzletek szinte mind­egyikében hiányzott a kezelé­si útmutató a textilárukról. A kereskedők azzal védekeznek, hogy ők maguk sem kapnak tájékoztatást az egyes ruha­neműkről, s az útmutatás el­készítését nem tudják meg­oldani. Ugyancsak általános tapasztalat, hogy az eladók nem beszélnek nyelveket, s a külföldi turistákat nem tud­ják színvonalasan segíteni, ki­szolgálni. A Köjállal együtt vizsgál­ták a Pest megyei ellenőrök, hogy megfelelnek-e az árusí­tott élelmiszerek a minőségi követelményeknek. Több he­lyen találtok fogyasztásra már alkalmatlan húsféleségeket, il­letve süteményeket, ezeket a helyszínen megsemmisítették. Akadtak gondok a hűtőszek­rényekkel és az éttermek konyháiban található edé­nyekkel, de két helyen — az Omszki tónál, valamint Dél­egyházán a IV. tónál — egy- egy büféskocsit be is kellett záratni. A borminősítő szak­emberek hét vendéglőben ta­láltak nem megfelelő minő­ségű italokat. A két nyári hónap alatt a kereskedelmi felügyelők 29 esetben szabtak ki bírságot. Tízen helyszíni bírságot fizet­tek, ami maximum 3000 forint lehet. A többi esetben sza­bálysértési eljárás indult. Né­gyen „csak” figyelmeztetést kaptak, míg tizenöt kereske­dőt nagyobb összegű — maxi­mum 10 000 forint — bírság fi­zetésére köteleztek. VÁLASZTÁSI SAROK Szavazás tízezer alatt A tízezernél kisebb lélekszá­mú települések lakói az ún. kislistás rendszerben választa­nak. Az itt élő választópolgá­rok a választás napján a sza­vazóhelyiségben két szavazó­lapot kapnak a szavazatszám­láló bizottságtól. Egyiken a képviselő-testület tagjaira, azaz a helyi képviselőkre, másikon a polgármesterre voksolhatnak. A helyi képviselők megvá­lasztására szolgáló szavazóla­pon legalább ugyanannyi, de többnyire nagyobb számú je­lölt neve szerepel ábc-sor- rendben, mint ahány tagú lesz a képviselő-testület. A szavazó­lapról megállapítható a jelölt pártállása, független jelölti minősége, nemzeti etnikai ki­sebbséghez való tartozása is. Minden jelölt neve mellett lát­ható egy kör. Akire a jelöltek közül a választópolgár szavaz­ni kíván, annak a neve mel­lett lévő körbe két egymást metsző vonalat keli elhelyez­ni. Ügyelni kell arra, hogy a választópolgár érvényesen leg­alább annyi jelöltre szavazhat, ahány fős képviselő-testület alakul az adott településen. A megválasztható képviselő-tes­tületi tagok számát a szava­zólapon felüntetiik. Ha a vá­lasztópolgár a számot figyel­men kívül hagyja, és a meg- választhatónél több személyre szavaz, úgy szavazata érvény­telen. A polgármester megválasztá­sára szolgáló szavazólapon a jelöltek számától függően egy vagy több név található. Több jelölt esetén nevüket ábc-sor- rendben tüntetik fel. A szava­zólapról leolvasható a jelölt pártállása, függetlenségének ténye, etnikai, nemzeti kisebb­séghez való tartozása. Akit a választó szívesen látna a te­lepülés polgármesteri széké­ben. annak a neve melletti körben kell a két egymást metsző vonalat elhelyezni. Ha a szavazólapon csak egy jelölt neve szerepel, és az ő szemé­lyével a választó egyetért, a jelzést a név melletti körben akkor is helyezze el, ne dob­ja érintetlenül a szavazólapot az urnába. Több jelölt esetén a jelzést csak egyikük neve melletti körben szabad elhelyezni, el­lenkező esetben a szavazat ér­vénytelen. A szavazás módja a válasz­tópolgárok számára új, ezért fontos, hogy nagy figyelmet fordítsanak a szavazólap ki­töltésére. Kétség esetén mindig kérje­nek tájékoztatást a szavazat- számláló bizottságtól. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom