Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-18 / 219. szám

1990. SZEPTEMBER 18., KEDD O mondta Repedések Mint máskor, most is ta­nár úri pedantériával fo­galmazott Szabad György, az Országgyűlés elnöke a Népszabadságnak (szep­tember 15.) adott inter­júban. Nem fogalmazá­si, hanem fogalmi oka van tehát olvasás közbeni meg­torpanásunknak. Azt mond­ta ugyanis, „... badarság lenne azt mondani, úgy örö­költük a demokrácia lehe­tőségeit Magyarországon, hogy a társadalomban ne lennének öröklött repedé­sek. Vannak.” De még mennyire, hogy vannak! Teljes tehát az egyetértés, csakhogy Sz. Gy. így foly­tatta: „A kérdés az, hogy ölbe tett kézzel nézzük-e azt, hogy ezek a repedések szakadékká tágulnak...” Mint a „repedésekkel” munkaköri kötelességként foglalkozók, meg nem ke­rülhetjük a kérdést: milyen repedésekről van szó? S mert a későbbiekben Sz. Gy. arról is beszélt, hogy „ ... ne engedjük a repedé­seket szakadékká tágul­ni... ”, illetve „érdekegye- sítésről” is szólott, óvatossá váltunk. Óvatossá, mert ak­kor valóban tudni kell, ki mit ért repedések alatt, ha ezek eltüntetéséről, szaka­dékká tágulásuk megaka­dályozásáról beszél valaki. Természetesnek tartjuk, vannak nagy, közös nemzeti érdekek, ám természetelle­nesnek, ha valaki(k) jog­ként kezeli(k) annak eldön­tését, ki a hitelesebb képvi­selője ezeknek az érdekek­nek (és a hozzájuk kapcsolt értékeknek), s ki a kevésbé hiteles. Friss a példa, a par­lamenti (és azt követő) csa­ta a külügyminiszteri sza­vak miatt... Ami pedig a közös nemzeti érdekeken túli repedéseket illeti, tehát például a társadalom gaz­dasági érdektagoltságát, ott mi bizony — a gazda­ságfejlesztés választott irá­nyából következően — az „öröklött repedések” szaka­dékká tágulásával számo­lunk, nem örvendezve, de a realitásokkal szembe néz­ve. Mielőbb tisztázni szük­séges tehát, mely repedések esetében lehet reális óhaj a szakadékká tágulás meg­akadályozása, s melyeknél kell felkészülni erre. Ha en­nek markáns politikai tisz­tázása elmarad — ahogyan eddig elmaradt —, akkor megtörténhet, ami már megtörtént sokszor a ma­gyar történelemben: ismét olyasmiben hiszünk, ami a lehetetlenségek körébe tar­tozik. KLIENS ALKOTMÁNYSÉRTÉSSEL VÁDOLJÁK A KORMÁNYT A családi vállalkozásokat segítené a törvény Elnöki bejelentéssel kezdte meg a választási szünet előtti utolsó ülésszakának tegnapi munkanapját az Országgyűlés. Szabad György házelnök arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a román vezetés levélben fordult hozzá. Erre reagálva a magyar politikus üdvözölte a román parlament megállapítá­sát, amely szerint a román nép akarata, hogy pluralista társa­dalmat építsen, amely a jövő­ben azonos jogokat, szabadsá­got és felelősséget kíván biz­tosítani mind a románoknak, mind a kisebbségeknek. A napirend előtti ügyek le­zárása után a képviselők rá­tértek a korábban már tár­gyalt, az állami kiskereskede­lem, a vendéglátóipar és a fo­gyasztási szolgáltatások vagyo­nának privatizálásáról szóló törvényjavaslat részletes meg­tárgyalására. A vitában — amely csaknem az egész hétfői munkanapot kitöltötte — vala­mennyi képviselő egyetértett abban, hogy sürgető szükség van a mielőbbi privatizációra, ám annak módját illetően már élesen különböztek a vélemé­nyek. A törvénytervezet vitájában hozzászólók egyebek közt hiá­nyolták, hogy nem kezdődött meg azoknak a vállalatoknak és szervezeteknek a létrehozá­sa, amelyek sikeresen végre­hajthatnák a privatizációt. A vitában több képviselő kitért arra, miként érinti majd a privatizációs folyamat az újonnan létrejövő önkormány­zatokat, illetve magát az ön- kormányzati tulajdont. A hozzászólók sorában akadt, aki kétségbe vonta a törvény szükséges voltát, mondván: a privatizáció sike­resen végbemehet törvényi szabályozás nélkül is. Többen kifogásolták vagy zavarosnak ítélték a privatizációs folya­matban az Állami Vagyonügy­nökségnek szánt szerepet és feladatköröket. Röviddel az ülésnap befejezte előtt kapott szót Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi mi­niszter, hogy reagáljon a vi­tában elhangzottakra. A mi­niszter elöljáróban leszögezte: bár a most tárgyalt törvény fontos, a nemzetgazdaságnak csupán egy töredékét érinti Arról, hogy szükséges-e tör­vényben szabályozni a privati­zációt, úgy vélekedett: bár tör­vény nélkül is végbemehet a privatizáció, ám a korábbi spontán privatizációs gyakor­lat bebizonyította, hogy nem árt jogi garanciák megalkotá­sa. Agyonhajszoltan nem megy A bírók létszámhiánya, az ügyek számának óriási növe­kedése,. a perek hosszadálmas- ságaj' ä ~bírósagíJNépüFetek nerh megfelelő állapota és a szüksé­ges technikai eszközök hiánya alapjaiban veszélyeztetik a tisztességes, lelkiismeretes bí­rói munkát, a gyors és a tör­vényeknek megfelelő ítélke­zést. Az érdekvédelmi és érdek- képviseleti szervek vezetősé­geinek közös álláspontja: a problémák megoldása nem ha­logatható tovább, az intézke­dések elodázása vagy esetleg bármilyen félmegoldás nem­csak a bíróknak, hanem az ál­lampolgároknak a jogállami­ságba vetett hitét is megingat­ná. Ennek elkerülése érdeké­ben az államháztartásnak megfelelő anyagi fedezetet kell biztosítani a bírók megbecsü­léséhez, az újak kinevezéséhez és a működési feltételek javí­tásához. Feltétlenül indokolt­nak tartják, hogy 1991. január 1-jétől életbe lépjen a bírók és más bírósági dolgozók új bér­es előmeneteli rendszere. Meg­ítélésük alapján ezekkel az in­tézkedésekkel lehet elérni, hogy az ügyekkel ne agyon­hajszolt, s időzavarral küzdő bírók foglalkozzanak, A miniszter szólt arról is, hogy a törvénytervezet kap­csán több helyről gazdasági nacionalizmussal vádolták a törvényalkotókat. Ezt taglalva kifejtette: a kormánynak nem célja a kereskedelemből kire- keszteni a külföldi tőkét, de annak elsősorban a nagyobb vállalkozások és vállalatok esetében lehet szerepe. Hozzá­tette: a mostani privatizációs törvénnyel elsősorban a csalá­di kisvállalkozásokat kívánják segíteni. Ezzel véget ért a törvény- javaslat tárgyalása. A tetemes mennyiségű módosító indít­ványra tekintettel azonban a határozathozatalt a keddi ülés­napra halasztotta a Tisztelt Ház. Az ülés ezután más témával folytatódott: hatan kértek és kaptak szót a nem pártként bejegyzett társadalmi szerve­zetek ez évi költségvetési támo­gatásáról szóló országgyűlési határozattervezet vitájakor. Az e szervezetek költségve­tési támogatásával foglalkozó ad hoc bizottság 22,5 millió fo­rintot osztott fel 27 szervezet között. A költségvetési bizott­ság javaslatot tett 16 szerve­zet hatheti támogatását kite­vő, további 26,6 millió forint elvonására, s az így felszaba­duló pénzből 5 millió forintos tartalékalap képzésére. Mivel 18 óra után 8 perccel még több képviselő jelentke­zett szólásra, az elnöklő Vörös Vince e téma tárgyalását is kedd délelőttre halasztotta, majd az ülést bezárta. Az Országgyűlés délutáni plenáris ülésén részt vett és felszólalt Enrique Baron Cres po, az Európai Parlament el­nöke. Ott volt Habsburg Ottó, az EP Magyarországgal fog­lalkozó bizottságának elnöke. Tankcsapdák sem rontanának Sztrájk vagy csak a szokásos? A múlt héten még azt ad­tuk hírül, hogy a taxisok ter­vezett sztrájkjukat kiterjesz­tik a fővárosba vezető utakra is, eltorlaszolják az országuta­kat. Tegnap viszont arról szá­moltak be a lapok, hogy az utak forgalmának eldugításá- ra nem kaptak engedélyt a kockás autók vezetői. Engedélyt nem kaptak, de ... mi történik, ha éppen az út közepén romlik el egy taxi? Mondjuk, egy időben az 1-es, 2-es, 3-as, stb. utakon, hiszen úgyis olyan roncsko­csik szegények, nem meglepő, ha akár egyszerre is dobják négy kereküket az ég felé. Sőt, még az sem meglepő, ha négy, egymás mellett haladó taxiba áll bele a nyavalyatörés, mi­nek következtében azonnal meg kell állniuk, ami ugye, nem nevezhető tiltakozó meg­mozdulásnak. Történt-e ilyen „nyavalya- törése” a taxisoknak? Elin­dultam az Osztapenkó-szo- bor felé, ahol az M7-es autó­pálya, a 6-os és 70-es főutak forgalmát figyelhetem meg. Rajtoltam tehát a Blaha Luj­za térről, de már a Rákóczi útra is csak a harmadik zöld lámpánál tudtam besorolni. Kínkeserves vánszorgás — még szabálytalanul, a busz­sávban is! — az Erzsébet hí­dig, ott valamivel gyorsabb jobb oldali sávban furakodás, majd betolakodás a Hegyalja útra vezető csíkra, idegtépő, kuplungszaggató cammogás az Osztapenkóig. Vajon miért megy ilyen lassan a sor? Tényleg megbénították a taxisok a kivezető utak for­galmát? Leskelődöm előre. Az ara­szoló kocsisor füstjén át alig látok valamit. Csak autók, autók mindenütt, égő fék­lámpával. No, ettől nem lettem oko­sabb, taxist Érdig egyetmem látok közöttük. „ Rendőrka­nyarral” irány vissza a vá­ros, az 5-ös út. Be... befelé is éppoly csigatempóban kell töfögnöm. Pedig tudom, mö­göttem nem a taxisok tartják fel a forgalmat... Sebaj, is­merem a kertek alján vezető utat a Petőfi hídhoz Budafo­kon át, a lóerők közé csapok, hamarosan a Fehérvári útra érek, ahol megint csak a kí­nos-keserves csigamenet fo­gad. A Vác városa felé történő kitörési kísérletemről már nem is érdemes beszámolnom. Reménytelen volt az is, mint a többi, s a többi napon min­dig. Mert volt taxissztrájk, Vagy nem volt, dugókkal tar­kított közlekedésben teljesen mindegy, rontani az sem ront­hat az agglomeráció felé tar­tók közlekedésén, ha tank­csapdákkal szórnák teli út­jainkat. A ' taxisofőröknek viszont volna egy tanácsom. Ha már arra szánják magukat, hogy a forgalom akadályozásával adnak nyomatékot követelé­seiknek, hát tegyék. De tehe­tik ezt anélkül, hogy félbe­hagynak napi munkájukat. Furikázzék csak nyugodtan az utasokat (persze, ha tudják ebben a gutaütéses forgalom­ban), s másnap, csapjanak egyet a hasukra, adjanak fel egy közleményt: „Tegnap a... úton (tetszés szerint megne­vezhető) mi tartottuk fel a forgalmat, hogy érvényt sze­rezzünk tiltakozásunknak”. A lebukásnak, hogy esetleg azon az úton kivételesen még­is zavartalan volt az agglo­meráció felé vezető forgalom — semmi esélye. (tbe) Pest megyében is ssk a CSŐD Kispénzűek biztonsága Hazánkban — hangzott el az Állami Biztosító Rt. lakossági üzletágának tegnapi sajtótájé­koztatóján — nemzetközi mér­cével is vizsgálva, ’ a családi- otthon-biztosítás jelenti az ér­tékek megóvása szempontjá­ból is legbiztonságosabb vé­delmet. Galina Béla. az üzlet­ág igazgatója utalt arra, hogy ebben a biztosítási formában bárki megtalálhatja a számá­ra fontos modulelemet. Két évvel ezelőtt hárommillió kü­lönböző lakásbiztosítási for­mulát kellett átdolgozni a na­gyobb biztonságot jelentő CSOB-ra. Az igazgató külön is felhívta a figyelmet arra, hogy aki nem kívánt új csalá- diotthon-biztosítást kötni, an­nak értesítést küldtek arról, hogy a törvényes keretek kö­zött a hitelhez kapcsolódó biz­tosításoknál 1990. október 1- től, míg az egyéb biztosítások­nál, 1991. január 1-től a régi szerződést megszüntetik. Elhangzott, hogy az átdolgo­zás során sajnálatosan előfor­dult, hogy olyanok is kaptak értesítést, akiknél előzőleg nem jártak a biztosító ügynökei. Most felajánlják, hogy ameny­nyiben a hitelbiztosításoknál október 31-ig, a többieknél pe­dig január 31-ig megkötik az új szerződést, úgy a régi biz­tosítást az említett időpontokig érvényben lévőnek tekintik. Az Álami Biztosító Rt. Pest megyei igazgatóságán Weiger Jánosné, az üzleti osztály ve­zetője a témához kapcsolódó­an elmondta, hogy 1988. július elsején 278 ezer minden fajta lakásbiztosítást tartottak nyil­ván. Az átdolgozást, s az ez évi eddig megkötött új biztosítá­sokat alapul véve 180 ezerre tisztult le a CSOB-bal rendel­kezők tábora. Pest megyében a lakások túlnyomó része OTP- hitelből épül, s ez egyúttal azt is jelzi, hogy zömében kiske­resetűek a fészekrakók. Nekik eleve érdekük, hogy otthonuk, ingó és ingatlan vagyonuk biz­tosítás alatt álljon. A CSOB éves biztosítási átlagdíja 2200 forint. Természetesen vannak ennél nagyobb díjösszegek is. Ezt alapvetően az épület nagy­sága, tehát a négyzetméternyi alapterület, a ház állapota, rendeltetése és egyéb más szempontok határozzák meg. Gy. L. A szabaddemokraták még a nyáron beígérték a kormány­nak, hogy az Alkotmánybíró­ság elé citálják, ha a Parla­ment jóváhagyása nélkül meg­változtatja a költségvetési tör­vényt. A kormány egy héttel ezelőtt nagy titokban saját ülésén ezt megtette: módosí­totta a törvényt, így a költség- vetési hiány jócskán megha­ladhatja az Országgyűlés által szentesített mértéket — jelen­tette be tegnap, még napirend előtt Soós Károly Attila. Az SZDSZ pénzügyi szakértője és a T. Ház költségvetési bizott­ságának elnöke alkotmányel­lenesnek minősítette a kor­mány lépését, ezért kérdeztük tőle: vajon most beváltják-e nyári ígéretüket? Ml VAN A KESZTYŰBEN? — Fontolgatjuk, fontolgat­juk. Egyelőre csak az Állami Számvevőszékhez fordulunk, vizsgálja ki a titkos kormány- határozatokat, s ettől a vizsgá­lattól tesszük függővé, hogy Alkotmánybírósághoz fordul­junk-e. Es itt nemcsak a költ­ségvetési törvény alkotmány- ellenes megváltoztatásáról van szó, hanem arról is, hogy a Parlament és a lakosság előtt titkolóznak. Ilyet, hogy fontos, az ország helyzetét jellemző pénzügyi adatokat eltitkolja­nak, még a Németh-kormány sem engedett meg magának. Nem akarnak túlságosan keményen bánni a kor­mánnyal, inkább afféle ki­sebb, de sorozatos ütéseket szánnak nekik, mondta a sza­baddemokrata képviselő. Ez a sorozat: a szabaddemokraták ugrásra készen álló ,.árnyék- kormánya”, a szakértői kriti­kák, a száz nap eltelte után megszaporodott interpellációk, a külügyminiszter lemondatá- sának szándéka, az árnyékkor­mány pénzügyi szakértőjének, Soós Károly Attilának eme bejelentése. Tölgyessy_ Péter mára várható interpellációja az ország siralmas helyzetéről a miniszterelnökhöz. Vajon sorozatos, de még kesztyűs kézzel mért ütésekkel meg le­het buktatni a kormányt? — A kormányt úgy lehet megbuktatni, hogy pártjainak sorából a képviselők átülnek az ellenzék soraiba. — Töl­gyessy Péter frakcióvezető szerint a koalíció összeomlása a leginkább járható út. De hát, hogy maguktól ellenzékbe vonulnának, lemondanának miniszteri, államtitkári poszt­jaikról? — Maguktól nem is. De a helyhatósági választások ered­ményei rákényszeríthetik őket. Vagyis a választópolgárok, akik a képviselőiket ebbe a házba küldték. Aki elégedett a kormány tevékenységével, az menjen el szavazni a koalí­ciós pártokra, aki nem elége­dett velük, az jöjjön el sza­vazni az ellenzékre. Az ered­mény megváltoztathatja az erőviszonyokat a Parlament­ben is. SZERELMES PÁRTOK Mert mi kötheti össze még a kisgazdákat és az MDF-et a szerelmen kívül, ha a kor­mány nem a kisgazdák elkép­zelése szerinti földtörvényja­vaslatot terjeszti majd a Par­lament elé? Helyén marad­hat-e a kisgazda Nagy Ferenc József, ha tárcájának olyan törvényt kell végrehajtania, amely pártja elveivel nem egyezik? Nem is egy kor­mánypárti képviselő véleke­dik úgy, hogy lehetetlent akar­nak a kisgazdák, hogy negy­venhetet el kellene már felej­teni, s abban reménykednek — valószínűleg a kormány is —, hogy az Alkotmánybíróság fogja ezt szakszerűen elma­gyarázni Torgyán Józsefnek. S akkor mondhatják a szerel- metes partnerüknek: mi akar­tuk, de nem megy. Ezért fek­szik most a bíróság asztalán a tervezet, s ezért kötötték össze az egyéb privatizációkkal — talán az alkotmánybírák meg­fejtik azt a rejtélyt, hogy miben különbözik a föld örö­köse a kocsmáros leszárma­zottjától. Ha ők sem tudják, szabad a kisgazda. S hogy ezután is lángol-e még a sze­relem a koalícióban — az a választók voksaitól függ. Király B. Izabella, az MDF Pest megyei listáján megvá­lasztott abonyi képviselőnő is sorolja a képtelen helyze­teket. Hogy például Siófokról jönnek az abonyi földért a le­származottak. Persze, nem vinnék el a birtokot, kiadnák bérletbe. No, de ki látott már olyat, hogy a föld eltartsa a tu­lajdonost is, meg a használó­ját is? Valaki rosszul jár, s az a múltkor, a feudalizmusban nem a birtokló volt. Vagy de­mokráciában másképp terem a búza? NÉPI-NEMZETI KRUMPLI A krumpliról — az ideiről — még tudni lehet, hogy nem válogatós. Terem az a szocia­listáknak is, terem a Demok­rata Fórumnak is. A háziasz- szonyok sem válogatósak, at­tól veszik, aki olcsóbban adja. A tavaszi kampányban az MDF-piac volt olcsóbb a Né- meth-piacnál, most viszont Gödöllőn például az ellenzék­be szorult szocialisták adták olcsóbban, mint a kormány- pártiak. Egy forinttal. Nem sokáig persze, mert az MDF vette a lapot, s ő is engedett az árából. Most ott vannak a krumplihegyek Gödöllőn, se nem pirosak, se nem népi­nemzetiek, se nem olcsóbbak, se nem drágábbak, csupán krumpliformájú krumplik. Törheti a fejét a háziasszony, kitől vegye, melyik kofának higgye, hogy jövőre is vissza­jöhet hozzá. Ha ízlett neki. JÖN A KI MIT TUD Kevésbé ízletes kampányra számíthatunk az országos po­litikusoktól. Tegnap délben az SZDSZ parlamenti sajtótájé­koztatóján — amelyet Soós Károly Attila bejelentése kap­csán tartottak — szóba került a szabaddemokraták promi­nens képviselőit támadó Apák és fiúk című kiadvány. A szerzőket, Csurka István és dr. Grezsa Ferenc képviselő­ket ugyan első menetben el­ítélte a bíróság, de Magyar Bálint információi szerint még mindig terjesztik a „mű­vet”, újabb „irodalmi sorok­kal” megtoldva. Pető Iván ez­zel kapcsolatban azt mondta az újságíróknak, hogy számí­tanak olyan rágalomhadjárat­ra, amilyenben tavasszal is részük volt, s nem szándékoz­nak visszaütni olyan köztudott tényekkel, hogy ki volt a kor­mánypártiak közül valóban tagja az MSZMP-nek. Viszont, mondta az SZDSZ szóvivője, ők is készülnek, vannak in­formációik az ellenfélről, eze­ket ki is fogják teregetni, ha tovább ingerük őket. Ha kam­pány, legyen kampány. És akkor két hét múlva már csak az idei krumpliról hihet­jük bizton, hogy nem volt tit­kos ügynök az átkosban. Jakubovits Anna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom