Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-17 / 218. szám

^fifrfqp 1990. SZEPTEMBER 17., HÉTFŐ Gondolatok az ünnepi nyitány után V édelemre szorulnak Kereken öt hónappal ezelőtt alakult meg a táncház! kamara, E szakmai érdekvédelmi szervezet egyik célja, hogy a táncház­mozgalom jelentőségének megfelelő helyt kapjon a kulturális életben. Emellett gondoskodnak az utánpótlás-nevelésről, szakemberképzésről. Támogatni akarják azt a kezdeményezést is, hogy a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben tanít­sanak népzenét és táncot. Ez utóbbiról az jut eszembe, hogy elkelne egy ilyen kezdeményezés a népművészet más ágaival kapcsolatosan is. Például még az Iparművészeti Főiskolán sem kötelező a népi iparművészet. szabadidős tevékenységi for­mákat alakítottak ki. Jólle­het, talán nem is gondoltak arra, hogy a népzenei anya­nyelv ápolásával nemzeti azo­nosságtudatukat erősítik. Sőt, majdhogynem újrate­remtik. Hiszen a háború utá­ni — finoman szólva — tár­sadalmi átalakulással szétrom- bolódott az addigi érték- és erkölcsi normarendszer. A nyitottá váló falvak, fel­bomlasztott faluközösségek már nem védték az évszáza­dos, évezredes hagyományo­kat. A népművészet, úgy, ahogy volt, kivettetett az új értékrendből. Ugyanerre a sorsra jutott — igaz később — a népviselet. Kiirtani szerencsére azon­ban nem lehetett emberekből az ősi kultúra tiszteletét, meg­becsülését. S ebben szerepe volt az egyháznak is. Erős reményünk lehet arra, hogy napjainkon túl, a jövőben lassan-lassan ismét elfoglalja méltó helyét a népművészet a kultúrtörténet értékei kö­zött. Ám ezt a folyamatot még mindig igencsak segíteni, tá­mogatni kell. Ezt teszi a táncházmozga­lom is — gyarapodó erköl­csi és fogyatkozó anyagi ere­jével. S ilyetén félő, hogy — újabb védelemre szorul. Vennes Aranka A PEDISZ még eredményesen szervezi Már táborozni is nehéz Az idei nyáron Pest megyé­ből mintegy ezer középiskolás jutott el környezetvédelmi vagy hagyományos építőtábo­rokba. Ha összevetjük ezt a korábbi évek létszámával, el­szomorító igazságra derült fény: egyre kevesebb a fiata­lok által választható tábor. Csökken a befogadókeret, az üzemek, vállalatok egymás után szüntetik meg, számolják fel az építőtáborokat. Csak a nagy gazdaságok azok, ame­lyek idényjellegű munkával (például kukoricacímerezés) minden nyáron lehetőséget, alkalmat kínálnak a fiatalok­nak kéthetes turnusokban pénzkereseti lehetőségre, kö­zös együttlétre. Napjainkban egyre inkább fokozott figyel­met élvez a környezetvéde­lem. A helyi tanácsok, az il­letékes szervek megelőző, ál­lagmegőrző munkával, új épí­tőtáborok nyitásával próbálják megoldani a környezetvédelem ügyét. Megyénkből a diákok Balatonföldváron, Siófokon, Szarvason, Miskolcon és Gö­döllőn végeztek ilyen jellegű munkát. A felsorolt települé­seken park- és erdőgondozási, partvédelmi és víztisztító fel­adatokat oldottak meg a diá­kok. Idén az elmúlt évekhez ké­pest lényegesen kevesebb pénz jutott kulturális rendezvé­nyekre, ennek ellenére azok a táborozok, akik együtt töltöt­tek két hetet, jól érezték ma­gukat, és jövőre is keresni fog­Való igaz, mindegyik ősi, tiszta értékeinkhez tartozó kultúrkincs, amelyeknek meg­becsülésére igencsak kevés időt, energiát fordított az el­múlt évtizedekben ez a tár­sadalom. Dr. Halmos Béla kandidátustól, az MTA Zene- tudományi Intézetének mun­katársától hallottam azt a keserű megjegyzést, hogy ezt tulajdonképpen nem is nézték jó szemmel. A tudós népzene- kutatónak, a Magyar Tánchá­zi Kamara elnökének azon­ban mindez nem szegte ked­vét, hogy a közel két évtizedes táncházi mozgalomban részt vegyen. Igaz, nem volt egye­dül, sőt egyre többen lettek. Lassan-lassan megismertük elhivatott társainak nevét. Közülük sokan világhírűvé váltak: Sebő Ferenc, Sebes­tyén Márta, Kobzos KissTa- más, Éri István — hogy csak néhányat említsek. Nem fe­ledkezve meg Eredics Gábor­ról sem, aki a szentendrei Vujicsics együttes vezetője, az Országos Közművelődési Központ módszertani intéze­tének munkatársa, s a ka­mara művelődési bizottságá­nak tagja. Követték a mestereket, né­hai Kallós Zoltánt, az első fő­védnököt; Martin Györgyöt, a mozgalom szellemi vezérét; akiknek példája erőt adott szá­mukra. Kitartóan mentették, élesztgették nemcsak a ma­gyar, hanem a nemzetiségi ze­nei anyanyelvi kultúrát. A táncházmozgalom terjedt, szé­lesedett, nemcsak a határon túlra, hanem a nyugati ma­gyarság körében is. Emellett közülük nem egy tántorítha­tatlan fiatal előadóművész vállalta népi hangszeres ok­tatást táborok, tanfolyamok keretében és zeneiskolákban is. Ugyanakkor kutató- és gyűjtő­munkát végeztek és végeznek ma is. Mindez azonban felsőbb szakmai berkekben nem iga­zán váltott ki elismerést. Az jórészt Nádrai Péternek — aki 10 évig volt a Hungaro­ton egyik főszerkesztője — köszönhető, hogy napvilágot láttak értékes, ritkaságnak számító népzeni kiadványok. (Ezek gyakoriatlansága nem­csak a vállalaton múlott.) Amikor egy-egy erdélyi prí­más átjött Magyarországra turistákkal, kicsit szabályta­lan úton-módon tudtak velük felvételeket készíteni. Gyor­san hozzáteszem, hogy az idén ez már legálisan meg­történhetett. Az viszont kevéssé érthető, hogy általában a népzenei le­mezek közül hiányoznak a nagy archív anyagok vagy antológiák. Talán nem egy­szer, s mindenkorra tűntek el a boltokból; egy jobb, boldo­gabb és gazdagabb pillanat­ban talán még el lehet ké­szíteni a lemezeket. Nem éppen vidám gondo­latok ezek, pedig egy gazdag és nagy sikerű programsorozat kapcsán jutottak az eszembe. A mindössze öt hónapos tánc­házi kamara ugyanis nagysza­bású rendezvénysorozatot szer­vezett az elmúlt hét végén. Lehetetlen volna külön-külön értékelni az ország legkülön­bözőbb tájairól érkezett ma­gyar és nemzetiségi együttesek bemutatkozását. Tulajdonkép­pen nem szerencsés az érté­kelés kifejezés. Annál inkább nem, mert Rosta Katalin ötle­te alapján megrendezett ta­lálkozót nem versenynek szán­ták, hanem ünnepi nyitány­nak. Mellékesen szólva, mi­lyen érdekes a véletlen, mind­ez egyidejűleg zajlott a Szö- rényi-koncerttel, akikkel a táncházaknak igen jó kapcso­latuk volt a kezdetekben. Amikor ugyanis az első táncház megalakult 1972-ben, nemcsak a hagyományok meg­őrzése és továbbvitele volt a cél. Mindazok a jobbérzésű fiatalok, akik ide kapcsolód­tak, valódi értékeken alapuló A személyiségüknek megfelelő pályán Humánszolgáltatás Hogyan tovább? A kérdés minden családban elhangzik, ahol pályaválasztás előtt áll a gyerek, ahol jövőjéről gondol­kodnak s döntenek. Sok szülő azonban, nagyon helyesen, se­gítséget, kapaszkodókat keres, mielőtt közös elhatározásra jut­na a gyerekkel: így kerül a Pest Megyei Pedagógiai Inté­zet pályaválasztási tanácsadó­jához, ahol értékes és haszno­sítható információkat szerez­het. Miben tudnak segíteni, kérdeztük Szabó Sándomét, a pályaválasztási csaport vezető­jét. — Nagyon fontos humán­Lapszélre irt életek GÜZÜKE Kis termete miatt ragadt rá ez a név? Vagy fürgesége kínálta? Avagy azért, mert gyűjtött is, elfogadott is mindent, ami csak elképzelhető és valamire hasz­nálható? Nem szégyellt semmit. A büfé­nél kiszedte a papírpoharakat a tárolóból. Kiöblítette, oszlopba rakta. „Tíz fillért ad a kertész érte!" Sokszor-sokszor tíz fil­lér... számít! Minden számít. Az is, amikor elsőnek Panni hozott be egy csomagot. „Kinőtte a lányom, Güzüke, ha meg nem sértelek ..Nevetett. „Ugyan már, köszönöm szépen, nagyon jó lesz, na­gyon jó, hiszen tudod, három gyerekem van nékem.” Ezt a nékem-et úgy mondta, éne­kelte, hogy senkinek se legyen kétsége, ez a három poronty csakis az övé, másé nem lehet. A betyár apjuké sem, aki egy haj­nalon fölkelt mellőle, azt sem mondta el­megy, de elment, hírét sem vette azóta, igaz, kutatni sem kutatta, mit kezdjen az olyannal, aki csak úgy elmegy a három gyereke mellől?! A műhelyben nyitott könyv bárki élete. Látják, mit eszik, milyen fehérneműről húzza le az utcai ruhát, milyen szappan­nal mosdik. Hazudni? Éppen lehetne, de minek?! Volt itt olyan nagyotmondó. Ha­mar elkopott a, becsülete, el is ment, érezte, nincsen levegő körülötte. Güzüke semmit sem titkolt. Lett volna mit? Ugyan már! Az első perctől fogva vállalta önmagát. A szegénységét. Az igyekeze­tét. A güzüségét. Holott aligha tudhatta, a többiek mit szólnak hozzá. Ö nem tud más lenni. Voltak, akik kezdetben viszo- iyogtak. „Te, ez fut végig a vonaton és gyűjti az üres üvegeket...” Rögtön akadt, aki megfelelt az ilyeneknek. „Három gye­reke van, maga neveli, lopjon inkább?” Panni után mások is körülnéztek otthon. „Güzüke, talán tudod használni...” Es Güzüke mosolygott, köszönte szépen, bol­dogan vitte műszak végén a vonathoz a holmit, hiszen minden jó valamire, csak éppen ki kell találni, mire. Güzükének csodálatos receptjei voltak. Tizenegy ételt sorolt el, mit lehet tökből csinálni, disznókörömből miként varázsol­ható vadas és a vézna csirkeszárnyat mi­lyen trükkökkel lehetséges kibélelni, mintha töltött mellet enne az ember. Kezdtek azok is tisztelettel nézni rá, akik­nek fogalmuk sem volt arról, miféle csa­ládfán terem a mezők szerény jószága, a Mus spicilegus, lévén városlakók, akik a güzüvel életükben nem találkoztak. Gü­züke mindent elsöprő érve „(három gye­rekem van nékem!”) még azoknak is hallgasst parancsolt, akik máskülönben szívesen kötöttek bele bárkibe és bármi­be, bármikor, akik előtt még a főnökség is behúzta a nyakát, mert nem lehetett tudni, a következő pillanatban mi ugrik ki a szájukon. Volt néhány ilyen nagyszájú asszony a százharminckét fős műhelyben, akik furcsa módon elsőnek álltak Güzüke mellé. Ök akadályozták meg például nagy rossebezés közepette, hogy Güzükét is ki­rendeljék az ötvenkilós bálák rakodásá­hoz. Akart ő menni, de hát negyvenkét kilósán, százötvenegy centisen ... Iszonyatos tempóban tudott dolgozni. Ha valaki rászólt, lassítson egy kicsit, húzott egyet a vállán, ne féltsék őt, különben is („három gyerekem van nékem!”), ö tud­ja, mennyi a helye a pénznek, amit fize­téskor mindig háromszor átszámolt, ne legyen se több, se kevesebb. Egyszer lát­ták csak zavarban, amikor Teri néni azt kérdezte, mutatna már fényképet a há­rom gyerekről. „Az nincs. Bizony nincs. Mi még soha nem voltunk fényképésznél.” Remegett picit a szája széle, de ezt senki sem vette észre. Amikor meg Teri néni azt mondta neki, „hát tudod mit, gyertek el hozzánk vasárnap, az uram majd lekap benneteket”, akkor Güzüke már nevetett, szélesre nyílt szájjal, majd azt hajtogatta, hogy „de hiszen ez csodás lesz, ez csodás lesz, mi még soha nem voltunk vendég­ségben”. Néztek egymásra az asszonyok, s ha csak egy pillanatra is, valamennyien megbékültek a maguk sorsával... Mészáros Ottó szolgáltatás a feladatunk — mondja —, hiszen a mai, megle­hetősen újszerű ....helyzetben, rendkívül sokat jelent az ókos pályaválasztás. Most—,arm kor komolyan számba kell ven­nünk a munkanélküliség le­hetőségét — nincs arra idő. hogy a gyerek ezt is és azt is kipróbálja, ebbe is és abba is belekóstoljon. Olyan képzett­séget érdemes szerezni, amely nem egy-egy szakmához, ha­nem ágazathoz kötődik, Hogy a későbbiek során rugalmasan lehessen váltani. Az elmúlt években még kötött volt a szakmastruktúra, most egy lényegesen hajlékonyabb rend­szerre kell felkészülni. Célsze­rű ezért, ha nemcsak a peda­gógusok, hanem a szülők is sok információ birtokába jutnak a szakmákról, az iskolákról, a jelenlegi és a várható változá­sokról. Sokan még pályaválasztás előtt keresik fel az intézetet, sokan azonban már az egyes iskolatípusból történt elutasí­tás után. Ök azok, akik tényle­ges segítséget, érdemi intézke­dést várnak. — Az elmúlt oktatási évben 187 fiú és 438 elutasított lány tanulóról tudunk — tájékoz­tat dr. Puskásné Pancsovay Katalin pályaválasztási tanács­adó. — E szám azonban nem azonos az összes elutasított Pest megyei fiatallal. Minden­esetre mi huszonkét gyerek kivételével — akik a munka mellett döntöttek — segítet­tünk a diákoknak a problémá­juk megoldásában. Elsősorban a gyengén tanuló lányok el­helyezése okoz gondot, a fiúk­nak jobb lehetőségeik vanne k. Mindezek alapján mi szeret­nénk a szülők figyelmét fel­hívni: felkészültebben, a reali­tásokat jobban számításba vé­ve döntsenek gyermekük sor­sáról, mert úgy tűnik: nagy a harc, és most nincs idő a siker­telen próbálkozásokra. — Mi is igyekszünk mun­kánkat az új igényekhez igazí­tani — mondja végezetül ismét Szabóné — Tervezzük hogy a pedagógusokkal közösen kiala­kítunk egy olyan készség- és képességvizsgáló módszert, amely azután az iskolákban ts alkalmazható lesz. Mert végül is azt szeretnénk, ha olyan szakmák felé irányítanánk a gyerekeket, amelyek személyi­ségüknek leginkább megfelel­nek. ják a táborhelyeket. Vajon ta­lálnak-e, és ha igen, hol? Kérdésünkre Gyebrovszky János, a Pest Megyei^ Demok­ratikus Ifjúsági Szövetség épí­tőtábori ügyekkel foglalkozó munkatársa adott választ. Elmondta, hogy a jövő nyá­ron is fontosnak tartják a fia­talok nyári elfoglaltságának ilyen irányú biztosítását. Mind több a csellengő diák és a szü­lők többségének nincs módjá­ban .üdültetni a gyerekeket. Az építötáborózás ezért több fel­adatot is megold: munkára szoktatva, közös élményeket nyújtva, nyaralást is biztosít. Kiemelnénk ez utóbbit: kü­lönösen igaz ma, hogy soha nem volt ennek a korosztály­nak annyira szükséges a tábo­rozásra, mint az elmúlt pár évben. Gyebrovszky János el­mondta még, hogy jelenleg nincs annyi táboruk, hogy minden jelentkező eljusson legalább egyszer, de elképze­léseik szerint a következő nyártól javulni fog a helyzet. Az ország területén körülbelül hatezer zsidó temető van, ezeknek a védelme, ápolása a mai napig nem megoldott. Ha az érdekegyeztető tárgyalások eredménnyel végződnek, jövő­re újabb táborok nyitják meg kapuikat. Az útkereséshez tartozik még, hogy az egyhá­zakkal együttműködve szociá­lis otthonok építésében is sze­retnének közreműködni. Végül elmondta, hogy sze­rencsés módon rendkívüli le­hetőség adódott szeptemberben külföldi építőtáborokra. Fran­ciaországban 30 fő részére szeptember 17-től október 7-ig egy régésztábor, illetve szep­tember 23-tól október 3-ig 8 fő részére egy környezetvé­delmi vízi tábor nyújt élménye­ket. Ez utóbbira elsősorban fő­iskolások. egyetemisták jelent­kezését várják. Feltétel: a francia nyelv tudása. Német­országba szeptember 16-tól ok­tóber 3-ig .8 fő utazhat. Itt a munka jellege a környezetvé­delemmel kapcsolatos. Szintén feltétel a német nyelvtudás. Mindhárom táborra érvényes: csak az, utazás költségei há­rulnak a jelentkezőkre. Szál­lást, étkezést és szabadidős programot a fogadó országok szervezői biztosítanak. Felvilá­gosítást a következő telefon­számon 133-3394 — Kaltene- cker Árpád vagy Gyebrovszky János ad. Postacím: 1476 Bu­dapest, Postafiók 232. Virág Márton Rádiófigyelő Aszály. Az idén már az a hagyománya sem érvényesült a természetnek, hogy ha a gabo ■ na nem, altkor a kukorica ve­rem jól, valami kiegyensúlyoz­za a költségvetést. A Herceg­halmi Állami Gazdaságot ke­reste fel minap reggel a Falu­rádió riportere, s általa némi­leg megnyugtató információ hoz is jutottunk. Az idei ter­mésből és az elmúlt évi tarta­lékból még meg tudják oldani azt a takarmánytáp-ellátást. amelyre az országban kialaku.i vevőkör számit. Olyannyira, hogy árat sem akarnak eme' ni — hangzott el. Ehhez leg­feljebb a hallgató gondolja hoz zá. hogy a jelenlegi helyzet is­meretében. Azt ugyanis nem tudhatjuk, hogy közben miiven körülmények késztetik még az ország egyik legnagyobb mező gazdasági vállalatát más dön­tésekre. Viszonylag jó hír tehát az ál­lattenyésztő gazdáknak, a hi- zótartást mellékkeresetkén! folytatóknak a táp egyelőre változatlan ára. Nem jó, hogy viszont nyereségre nem számit a gazdaság, amit közvetve mindannyian megérzőnk maid. K. T. I. Ai idén nevem- \ bér 12-én negye­dik olkafommal nyújtják át az Erőé bet-dijat Ezúttal is - tíz alapszabálynak megfelelően - az elmúlt szktiévod kiemelkedő művésni tel­jesítményeiből válogattak a zsűritagok, ki-ki a táját kategó­riájában ötöt Közülük mindegyik dijat érdemelne, de nyer­tes Itategáriánként csak egy lehet. A közönség - vagyis mos* Dn - dönti el: a legjobbak között ki legyen az eHö, azzal, hagy az 6 neve elé teil X jelet (Minden kategóriában.) A szavazólapot (az újságból kivágva) 1990. október 15-éig küldheti be a kővetkező címre: Erzsébet-dij, Budapest 13. Ft.: 42. 1253. On is nyerhet, nemcsak a művészek! A szavazatok számí­tógépes, hiteles földolgozása utón kés ságat SZÍNHÁZ (Vámos László ajánlótól) >gepes, mîmes lofoargoxasa tán a szavazók között 25 érté- í,.*-. es jutalmat, technikai újdon- uZdVaZOldp igát sorsolnak ki. 'A A. SZÍNÉSZ BALKAI GÉZA GABOR MIKLÓS GALFFI LÁSZLÓ HUSZTI PÉTER REVICZKY GABOR' B. SZÍNÉSZNŐ Q] ESZENYI ENIKŐ 0 KEREKES ÉVA [3) MARGITAI AGI GL) OSZVALD MARIKA [5] PSOTA IRÉN FILM (Veress József ajánlatai) C. SZÍNÉSZ CD BAN JANOS 0 CSERHALMI GYÖRGY 0 EPERJES KAROLY 0 GÁSPÁR SÁNDOR 0 KOVÁCS LAJOS D. SZÍNÉSZNŐ Q] BÁNSÁGI ILDIKÓ 0 BASTI JULI 0 HEGYI BARBARA (4) POGÁNY JUDIT [5] TÖRÖCSIK MARI RÁDIÓ-TELEVÍZIÓ (Vmkó Jőrsef ajánlatai) E. SZÍNÉSZ F. SZÍNÉSZNŐ 0 BEZERÉDI ZOLTÁN 0 DORNER GYÖRGY 0 KASZÁS GERGELY 0 MATÉ GABOR tg MENSAROS LASZLO OPERA (Gregor G. ÉNEKES 0 BEDE FAZEKAS CSABA 0 GYIMESI KALMAN 0 KELEN PÉTER 0 KALMANDY MIHÁLY 0 SÓLYOM NAGY SÁNDOR I. SZÍNMŰÍRÓ (Tarján Tamás ajánlatai) 0 EORSI ISTVÁN 0 KOCSIS ISTVÁN 0 KORNIS MIHÁLY (41 MARTON LASZLO Lg SPIRÓ GYÖRGY K. HUMORISTA (Antal Imre ajánlatai) LD GALVÖLGYI JANOS 0 HOFI GÉZA 0 NAGY BANDÖ ANDRAS 0 MIKÔ ISTVÁN tg SÁNDOR GYÖRGY A BEKÜLDŐ NEVE ÉS CIME: 0 BODNAR ERIKA 0 KALDI NÓRA 0 NAGY-KALÔZY ESZTER 0 PATKÓS IRMA . (g RÁCKEVEI ANNA József ajánlatoi) H. ÉNEKESNŐ 0 CSAVLEK ETELKA 0 KINCSES VERONIKA 0 KOMLÔSI ILDIKÓ 0 MISURA ZSUZSA [S ZEMPLÉNI MARIA J. RENDEZŐ (Kállai Ferenc ajánlótól) 0 ASCHER TAMAS 0 CSISZÁR IMRE 0 MARTON LASZLO 0 TAUB JANOS (5] VÁMOS LÁSZLÓ V. É,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom