Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

ŐRI na Még a svédek is érdeklődnek Lemondok és kivonulók Az Országgyűlés aznap délutáni eseményei ismét­lődtek a gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Ház­ban, ahol a Pró és Kontra helyi közéleti lap rende­zett nyilvános fórumot a gyömrői pártok részvételé­vel. Az MDF előre jelez­te, hogy távol marad az ese­ménytől, mert — mint la­punknak megírták — a helyhatósági választásokra konkrét kampánytervük van, melybe ez a fórum nem illik bele. A Szabad Demokraták Szövetségé­nek tagjai sem foglaltak helyet a számukra előké­szített asztalnál, elvegyül­tek a közönség soraiban, de rövid ott-tartózkodás után kivonultak a teremből. Utólag megkérdeztük tő­lük, miért távoztak olyan korán a teremből. A vá­lasz rövid és tényszerű vqlt: nem tudtunk szakíta­ni rá több időt... A fórumon, amely a Szem­besítés címet viselte, ily mó­don a Függetlenek csoport­ja, a Független Kisgazdapárt az MSZP és az SZDP három­három tagú csoportjai vettek részt. A kérdéseket dr. Patkós József, a központi általános iskola igazgatója közvetítette részükre. Miről is volt szó a helyható­sági választások előtt pár hét­tel? Először is mind a négy csoport ismertette a prog­ramtervét, amellyel igyekez­tek megnyerni a választópol­gárok bizalmát. Helyi dolgok kerültek terítékre, mert szep­tember 30-ától minden lé­nyeges kérdésben a gyöm- rőiek fognak dönteni. Ter­mészetes, itt most nincs mód minden felvetődött kérdés taglalására, így -csali a -leg­lényegesebbekre térünk ki. Igen nagy visszhangot vál­tott ki az, hogy a kisgazdák kiderítették: ha nincs a rend­Elcserélt tábla A Monori Városi Ügyészség munkatársai már örültek, hogy elsőként a városban az ő. épületük falán lesz az új koronás címeres cégtábla el­helyezve. Ám amikor kibon­tották a csomagot, megdöb­benve tapasztalták, hogy ar­ra ez volt ráírva: „Monori Városi Ügyészség — Gödöllő”. Így aztán vissza kellett kül­deni a feladónak, újbóli el­készítésre, illetve korrigálás­ra. szerváltás, Gyömrő földjei lassan elfogynak. Mert ugyan ki tudja megmagyarázni, miért került -például a hon­védségi terület és az azt kö­rülölelő erdő annak idején Manor telekkönyvébe. Komoly érdeklődés mutat­kozott az oktatásügy iránt. A 60-as évek elején önálló gimnázium működött a köz­ségben. Most is lenne igény középiskolára, de ennek elő­ször a feltételeit kell megte­remteni. Olyan személyi és tárgyi feltételeket, amelyek lehetővé teszik hosszú távon a középfokú képzést Gyömrőn. Kereskedelem, szolgáltatás, közlekedés, belvíz, foglalkoz­tatás, környezetvédelem — mind, mind megoldásra váró helyi gondok. Aztán a strand problémája. A ritka természe­ti kincs az idén mocsárnívóra süllyedt. A 24. órán is túl va­gyunk, a leendő önkormány­zatra vár a víz megmentése. Mert ha nem történik semmi, akkor ott nemhogy fürödni, de még sétálni sem lehet a parton. Rengeteg kérdésre válaszol­tak még a jelen lévő pártok képviselői. Egy kedves svéd vendég is megjelent a fóru­mon: Miriam Berjlund asz- szony, aki Svédországban evangélikus lelkész, s aki a Svéd Keresztény Szociálde­mokrata Párt vezetőségi tag­ja. Lapunknak elmondta, hogy a két párt (MDF. SZDSZ) tá­volmaradása erről a fórumról mindenképpen a demokráciát csorbította. Elégedett volt, mert mint mondotta, az ilyen őszinte, nyílt eszmecserék ve­zethetik csak el Magyarorszá­got is Európába. A megkez­dett útról nem szabad letér­nünk. Azt is jól tudják, hogy rnég nagyon, hosszú az út, de nem szabad megtorpannunk, mert akkor végveszélybe ke­rülnének az eddigi eredmé­nyek. ö Ljusdalban él, amely 22 ezer lakosú kisváros. Sze retnék, ha Gyömrő testvérévé fogadná őket. (Ennek való színűleg nem lesz akadálya, már ha a szociáldemokraták bejutnak a helyi önkormány zatba.) / összegzésként elmondhat­juk, a gyömrői politikai fó­rum elérte célját. A résztve­vők elégedetten állapították meg: őszinte válaszokat kap­tak, a jelen lévő pártok nem ígérgettek felelőtlenül. Érde­mes idézni, amit elmondtak: szeptember 30-án mindenki menjen el szavazni. Nagy a tét: a jövőre voksolunk. Gér József Egyszer csak beköltöztek a plébániára Gázpalack robbant volna, ha... Monoion megint helyzet van. Első blikkre nem politikai helyzet, hanem csak egy nyomo­rúságos lakásügy, de mert az MCDSZ helyi csoportjának két vezetőségi tagja is szereplője a dolognak, ebből alighanem politikai helyzet lesz. Várospolitikai. Várják már az MCDSZ országos vezetőit, hogy beavatkozzanak, ha a helyiek ereje kevés lenne a változtatáshoz. Akadnak, akik tudni vélik: a jövőben a hasonló esetek elszaporodása várható, mégpedig főként annak okán, hogy az MCDSZ megyei és országos ve­zetői a monori cigányság elégedetlenségét és hangulatát szíta­ni járnak a városba — figyelmen kívül hagyva, hogy a ta­nács egyáltalán mire képes, mire nem. E témában az önkor­mányzat mindenesetre szép súlyú motyót kap majd a marsall- bot mellé: próoálja meg cipelni. Kérdem először a városi rendőrkapitányságon: mi volt, hogy volt? Kirlyán Károly rendőr százados mondja: a je­lentés nem szól semmi rend­kívüli eseményről. A helyi ta­nács rendelt ki karhatalom­ként hat rendőrt, hogy az intézkedő tanácsi alkalmazot­takat biztosítsák. Tudniillik három cigány család önké­nyesen beköltözött a bontás­ra, szanálásra kijelölt főtéri plébániára, őket kellett rá­bírni, hogy szépszerével hagy­ják el az épületet. A lakás- foglalók 2-3 gázpalackot vit­tek az udvarra, s gyufával a kezükben próbálták megaka­dályozni, hogy kitegyék őket. A látványosságra jo pár né­zelődő összegyűlt, de végül is sima ügy volt, mert amikor az egyik asszony nyitni kezdett egy palackot, az intézkedő rendőr rávágott a csuklójára. Erre az ellenállás megszűnt. A tanács a plébánia ajtajait, ablakait kiszedette, az épü­let ezzel gyakorlatilag lakha­tatlanná vált. Ami viszont egyikünknek gyakorlatilag lakhatatlan, a másikunknak nem az. A rend­őr századossal való beszélge­tésünk után ugyanis azt kell konstatálnom, hogy a vado­natúj plébánia meg a kilenc- lakásos épülő ház szomszéd­ságában az öreg, bontásra ítélt lakban bizony lakók vannak. Bicikli a falhoz tá­masztva, műanyag gyerekkád a lépcsőn, pozdorjalemezek, fóliák az ablakkeretekre fe­szítve. Kisgyerekek totyorász- nak, egy résen füst dől kife- ié. Hideg van. És esik az eső. Tíz gyerek és hat felnőtt visz- szaköltözött. Az asszonyok azt mondják — férfi egy sincs „itthon”, munkába mentek —, hogy legalább fedél van fölöt­tük. Legalább az eső nem esik rájuk. De a gyerekek már így is szipákolnak, náthásak. Egy­nek már háromszor műtötték a fülét, egy meg epilepsziás, őket különösen féltik a für­detésnél, de hát mosakodni csak kell, hogy emberek közé tudjanak menni. Egyik asz- szonv épp ágyneműt cserél. Mielőtt beköltöztek volna, ki­takarítottak, felsúrolták a padlót is, de hát a kilakolta­táskor, az ajtók, ablakok ki­szaggatásakor por, piszok le­pett be mindent — mondják. Meg hogy: — Hát emberek vagyunk mi is! Persze, bólogatok, persze! És toporgok tehetetlenül. Balogh Mátyásné 22 éves, három _ gyereke van. Istálló­ban laktak, a Cinka Panna utcában. Az apja onnan is kizavarta őket, már csak azért se mehetnének vissza, mert bekötötte már a he­lyükre a szamarat. A másik két családnak pedig összedőlt az ugyancsak Cinka Panna utcai „háza”. Egyik házba be­járt a szél, amikor Raffaelné főzött, telehordta az ennivalót homokkal. A másiknak épp akkor rogyott be a teteje, amikor a cigánygondozó Tóth- né a helyszínen volt, jó, hogy agyon nem ütött valakit. Az­tán később már a fal is. Éj­szaka. Kiskocsikra pakolták a szükséges holmit, a gyereke­ket álmukban fuvarozták a plébániára. És most várnak. Mire várnak? Legelsősorban a tanácsra, hogy ad egy-egy szükséglakást. Mert az képte­lenség, hogy elnézzék: az ut­cán, a pályaudvaron lakjanak az emberek. Sorolják hol, hány üres bérlakást tudnak. (Utóbb a tanács hatósági osz­tályvezetőjével való beszélge­tésünkkor megtudom: ezek a lakások vagy nem léteznek, vagy már van bérlőjük. Üres lakás nincs. Szükséglakás sem. Ezt mondja Takácsné dr. Se­ress Sára.) Az asszonyok szerint vala­mennyiüknek be van adva a telekigénylése már öt-hat éve. És nem jutottak volna ide, ha a tanács odafigyelt vol­na rájuk. Fölhúzhattak volna legalább akkora épületet, hogy elférjenek. Mert ha más cigá­nyok tudtak építeni, akkor ők is tudnának. Csak el kéne in­dulni valahogy. — Mert micsoda dolog az, hogy azt mondják nekünk: azzal tudnak segíteni, hogy állami gondozásba veszik a gyereket? Hát anya az, aki megszülte, aztán odaadja?! Én még egy távoli rokon gye­rekét is nevelem, a koporsó­ból hoztam vissza szegény­két, megmondhatják a védő­nők! Nem akarunk mi vad­állatok módjára élni. Kisza­kadnánk a nyomorúságból. Hát akkor miért hátráltat­nak?! — néz rám Raffael Pê- terné. Kérdez. Én meg nem tudok válaszolni, hanem to­vább megyek pár házzal és tovább kérdezek. A hatósági osztályon Takácsné dr. Seress Sárához a várakozó ügyfele­ken át, szinte utat kell vág­ni. Egy Erdélyből érkezett családdal adjuk egymásnak a kilincset. Nekik is lakás kel­lene — reggel óta ők a har­madik erdélyi család, ame­lyik ezt kéri. Augusztus ele­jével megszűnt a letelepedési alap. Lakás nincs. — Van ebből egyáltalán va- lami kiút? Mi lesz? Emberek laknak majd az utcán? — Nem látok semmiféle ki­utat. Ami a plébániára költö­zők közül Raffael Máriát il­leti: öt évvel ezelőtt szinte könyörögtünk neki, hogy fo­gadjon el a Völgy utcában egy telket. Azóta már tető len­ne a gyerekei feje fölött. Azt mondta, mit képzelek én, csak nem megy oda a világ végé­re, csak nem fog onnan be­járni? — Es a többiek? — A plébániát csak azért nem bontottuk le eddig, mert ott voltak elhelyezve az is­kolabútorok. Augusztus 28-án ürítettük ki. Bontani kell, szanálásra van kijelölve, a bontási anyagot meghirdettük. Menniük kell. Helyzet van Monoron is. Lakás-, szociál- és várospo­litikai helyzet. A hatósági osztály 16-os számú ajtaja mellett embertömeg tanulmá­nyozza a jelölőlistát, hát megint csak az önkormányzat jut eszembe. Meg bizonyos felkötendő fehérneműk. Koblencz Zsuzsa A művelődést központban Programismertető Közismert dolog: a mono- riak azt tekintik igazán monorinak, akinek van va­lami köze a helyi neveze­tességhez, a Strázsa-hegy- nez. Vagy pincéje, vagy ző- lője, vagy hétvégi háza van ott, de legalább rokonának, ismerősének, ahová feljáro- gatni lehet. Mostanság azt beszélik: Sztankay István színművész vásárolt hétvé­gi házat magának a Strá- zsán — a hegy tehát újabb nevezetességgel és vonzerő­vel bír. (Ha a hír igaz, a művész urat megpróbáljuk megszólaltatni: miért ép­pen Monoron vásárolt hét­végi pihenőhelyet, s hogyan érzi itt magát?) Egyre többször hallani Gyömrőn, hogy jövőre meg­szűnik a honvédségi lakta­nya. Annak ellenére beszél­nek erről, hogy néhány helybeli ifjú katona még itt fogja tölteni szolgálati idejét az elkövetkezendő hónapokban. Ök ugyanis augusztus közepén még más helyőrségbe vonultak be, de a kiképzés befejezése, illetve az eskütétel után ha­marosan Gyömrőre fognak kerülni. Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz a laktanya és a hozzá tartozó háromíucatnyi lakás jövő­beni sorsa. Mert annyi bi­zonyos, hogy a Honvédelmi Azt beszélik... Minisztérium nem fog le­mondani róla. Mindenesetre a lakásokat és egyéb helyi­ségeket nem lehet eltolni Gyömrőről, lebontani vi­szont igen. Kár lenne, ha ehhez folyamodnának az illetékesek ebben a lakásín­séges időkben. Azt beszélik, hogy befe­jeződött, a Monori Városi Rendőrkapitányságon a fog­dakorszerűsítés. A hónapo­kig tartó munkálatok során komfortosabbá tették a he­lyiségeket — ahogy azt az előírások megkövetelik. A felújítás ideje alatt az elő­állított személyeket vagy a dabasi, vagy a nagykátai rendőrkapitányság fogdájá­ba szállították. Ezentúl nem kell már kocsikáztatni az előállítottakat, annál is in­kább, mert a felújítás után tágasabb, több személy be­fogadására lett alkalmas a rendőrségi fogda. Ismét hallat magáról Bar- ta András, aki — mint an­nak idején a lapok hírül adták, potom ötmillióval károsította meg a ceglédi Kossuth Tsz-t. Ő volt a vezetője két éve a kétes hí­rű Villám SC labdarúgó­csapatának. A volt gyöm­rői illetőségű szélhámos férfi most Ausztriában csinált „jó” üzletet, több mint félszáz millió forint terheli számláját — mint az ajkai Tornádó Kft. igaz­gatója. Azt beszélik, Barta úr ezúttal is meg fogja úsz­ni, mert állítólag nem bün­tethető. Monoron, Vecsésen és Üllőn is — de szerte az ag- lomerációban, ahonnan nem kevesen járnak a Ferihegyi repülőtérre dolgozni — azt beszélik: megszűnt a sze­mélyzet, az alkalmazottak egy ingyenes élelmiszer-be­szerzési forrása. Közismert, hogy a repülőjegyek árában a repülőúton elfogyasztásra szánt finomságok ára is benne foglaltatik, méghozzá nem szűk marokkal mérve. A hazatérő gépekből a ma­radékot — gépsonkától a téliszalámiig, palackos bo­roktól a dobozos BB üdí­tőkig — vihette, aki érte. S bár hivatalosan a gépből így semmi nem kerülhet ki, az „ingyen ellátás” oly bő­séges volt. hogy akadtak, akik már arra gondoltak: jó lenne a „forrást" bekap­csolni egyes öregek napkö­zi otthonainak szegényes ellátásába. Most viszont már azt beszélik: újabban a repülőgépekkel visszaér­kező élelem és ital egyene­sen megy az égetőbe — a Köjál parancsára. A szó­beszéd ezt égbekiáltó pazar­lásnak minősíti. A monori Bognár János, vállalkozót — mint már la­punkban is írtuk — megle­hetősen gyors egymásután­ban három malőr is érte: először rávágyi tanyája égett le, majd a Luxemburg utcai üzletét gyújtották fel — végül (ki tudja, utoljá- ra-e?) feltörték és 'el­dúlták a vasadi akácos­ban lévő, magántulajdo­nát képező kápolnát es kriptát. Bognár János azonban ennyi balszerencse után sem adja fel. A kápol­nát felújíttatja, a közelben lévő tanyáját újraépíti és borozót, turistapihenőt ala­kít ki a helyén. S mivel a magánkézben lévő kápolna és temetkezőhely önmagá­ban is kuriózum — ezt is bekapcsolni kívánja a ter­mészetjárók útvonalába, mintegy pihenőhelyül. De mint beszélik: az őrzésről sem fog megfeledkezni. (Lábjegyzet: Hírnök jö a Cinka Panna utcából. Újságol­ja, hogy Raffael Péter, az MCDSZ helyi vezetőségi tag­ja saját kezűleg verte szét putriját, hogy ezzel „kitapos­son” a tanácsból egy lakást. A helyzet tehát: prolongálva, Üjabb esetek várhatók.) Az MDF nvmori szerveze­tének, valamint a Vállalkozók Pártja monori csoportja S. számú körzetének képviselő- jelöltje, Vadász Iván szep­tember 17-én, hétfőn 18 óra­kor programismertető válasz­tási gyűlést tart Monoron, a művelődési központban 18 órakor, amelyre várja az ér­deklődőket. Úriban A fiatalember segítségre vár Szeptember 24-én egy Úri­ban lakó fiatalembernek szív­műtétje lesz. A műtéthez je­lentős mennyiségű A pozitív vércsoportú vér szükséges. A Vöröskereszt kéri az Úriban lakó tizenhét A vércsoportú donort, hogy biztosítsák a vért falubeli társuknak. A műtét napján autóbusszal szállítják őket vérvételre a kórházba. Válaszol az illetékes Hol van az igazság? $ Szeptember 1-jén (szomba- ^ fon) „Az beszélik...” című § rovatunkban megírtuk, hogy S a Gyömröi Nagyközségi Ta- S nács a belvízsegélyt „pofá- S ra” osztogatja az érintettek- ^ nek. A felvetésre az alábbi vá. N lasz érkezett szerkesztősé­günkbe, az illetékestől: A gyömrői felhőszakadást követően az „Azt beszélik ...” című rovat tudni vélte, hogy a megyétől 2 millió forintot kapott a tanács a károsultak megsegítésére. A hírhozó — sajnos — hazudott! Egy fil­lér nem sok, annyit nem kap­tunk a megyétől. Az igazság ezzel szemben az, hogy sa- ját(!) költségvetésünkből kü­lönítettünk el. megfelelő ösz- szeget úgy, hogy az semmi­nek és senkinek kárára, meg­rövidítésére ne történjen. Az már végképp elképzelhetet­len napjainkban, hogy érthe­tik is a dolgukat a jelenlegi pénzügyesek? Az esőzuhatagot követően a lehető legrövidebb határidőn belül — „cinkosul” a helyi pártokat is felkérve — meg­kezdtük a kárfelmérést. Oly­annyira „pofára” ítélkeztünk, hogy volt ahová kétszer-há- romszor is kimentünk. A fel­mérés jelentős részét az a Romániából Gyömrőre tele­pült munkatársunk végezte, aki még nem volt, nem le­hetett az ismerősség, ismeret­ség vádjával „fertőzve”. Nem hiszem, hogy a pártok képvi­selői ujjongva fogadják a fe­lületesség vádját, a tanács ne­vében azonban a leghatáro­zottabban visszautasítom a vádat, s egyenesen gusztustalan mocskolódásnak tartom. Az igazságos elosztás érde­kében beszereztük a biztosí­tók kimutatását a kifizetett összegekről. Ha titkot árul­tam el, úgy elnézést kérek a biztosítóktól, de a valósághoz ez a tény is szükségeltetik. Az árvíz július közepén tört a községre. A felmérést kö­vetően a végrehajtó bizottság augusztus első hetében dön­tött, ahol szintén jelen vol­tak a pártok képviselői — már amelyik elküldte képviselőjét. A döntés után megkezdtük az összegek kiutalását. Könnyű persze kortesfogásnak minősí­teni dolgokat. Kíváncsian várnám azonban a gyorsabb megoldási javaslatot, s ha hi­báztunk. ha szándékosan tet­tük amit tettünk, készséggel elismerem. Úgy tűnik azon­ban, ma az is kortesfogásnak minősül, ha a tanácselnök ki­megy az utcára, s tüsszent egyet. Elkövettünk persze „gaz­ságosságot” is. Azoknak a kisnyugdíjasoknak ugyanis, akiknek a kára 2-3 ezer fo­rint volt, a segélyt megfejel­tük egy-két ezer forinttal. Szánjuk-bánjuk, de vállal­juk. Azt nem vitatom, hogy a kárvallottak saját (sajátos) szemszögükből nézik a pénz­felosztást. Abszolút igazság nincs, nem is lesz soha, fő­ként, ha pénzről van szó. Ha egyformán adtunk volna — az lenne a baj, s nem is lett volna igazságos. Hogy diffe­renciáltunk a valós károknak megfelelően, az a baj. Akkor hát hogyan kellett volna? A felosztás, a felmérés, az ezzel kapcsolatos munka tel­jesen nyilvános volt, és az ma is. Akárki, aki érintett, bele­tekinthet az iratokba. Gulyás László, a Gyömrői Nagyközségi Tanács vb-titkára Megjegyzésünk: A megyé­től kapott állítólagos kétmil­lió forintot a tanács műsza­ki előadójától tudtuk meg — még a károk felmérése körüli időpontban — közvetlenül a felhőszakadások után. Ö pe­dig gyömrői, s nem a Romá­niából áttelepült munkatárs. Ami a segélykiutalásokat il­leti, érdemes lenne az érin­tetteket (is) megkérdezni, ők vajon elégedettek-e. Mert az mindegy, kinek milyen kis, vagy nagy értékű biztosítása van, az magánügy. Attól nem szabadna függővé tenni a se­gélyek mértékét. A mérvadó csakis a kár mértéke lehet(ne). Nem sajnáljuk a kis­nyugdíjasoktól a pénzt, de hát ez mégsem szociális támoga­tás. Valahogy el kellene kü­löníteni a kettőt. S még valamit: mi a pár­tokat nem vádoltuk felüle­tességgel, hiszen képviselőiket mindig elkísérte egy-egy ta­nácsi műszaki szakember. Az már más kérdés, hogy utób­biak mennyit konyítottak a dologhoz — lévén nem éppen nagy tapasztalattal bíró mun­katárs némelyikük. Legvégül van egy közmondás: kétszer ad. aki gyorsan ad. Azt hisz- szük, ezt is szem előtt kellett volna tartani, hiszen a leg­többen csak a napokban (kampányidőszak) kapták meg a részükre kiutalt összegeket. Bárhogy nézzük is a naptárt, augusztus első hete óta eltelt már jó néhány nap. Az is igaz viszont, hogy az ügyin­tézési határidő 30 nap. Egé­szen szeptember 30-ig. Az első szabad helyhatósági vá­lasztások időpontjáig. * ÍA szerk.) » *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom