Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

PFST MK, if 1990. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT Barátságot szövő levelek A Duna-menti országokban élő gyermekek közötti benső­ségesebb kapcsolatok elmélyí­tésére, három évvel ezelőtt született meg az Iszter Gyer­meklevelezési Szolgálat. A kez­deményező Gál Péter, a tahi- tótfalui általános iskola peda­gógusa volt. A mozgalom cél­ja, hogy a levélváltások nyo­mán már gyerekkorban szo­ros baráti kapcsolatok szüles­senek a határokon túl is. Üj színt ad a mozgalomnak a testvériskolai kapcsolatok megszületése. A tahitótfalui ál­talános iskola például a Nyitra melletti Zoboralja és az erdélyi Vágfarkasd általános iskolájá­val tart ilyen kapcsolatot. Az így kialakult barátság nyo­mán a tahitótfalui kisdiákok a nyáron Zoboralján közös ke­rékpártúrán vettek részt a testvérintézmény diákjaival, A programok során megismer­kedtek az ottani népi hagyo­mányokkal, népdalokat és tán­cokat tanultak. Hasonló prog­rammal látták vendégül itt a szlovákiai iskola magyar ta­nulóit. Ősszel pedig Tahitótfaluról Vágfarkasdra készülnek egy­hetes közös programra. Az érdekesen bontakozó mozgalom most már nemcsak a határokon túli magyar gye­rekek közötti levelezés lehető­ségeit teremti meg, hanem szü­letőben van a szélesebb körű Duna-menti levelezési kapcso­lat kialakulása. Az Iszter-moz- galom révén megindul a leve­lezés például jugoszláviai hor- vát iskolák és a felvidéki szlovák iskolák tanulói között is. K. Z. A megvalósítás még várat magára Elméletek gyakorlat nélkül? Mára már világos, hogy ve­gyes méretű, tulajdonú mező- gazdaságra van szüksége ha­zánknak. Tehát nemcsak ha­gyományos értelemben vett családi gazdaságokban kell gondolkodnunk, hanem nagy­üzemekben is. Mindezeknek munkáját segíthetik, kiegészít­hetik a különféle szövetkezési, vállalkozási formák, amelyek bankügyletektől kezdve idő­szerű mezőgazdasági tevékeny­ségeket is elvégezhetnek. Tisztán látják ezt már évek óta a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem oktatói. Ennek érdekében már korábban kor­szerűsítették a tananyagot, amellyel elérhetik például, hogy üzemmérnökképzés he­lyett okleveles gazdákat bo­csássanak ki a felsőoktatási intézményből. Ennek érdeké­ben kísérletképpen már az el­múlt tanévben megkezdték a kisgazdasági és háztartásgaz- daságtani anyag oktatását. Háztartáson ez esetben ter­mészetesen nem a konyhai feladatokat kell érteni, hanem a családi gazdálkodás szerte­ágazó tevékenységének meg­szervezését és elvégzését. Az elmélet azonban nem sokat ér a gyakorlat nélkül. Éppen ezért az egyetem holland és nyugatnémet szakemberekkel összefogva kísérleti tangazda­Margó A KEZDET VÉGE Ürömízű tapasztalat: meg­ugrott a megyében azoknak a fiataloknak a száma, akik az általános iskola nyolcadik osztálya (ritkább, de létező esetekben a középiskola) be­fejezése után nem helyez­kedtek el, hanem otthon ma­radtak. Korábban is voltak ilyen fiatalok. Az okok sokfélék, attól kezdve, hogy a család megengedhette ma­gának a kivárást, azaz a jobb állás, a remélt továbbtanu­lási lehetőség kivárását (ami főként a lányoknál volt jel­lemző), egészen odáig, hogy anyjától a gyereklány vette át a háztartást, a kisebbek gondozását és így a mama visszatérhetett kereső foglal­kozásához. Az ilyen, lénye­gében a magánügy körébe tartozó indokok, magyaráza­tok az idén egy teljesen új elemmel gyarapodtak. Az új elem: nincsen munkalehető­ség. A gyerek szeretett vol­na munkába állni (igen, bár­mennyire is meglepő, a nyolc általánost végzettek között is emelkedik azoknak a szá­ma, akik az iskola befejezé­se után munkába állnak), de nem talált alkalmazóra. Még inkább újdonság ez a közép­iskolát befejezettek körében, s ami igazán meglepő: szak- középiskolát végzettek sem találnak könnyen kenyérke­resetet. Ürömízű a tapasztalat, mert hiszen keserves helyzet: a pályakezdőknek nincsen pálya! A kezdetnek rögtön vége? Bizony, gyerekek, ti­zennyolc éves fiatalok is­merkednek ezzel a kereset­len, de keserves helyzettel. Ami bármennyire is átmene­ti, bizonyosan nyomot hagy bennük és a családot is szin­te sokkolja. Furcsa módon azonban ez a sokkhatás ma még nem érte el a pályavá­lasztás terepét. Ahol csak tudakozódtam, mindenütt azt hallhattam, hogy miköz­ben tetemes volt a túljelent­kezés a most kezdődött tan­évre a középiskolákban, a megye szakmunkásképző in­tézeteiben lényegesen csök­kent (volt, ahol egyötöddel!) a felvételt kérők száma. Bi­zonyos szakmák elsajátításá­ra szinte csak mutatóba akad jelentkező, így szövő-, kovácstanulónak, s.jelzés ér­tékű a valamikori vonzással szemben — o megye sok te­lepülése „vasutas” —, hogy a vasúti szakmák legtöbbjé­re, így például a járműszere­lőire, alig néhányan gondol­nak a pálya választásakor. Vgyanúkkor a gimnáziumok döntő részénél — már ahol módom volt érdeklődni — negyven-hatvan százalékban adták meg a túljelentkezé­sek arányát, azaz tíz helyre tizennégy, tizenhat gyerek szeretett volna bekerülni. Ami előre vetíti a későbbi foglalkoztatási gondokat, a négy-öt év múlva reánk vá­rókat. Ma a megyében, az ország területéhez képest, még nem veszedelmes a munkanélkü­liek száma. A tavalyihoz mérten ugyan megháromszo­rozódott az állást keresők csoportja — ami azért jelzi a veszedelmes irányzatot! — ám a foglalkoztatottak teljes táborához képest arányuk csekély. Akinek azonban nin­csen munkája, annak ennél a helyzetnél nem lehet ke­servesebb! S még keserve­sebb ez a helyzet akkor, ha fiatalról, pályakezdőről van szó, márpedig szó van, mert a megyében a különböző nép- gazdasági ágakban tevékeny­kedő gazdálkodó egységek há­rom pályakezdő közül mind­össze egyet tudnak felven­ni... Súlyos ára van a sokáig halasztott szerkezetváltás­nak, amint annak is, hogy a mai napig nem akadt az or­szágban politikai vagy kor­mányzati erő, amely a gaz­daság helyzetét a valóság­nak megfelelően tárta vol­na a legszélesebb nyilvános­ság elé. Az érintett családok döntő részét — és ez a me­gyében nem kicsiny szám, tízezerre tehető — a döbbe­net erejével gyűrte le a kez­det vége: gyerekük nem ta­lál munkát. A nagyvállalatok a szétesés szakaszában van­nak, az újonnan alakult kis­szervezetek viszont kész, ta­pasztalt munkaerőt várnak: a pályakezdőknek ma a fel­hők mögül alig-alig bukkan ki a nap. S ami igazán keser­ves: azt sem tudhatni, hogy az ilyen gyerekek szüleire meddig süt a nap, mikor lesznek egyformák utódaik­kal: munkát várók, munkát remélők. Mészáros Ottó ság létrehozásán fáradozik. Az elképzelés, a project igen tárgyszerű, s a nyugat-európai tudomány által meghatáro- ' zott színvonalat tekinti mérv­adónak. 0 Hol tartanak a megváló- ittassal? — kérdezem dr. Szé­kely Csaba tanszékvezető egye­temi tanártól, a gazdaság- és társadalomtudományi kar dé­kánjától, aki a létesítendő kí­sérleti gazdaság vezetője is. — A külföldi szakemberek­kel együtt nyolc helyszínt lá­togattunk meg, és kettőt tar­tunk alkalmasnak a tangazda­ság telepítéséhez — magyaráz­za dr. Székely Csaba. — Az egyik Martonvásár, a másik Kartal, ahol jelenleg működik az egyetemi tangazdaság. Ez utóbbi méretében, éghajlatában megfelelőbbnek látszik ahhoz, hogy hazai átlagos körülmé­nyek között dolgozhassunk. 0 A tervezetben szerepel egy fogalom: megóvó-fenntar- tó mezőgazdaság. Mit jelent ez? — Lényegében a ráfordítá­sok minimalizálását — meg­határozott termék előállítása érdekében. A ráfordítások egy­részt iparj jellegűek: műtrá­gya, növényvédő szer, gyógy­szer és különböző segédanya­gok. Ugyanakkor ez vonatko­zik a gépi munkákra is. Hiszen ennek is jelentkezhetnek ká­ros hatásai. Például törődik a talaj vagy egy rosszul megol­dott öntözés lemossa a fel­színt. Azért van szükség a mi­nimalizálásra, mert általában meg fognak változni az agrár- politikai célok, s telítődik a piac. Tehát a jövedelmező­ségre is kell gondolni. A hoza­mot ugyanis nem lehet a vég­telenségig növelni, marad te­hát a ráfordítás csökkentése. A magyar mezőgazdaság szá­mára van még egy lehetőség a piackeresésen kívül: javítani kell a termékek feldolgozottsá­gát és minőségét. 0 Mennyire veszi figyelem­be ez az elképzelés a környe­zetvédelmet? — A mezőgazdaság úgy tud­ja ellátni a környezetvédelem feladatait — saját területén —, ha bizonyos fokig önkorláto­zóvá válik, és hosszú távon gondol saját erőforrásainak megóvására. A termőföld, a biológiai környezet megkímé- lése azonban kedvezőtlenül hat a termelékenységre. Ezt azonban tudomásul kell ven­ni. 0 Miként követik majd ezeket az elveket? — Gazdaságilag é® ökoló­giailag önfenntartóvá akarjuk tenni a kísérleti gazdaságot. A talajerő-utánpótlást például a saját állatállomány trágyájá­val biztosítják. Az állatokat saját takarmánnyal látja el a gazdaság. Olyan állattenyész­tési és növénytermesztési tech­nológiákat akarunk bevezetni, amelyeket a külföldi partnerek már kipróbáltak, s amelyek biztosítják a minimális vegy­szerfelhasználást, valamint a tápanyagok kellő időben törté­nő kijuttatását a földekre. Az állatokat egészséges, természe­tes környezetben szeretnénk nevelni. 0 Mi lesz a hallgatók és ok­tatók feladata? — A kisgazdaságok működé­sének figyelése. Környezetvé­delmi-ökológiai szempontok szerint mérni és elemezni kí­vánjuk a különböző hatásokat. Például mennyi nitráttartalma van a távozó talajvíznek, ke­rül-e a levegőbe ammónia? Az elemzések segítségével már befolyásolni tudjuk a környe­zeti hatásokat. Nem az a cél, hogy a hallgatók fogásokat sa­játítsanak el, hanem, hogy ta­nulmányozzák a működését — ütemezett terv szerint. Számí­tógépes, információs rendszer révén elemezhetők az adatok, amelyek alapján döntéseket lehet hozni. A kisgazdaságok folyamatos üzemét odatelepü lő családok biztosítják, akik­kel szerződést kötünk. 0 Mi történik az összegyűj tött adatokkal, tapasztalatok­kal? — Azonnal felhasználjuk az oktatásban, ebből alakul ki a tananyagfejlesztés. Tehát mi is tanulunk. A kutatáson keresz­tül bizonyos áttételekkel a nyugat-európai fejlesztéshez kívánunk hozzájárulni, hiszen nemzetközi összehasonlításo­kat is végzünk majd. 0 Mibe kerül mindez? — Három-ötéves időtartam­ra 80 millióba. Ezt az összeget részben nemzetközi segély- programokból, részben pedig a holland—német partnerekkel közösen megpályázott világ­banki hitelből, segítséget kér­tünk a hazai tudományos ku­tatási alaptól, de erre még nem kaptunk választ. Így a megva­lósítás még várat magára. Vennes Aranka Színházi levél Elkezdődött Hányadik színházi évadunk is kezdődött? Ha 1837-től, a Pesti Magyar Színház, tehát az azóta folyamatosan létező magyar színjátszás évétől szá­mítjuk, a 153. szezont írjuk. De számíthatjuk a legelső ma­gyar nyelvű hivatásos színját­szó társaság létrejöttétől, 1790 októberétől is, és akkor a két- századik évadot kezdték szín­házaink. Ez azonban csak já­ték a számokkal, noha fontos és történelmi számokról (dá­tumokról) van szó. Jobban illik a színházművé­szet sajátosságaihoz, ha in­kább azt mondjuk: elkezdtük az 1990/91-es évadot. Éspedig azért illik jobban, mert bár a színház nagy múltú művészet, az igazán izgalmas, érdekes mindig az volt benne, hogy a jelenhez szólt, hogy saját ko­rát, társadalmát, körülményeit tükrözte így vagy úgy. E te­kintetben egyaránt valamiféle tükörnek tekinthetők a nagy, hivatalos, államilag fenntar­tott színházak és a magán- vállalkozások, a kísérleti szín­házak, vagy épp az egyetemi vagy a diákszínpadok. Mit tükrözhet ma a mai magyar színház? Mit, mennyit és hogyan mutat (mutathat) meg a korból, amelyben mű­ködik? 1990 magyar valósága milyen nyomokat hagy a szín­ház arculatán — s e színház hagy-e valamilyen nyomot a magyar valóság arculatán? Nehéz kérdések. Fölösleges­nek is tűnhetnek,- hiszen köz­tudott: a színházművészet (s más művészeti ágak is) ma éppúgy kényszerpályán mo­zog, mint annyi minden más ebben az országban. A pálya vonalát kijelöli és meghatá­rozza a pénzügyi lehetőségek nyomasztó ballasztja, de meg­határozza a társadalom igé­nye, felvevőképessége, s — egyre inkább — a fizetőképes kereslete. Utóbbi sajnos év­adról évadra csökken, egyenes arányban az életszínvonal romlásával, az inflációval, az árak béreket leköröző emelke­désével. S mégis, ahogy az éves mű­sorterveket sorra megküldik a színházak, azt tapasztaljuk: a legfenyegetőbb előjelek mel­lett is dolgoznak, sőt igyekez­nek úgy tenni, mintha min­den rendben volna. Holott tudják: előfordulhat, hogy 1991-ben színházak zárnak be, társulatokat kell szélnek ereszteni. A legújabb finan­ciális kilátások több mint ko­morak. Ha a kormány frissen kiadott állásfoglalása a költ­ségvetési . szervek kiadásai­nak újabb húszszázalékos csökkentéséről a színházakra is vonatkozni fog 1991-től, ak­kor a legtöbb vidéki színház (de néhány kisebb budapesti is) a működőképesség határá­ra kerül. Tragikomikus fin­tora a sorsnak, hogy ez éppen a jubileum évében történik. Takács István A Vidám Színpad az új évadban is játssza nyári újdonságát, Az utolsó, bölény című komédiát. Képünkön: Voit Ági és Bodrogi Gyula (Mezey Béla felvétele) SZOMBATI Don Harding: A CSAPDA Grenoble felé tartva Olivér Grein egyfolytában Yvonne sorsán tűnődött. A feleségének a butikjában dolgozott a lány, szerette, össze is házasodtak volna, a vagyon azonban Lisa nevén volt. Ha válópert kezd, az asszony kisemmizi. Az út hosszú volt és Lisa már több órája vezetett, látszott rajta, hogy fáradt. Oliver lenézett az út mellett tátongó sza­kadékba és azt is látta, hogy nincs mögöttük senki. — Állj meg, kérlek — mondta a feleségének —, látom, elfáradtál, most majd én vezetek. Amint a kocsi megállt, Grein nagy erővel tarkón vágta az asszonyt, az elájult. Aztán reszkető kézzel, sietősen kihajította a követ. Kiszállt, kinyitotta a bal oldali ajtót. Az asszony elő­rebukott fejjel, ernyedten feküdt a biztosítóhevederek szorí­tásában. Oliver Grein a szakadék felé fordította a kormányt, kien­gedte a kéziféket, becsapta az ajtót. A másik oldalon viszont, ahova visszaült, nyitva hagyta. A lejtős úton a kocsi felgyor­sult, korlát nem lévén, a szakadék felé zuhant bukfencezve. A benzintartály robbanását jól hallgotta és a lángokat is lát­ta. ö maga, előbb kiugrott, összezúzta magát és még egy csont­törés is segítette a dolgát. A felügyelő csakugyan nem fogott gyanút, természetes­nek tartotta, hogy kiesett, hiszen az öv nem volt bekapcsolva. Három nap múlva azonban újból megjelent a klinikán és kö­zölte, hogy holtan találták Yvonne manökent, aki az alkalma­zottjuk volt. Oliver Greint összetörte a hír. — Micsoda?! Yvonne meghalt? Ki ölte meg? És miért? A felügyelő egy bőrtokot és egy aranyszegélyű lapot vett elő. — Az a feltevés, hogy a gyilkos az lehet, aki ezeket adta az áldozatnak. Meg egy brosst és egy doboz bonbont. Grein zavarodottan olvasta a papíron lévő sorokat. „Szí­vem, sajnálom, hogy néhány napig nem lehetek veled. Az aján­dék talán megédesíti a távollétet. Kérlek, csak három nap múl­va nyisd ki. Oliver.” — ön írta ezeket a sorokat? — kérdezte a felügyelő. — És ön keverte a patkány mérget is a csokoládéhoz? — Ugyan ... Maga megőrült! A levelet én írtam, de a fele­ségemnek, talán két hónapja. Három nappal a házassági év­fordulónk előtt adtam neki. azt hazudtam, hogy el kell utaz­nom. Valójában nem akartam vele tölteni azt a napot. — Tegyük fel, hogy igazat mond. Azonban tudnia kell, hogy a bonbondobozon csak a maga és Yvonne ujjlenyoma­tait találtuk. Olivier Grein elgondolkodott, aztán motyogni kezdett. — Akkor hát ezért volt a csomag az asztalon, napokig. Azt akarta, hogy megfogjam. És én hülye, csakugyan forgat­tam is a kezemben. A felügyelő egy ideig nem válaszolt, de amikor megszó­lalt, a hangjában a megsemmisítő véleményt fogalmazta meg. — A felesége, uram, nincs abban a helyzetben, hogy ezt a hazugságot visszautasítsa, ön alaposan kitervelte ezt a gyil­kosságot, csak pechje volt: a lábtörés megakadályozta, hogy eltüntesse a nyomokat. — Ugyan, miket talál ki?! Miért öltem volna meg? — Nos, azért, mert Yvonne megmondta magának, hogy ter­hes, maga megijedt, hogy a felesége kidobja és pénz nélkül marad. És akkor már elment a kedve a szeretőjétől is. Ezért mérgezte meg. Grein tehetetlenül feküdt a kórházi ágyon. Feleslegesnek érezte, hogy elmondja itt és most, hogy a felesége véletlenül tudta meg a másállapotról szóló hírt és bosszút esküdött elle­nük. Mindkettőjük ellen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom