Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-11 / 188. szám

Szegények vagyunk — palotát építünk? Tizennégy évi teljes munkabér ^ Az állami lakáspolitika alapelveiben háromszor tör- ^ tént lényeges változás: az ’50-es évek végén, 1971-ben és ^ 19SR-ban. A legutóbbi, az egyre csökkenő állami bérla- ^ kásépítés ellensúlyozására, ösztönözte a lakosság részvé- ^ telét a lakásépítésben, vagyis, hogy minél többen gon- $ doskodjanak saját maguk az otthonukról. Egy idő után $ azonban kiderült: ez a rendszer is kudarcra van ítélve. I A lakásárak növekedtek, a lakosság jövedelme nem vál- ^ tozott jelentősen, tehát a terhek megint az államra há- ^ rultak. Vagy hárultak volna — hiszen az állami források s korlátozottak voltak. Amikor erről esett szó, is­merősöm ingerülten legyintett, s egy új telep megtekintésére invitált. Nézzem meg, micsoda paloták épülnek! Az emberek sírnak, kölcsönért meg segé­lyekért kilincselnek, aztán egyre-másra nőnek ki a föld­ből a boltíves csodák, üvege­zett verandán pihenik ki a fá­radalmaikat, s a kölcsönt nyö­gök a télikertben keresnek fe­lejtést ... P. háza még nincsen egé­szen kész. Hiányzik a vakolás, a hatalmas pince is nyersen áll, nincsenek meg a válaszfa­lak: csak elképzelni lehet, me­lyik lesz a kazánház, melyik a tüzelőtároló, melyik a műhely és a garázs. De a konyha már készen van: fehér padlólapok, a villanytűzhely felett elszívó — s az egész olyan, mintha egy katalógusból került volna oda. Mindent bele! P., sógorát otthagyva — aki éppen az előteret csempézi — mutatja a padlásteret. Létra visz fel, s még inkább anyag­raktárnak hat, mint lakótér­nek. Hát, erre egyhamar nem kerül sor, mondja ... Nem megyünk fel, részint, mert P. Igyekszik vissza dolgozni, ré­szint, mert — mint bevallja — a fáradtságtól kissé remegnek a lábai... s Weixelbaum János vezetésé. § vei I98tí-ban néhány lelkes ka- § ratézó egy olyan csoportot hozott létre, amely a Római S Birodalom gladiátor,játékait S eleveníti fel, középpontba h.e- ^ lyezve a harc művészetét, az íj emberi méltóság megtartását, S az élet és a halál tiszteletét. ^ A FAMÍLIA GLADIATORIA az ^ Aquincumi Múzeummal együtt baráti kört alakított, amely S rendszeresen mutat be harci s játékokat, hazánk római kori ^ történelmi helyein. Ebben az évben különle­ges feladatra vállalkoztak a fiatalok. Elhatározták, hogy gladiátorból légionáriusnak csapnak fel, és gyalog bejár­ják a régi Római Birodalom határvonalának, a limesnek egy részét, Aquincumtól az ausztriai Carnuntumig. a Szentendre—Esztergom—Győr —Bruck—Bad Deutsch-Alten­burg útvonalon. A gyalogláson a légionáriu­sok ruhájában, tunikában, bőrsaruban, vértben, pilum- mal (azaz hajító lándzsával) és a személyes felszerelést tartalmazó málhával vettek részt. A gladiátorjátékon pe­dig páncélban, sisakban, kard­dal, pajzzsal, dárdával har­coltak. A felszerelést, kevés kivétellel maguk a résztve­vők készítették sok-sok órás kalapálással, lemezvágással, kovácsolással, bőrfűzéssel, varrással, s ami még kellett. A limesjárás Aquincum­ból indult július 75-én. A csa­pat vezetője, a „centurio” a Flórián téri emlékoszlopnál áldozatot mutatott be, kérve az isteneket, Dianát, Nemesist, Aesculapiust és a többieket, Ismerősömmel P.-ről, pon­tosabban azokról beszélge­tünk, akik most jutnak lakás­hoz. Én érvelek, hogy tudomá­som szerint, a költségvetés kö­zel egyötödét teszi ki a lakás­sal kapcsolatos kiadás, s még így is 14 évi átlagmunkabér egy közepes lakás ára. Ö meg azzal érvel, hogy akkor senki nem a béréből él, mert az új telep házainak felépítéséhez legalább húsz évi átlagbérnek megfelelő összeg kell. Fizetésből nem megy Megpróbáljuk kiszámolni, hogy mennyi pénzt szedhet össze valaki támogatásból, kölcsönből.- A felvehető hitel 400 ezer forint, ezzel ugye, semmit nem lehet kezdeni. Az első lakáshoz való jutást az állam 150 ezer forinttal támo­gatja, ehhez két gyerek —■ vagy a nemzésükről szóló ígé­ret — után további 200 ezer forint szociálpolitikai hitel igényelhető. Kérhető kamat­mentes hitel, vagy vissza nem térítendő támogatás — ez változó volt az elmúlt évek­ben — a helyi tanácsoktól is. Ez további, körülbelül 100 ezer forintot jelent, összesen 850 ezer forint. Huszonötezer forint négyzetméterenkénti árakkal számolva, 34 négyzet- méterre elég — csak éppen ennyiért sehol nem lehet la­káshoz jutni ... Ha van harmincezre egy négy­zetméterre, talán már költöz­het is... (Vimola Károly felvétele) P.-t kérdezem, mennyit ér majd a háza, ha elkészül — bi­zonyára sok milliót, hiszen nem messze egy fele ekkorát árulnak két és fél millióért. P. nem tudja. És látom, hogy csak az udvariasság tartja vissza, hogy ne mondjon ne­kem valami nagyon csúnyát. P. hatalmas szál ember. Amikor megismertem, még nagydarab volt. Most, mint mondja, nyolcvan kiló. Dolgo­zik a munkahelyén, utána el­megy maszekolni, de közben építi a házát is. Hogy mikor? Este, szombaton, vasárnap, meg amikor ki tudja íratni magát betegállományba. (A betegállomány kincset ér, ma­gyarázza.. Van, aki komoly összegeket fizet azért, hogy „állományban” tartsák, mert akjtpr lghgtí P?a^z§(íolni>r,é« te­het a házat építeni...) Maradt az adósság És úszómedence lesz-e? — kérdezem még búcsúzóul. Ne­kem nem, de nem olyan mesz- sze tőlünk, valaki akar építe­ni ... Gondolom, megnézem, aztán mégis leteszek róla. Mert eszembe jut a történet arról a férfiról, aki egészen a házavatóig kitartott. Akkor kapott infarktust. Két gyerek és egy hatalmas adósság ma­radt utána. B. J. Akinek daru segít, vagy pénze, vagy ismerőse van. És nyert ügye is ... (Márton Rozália felvétele) Akik végigjárták a limest Áldozat Dianának hogy segítsék útján a csapa­tot. A csapat élén a csapat- zászló arról tudósított min­denkit, hogy ez a LEG-II-AD, vagyis a II. Segítő Légió (melynek eredetije 400 évig állomásozott Aquincumban). Ezt követte a centurio, majd az egyenruhás légiósok és az öt „civil”, akik az Aquincumi Baráti Kör felhívására csat­lakoztak a menethez. Érdekes­ség, hogy egynapi gyaloglás­ra egy angol régész házaspár is beállt a csapatba. A 250 km-es út napi 20-30 km-es szakaszokból állt. Egy- óránként 10 perc pihenőt tar­tottak. A csapat a táborhely­re érkezve gyorsan felállította a közös sátrat és igen jó ét­vággyal fogyasztotta el az Egyed György és felesége ál­tal készített vacsorát. A lé­gionárius gladiátorok étrend­je vegyesen tartalmazta a hagyományos római ételeket és a mai kiadós és népszerű egytálételeket. A kqmény gya­loglás után a légiósok át­alakultak gladiátorokká, s gyakorlatoztak vagy bemuta­tót tartottak az aznapi szál­láshelyen. Almásfüzitőn egy lelkes polgár és családja tó­gában fogadta a résztvevőket, s így természetesen ők is he­lyet kaptak az előadásbeli Caesar mellett. .. Egyheti menetelés után Győrben egynapos pihenőt tartott a csapat, ez : idő alatt rendbe tették a ruházatukat, felszerelésüket és ápolták meggyötört lábukat, gyógyí­tották sérüléseiket, amit nem annyira a gladiátorjátékok során szereztek, hanem a szo­katlan, szegecsekkel „talpalt" bőrsarutól, amely a tudomá­nyosan készített Adidas és Nike cipőkhöz szokott lábak­nak igen kínzó volt. Július 25-én igencsak meg­lepődött a hegyeshalmi határ­őrszemélyzet, amikor a pán­célba öltözött légiósok keresz- tülmasíroztak a határon, in­dulva és igazodva a latin ve­zényszavakra. Pénteken a déli órákban érkezett meg a csapat Felső- Pannónia hajdani fővárosába, Carnuntumba. A ' tábort a Bad Deútsch-Altenburg-i am­fiteátrumban állították fel. A helyi polgármester és a mú­zeum vezetői ; fogadást adott a limesjárás résztvevőinek. A fürdőváros vendégei nagy érdeklődéssel álltak sorfalat a főutcán végigvonuló légio­náriusoknak. Az utolsó napon, július 29-én. vasárnap Carnuntum- ban, ^z aquincúmihoz hasonló romvarosban az ausztriai Wels légiósaival együtt közös ál­dozatbemutatás volt, hálát ad­Solcan segítettek Egy íiú felépült kSuuvu Ha kivonulnak a szovjetek... Gond is jócskán marad A Váci Városgazdálkodási Vállalat felmérése szerint, mintegy 12—13 ezer forintot kellene négyzetméterenként költeni azokra a máriaudvari lakásokra, amelyeket a kivo­nuló szovjet csapatok hagynak itt. A 13 lakás a minimális hazai előírásoknak sem felel meg, és még az égető szociá­lis problémák megoldására is csak jelentős anyagi ráfordí­tással alkalmas. A városi tanács szerint, maga az objektum, amelyet a szovjet csapatok elhagynak, alkalmas lenne iparterületnek, ám ragaszkodik ahhoz, hogy felszámolásakor — az üzem­anyagtartályok kiemelésekor — a város képviselői jelen legyenek. Ez érthető is, hiszen az üzemanyagbázis komoly talaj- szennyezőként van számon tartva a városban, s ha a vá ros birtokba veheti ezt a te rületet, ismernie kell a to­vábbi veszélyeket. Egyes fel- tételezések szerint, hibás tar­tályokból kifolyó üzemanyag ma is szennyezheti a talajt. A környezeti károk elhárítá­sára szeretnék megnyerni a már hazánkban tevékenyke­dő amerikai céget. Létezik vagy nem? Készülnek a Létezik-e még egyáltalán MSZMP Vácon? — tették fel már nemegyszer a kérdést. A kérdés jogos, hiszen az utóbbi hónapokban — beleértve a népszavazás előtti napokat, heteket is —, a városi szerve­zet nem hallatta hangját. A párt létezik, méghozzá ak­tívan dolgozik — mint az a vezetőség kollektív válaszából kiderül —, már megalakította választási bizottságát is (amely hétfőnként tart ügyeletet egész délután a volt pártházban). Azt is megtudtuk, hogy a párt helyi szervezete keresi azokat az embereket, akik alkalma­sak lennének a szeptember 30-a után- megalakuló képvi­selői testület tagságára — és nem zárkóznak el párton kí­vüliek támogatásától sem. Vé­leményük szerint,, a helyható- tási választások előkészítésé­ben a baloldalnak össze kell fognia, .r-, s «megtalálnia azo­kat az embereket, akik haj­landók a város érdekében te­vékenykedni. Véleményük sze­rint, a baloldalnak van bázi­sa Vácon, erre bizonyíték, hogy a legutóbbi népszavazá­son háromezren szavaztak igennel... Az MSZMP városi szerveze­te olyan testületet szeretne lát­ni a város élén, amely alkal­mas mind a 36 ezer lakos ér­dekeinek képviseletére, amely majd azért dolgozik, hogy a vállalkozások haszna a város­ban maradjon, s szolgálja munkahelyteremtő beruházó­vá Dianának a sikeres cél­ba érkezésért. A rövid cere­móniát az osztrák tv is rög­zítette. Délután az amfiteátrum arénája izzott a hőségtől, de a közönség meg is feledke­zett erről, amikor Caesar . in­tésére komor zene kíséreté­ben megkezdődött a gladiáto­rok harca. Csattogtak a kar­dok, dárdák, repült a háló, és jaj volt annak, aki a három­ágú szigony elő! nem tudott kitérni. A haláldémon fekete köpenyében sok jó harcost elragadott a küzdőtérről. Az előadás záróakkordjaként Caesar megadta a végső tisz­tességet a halottaknak, a kö­zönség pedig egy lanttal kí­sért szép ének hangjai mel­lett búcsúzhatott egy régi idő­ket idéző, nagyszerű előadás­tól. Weixelbaum János, a FA­MÍLIA GLADIATORIA ve­zetője, Hídvégi Vince, Me- licher Zoltán, Szamosvölgyi Csaba — aki a szervezésben és a szponzorok keresésében is sokat segített —, Vízhányó Károly — aki nemcsak a patronáló MTTSZ-t képvisel­te, hanem teljes értékű tagja volt a csapatnak —, Szomolá- nyi Szabolcs. Pölcz Róbert. Molnár Tibor és Koszecz Já­nos két hét alatt 250 kilomé­tert tett meg 30 kilós felsze­reléssel — sok új barátot sze­rezve bel- és külföldön. Kö­szönet illeti ezért a Tunsgram Rt. váci gyárát, mely otthont és lehetőséget adott ehhez a vállalkozáshoz. Kiss Benedek Beáta választásra sok finanszírozását. (A pár! egyébként támogat . minden olyan kezdeményezést, amely elhárítja a munkanélküliség veszélyét — és megteremti a közbiztonságot a városban.) Az MSZMP váci szervezete minden hétköznapon, 14 és 19 óra között ügyeletet tart a volt pártházban, a második emele­ten levő irodájában. Majdnem egy éve írtuk meg, hogy Kátai Attila tizennyolc éves váci diákot, aki két ba­rátjával kerékpártúrára in­dult, június 28-án, Waiden-, stein környékén súlyos baleset érte. Ausztrián, Olaszországon keresztül akartak eljutni a Földközi-tengerhez, ám nem jutottak messzire... Kátai Attilát válságos álla­potban szállították Wölfsberg- be, majd a klagenfurti kór­házba, ahol koponyasérülés­sel, állkapocs- és könyöktörés­sel, porcleválással és ínszalag­szakadással került a műtőasz­talra. Akkor a barátai keres­tek meg bennünket, hogy se­gíteni szeretnének Attilán és édesanyján, s ezért csekk­számlát nyitottak... A napokban egy fiatalember jelent meg a szerkesztőség­ben: Kátai Attila. Arcán, ál- ián, kezén műtét nyoma. Be­jött, hogy személyesen mondja el, milyen hálás azoknak, akik segítettek, vagy ahogy ő fogal­mazta, az összegyűjtött pénz­zel hozzájárultak felépülésé­hez. Köszöneté elsősorban a kórház dolgozóinak szólt, azok­nak, akik a régi, és azoknak, akik az új kórházban serény­kednek. Egyúttal édesanyja köszönetét is tolmácsolta. Kátai Attila felépült, ám a baleset nem múlt el nyom nél­kül, és sajnos, nem csak a he­gek maradtak meg. Mint el­mesélte, újra Klagenfurtba készül. A kórház orvosai vál­lalták, hogy ingyen elvégzik a kontrollvizsgálcttokat, amelyek valószínűleg arra is választ adnak, hogy a baleset okozta elváltozások maradandóak-e vagy van remény a teljes gyó­gyulásra ... (B.) Visszatalálni Európához Csak rajtunk múlhat |\/f indennap felmerül egy • rm. óhaj .szóban és írásban: Európához kell csatlakoznunk! Sokan úgy említik e szándé- koif. tnfift ' újí&érír'jjbndölá't'ot, mint egy mai tervet, melynek mintha sosem lett volna előz­ménye. Pedig Európához csak visszatérnünk lehet — ha egyáltalán elszakadtunk on­nan! —, hiszen nem az Urá- lon túl lakunk ... Kijelentésem egy régi, a Váczi Közlöny 1885. augusztus 9-i számában megjelent tudó­sítással színesítem: „...az 1885. évi országos kiállítás megnyílta olta ha­zánkat a külföld már számos megtiszteltetésben részesíté, s ezek között a francziák láto­gatása volt a legmegtiszte- iőbb... az átutazó franczia vendégek fogadtatása érdeké­ben vasárnap reggeli 8 órakor a Dunán érkező francziákat meglepő fogadtatásban része- síték... amint a hajó a ve- rőczei kanyarulatnál feltűnt, mozsárlövések adták tudtul a közönségnek a hajó érkeztét, mire csakhamar megtelt a Duna-part ezrekre menő ün­neplő közönséggel. A Regat- tisták csónakokra kelve a ha­jó elébe indultak. Amint an­nak kapitánya az első franczia lobogós csónakot észrevevé, megállítá a hajót, mely lassan ereszkedett lefelé. Erre a csó­nakok egész raja fogta körül az »Iris« hajót, s a csónako­kon levők, a partot elfoglaló ezernyi néptömeg lelkes éljen­zései, mozsárdörgések, s a felzászlózott dereglyén levő Marczi (Banda Marci, Cs. L.) bandájának zenéje mellett, felszálltak a hajóra. A vá- cziak nevében Bakk D. fegy- házi tanító ezen üdvözlő be­szédet intézte francziául a vendégekhez: Uraim! Bocsás­sanak meg. hogy itt vagyunk a szabad Dunán, mely Euró­pa-üterének neveztetik... ki­jöttünk városunkból, hogy Önöket üdvözöljük, mert Önök a világ legelső lángeszű és tudományos férfiait egyesí­tik magukban, azért, mert Önök francziák, és a magyar szív soha nem szűnt lelkesed­ni a nagy franczia nemzetért. Éljen Franciaország! Éljen a szabadság, egyenlőség és tést- vériség!.. A lelkes üdvözlést Lesseps Ferdinánd. a küldöttség veze­tője többek között ezekkel a szavakkal köszönte meg: „ ... szerettük Magyarországot már akkor, mielőtt még lát­tuk, kétszeresen és százszoro­sán fogjuk most szeretni, tni- után a derék magyar nemzet­tel megismerkedtünk...” A küldöttség tagja volt Fran­cois Coppée költő, aki a lel­kes ünneplést — viszonozva a rengeteg virágcsokrot —, e szavakkal köszönte meg egy ív papirosra írva: „...szíves köszönet Vácz polgárainak és Bakk Domokosnak, ékesszóló tolmácsuknak ..Lesseps, a nagy építész, még a fővárosi fogadtatáson i$ a váciak . szí­vességét emlegette ,.. 1885­ben, a nagy kiállítás évében teljessé lett és újra kiszéle- sült Nyugathoz való kapcsola­tunk. A magyar főváros akkor volt a kontinens legdinamiku­sabban fejlődő városa, meg­előzte ebben Berlint és Pá­rizst. IV emcsak a fővárost láto­1 ' gatták távoli kirándulók, de Vác is gyakran üdvözölte az idegeneket. A Csillag be­szálló és a Velzer kávéház fo­gadta a neves vendégeket 1885. augusztus 26-án este, akik Oxfordból jöttek és Ang­lia üdvözletét hozták. A há­rom angol másnap hajnalban szállt hajóra, és csurgott a Dunán lefelé, hogy a főváros­ban, az országos kiállításon hazáját képviselje. Mi sem természetesebb — Banda Mar­ci muzsikájával kísérték Vác neves vendégeit a partig. Azon sem csodálkozhatunk, hogy a váci sporthajósok Gö­dig kísérték az angolokat.... Nos, lehet, csak érdekes­ségnek tűnik e két régi hír. Én inkább azt hiszem, bizo­nyítása az írásom bevezetőjé­ben közölt gondolataimnak. Annak, hogy Mátyás korának reneszánsz honi műveltsége csak az egyik nagyobb tanú­sága Európához való tartozá­sunknak. A századokkal ké­sőbbi hétköznapok — amit most elmondtam — is nyom­nak valamit egy serpenyő­ben. Igazolása annak, hogy nem mi távolodtunk el Euró­pától. de a Nyugat lökött el bennünket magától 1920-ban. Igaz. a visszatalálás csak raj­tunk múlhat. Ki ielentésem igazolása nem a tartós vádas­kodásban, de a bizonyítható tisztességben rejlik. Csankó Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom