Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-10 / 187. szám

1990. AUGUSZTUS 10., PÉNTEK Kimegy az áru, nem gon a pénz Forró nyomon a vevők után Ahhoz, hogy valaki diófát ültessen, az unokáiban kell bíznia. Ezt a régi bölcsességet Hansági Dénes, a tahi- tótfalui Kék Duna Szakszövetkezet elnöke idézi. Csu­pán azért, hogy azzal folytassa gondolatmenetét: — Ha a gazdaságban nem bíznál: az emberek, akkor inkább a jelent akarják kihasználni. Jó lenne tehát, ha jobban bízhatnánk a jövőben. A Szentendrei-sziget négy községének gazdasági köz­pontjaként is felfoghatom ezt a szövetkezetei, melynek nyolcszáz bejegyzett tagja van. Kétszázötvenen alkalma­zott munkatársak. Mások be­járó dolgozók, családtagok, mérnökök, szakmunkásak. A többség főállásával együtt legalább napi 16 órát tölt munkában. Főleg a tágas ha­tár szamócaültetvényein. — Nem éltek rosszul — ál­lapítja meg az elnök tagtár­sai szorgalmát dicsérve. Meg­lep, hogy múlt időben fogal­maz. Ez abból következik, hogy a múltról, de még a je­lenről is könnyebb beszélni, mint a jövőről. A szinte fő terménynek számító szamóca termelése az idén huszonöt százalékkal ho­zott kevesebb hasznot a csa­ládoknak, mint a korábbi időikben. A termelői kedv csökken, mert a költségek nő­nek, a piaci verseny élező­dik. Másfél évtizede még egyeduralkodók voltak a szi­get szamócásai, de ma már a somogyi, csongrádi, szabolcsi gazdákkal találkoznak á pesti csarnokokban. Beszél az elnök spanyol eperről is, amely ko­sárkában, fóliával bevontán kerül a fogyasztókhoz. Tehát sokan érzik a váltás kénysze­rét. Magasabb szintű terme­lői kultúra szükséges. Sorban állnak Más erdőbe is tévedhetünk, ahol néha nehezen található a tisztelt megrendelő. A köz­gazdász és agrár szakember manapság nyomozásra is kényszerül, ha fizetőképes akar maradni a szövetkezet. Itt még erről van szó, de előfordul; elszállítják az árut, s nem érkezik az ellenérték. Keresni kell a közben meg­szűnt céget, amely kft.-vé ala­kult. Aztán, mire megkerülne, megint más alakot ölt, tovább osztódik. így lehetséges, hogy a Kék Duna harmincmillió forint követelést tartott szá­mon májusban. Tizenöt volt a tartozása. Már akkor is ti­zenhárommillió volt a kint­levőségük. Előfordulhat, hogy sorban állnak majd a bank előtt, minek következtében vissza kell fogni a beruházásokat, el kell halasztani a műhely kor­szerűsítését, a szolgáltatások fejlesztését, gépvásárlásokat, építkezéseket. — Pedig működne a fantá­ziánk — állítja a szövetkeze­ti vezető, aki többek között egy magtisztító felszerelésre is gondolhatna, ha ott lenne az a pénz a számlán. Ennek a gazdasági bizonytalanság­nak még az újságíró is ká­rát vallja. Mert bár Hansági Dénes igazán nyílt és közlé­keny egyéniség, egyáltalán nem cenzori természetű em­ber: most osak akikor nyilat­kozik, ha láthatja az elké­szült kéziratot. Cáfolni kény­telen ugyanis az egyik kollé­gát, aki sok mindenben az ellenkezőjét írta, félreértve őt az aratás előtt. Dehogyis van­nak ragyogó állapotban a gé­peik! Jobbak kellenének he­lyettük. Még kölcsön is kér­ték más kombájnjait. A szak- szövetkezetről meg kicsit pon­tatlan azt mondani, hogy kö­zös. Itt saját földekről, közös kockázatról, gépi, szakmai szolgáltatásokról van szó, megállapodás szerint. Az ara­tás utáni termés „begyűjtése” pedig kínos asszociációkat éb­reszt- Olvasni még inkább kí­nos volt a megjelenéskor. A gabona felvásárlási ára pedig egyáltalán nem közömbös, de mivel diktátum, hát tényleg nem lehet mit tenni. Any- nyiért kell adni, amennyiért veszik. Ez a valóság, amiről most már az olvaspt tájékoz­tatni kell. A szakszövetkezet gazdasá­gi szerkézen, amely húsfel­dolgozóból, műanyag flakono­kat, mosószereket, illatszere­ket tartalmazó tégelyeket gyártó üzemből, sóderbányá­szatból, vasipari melléküzem­ből, növénytermesztésből, ker­tészetből alakult ki. tavaly 293 millió forint árbevételt, 7 millió bruttó nyereséget ered­ményezett. Kevesebbet vásárolnak — Meg tudják-e ugyanezt ismételni? *— A féléves mérlegünk alapján csak azt remélhetjük, hogy nem leszünk vesztesége­sek — mondja az elnök. A meghatározó szerepet játszó műanyagüzemnek ugyan megvan minden megrendelő­je. de kivétel nélkül keve­sebbet vásárolnak. — Lehet-e ebből munka- nélküliség? —: Ad abszurdum előfordul­hat. Idén a megrendelés hiá­nya miatt egy hónapig epret szedtek a dolgozók. Az lenne tehát az érdekünk, hogy több mosószer keljen el a boltok­ban. A sziget lövője A szövetkezet területén új hűtőház épül. Részben már meg is kezdte a működését, mert az olasz főrészvényes nem tart szalagvágó ceremó­niát. A magyarok félrésznyi társulása mellett négy száza­lékkal a szövetkezet is részt vesz a kft.-ben. A Maxifrut cég vásárol, tárol, szállít, el­ad mindenféle gyümölcsöt. A szigeten élő gazdák nagy elő­nye, hogy övék a legkisebb szállítási költség. Helyben ér­tékesíthetik termékeiket. Et­től talán nem osak a szamó­ca, hanem más gyümölcs- és zöldségfélék termelése is fel­virágozhat. Kovács T. István A Maxifrut Kft. új hűtőháza lesz a Szentendrei-sziget egyik fő vállalkozási központja. Az olasz főrészvényes vezető munka­társa, Maurio Pianini a kedvünkért ült fel a japán gyártmányú targoncára Közművelődési centrum Szigstszentmikiósan Szigetszentmiklóson hama­rosan befejezik az új városi könyvtár és irodaház építését. A műszaki átadás után, jelen­leg a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat szakembe­rei a hibák kijavításán dolgoz­nak, de a könyvtárat közben a földszinti helyiségekbe már költöztetik. A szakemberek számításai szerint — a költségvetés még nem egészen készült el — az emeleti és a tetőtéri helyisé­gek irodai célokra való kiadá­sából évente mintegy kétmil­lió forint bevételre tehet szert az intézmény. A fenntartási költségeik nagyon magasak. A könyvtáron kívül a föld­szinten egy nyelvtanfolyamok rendezésére is alkalmas helyi­séget alakítottak ki, és ugyan­csak itt kapott helyet a szín­házterem. Abban a bársony­székek és a világos szőnyegek igen kényesek, de a városi közművelődés centrumának gazdái abban reménykednek, hogy mindenki magáénak érzi majd ezt az intézményt, és en­nek megfelelően óvja és vi­gyázza is. MEGÉRKEZTEK A SVÁJCI GÉPEK R habszivacs Néhány évvel ezelőtt a bú­toripar forradalmi újításként üdvözölte, hogy a kárpitozott garnitúrákhoz a hagyományos rugózás helyett habszivacsot alkalmaznak. Néhány év alatt kiderült, hogy az eljárás nem sikeres. Az így készült székek, heverők párnázata rövid idő alatt elvesztette rugalmassá­gát. Az ipar mindinkább arra kényszerült, hogy visszatérjen a rugóhoz. A törökbálinti Műszer- és Vasipari Kisszövetkezet gyor­san alkalmazkodott az ismét jelentkező igényekhez. Olyan feltételeket teremtett, ame­lyekkel mennyiségben és mi­nőségben egyaránt képes ki­elégíteni a bútoripar szükség­leteit. A kisszövetkezet mint­egy 40 millió forintos beruhá­zással korszerű rugóbetét- gvártó gépsort vásárolt Svájc­ból. a gépek első két eleme, a rugógyártó automata és az összefűző félautomata beren­dezés, már megérkezett Török­bálintra. Jelenleg a próba- gyártás folyik, de néhány hé­ten belül megkezdik az üzem­szerű termelést. Az új gépekkel az eddiginél 30 százalékkal több bútorru­gót tudnak majd előállítani, olyan minőségben, ami a nyu­gati bútorexport igényeit is kielégíti. A gépsor még nem teljes, annak harmadik tagját, az úgynevezett rugóadagolót jö­vő év elején szállítja a svájci cég. Ennek üzembe helyezésé- . vei a gyártás egész menete automatizálható. Az új rugógyártó gépsor üzembe helyezése lehetővé te­szi azt is, hogy olasz licenc alapján olyan új típusú matra­cokat is gyártsanak, amelyek igazodnak a divatigényekhez. A külföldi érdeklődés azt mu­tatja, hogy ez a rugótípus nemcsak a hazai igényeket tudja majd kielégíteni, hanem jelentős export lehetőségeit is megteremti. K. Z. LEBUKOTT A REZES BANDA1 Kábelfazonírozók Szentendrén Korábban már több alka­lommal beszámoltunk arról, hogy egyre jobban elszapo­rodtak a vasutak mentén a bűncselekmények. A nyugta­lanító jelenségek egyike a ká­bellopás. Ez esetben a vágá­nyok mellett fellelhető réz­kábeleket a sínekről levag­dalják, s a hulladékértékesítö telepeken eladják. A tolvajok egyik kiszemelt terepe volt korábban a HÉV szentendrei vonala, rendszere­sen megtizedelték a BKV ká­beleit. Ezzel jelentős kárt okoztak a közlekedésieknek, de emellett a tolvajok veszé­lyeztették a vonatok biztonsá­gát és az utasok testi épségét. Most jó hírrel szolgálha­tunk. A közlekedési vállalat dolgozóinak éberségét dicsé­rendő, és a rendőri szervek eredményes nyomozó munká­jának köszönhetően, jó ideje már, hogy a HÉV szentendrei vonalán kábellopás nem tör­tént. Ficzere Béla pályamestertől, a szentendrei HÉV vonalgaz­dájától megtudtuk, hogy vég­re sikerült nyakoncsípni a ká­beltolvajokat. A jól szervezett bűnbanda, elképesztő módon, gépesített módszerekkel fosz­togatta a rézkábeleket a sínek A társadalomnak joga van megvédeni magát! Gyilkolt a szökött rab Az elmúlt hónapokban sok vita volt — szóban és írásban is — a hazai börtönállapotokról, az elítéltek jo­gairól, a közkegyelemről, a halálbüntetésről. S ma már tagadhatatlan, hogy a bűncselekmények számának óriási mértékű növekedése, az elkövetési módok egyre drasztikusabbá válása, a fogolyszökések gyakorisága egy­aránt azt mutatja, hogy a demokratizmust nem kell ki­terjeszteni az alvilágra. Néhány nappal ezelőtt la­punkban is megjelent a hír: a Tököli Fiatalkorúak Börtö­néből megszökött a 18 éves Elek Sándor, aki lakásán meggyilkolta Gergics Pétert, majd áldozatának a gépkocsi­ján próbált elmenekülni. A rendőrök elfogták és vissza­vitték a börtönbe. A Pest Megyei Rendőr-fő­kapitányság vizsgálata azóta felderítette a gyilkossággal végződött fogolyszökés körül­ményeit, ám érthető, hogy a jogos felháborodás hullámai azóta sem csillapodtak. Ennek egyik megnyilvánulásaként Hoffmann Pál. a Tököli Ta­nács elnöke levelet küldött szerkesztőségünknek. A tra­gikus eset kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a bünte­tés-végrehajtási intézetben alkalmazott gyakorlat tartha­tatlan. községük lakóit veszé­lyezteti. Kutyákkal keresték Mi is történt hát tulajdon­képpen ? A 18 éves Elek Sándor, aki életét javarészt nevelőintézet­ben és börtönben töltötte, 1988-ban kiszabadult, majd rövid idő után Szegeden meg­gyilkolt egy idős embert. A Szegedi Városi Bíróság múlt év novemberében 9 év bör­tönbüntetésre ítélte, melyet Tökölön kellett letöltenie. Itt munkára osztották be a Taurus műhelyébe, ahol július 31-től éjszakai műszakban dolgozott. Barátjával, az ugyancsak emberölés miatt el­ítélt Török Jánossal arról be­szélgettek, hogy ideje lenne már valamiképpen hazake­rülni! Különböző terveket öt- löttek ki, majd végül abban maradtak, hogy legalkalma­sabb időpont az éjjeli műszak, mert akkor kevés őr vigyáz az elítéltekre. Következő nap, augusztus 1-jén éjjel 23 és 0 óra között Elek akadály nélkül bejutott a börtönőrök irodájába és ott egy fiókból kilopta a vasfű­részt. Megállapodásuk szerint a barátja, Török János zárkó­zott be a WC-be, ahol lefűré­szelte az ablak vasrácsát, majd mindketten távoztak az épületből. A kerítés drótjának az átvágása már nem jelen­tett különösebb nehézséget a számukra, valamint az sem, hogy jól tájékozott elítéltek módjára átugorják az őrbódé közelében lévő jelzősávot. Igaz, hogy az őrség végül mégis észrevette őket, és ku­tyákkal eredt a nyomukba, de csak Török Jánost tudták el­fogni. Elek a sötétben a ház­sorok felé futott, majd az egyik kerítésen átugorva el­rejtőzött a szőlőben. Ott dek- kolt több mint két órán ke­resztül. amíg csend lett. Az üldözők a félsikerrel megelé­gedve eltávoztak. A bűnöző ekkor a kertben talált vasvillát felkapva, a verandán keresztül behatolt a házba. Itt még egy baltát is talált, melyet ugyancsak ma­gához vett, amikor bement a szobába. A nyomozók kérdé­sére, hogy a vasvilla mellett miért volt szüksége másik fegyverre is, nem tudott vála­szolni. A zajra először csak egy macska riadt fel, azután már az álmából ébredt házi­gazda is megjelent az ajtóban, ahol szemben találta magát a felszerelt jövevénnyel. Elek Sándor csendesíteni próbálta a házigazdát, hogy amennyi­ben elősegíti a menekülését, nem történik bántódása. . Balta és vasvilla Az álmából riasztott férfi ru­hát és pénzt adott neki, vala­mint gépkocsijának a kulcsát is átnyújtotta a jövevénynek. Ezt követően azonban, Elek szerint, Gergics Péter segítségért kiál­tott. A brutális támadó ekkor a baltával kétszer megütötte áldozatát, úgy, hogy az benne is maradt a szerencsétlen em­ber fejében. Ekkor még élt, ezért vasvillával kétszer nya­kon, majd egyszer szájba szúrta. Ezt követően rázárta az ajtót, és a kapott kulcso­kat felhasználva elindította a Wartburgot. Elek Sándor nem jutott messzire, mert Ráckevén a gépkocsival becsúszott az árokba. Gyalog folytatta útját majd felszállt a HÉV-re. Ám Dunaharasztiban már elfog­ta és őrizetbe vette az igazol­tató rendőr járőr. A bűnöző tehát visszakerült oda, ahol eddigi élete javát töltötte: a börtönbe. Várha tóan újabb tárgyalás és ítélet következik. Nem jósolunk ha­lálbüntetést, hiszen ezt már megvétózták a humanistának tartott törekvések, melyeknek célja a büntetések enyhítése, a fogva tartási feltételek könnyítése. Indokolt félelem S most térjünk vissza a tö­köli tanácselnök, Hoffmann Pál leveléhez, mely néhány megszívlelendő, konkrét kö­vetkeztetést tartalmaz. Tehát: Tököl nagyközség lakossága mély felháborodással, szigorú intézkedéseket várva ítéli el a büntetés-végrehajtási intézet­ből történt, brutális gyilkos­sággal végződő szökés felelő­seit. Felhívja a figyelmet ar­ra, hogy a foglalkoztatás fel­tételeit szigorítani kell! Az emberölésért fogva tartott ra­bokat nem szabadna a lazáb­ban őrzött éjszakai műszak­ban dolgoztani. Esetleges fo­golyszökés esetén halasztha­tatlan kötelességük legyen a nagyközség vezetésének, a fa­luvédelmi csoport tagságának értesítése! A levél más javas­latokat is tartalmaz, egyebek között azt, hogy a szabaduló- kat a jövőben ne engedjék el az intézet bejáratánál, hanem szállítsák őket a pályaudva­rokra. Igazat adunk a tanácselnök­nek: a társadalomnak joga van megvédeni önmagát! Gál Judit mentén. Például a tettenérés-^ kor az egytonnás furgonjuk már jócskán megrakva várt indulásra az éjszakában. A sí­nekről a rézkábelt speciális vágószerszámmal szedték le. A lefoglalt kisebb teherau­tónyi rézkábelt egy ideig Budakalászon őrizték, ez a ra­komány azonban már nem juthatott a korábban ellopott anyagok sorsára, hiszen a hul­ladékátvevő telepeken már nem tudták értékesíteni a tol­vajok ... Pedig jó pénzt kap­hattak volna érte, mivel a tiszta réz kilójáért 70 és 100 forint között fizetnek az át­vevők! Arról is értesültünk, hogy Szentendre könyékén, valósá­gos feldolgozó telepek működ­nek, ahol a lopott kábeleket a szigeteléstől megtisztítják, to­vábbá feldarabolják a szállí­táshoz. Sőt, úgy beszélik, hogy még beolvasztó kemence is létezik, ahol új formát adnak a kábelnek, hogy könnyebben értékesíthető legyen. Ami a felvásárló telepeket illeti, az már bizonyosságot nyert, hogy a kábellopás jól fizető üzletágnak bizonyult az alvilágban, mindig vevőre ta­láltak. Bozó Emil Barátságot adnak-kapnak Ma este búcsúzkodnak Tápió- györgyétől a vendég gyerekek. Igaz ugyan, hogy csak vasár­nap utaznak el, de a szombati program — a Parlament meg­látogatása — alighanem sok időt vesz majd igénybe. Augusztus 5-én huszonki­lenc erdélyi diák és öt kísérő felnőtt érkezett Torockóról a Tápió menti faluba. Mindany- nyiukat családoknál szállásol­ták el, akik ellátásukról is gondoskodtak. Mindezt a he­lyi tanács és a könyvtár szer­vezte. Annyi bizonyos, hogy már a kezdeményezés is rokonszen- vet váltott ki a györgyeiekből mert legalább másfélszeres volt a túljelentkezés. S hogy a kapcsolatteremtés jól sikerült, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy visszahívást kaptak. Ám hogy teljes legyen a kép — a jó értelemben vett adok- kapok — a helyzetről, kiegészí­tik még egy momentummal. Tápiógyörgyének van már má­sik testvérkapcsolata, mégpe­dig egy olaszországi, Verona közeli faluval. Karácsony előtt komoly pénzsegélyt küld­tek a györgyeieknek, akik sa­ját segélyszállítmányukkal együtt továbbították ezt a ro­mániai magyaroknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom