Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-06 / 183. szám
4 1990. AUGUSZTUS 6., HÉTFŐ Vj szakma pomázi bázisa Szociális munkás Az országban elsőként szo- ciálisasszisztens-képzés indul ősztől a pomázi Munkaterápiás Intézet szervezésében. A másfél éves tanfolyamot érettségizett fiataloknak hirdették meg, s a tanulási idő alatt az átképzési keretből havi 4500 forint juttatást is kapnak. A képzés egyúttal az elhelyezkedési gondokon is enyhít. A tanfolyam egyebek melleit társadalompolitikai és általános egészségügyi ismereteket nyújt, de jártasságot ad jogi, közgazdasági témakörökben is. A képesítést szerzett, új szakmával rendelkező fiatalok a családsegítő szolgálat keretében vagy más szervezetekben segíthetik a rászoruló időseket vagy betegséggel bajlódókat, illetve társadalmi beilleszkedési zavarokkal küsz- ködőket. Megkönnyíthetik számukra a táppénz, vagy a nyugdíjügyekben az eligazodást, megszervezhetik az arra rászorulóknak a napi étkezést vagy az egészségügyi ellátást, általában intézhetik a mindennapok apró-cseprő ügyeit. A szociális munkás külföldön már jól prosperáló szakma. Nálunk az Egészségügyi Minisztérium keretében szervezik az ilyen irányú felsőfokú képzést, s ennek lehet jó kiegészítője a pomázi kezdeményezés, amely középfokú képesítést nyújt. Az előrejelzések szerint a következő időszakban várhatóan tovább növekszik a hátrányos helyzetűek, a perifériára szorulók száma, az őket segítő szakembergárdára tehát mind nagyobb szükség lesz. A fotóművész részese a titoknak Állandó kiállítás a kórházban A drótüveg ajtó mögött egy no körvonalai láthatók. Oldalt áll. Jobb tenyerét csípőjére támasztja, a bal pedig domború hasán pihen. Jellegzetes mozdulata ez az áldott állapotban levő asszonyoknak. A kismama várakozik, egész lénye mégis nyugalmat, bizakodást sugároz. Előtte, mellette kivehetetlen tárgyak világos-sötét foltjai sejtelmes hangulatot keltenek a kívüllévőben. A helyiség belsejét csak azok ismerhetik meg, akik részesei lehetnek a titoknak; tanúi-viselöi a létezésnek, az életnek. Az ajtón nagy betűk hirdetik: szülőszoba. Alighanem ez a felvétel jelképnek tekinthető. Jóllehet kórházi folyosón látható. A kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház főigazgatója, dr. Szabadfalvi András fejébe vette ugyanis, hogy meghonosítja a művészeteket e gyógyítást szolgáló intézményben. Második esztendeje képzőművészeti tárlatokat rendeznek a nagy tanácsteremben, ahová beteget, látogatót és dolgozót egyformán elvárnak. Ez a kezdeményezés megértésre talált munkatársai körében. Egyikük, Márton András, a központi sterilizáló vezetője, elvállalta a kiállítások szervezését, gondozását. A kórház tizedik születésnapján Apáti- Tóth Sándor fotóiból nyitottak tárlatot. A nyolcvan kép betölNemzetközi zenei tábor Tizenkét országból Nyírbátorban szombaton megnyílt a 14. nemzetközi ifjúsági vonószenei tábor. A nyírségi város az idén a hazaiakon kívül 12 ország — Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, NSZK, NDK, Románia, Spanyolország, Svédország és Szovjetunió — összesen 147 zeneművészeti főiskolását, fiatal zeneiskolai tanárát, muzsikusát és kivételes tehetségű szakközépiskolai tanulóját fogadta. A kéthetes kurzuson részt vevőknek hazai és külföldi művészek, tanárok tartanak előadásokat, gyakorlati foglalkozásokat. A tábor ideje alatt a hallgatók a megye több településén — Nagykállóban, Nyírbátorban, Nyinmihálydi- ban és Vállajon — adnak hangversenyt. Augusztus 6-án Nyírbátorban a múzeumi zenélő órák koncertsorozatát rendezik meg, majd augusztus 14-én az aggteleki cseppkőbarlangban — a BM miskolci és nyírbátori határőrkörzet segítségével — kerül sor a koncertre. Befejezésként augusztus 20-án a 24. Nyírbátori Zenei Napok nagyzenekari hangversenyén vesznek részt. tötte az első emelet főfolyosóját. Igen sokan voltak kiváncsiak a kórház életét megörökítő felvételekre. Néhány hét alatt olyannyira hozzászoktak ottlétükhöz, hogy a szervezők úgy döntöttek- fönthagyják a falon mindegyiket. Ily módon lett az egészség- ügyi létesítmény egy ceglédi fotóművész állandó kiállításának színhelye. Szépen, csöndben, minden külön hír veres nélkül. Apáti-Tóth Sándor — talán tudatosan — kétféle technikával dolgozott. Készített színes és fekete-fehér képeket is. A színesek inkább albumba kívánkoznak, míg a fekete-fehérek — még a szülőszoba is — emberi, lelki tartalommal telítettek. Esztendőn át gyűjtögette az élményeket a művész. Mindenhova betért, minden zeget- zugot megismert, s csak azután kezdett igazi munkába Semmi nem kerülte el figyelmét. Az évszakok hangulata éppenúgy megragadta, mint ahogy a szenvedés, a gyógyulás, a küzdelem az életért, az egészségért — ennek öröme, s mindez más-más kifejezési formában jelenik meg képein. Nem lehetett könnyű dolga, hiszen az ezerkétszáz dolgozót foglalkoztató s ezer beteget befogadó kórház rengeteg témát kínál. Az már szorgalmának, pontosságának, tehetségének és mélyenlátásának eredménye, hogy ilyen jól válogatott. Éppen ez adta az ötletet az intézmény vezetőjének, hogy különleges alkalmakra albumokat készíttessen. Hiszen ha nyugdíjba megy, bizonyára szívesen nézegetik majd addigi életterének emlékeit. Az albumba természetesen nem kerülhet be minden kép. Igaz, ez még csak terv, de az eddigi tapasztalatok alapján bizton állíthatjuk: meg is valósul. Meglehet, hogy a kórház folyosóján haladók-sétálgatók már esetleg ritkábban állnak meg egy-egy felvétel előtt. Mint ahogy otthonunkba illeszkedett kedves bútordarabjainkban is ritkábban gyönyörködünk az idő múlásával. Hiszen környezetünk tartozékaivá váltak, élünk közöttük. Vennes Aranka Lapszélre írt életek’ ANYU BŐG' Kérdő szempár. Félénk sző. „Beszélgetsz velem?" Beszélgetek. Ha akarod. „Akarom.” Szöszi varkocs a feje búbján. Tenyérnyi, fakult kartonruha. Szíjainál sokszor megvarrt szandál. Szégyellem; azt hittem, pénzt akar kérni. Tíz-tizenegy éves lehet. Kalimpál a lábával. Zavarban van. Kegyetlen vagyok. Várok. Hiszen ő akart beszélgetni! Hol kezdi? „Tudod, most csavarognom kell.” Kell? „Aha. A katonatesómnak odajött a csaja, erre a Feri azt mondta nekem, tűzz el, délnél előbb ne gyere haza.” A Feri, az a katona? „Aha. Most szabit kapott, azért van itthon. Bír engem. Pedig neki más az apukája, mint nekünk, hármunknak. De már nekünk sincsen. Azaz van, de elment. A francba. Ezt az anyu mondta. Meg azt is, hogy nem apa az ilyen. De nekem azért apa. Csak ezt én nem mondom anyunak.” A Feri meg ti hárman: négyen vagytok gyerekek? „Aha. Én vagyok a legkisebb. A többi nagyobb. A Feri a legidősebb. 0 sem tudja, hol az apukája. Mi se. Feri azt mondta, neki nem is hiányzik. Nekem szokott. Tudod, amikor verekednek a fiúk, jó lenne azt mondani, ha nem hagysz békén, akkor majd kapsz az aputól. De hát nem mondhatom. Tudják az osztályban, hogy nincs, elment. Az anyu mondta meg. A Matild néninek. Láttam, amikor beszélt vele. Bőgött. Ügy sajnáltam. Tudod, anyu olyan kicsi, vékony. De nehogy azt gondold, nem erős. Erős! Szeretik a gyárban. Szoktam bemenni hozzá így nyáron. Már tavaly is voltam. Jó volt. Láttam, milyen nagy gépeken dolgozik az anyu. Ötön vagy haton. Olyan fonaltekerön, tudod, úgy fut az a rengeteg szál, s van olyan izé, amire feltekeredik. Na. ott kell kapkodni! Hát azt soha meg nem tanulnám. Az anyu tanulta! Szakmunkás. Pedig őt is az anyuja nevelte. A nagymamám. Csak én már nem nagyon emlékszem rá. Meghalt.” Nézi az eget, lóbálja a lábát, beharapja a szája szélét, mint aki töpreng, mondja-e azt, amit gondol. Elszánja magát. „Tudod, kellene nekem egy barát. Egy olyan igazi. Akivel én mindent, de mindent megbeszélhetnék. A tesóimmal nem lehet, mert azok a tesóim, velük nem beszélhetem meg, ha velük van bajom! Próbáltam a Lacival. Tudod, az egy olyan komoly fiú, hetedik bés. De rájöttem, nem érdekli az, amit én beszélek. A motorok! Azokról hetekig elszövegelne. De az meg engem nem érdekel. Szóval, ő se lehet a barátom, pedig nagyon kellene. Tudod, például azt na- gyon-nagyon szeretném valakivel megbeszélni. hogy az anyu miért bőg annyit. Mert bőg. És én nem tudom, mi a baja. Volt olyan, hogy főzött, s egyszer csak elkezdtek potyogni a könnyei... Anyu, miért sírsz, kérdeztem, de azt felelte, nem sírok én. kincsem, s közben potyogtak a könnyei, hát érted te ezt%! Máskor meg ültünk a tv előtt, néztük a filmet, s anyu elkezdett sírni. Potty, potty, így hullottak a könnyei a kötényére, hallottam, mint az eső. S akkor is hiába kérdeztem, anyu, miért sírsz, elfordult, azt mondta, de hát nem sírok, csak könnyezik a szemem... Hát miért nem mondja meg nekem, ha valami baja van? Miért titkosolód ... titkolódzik? Tudod, van nekem barátnőm, több is, a Hajni, a Luca. a Kati, de azokkal nem lehet ilyenről beszélni. Nem komolyak, vihognak mindenen. Hát szóval velük nem lehet...” Ráncba fut homloka bőre, válla lekonyul, mint akin világok terhe. Más lábakon megkopott, többször átvarrt szandálja csatját igazgatja olyan alapossággal, mintha ennél fontosabb nem lenne a világon. „Hát ősszel kell majd egy cipő. Már márciusban ebben jártam, mert a cipőm már nem jött fel a lábamra. Kinőttem. A tesóim semmit nem nőnek ki, hanem nekem adják. Ez a szandál is Pirié volt, tőle jött nekem. De én meg: kinövöm, ók semmit, én meg mindent ki-nö-vök! Érted te ezt?! Látod, ha lenne egy barátom, akkor ezt is megbeszélném vele ...” Mészáros Ottó Postabontás I VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 nak jutni. Bizonyítsák be sürgősen, hosy bennünket, még kicsit Keleten lévő muzsikokat nem felejtenek itt. Mi áldoztunk Kelet télé vezető útjukért élőző urainknak egy emberöltőn át, meg is kaptuk a keleti „mannát” — nyögjük ma is az árát! A mi felvonónk nem a 60-80, esetleg századik emelet felé tart, hanem az életszínvonal alá, egyre nagyobb sebességgel. Cselekedjenek! Mentsék meg ma három-, holnap négy-, holnapután ötmillió magyar életét. Osszuk meg betévő falatjainkat egymással, mert ugye, a gazdagok is szeretnének üdvözölni a túlvilágon! Pálfi Gyula Dabas Az isfcis mint [egyeladö Üzleti ügyben jártam július 23-án Gyulán. A vonatról le- szállva a buszhoz mentem, mely az érkező utasokat vitte a városba. A kettes sorok nehezen, lassan haladtak. Mint kiderült, azért nem haladt a felszállás, mert a buszsofőr egy-egy felszállónak öt jegyet adott. Ára 40 forint. Csináljanak vele, amit akarnak, neki ötösével. adták, így adja tovább. S mire kényszerültek az utasok? Darabonként nyolc forintért az utánuk jövőnek adták el. S amikor elfogyott a jegy, a sofőr megint a felszállónak tömböt, azaz öt darabot volt hajlandó csak kiadni. S a viszonteladási móka folytatódott. Ez harminc percet vet igénybe! Nem tudom, milyen alapon kényszerítenek a mai világban embereket arra, hogy a szükséges egy jegy helyett ötöt vegyenek „ meg?. . Milyen alapon kényszerüket a Volán Vállalat egyik igazgatósága, ebben az esetben a gyulai, ilyesmit az utasokra? Kuprincza Sándorné Abony Szemet szúrt a számla Meghökkentőnek tartom a Duna Menti Regionális Vízművek körlevelét, amelyet feltehetően Váctól Gödöllőig minden ivóvízfogyasztó megkapott. A levél mellett két számla, s két befizetési lap volt. Nekem először a 11-es számú szúrt szemet. Ez egy előlegszámla, amit az előző évi fogyasztás átlaga alapján kiszámolt féléves vízfogyasztás 11 forintra emelt díjával — eddig 3,80 volt! — kiszámolva és számlázva augusztus 15-ig kéri befizetni, „mivel csak akkor tudjuk a végszámlában elszámolni”. Az előlegkérés indoka, idézem: .arra szolgál, hogy a megnövekedett díjak miatti többletkiadás ne egyidejűleg terhelje a fogyasztókat, lehetőségük legyen a részletekben történő kifizetésre”. Megható gondoskodás! Arról nem ejt szót, hogy a rohanó inflációban milyen könnyebbség, ha előleget szed. S milyen veszteség a fogyasztónak, hogy előbb kell a háztartásból kivonni a nem csekély módon megemelkedett vízdij összegét, Ugyanakkor megtudjuk, hogy az I számú számla a kiszámolt. átlag alapján készült, mivel nem volt lehetőség a leolvasásra. Ezt az összeget nyolc napon belül kéri, különben: „kénytelenek leszünk késedelmes díjbefizetés esetén húsz százalék késedelmi kamatot is felszámítani.” Két kérdésem van: a vízműveket mint vállalatot, milyen jogszabály hatalmazza fel 20 százalék kamat felszámítására? A másik: az előleg az elö- számla után — mint neve is mutatja — a megelőlegezett befizetésem után mennyi kamatot ír jóvá? Fazekas Mátyás Veresegyház Megszólalnak a romok Bármily hihetetlen, de a lomokat is ki lehet vallatni, szólásra lehet bírni. Annyi, de annyi mondandójuk van Po- máz nagyközségről, hogy egyszer már felébredhetnének a helybéliek. Fehéregyházát 1484-től 1540-ig, tehát ötvenhat éven át a Paulinusok lakták. A szerzetesrend egyik fő szabályzata volt, hogy tagjai munkával keresték meg élelmüket, azáltal hogy a klast- rom körül létesített mesterségeket űzték. A pálosok tehát 1510 körül már Fehéregyházon laktak, s ennek szomszédságában állott kertjük. Egy másik okirat is említést tesz á területről, amikor 1512- ben, pontosan november 25-én a budai káptalan hegyi szőlőjét eladja tizenkét forintért János óbudai áldozárnak. A Knauz Nándor említette okirat reánk nézve azért is érdekes, mert benne Fehéregyháza mint szőlőkkel határos telep említtetik. Fóliánsok, megsárgult okiratok vallanak arról, hogy a mai Pomáz területén levő település történelmi szempontból jelentős nagyközség volt. S hogy még többet tudjunk erről az ősi településről, ahhoz az is kellene, hogy nçmi buzgóságot, érdeklődést áruljanak el a helybéliek Pomáz őstörténetének feltárásában. Zolyómi István Pomáz Az illetékes válaszol A familmányok késnek Merre fart ma Mogyeréd? Talán ha ötvenen voltak kíváncsiak a kormánypárt helyi szervezete által meghirdetett, július 22-i népgyűlés húsbavágó témáira. A helyi vezető, Kőváry Ferenc előadó dilemmája tükrözte, ennyi embernek érdemes-e vázolnia, elemeznie a lehetőségeket, a kétségeket — hogy a község lakossága tud-e élni a már va- rázserejűvé publikált önkormányzati lehetőségekkel. E sorok írójának reflexei: ha a község választópolgárainak többsége a „nekem mindegy” langyos álláspontra helyezkedik, vagy ha kisstílű és beszűkült látókörű emberek üres, öncélú, csak a múltban elszenvedett gyéni sérelmeket hánytorgató szalmacséplés bűvkörében képesek gondolkodni, ha ezen a hínárként visszahúzó szemléleten nem tudnak felülemelkedni, akkor: lehet pártokkal szabdalt ön- kormányzat, lehet tőlük függő polgármester, csak a közösség által hitelt érdemlő keresztényi, ha úgy tetszik, ökumenikus közösségi szolgálat sikkad el. E gondolatsort som- mázatnak szánhattam volna. Elhangzott: az önkormányzatnak pénzforrásokat feltáró szerepe lesz. Mogyoród vonatkozásában erőforrásként jöhet számításba a földnek, az erdőnek, bányának visszacsatolása a község vérkeringésébe — hiszen a kolhozrendszer, mint nem valós szövetkezés, országosan csődbe jutott. De a földet meg kell művelni. Átmeneti megoldásként kézenfekvőnek látszik a falutársulás szervezése. Első lépés lehetne egy földrendező bizottság létrehozása, a politikai pártok egyeztetése alapján. Lesz dolga az önkormányzatnak. Egyszerű állampolgári óhaj, amit a magát megszüntető Kertészeti és Kisállattenyésztő Szakcsoport tőkéjéből létrehozott alapítvány alapító okiratában megfogalmaztak: Minőségibb emberért, társadalomért!” De ehhez az kell, hogy ne beszűkült látókörű emberek legyenek a meghatározói a község immár szabad fejlődésének! Akkor virágozhatnak Mogyoród történelmi és sajátos népi hagyományai. Bodrogi Imre Mogyoród A gyomrunk is üres A kisnyugdíjasok, a sokgyerekesek, a nagycsaládosok, a kiskeresetűek nevében ragadtam tollat, a parlamenti pártokhoz szólva. S. O. S. Mentsétek meg lelkeinket. Süllyed a hajónk, üres a gyomrunk. Nem tudjuk, mit hagyjunk el? A szerelmet? Az egyke is luxus, az evésre sem telik, a villany drága, va- koskodjunk, ne vasaljuk, ne nézzünk tévét? Még mit hagyjunk el? Ne fűtsünk, ne használjuk a közmű vizét? Térjünk vissza az ezeréves „csutkához” a drága WC-papír helyett? Ádám-Éva kosztümöt viseljünk, amikor hazánkban nincs is fügefa? Félre a kényszeredett humo- rizálással. Állítom, van még mit elhagyni! Legalább a fele „szegény” képviselőt, akik csak tapsolnak — hiszen 30-50 fő között van csak azok száma, akik igazán megdolgoznak azért az „egy képviselő évente egymillióba kerül” —, amit hiteles parlamenti felvilágosítás alapján olvastam a Magyar Nemzet július 26-i számában. Mi, szegények is Európába akarunk jutni alanyi jogon, a demokrácia jogán, a szabadság jogán, tehát élni akarunk mi is! Tisztelt urak, miniszterek, képviselők, pártvezérek, önök már elindultak oda — oda is fogA Pest Megyei Hírlap június 19-i számában „Az idő pénz, de ma infláció” című cikkre az alábbi az észrevételünk: Valóban készült bekapcsolás-előkészítő tanulmányterv a Mélyép tervezésében, melyet a gázszolgáltató 1989. június 6-án zsűrizett. A zsűri döntése szerint a tanulmány átdolgozásra szorul, mert a döntéshez szükséges információkat nem tartalmazza. Ismételt beterjesztés utÉjn azonban újra zsűrizhető. Azóta eltelt egy év, de nem érkezett meg a Tigázhoz az átdolgozott tanulmány. Szóbeli információ szerint a tervező — Mélyép- terv — saját szervezetén belül oldja meg a tanulmány átdolgozását. Zsűrizést után a tanulmánytervet a gázszolgáltató terjeszti elő véleményezésre az OKGT-hez. Az említett ökok miatt azonban nem kerülhetett a tanulmány az OKGT-hez, így az nem is véleményezhette! A cikk megjelenése után Bükkös István tanácselnököt többször kerestük telefonon, ám üzenethagyásunk ellenére sem nyilatkozott az újságban megjelent téves információkról. Tuhányi Ferenc vb-titkár nem tudta megmondani, miért nem dolgozták át a tanulmányt az OKGT követelményeinek megfelelően. A Tigáz részéről mulasztás nem történt! Bár a lakosságnak nyújtandó gázszolgáltatás veszteséges — a jelenlegi árszerkezet mellett — ennek ellenére évente 30-35 ezer új fogyasztót s 8-10 települést kapcsolunk be a gázszolgáltatásba. Munkánkért számos elismerő levelet kapunk a tanácsoktól. Cikkünk hangvételét vállalatunkra nézve igazságtalannak, elmarasztalónak tartjuk, s ezt annak tulajdonítjuk: az adatgyűjtés a cikk megírása előtt nem volt elég körültekintő. Lékai Gusztáv Tigáz, Hajdúszoboszló
