Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-31 / 204. szám
1990. AUGUSZTUS 31., PÉNTEK Í\ (SB Tüzes csíkok az égbolton Az augusztusi csillaghullás Az augusztusi csillagos égről szinte mindenkinek a csillaghullás jut az eszébe. A néphit szerint ilyenkor egy ember élete megszakad, és teljesül az a kívánság, amire a hulló csillag megpillantása alatt gondolunk. Valóban így van mindez? Ha így lenne, akkor egyrészt már egyetlen szabad szemmel látható csillag sem világítana éjszaka, másrészt már egyetlen ember sem élne a Földön; végül — minden kívánságunk rég beteljesült volna. De mik is valójában a hullócsillagok? A világűr parányi vándorai, amelyek bolygónk légkörével összeütközve hatalmas sebességük miatt felizzanak, majd elpárolognak. Ezek a meteorok. Méretük a porszemnyitől a több kilométeres átmérőig terjed. (Az ilyen nagy méretűeket már inkább kisbolygónak nevezik.) Egy 2 gramm tömegű és 1 cm átmérőjű (mint egy gyógyszertabletta) meteor már olyan fényes, mint az Esthajnalcsillag. Ezeket tűzgömbnek, vagy tűzgolyónak is szokták nevezni. Amikor egy égi kő belép « Föld légkörébe, hatalmas sebességgel halad. Vannak olyanok, amelyek egyetlen másodperc alatt 60-70 kilométert is megtesznek. Az óriási sebesség miatt a levegő molekuláival való állandó ütközés hatására az addig dermesztőén' hideg porszem egyre jobban felmelegszik, majd íelizzik. Ebben az izzó állapotában láthatjuk meg tüzes csíkként az égbolton. Ez a fényjelenség általában csak 1-2 másodpercig tart, mivel a meteor ennyi idő alatt elpárolog, azaz megsemmisül. A tűzgolyók hosszú utat futnak be az égen. Vannak olyanok, amelyek több darabra szakadnak, és ilyenkor távoli morajló hang hallható. Az öklömnyi méretű meteorok már nem égnek el a légkörben, hanem becsapódnak a Föld felszínébe. Ezeket meteoritoknak hívjuk. Ha sikerül rábukkannunk egy ilyenre, akkor kézbe vehetjük a kozmosz egy küldöttét, s megvizsgálhatjuk azt. Vizsgálata nagyon fontos, mivel ezek a jövevények idősebbek vagy egykorúak a Földünkkel. Azaz olyan anyagi összetételűek, mint ami- íven a Föld volt születése idején! A meteoritokat épp anyagi minőségük alapján szokták megkülönböztetni. Vannak kő-, kő-vas-, és vasmeteori- tok is. A kőmeteoritok kis mennyiségben, míg a vasme- teoritok majdnem teljes egészében vasból állnak. A legtöbbször kömeteorit hullik bolygónk felszínére. Naponta több mint 50 tonna „égi áldás” éri a Föld felszínét! Természetesen azonnal felvetődik, hogy egy ilyen hullás milyen veszéllyel jár. Mindenki megnyugtatására : égi kő tudomásunk szerint eddig még sohasem okozott emberhalált. Ez annak is köszönhető, hegy a Föld háromnegyedét óceánok borítják, a városok és falvak teAki házas akar lenni — Az csak természetes, hogy az ember minden önzés nélkül segít a rokonának. JVa, meg magnak ( is, ha úgy hozza a sor, mert mindenki úgy várhat joggal segítséget a bajban, ha ö sem közömbös a másoké iránt. Mert kérem szépen, a házépítés ma kevesebb örömmel jár, mint méreggel, bajjal. A szó legigazibb értelmében be kell szerezni az építőanyagot, mert legtöbbje nincs a boltban, a telepeken, a hitelező OTP áltál meghatározott időpontok pedig szorítanak, sürgetnek. Az ismerős kömíves meséli, miket lát a hét végén, ha néha-néha elvállal egy kis munkát. Nem szívesen, mert a magánépítkezéseken nem úgy mennék a dolgok, mint a vállalatnál. Veszélyes munka ez még a szakembernek is. — Jött a sógor — mondja, miközben cigarettára gyújt. — Gyere el, megfizetlek, úgysem kapok mestert. Szombat- vasárnap dolgoznánk. — Ne fizess te nekem. Megyek én úgyis — válaszoltam. Átnéztük a terveket, megmondtam, hogy készítse elő a területet. Az első szombaton eljutottunk a bakállvány magasságáig. Tudja, az a közepes. Oda még maga is könnyen felmászna. A másik fokozat a hatos. Csak annak mondom, aki nem tudná. Manapság ugye mindenki profinak érzi magát ebben a szakmában. Pedig dehogy az! Még az állványozásban sem, amit nem hisz szakmának, pedig szakma az! — Azt mondja a másik sógor, aki szintén kőmíves, csak egy kicsit kelekótya, és már akkor is beborozott: várjunk még délig az állással. Tegyünk a lábunk alá két sor iker sejt- téglát, s arról falazzunk még fel valamennyit. Nem nagyon tetszett a dolog, de azért vesztemre belementem. Mert ugye az ember figyel a falsíkra, zsinórra, anyagminőségre, s közben billeg alatta a talaj. Egyszer csak melléléptem, kibicsaklott a lábam. Nagyot káromkodtam. A sógor erre megijedt, hogy nem szívesen vagyok köztük. Mondta, hogy jól van, utána néz valakinek. — Na. ne marháskodj! — nyugtatgattam, pedig már az sem tetszett neki, hogy én se sört, se fröccsöt nem iszom, csak üdítőt. Na de ez veszélyes üzem, amit sokan nem tudnak. Délután rákerült a sor az állványozásra. Látom ám, hogy vékony fosznideszkákat tesz Sanyi a bakokra. Jól megrakja téglával az elkészült állást, hogy csak úgy hajlik az a vékony lap. Aztán kezdi telemerni a malterosládákat. Eszembe jutott az ipariskolai tanárom szava: tízszeres biztonság. A2 kell ide Ezek még nem estek le sehonnét se, mint ahogy én már igen — gondoltam. —r Na, komám, ezt már bonthatod is — közöltem vele. — Én erre nem megyek fel. Ha van pénzed házat építeni, legyen állványpallóra is. Erre szakmai alapon a másik sógor is mellém állt. meri a délelőtti ötletéért már egyszer összeszidtam. — Hát, tudjátok mit? Hülye muráról:! — futotta el a pulykaméreg a húgom férjét. — Akkor menjetek haza! Majd én megcsinálok mindent magam. Ti gyávák vagytok! — Hát — mondtam —, ha így áll a dolog Sándor, akkor hazamegyünk. Mert én még a kedvedért sem leszek nyomorék. Azt hittem, örökre megharagszik. Maga állt neki sarkot falazni Ki is vezette majdnem öt centire, mert függőzni nem tudott. Megsajnáltam szegény fiút. A művezetőm rendes ember volt. Megmutatta, honnét vihetek pár napra faanyagot. Csináltam egy tökéletes állást, amikor kibékültünk. Lebontottuk a kifelé dőlni látszó falat, és újraépítettük. Így megy ez most. Sok a baj. sok a veszély s a méreg Van, akinek rámegy az egészsége, infarktust kap, mire beköltözne. akkorra már nincs minek örülnie. Nem csak pénz kell ehhez, uram hanem szakmai segítség is. ha fel akarják karolni a kisembert. No de fel akarják? Vagy hányják, bolonduljon bele? Tartsa vállán az egész világot kis pénzen, s közben emeljen tetőt a maga feje fölé is? — Na de az istenért! Miket firkál maga itten? Meg ne írja ezt. mert rögtön kiderül a vállalatnál, hogy majd két hónapig miattam keresték a hiányzó pallókat. Kovács T. István rülete pedig eltörpül a szárazföldek területéhez képest. Bolygónk légköre pajzsként véd bennünket a világűr küldöttei ellen. Évente átlagosan 9-10-szer „lyukad ki” ez a védőburok. Az egyik legismertebb meteoritsebhely a képen is látható hatalmas kráter. Az Arizonában (USA) lévő mélyedést egy több százezer tonnás vasmeteorit becsapódása idézte elő. A kráter 1200 méter átmérőjű és 175 méter mély. A meteorit kb. 50 000 évvel ezelőtt találkozott össze bolygónkkal. Nem is olyan régen. 1908. június 30-ának reggelén Szibériában pusztító meteorhullás történt. A Tunguz-meteor- nak elkeresztelt égitest még a földet érés előtt felrobbant, és a robbanás hulláma kb. 40 kilométeres körzetben minden fát kidöntött. A mennydörgésszerű robajt több, mint 1000 kilométer távolságban is hallották. A kb. 100 méter átmérőjű meteorit egy mocsaras területre zuhant, így sohasem akadtak a nyomára. Szerencsére az ilyen katasztrófákat okozó égi kövek nagyon ritka vendégeink. A Föld kialakulása idején azonban városnyi méretűnél is hatalmasabb testek csapódtak a mi bolygónk felszínébe is. A szél, az eső és a napfény romboló és építő munkája azonban behegesztette ezeket a sebeket. Égi szomszédunk — a Hold — már nem volt ilyen szerencsés. „Ragyás” arculatáról szabad szemmel is bárki meggyőződhet. A Holdon látható sötétebb területek is hatalmas — kb. 100 kilométeres — meteorok becsapódásával keletkeztek. Még ma is keletkeznek rajta új kráterek, mivel felszínét (hiszen nincs légköri védőpajzsa) akadálytalanul bombázzák az égi kövek. A meteorok nem magányosan vándorolnak a világűrben, hanem rajokba tömörülnek. Ha egy ilyen raj akad a Föld útjába, akkor egy derült este akár néhány száz hulló csillagot is megszámlálhatunk. Az idei augusztus végén is — mint minden évben egyszer — egy jól ismert rajon halad át a Föld, ezért van ekkoriban mindig látványos csillaghullás, azaz metzorzá- por. Orha Zoltán Szakközépiskola Ócsán Nyit ez első osztály Szeptember 1-jén, szombaton délelőtt 9 órakor tartja tanévnyitó ünnepélyét az ócsai Bolyai János Gimnázium. Az idei tanév azért különleges ebben a középiskolában, mert egy kereskedelmi szakközépiskolai osztályban is megkezdődik a munka. Mint Zsadányi Lászlónak, a gimnázium és szakközépiskola igazgatójának tájékoztatójából kiderült, a kistelepülésen és annak környékén tájékozódtak a fiatalok és szüleik igényeiről. A demográfiai hullám most a középiskolákban tetőzik, éppen ezért volt szükség egy olyan képzés elindítására, amely iránt nagy az érdeklődés. Az idén — az igazgató szerint — 31 százalékkal többen adták be felvételi kérelmüket ebbe az intézménybe. A most nyitó kereskedelmi középiskolai osztályba 67-en jelentkeztek, de csak 30 gyereket tudtak felvenni. A jelölteknek komoly felvételi vizsgán kellett számot adniuk tudásukról. Az iskolában szerencsére van hely egy új osztálynak, de előreláthatóan jövőre beépítik az új épület tetőterét is. S mivel a gimnáziumban hat idegen nyelvet oktatnak, egy nyelvi labort is kialakítanak. A további tervek — a megnövekvő igények és érdeklődés — szerint várhatóan egy esztendő múlva egy külkereskedelmi osztályt is szeretnének indítani. M. I. Éjjeli őrjáraf Tápiógyörgyén Faluházban a faluvédők Kis települések polgárainak olyan önkéntes tömörüléseiről, amelyeknek a segítségével lakóhelyük közbiztonságát próbálják őrizni, már többször hírt adtunk. Táipógyör- gyén azonban ennél valamivel szélesebb körű vállalkozásra szántáK magukat a helyi lakosok. Szeptember 1-jén, szombaton kezdi meg működését a 90 önkéntesből álló faluvédő egylet. Napónta 3 polgár lesz szolgálatban a község központjában, egyelőre a faluházban egy helyiség áll az egylet rendelkezésére. A három önkéntes közül egy tart ügyeletet, ketten pedig az utcákon járöröznek. A három önkéntes közül egy mindig magával hozza saját gépkocsiját is, amelybe aznapra CB-rádiót szerelnek, így azonnal kapcsolatba léphetnek a rendőrséggel, tűzoltósággal, mentőkkel. Ezt Tápiógyörgye különösen rossz telefonellátása is indokolja. Az egylet 90 tagja közül ily módon havonta egyszer kerül sor mindenkire. Ez éppen elég, hiszen fárasztó, nehéz feladat ez, mert főleg éjszakai munkát igényel a járőröktől. A szervezéssel párhuzamosan az egylet megkezdte a lakosság tájékoztatását is. Hirdetés jelent meg, amely tudatta mindenkivel, ha valaki tüzet észlel, orvost szeretne hívni, vagy bármi más segítséget kér, jöjjön a faluházba, segíteni fognak. Az egylet megalakításának gondolata már a januári és márciusi falugyűlésen is felmerült. Romlik a közbiztonság, sok a bűnöző, az emberek félnek, habár Tápiógyörgye ebből a szempontból még kevéssé fertőzött terület. A lakosság viszont szeretné, ha ez a helyzet nem romlana, a cél tehát az éjszakai szolgálat szervezésével biztosítani a falu nyugalmát. A rendszeres járőrözéssel elejét akarják venni az esetleges bűncselekményeknek, a garázdaságnak és minden más, a falu nyugalmát veszélyeztető magatartásnak. Jó partnernek bizonyul a rendőrség, a mentők és a tűzoltóság. Az egylet tőlük függetlenül működik, ám a rendőrök örülnek a kezdeményezésnek, és együttműködést ígértek, a helyi tűzoltóparancsnok pedig maga is tagja az önkéntes társulásnak. Sz. K. / 1 ^ / I J I Szeptember elején a dunakeszi új gimAtadas taneVKeZCtéSKOr. náziumban is megkezdődik a tanítás. A tereprendezés és a műszaki átadás után végleg levonulnak az építők. A tudás új hajléka a diákoké lesz. Wi&yázai, csúsztatunk! Egy perc, tizenhét másodperc Vajon kié a déli harangszó? — kérdeztük az augusztus 25-én, szombaton megjelenő lapunkban. Aszódi László Antal cikkében arra kereste a választ, kinek'a jóvoltából került a Magyar Rádió adásába a delet jelző kongatás. .Most egyik ma már nvugdíjas munkatársunk levelét adjuk közre, a déli, harangszó történetéről tudhatunk meg belőle érde- > kességeket. Ernest Hemingway egykoron tudta, hogy kikért s miként szól a harang. Én 1965. május 28-án a Pest Megyei Hírlap hasábjain — leleplezve egy kettős gyerektragédia vámszedőit — azokról írtam, akikért a harang nem szól. Miért? Mert... „Kisalag már csak a térképen található. A valóságban egyetlenegy tábla sem jelzi létét. Beleolvadt Fótba, a nagyobb községtestvérbe. Kisalag — Foton belül — ma is külön kis világ. Lakosai nem fótiak, hanem kisalagiak. Kisalagon nincs templom. Az iskola udvarán harangláb harangja kongatta (ha kellett) a veszélyt. Az iskolát bővítették, a harangláb útban volt, lebontották. A harang az iskola fészerében hever. A vészt azóta harang nem jelzi Kisalagon ... Világ vége.” Napjaink — ezredünk utolsó évtizedébe lépni készülőn — harangkongatósak. De nem vészt jelzők. A világ legnagyobb folyami hajója, az osztrák Mozart Passauból új időt, kerek órát verőt hozott. A lélekharangok pedig hál’istennek ma már „csak” szeretteinket siratják. Petőfi félegyházi esteli harangszava fáradtan hull a „cserebogár, sárga cserebogár” altatónótájának illúzióvesztésébe, miként Bartók Concerto jának „szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” dallama New York forgatagában vész el A második világháború alatt — hadba léptünket követően — a rádióban naponta felhangzott a déli harangszó után vitéz Somogyváry Gyula deák imája: „Delet harangoznak szerte Magyarországon. Ez a harangszó a nándorfehérvári diadalra emlékeztet. Ma is harcol a magyar, az önvédelem adta kezébe a fegyvert ...” De hát valójában miért és miként szól 1990-ben is a déli harangszó? Határkő volt az európai történelemben 1453. május 29-e, Bizánc török kézre kerülése. V. Miklós pápa rá szeptember 30-án már török- ellenes keresztes háborúra hívta fel a keresztény uralkodókat. Ám ez a százéves háborúban széttagolt s a csatákba belefáradt Európában nem keltett visszhangot. Utódja, a katalán származású Borgia-család 1455-ben trónra lépő első pápája, III. Calixtus 1456 késő tavaszán értesülve arról, hogy a török szultán Nándorfehérvár (a mai Belgrád) bevételére készül: elrendelte, hogy ha már katonai segítséget nem is tud nyújtani, legalább világszerte napjában háromszor harangozzanak, s az egész kereszténység imádkozzék a török kiűzetéséért. A bulla azonban késve érkezett Budára. Addigra már megjött a híre Hunyadi János július 21-i győzelmének, s így déli egy órakor a harangok zengése a fényes diadalt ünnepelte, mely (miként később kiderült) az oszmán előrenyomulást fél évszázadra meg is állította. A könyörgő harangozás így változott hálát adóvá. Az ezt követő évszázadok alatt e déli harangszó egy órát előrerukkolt s „liturgikus” formát is öltött, összekapcsolódott Az Ür angyalával, az Ange- lusszal. Ez az imádság rövid bevezetőt követően három Üdvözlégy Máriából áll, melyeket egy-egy összekötő mondat színez, foglal egységbe. A déli harangszó így vált hármas tagoltságúvá: két rövid szünet szakítja meg. A Magyar Rádióban immár hagyomány, hogy tizenkét órakor a budapesti Egyetemi templom harangjai szólnak. Csak hát — jó pár éve — szabálytalanul. Nem is olyan rég a Déli Krónika egyik műsorvezetője még el is büszkélkedett azzal, hogy mivel a harangszót túl hosszúnak találták: megrövidítették. Meghúzták a harangszót. így csak egy perc 17 másodpercet vesz el a félórás krónikából. S a kurtítással sikeresen kivágták az egyik harangozási szünetet is, a másodikat. Pedig az Angelus így nem „üdvözlégy”, hanem valami más. Csak tudnám, hogy micsoda ... Alacs B. Tamás
