Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-04 / 182. szám

2 1990. AUGUSZTUS i., SZOMBAT wm Hét végi világpolitikai kitekintés^* Hova „repül a nehéz kő"? Követelik, hogy Irak azonnal vonja ki csapatait Kuvaitból Azonos hullámhosszon a nagyhatalmak a helyzet megítélésében Megoldás az össznémet választások lebonyolítási mikéntjére Általános PILLANATKÉP A hírmagyarázónak elkerül­hetetlenül a költő sorai jutnak eszébe, amikor a csütörtök hajnali Kuvait elleni iraki tá­madás következményeit latol­gatja. Valóban a „nehéz kő” ezzel az agresszióval elrepült, s „ki tudja, hol áll meg”, s „kit hogyan talál meg”. A vi­lágsajtó vezető orgánumai, az elektronikus médiák olyan megnyilatkozások áradatáról adnak hírt, amelyek mind­egyike elítéli Közép-Kelet leg­nagyobb katonai hatalmának a kis Kuvait elleni erőszakos fellépését, amellyel lerohanta szomszédját, és a megszállás után Bagdadhoz hű bábkor­mányt igyekszik rátukmálni. Szaddam Husszein hadsere­ge látszólag könnyű győzelmet aratott. Huszonnégy óra sem telt el azután, hogy csapatai átlépték a kuvaiti határt, s máris ellenőrzése alatt tart­hatja az 1,6 millió lakosú ál­lamot, amelynek olajkincsei oly jelentékenyek, hogy az egy főre eső nemzeti jövedelem meghaladja a 20 ezer dollárt. Katonai szempontból az egész akció nem lehetett egyetlen pillanatra sem kétséges az egymillió katonát fegyverben tartó Bagdad számára. Ez az állam ugyanis a 100 milliárd dollárt meghaladó katonai ki­adások nyomán az arab világ legerősebb és a legmodernebb haditechnikával rendelkező és legtöbb harci tapasztalattal felvértezett erői - felett ••■■pa- rancsnokolhat. Az összesen 20 ezer főt számláló kuvaiti had­sereg ellen csak fégyveresei- nek alig tizedrészét kéllett be­vetnie ... Más kérdés persze, hogy ml lesz majd ezek után az öböl térségében? Irak arra hivatko­zik, hogy eddig sohasem hal­lott „kuvaiti népi erők” hív­ták volna be őket a szomszé­dos országba, s ha a helyzet majd „nyugvópontra” jut, azaz az „új kormány” hatalma kon­szolidálódik, Bagdad kivonja katonai erőit. Mindenesetre a nyugati kommentátorok által csak nemes egyszerűséggel „bagdadi báboknak” nevezett kuvaiti együttműködők elko­bozták az emír és más vezetők vagyonát. Kuvait vezetői egyébként Szaúd-Arábiában kerestek menedéket, s onnan intéznek segélykéréseket az ENSZ tagállamaihoz, a nagy­hatalmakhoz az agresszió megszüntetése végett. RAVASZUL MEGVÁ­LASZTOTT PILLANAT Túl az első világméretű megdöbbenésen, amely az ENSZ alapokmányának ily vakmerő iraki semmibe vevé- sét fogadta, a világ megpró­bálja összegezni a tanulságo­kat. Ezek egyike az, amit sok nyugati politikus vetett fel, hogy jobban figyelni kellene a kirajzolódó fenyegetésekre. Amikor Szaddam Husszein az iraki—iráni háborút követő, elhúzódó, eredménytelen bé­ketárgyalások idején is foly­tatta a fegyverkezési versenyt, s egyaránt vásárolt fegyvere­ket Moszkvától és Washing­tontól, senkinek sem tűnt fel, hogy Bagdad mily módszere­sen válik Közép-Kelet félel­metes katonai erejévé. Ami­kor pedig Izraelt azzal ijeszt­gette, hogy rakétákkal vegyi fegyvereket juttat el városai­ra, a nyugati sajtó gúnyos kommentárokkal válaszolt, s azt fejtegette, hogy Bagdad számára öngyilkosság lenne, ha Tel-Avivot így provokálná. Amikor pedig Szaddam Husszein Kuvait ellen kez­dett vádaskodásba, mindenki arra gondolt, hogy ezzel csu­pán fel kívánja csavarni a Bagdad által követelt szintre az olajárakat az OPEC genfi tanácskozásának előestéjén. Annál is inkább furcsának ta­lálták, hogy Bagdad éppen Kuvaitot választja ki támadá­sainak célpontjául, mivel az iraki—iráni háború idején ez volt az az ország, amely nem kevesebb, mint 15 milliárd dolláros pénzügyi segítséget nyújtott Szaddam Husszein kormányzatának. Most viszont Bagdad azt állította, hogy Kuvait azzal, hogy az Egyesült Arab Emirátusokkal nem tart­ja be az OPEC által meghatá­rozott termelési kvótát, s a világpiacon leszorítja az ára­kat, s mintegy 14 milliárd dol­lár veszteséget okozott Irak­nak. Túl ezen Szaddam Husz- szein kormánya 2,4 milliárd dolláros kártérítést követelt kis szomszédjától, mert az ál­lítólag a háború idején jogta­lanul termelt ki olajat a határ iraki feléről. Úgy tűnt, hogy a genfi OPEC-értekezleten felemelt olajár kielégítette az iraki igé­nyeket, s megnyugvással vet­ték tudomásul sok arab or­szágban, hogy Bagdad bele­egyezett abba, hogy Kuvaittal való nézeteltéréseit a dzsiddai tárgyalásokon rendezze. Szad­dam Husszein közben bizto­sította Mubarak egyiptomi el­nököt, hogy „országa nem fo­lyamodik erőszakhoz”. Így Kuvait Dzsiddában kész lett volna a „béke árát megfizet­ni”, s felajánlotta, hogy a Bagdad által követelt 2,4 mil­liárd dollár felét kiegyenlíti. A nagyhatalmak fővárosaiban joggal ítélték meg úgy, hogy 'a dolgok „sínen vannak”. Ek­kor következett be a váratlan fordulat: Bagdad megszakítot­ta a dzsiddai tárgyalásokat, s mire a világ feleszmélt, már az iraki harckocsik Kuvaitban voltak... I ELSŐBBSÉG A DIPLOMÁCIÁNAK A Biztonsági Tanács felszó­lította Irakot, hogy haladékta­lanul vonja ki csapatait Ku­vaitból. Szaddam Husszein vá­lasza erre negatív volt. Ami­kor Bush elnök sajtóértekez­letén nem zárta ki, hogy az agresszió előtti állapot helyre- állítására, más lehetőségek kutatása mellett, a katonai be­avatkozás is szerepel, Bagdad azzal válaszolt, hogy ez eset­ben Kuvait temetővé válhat. Bár a térségben amerikai ha­dihajók tartózkodnak, s wa­shingtoni szakértők szerint ké­pesek volnának a hajszálpon­tos elektronikus irányítással működő rakétáikkal iraki ka­tonai célpontok ellen olyan csapásokat mérni, hogy a pol­gári lakosság körében csak egészen minimálisak legyenek az áldozatok, az Egyesült Álla­mok ebben a „menetben” in­kább a diplomáciára helyezi a fő hangsúlyt. Ez természetes is, hiszen jól emlékeznek Vietnamra __ Thatcher asz­s zony, aki éppen az Egyesült Államokban tartózkodott, Bushsal közösen tartott sajtó- értekezletén az ENSZ-alapok- mány durva és flagráns meg­sértése miatt a kollektív vá­laszra helyezte a hangsúlyt. A háború kiterjesztése ugyan­is veszélyes következmények­kel járhat az öbölben. S mi­közben Irak külföldi követelé­seit és vagyonát mind több or­szág fagyassza be, és tesz más gazdasági szankciót az ag- resszor ellen, úgy tűnik, hogy a kockázat miatt inkább ki­várják a diplomáciában azt a 48 órát, amelyet határidőül szabtak az iraki csapatoknak, hogy hagyják el Kuvaitot. A világ fővárosaiban felfi­gyeltek egy új jelenségre: a nagyhatalmak kibontakozó egységes fellépésére, amellyel egy hullámhosszon működ­nek együtt a nemzetközi jogi normák védelmében. Baker felhívására Moszkva, amely­nek barátsági és együttműkö­dési szerződése volt Bagdad­dal, most megszüntette fegy­verszállításait, s elítélte az iraki támadást, azzal, hogy megszavazta a Biztonsági Ta­nácsban a csapatok kivonásá­ra felszólító határozati javas­latot. Washington rendkívüli súlyt helyez a közös cselek­vésre, s ezért külügyminiszte­re, aki lrkutszkból, Sevard- nadzéval való tárgyalásai után, Ulánbátorba utazott, most visszatért Moszkvába, hogy közös felhívást fogal­mazzon meg a szovjet külügy­miniszterrel az iraki csapatok Kuvaitból való visszavonásá­ra. az arab Államok MAGATARTÁSA A helyzet kérdőjelei tükrö­ződnek abban, hogy az olaj­árak a július 31-i hordónkénti 18 dolláros átlagárról agusz- tus 2-re 23,60-ra emelkedtek, s ha a világ egyik legfonto­sabb kőolajtérségében a bi­zonytalanság lesz az uralkodó, ki tudja, milyen növekedés várható. Ez érinti hazánkat is, amely nemrég vett háromha- jónyi kőolajat a mediterrán térségben, s a szállítmány elő­reláthatólag augusztus köze­pén érkezik az Adria-kőolaj- vezeték jugoszláviai végállo­másához, s természetesen az akkor érvényes ár szerint fi­zetendő ... Figyelemre méltó egyébként az arab államok magatartása az iraki—kuvaiti konfliktus­ban. Mubarak közvetítő politi­kája.látványos kudarcot vallott, így nem meglepő, hogy a Kai­róba összehívott arab tanács­kozás most minden nyilatko­zat nélkül függesztődött fel. Szaúd-Arábia egy nappal az iraki támadás után még csak hírt sem adott a történtekről. Ezt egyébként egyes megfigye­lők azzal magyarázzák, hogy Bagdad óriási katonai túlsúlya félelmet kelt az egész térség­ben. Péntek délelőttig csak Algéria, Marokkó és Libanon ítélte el az iraki támadást az arab országok közül. Ami pe­dig az Arab Ligát illeti, csu­pán a hét végére hívtak össze egy csúcsértekezletet, hogy mérlegeljék a helyzetet, mert „időre van még szükség az ítéletalkotáshoz”. MARAD AZ ÖTSZÁZA LÉKOS KÜSZÖB Közben Európa közepén is felgyorsultak az események. Berlinben sikerült elhárítani azt a kormányválságot, amely azzal fenyegetett, hogy az össznémet választás kijelölt időrendjét ássa alá. A csata „a bűvös 5 százalék” körül dúlt, azaz az NSZK alkotmá­nyának a cikkelye körül, amely ezt a küszöböt szabja meg, hogy egy-egy párt beke­rüljön a parlamentbe. Az NDK-ban felvetették, hogy ha a szavazatokat mindkét terü­leten összeszámlálják, akkor azok az erők, amelyek kivív­ták, hogy az ország keleti ré­szében az alapvető változások létrejöjjenek, kizáródnak a törvényhozásból. A kompro­misszum eredményeként most csatlakozhatnak valamelyik NSZK-párt listájához, s így a bonni sajtó által -szellemesen megfogalmazott módon, mint „gólya viszi a fiát”, bekerül­hetnek az egységes parla­mentbe. A vesztes csak a volt állam­párt, az NSZEP megújult utódja, a Demokratikus Szo­cializmus Pártja lehet, ök máris „összeesküvésnek” nyilvánítják a létrejött komp­romisszumot. Mint rámutat­nak : egyetlen nyugatnémet párt sem hajlandó természete­sen választási szövetségre lép­ni Honecker egykori pártjával. A kialakult helyzet nyomán az NDK kormánya a decemberi választás október 14-re való előrehozását javasolta. Erről a jövő héten döntenek. Árkus István A vörös khmerek Dél-afrikai üzletemberek a SZU-ban Pretoriai ajánlat Moszkvának Felfüggesztett bojkott A vörös khmerek rádiójá­nak Bangkokban vett adása szerint a szervezet kész részt venni azon a találkozón, ame­lyen a Phnom Penh-i kormány és az ellenzéki szövetség meg­vitatja a „kambodzsai legfel­sőbb . tanács” megalakításával összefüggő kérdéseket. Ezt Khieu Samphan, a vörös khmerek vezetője jelentette be. A Phnom Penh-i kormány és az ellenzék másik két szárnya már két hónappal ezelőtt To­kióban megállapodott a legfel­sőbb tanács létrehozásáról. (A tanács irányítaná Kambodzsát — a kambodzsai probléma rendezésével foglalkozó pári­zsi értekezlet határozatával összhangban — a szabad vá­lasztások megtartásáig.) A vö­rös khmerek azzal az indokkal, hogy a tárgyalásokon nem ke­zelik őket egyenrangú félként, eddig bojkottálták a megegye­zést. Dél-afrikai üzletemberek tárgyalnak a Szovjetunióban. Az ügynek gazdasági jelentő­ségén túl némi politikai színe­zetet ad, hogy a delegációval Moszkvába érkezett a Dél-af­rikai Köztársaság ipari, keres­kedelmi és idegenforgalmi minisztere, Kent Durr. A szovjet hírügynökség és a moszkvai külügyminiszté­rium szóvivőjének közlése szerint az üzletemberek és szakértők a csernobili kataszt­rófa következményeinek fel­számolásában való dél-afrikai részvétel lehetőségeit vizsgál­ják meg. Pretoria berendezé­seket és technológiát ajánl Moszkvának a radioaktív su­gárzás okozta környezetszeny- nyezés mérséklésére. A szovjet fővárosban mind­azonáltal biztosra veszik, hogy a dél-afrikai miniszter a két ország közötti gazdasági együttműködés más lehetősé­geiről is tárgyal majd. A Szovjetunió a múlt héten egymilliárd dollárért adta el Dél-Afríkának a szovjet gyé­mántok csiszolásának és for­galmazásának koncesszióját. A világ gyémántpiacának 80 százalékát ellenőrző De Beers nevű dél-afrikai mamutcég a megállapodás szerint előre ki­fizeti az öt évre szóló kon­cesszió árát Moszkva és a Baltikum Szuverének szerződése Kazimiera Prunskiene litván kormányfő pénteken megbe­szélést tartott Nyikolaj Rizs- kov szovjet miniszterelnökkel a balti köztársaság és Moszkva gazdasági kapcsolatainak jövő­jéről — jelentette a moszkvai rádió Interfax nevű hírszolgá­lata. Részletek nem kerültek nyilvánosságra. A szives invitálásnak eleget tett Carlos Romániában is megfordult A nyolcvanas évek elején Romániában is megfordult Ilich Ramirez Sanchez, azaz Carlos, a nemzetközileg körö­zött terrorista, aki korábban Magyarországon járt. A bukaresti belügyminiszté­rium péntéken nyilvánosságra hozott közleménye szerint Carlos a hetvenes években azt tervezte, hogy merényle­teket hajt végre a Tarom ro­mán légitársaság repülőgépei ellen, mert Románia — egye­dül a szocialista országok kö­zül — diplomáciai kapcsolato­kat tart fenn Izraellel. Ez a román titkosszolgálat tudomá­sára jutott. A Securitate felvette a kap­csolatot Carlosszal, és a terro-; xistát. meghívta Romániába. Carlos eleget tett a meghí­vásnak, és 1981 júniusától 1982-ig több-kevesebb időt töltött el az országban. Útjai­nak célja az volt, hogy meg­győződjön arról : „Románia független, és nem jár kapita­lista úton, még ha Izraellel diplomáciai viszonyban is áll”. — Miután meggyőződött erről, Carlos letett terveiről — áll a román belügyminisztérium közleményében. Prunskiene előzőleg Ivan Szilajevvel, az Orosz Föderáció miniszterelnökével a legfonto­sabb pontokban megállapodott a két köztársaság között két hét múlva aláírandó gazdasági szerződésről, amely elsőként jön létre a Szovjetunió két köztársasága között, miután mind Litvánia, mind az Orosz Föderáció deklarálta szuvere­nitását. HŐGUTA ÉS A BIG BEN Spanyolországban öten meg­haltak, Görögországban száz éve nem tapasztalt szárazság pusztít, veszélybe került Athén vízellátása is, Londonban pe­dig a rekordhőségben két nap­ja „rendetlenkedik” a Big Ben, a parlament 130 éves torony­órája. A légszennyezésnek, viha­roknak, háborúknak ellenálló legendás óra szerdán pontban 16.20-kor leállt. A szakemberek háromórai munkával kijavítot­ták a hibát, amit az évtizedek óta nem tapasztalt forróságnak tulajdonítanak, de csütörtökön ugyanabban az időpontban is­mét megmakacsolta magát a Big Ben. Londonban csütörtö­kön 34 fokot mértek. Örményország nem csendes Újabb fegyverkezés Egy Jerevánban dolgozó szovjet katonai vezető pénte­ken cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint magas rangú szovjet tisztek vezetésével fegyveres alakulatok érkeztek Örményországba. Mihail Szű­rik ov vezérőrnagy, a jereváni helyőrség parancsnokának po­litikai helyettese az Izvesztyi­jának nyilatkozva kijelentette: csupán szóbeszéd az, hogy hét tábornok vezetésével egy 12 000 fős egység érkezett a köztár­saságba. Örményországban továbbra sincs jele annak, hogy akár egyetlen gerillaszervezet is harci aktivitásánák tísöfifkenté- se, vagy fegyvereinek beszol­gáltatása mellett döntött volna. Péntekre virradóra egy ge­rillacsoport újabb, tűzharcba torkolló fegyverszerzési akciót hajtott végre Araratszkij kör­zetben: egy rendőrőrs fegyver­raktárát rabolták ki, lángszó­rókat és a hozzájuk való patro­nokat zsákmányolva. Az akció­nak több halálos áldozáta volt. Afganisztáni fegyveres harcok A nagy kiszorítósdi Heves harcok dúltak pénte­ken az afgán kormánycsapa­tok és az ellenzéki fegyvere­sek között Kabultól délre, ahol a mudzsahedek saját ál­lításuk szerint elfoglaltak ti­zenöt harcállást. Abdul Hak felkelőparancs­Külfôldi események egy mondatban Lengyelországban megszületett a megállapodás a világi isko­lákban való vallásoktatás ez évi rendjéről. A A Romániai Magyar Demokrata Szövetség több más, Romániában élő nem­zeti kisebbségi szervezettel együtt pénteken nyilatkozatban ha­tárolta el magát a múlt héten alapított Kisebbségi Ligától. A Izraeli képviselők egy csoportja és kiemelkedő palesztin sze­mélyiségek közös tervet dolgoztak ki a palesztin nép önren­delkezési jogának érvényesítésére. A Katowicében megalakult a volt belügyi dolgozók szövetsége, mely segítséget nyújt tag­jainak új munkahely keresésében s átképzésükben. A Az új szövetségi szerződésről, a központ és az Oroszországi Föderá­ció jövőbeni kapcsolatairól kezdett konzultációkat' pénteken Moszkvában a szovjet és az oroszországi parlament küldött­sége. A Négy semleges európai ország — Ausztria, Finnország, Svájc és Svédország — külügyminiszterei találkozón vitatják meg szeptember 8—10. között a Salzburg melletti Iglsben, hogy milyen szerepet vállaljanak a megújuló európai integrációs törekvésekben. A Két év óta a legmagasabbra, 5,5 százalékra emelkedett az Egyesült Államokban júliusban a munkanélkü­liség. A A jilavai börtönkórházban elhunyt Nicolas Giosan, az egykori Román Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának póttagja, akit a decemberi forradalmat követően népirtás vádjával letartóztattak. A Ismét elhalasztották a döntést a lengyel abortuszvitában, mégpedig a szenátus szerint szep­tember 20-ig. A A moszkvai kormányrepülőtéren tegnap este megkezdte négyszemközti tárgyalásait Eduard Sevardnadze és James Baker: a rendkívüli megbeszélés témája a Kuvait el­len elkövetett iraki agresszió. A A bolgár pénzügyminisztéri­um közlése szerint a korábbi hírekkel ellentétben mégsem sztrájkolnak a bolgár vámőrök, hanem az ország összes ha­tárátkelőhelyei „nyitottak”. nők szóvivője elmondta, hogy hat ellenzéki csoportosulás szerdán hajnalban együttes hadműveletet indított a fővá­rostól húsz kilométernyire. A szóvivő szerint a harcok során 13 mudzsahed életét vesztette, 20 súlyosan megsebesült, és a kormányerőknek „nagyon súlyos” veszteségei voltak. Kategorikusan cáfolta azokat a kormányjelentéseket, ame­lyek szerint a mudzsahedeket kiszorították volna a Pagman- hegység térségéből, ahol sze­rinte jelenleg is „heves össze­csapások” vannak. Sikeres összekapcsolás Legénységcsere Moszkvai idő szerint pénte­ken 15 óra 46 perckor sike­resen és komplikációk nélkül összekapcsolódott a szovjet Mir űrállomás és a szerdán felbocsátott Szojuz TM—10 űr­hajó. Az űrállomásra most ér­kezett Szojuz TM—10 legény­sége, Gennagyij Manakov és Gennagyij Sztrekalov a hat hónapja a Miren dolgozó két kozmonautát, Anatolij Szo- lovjovot és Alekszandr Balan- gyint váltja fel. A szovjet űrközpont tájé­koztatása szerint az űrállomás új legénysége a tervek szerint 132 napot tölt a Miren. Ez idő alatt Manakov és Sztre- lakov űrhajósok 250 tudomá­nyos kísérletet végeznek. A két kozmonauta a tervek sze­rint legalább két alkalommal lép ki a világűrbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom