Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-29 / 202. szám

1990. AUGUSZTUS 29., SZERDA Á megyében zavartalannak ígérkezik a tanévkezdés Az anyaiskolák ismét talpra állnak? Képünkön a bezárt csemői általános iskola nem éppen jó álla­potú épülete. A gyerekeknek most csaknem egy órát kell gya­logolniuk a legközelebbi iskoláig (Hancsovszki János felvétele) Még néhány nap és véget ér a nyári vakáció. A megye szinte valamennyi oktatási in­tézményében befejeződtek a szokásos, karbantartó-felújító munkák. A Pest Megyei Ta­nács művelődési osztályának gazdasági csoportvezetőjétől, Lovász Mártától arra keres­tünk választ, okoznak-e és ha igém, akkor hol komolyabb gondot a tatarozások? — Ugyan még egyetlen te­lepülés, egyetlen iskolájától sem kaptunk visszajelzéseket, de az intézmények vezetői szerint az idén mindenütt za­vartalan lesz a tanévkezdés. A ikopácsolások néhány he­lyen elhúzódnak, de a tanítást el lehet majd kezdeni. Ami a gondokat illeti — folytatta a gazdasági csoportvezető — több helyről jelezték már, hogy nincsenek meg a szüksé­ges berendezési tárgyak, szé­kek, padok, asztalok, illetve mert nincsen rá pénz, nem tudják megvenni a kellő szá­mú szemléltető eszközt. A me­gyei tanács megpróbál segíte­ni. S ha már a működési felté­telekről kérdezett, akkor el kell mondanom, hogy a leg­utóbbi áremelések következ­ményeként van néhány olyan óvoda és iskola, ahol az év vé­gén már nem tudják majd ki­fizetni a villany- és gáz­számlákat. A bizonytalanság fokozódik, a végső megoldás még várat magára — fejezte be Lovász Márta. Tanévkezdés előtt sok kis­településen élő szülőnek okoz fejtörést,^ hogy hová járassa gyermekét iskolába. Az utóbbi időben mind több körzetesí- tett iskola jelzi a helyi, illetve a megyei tanács illetékes osz­tályának önállósodási szándé­kát. Mint Dicső Eleonórának, a megyei tanács művelődési osz­tálya főelőadójának tájékoz­tatójából kiderült, ez év feb­ruárjában a tanács pályázatot írt ki új általános iskolák ala­pítására, illetve a körzetesítés során összevont oktatási in­tézmények „visszaönállósítá- sára”. A tanács pontosan tíz­millió forintot tervezett ezen intézmények támogatására. — A pályázatra tíz település jelentkezett, de időközben két község visszalépett. Mikebu- dán, Kóspallagon, Galgagyör- kön, valamint Nagymaroson és Pilisszentlászlón van ugyan általános iskola, de cáak az al­só tagozaton tanulnak a gye­rekek. Ezután várhatóan a felső tagozaton is megindul­hat a munka — mondta Dicső Eleonóra. A támogatásra szánt összegből mintegy két és fél millió forintot kapott még egy iskola, nevezetesen Tahi- tótfaluban. Ott az épület olyan kicsi volt, hogy a gyerekeket két szomszédos településre: Dunabogdányba és Leányfalu­ra kellett irányítani. A tante­rembővítést már el is kezdték, sőt a munkálatok már úgy áll­nak, hogy szeptemberben el­kezdődhet a tanítás. Kismaroson, a kapott pénz­ből négy új tanterem építését kezdték meg. Addig, míg az át­alakítás folyik, a közeli műve­lődési házban tartják az órá­kat. Ebben az intézményben elsőtől nyolcadik osztályig jár­hatnak majd a tanulók. Nem- úgy Kóspallagon, ahol az idén csak az 5. és a 6. osztályoso­kat tudják majd elhelyezni. A tanterembővítésre még várni kell, a hetedik, nyolcadik osz­tályban csak egy esztendő múlva kezdődhet el a munka. — Mivel újabb igények je­lentkeztek a pályázó települé­seken — folytatta a főelőadó — ezért a megyei tanács úgy döntött, hogy további két és fél millió forinttal segíti a rá­szoruló inézményeket, de en­nek elosztásáról a szeptember 7-i tanácsülésen döntenek. Dicső Eleonórától arra is vá­laszt kértünk, hogy az elmúlt esztendőben átképzésre jelent­kezett orosz tanárok közül hánynak sikerült az idén le­tennie a szükséges nyelvvizs­gát. Megtudtuk, hogy eddig a megyéből összesen 35 pedagó­gus szerzett közép-, illetve felsőfokú képesítést a válasz­tott nyugati nyelvekből. Ök kivétel nélkül vállalkoztak a második diploma megszerzésé­re, ezért jelentkeztek szakirá­nyú egyetemekre és főiskolák­ra. A felvételi eredményekről egyelőre még nem érkezett visszajelzés. — Ezúton is kérjük az is­kolákat és a szülőket, hogy csak olyan intézményekben ja­vasolják, illetve kezdjék meg a nyugati nyelvek oktatását, ahol a feltételek biztosítottak, van olyan pedagógus, aki ren­delkezik a szükséges, minimum középfokú nyelvvizsgával — fejezte be Dicső Eleonóra. Molnár Ildikó Margó ALAPMŰVELETEK Legutolsó ülésén a nagy­községi tanácstestület még sort kerített arra,’~ fttrgy~ a ' szerény pénzmaradványból 240 ezer forintot átcsoporto­sítson oktatási célokra, azaz az általános iskolának. Az elnök azonban — aki a jelek szerint az önkormányzat ve­zetőjének posztjára is jogos reménnyel jelölteti magát — nyomatékkai fűzte a döntés­hez: az oktatásban is romló feltételekkel kell számolni. Senkinek nem tűnt fel ez a megfogalmazás, vagy ha mégis, senki sem tartotta szükségesnek szóvá tenni. S ez baj. Baj, mert ha betű szerint nem is, de a,lény eget tekintve ezzel a megfogal­mazással és felfogással most már sorozatban találkozik a hírlapíró, jeleként egy ve­szedelmes felfogásnak. E felfogás hívei szerint a szű­kösség, a kényszerű takaré­kosság azonosan érint min­den olyan területet, amely az önkormányzat körébe tartozik. Ha valahol nem szabad­ina) takarékoskodni, az az oktatás terepe. Tudom, a tanácsok — és nem lesz más a helyzete az önkormányzati testületeknek sem — kötéltáncot járnak az igények sokasodása és a pénzügy fedezetek soványo- dása között. Amint azt is tud­ni illik, korántsem csekély összegekről van szó az ok­tatási kiadásoknál. Az egy általános iskolai tanulóra jutó költségvetési kiadás összege most már havi két­ezer forint — érzékelteté­sül: a felsőfokú oktatásban ennek az ötszöröse —, s mert a megyében, az ország hasonló közigazgatási terü­letei között a legnagyobb a tanulólétszám, minden ki­csiny lépésnek forintmilliók- ban mérhető a következmé­nye. Ha csak havi egy fo­rinttal (!) növelnék meg a gyerekekre jutó kiadásokat, havonta az is 115 ezer forint lenne megyei összesítésben, aiaz évi 1 380 000 forint. Az egy forintot persze szóba sem szabad hozni a mai inf­lációs mutatószám ismereté­ben, hiszen a semminél is kevesebb... S pontosan itt van a buktatók közül a leg­veszedelmesebb. A látszatra meredeken emelkedő okta­tási kiadások ugyanis a he­lyi tanácsi testületekben azt a hitet keltették — és kelt­hetik majd az önkormány­zati testületekben is —, hogy „lényegében a dolgok rend- ~ ben vannak. Több a pénz, tehát több jut... Nem jut több! A pénzromlás mérté­két sem fedezték a megna­gyobbodott összegek, azaz az iskolákban már egy ideje nagyon is rákényszerültek a takarékosságra. Van azonban egy határ, ahol azt kell mondani: ha továbbra is romlanak a fel­tételek, akkor a minimális funkciójának sem tud meg­felelni az alapfokú oktatás szervezete. Érzésem szerint a megye sok településén el­érkeztek ehhez a határhoz. Nem csupán (például) zenei tagozatok megszüntetése, a fogyatékos gyermekek osz­tályaira jutó többletpénzek zsugorodása figyelmeztet er­re, hanem a szakos képesí- tésűek egy részének pálya­elhagyása éppúgy, mint az épületek növekvő hányadá­nak aggasztó állapota. Az is­kolák egy részében az idén a nyári „felújítás-karbantar­tás” már csak festésből állt... Lassan, nagyon lassan hó­dít a felismerés: az oktatást nem szabad ráterelni az alapműveletek szigorúan korlátozott területére. Ha egy-egy településen úgy akarnak oktatni, hogy csak­is összeadnak, kivonnak, szo­roznak és osztanak, akkor ott súlyos veszedelmeket gyökereztet meg az önkor­mányzat. A viszonylag je­lentős társadalmi kiadások, a megyében pedig a nagy értékű társadalmi munka el­lenére is, az oktatásnak az volt az eddigi legfőbb baja, hogy mechanikusan ráillesz­tették a termelőágazati gaz­dálkodás uniformisát. Ez pe­dig, ahogyan a termelőága­zatokban, az oktatásban is, az egyik oldalon pénzvocsé- kolást, a másik oldalon vi­szont örökös szűkösséget te­remtett. Talán-talán az önkor­mányzatokban lesz annyi bá­torság, hogy szakítanak ez­zel az örökséggel, az alap­műveletek bűvköréből kitör­ve új szisztémát alakítanak ki. Az új szisztéma lényege a pénzfüggöség helyébe lép­tetett feladatfüggőség. Ami­től persze nem lesz egyik napról a másikra több pénz. ámde kitágul a mozgástér és vele a látóhatár. Mészáros Ottó POSTABONTÁS 11 VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 ■ Érdemes elmenni Vadregényes környezetben, egy forrás mellett töltöttem kellemes napokat a Börzsöny­ben, Kóspallagon a kulcsos­házban. Az estéket petróleum- lámpa fénye tette hangulatos­sá- , A 24 személyes, önellátásos turistaház megközelítése egy­szerű volt, Kismarosról köz­vetlen buszjárat indult. Aki pedig szeret kirándulni, annak kisvasúti utazás után a Ki­rályrétről gyalogtúra teszi szebbé az útját. Hol kell jelentkezni? A Pest Megyei Sporinál (Budapest, V. kerület, Steindl u. 12., tele­fon: 111-5486), ahol szívesen adnak felvilágosítást. Solymosi László Dunakeszi HesszLi&s versengés A Magyarországi Zöld Párt verőcei szervezete alig néhány hónapja alakult meg, de az önkormányzati választásokon való siker érdekében máris céltudatosan tevékenykedik. A választók megnyerése érdeké­ben olyan javaslatokat tűztek zászlajukra — Tiszta Verő­céért, Tiszta vízért, Tiszta kör­nyezetért —. amelyek egyben a község felemelkedését is je­lenthetik. S hogy ezek a fiatalok —ta­lán 50-60 helyi Zöld van — mennyire akarják, hogy Ve-; rőce községben szebb és bol­dogabb élet alakuljon ki, ezt tetteikkel próbálják bizonyíta­ni. Szervezésükben és rende­zésükben, pár hete nyilvános lakossági fórumot tartottak a község ivóvizellátásával és csa­tornázásával kapcsolatban, melyen a helyi tanácsi veze­tésen kívül a váci Duna Menti Regionális Vízmű Vállalat is képviseltette magát. Itt igen sok figyelemre méltó ötlet hangzott el, ezért szinte min­den jelenlevő úgy ítélte meg, hogy a lakosság széleskörűbb bevonásával érdemes a ren­dezvényt megismételni. A Zöldek következő meg­mozdulása, az MDF helyi szer­vezetével együtt, augusztus 12-én volt, amikor is a falu alatti Duna-part karbantar­tását és tisztítását végezték el. Az itt megjelent, úgy 30-40 fiatal szinte felbecsülhetetlen értékűt adott; olyan tiszta Du- na-partot varázsoltak, amilyen már hosszú évek óta nem volt. Mindezekért csak a legnagyobb elismerés és dicséret illeti meg őket. A fiatalság ezzel is példát mutatott, hogy a község érde­kében minden lakosának ten­nie kell valamit. Meg vagyok győződve arról, hogy bizton számíthatnak ezután a válasz­tók bizalmára, a választások­ban a sikerre. Id. Verőcei Béla Verőce Csesls seat kérem, ami Iár nekem Majd harmincöt évig — pon­tosabban 1956. január 28. óta — a Vác és Környéke ÁFÉSZ tagja voltam. Igen, voltam, mert idén áprilisban kaptam egy űrlapot, melyben kérték: nyilatkozzam, hogy továbbra is tag kívánok-e maradni, vagy sem. Ezt én nem válasszal küldtem vissza, s mellékeltem a tagsági könyvemet is, hogy a részjegy összegét visszakap­jam. Nem sokkal később küldtek is pénzt, de csak 680 forintot. Nem vettem fel, mert szerin­tem legalább 800-valamennyi járna, ha a múlt évet is hozzá­írnák. Nos. azóta semmit sem kaptam. Július 13-án rekla­máltam, hivatkozva arra, hogy nyugdíjas, beteg ember va­gyok, április 16-án halt meg a feleségem, minden fillérre nagy szükségem van. Nem elég á nagy fájdalom, az igazságta­lanság, még válaszra sem mél­tattak. Egyes vezetőkben vagy em­berekben nincs egy csöppnyi lelkiismeret? Ennyi éves tag­ság után ilyen elbánást érdem­iek? Nem kívánok többet, csak azt, ami jár! Molnár István Fót Kápolnából családi ház Pest megye földrajzi névtá­rának előszavában olvasom: az elnevezés szervesen hozzá­tartozik az emberi műveltség­hez. De ezt is: a földrajzi ne­vekre megfelelő forrásmű hiányzik. Nos, én 1970-től folyamato­san foglalkozom a helynevek­kel. A Buda-kömyék községi helynevei közül kevés az olyan szép, kedves és értékes, mint Budakeszi földrajzi nevei. Pél­dául a Schuszter-árok. Évekig szájról szájra járt, hogy 22 ci­pőkészítő kézműves adomá­nyából építették a hegy ormán álló kápolnát. Viszont a levél­tári feljegyzés világosan be­szél arról, hogy a kápolnát egy Schuszter nevű család építette a súlyosan beteg gyermekük felgyógyulásának örülve és hálálkodva. A kápolna bejáratánál kez­dődik, #z ^rokiijrmét..a helynév, ami ma is használatos, pedig a kápolnát hetven évvel ezelőtt családi házzá alakították át, ismét egy beteg gyermek fel- gyógyulásának reményében. Padányi Lajos Budakeszi Elgondolkodva olvastam a Pest Megyei Hírlap augusztus 13-i számában az Állításaim tényeken alapulnak című cik­ket, ami a halastavak körüli bonyodalmakról szól, Vádolja dr. Tóthné Pacs Vera isaszegi tanácselnököt, amiért telkek és tavak eladásával manipu­lált. Nem értem. Mi köze lehet a helyi tanácselnöknek a gö­döllői tavakkal történő pro­cedúrához? Azok tudtommal Gödöllőhöz tartoznak, nem is ez okoz nekem és sokunknak problémát. Mint isaszegi lakos egyenesen tiltakozom a követ­kező megfogalmazás ellen: Ezek után a tanácselnök asz- szony nem gondolhat arra, hogy a szeptember 30-i vá­lasztásokon jelöltesse magát polgármesternek. Ez a megjegyzés bizonyára a helyhatósági választások kam­pányhadjáratának része a ta­nácselnökünk ellen. Így, kira­gadva egyetlen ügyet, ítélkezni valaki felett, bizony nem fair dolog. Különösen azért nem, mert az elnök asszony na­gyon sokat tett Isaszeg fejlő­déséért, s községünk érdekeit magas szinten képviselte. Ám erről sem a helyi lapokban, sem a Pest Megyei Hírlapban nem olvastam. Sajnos vádakat kreálni sokkal könnyebb. mint a pozitívumokról is szól­ni, ráadásul az előbbi manap­ság sikk. A helyhatósági vá­lasztás legyen az isaszegi emberek dolga! Szeretném sokak nevében felsorolni — csak vázlatosan —, hogy mi minden történt Isaszegen az elmúlt öt év alatt a lakosság örömére és megelégedésére. Elkészült a gázvezeték, ennek áldását na­gyon sokan élvezzük. Felépült a Tóth Árpád Üti Iskola sportpályával. Községünk Méltó helyére került A gödöllői temető leggazo­sabb, legelhanyagoltabb sarká­ban állt eddig a hősi emlék­mű. Végre most visszakerült eredeti helyére,, s a hamarosan befejeződő parkosítás után városunk új színfoltja lesz. Ez az emlékmű azok nevét őrzi, akik akaratuk ellenére kerül­tek a két világháború „vágó- hídjáira”. Anakronisztikus volt az a kép, amit a letűnt pártállam valósított, meg. A szovjet hősök monumentális emlékműve körül mindig gon­dozott virágágyások, koszorúk sokasága díszelgett, a magyar hősi emlékművet pedig vadvi­rágok, kúszó indák, óriásra nőtt csalán, gyom vette körül. Félreértés ne essék, ezért nem a Moszkvában élő Brezsnyeve- ket, Andropovokat, Csernven- kókat hibáztatom, hanem a helybelieket, akik beletörődtek a közömbösségbe, akik szé­gyelltek magyarságukat, s csak lopva vittek virágot hőseink emlékművéhez. Itt lenne végre az ideje, hogy jogos nemzeti büszkesé­günk szétrombolt alapjait megerősítve visszaállítsuk a fe­jekben, a szívekben a legszen­tebb nemzeti érzést, a hősök előtti tisztelgést. A szóban forgó emlékmű és a felújított kálvária-szoborcsoport érde­kében kifejtett összefogás, ál­dozatos adakozás mind-mind azt bizonyítja, hogy Gödöllő szorgalmas népe megmozdult. Köszönet mindazoknak, akik a helyreállításért bármit is tettek. Most már csak az kell, hogy a virágok sohase her­vadjanak el .az emlékmű ta­lapzatánál. Hiszen ők a legtöb­bet adták a hazáért — életü­ket. büszkesége a művelődési ház és a könyvtár. A benzinkút után is de régóta sóvárog­tunk! Senkinek sem lehet kö­zömbös az idősek napközi otthona. Azoknak az emberek­nek a véleményét kellene meghallgatni, akik idős ko­rukban itt találtak otthonuk­ra. A Hold, a Nyár és a Béke út aszfaltozása is nagy ered­mény. Ez utóbbi szilárd bur­kolata a buszfordulót is meg­oldotta, s ennek az ott lakók nagyon örülnek. Elkészült a víztározó, járdák épültek, a község teljes területép felújí­tották a villanyhálózatot, és sok energiát fordítottak az iskolák és óvodák korszerűsí­tésére. Nem törekedtem a teljes­ségre. Csak ízelítőt kívántam adni arról a tiszteletre méltó munkáról, amelyet dr.-Tóthné Pacs Vera tanácselnök ener­giája, hozzáértése és a község iránti szeretete irányított. Nem voltam és nem is va­gyok párttag. Egy ember va­gyok Isaszeg lakói .közül, aki őszintén örül a rendszerválto­zásnak. De megvallom, félek attól, hogy az elkövetkező pártharcokban elvesztünk egy olyan vezetőt, akiben sokan bíztunk, és akitől sokat vá­runk még. Göncz Árpád bölcs, higgadt tanácsa, hogy akik hasznos és értékes munkát végeztek, azokat meg kell be­csülni, megszívlelendő. Le­gyen már végre a munka a mérvadó, és ne a pártállás! Tanuljuk meg tisztelni egy­más meggyőződését, tudjunk acsarkodó« és gyűlölködés nél­kül élni! Igenis harcolni kell a múltból ittmaradt minden káros hatás ellen, de őrizzük a jót és ismerjük el az ered­ményeket! Budaházi Józsefné Isaszeg Sík István Gödöllő Hozzászólás és vélemény Harcolni kell, de...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom