Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám

A támogatás a régi, as árak emelkednek Víz talán jut a lavórba? A szociálpolitika nem vállalati kategória, hangoztatta a gazdasági vezetők jelentős része már az elmúlt évek­ben is. S ennek az elvnek a jegyében szüntették meg a váci cégek egymás után gyermekintézményeiket, a gon­dot a város vállára rakva. Érthető a gazdálkodó egysé­ig gek — vagy vezetőik — álláspontja is: akár a gyermek- ^ intézmények, akár a vállalati üdülők fenntartása óriási 5 összegeket igényel, közvetlen haszna pedig igen kevés ... Minden bizonnyal hatott a gmk-idők példája is, amikor egy vízzel megtöltött lavór volt az összes szociális juttatás, sőt, az abban az időben „di­vatos” — elsősorban termelő- szövetkezetek által létrehozott — főágázatok még ennyit sem nyújtottak. Hiszen egy taka­rításra létrehozott főágazat dolgozói legfeljebb a fizetésü­kért mentek be az irodába vagy a központba. A városi összkép szerencsé­re nem rossz. A DCM-nél pél­dául, a szociális juttatások azonos szinten maradtak, a munkásellátás is hasonló a korábbihoz. (Erre garanciát je­lent a kft. — nyugati — rész- tulajdonosaival kötött megál­lapodás.) Jó példa a DMRV is, amely semmilyen téren nem csökkentette a szociális jutta­tásokat, megmaradt a lakástá­mogatás, az építkezőknek biz­tosított C-menetlevél... A Forténél is csak egy látványos változás volt: óvodájuk költ- ségterheitől szabadultak meg azzal, hogy tanácsi kezelésbe adták. Vállalati üdülőtől egye­lőre nem akarnak megszaba­dulni a váci cégek, mivel a SZOT-beutalók árának növe­kedésével, számának várható további csökkenésével a saját üdülök jelentősége megnő. Az összképnek mégis van egy kis hibája. Mégpedig az, hogy a különböző juttatások hiába maradtak meg, ha eqy­As akció most elmaradt Nyárvégi gondjaink Ismerőseim, így a tanév­kezdés felé közeledve, ajánlgatják, hogy menjek át velük Csehszlovákiába, ahol a hazainál olcsóbban lehet tanszerekhez, írósze­rekhez jutni. Ez igaz, mert tavaly egy kirándulás al­kalmával, augusztusban mi is felkerestünk Sahyban egy papírboltot, ahol olcsón vehettünk radírt, ceruzá­kat, Rotring-hegyet, nejlon' füzetborítót. Bár ez utób­bit, a hazaitól eltérő mérete miatt, nem tudtuk felhasz­nálni. Idén nem megyek át ceru­záért, radírért, mert úgy gon­dolkodom, hogy felesleges, hi­szen amennyivel olcsóbban ju­tok a szükséges írószerekhez, azt megtoldva az útiköltséggel, már otthon is megvehetem ugyanazokat a cikkeket. Leg­feljebb egyszerre nem tíz ra­dírt veszek, csak egyet, s ce­ruzából sem húsz-harmincat, csak tízet... Vácott, a Szabadság tér és a Széchenyi utca sarkán lévő pa­pírbolt előtt az előző évekhez hasonlóan megjelentek a hosz- szú sorok. Az előrelátó szülők ilyenkor már megveszik a fü- zetcsomagokát, csomagolópa­pírt, Írószert, és az iskolakez­déshez szükséges kellékeket. Ciliik Edéné boltvezetőtől megtudtuk, hogy a tanévkez­dés előtt megfelelő készlettel indultak. A sorban állás an­nak a következménye, hogy a benti eladótér kicsi, hiába ál­lítják be mind a két pénztá­rat, lassítja az átmenő forgal­mat. S hogy miből van hiány? Színes ceruzából, radírból és a középiskolai dolgozatfüzetek- bői. Úgy hírlik, hogy ez utób­bit a Fűzfői Papírgyárban lé­vő gondok miatt nem kapták meg ... Az évek óta megszokott kedvezményes akcióra idén a Pest Megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat váci pa­pír-írószer boltjában sem ke­rült sor, ám mint azt a bolt­vezető elmondta, a júliusi kedvezményes iskolatáska-vá­sárnak — amely nem elfekvő készlet volt, hanem komoly áru'—, nacjv sikere volt a ve­vők körében, és sokan meg is vásárolták már ebben az idő­szakban a táskákat. Bár közvetlenül nem az is­kolakezdéshez tartozik, de azt is elmondta Ciliik Edéné, hogy a drága, de mégis nép­szerű nyugatnémet Pelikán­termékek, valamint a keletné­met táskaírógépek — amelve- ket szintén keresnek — eltűn­tek a piacról. Az utóbbi idő­ben nem érkezik áru sem Csehszlovákiából, sem Kíná­ból, s bizony ez érződik a boltban is, egyes cikkekből kisebb a választék. Nem közvetlen kapcsolódik az előző témához, ám azt hi­szem, a szülőket nagyon ér­dekli, hogyan alakulnak szep­tember 1-jétől az iskolai, nap­közis étkezési díjak, hiszen tudjuk, hogy a nyár folyamán több alapvető élelmiszer ára emelkedett. A választ az is­kolák gazdasági ellátó szerve­zeténél szerettük volna meg­tudni, ám tőlük olyan tájékoz­tatást kaptunk, hogy az isko­lai étkezés díját országos szin­ten állapítják meg, s annak módosulásáról még eddig nem jelent meg a rendelkezés. Re­méljük, mi, szülők, hogy minderről nem október eleién értesülünk, amikor kénytele­nek leszünk az emelt étkezé­si díjat pótlólag befizetni. H. E. Az idő is kevés Játék a bizalommal? Az SZDSZ és a Független Szakszervezetek Demokrati­kus Ligája után a MOSZ. a Munkástanácsok Országos Szövetsége is megszólalt a vállalati tanácsok jövő hónap­ban esedékes újraválasztásá­val kapcsolatban. Az SZDSZ és .az FSZDL közleménye sze­rint az idős kevés a kellő felkészülésre, a MOSZ Szövet­ségi Tanácsa pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a munkavállalók érde­keit és jogait sérti, hogy a kormány e rendeletét a mun­kavállalói érdekvédelmi szer­vezetekkel való egyeztetés és a velük kötött konszenzus nél­kül léptette életbe. Mi a Forte-gyár szakszerve­zeti titkárát kérdeztük meg: mi a véleménye a vállalati tanácsok újraválasztásáról. Országh Ferenc a Forte pél­dáján egy új szempontra is rávilágított. Ugyanis ott, ahol nemrégen választották újra a vállalati tanácsot — és ez tör­tént a Fortéban is, alig két hónapja —, komolytalanná válhat ez az aktus. Nevetsé­gesnek, felesleges cirkusznak tartják az ott dolgozók is — hiszen akinek két hónapja bi­zalmat szavazlak, az rászol­gált erre. re kevesebbet érnek. Vagyis, a vállalatok ugyanannyit költe­nek jóléti, szociális célra, de ez,, az árak állandó emelkedése miatt, folyamatos visszaesést jelent. A Fortében és még jó né­hány vállalatnál megmaradt például, a lakástámogatás cél­jára fordítható összeg. Ezt egy—három év alatt fizetik vissza a dolgozók, ám a követ­kező „osztásnál” már jóval kevesebb embernek, vagy jó­val szerényebb támogatást je­lent, hiszen a lakásárak, az építőanyagok árai közben ala­posan megnőnek. Nyúlván en­nek is része van abban, hogy egyre kevesebben fognak épít­kezésbe, s ha igen, igyekeznek úgy megoldani, hogy szüleik, hozzátartozóik házához építe­nek hozzá egyikét helyiséget. Lakásakciók pedig alig-alig vannak a városban ... A szociálpolitikai juttatások értékvesztésére jól példa az üzemi étkeztetés. A támogatási rendszer változásával — a HAGY, a Tungsram, a hajó­gyár és sorolhatnánk tovább —, étkezési támogatást nyújt dolgozóinak. (A havi 500 fo­rint adómentes.) Ez azt is je­lenti, hogy nem foglalkoznak tovább azzal, hogy dolgozóik esznek-e vagy sem. S a dolgo­zók közül egyre kevesebben veszik igénybe a munkahelyi étkeztetést, hiszen a támogatás marad, az árak pedig emel­kednek. Ennek aztán egyenes következménye, hogy az étkez­tetést lebonyolító vállalat szá­mára egyre kevésbé rentábilis az üzlet — végül pedig elhal, megszűnik az üzemi étkezés .. . Ám azért abban mindenki bízik, hogy nem a „klasszikus” gmk-időszak elevenedik fel, hogy a szociálpolitika nem a lavór és a víz biztosítására ter­jed csak ki... B. J. Ezek a mi szobraink Egy sértett kőfaragó morgolódása — Maga írta azt a cik­ket? — mordult rám For­berger György kőfaragé, miután kollégáim megmu­tatták neki, hol talál. ■— Azt, a kőszentekkel kapcso­latosat! — toldotta meg. Nem tagadtam, miért is tet­tem volna, de egy kissé el­csodálkoztam feltűnő izga­tottságán, ami rosszat sejte­tett. Mi baja lehet valaki­nek, főleg egy kőfaragónak azokkal a szobrokkal, most, hogy végre visszakerültek a helyükre? Hamarosan ki­derült, hogy éppen ez, pon­tosabban a felújítás módja sértette. — A váci kőfaragók ezt sokkal jobban, rövidebb idő alatt, és a most kifizetett ösz- szeg töredékéért megcsinálták volna. Ez a művész pedig nem tett mást, mint megtisztította és habarccsal átkente a szob­rokat. És ehhez még el is kel­lett szállítani a kertjébe ... Azt írja, hogy kíméletesen szállították. Ezzel szemben én az ellenkezőjét láttam. Körbe- fényképeztem a hibákat, ahogy kinézett a megérkezésekor. Azok a szobrok, kérem, tönk­re vannak téve. Az lenne a helyes, ha egy szakértővel megvizsgáltatnánk és kártérí­tést hajtanánk be a művé­szektől. Amikor kifogyott a levegő­ből, igyekeztem valami ma­gyarázatot szerezni, mi baja lehet igazán? A szobrok szál­lításkor keletkezett sérüléseit Horváth Tibor már ki is javí­totta, úgy gondolom, hogy amit ma láthatunk, megközelíti a szobrok eredeti szépségét. Hát mi a baj? És honnan veszi, hogy több mint kétmillió fo­rintba került? Megmagyarázta. Nem lett volna szabad elmozdítani a he­lyükről egyáltalán, mert nem tudhatjuk, milyen belső sérü­Ez a legfeltűnőbb... Már életet is mentett így néz ki belülről. A légkondicionált utastérben pillanatok alatt alkalmi műtő alakítható ki. Indulás előtt a mentőállomáson (Kép és szöveg: Dudás Zoltán) Az első főpróbán már so­kan megbámulták, de igazán nem kellett vizsgáznia a váci Mercedes mentőautó­nak. Akkor csak darázscsípé­se,két kezeltek a váci men­tősök. A sűrűje azután kö­vetkezett. Napi munkába áll­va már folyamatosan riaszt­ják az állomást, s ilyenkor többnyire bálesetekhez szá­guld. Nem gond számára a sebesség, de ami legalább ennyire fontos, hogy idejében észrevegyék a közlekedőtár­sak. Négy villogó és igen hangos sziréna, no meg a feltűnő szín is segít ebben. Eddig mindenhová késés nélkül odaértek, legutóbb Kádra, ahol két teherautó üt­között össze, és tűz is kelet­kezett a balesetből. Az ed­dig, ellátott sérülteket a náci kórházban kezelik. A leg­fontosabbat, 02 életet eddig mindig sikerült megmente­niük, s ha éppen munkában vannak, amikor újabb hívás érkezik, másik kocsit, a ko­rábbi sürgősségi ügyeletest, a szintén jól fölszerelt, de talán kevésbé kényelmes Nvsát kül­dik. amely a többiek között még mindig az első. de termé­szetesen csak a Merci után. Egy a kőszentes híd szobrai közül (A szerző felvétele) lései vannak. Az esetleges haj­szálrepedések megnagyobbod­hatnak, s ha így van, többet ártottak ezzel a felújítással, mint a két háború együttvéve. Az elszállításkor egyébként je­len volt, és azt állítja, hogy nem az Emlékmű Kft., hanem a kommunális költségvetési üzem végezte. Ha akarjuk, nézzük csak meg a számlákat! ö mérget vesz rá, hogy úgy van. Forberger Györgyből egyéb­ként nemcsak a sértett szak­ember szólt, hanem a lokál- patrióta is, mint elmondta, tagja a Váci Városvédő és Vá- rosszépítő Egyesületnek. Eb­ben a körben már szóvá is tet­te észrevételét, de nem tudták elérni, hogy másképp legyen. Most meg itt van ez a cikk, amely felmagasztalja őket. Több a soknál! — állítja. — Azt végképp nem fogjuk hagyni, hogy a Szenthárom­ság-szoborhoz hozzányúljon! Majd mi szépen megcsináljuk. Nincs olyan alak, amit ne tud­nék kifaragni, akár gránitból is ... — harsogta. — Nem kell restaurátor, van a városban elég kőfaragó meg művész, majd mi összefogunk! Azt is tudom, milyen lel­ketlenül bánt a kőszentekkel. Az udvarán állt egész télen, és még be se csomagolta a fagy, ellen. Mi lett volna, ha kicsit hidegebb telünk ygp'? összefoglalva tehát a fölhá­borodott kőfaragó kifogásait: 1. Nem lett volna szabad el­szállítani, hanem helyben kel­lett volna restaurálni, ha még­is elszállítják, akkor csak do­bozolva. 2. A helyiek is képe­sek lettek volna, ami keve­sebbért szebb munka lett vol­na. 3. Meg kell akadályozni, hogy a jövőben bárki külső szakember ilyen megbízást kaphasson. Amikor ezen állításokat tol­mácsoltam Philipp Frigyes vá­rosi főépítésznek, nagyot só­hajtott, és látszólag más témá­ba kezdett. Elmondta annak, a szerinte elhibázott döntésnek a történetét, mely szerint egy sződi illetőségű kőfaragó az elővárosi temető mellett telep­helyengedélyt kapott sírkövek készítésére és bemutatására. Nem sokkal ezután ugyanis Forberger György megkereste őt, mint megbízott műszaki osztályvezetőt, hogy ő is kér­jen egy területet a tevékeny­sége számára előnyös helyen. Ezt nem kapta meg, arra hi­vatkozva, hogy elég volt egy elhibázott döntés — mely nem a mb. osztályvezetőtől szárma­zott —, meg kell keresni az összes váci kőfaragót, igényt tartanak-e termékeik bemuta­tására a temető mellett, egy közös területi é. A főépítész szerint ez a konfliktus vezetett odáig, hogy Forberger György most őt megalapozatlanul támadja. De vajon leegyszerűsíthető-e eny- nyire ez a kérdés? Lássuk az állításokat és a főépítész ma­gyarázatait! Először is az ár, mindent összeszámolva, a számlák is­meretében, maximum 1 millió 300 ezer forint jöhet ki vég­eredményként. Megbízhatták volna-e a váci kőfaragókat? Mivel országosan kiemelt műemlékről van szó, az Országos Műemléki Fel­ügyelőségnek kikötései van­nak. Ez pedig a szakirányú végzettség, ami egyértelműen szakrestaurátort jelent. Ter­mészetesen elfogadhatnak olyan vállalkozói csoportot is, amelyben nem mindenki ilyen végzettségű ... Továbbá Hor­váth Tibort a Magyar Köztár­saság Művészeti Alapja a munkára kijelölte pártatlan zsűri döntése alapján! A szállítás. Annyiban iga­za lehet Forberger Györgynek, hogy valóban láthatott az el­szállításikör szobrokat a kom­munális költségvetési üzem teherautóján, ugyanis a fő­építész először úgy gondolta, sikerül megoldani városon be­lül is — olcsón — a szállítást. Ehhez a DMRV adott megfe­lelő magasságú darut. Csak­hogy a hat szobor nem fért két teherautóra, valamint nem sikerült „levezényelni”, ösz- szehangolni a munkát. Ezért kérték fel az Emlékmű Kít.-t a befejezésre. A Szentháromság-szobor fel­újításával kapcsolatban a fő­építész elmondta, hogy még nincs eldöntve, ki kapja a munkát, eddig két 'jelentkező van, de pillanatnyilag még küldhető tanulmányterv, s az ahhoz csatolt árajánlat. A je­lentkezők alkalmasságáról ter­mészetesen itt is az Országos Műemléki Felügyelőség dönt, aztán a zsűri választ. Dudás Zoltán Természetesen Biokoiifcrenria Lapunkat is megtisztelte a Biokultúra Egyesület, a Ma­gyar Biogazdálkodók, Környe­zetkímélők és Egészségvédők Egyesülete egy meghívással egy tudományos konferenciá­ra a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetemre. A konferencia augusztus 27—30-ig tart, amelyre jelent­kezni lehet, s részvételi díj fi­zetése ellenében minden prog­ramon jelen lehetnek az ér­deklődők. De ha valakinek nincs ennyi ideje és pénze, az a kiegészítő programokat lá­togathatja. A konferencia té­mája a biogazdálkodás társa­dalmi, gazdasági háttere és összefüggései a volt „szocialis­ta” országok régiójában, a bio­lógiai mezőgazdaság gyakor­lata; minőség, garancia, ellen­őrzés a termelőtől a fogyasz­tóig. (További felvilágosítás a Bio'kultúra Egyesületnél: Bp. V., Arany János u. 25. Tel.: 131-63-96.) Lassan már alakul... a volt pártház „profilja”. A pártok elfoglalták iro­dáikat — egyedül a Fidesz hiányzik —, folytatódik az átalakítás az első emeleten, amelyet teljes egészében oktatás céljára használnak majd. A földszinten már átigazító tábla is van, amelyről megtudható, hogy a nagy körforgás után me­lyik „cég” hol található meg. De a legfontosabb talán, hogy megnyílt a büfé. Pon­tosabban újra megnyílt — nagyobb kínálattal, tetsze­tősebb külsővel. Ám nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy újra lesz egy pont, ahol összefuthatnak azok, akiknek megbeszélnivaló­juk van egymással — nem hivatalosan. Mert erre bi­zony nagy szükség van ... — nos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom