Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-25 / 199. szám
10 ?꣣Ms®. 1990. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT Amiről a hangarchívum tanúskodik Vajon kié a déli haranészó? Sppen dél volt azon a meleg napon, amikor megszólított egy öszes úr a monori Ady Endre utcában. Régi városi családok címe után érdeklődött, s neveket sorolt — számomra ismerősen csengő és soha nem halott neveket. Jobbára csak tagadólag ráztam a fejemet, hiszen a nyolcvanéves Dankó Dezső korosztálya igazán messze van az enyémtől. Már éppen elköszöntünk volna egymástól, amikor Dankó úr megszólalt: azért vagyok itt, hogy kiderítsem, kié a déli harangszó. Mit tagadjam, nem értettem. Sok mindenről el tudom képzelni, hogy személyi tulajdon, de a harangszóról a legkevésbé, ám az idős ember láthatóan komolyan gondolta kijelentését. Hagytam, hadd beszéljen. A történet a húszas évek végén kezdődött. Monoton lakott akkoriban a Dankó család, a vasútállomással szemben. Az apa pályamester volt, s ez tisztes állami hivatalnak számított, azzal a jogosítvánnyal, hogy embereket fogadhatott fel a pályamester. A munkások a vasúti sínek mentén s az állomásperonok kőburkolatának hézagai közt gyökeret verő füvet, gizgazt irtották szerény javadalmazásért. Dankó papa jó ember volt, hát felfogadott két pénztelen egyetemistát vagy egyetemet végzett munkanélkü- lit.( ?). Ezt tette, bár az akikori vasúti szabályzat tiltotta a tanult emberek alkalmi foglalkoztatását fizikai munkakörben — a szegények rovására. Csaik hát annak a két embernek is nagyon kellett a pénz. A fűpucolók ötlete Délidőben az állomás jelző- harangja mindig megköndult, tudatva a munkásokkal, hogy elérkezett az ebéd ideje. Ám a fűpucolók munka közben minél messzebb haladtak az állomástól, annál kevésbé hallották a jelzőharangot. Dan- ■kóék viszont kitették a házuk ablakába a rádiót, s a zene messzire. hallatszott. Ez adta az ötletet a két fűpucolónak, hogy megkérjék az ifjú Dan- kót, járna már közben azért, hogy minden délben a rádió is sugározza a harangszót. Azért gondoltaik az ifjú Dan- kóra, mert tudták, hogy egyik barátjának, Borzsák Sándornak az édesapja jó kapcsolatban van a Magyar Rádió Rt. akkori vezérigazgatójával, Szöts Ernővel. Daniké Dezső meig is fogalmazta a javaslatot tartalmazó levelet, s átadta barátjának, aki azt továbbította édesapjának. mi indokolja, hogy meglett emberek képesek azon. vitatkozni 1990-ben (!), hogy ki találta fel a déli harangszót a rádióban? Egyáltalán vita tárgya lehet-e ez az ügy, amikor valamennyi dokumentum azt bizonyítja, hogy a néhai dr. Borzsák József az ötletgazda? Morfondíroztam is azon, hagyni ikéne az egészet, elfeledkezni róla. Csak hát, néhány hónapja tele van Monor a hírrel, hogy egy idős ember megszállottan kutat helybeli családok után, akik tanúk lehetnek a rádióbéli déli harangszó eredetével kapcsolatban, Mondanom sem kell, hogy a leírtaknál több nevet emiíoeti Dankó úr. Sikerült is ezeket az embereket felkeresnem Mono- ron, de kiderült, nincs bizonyíthatóan közük a nem mindennapi történethez. Szóval, arra hajlottam, hogy Daniké Dezső meglátásai nem helytállók. Talán valamilyen régi sérelmet akar megtorolni, most, amikor már szólásszabadság van. Nem maradt más hátra, mint hogy levonjam a konzekvenciát. Am Dankó Dezső előjött a farbával: a déli harangszó rádióban való sugárzásának ötvenéves évfordulója alkalmával rendezett ünnepségen egy bizonyos Sziklai László dr. kapta meg az erkölcsi, anyagi elismerést a találmányért! Hogy is van ez? Lehet, hogy ellopták a harangszót? Most már négy feltalálónk van, akik közül kettőtől ellopták az ötletét? Hát kérem, a rádió archívumában nincs nyoma a harmadik, de még a második feltalálónak sem! Legalábbis én nem találtam. Ettől persze még lehet valóságalapja Dankó úr történetének. Nem kell a hírnév Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy egyszerre több embernek jutott eszébe akkoron a nagyszerű ötlet. A fű- pucolók pedig nem tartottak igényt a feltalálói hírnévre. Lehet, nem is tudták, hogy elképzelésüknek mi lesz a következménye. Talán ők, a ■ fű- pucolók, ha élnek még, meg tudnák mondani, kitől is ered valójában a déli harangszó ötlete. Ehhez azonban az kell. hogy olvassák ezt a történetet, s jelentkezzenek ... Aszódi László Antal A rádió vezére el is fogada az indítványt, ám dr. Borzsák József — Sanyi barátjának édesapja — nevén. Ezért mondta Dankó úr, hogy keresi a déli harangszó feltalálóit, merthogy szerinte a fűpucolók voltak azok. Régi sérelem lenne? Nos, azt hiszem, ennyi évtized távlatából nem vállalkozhattam az igazság kiderítésére, de a kíváncsiság nem hagyott nyugodni. Dr. Borzsák József fiát, dr. Borzsák Sándort sikerült föllelnem Mono- ron. Hadd ne idézzem felháborodott kiíakadását, amikor megtudta, mi járatban vagyok nála. Nehezen palástolta indulatait Dankó úr kötözködése miatt, azért mégis elmondta a maga történetét. Eszerint a Borzsák család is a vasútállomás szomszédságában lakott. József, az édesapa minden délben megkérdezte: szignált már? Vagyis az állomás jelzőharangja, mert másodpercnyi pontossággal delente is megszólalt, s a család ahhoz igazította az órákat. Szóval dr. Borzsák Sándor szerint az ő édesapja volt a feltaláló, az ellenkező híresztelésnek nincs semmi valós alapja. A Magyar Rádió hang- archívumának írásos dokumentumait átvizsgálva igazat kellett adnom neki. Ugyanis a Rádióélet 1931. január 30-án megjelent (III. évfolyam) ötödik számában olvasható a riport Látogatás Monoron a déli harangszó feltalálójánál címmel. Ez az írás egyértelműen dr. Borzsák Józsefnek tulajdonítja az ötletet. A Magyar Rádió Újság 1928. március 31-én (V. évfolyam, 14. szám) arról tájékoztatta olvasóit, hogy április 1-töl megszólal a rádióban a déli harangszó. De idézhetnék a Tízéves a rádió című, 1935-ben megjelent füzetből. amely szintén dr. Borzsák Józsefnek tulajdonítja a feltaláló szerepét. Hát ezek után az ember kénytelen elgondolkozni: vajon. Vasbetonba ágyazott szindikalizmus ? A NAGY SORSREGÉNY Ili FEJEZETE — Mit csinálsz, ha te vagy a tulajdonos és három érdekképviselet tárgyal veled a kollektív szerződésről? — Az attól függ. Ha akarom, az egyiket kijátszom a másik ellen. — Világos. Minden rosszhiszeműség ellenére is megvan erre a lehetőség. elhanyagolják a szociálpolitikát. Az emberek jobban féltik a kenyerüket, mint valaha. — Kellene egy jó szakszervezet — mondogatják —. de nincs, aki megszervezze. Nincs, aki melléálljon a megválasztott, szószólóként vitába szálló bizalminak. Az építőmunkás szakszervezet neve, szervezeti felépítése sokszor változott a múlt században kezdődő története óta. A MÉMOSZ, vagyis a Magyar Epítőmunkások Országos Szövetsége volt a munkásérdekek egyik legharciasabb és eredményesebb szervezete. Az Aréna út — mai Dózsa György út — elején álló, 1909-ben átadott épületből a mai Gorkij fasor sarkán épített, akkor Budapest legmodernebb székházába helyezték át a szövetség központját. Sohasem csak termelési és bérkérdésekkel foglalkoztak. A munkásművelődés első számú központjai a szak- szervezetek, azok könyvtárai, tanfolyamai voltak. Itt nevelődött az a munkásértélmi- ség, amely egyenlő partnere volt harcban, vitában a munkaadónak, áldozatkész polgára a hazának. Ezt az épület falán elhelyezett márványtábla is bizonyítja, a mozgalom mártírjainak névsorával. A bejáratnál elolvashatjuk azt is: ki adta tudását, pénzét, munkáját a hazáért. Felismerünk neveket, akikből később történelmi személyek lettek. Van, akinek neve később másként csengett, mint a hőskorban. Egészen a szakszervezetek elleni első támadásig, amikor az épület példáján Rákosi Mátyás ezt jelentette ki: „Vasbetonba ágyazott sZindikálizmus.” ÚJ KOR, ÚJ KÜZDELMEK Az EFEDOSZ, vagyis az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete elnevezés már más tartalmat hordozott. Sok szakmát egyesített, az érdekviszonyok áttekinthetetlenné váltak, s ha láthatóvá lettek is: „egyeztetni” kellett. A régi fejezet után az újat tekintjük át Szűcs Ferenccel. Ezt nemrég írták, s hagyták jóKÉNE EGY SZAKSZERVEZET Szűcs Ferenccel, az EFE- DOSZSZ területi szövetségéneik titkárával beszélgetünk a munkavállalói érdekvédelem időszerű kérdéseiről. Sorolom a tapasztalataimat. A vállalati vezetők magatartása sok helyen megváltozott. Úgy érzik, mióta úrnak szólítjuk egymást, ebben nem a személyiség rangját ismerjük el, hanem azt, hogy ők játszhatják az urat. Legalábbis ezt mondják ádolgozók, akiknek több helyen hiányzik a megszokott üzemi étkeztetés. Rosszall ják; hogy nem jut pénz a vállalati sportpálya fenntartására, általában Az építőmunkás szobra szak- szervezetük mai székhaza előtt. (A szerző felvétele) Az igazi lakodalom elképzelhetetlen esküvői torta nélkül. A cukrászok fantáziája nyomán előbb malomkeréknyi lett az édesség, később 2-3 emeletesre nőtt, de a rossz nyelvek szerint szokásos ennél magasabbat is kérni, csak hogy túllicitálják a szomszédék lagziját. Kiskunlacházán Kapitány Zoltánnak, kivált nyáron, az esküvők főszezonjában kell felkötnie azt a bizonyos fehérneműt, mert egy-egy hétvégére több esküvői tortakölteményt és számos egyéb nyalánkságot rendelnek nála. A szép külsejűnek éppen nem mondható bérelt üzlete kirakatában csalogató a hatalmas műremek. Odabenn fénykép- albumot tesznek a kedves vendég elé: tessék választani! A hűtőpultban is csábító a kínáJEgy lapra tettek föl mindent KAPITÁNY A KAPITÁNY lat, fagylaltból meg mérnek vagy tízfélét. Tétován álldogál a lányka, nem tud választani. A pult túloldalán gyorsan döntenek: kisebb kanállal vesznek mindegyik fagyiból a tödesérbe. Anyuka jön, születésnapi tortát visz csemetéjének. A szeletek amolyan féladagosak. Na nem azért, mert a cukrász spórolós, csak így minden óvodástársnak jut. s a mama sem hagy az üzletben egy vagyont. — Kétségtelen, manapság egy százasért fele annyi süteményt visznek, mint tavaly ilyenkor — mondja Kapitány Zoltán —, de a hozzávalót saj. nos mi is drágábban kapjuk. Arra viszont ügyelünk, hogy mindenkor természetes anyagot használunk. Többek között ez ízeink titka. A cukrász jól megtermett fiatalember, mégis azt állítja, soha nem torkoskodik. Idejét se tudja, mikor evett utoljára saját süteményéből. Inasként kezdte itt a szakmát, ugyanitt volt cukrászsegéd, majd 78-tól cukrász, mígnem két esztendeje szerződésbe vette , a boltot. Akkor édesanyja otthagyta a helyi OTP-fiókot, s az édesapával együtt az egész család az üzletből él. Kapitány Zoltán keze alá három segéd dolgozik, s a cukrász vállalkozott egy tanuló oktatására is. Dolog bőséggel van, kivált amióta kapcsolatba kerültek a dabasi Fehér Akác Tsz-szel, ugyanis májustól Kapitányék csinálják azt a mélyhűtött fagylaltot, amelyet Dabas fagyi néven ismert meg a közönség. Ma húsz üzletbe szállítanak Kemencétől Bonyhá- dig, s kapható e nyalánkságból a Balaton partján is. — Három éve kötöttünk a téesszel lízingszerződést, most erre keresünk, no meg a bérleti díjra, mert alaposan föllicitálták az üzlet árát — sóhajt a cukrász. — Szabadságon utoljára esztendőkkel ezelőtt voltam, a hajnal már az üzemben talál, s késő este van, mire hazavetődöm. Az egyetlen szabadnapon beszerző körútra indulok, esetenként magam viszem a fagylaltot, ha lerobban a szállítókocsi. Persze, sajnálni azért nem kell minket. Kapitányék egy lapra tettek föl mindent. A cukrászatnak élnek, noha a családban e szakmának nincs tradíciója. A szülők idegen területről kerültek az üzembe, mindkét nagyszülő hentes és mészáros volt. A családi kupaktanács már döntött a jövőről: ott, ahol Kapitány Zoltán építkezik, saját üzlet is lesz. Azt már a maguk ízlése szerint csinosítják majd, és új üzemükből töltik föl a hűtőpultokat a sokak által kedvelt Kapitány-féle édességekkel. F. E. vá kongresszusukon az építők. Az élet lesz a nagy korrektor, amely eldönti, helyesen léptek-e, tudnak-e alkalmazkodni az új viszonyokhoz? Az új mozaikcím majdnem a régi, csak dupla sz betűt kell a végére írni. Teljes nevén Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége. Ez utóbbi fogalom jelentős változást, szakmák, csoportok, üzemek önállóságát és egyenjogúságát fejezi ki. Ezen belül bonyolódik egy kicsit a hierarchia, mert mint az előttem kockás papírra vázolt szervezeti séma mutatja, azon az elven túl, hogy egy üzem. egy alapszervezetet alkosson, ezek érdekazonosságuk alapján szakmai tagozatot alapítva, jellegüknek megfelelő kérdésekkel foglalkoznak, ök kötik meg a kollektív szerződést az iparággal, s ennél kevesebbet nem, csak többet nyújthat a konkrét üzem bérből, egyéb juttatásokból. Mindenképpen a gazdasági hierarchiához igazodik a szervezet. CSAK SZERVEZETTEN Ezenkívül megalakult a megyei területi szövetség is, melynek saját döntése szerint lehet tagja az alapszervezet, de ez nem kötelező. Az egykor tíztizenkétezer embert magába foglaló iparágban ma csak háromezer a létszám, ha a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalatot nem számítjuk. Ök ugyanis kimaradtak a területi szövetségből. Ezenkívül kimaradt sok munkaalkalom. Elcsendesedett a nagymarosi erőmű építése, kevesebb lakást rendel az OTP, nem építtet a tanács, elhalasztják az ; útépítéseket. Az átalakuló vállalatok, az új kft.-k gazdasági számításaik után megnézik, kinek mennyibe kerül a munkája? Akiért régen naponta küldték még távoli megyékbe is az autóbuszt, ma nem küldik. Helyette a munkakönyvét kapja kezébe a munkás. Vannak már jogutódváldalat nélkül maradt szakszervezeti tagok, akiknek önálló alapszervezetet és segélyalapot kell teremteni. — Pest megyében mennyi a munka nélküli építő? — Máshol egyre ijesztőbb ez a tünet, ránk még nem jellemző — hangzik a most még megnyugtató válasz, de Szűcs Ferenc nem zárja ki: máról holnapra megszaporodhatnak a területi szövetség gondjai. Ügy fogalmaz, hogy ók a klasszikus érdekvédelmi kérdésekkel foglalkoznak. Feltárják a bajokat, egyeztetik a cementipariak, a magas-, a mélyépítő és más szakmabeliek érdekeit, előterjesztik a javaslatokat. Nem önálló jogi személyként. Ez a szerep a helyi szb-ké, a tagozatoké, végső soron az országos szövetségé. A legfontosább soron következő feladat éppen a kollektív szerződés megkötése lesz a vállalatoknál. — Hány partnerrel tárgyal majd a munkaadó? — Nálunk szerencsére még eggyel, de bármikor megjelenhet egy másik is. — Es az baj lenne? — A beszélgetés elején említett példa miatt az lenet. Különben mindegy, hogy ki képviseli a munkásokat, csak őszintén, hűséggel tegye, a megbízásukból. Nagyobb baj, hogy a tagok nem nagyon érzik ma, mennyire fontos a szervezettség, a szolidaritás. Csak azt várják, hogy munkát kapjanak, s azért jól fizessen a cég. A tíz-tizenötezer bruttó átlagos keresztel elégedetlenek. A bizonytalanság mialt nagyon rossz a hangulat. Az Építők Lapja szerint tömeges elbocsátásokra került sor a balassagyarmati Kőporc Vállalatnál, pedig ott csak bruttó 6 ezer ötszáz volt az átlag. Kovács T. István
