Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-23 / 197. szám

1990. AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK %%í»ffóS3> 3 Ő mondta Hibák Teljes három hasábot szentel a Kis Újság (90/33.) annak az interjúnak, ame­lyet Horthy Miklós volt testőrével készített a lap munkatársa. Ennek a nap­jainkban kétségtelenül ége­tően fontos témának a fel­dolgozása jóvoltából a töb­bi között megtudhattuk, öfőméltósága nem akart kormányzó lenni („de a történések úgy hozták”), de az lett, s a második vi­lágháború idején Horthy- nak „fájt valamennyi ka­tona halála”. Hasonló stílban és tar­talommal írt cikkekkel mostanában gyakran talál­kozhatunk, azaz eszünkbe sem jutott volna fennakad­ni a dolgon. Értjük mi a politikai bűvészmutatvá­nyok célját (a Horthy- rendszer szép volt, jó volt. igazságos volt, ami utána következett, az rút, rossz, igazságtalan), s azt szintén, a bűvészek és mutatvá­nyaik mely politikai erők­höz kötődnek. Még az sem ültetett volna írógép mel­lé bennünket, amikor azt olvashattuk: „Ne higgye, hogy szentnek akarom le­festeni Horthy Miklóst, hi­szen ö is csak ember volt.” Ez a szent és „ő is csak em­ber” párhuzam roppant módon tetszik nekünk, is­meretében nehezen értjük, miért kényszerül magya­rázkodni ugyanez a lap a 3. oldalán a szabadde­mokraták azon megállapí­tása miatt, ami szerint a kormánykoalíció „némely erői csillapíthatatlan nosz­talgiát táplálnak maguk­ban” az úri Magyarország iránt... Ugye, micsoda vá­dakra képesek ezek a sza­baddemokraták?! Egyetlen rövid mondat parancsolt bennünket az írópép mellé. Az . ő is csak ember volt” megálla­pítás ugyanis a következő mondattal folytatódott: „Persze, akadtak hibái." A T. Olvasó ugye érti?! Akadtak (azaz olykor, némely ritka ügyben, ha nagyon keresi az ember stb.) hibái a Legfőbb Had­úrnak. Hibái tehát, sem­mi több, semmi más. S az végképp levett a lábunkról bennünket, hogy az . akadtak hibái” után az áll: „Kinek nincs?" Bizony, kár lenne tagadni, hibái min­denkinek vannak. Hibái. Csak éppen úgy tűnik, ki­ki mást és mást tart hibá­nak, ahogy mást és mást — igazságnak... KLIENS Telekpanama és perklóretilén szaglik Ha annak idején sejtettük volna Szélmalomharc Budajenőn Vaskosnak tflnö botrány jelel mutatkoznak Budajenőn. Már az sem volt piskóta, amilyen körülmények között jó néhány esztendeje a település legszebb részéit, Madaras József és Kozák András színművész, valamint líerecz János, az ál- lampárt Klí-titkára telekhez jutott. Az előző tanácsi vezetés előbb belterületből külterületté minősítette az ominózus részt, s az egyébként ésszerű visszaminősítést már örökül hagyta az utódnak. A tulajdonosok természetesen takaros házakat építettek, bár erre engedélye a politikusnak ma sincs. Építé­szeti bírságról szóló fizetési kötelezettsége viszont Igen, ám ha a tartozását kiegyenlíti, az ingatlan azonnal forgalomké­pes, méghozzá vásárlási értékének sokszorosáért. Az ügy annak idején fel­borzolta a falubeliek kedé­lyét, de csak suttogni mertek róla. Most az újabb telekvá­sárlások körül puskaporos a levegő. Történt ugyanis még 1983 legelején, hogy az utca másik oldalán — amely 1949 óta a toki Egyetértés Terme­lőszövetkezet, illetve jogelőd­je földje veit — húsz-egy- néhány építési telket akart parcellázni a téesz, indulás­kor még saját dolgozóinak is. Menet közben derült ki, hogy a közeli üzem (a toki téesz szinterezője) zajosabb az el- viselhetőnél, szennyezi a le­vegőt, s vélhetően veszélyes hulladékot is termel. Ésszerű­nek az látszott volna, hogy e kérdéseket előbb szakértők véleményezik, s a telekki­alakításokat, illetve az adás­vételi szerződéseket ennek függvényében tűzik napirend­re. Babérjain ülő hatóság Az ügynek van egy másik, ugyancsak nem elhanyagol­ható szála: manapság igen vitatott a termelőszövetkeze­tek földvagyona; esetünkben egyrészt valamikori községi területről van szó, másrészt élő, egykori tulajdonosról tu­dunk, aki hivatalosan is be­jelentette, hogy igényt tart az őt megillető részre. Nos, a töki téesz vezetése minden előzményre, problé­mára fittyet hányva ez év februárjában közgyűlés elé vitte a témát, a tagok pedig — feltehetően azt sem tud­va. milyen lavinát indítanak ezzel el —, megszavazták a terület értékesítését. A több mint 1,2 hektárt tu­catnyi vevő helyett mindösz- sze hárman vették meg, mondhatni bagóért Egymillió 232 ezer 400 forintért lett a terület Darvas Iván szín­művészé, Töröcsik Mari szín­művésznőé és Maslenka And­rás . jogászé, akinek édes­anyja Madaras József szín­művész testvére. — Mindhárom vevőnek a kezdet kezdetén elmondtam, hogy zűr van a szomszédos melléküzemággal, ennek el­lenére pár hónapja mégis megvásárolták a területet — mondja Juhász Ágostonné ta­nácselnök, miközben doku­mentumértékű, vaskos irat- kötegeket tesz az asztalra. — A szinterező évi 16 ezer ki­logramm perklóretilént hasz­nál fel, szennyezve ezzel a levegőt, mert nincs szűrőbe- rendezes. A téesz csak un­szolásunkra vizsgáltatta meg a légszennyezés mértékét, de a szakvélemény nem méré­sen. hanem számításon ala­pult. A megengedett érték huszonnyolcszoros túllépését regisztrálta. Ráadásul a vizs­gálatot a téesz üdülőtelkek kialakítására, nem pedig épí­tési telkekre kérte. Juhász Ágostonné ekkor ke­reste meg a KÖVIZIG-et; utasítanák a toki téeszt újabb vizsgálat elvégeztetésére, de a dolog egy — már az adás­vétel tényét követő —, ez év július 9-i bejárással annyi­ban maradt. A jelzés tudo­másulvételén kívül egyebet nem tett a Pest Megyei Ta­nács környezetvédelmi titká­ra sem. Ekkor a tanácselnök a vizsgálatok elvégeztetésére árajánlatot kért a Környe­zetgazdálkodási Intézettől. Az összeg 130 ezer forint, amire Budajenőnek nincs pénze. Üjabb levél és telefon a kör­nyezetvédelmi titkárnak : tudna-e a megye anyagilag segíteni? Érdemi válasz ez év június 15-e óta nincs. Csak ígéret egy július végi sze­mélyes találkozásra, ami azóta is ígéret maradt. Természe­tesen ekkor már a Köjál is tud a dologról, de a jegyző­könyvek aláírásán kívül ré­szükről sem történik egyéb. A tiltakozás jele : törés-zúzás Nem vesztegette viszont az idejét a vevők képviselője, a jogász, Maslenka úr. A ta­nácselnököt többször szemé­lyesen és telefonon megfe­nyegeti, amiért betart, de a téesznél és a budaörsi föld­hivatalban azért sínre teszi az ügyet. A földhivatal még a papírok érkezésének nap­ján megosztja az ingatlant, kiadja a tulajdoni lapot, meg sem várva, hogy a tanács fellebbezési jogával élhes­sen. A földhivatal határoza­tával azonban más bibi is akad: egyszerre változtatták meg a művelési ágat szántó­ból belterületi kertté, majd lakótelekké, ami ugyancsak törvénysértő. — Maslenka úr — birtokában a nevére szóló tulajdoni lap­pal — nyomban bekerítette a részét azzal az úttal együtt, amit az állampolgárok évti­zedek óta használnak, hisz azon jártak a Tüzép-tclepre és a tápért is — mondja a tanácselnök. — Igaz ugyan, hogy ez nem volt bejegyezve, de a szokásjog ismert fo­galom. A kerítést és a kaput széttörték a feldühödött em­berek, Maslenka úr ezért fe­nyeget most személy szerint engem perrel. Nem messze a sebtiben el­kerített úttól munkagép dol­gozik. A tanács , új átjárót csináltat, mert ezt követelik az emberek. Más kérdés, hogy ennek költségeibe mi­lyen úton zavarta bele Mas­lenka úr a tanácsot. Lakótelekre ugyebár nem lehet megtagadni az építési engedélyt. Ha a tanács mégis meg akarja akadályozni az építkezést, két dolgot tehet: vagy kisajátítja a területet, vagy fenntartja az építési ti­lalmat, de akkor az ingat­lan forgalmi értékének 20 százalékát köteles megfizetni minden esztendőben a tulaj­donosoknak. Sem az egyik, sem a másik megoldás nem kivitelezhető anyagilag a ta­nácsnak. Jelentkezett a tulajdonos A telekhez közeli szintere­ző tehát környezetszennyező, csak azt nem tudni ponto­san, milyen mértékben pusz­títja a levegőt, miként ke­zeli a veszélyes hulladékét, s tőle milyen távolságra. nem zavaró a zaj. Mindenesetre a téesz nem tudta bemutatni e melléküzemága telephelyi- működési engedélyét. Min­den együtt van tehát ahhoz, hogy az üzemet — most már esetleg éppen az új szom­szédok — bezárassák, úgy mellesleg megélhetés nél­kül hagyva ezzel tucatnyi helybelit. A szinterezőt egyéb­ként valaha egybeépítették a régi magtárral, ezt a töki téesz még az eladás előtt szé­pen kitatarozta. Elbontva a környezetszennyező műhelyt, — hangsúlyozom, ez csak fel- tételezés —, az öreg mag­tárt az isten is arra terem­tette, hogy nagyszabású vál­lalkozás kiindulópontja le­gyen. Hacsak valaki végre nem lesz partnere az esztendők óta magányosan szélmalom­harcát vívó tanácselnöknek. Ideje lenne már megkapni a megbízható szakvéleményeket a környezetszennyezésről, nem utolsósorban felülvizs­gálni a vonatkozó, törvény- sértő földhivatali határoza­tot. No és természetesen tud­ni azt: kit is illet az utolsó pillanatban mélyen áron alul gazdát cserélt földtulajdon. Budajenőn egyébként ugyanis háromezer forint a telek négyszögöle. Fazekas Eszter A rehabilitáció nem minden Az első fordulóban a kor­mány állal visszadobott föld- törvénytervezetet mindmáig élesen bírálja az ellenzék, az SZDSZ például az anyagot még vitaalapnak sem tartja alkalmasnak. Mint azt a párt képviselői tegnapi sajtótájé­koztatójukon hangsúlyoztak, a jelen törvénytervezet elfo­gadása esetén két-három millió hektárra, mintegy 1U0 milliárd forint értékű földre lepne igénylő. Számításaik szerint 3t) milliárd forint ván­dorolna el a mezőgazdaság­ból, ugyanis az új tulajdono­soknak csak elenyésző része élne a földből, forgatná visz- sza a tőkét a gazdaságba. A nagyobb többség — mert ma már a városi középosztály­hoz tartozik —, vagy gondos­kodna a művelésről, vagy ér­tékesítené ingatlanát. Lehe­tetlen helyzetbe hoznák ez­zel a használót, aki nem tudná, melyik percben húzzák ki alóla a földet, de a töme­ges értékesítés is káros, mert az árak mesterséges csökken­tését, a spekulációt serkente­né, aminek jelei máris meg­mutatkoznak. A falusi gaz­dálkodást tehát változatla­nul a városból irányítanák. Az SZDSZ szerint a téesz- vezetők tulajdonreíorfn-ja- vaslata; miszerint a jelenle­gi tagok között osztanák fel a földeket, is méltánytalan, mert kielégítetlenül hagyja a kívülállók igényét, nem ser­kenti az egészséges verseny kialakulását. Az SZDSZ hajója e két szélsőséges partszakasz kö­zötti vizeken fut. Azt szor­galmazzák, hogy a földet az kapja, aki maga megdolgozza, ugyanakkor a nagyüzeme­ket hozzá kell segíteni az át­alakuláshoz, azaz a szövetke­zeti közös vagyon egy részét vagyonjegyek formájában képzelik felosztani a tagok között, ami konvertálható ér­téket képviselne. A párt vé­leménye szerint kifejezetten hasznos lenne, ha a tagok kisebb csoportjai önálló rész­egységekként válnának ki, hiszen ezáltal érdekeltségi alapon szerveződött, haté­kony, más ágazatoktól füg­getlen szervezetek jöhetné­nek létre. Arra a kérdésre, miszerint a földtörvény nem tartozik a kétharmados törvények so- ráha, s mint ilyen, végül is megszavazható, Juhász Pál képviselő kijelentette: ha an­nak idején sejtettük volna, hogy a kisgazdák szélsőséges szárnyának véleménye kerül előtérbe, illetve hogy az MDF meg,feledkezik a józan fa­lu- és agrárvédö program­járól, minden bizonnyal ki­eszközöltük volna, hogy a föld ügyét is a paktum tár­gyai közé sorolják. Feltehe­tőleg a koalíció nem bomlik fel, hiszen a kormánypártok között a tárgyalások most éppen arról folynak, miként lehetne az Örökségi elvet is elfogadva koadátozásokat be­építeni, ami a mezőgazdasági termelés fellendítését szolgál­ná, egyben megnyugtatóbb jövőképet rajzolna a hazai agrárpolitika egén. F. E. A drágán termelés a csődhöz vezet A kenyérnek az árát is dagasztják (Folytatás az 1. oldalról.) A ceglédiek szerint nem ritka az sem, hogy az általuk 23,20-ért forgalmazott kenye­ret élelmes vállalkozók más megyékben 25 forintért árusít­ják. Az igazgató panaszko­dott, hogy egyre kevesebb a nyereség, ezért terveik sze­rint a hatósági áras kenyér­ből kevesebbet. készítenek majd, mint a szabadárasból. A piaci viszonyok majd el­döntik — mondta az igazgató —, hogy a jövőben hogyan alakíthatják ki az áraikat. Értekezlettel kezdték a he­tet Dunaharasztiban, a Nyu­gat-Pest Megyei Sütőipari Vállalatnál. A megbeszélésen természetesen az árpolitikai kérdések is szóba kerültek. Polgárdi József igazgató sze­rint az áremelkedést kikény­szerítették a termelővállala­tok. Náluk a 11,5 százalékos emelést szeptember elsejétől vezetik be. A gyógytermékeik — a lisztérzékeny gyerekek­nek készülő sütemény, kenyér — árát nem emelik. A hatósá­gi áras készítményeik minősé­gét — még ha veszteséges is — szándékosan nem rontják. Saját mintaboltjaikban az ál­taluk ajánlott fogyasztói ár betartása kötelező lesz. Úgy vélik, az áraik még így is mérsékeltek. Jó kenyeret kell gyártani, s akkor a vevők nem sajnálják kiadni a plusz­pénzt sem. Az igazgató sze­rint a gyártóknak és a fo­gyasztóknak is jobban meg kell becsülniük mindennapi kenyerünket. IL É. Hírek keletkeztek az utóbbi hetekben arról, hogy meg­találták a húsz évvel ezelőtt történt miskolci ápolónő-gyil­kosság tettesét. Sőt voltak, akik ennek kapcsán mindjárt vérfagyasztó történeteket is kerítettek hozzá. Olyanokat, ame­lyek részleteikben a legvelőtrázóbb krimi borzalmait is túl­szárnyalták. Voltak, akik állították, hogy ismerik a gyanú­sítottat. Némelyek meg egyedülálló nyomozói bravúrról sut­tognak. De azt is hallani: az elkövető egy hajszálon bukott le, felderíthetetienségének biztos tudatában. Tegyük mindjárt hozzá, hogy az egyszerűen csak ápolónő- gyilkosságként emlegetett bűnügyben nem most röppentek fel először ilyen „jól értesült forrásokból” származó hírek. Lehet, hogy a legfrissebbek mégis különböznek az előbbiek­től, mégpedig éppen abban, hogy ezeknek csakugyan van kézzelfogható alapja. Húsz év telt el Labanc Anna halála óta. Hazánkban szá­zak, ezrek vesztették életüket erőszakos halál következté­ben. Gyermekek, öregek, javakorabeliek. Rejtélyesebbnél rej­télyesebb ügyekre tett pontot a nyomozás. Labanc Anna ha­lála miért maradt kiderítetlen mindmáig? Még évekkel ezelőtt is, miért az volt a soproni, a zalai ismerősök harma­dik, negyedik kérdése a borsodiakhoz, hogy mikor találják meg Miskolcon a szép ápolónő gyilkosát a nyomozók? Labanc Anna szépségéről* legendákat lehetett hallani, így nem csodálkozhatunk azon, ha nevét, halálának körül­ményeit a legtöbben feltevéseik igazolásaként ezzel össze­függésben szerették volna olvasni. A szép, fiatal ápolónőt sokan ismerték, többen szerettek volna a közelébe férkőzni. A jól értesültek tudni vélték, hogy a meggyilkolt lány no­teszában fontos emberek t-elefonszámaira bukkantak, így aztán kapcsolatainak kuszaságát is emlegették. Egyesek a húsz évvel ezelőtti nyomozást nehezítő, úgynevezett maga­sabb körökkel tartott kapcsolatokról is beszéltek. No meg orvos—ápolónő viszonyról, féltékeny, elszánt feleségekről. S ki tudja még miről nem szólt a fáma a gyilkosság után évekig. Dr. Tergalecz Ferenc rendőr alezredessel, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési­MIÉRT ÖLTÉK MEG LABANC ANNÁT? (2. RÉSZ) Nagy József újságíró dokumentumok alapján feldol­gozta a húsz évvel ezelőtti, miskolci ápolónő-gyilkossá­got, az azt követő nyomozást. A könyv, amelyből rész­leteket közlünk, szeptemberben jelenik meg. 2 Folytatódik a nyomozás osztály-vezetőjével és Daragő László rendőr őrnaggyal, az életvédelmi alosztály vezetőjével arról beszélgettünk, hogy két évtized eltelte után hogyan jutott Labanc Anna gyilkos­sági ügyének nyomozati munkája olyan szakaszba, hogy ar­ról most újra érdemes a nyilvánosság előtt szólni. Az alezredes is, az őrnagy is fiatal, mindketten olyan rendőrök, akik szakmai felkészültségükből fakadóan is óva- osan, meggondoltan fogalmaznak. A legelső kérdésre dr. Tergalecz Ferenc válaszol: — A hír igaz: nyomozást folytatunk egy büntetését töl­tő férfi ellen, aki alaposan gyanúsítható Labanc Anna meg­gyilkolásával. — Alezredes úr, hadd idézzem a korabeli újságok szűk­szavú híradását, s kérem mondja el, mi az, amit ma már másként értékelnek. — „Bestiális .gyilkosság történt április 19-én, vasárnap hajnalban Miskolcon, a Szentpéteri kapui nővérotthonban. Ismeretlen tettes, eddig még tisztázatlan körülmények kö­zött több késszúrással halálosan megsebesítette Labanc An­na 24 éves ápolónő, miskolci lakost. A haldokló leányt a kórházban megműtötték, de a gyilkos kés olyan létfontos­ságú belső szerveket roncsolt, hogy a gyors beavatkozás sem menthette meg az áldozat életét. A gyilkos személye isme­retlen, tettének előzményei, indítékai s körülményei egy­aránt tisztázatlanok. A rendőrség nagy apparátussal nyomoz a bűntett felderítése és az aljas gyilkosság elkövetőjének kézrekerítése érdekében.” — Nos. a hír minden lényeges eleme ma is igaznak, igazoltnak látszik, és ha vannak itt-ott eltérések, azok a részletekben bújnak meg. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindent még most sem tudunk, jóllehet a húsz évvel koráb­bihoz képest most lényegesen több bizonyíték van a ke­zünkben. Annyit elöljáróban, százszázalékos biztonsággal el­mondhatok: az orvos—ápolónői szerelmi kapcsolat, a mesz- szire, -mit ne mondjak, magas hivatalokhoz vezető szálak a semmibe vezetnek. Nem ez volt az oka, hogy nem fogták el a tettest. — Önök már egy új rendőrnyomozói generáció vonula­tát képviselik, ebből fakadóan bizonyos mértékig másként látják ugyanazokat a bizonyítékokat. Ez. is segített? Vagy arról van szó, hogy az előző nyomozói gárda válamilyen alapvető szakmai hibát vétett, és így jutott tévútra a fel­derítés? — A megtisztelő feltételezést hadd pontosítsam — így Daragó őrnagy. — Én már abban a nyomozógárdában is részt vettem, igaz, őrmesterként. Emlékszem és tanúsítom, hogy túl nagy volt az akarás a tettes kézrekerítéséhez. És abból, ami ma igazolódni látszik, az derül ki, hogy más irányba indultak el, mini ami eredményt hozhatott volna. Ezzel együtt a nyomozás régi és új szálait most hasznosan pssze lehet kötni. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom