Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-22 / 196. szám
4 1990. AUGUSZTUS 22., SZERDA ÉGETŐKEMENCE A LAKÓSZOBÁBAN Tolmácsból lett művész M VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 3Î1 -1446 a —“-“1■—^■“ kossági kérésre —, hogy egy Az illetékes válaszol A BMRV sem EpsI hlíeBezni Messziről hozott levelet a ^ postás. A mohácsi múzeumból érkezett Pomázra. A házaspár S együtt olvassa el. Jó hír van S benne. Szép számmal kérnek ^ Horváth László népi iparmű- ^ vész munkáiból. Próbálom ki- ^ fürkészni az arcokból, melyí- b kük örül jobban? Ezek a szépmívű, még alig fellelhető hagyományokat őrző népművészeti tárgyak ugyanis kettejük közös alkotásai. Aztán mégis a feleséghez fordulok: aki mindenkor a háttérben áll, férje keze alá dolgozik, ám neve igen ritkán kerül szóba. Pedig gyerekkorától dédelgetett élethivatását változtatta meg férje kedvéért, s szegődött az igaz művészet szolgálatába. Horvâthnê Molnár Rita azt mondja magáról, hogy örök különc volt. Nem járt táncolni, társaságba, nem volt barátkozó természetű. Egyszer véletlenül japánokat hallott beszélgetni. Megtetszett neki a nyelv dallamossága. Tanulni kezdte, bár még csak tizenhárom esztendős volt. Minden alkalmat megragadott arra, hogy bővítse, hasznosíthassa tudását. — Magától értetődővé vált számomra, hogy japán tolmács leszek — meséli. — Az alapfokú nyelvvizsgát korkedvezménnyel tettem le tizenhét évesen, 1975-ben. Sajnos 1 azonban autóbalesetet szenvedtem, s nagyon hosszú idő kellett ahhoz, hogy rendbe jöjjek. Szinte minden porci- kámat úgy kellett összerakni, s egy időre még a látásomat is elvesztettem. Ez véget vetett a további tanulásnak, hiszen a jeleket látni kell! Abból éltem, amit addig megtanultam. Hogy mégsem roppantam ösz- sze, azt professzoromnak köszönhetem. Leginkább Ortu- tay Gyula tartotta bennem a lelket. Ugyanígy támogatott Major Gyula és Sövény Aladár, aki az első magyar—koreai szótárt megírta. Nemcsak biztattak, hanem — ami talán még fontosabb — ők juttattak munkához. Igen nehéz elképzelni most itt, a falusi mellékutca csendjében ezt a mozgalmas élet- utat. Pedig nagyon sok minden történt addig, amíg ide, Pomázra érkezett. — Amikor már nagyjából rendbe jöttem, akkor ismerkedtem meg Horváth László mohácsi népi iparművésszel. Neves fazekasdinasztia hagyományait hozta magával, s megőrzésükért harcol ma is... Tulajdonképpen az első pillanatoktól megértettük egymást, mert férjem szintén különc ember. Mégis három esztendő telt el, amíg hozzámentem. A munka iránti mélységes tisztelete, végtelen kitartása és szorgalma számomra példamutató volt. Mindemellett tiszta jelleme, rendkívüli elhivatottsága késztetett arra, hogy életformát változtassak. — Lehetséges az, hogy valaki csak úgy felmond addigi önmagának? ! — Ez történt! Fejest ugrottam a fazekasmesterségbe. Lacitól megkaptam a maximális segítséget, de bizonyos dolgokat magamnak keliett kitapasztalnom. Szerinte ugyanis csak akkor lesz valakiből jó szakember, ha végigjárja a különböző lépcsőfoko- kát, s magától jön rá a fortélyokra. Amikor terhes lettem, úgy döntöttünk, hogy Pest közelében telepedünk le. Igen nagy anyagi megterhelés árán tudtuk megvenni ezt a nem túl jó állapotban lévő házat Pomázon. Amikor a kis Rita megszületett, már itt laktunk ... Te jó Isten, ennek már több mint nyolc éve! — Simán ment minden? — Dehogy! Nagyon keservesen rázódtam bele az új életformába. Mindkettőnknek meg kellett vívnia a maga harcát a családon belül. Elhatároztam: megpróbálok úgy együtt dolgozni Lacival, hogy közben legyenek önálló munkáim is. Az egymás iránti szeretet, tisztelet, az akarat segített abban, hogy nem bántottuk egymást olyan dolgokért, amikről egyikünk sem tehet. Ő becsülte például bennem azt, hogy képes vagyok naponta nyolc órát dolgozni a műhelyben. Hol volt akkor még a műhely! Azt csak 1988-ban építették. Addig az egyik szobában dolgoztak, korongoztak, égettek, a másikban laktak. A penész méteres magasságban tenyészett a falon, és állandóan agyagpor lebegett a levegőben. — A hozzáértő emberek elismerése is hozzájárult ahhoz, hogy nem veszítettük el a hitünket. Pedig azok a tárgyak, amelyek kultúrtörténetileg értékesek és használhatóság szempontjából a mai kornak is megfelelnek, a zsűriztetés- nél nem kaptak reális értékelést. Szerintem azért, mert az én uram gyakran hangoztatta, hogy a magyar népművészetet anyagi előnyökért lejáratják a giccsekkel. Aki igazán árt a népművészethez, az mind becsüli a férjemet. Szakmailag igen kiforrott, hiszen ősei — apái ágon — mind fazekasok voltak. Ma már jóformán senki sem készít mohácsi fekete kerámiát és baranyai mázast az országban. Munkái most a mohácsi múzeumba kerülnek — a régebbiek mellé —, ahol édesapjának állandó kiállítása nyílt. — Hogyan látja a népművészet jövőjét? — Üzletkötőként azt tapasztalom, hogy o piac telített. Reménykedem, hogy megindul egy jó irányú kirostálódás. Ennek következtében kisodródnak azok, akik nem igazán jó szakemberek. Biztos vagyok abban, hogy nem fognak tudni megélni. Talán majd a világkiállításon értéke lesz az igazi népművészetnek ... Vennes Aranka A Pest Megyei Hírlap augusztus 6-i és 8-i számában egy-egy olvasói levelet közölt, mely a vállalat vízdíjszámlázását kifogásolta. Ugyanakkor tudjuk, hogy nemcsak két olyan érintett akad, aki a DMRV által alkalmazott számlázást nem tartja jó megoldásnak. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a korábbi tájékoztatásaink mellett további magyarázatot kell fűznünk az idei díjszámlázás módszeréhez. A vízdíjszámlázási rendszer megváltoztatásának objektív okai vannak. A szolgáltatott, elfogyasztott víz termelői árának nagyobb hányadát, hatvan százalékát a felhasználó, a lakosság fizeti meg, utólag, a számlázást követően. A vízszolgáltatás azonban addig is s azután is folyamatos, amelynek költségeit a vállalat — miután a felhasználóktól csak utólag kapja meg — csak magas kamatozású bankhitelekből tudja fedezni. Ebből következően a vállalat is hitelező, korábban egy évig hitelezte meg a vízdíjakat. Ebben az évben a magas kamatok miatt már csak fél évig tud hitelezni. Vállalatunk még 1990. február 24-én a Pest Megyei Hírlapban közzétette azt a részletes közleményt, amely a DMRV-vel kapcsolatban álló fogyasztót előzetesen tájékoztatta a víz- és csatornadíjról, melyek központi intézkedés hatására változtak. A közlemény alapján az abban jelzett módszerrel készültek el és kerültek a fogyasztókhoz a most kifogásolt számlák, .da.-uua.-.v Az egyik számla az 1989. évi, leolvasott adatok alapján állapítja meg az elmúlt évi vízdíjat a régi díjtétellel. A tényleges adathoz hozzáadtuk a vízmérő-leolvasás és az 1990. január 8. közötti időszak feltételezett fogyasztásának díját. Ennek a magyarázata a tájékoztatónkban közölt technikai, szervezeti ok: több tízezer vízmérő egyetlen napon vagy akár több napon belüli leolvasása is kivitelezhetetlen. A másik számla bár előleg- számlaként került a tájékoztatóba, tulajdonképpen nem előleget jelöl, hanem az 1990. első félévének vízdíját kívánja rendezni becsült adatok, előző év átlaga alapján kiszámolt díjtétellel — mert a vízmérő leolvasása nem történt meg. Az egész éves fogyasztás elszámolása már ismét a tényleges adatok alapján, leolvasás után történik meg. A végösz- szegből levonásra kerül az első félév becsült adatai alapján fizetett összeg. Tehát nem előleg, hanem szerencsésebb elnevezéssel részletfizetés, részletszámla, amelynek célja, hogy az éves vízdíjat ne egy összegben, hanem két részletben térítsék meg. A húszszázalékos késedelmi kamat az 1989. évi nem rendezett díjra vonatkozik. A Ptk. 232 (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a vállalat a határidőre nem fizetett közüzemi díj után fix összegű késedelmi kamatot számoljon fel. A féléves fogyasztás után fizetett díj, előleg nem a fogyasztó adománya, a díj alapja az előző év azonos időszakára eső fogyasztás átlaga. Végezetül elnézést kérünk valamennyi fogyasztónktól, ha az előzetes tájékoztatónk ellenére a vízdíjszámlázás gyakorlati végrehajtása félreértésre adott okot. Lényeg azonban az, hogy az év végi elszámolásnál egyetlen fogyasztónkat sem rövidítjük meg. Márkus István, a DMRV igazgatója Ne féltsük a közhelyektől Cikkírójuknak nincs neve (M.) a Pest Megyei Hírlap 1990. július 26-i számának első oldalán. Azt sem tudni, melyik „város tanácselnöke ítéltetett a pofozógép bábujának szerepére”. Vác városának tanácselnöke azonban most kiemelt helyet élvez a sajtóban. A Naszály Váci Fórum 2-es oldala teljes terjedelemben az övé mint polgármesterjelölté, amikor a többi jelöltnek még csak a nevét sem tudjuk. Lehet, hogy ő kapja majd a legtöbb szavazatot, ő lesz a legjobb polgármester. De a sajtópropagandának egy időben talán mégis nyitnia kellene mások felé is. Vagy most is csak egy közül választunk? Az új polgármesternek mindenesetre sokkal több véleményt, kritikát kell majd kiállnia, mint az eddigi tanácselnöknek. Sőt, ezekre még figyelnie is szükséges! Remélem, hogy a „sok szónak” egyre inkább tere lesz, mint „egy a vége”. Hogy egyelőre sok a közhely? Erre. programoztak be minket. A vezényszót vagy az egyszólamú gyermekdalt könnyebb felfogni, mint a bartóki „hangzavart” (Illyés Gyula). Számomra viszont nagy élmény, hogy ennyi év után végre többszólamú a dallam, hogy ma már sokan próbálgatják hangjukat, ha még nem igazán tisztán. Ügy látom, a „volt és a van között” nagyon sok a különbség. Lehet választani egyik, másik, harmadik — ik- szedik hang között. Ha újságíró lennék, biztatnám az embereket: merjenek szólni. Mondja ki-ki, ami neki lényeges. Az újságíró ne féltse a demokráciát a közhelyektől, s ne fokozza az elcsigázott, elszegényedett olvasótábor rossz hangulatát. Ha nincs tollában bátorító üzenet, nem tudja a felemelkedést szolgálni. A kritika pedig legyen objektív és konkrét. Somogyi-Tóth Zsuzsanna Vác Lenin és a közmorál A ma oly divatos szobordön- tögetés korában különösen felháborító módon távolították el Lenin ülő szobrát Gödöllőn, ahol több milliót költenek közben a műemlékek restaurálására. Hogy engedély nékül ledöntenek szobrokat, azt egyetlen jogállam sem tűrné szó nélkül. Ám hogy a ledöntött szobor helyére WC-kagylót tegyenek felelőtlen egyének, ezt még a maffiával bajlódó olasz rendőrség sem nézné ölbe tett kézzel. Ha az arra hivatott vezetőség úgy határoz — laszobrot el. kell távolítani, ám legyen, de én nem így képzelem a demokráciát. Ugye milyen észbontó lenne, ha ateisták és kommunisták korábban vagy napjainkban ilyen kirívóan vertek volna szét út széli kereszteket, szentháromságszobrokat?! Mikor fogunk már eljutni arra a fokra, hogy a nemzet panteonjában mindazoknak helye van, akik valami jót is tettek népünkért? Csak utólag derült ki, hogy Görgey Artúr nem áruló, hogy Stromfeld Aurél okosabb volt Kun Bélánál a hadtudományok területén, és hogy a fiatal és öreg szovjet katonákat a sztálini rendszer kegyetlensége küldte millió- számra a sírokba! Az ég szerelmére! Ha csak az indulatoknak és a gyűlöletnek szelét vetjük el, akkor számolnunk kell azzal is, hogy vihart arathatunk! Sík István Gödöllő Ez ca kenyér drága Egyre-másra hallom, olvasom, hogy a kemyér árát nem lehet emelni. Politikusok, miniszterek nyilatkozataiban fogalmazódik meg, hogy a legalapvetőbb élelmiszert nem szabad drágítani. Ez helyes. A baj csak ott van, hogy más a nyilatkozat s más a valóság. A dunabogdányi maszek pékségben például egy kiló kenyér ára huszonöt forint. Igaz, jó a minősége, de a kiskeresetűek, a nagycsalácf&sok: ÚgyáHéfcak ,.szívják a fogukat” a kilónkénti árról hallva. Ez a kenyér pedig a jövedelmekhez, a pénztárcákhoz szabva drága, nagyon drága. Lángné Dunabogdány Volt Inp, nines lag» „Búcsú az Olvasótól?” Ezzel a kérdőjeles címmel hozta az olvasó tudomására Szombathelyi István, az Üj Fórum (volt) főszerkesztője, hogy a lap az MSZP elnökségének 1990. április 25-i határozata alapján megszűnik. Erre azért van szükség — szólt az indok —, mert a lap ráfizetéses. Ez eddig „rendben is van”, de ezt megelőzően áprilisban, mivel az előfizetés egész évre teljes mértékben még nem volt rendezve: a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Iroda 172 forint befizetését kérte. Ez ellen sem völt kifogásom, azonban a lapot megszüntették, az utolsó szám május 18-án látott napvilágot. Ha már az MSZP elnöksége határozatával megszüntette a lapot, arra is kötelezhette volna a terjesztőt, hogy az előre beszedett díjakkal számoljon el az előfizetőknek. Ez. lett volna a tisztességes eljárás, ezzel szemben most az a helyzet: se lap, se pénz. Vajon ki vagy kik intézkednek a díjak visz- szafizetéséröl? Hiszen a lap megszűnésekor még hét hónap volt hátra az 1990-es esztendőből, s az előfizetési díjból, az éves 492 forintból azért 25o' visszajárna.' Koroknai Gábor Vámosmikola Margó RANG NÉLKÜL Csoda történt. Szomorú csoda. Tizenhat munkanap kellett hozzá. Ennyi idő alatt az üzlethelyiség átalakult. Volt: könyvesbolt. Lett: sörbár. A volt tulajdonos (állami cég) jól járt. Megszabadult egy ráfizetéses „egységétől”. Az új tulajdonos szintén jól járt. Mivel ö állta az átalakítás költségeit, olcsón jutott hozzá a bolthelyiséghez. Reményei indokol* tak. A sör kelendőbb, mint a könyv. A kisváros statisztikája mit sem változott. A „kereskedelmi hálózat egységeinek alapterülete” nem módosult. Csak éppen a kettőből egy csepp boltocska maradt az egész város számára, ahol könyvet lehet kapni... Félszáznál valamivel több könyvüzlet volt a megyében 1988-ban, amit a csúcs esztendejének tekinthetünk. A fogyás azóta folyamatos. Szakemberek szerint az említett számnak a fele marad meg szerencsés esetben, ha viszont rosszabbra fordul a helyzet, akkor megtörténhet, még a városok mindegyikében sem lesz a könyvnek saját kereskedelmi hajléka. Esetleg meghúzhatja magát néhány, jobb érzésű magán- kereskedő papír- és írószerüzletének a sarkában. A másik város egyetlen könyvesboltjában vöröslő képpel szeretné eltüntetni a „bűnjeleket” az üzlet vezetője. Régi ismerős, felbukkanásomra vélte takarandónak a szégyent: a feltűnő helyre kirakott erotikus meg pornólapokat, könyveket, posztereket. A főnökség közölte vele: vagy forgalmat produkál. vagy ... „Az ördöggel is összeállók, de akkor sem engedek!” Elszántan mondia, mert elszántan és megszállottan könyves, tizenéves kora óta könyvet és csakis könyvet akart árulni. Most. ha azt akarja, hogy neki is legyen kenyere és a bolt is megmaradjon, akkor ..forgalmat kell produkálnia”. Ez az ukáz a főnökségtől, akik szintén nem kárhoztathatok, mert ingatag lábon áll az egész cég. bevétel kell, jövedelem kell, bármi áron. Ilyen, rang nélküli áron is, hony az egn nemi aktusra jutó ötven fillérek — mert annyi van belőlük egy könyvben, hogy a borsos vételárat elosztva, ez az ösz- szeg jön ki — mentik meg a könyvesboltot. Régi a baj ezzel a könyvkereskedelemmel. S éppen az a baj, hogy a könyv és a kereskedelem kommersz módon társittatott össze, alapterületi mutatókkal, aktív és inaktív belső térrel (a raktár: inaktív...), egy foglalkoztatottba, egy négyzetméter elárusítóterületre jutó forgalommal... Mint a cipőa tőkehús, a fehérnemű. Meglepő, de tény: mindezek ellenére a megyében a könyvesboltok forgalma (agy négyzetméter elárusítóterületre vetítve) nagyobb, mint például a zöldséges üzleteké, a felsőruházati szakboltoké. Igaz, nem említhetők egy lapon a könyvüzletek a náluk elértnél ötször nagyobb forgalmat felmutató ékszerboltokkal, a négy és félszeresét nyújtó vas-műszaki üzletekkel... Gyötrelmes felismerés: ha csak, és csakis a gazdaságosságot nézzük, akkor ezeknek a könyvüzleteknek valóban nincsen jogosultsága. Ma a könyvforgalmazást azok a rang nélküli vámszedők uralják, akik a bevitt tőke hozamát legkevesebb ötven százalékban szabják meg'. Évi ötven százalék és tisztán, azaz „csont nélkül”, adózás és más terhek levonása után... Ezek a kiadók!?) mindenre hajlandók, ami hasznot hoz, mert a hasznot (azt az ötvenszázalékosat) egy bizonyos kiadványkörtől lehet csak elvárni, azzal öntik nyakon a társadalmat. Erre mindig lesz vevő, ahogyan az alkoholra van. A rang nélküli kiadási tevékenység rang nélküliségre készteti, kényszeríti a könyvforgalmazást. Ha felszínen kíván maradni, akkor mindent kínálnia kell. S ki tudja, ebben a mindenben mi a végső pont, van-e egyáltalán? ! Vannak, akik adminisztratív korlátozást, tiltásokat követelnek. Téves irány! A ha- szonelvűség szemléletének kiterjesztése mindenre: ez az ok. A megoldás is ebben az irányban van, a szemlélet- váltásban. Aminek majd eljön az ideje. Es meglesz az ára. Mészáros Ottó « i $ ) «J ; Gázkészülékek kedvesé áron! n [T?T?mTíI 30-féle gázkészüléket — cirkok Hitelügyintézés, kínálunk, _ konvektorok- gáztűzhelyek _ hősugárzók Díjtalan házhoz- kazánok nagy választékban. szállítás.
