Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-14 / 164. szám

Talán járdának vélik? Ä Mizsei úton nem kis költséggel épült egy kerékpárút. Hasz­nálni azonban az arra kerekezők nagy része nem akarja. Talán úgy vélik, járda. Kerékpárral a kiépített s táblával jelzett szakaszon közlekedni nemcsak biztonságos, hanem kötelező is! ((Apáti-Tóth Sándor felvétele) Fuvarozóknak álmodta A véletlen nem üzlettársa Cegléden a Török Ignác ut­ca végén eleddig illegális sze­métlerakó éktelenkedett. Az utóbbi hetekben földgépek rombolták szét a hulladékok barikádjait. A terep lassan kisimult. Aki erre téved, ér­tetlenül vonja meg a vállát és találgat. Vajon mi készül e fertályon? Városi gépkocsi­megőrző. Ez immár visszafor­díthatatlan. Az ambiciózus vállalkozóval, Ciceri Jánossal beszélgettünk. — Miért éppen ettől várja a boldogulását? — Országos rendelkezés van arra, hogy városi közterületen nem parkolhatnak környezet- szennyezés és zajártalom miatt. A tanácshoz — amely eddig igen lojális volt — szá­mos rosszalló bejelentés érke­zett. Július elsejétől már ke­vésbé elnézőek. Ettől függetle­nül gondoltam hónapokkal ezelőtt arra, hogy érdemes lenne megoldani ezt a gondot. Ugyanakkor az sem titok, hogy ettől remélem a magam bol­dogulását. A szakmám autó­szerelő. Több éven keresztül tevékenykedtem a nemzetkö­zi forgalomban és fuvarozás­ban. Ezért úgy éreztem, elég tapasztalatom van a gépko­csimegőrző kialakításához. Először az a cél, hogy az in­duláshoz nélkülözhetetlen fel­tételeket megteremtsem. Miután mindent sikerült el­intéznem, nincs vesztegetni- való időm. — A hivatal malmai lassan őröltek? — Szerencsére nem járt hosszú tortúrával az engedé­lyezés. A tanácstól kibéreltem öt esztendőre a 12 ezer 900 négyzetméteres területet. A szerződés immár megkötte­tett, s ez garancia számom­ra a megvalósításhoz. A kivi­telezés a földmunkák után a kerítés elkészítésével folyta­tódik. A tanácsiak segítenek a vasúti kőzúzalék beszerzé­sében, amellyel a területet tel­jesen beborítják. A szállítás­ban remélem partnerek lesz­nek azok a fuvarozók, akik majd itt parkolnak. így nem­csak a kivitelezés költsége le­het szerényebb, de ők is jól járnak, mert kevesebb bérlé- si díjat fizetnek majd. — Gondolom, kellőképpen felmérte azt, hogy van-e igény erre a szolgáltatásra. — Semmit sem bíztam a véletlenre. Annál is inkább, mivel a saját pénzem kockáz­tatom. Megkerestem a leendő bérlőket. Olyan érdeklődés mutatkozott, hogy bele mer­tem vágni ebbe az üzletbe. Bár még szerződést nem kö­töttem senkivel. — Csak tehergépkocsik meg­őrzését vállalja? — Szó sincs erről. Traktort és bármilyen munkagépet el lehet itt helyezni. Nem be­szélve a személygépkocsikról. Hiszen jó néhányan csupán hétvégeken használják az autójukat. Minél előbb sze­retném kialakítani a garázs­sort, amelyet alighanem szí­vesen használnak. — Kikkel oldja meg a Jár­gányok őrzését? — Nem nyugdíjas bácsik­kal. Egy vagyonvédelmi gmk. vállalja a telephely őrzését. S egyáltalán nem kell aggódni amiatt, hogy a kocsikat feltö­rik vagy bármit ellopnak. — Beéri ennyivel vagy van­nak további elképzelései is? — Később szeretnék létre­hozni egy komoly autóscent­rumot. Ahol az alkatrészellá­tástól kezdve, a szerviztevé­kenységen át a kocsimosásig jó néhány szolgáltatás lenne. Központi fuvarszervező irodát is működtetnék, ahová a lakosság bejelenthetné a szál­lítási igényét. Terveim között szerepel még egy műhelyko­csi — afféle sárga angyal — üzemeltetése, amely azonnal segítségére sietne a várostól távolabb lerobbanó tehergép­kocsiknak. Valószínű, hogy a Csak a dísztőr nem eladó Háromféle üzletkötés van: jó, rossz és semmilyen. Ceg­léden és környékén manapság soha nem látott mértékben Virágzik a feketepiac. A legújabbak közé tartozik Kié lesz? Elárvultán áll Albertlrsa nagy­község központjában az egykori MSZMP-pártház. Kié lesz? — kér­dezik nem kevesen, mert kihasz­nálatlan és állapota egyre csak romlik. Korábban házasságkötő teremnek szánták, de hát annak kissé nagyra méretezett és ma­napság nincs mindennap esküvő. a fegyverkereskedelem. A len­gyelek például a piacon pisz­tolyt árultak tárral együtt ezer forintért. De volt nagyobb üzlet is a Dohány utcában. A Box büfé környékén egy ideiglenesen hazánkban állomásozó testület tagja szép, újnak látszó gép­pisztolyt adott el két tárral háromezer forintért. Az eladó­nak azért a Dohány utcában nem kellett annyira a „do­hány", mintsem gondolnánk, mert díszes tőrét nem adta el. Hiába, ereklye is van a vi­lágon ... Betelt a pohár Az egyik fülledt júliusi haj­nalban az a képtelen ötlet jutott eszembe, hogy veszek egy .műanyag poharat. Kirán­duláshoz, utazáshoz célszerű, Sarlós Boldogasszony után A néhai aratókoszorúkró! Uéter-Pálig azzal tűnt ki az időjárás, hogy a fel­hők nem akartak esőt adni, azóta sem hűvösben, sem csapadékban a gazdák aligha szűkölködtek. A kánikulahó- napok elején szokatlanul sok, 17,4 mm-nyi csapadékot re­gisztráltak a ceglédiek, de ez korántsem jelentett ilyen ér­téket Tápiószőlősön vagy Mi- kebudán. Csemőről nem is szólva, amelynek a hosszú- csemői részét az utóbbi években a jégeső nagyon „megkedvelte”. Július 1-jén szinte özönvíz­szerűén hullott az égi har­mat, s csak nevében adta meg másnap is Boldogasz- szony az engedélyt az aratás­ra. Könnyű talajokon min­denképpen jól jött az eső, az árpára már nem, mert az aratás akkor is sürgető fel­adat volt, viszont a búzában még nagy kárt nem az eső, hanem a szélvihar tett. Jú­lius 3-án további 6,4 mm eső hullott, majd fokozatosan csökkent a csapadékmennyi­ség. A felmelegedések és a hirtelen lehűlések akkor és azóta folyton váltakoztak, a légkör labilitása a gyorsan mozgó frontoknak a következ­ménye. A hónap első harma­dában 33,7 mm az összes csa­padék mennyisége, vagyis ugyanennyi liter víz jutott minden négyzetméternyi fe­lületre. A Kutya csillagkép állása a kánikulai napok esélyét bizonyítja, valószínűsíti, amely azonban nem biztos. Voltak évek, amikor kiskabátban is lehetett járni július hónap­ban; most azonban még előt­te vagyunk, akár a legtöbb ember a szabadságának. Az aratási munkálatokat nagy­szerű megfigyelőképességük folytán az ürgék és a hörcsö­gök is tudják. A pocokkal együtt e három faj rendkívül aktív az idén, a hörcsögfogók legnagyobb örömére. A gépek zaja felzavarja a fácánt, a foglyot és az apró emlősöket is, aminek az öiy- vek, vércsék, héják, karva­lyok örülnek igazán. A bag­lyok is könnyebben tájéko­zódnak estefelé, a tarlón könnyebb elfogni a gyanútlan pockot, egeret. Aki régóta járja a határt, az némi változásokra figyel­het fel az utóbbi időben: a gabonatáblák színesednek, de nem az olaszbúzák visszatér­te miatt, hanem a gyomnö­vények következtében. Látva a gabona világpiaci árának alakulását, az értékesítési le­hetőséget s a hazai szükség­letet, a trend tartósnak tű­nik. Egyre kevesebb műtrá­gyát, s még inkább herbicidet használnak a gazdák, így a klasszikus gyomnövények arányának növekedése figyel­hető meg. Néhány évvel ezelőtt a ve­tési szarkaláb, a konkoly, to­vábbá a pipacs és a búzavi­rág szinte emlékkönyvek préselményeként élt már a köztudatban, most pedig szí­nesítenek. Amíg herbicidezett területen, annak szomszédsá­gában fordulnak elő, e gyomo­kat veszélyes gyógynövény­nek gyűjteni. Ennek a lehető­sége csak hagyományos pa­raszti gazdálkodásban lehet meg, ahol a vegyszerek he­lyett fogasolással védekez­nek a gyomok ellen. Mezei csokornak viszont gyűjthetők, s érdemes is azt tenni. Hol vannak azok a régi piacok, amikor aratókoszorúkat és mezei csokrokat árultak a piacon, nyári vajalma, korai sárgabarck és gumibarack társaságában? Eltűntek, mint a tarlón ka­lászt szedő gyerekek, galam­bász felnőttek és az epersze­dők. Megváltozott az életfor­ma, s mivel nem éppen most, az ismeretek is feledésbe merültek. A szérűskertek sem telnek meg az idén szalmá­val, bár ki tudja, mit hoz a jövő, teljesen elvetni nem lehet. Viszont annak halaszthatat­lanul tényleg most van az ideje, hogy a szalmát az utolsó szálig betakarítsák, mert a hígtrágyás istállózás nem tartható és tűrhető to­vább. Olyan környezeti prob­lémák jelentek meg, amely mögött a bűnös is meglelhe­tő; s arról sem sok szó esett, hogy állatok életformáját any- nyira megváltoztatják, ami súlyos végtagbetegségek, kö­römproblémák okozói lehet­nek. Az idegi problémákról nem is beszélve. 'T'alán még most csak óhaj, •*- nem valóság, a fokozott mezei fegyelem folytán a tarlók beforgatása sem lesz olyan sietős, akkor pedig a méhészek örülhetnek igazán, a legjobb mézelő virágok egyikét, a tarlóvirágot kap­hatják vissza. Frázisnak tű­nik, de valóban minden do­lognak két oldala van, most a Sarlós Boldogasszony utáni hetet erről az oldalról mu­tattuk be. Surányi Dezső hiszen nem törik össze. Még fogmosó pohárnak is elkép­zelhető. Túlságosan magasra tettem a mércét. Mindegy, hogy zöld legyen vagy sárga, karcsú vagy öblös, kicsi vagy nagy, füles vagy fületlen, csu­pán egy a kívánságom: ne legyen lyykas ... Az elhatá­rozást tett követte. Felkeres­tem a ceglédi Kossuth Ferenc utcában a háztartási-vegyi szaküzlet. Volt sokféle po­hár, de műanyagból készült egy sem. Tehát poharat nem kaptam, csak egy tanácsot: próbáljam meg a közeli vas­edény boltban. Szót fogadtam. — Milyen pohár kell? — kérdezték. — Műanyag. — Eldobható? — Nem. Ha már megve­szem, nem akarom eldobni. — Másfajta pedig nincs. Harmadszorra a Rákóczi úti háztartási-vegyiáru bolt­ban kísérleteztem. Az eladó úgy emlékezett, hogy tegnap még volt egy műanyag poha­ruk. Kiderült, hogy már nincs. Tovább nem kísérleteztem. Elvégre három üzletben is ki- kosaraztak, pardon, kipoha- raztak. Elgondolkoztam. Va­jon miért nem lehet kapni ily egyszerű használati cikkei? Néhány ok eszembe jutott: mert a műanyag nem bom­lik le, mert nincs alapanyag, mert nem rendel a bolt, mert nem szállít a szállító, mert viszonylag olcsó, mert nem tö­rik, mint az üveg és a porce­lán, mert... itt abbahagytam. Betelt a pohár ... Halálos ütközés Súlyos közlekedési baleset tör­tént a közelmúltban Cegléden, a Széchenyi út és a Kossuth Fe­renc út kereszteződésében. Két tűzoltóautó megkülönböztető jel­zést használva behajtott a piros­ba és az egyik összeütközött a T. István ceglédi lakos által ve­zetett Trabant személygépkocsi­val. A gépkocsi kigyulladt. A ben­ne ülő 72 éves Kakuk János kun­szentmártoni lakost égési és bel­ső sérülésekkel szállították a vá­rosi kórházba, ahol sérüléseibe hamarosan belehalt. A baleset körülményeit, a felelősség kér­dését a rendőrség vizsgálja. fuvarozók örülnének annak is, hogyha itt megfürödhet- nének. Remélem, erre sem kell sokáig várni. Végül akár egy üzletsort is kialakíthat­nánk ezen a fertályon, ameny- nyiben lennének válalkozó- partnerek. — Amit elmondott, az na­gyon szépen hangzik. Mikor valósul meg mindebből vala­mi? — Természetesen ez nem álmodozás, hanem egy hosz- szú távú elképzelés. A tanács­csal történt megállapodásom szerint augusztus elsejére kell elkészülnie a kerítésnek, hogy a terület a fuvarozók rendel­kezésére álljon. S a többit fokozatosan szeretném meg­valósítani. F. F. Kedden feláron ki első húsáruházban Három hónapja nyílt meg a ceglédi Kossuth Ferenc utcá­ban a város első húsáruháza, melyet közösen üzemeltet a Penomah és az Opál Keres­kedelmi Rt. Módos Sándorné üzletvezető-helyettes elmon­dotta, hogy a körülmények­hez képest elégedettek a ha­vi 2—2,5 millió forintos for­galommal. Elvégre be kell vezetni a boltot a vásárlói köztudatba, kezdetben parkí- rozási gondok is voltak, a legutóbbi három hétben pe­dig Cegléden szünetelt a mar­ha- és sertésvágás. Kedvelt a keddenként! akció, amikor egy-egy terméket féláron kí­nálnak. Testnevelőből tengerbiológus Közkincs lesz a gyűjtemény Az elmúlt év végén települt haza az NSZK-beli Neu-Ulm- ból Hollóssy János egykori ócsai testnevelő tanár, aki 1956-os nemzetőri szerepéért volt kénytelen külföldre tá­vozni. A tenger iránti vágy gyermekkora óta élt benne, és az NSZK-ban tengerbiológus­sá képezte ki magát. A világ nagy vizeit 94 expedíció so­rán járta be és a tenger mé­lyének lakóiból páratlan gyűj­teményt hozott össze. Bálná­kat, cápákat, kagylókat, me­dúzákat és sok más tengeri élőlényt. Hollóssy János gyűjtemé­nyét — melynek értéke mint­egy ötmillió márka — nyolc kamion hozta haza. Nagy Gá­borban, az albertirsai Sza­badság Termelőszövetkezet el­nökében ideális támogatóra talált. A sok féltett kincset egy elhagyatott szarvasmarha­istállóban, megfelelő bizton­sági intézkedések mellett he­lyezték el. Még bérleti díjat sem kérnek érte. Hollóssy úr a közös gazdaságtól több mint 10 hektár földet vett, illetve bérelt, ahol egy szuperbirto­kot alakít ki. Emellett rendkí­vül izgatja, hogy . mi lesz a mélytengeri gyűjtemény sor­sa. Budapesten szeretné a nagyközönség elé tárni, lét­rehozva a Magyar Tengeri Múzeumot. Több tárgyalás után úgy tűnik, hogy a gyűjtemény há­nyatott sorsa nyugvópontra jut. A napokban ugyanis Al- bertirsán járt dr. Szijj József, a Fővárosi Állat- és Növény­kert főigazgatója és a Fővá­rosi Tanács három képviselői­je. A tárgyalások során szó­beli szándéknyilatkozatot fo­gadtak el, melyet hamarosan írásbeli szerződésben rögzí­tenek. A gyűjtemény számára az állatkertben helyet ad a Fő­városi Tanács, a nagyközön­ség tehát megtekintheti. A Szabadság Termelőszövetkezet anyagi közreműködéssel vál­lalkozik a gyűjtemény mielőb­bi közkinccsé tételére. Ezért az érintettek augusztus 10—20. között megtekintik a hely­színt és megegyeznek a leg­sürgősebb teendőkben. Ehhez négyoldalú szerződést kötnek és kezdődhet a kivitelezés. (r. i.) Hollóssy János Ncu-UImban csikósruhában egy magyaros fogadáson

Next

/
Oldalképek
Tartalom