Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-14 / 164. szám
1990. JÚLIUS 14., SZOMBAT Mártim 9 LOSONCI LILLA: SZENTENDREI RÉSZLET LOSONCI CILLA: A RÁCKEVÉI SZERB TEMPLOM LOSONCI LILLA: ZSAMBÉK ŰRTÖLTŐ ŰRCSATORNÁK Szólhat színházakban gong, csilloghat kristálycsillár a kultúrpalotákban, a községek, falvak jó részében az egyetlen kulturális esemény, amikor éjszaka részegek danásznak az utcán. Pedig valaha színesebb kulturális életet élt a vidék is: eleink, akik nem a hasukkal gondolkodtak, a szűkebb betevő ellenére is fölkerekedtek vasárnaponként, olvasókörökbe, színjátszókörökbe igyekeztek. E művelődési lehetőségek nemegyszer a községekben található pártok vonzáskörében helyezkedtek el. Elképzelhető, hogy a többpártrendszer feléledésével új életre kelnek a helyi, községekbéli amatőr művészkörök is. Egyáltalán: az új pártok betöltenek-e valamicskét az évtizedek óta tapasztalható kulturális űrből? Legharsányabban a Szabad Demokraták Szövetsége hirdeti majálisait, juniálisait a megyében. Ezek a szórakozást, kikapcsolódást Ígérő programok igen sikeresek, de csak alkalomszerűek: arra, hogy megpezsdítse a vidék kulturális életét, nem alkalmasak. Nagyobb a mozgolódás viszont a kisgazdák háza táján. Megyei szervezetük főtitkára, Izsó Mihály éppen most fejezte be egy körlevél postázását, melyben arra buzdítja a helyi kisgazdaszerveket, hogy alakítsanak minden községben nyugdíjasköröket. Ezekben hetente egyszer-egyszer jöhetnének össze a település idős emberei. Nyugdíjosztás napján talán lesz pénzük meginni ott egy-két pohár bort, sokadikán pedig ingyen olvasgathatják a számukra összegyűjtött újságokat. Mindez persze, aligha képes betölteni azt az űrt, amit a hajdani kulturális körök erőszakos felszámolása, nemegyszer a községi könyvtárak elégetése, s az azok helyébe lépő, kocsmává süllyedt művelődési otthonok okoztak a községek életében. A fiatalok jelenleg főként videokazettákon, s az űrcsatornákon keresik a szórakozást. Kérdés, megtalálják-e. szponzorálásra nem lehet számítani. A Filharmóniát az állam finanszírozza. Egyedüli megoldásnak azt látom, hogyha lényegesen megnövelik ezt a támogatást. i □ Az utóbbi években a Pest Megyei Tanács díszudvara is nyári koncert- hellyé lépett elő. Milyen tapasztalatokat szereztek itt? — Szép hely, kellemes környezet a muzsika számára. Több koncertet azonban azért nem tervezünk oda, mert Budapesten nagy a konkurencia. Azonkívül a díszudvarnak van egy baja, hogy a Belvárosban van. Sűrűn lakott, zajos környék, ahová a zeneszeretők csak akkor mennek, ha nagyon vonzó programot találnak. Annyit tudok, hogy a kollégák keresnek még a megyében helyet, bár anyagi lehetőségeink igen korlátozottak. □ Ez a második nyár, hogy a díszudvarban megyei együttesek is szerepelnek. De miért nem többen? — Nehéz kérdés! Ml hivatásos előadóművészeket foglalkoztatunk. A közönség általában a legszínvonalasabbakat akarja hallani. □ A nem hivatásos együttesek közt is akad magas színvonalú! — Minden tiszteletünk az amatőr együtteseké, de nem a mi profilunk! Egyébként vidéki ifjúsági hangversenyeinkre meghívtunk néhányat, így többek között a Musica Humánét Vácról, vagy a szentendrei kamarazenekart. A fiatal közösség szeretettel fogadta őket, és valóban sikeres koncertek voltak ezek. Pest megyével egyébként azért tettünk kivételt, mert ez konkrét kérés volt. □ De ha önök nem foglalkoztatják, a közönség sem ismeri meg a színvonalas zenekarokat?! — Én magam is kórusvezető vagyok. Tudom azt, hogy mindenki a számára legmegfelelőbb közegben érzi jól magát. Ezeknek_az együtteseknek is kialakult à megfelelő mozgásterük ... Ám valószínűleg csak addig, amíg valakiknek eszükbe nem jut a színvonalas amatőrökből megfelelő konkurenciát teremteni. V. A. Kezdődött pedig.il Kezdődött? így utólag nézvést úgy tűnik, hogy tulajdonképpen a szentendreieknek mindig is volt gondjuk a Teátrummal. Eleinte azért, hogy fölfelé ívelő útján segítsék. Amikor aztán, tíz esztendő múltán — úgymond — működési zavarok keletkeztek, akkor pedig — amiatt. Tény, hogy a hatszáz személyre szabott Teátrum semmikor sem tudta eltartani önmagát, evégett növelni kellett a férőhelyek számát. Fő téri komédia sok felvonásban Tizennyolcezer a kalapban Minta daliás időkben Ezenközben az történt, hogy fiatal színészek keresték meg a városi tanács művelődési osztályát. Együtt végeztek néhány évvel ezelőtt, s jóbarátok maradtak. Saját kedvtelésükre alakítottak egy társulatot, s szívesen előadnának egy vásári komédiát a Fő téren. Ügy gondolta a tanács, hogy áldoz erre a rendezvényre. Természetesen, miután áttanulmányozták a szövegkönyvet és a szinopszist. Hiszen érzékenyek a műsorpolitikára. A Komédi franc ez? vásári komédia nagy sikert aratott. Belépőjegy ugyan nem volt, de, mint hajdan — azokban a kezdeti daliás időkben — kalapoztak, perselyez- tek. Tizennyolcezer forint jött össze a jókedvű közönségtől. Akik a hajdani szokásokhoz híven állva, sétálgatva szemlélték a produkciót. Míg az illetékesek vitáznak, a közönség tapsol. Most már csak az érdekelne, miért van, hogy két fél közül a harmadik dönt? Vennes Aranka Imigyen készült az a bizonyos tribün, amelyen hétszáz néző foglalhatott helyet, s amely mindmáig tartó bonyodalmakat kavart. Igaz ugyan, hogy valamivel több bevételre tettek szert, de a műsorpolitika már nem volt ínyére a helybelieknek, ők ebbe csak 1973-ig szólhattak bele, amíg városi intézmény volt. Bár a végszóra később is meghívták őket! Amikor a megye vette kezébe a Teátrum sorsát — gazdasági kényszerből —, egyre alacsonyabbra került a színvonal. Bújj, bújj, zöld ág A szentendreiek ekkor már kifogásokat kerestek, hiszen volt is némi igazság abban, hogy nem mindegyik darab illett a városi polgári színjátszás — dokumentálhatóan nyolc évtizedes — hagyományaihoz. Egyik-másik műről pedig kiderült, hogy idegen e miliőtől. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyre többen kerülték a Fő teret, mert nem akartak bukdácsolni — a tévériportfilm szerint — bújj, bújj, zöld ágat játszani. Ennek pedig a környékbeli kereskedők látták kárát. Mindez azonban csak töredéke azoknak az igazságoknak, amelyeket az egymással szembe került városi, és megyei tanács illetékesei hangoztattak. Ennek végeredménye lett az, hogy a múlt esztendőben már nem volt Teátrum Szentendrén. Annyi bizonyos, hogy amikor a kedélyek egy kicsit lecsillapodtak, békessé- ges egyezkedésbe kezdtek. Alighanem mindkét fél belátta: a Teátrum nem Teátrum Szentendre nélkül — Szentendre sem igazán Szentendre Teátrum nélkül. Hiszen az első Fő téri játékok óta immáron huszon- egynéhány esztendő telt el. S a közönség igencsak hozzászokott az estek hangulataihoz. Mindezek vezettek a tárgyaláshoz. Az idén márciusban sor került egy — akkor mindent eldöntőnek látszó — megbeszélésre. Egyszer nem elég? Szentendre kijelentette, hogy 6 nem is mondott le a Teátrumról, így tehát vissza nem kérheti, de a tribün továbbra sem kell. Múlt év tavaszán pályázatot írtak ki. új helyszínekre, s a nyertes terv ekkor ismét szóba került. Igaz, a megyei tanács további kidolgozást javasolt, s felvetette: adja a város írásba igényét. Megegyeztek, hogy a városi tanács üléséről készült jegyzőkönyv határozatát elfogadja a megye — dokumentumként. A Szentendrei Teátrum helyzetével foglalkozó ülés jegyzőkönyvét és a határozatot annak rendje-módja szerint megküldték a megyeházára. Nem megyek bele részletekbe, mert nem jártam utána, miért is kellett ezt nekik kétszer megtenni? Igaz, közben múlt az idő. A szentendreiek nem nyugtalankodtak, várták, mikor hívják meg őket a határozatot hozó megyei tanácsülésre. E hét közepén azonban megtudták: várhatnak tovább. Ugyanis a megyei tanács szintén kidolgoztat egy javaslatot. De hogy ez mikorra készül el, annak határideje számukra sem ismeretes. Vácrátóttól a díszudvarig GllMI NÉZŐTÉRREL IS RÁFIZETÉS Vácrátótról alighanem a botanikus kert jut eszébe mindannyiunknak. Szép számmal akadtak olyanok, akik ehhez még egy fogalmat kapcsolnak: hangverseny. Kevés ilyen hely van az országban, ahol szabadtéren komolyzenei koncerteket tarthatnak. Budapest vonzáskörzetében mindössze kettő. Az egyik Martonvásár, ahol Beetho- ven-muzsika csendül fel nyaranta. A másik: Vác- rátót, ahová Mozart és a klasszikusok illenek leginkább. Néha-néha barokk mű, s egy-egy kisebb oratórium is megszólal az arborétum különleges fái közt. öt esztendő óta nagyobb rendszerességgel, új formában rendezi meg ezeket a hangversenyeket az Országos Filharmónia. Színvonalas, vonzó műsorokkal és nagy nevekkel csalogatja a közönséget. Az idén például a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Virtuózok lépnek fel. Vajon megéri-e a Filharmóniának? — kérdeztük a szakembertől, lgric György csoportvezetőtől. — A világon mindenütt ráfizetéses a komolyzene — magyarázta lgric György. — Ez nálunk sokkal fokozottabban érvényes, mert mi a nyugáti árakhoz képest olcsóbban adjuk a jegyeket. Számunkra azonban ez megszokott dolog. Nem az a feladatunk ugyanis, hogy nyereséget termeljünk. Hanem, hogy a közönség komolyzenei igényét kielégítsük. Vác- rátóton például négyszáz nézővel számolunk, bár ott gumi nézőtér van — vagyis tetszés szerint bővíthető. Mégis a bevétel csak töredéke a ráfordításnak. □ Miként lehetne elérni, hogy e rendezvények önfenntartók legyenek? — A nyári szabadtéri koncertek általában a nagyobb idegenforgalmat lebonyolító helyeken rendezik meg. Ezért az Országos Idegenforgalmi Hivatal ad anyagi segítséget. Magyarországon jelentős
