Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-11 / 161. szám

4 faro 1990. JÜLIUS 11., SZERDA Erdélyi fiatalok a GATE-n Szeptembertől 25 Csíkszere­dái fiatal kezdheti meg tanul­mányait a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen. A képzés, illetve az itt-tartózkodás költ­ségeit a másfélmillió fo­rintos, Gödöllő városa által a célra életre hívott alapít­ványból fedezik. Gödöllő és Csíkszereda ugyanis testvér- város, s mivel külföldi állam­polgárok számára a szabályo­zók nem teszik lehetővé ösz­töndíj odaítélését, ezt az át­hidaló megoldást választották az erdélyi város tehetséges fiataljai magyar nyelvű agrár­képzésének támogatására. Az alapítványhoz a város üzemei adták össze a pénzt, ám más helyekről, elsősorban mező- gazdasági üzemektől is várnak további hozzájárulást. Az egyetem más környező országbeli magyar anyanyelvű fiataloknak is kedvezményes tanulási lehetőséget nyújt, ám az elhelyezés költségeit ezek­nek a fiataloknak maguknak kell fedezniük. Az eddigi je­lentkezések szerint öt kárpát­aljai és egy bácskai hallgató kezdi meg az idén tanulmá­nyait a gödöllői egyetemen. KelUe country-pop zene? Helyben jár a Folt Fótom a gyermekvárosban nyolc zenész és három techni­kus Folt együttese fiatalos len­dülettel képviseli a hazai country-pop zenét. Hallhattuk már őket a rádióban és szere­peltek a televízióban is. Voltak listavezető dalaik, és készült egy kislemezük. Több tízezres tömeg előtt játszottak a Petőfi Csarnokban, és a kü­lönböző fesztiválokon. Székely István középiskolai tanárral a zenekar vezetőjével beszélget­tünk. □ Nagy jövőt jósoltak ennek a lelkes fiatalokból álló zenekarnak. Hol tarta­nak most? — A gyermekváros autóbu­szával turnéztunk. Évi 40-50 koncertünk és fellépésünk is volt. Amikor már kezdtek megismerni minket, tönkre­ment a gyermekváros autóbu­sza. Most nem tudunk mivel kimozdulni. Azóta is rendsze-- résén próbálunk, zeneileg érez­hető a fejlődés, de lehetőségek híján már három éve hely­ben járunk. A felvett dalainkat gyakran játssza a rádió, mert minden korosztály számára hordoznak üzenetet. Ezek: a Chaplin, az Add hát a kezed, a Trabant, a Modern Rómeó, meg a Bár­sony éj. Üjabb zenekari közös szerzeményünk a Cápa, mely­ben a country-popba a dzsessz néhány eleme is keveredik. Napjainkban különösen aktuá­lis témát dolgoz föl az Ez nem vadnyugat című másik dalunk. □ Hallottuk, hogy készül egy újabb kislemezük. — Egy magánkiadó, a Vidi- fon Kft. akart velünk lemezt készíteni, de visszalépett. □ Más kiadónál nem próbálkoztak? — Már nincs annyi ener­giám, hogy a tanítás, a zene­kari próbák után még szerve­zéssel is foglalkozzam. Hiány­zik egy menedzser,' aki az egé­szet mozgatni tudná. Ha ez meglenne és ha Csáky László, a gyermekváros új igazgatója is beváltaná ígéretét, mely sze­rint hamarosan lesz szállító- eszközünk, akkor talán sike­rülne elrugaszkodnunk a je­lenlegi holtpontról. Panyi Mária JOBB IDŐKRE VÁRVA V itatkozni tudunk — dönteni nem Még mindig adósak va­gyunk. S amint azt az el­következendő esztendők ígérik — azok is maradunk. Nos, nem az ország külföldi tartozásaira gondolok! Egé­szen más jellegű elmaradás terhel bennünket... Mindez akkor jutott eszem­be, amikor geológus tudósok és kutatók sereglettek össze egy tanácskozásra az ország különböző részeiből. Amikor a kívülálló elképedve hallgatta: miként segíthetik egymást a kőtannal és a régészettel fog­lalkozók! A viszonylag új tu­dományág művelői — a mér­nök-geológusok — a kőanya­gok elemzésével sok használ­ható adatot tudnak szolgáltat­ni. Például azt, honnan szár­mazik, melyik korban építkez­tek arról a lelőhelyről. Hová lett a pénz? Hogy mindennek mekkora jelentősége van, azt a szakem­berek érzékelik a legjobban. Ez jól megmutatkozott e ta­nácskozáson, amelynek kezde­ményezője a Mátyás Király Múzeum volt. A helyszíne ter­mészetesen — Visegrád. Egyik programként szerepelt a romterület megtekintése. Ez a másfél órásra tervezett lá­togatás azonban jócskán elhú­zódott. Nemcsak azért, mert a geológusoknak, a régészek­nek és műemlékeseknek igen sok mondanivalójuk akadt egymás számára; hanem azért is, mert a feltárások gyakorta szolgálnak újdonságokkal nap­jainkban. És most eljutottunk oda, ahonnan elindultunk: a kuta­tásokhoz, helyreállításokhoz. A királyi palota, az alsóvár és a fellegvár sokáig mostohán ke­zelt terület volt. A múlt szá­zad 70-es éveiben Schulek Frigyes kezdte vallatni a föl­det, majd Schulek János pró­bált minél többet megtudni a hajdan oly virágzó élet tárgyi emlékeiről. Negyven évvel ez­előtt létrejött a múzeum mint intézmény. Igazi épülete azon­ban mind a mai napig nincs. Azt már nem tudni, mi történt azzal az összeggel, amelyet a múzeum emelésére szántak húsz évvel ezelőtt. Tulajdonképpen ez az egyik adósságunk. Az utóbbi három évtizedben egyre több feltá­rásra kerül sor, egyre szapo­rodnak a szépen faragott, tit­kokat rejtő kőtöredékek. Csur­ran-csöppen a helyreállítások­ra is, így kialakult a műemlé­ki együttes romterülete. A leletek azonban raktárban sorakoznak. Várva a jobb időkre, amikor államunknak telik majd legalább egy meg­felelő bemutatóhely létesítésé­re. Ez az újabb adósság. Még mindig marad azonban tartozásunk. Most nem arra gondolok, hogy a vízi erőmű leállításával levegőben lóg az ezzel kapcsolatos kutatások anyagi fedezete. Azt sem ro­vom fel senkinek, hogy a fel­tárt emlékeket, tárgyakat — az összes többivel együtt — nincs hol elhelyezni. Arról ál­modni sem merek, hogy a mű­vészettörténészek, régészek ál­tal összeállított szerkezeteket régi helyükre vissza tegyék ! . Hiszen akkor ott lenne a kö­vetkező talány: hogyan óvjuk meg? Azt csak kitérőként említem, hogy a kerengő fe­letti boltozat szigetelését mindeddig nem sikerült építő­iparunknak tökéletesen megol­dani. Már csak azért sem aka­rok erről elmélkedni, mert óhatatlan, hogy el ne jussak emlékeink lassú elenyészéséig. Fölösleges lenne számon kérni azt is, hogy a várprog­ram hajdani elképzelései miért nem valósultak meg. Azonban annak ellenére, hogy hatvá- nyozódnak a hiányosságok, mégis sok eredményt tudnak felmutatni a múzeum munka­társai. Aligha vetélkedhetnek A hivatásos honi műemlék­védők — igazodva a nemzet­közi normákhoz, megalakítot­ták a Nemzeti Örökség Bizott­ságot. Harminchárom jeles in­tézmény harminchárom — ér­demei alapján felkért — „ki­váló személyisége arra szövet­kezett, hogy nemzetünk ki­emelkedő emlékeit különleges társadalmi védettség alá he­lyezi, így óva meg attól, hogy idegen kezekbe kerüljön, mél­tatlan célokra használják fel, illetve, hogy elpusztuljon”. Ekként fogalmazta meg fel­adatát alakuló ülésén a bizott­ság. Hosszú listáról kellett válo­gatniuk: mit tekintsünk nem­zeti örökségünknek? Nem volt könnyű dolgunk, hiszen ezek között olyan védett együtte­sek is szerepeltek, amelyek már világörökségnek számíta­nak. Mégpedig az ICOMOS — a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Taná­csa — határozata alapján. Annyi bizonyos, hogy például a budai várnegyeddel vagy a hollókői ófaluval és várral aligha vetekedhet Visegrád. E középkori királyi város nevét ugyanis hiába kerestem a felsorolásban. De hát miért nincs közöttük? Hiszen Ma­gyarország történelmének leg­jelentősebb emlékeihez tarto­zik! ű Nfcmzeti örökségünk Annyit sikerült megtud­nunk, hogy egyelőre csak terü­letekkel foglalkoznak. Vi­segrád azonban nem tekinthe­tő összefüggő területnek. A műemlékes szakemberek több­féle rendezési tervvel próbál­koztak. Ezek azonban egyszer a felettes minisztérium nem­tetszését, másszor pedig a he­lyi tanács rosszallását váltot­ták ki. Minden bizonnyal meg­alapozott volt az érvelésük, ha az előterjesztők visszakoztak. Ám a feltétel továbbra is az maradt, hogy egységesen vé­dett legyen ez a terület, ame­lyet nemzeti örökséggé minő­sítenek. Mi azonban egyetlen nemzeti örökségünkben mu­tatkozunk egységesnek: vitat­kozunk és nem döntünk. Majd az idő — helyettünk?! Vennes Aranka Postabontásai VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 A legszebb napom lenne Közismert, hogy a millenni­um évében felavatott kis föld­alatti első díszkocsijában Fe­renc József király, és szép fe­lesége, Erzsébet királyné uta­zott elsőként. Azóta igen sok víz lefolyt a Dunán, de amit a minap lát­tam a Széchenyi fürdő felé ro­bogó szerelvényen, azt talán a királyi házaspár is megköny- nyezné, ha élne. Két kocsiban minden bőrülés fel volt szag­gatva, a borítólemezek betör­ve, néhol a világítótestek sem maradtak épségben. Egyszó­val a vandalizmusnak olyan képe tárult elém, amit mind a hazai, mind a külföldi embe­rek fejcsóválva, magukba foj­tott haraggal konstatáltak. Néhány év múlva főváro­sunk Béccsel összefogva kíván­ja megrendezni a világkiállí­tást. Még az a szerencse, hogy addig van időnk megreguláz- ni e vandál sereget, megszi­lárdítani a közbiztonságot, és a rend őreit újjászervezve, megbízni megfelelő feladatok­kal. Mert ha ez nem így lesz, elrettentő példákkal fog szol­gálni e nagyszerű parádé, és meglesz a véleménye rólunk a világnak. Vajon mikor jön el az a nap, amikor nem kell szégyen­keznünk a külföldiek előtt a MÁV-, a HÉV- és a BKV-vo- nalak állomásain és szerelvé­nyein, amikor félelem nélkül térhetünk haza az erdők és parkok rejtett, avagy ismert útjain? Fogyó életemnek leg- szebbik napja lenne, ha ezt megérhetném. Sík István Gödöllő listes erre lehetőség A férjem majd egy éve tel­jesen lebénult, a lakásomon ápolom, pedig magam is rok­kantnyugdíjas vagyok. Idén kaptuk meg a teljes rokkan- tosítás papírjait, és nyugdíj- emelést is, mégpedig ' vissza­menőleg. Valamelyik újságban azt ol­vastam, hogy a 100 százalékos rokkant mentesül a tévédíj- befizetés alól. Bementem hát a postahivatal főnökéhez, aki igazat adott nekem. Kérte az orvosi igazolást és az utolsó befizetési csekket, de ekkor ott termett egy hölgy, aki kö­zölte, hogy a postás már sze­di a díjat, még köteles vagyok É * ..................... m mm- PSÊ A helyszín Visegrád fizetni, amíg az ügy elintéző­dik. Ha jogosan és szépen ké­rek valamit, még meddig szó­rakozhatnak velem? I. S.-né Aszód ★ Az aszódi postahivatal vezetőhe­lyettese, Csitári Imréné elmondta, hogy pont ö volt az a hölgy, aki ott termett. De egészen másról volt szó. ö az mondta a hölgy­nek, hogy a tévé-előfizetést való­színűleg elengedik, de azt ne na­gyon várja, hogy visszamenőleg — a rokkantosítás megállapításáig — visszafizetnék. Mert az nem szo­kás. Az eljárás egyébként a kö­vetkező : a társadalombiztosítási papírokhoz csatolni kell egy pár soros kérelmet, és azt az illetékes postaigazgatósághoz beküldeni. Ugyanis ott van ilyen engedélyez­tetés. Mint általában, most is pár nap alatt megérkezett a válasz arról, hogy a díjmentességet enegedélye- zik, de a visszamenőleges térítésre nincs lehetőség. Noé bárká[a Pomázon ? A tisztelt pomázi lakosok és a tanács bizonyára sokat fog gondolkodni az itt leírtakon. Ám olyasmi rejtőzhet a falu határában, amire Pomáz népe méltán lehetne büszke. Én már az iskolában a tör­ténelem és régészet hódolója voltam, s az vagyok ma is. Derékfájósan, szívbetegen, 66 évesen küzdők a tiszta igaz­ságért és a tudásért. Az egy­kor tanultakat régi könyvek és ősi iratok alapján egészítem ki. Nos, bizonyos papírok azt látszanak igazolni, hogy Noé bárkája a mai Kő-hegyen fe- neklett meg a vízözön vége- felé. Néhány idős ember ta­lán még szóban is hallotta ezt a legendát. Most és ezúton kérem azo­kat az idős embereket, akik hallottak már valamit erről, vagy akik tudják, hogy egykor milyen építmények álltak itt, s hogy milyen vizek folytak erre. azok valahogy, jelent­kezzenek nálam. Ha régi raj­zokat, fényképeket kapnék kölcsönbe, azt nagyon szépen megköszönném. Fénymásoltat­nám, és ígérem, visszaadom. Aki csak akar és tud, segít­sen, hogy valóban föl tudjam dolgozni ezt a legendát. Zólyomi István 2013 Pomáz Hősök tere 10. Eskethet egy vácüleff ? A következő levél ugyan névtelen, de olyan dolgokat közöl, amelyek sok embert foglalkoztatnak. Olvasom az újságban, hogy bíróság fogja felelősségre von­ni a gyömröi szociális otthon vámszedőit. És nem fér a fe­jembe, hogyan lehet valaki vádlott és emellett anyakönyv­vezető, a Magyar Köztársaság nevében. Nemrégiben körülbelül két­száz ember volt egy szombati esküvőn Üllőn. Közülük lega­lább a fele — de inkább több — mélységesen' fel volt hábo­rodva. hogy Hidasi Pálné még most is erkölcsi prédikációt tart a fiataloknak. Vajon a viselt dolgairól nem tudnak a tanácsnál? Ugyan a fél falu beszél azokról, de nyíltan senki sem meri kimon­dani az igazságot. Mert Hidasi­né becsületsértési perrel fe- nyegetődzött, amint megtudta, hogy valaki beszélt róla. Kérem, nézzék el nekem, hogy nem írom alá a levelet, de Üllő nem is annyira nagy­község. ★ Az Üllői Tanács vb-titkára, Dan- ka Ferenc tudja, hogy anyakimyv- vezetöjük büntetőeljárás alatt áll mint harmadrendű vádlott. Való­színűleg kora ősszel lesz a tárgya­lás, ahol kiderül, hogy Hidasmó mennyiben bűnös, sőt vétkezett-e egyáltalán. Ellene egyébként mun­kahelyi fegyelmi eljárás is folya­matban van, egyelőre felfüggeszt­ve, várva a bírósági Ítéletet. Az érvényes jogszabályok szerint a dolgozót legfeljebb egy hónapig lehet felfüggeszteni az állásából, ennek azonban nincs sok értel­me. A munkáltató, ez esetben a tanács, betartotta a törvényes ke­reteket. Csak erkölcsileg lehet ki­fogásolni, hogy a bírósági ítéletig — ami csak esetlegesen elítélő — Hidasiné esket. S hogy valaki bű­nös, avagy sem, az csak a tárgya­láson derül ki. vádak alapján, amelyek akár alaptalannak is bi­zonyulhatnak. igazságtalan lenne egy embert meghurcolni. izekre ma is van igény Senki sem tudja pontosan, hány turista keresi fel na­ponta Pomázt, ezt a Pilis hegység lábánál fekvő, termé­szeti szépségekben oly gazdag községet. A látogatókat, külö­nösen hétvégeken, bizonyosan csak tízezrekben lehet szá­molni. A kirándulók között sokan vannak olyanok, akik szíve­sen vásárolnának emléktár­gyakat, ismertetőket, és szí­vesen küldenének ismerőseik­nek Pomázt, vagy a környé­ket ábrázoló képeslapot. Saj­nos ilyeneket nem árusítanak. Pedig a községben bőven akad képeslapra kívánkozó műem­lék, ilyen jellegű épület, tárgy vagy utcarészlet, de megörö­kítésre méltó a panoráma is. Hajdan a HÉV-állomáson kü­lön árus kínálta ezt a por­tékát. Kapható volt itt séta­botra verhető emlékszög, tér­kép, fénykép, képeslap és bé­lyeg, Pomáz középkori emlé­keit ismertető kiadvány (dr. Erdélyi István munkája) stb. Az úgynevezett Marci-boltban (Borszéki Márton volt a bolt­vezető) olyan választékban kínálták a képeslapokat, hogy azt bármely üdülőhely meg­irigyelhetné. Igény ma is van ezekre, ta­lán üzletnek sem lenne rossz. Érdemes ezen elgondolkozni. Balogh Gyula Pomáz Még jó a. levegő A millennium éve tiszteleté­re a fővárosból kapott geszte­nyecsemeték felhasználásával, a falu polgárai és gazdái tár­sadalmi összefogással egykor parkot telepítettek a község föútjának házsorai közé. Nem­csak a szépség érdekében, egyéb áldásos szerepre is szá­mítva. A fák megöregedtek, de a kiszáradtakat rendszeresen el­távolították, és pótolták új csemetékkel. Elmondható, hogy jó a levegő, a közérzet ezen a környéken még azok után is, hogy mentesítő bala­toni útvonallá vált az egyik szomszédos útszakasz. Egy-egy forgalmasabb időpontban, munkaszüneti napokon kocsi kocsit ér. Egyébként a park egyben játszótér is, ezért a közútra jó lenne erre figyel­meztető táblát helyezni. Mert egyesek autópályának nézik ezt az utat. A községben több helyen megoldható a növényesítés. Környezeti, egészségügyi szem­pontok alapján nyugodtan mondhatom — egyenesen szükséges lenne! Padányi Lajos Budakeszi Hl# képvisel a képviselő Nagyon nem tetszik, hogy az általunk megválasztott kép­viselők meg akarnak fosztani minket az elnökválasztás jo­gától! Nyilvánvaló, hogy eb­ben az ügyben nekik más az érdekük! Érdekellentét esetén pedig már nem képviselő a képviselő, mivel csak a saját érdekeit képviseli.. . Ebben az ügyben tehát nem nekik, hanem az Alkotmány- bíróságnak kell dönteni, s az már döntött: a mi javunkra. Késő Gézáné Érd

Next

/
Oldalképek
Tartalom