Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

1990. JÚLIUS 2„ HÉTFŐ 5 db Telt ház a gödi bölcsődében Az idei tanév végén a me­gye számos településén adtak tájékoztatót nevelő-oktató munkájukról a bölcsődék és az óvodák vezetői. Gödön, az 1. számit óvodá­ban az elmúlt esztendőben tíz csoportban, 178 helyre 238 gyermeket vettek fel. Az ok­tatási törvény a gyermekcso­portok létszámát 20 főben ál­lapította meg. Ebben az intéz­ményben, a szűkös, nem óvo­dai célra épült helyiségekben átlagosan 24 gyermek került egv-egy kisebb közösségbe. Feszler Gézáné, óvodaveze­A Borsodi Sörgyár vecsési rész­lege jó megjelenésű, 30 év alatti — saját gépkocsival és jogosítvány­nyal. valamint középfokú keres­kedelmi végzettséggel rendelkező — aktív nő vagy férfi jelentkezését várja. írásbeli ajánlatokat kér­nénk az anyagi igények meeielölé- sével Borsodi Sörgyár 2220 Vecsés, Új ecseri út Pí. 10. címre. À MÁV Körzeti Uzemfőnöksége Rákosrendező (Bp.. XIV., Teleki Blanka u. 19—21. Tel.: 140-2943) fel­vesz 18. életévüket betöltött, álta­lános iskolai végzettséggel rendel­kező. orvosilag alkalmas férfiakat az alábbi munkakörökbe : kocsi­rendező (nettó 15—16 000 Ft/bó). sa- rus (nettó: 16—18 006 Ft/nó). A ki­képzési idő hat hét. Ennek idejére 7300 Ft/hó alapbért (átképzési tá­mogatást) biztosítanak. Munka­rend: 12/24, illetve 12 48 folytonos, 174 óra havi kötelező munkaidő mellett, vezénylés alapián. Túl­órázás! lehetőség. Szociális jutta­tások; kultúráit munkásszálló. A tő beszámolójából kiderült, hogy a négy különálló épület alapos felújításra szorul. Ezen a nyáron két helyen kezdik meg a rendbehozatalt. A Len­kei úton, a régi épület szige­telését hozzák rendbe és a csatornahálózatot szintén fel­újítják. Hasonló munkákra ke­rül sor a Mező Imre úti épü­letben is. A József úton meg­szüntetett konyha helyett tor­natermet alakítanak ki. Nagy szükség van erre, mivel a 20, 30 négyzetméteres csoportszo­bák nem teszik lehetővé a já­tékos testnevelés-foglalkozáso­dolgozóknak és családtagjainak díjmentes utazás, egy év után kül­földre is. Széles körű üdülési lehe­tőség. Magas színvonalú orvosi el­látás. A Penomah ceglédi gyára felvé­telt hirdet az alábbi szakmákban: gépszerelő, géplakatos, villanysze­relő, viliamosberendezés-szerelő, húsipari szak- és betanított mun­kás, hűtőgépkezelő, kazánfűtő. Ezenkívül szakmunkástanfolynmot indítanak a 8 általánost végzett és 16 életévet betöltött férfi és női munkavállalók részére. Cím: Ceg­léd Dohány u. 14. A Pest Megyei Tanács Tárogató Üti Korháza felvételre keres taka­rítót. kardiológiai asszisztenst, légzésfunkciós asszisztenst, szak­képzett ápolót, szakácsot, konvhai segédmunkást. Jelentkezni lehet: Bp II.. Tárogató út 84—90. A Fémmunkás Vállalat ferenc­városi gyára (Bp., IX., Timót u. 4.) felvételre keres két betanított munkást. kát. A tervek szerint szeptem­berre készül el a tornaterem. A gödi 2. számú óvodában az elmúlt évben 18 óvónő és 9 dajka látta el a kilenc csopor­tot. A 181 gyerekkel váltó óvó­nők foglalkoznak, s így a mi­nőségi nevelőmunka sokkal eredményesebbnek bizonyult. Kurdi ímréné, vezető óvónő szerint ez teszi lehetővé, hogy a lassabban fejlődő, valami­lyen készségben lemaradó gyermekekkel egyénileg, dif­ferenciáltan foglalkozzanak. Az utóbbi években, amikor az anyagi lehetőségek lehető­vé tették, szerencsére sok-sok szemléltetőeszközt, sportszert tudtak megvásárolni. Folya­matosan gyűjtik a folyóirato­kat, a könyveket és természe­tesen a' játékokat is. A település egyetlen bölcső­déjének vezetője, Félházi Zol­tánná elmondta, hogy csökkent ugyan a születések száma, és az édesanyák közül is sokan használják ki a gyed előnyeit, de náluk ezek ellenére min­den hely be van töltve. A he­lyiségek szűkösek, a teljes lét­szám mellett nem tudják biz­tosítani az egy gyermek szá­mára szükséges négy négyzet- méternyi játékterületet. Az elmúlt esztendőben, a fűtési idény kezdetére, ide is bekötötték a gázt. A régi, ve­gyes tüzelésű fűtés bizony na­gyon rossz volt. A konyhából a villanytűzhelyek is kikerül­tek. Gázzal a főzés gyorsabb és gazdaságosabb. M. I. Gyalog a Pilisben Több ezer kilométert utaz­nak angol vagy német vendé­geink azért, hogy napi négy­öt órás gyalogtúrán ismerjék meg azt a tájat, ami szá­munkra csak „karnyújtásnyi­ra” van: a 15-20 tagú csopor­tok Dobogókőről Pilismaróira sétálnak, vagy Szentendrén és a Kopaszhegyen át a Lajos- forráshoz, majd Dömsödre és a Rám-szakadékhoz. A Pilis és a Dunakanyar szépsége maradandó élményt nyújt túrázóknak, akik nem­csak átrohannak a városokon és falvakon, hanem — ha pár napra is — de benne élnek a tájban. $ Csüggedés, reménytelen­ig ség, depresszió. Ennek a ^ háromnak kellett eltűnnie ^ a sátánüzést követően. A szakállas hipnotizálta a ^ „híveket”, akik élettelenül, ^ sikoltozva estek össze. A ^ terem ezen része csatatér- $ re emlékeztetett, de hátul ^ folyamatos ének és zene ^ szólt, és taps. Mint akik a ^ vágóhídra mennek, úgy áll- § lak egymás mögött sorban, ^ a szakállas „gyógyító ke- ^ zei” elé a jelenlevők, hogy ^ aztán a „megtisztulásba” $ ájuljanak. Pár perc múlva ^ észhez tértek, de én inkább ^ ekkor fedeztem fel arcukon > a csüggedést, a depressziót. Május végén találkoztam az új vallási szektával, amely Vá­cott (is) veszélyesen hathat a belépő fiatalokra. Akkor még nem gondoltam, hogy mindez annyira valóságosan közeli és tragikus lehet. De most nézem a filmet, és megborzongok. A szakállas (a pásztor) hadoná­szik, élénk taglejtésekkel „pré­dikál”. A „nyáj” hűségesen al- lelujázik és ámenezik. Ha egy kicsit kihagy, szól a pásztor: ámen? Gyors válasz sok to­rokból: ámen. Komikusnak tűnik, de nincs kedvem ne­vetni. Szörnyű és tragikus. Felnőtt emberek hogyan dől­hetnek be mindennek? Szóval nézem a filmet, és eszembe jutnak egyik olva­sónk mondatai. Ö megkere­sett engem, hogy elmondja, mit okozhat egy családon be­NYÁRI JÉGTÖRŐ Nincsen jól berendezve a világ. Áll a Jégtörő XI. lírai néype hallgató hajó a du- nabogdányi kikötőben, jég meg sehol. Ellenben rekke- nö a hőség, a matrózók ki­ki ugrgnak a partra fa­gyizni, figyelik a horgászó gyerekeket, akad-e valami a horogra a hajó öblében. Néhány méterrel följebb a szabad strandon sütkérezök keltenek irigységet bennük, s a víz is lágy hullámokat kerget a jégtörő oldalának, amikor elsuhan a rendőr­ségi motorcsónak. Most lenne jó jeget törni, ha más nem. a látványa hűsítene kicsit. A picike hajón még na­pozni sem volna hely, ha arra vetemedne valamelyik matróz. Persze. Bajusz Ti­bor a fedélzetmester, rá is szólna rögtön: festeni, föl­mosni, javítani, iparkodni! Mindig van valami. Pedig igaziból semmi sincs, hi­szen várakoznak. Akár két napot is. amíg a kőbányá­ban megrakják az uszályo­kat. A kétezer lóerős jég­törő akár tíz uszályt is el­vinne, de Ritkán van ennyi. Inkább négy-öt utánfutója lesz, azzal csurognak le Paksra. Ott kell a kő. meg kell erősíteni a medret és a partot. És a Duna mentén ez az egyetlen kőbánya, hát beállítják szállításra a bajai vízügyesek jégtörőjét. Ha már úgysincs jég. Ha van, az persze egész más. Akkor nem fölfelé jönnek, Jugoszláviában tö­rik a hajók útját. No de jég sem volt már öt éve. Ügy fogják emlegetni az öreg matrózok 1985-öt, mint az utolsó jégkorszakot. S gyermekeiket unokáikat, majd tengerjáróra adják szolgálni. A tenger nyáron is hullámzik, télen sem fagy be. S mégiscsak más, mondjuk Dubrovníkban várakozni, mint Dunabog- dányban. Persze, ide köny- nyebb a családot elhozni, s az út csak 18 óra a célig. Nem úgy Dubrovnik, ahová nem is járnak hajók. Sehogy sem jó a jégtörő­nek. Ha hideg van, nincs jég, ha meleg van. még annyi sem. És izzadnak, és festegetik a hajót, várnak a kövekre, takarítanak, ja­vítgatnak, hogy legalább a köveket rendben elvontas­sák. No meg, hátha lesz egyszer még jég a Dunán, s akkor büszkén, rendelte­téséhez méltón. Jégtörő XI fölirattal a homlokán ki­futhat a bajai kikötőből, törheti a jeget, törheti a vízi utat. Ki tudja, lesz-e még jég, s kellenek-e még az úttö­rők? —ja Felhívjuk szives figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap dden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti mun- lehetőségekről olvashatnak részletes információt. AHOL NINCSENEK STÁTUSSZIMBÓLUMOK .............. — A haliból a bikák közé Esküvő volt a hétvégén, azért piszkos az utca, szabadko­zott szégyenkezve westenholzi vendéglátóm. Meresztem a sze­mem, de semmi különöset nem látok. Kapom hát a magyará­zatot: Az ifjú pár lába elé fűrészport hintenek. Továbbsétá­lunk, miközben azon morfondírozok, nálunk mi mindent visz a szél.. • Sokat bosszankodhatnak a németek, mert az esketésből bizony tavasztól őszig minden hétvégére kijut. A háromezer lelkes településre ugyanis a környékből is érkeznek a je­gyesek, s ez nem véletlen: Westenholz Észak-Rajna- Vesztfália aranyéremmel ki­tüntetett faluja, s mint ilyen, a tartomány ékszerdoboza. Félreértés ne essék, nem az állam nyomta bele a pénzt, s tette azzá, ami, hanem a hely­beliek honszeretete, áldozatos szépítő munkája. Arrafelé ugyanis nem számít kirívó, egyszeri esetnek, ha a lakos­ság beöltözve megszállja és tisztítja az árokpartokat, ga­zolja a közparkokat. Arra sem rest, hogy a betont feltörve fákat ültessen, virágoskerteket teremtsen. Ez kacskaringóssá teszi, lassúbb haladásra ösz­tönzi a forgalmat, de úgy mel­lesleg gyönyörködteti a szemet. Se kacsaláb, se tornyocska Amíg a magyarországi te­metőkben státusszimbólum a hivalkodó emlékmű, a wes- tenholziak szerint halálában minden ember egyforma, így tehát a kövek előírtan azonos magasságúak, méteresnél ala­csonyabbak, és körülöttük minden talpalatnyi helyet el­borít a virág és a törpe dísz­cserje. Azt sem nehéz felfedezni, hogy az emberek nem egymást túllicitálva igyekeznek felépí­teni otthonukat. Nincsenek kacsalábak, kiugró tornyocs- kák, gömbölyded erkélyek. Az én házam az én váram szem­lélet ismeretlen, s az idegen nem is tudja, mikor lép porta­határon belülre, hiszen sehol sem látni kerítést. Az embe­rek ugyanis nem önmagukat, legfeljebb az állataikat zárják el a külvilágtól. No nem na­gyon, csak a haliból egy ele­gáns tölgyfaajtóval, amint át­lépve háromszáz bika néz a látogatóval farkasszemet. Kel­tett is nagy derültséget a do­log, hiszen a Köckerling-ta­nyán a toalettet kerestem, de a látvány után már nem volt sürgős a dolog. A ház asszo­nya szerényen azt állította, hogy ezen a vidéken az ő gazdaságuk csak közepesnek számít, pedig a bikákon kí­vül több ezer csirke is nevel­kedik a farmon, nem szólva arról, hogy naponta jó pár mázsa krumplit tisztítva, konyhakészen szállítanak a környező üzemekbe, kórhá­zakba, sőt, dobozba csomagolt, válogatott tojást is küldenek. Az ember azt hinné, hogy öt­vennél is több a segítő kéz, de megdöbbenten kell tudo­másul vennie, hogy mindössze hat asszonyt alkalmaznak, egyébként csak a gazda és a felesége dolgozik a tanyán. Tágra nyílt a szemem Han­sel úr bútorkereskedésében is, ahol nagyobb a választék, mint Budapest összes szaküz­letében együttvéve. Ráadásul ugyanott megvásárolható a la­kás minden kelléke csempés­tül, tapétástul, padlószőnye­gestül, függönyöstül s a ra­gasztóért, ecsetért, karnisért se kell máshová rohanni. Amíg a szülők válogatnak, a gyerekek hatalmas plüssálla- tokat ölelve, hason fekve néz­hetik a videón a mesefilme­ket az e célra berendezett he­lyiségben. Az üzlet tulajdono­sa nem csak jó kereskedő. Tu­catnyi autót is mozgat a kör­nyékben, s a kiszálló szakem­berek a házaknál ragasztják fel a megrendelt padlóbur­kolót. A szervezés magasiskolája A szervezés magasiskolája, amire Hansel úr Westenholz- ban képes: motorja a Heimat- íereinnek, mely egyesület meghívására a Budakeszi Szé­pítő Egyesület tíznapos tanul­mányúton vett részt az NSZK- ban. S míg mi azt hittük, hogy a magyaros vendégszere­tetnek nincs párja, a westen- holziak túltettek rajtunk. Né­metország más tartományai­ban élő ismerőseim mondták, hogy a westenholziak barát­kozó természete, kedvessége, figyelmessége eltér az átlagos­tól, mint ahogyan nem jel­lemző, hogy a németek any- nyit tesznek településükért, mint e kis falu lakói. Nem vé­letlen tehát, hogy rendkívül élénk az egyesületi élet, s a szépítőkön kívül több kugli­klub, énekkar, tánckar, tűz­oltóegyesület, lövész- és moto­rosklub és két zenekar is működk a településen, amely kilenc másik környező fa­lucskával együtt Delbrück vá­rosához tartozik. Vendéglátóink szerét ejtet­ték annak, hogy találkozhas­sunk a város vezetőivel, így ismereteket gyűjthettünk az önkormányzatról, ami a kü­szöbönálló hazai helyhatósá­gi választások előtt ugyancsak nem volt érdektelen. Az NSZK-ban ma is jól működik az az igazgatási rendszer, amely a magyar gyakorlatban megbukott. Egyszerűen azért életképes, mert ott soha nem keverték össze az egyes tele­pülések gazdálkodását, egyik sem gyarapodott a másik ro­vására. Van min elgondolkozni A hazafelé úton, ezernyi ta­pasztalat birtokában, kutattuk a különbözőség okát, amit nem mindig lehetett pénzzel megmagyarázni. Sok minden adódik az emberek mentalitá­sának másságából. Elszomorí­tó például, hogy a Budakeszi temetőbe az idén nyáron már másodízben szerveznek építő­tábort Heves megyei diákok részvételével, holott Budake­szin 1500 gyerek jár iskolába, és szinte minden családnak van kötődése a sírkert azon régi részéhez, amely rendezet­lensége miatt a nagyközség szégyenfoltja. És ott a park, amit a tanács tart úgy-ahogy rendben, pedig van szépítő egyesület. Nem szólva a falu első iskolájáról, a Bagolyvár­ról, amivel a szépítők eszten­dőkig nem tudtak mit kezde­ni, ezért nemrégiben a tanács­testület a cserkészcsapat gondjaira bízta. Egy szó, mint száz, van min elgondolkozni itthon is, külföldön is. F. E. Akit behálóz ez a szekta... Horror a valóságban? lül, ha valakit „behálóz” e szekta. Az ő családja tönkre­ment, pedig a nem vallásosan nevelődött lánya csupán val­lási közösségbe került. Igaz, nem mindegy, melyikbe. Olvasónk kérte, nevét ne említsem, mert tart a bosszú­tól. Viszont nem mehetünk el szó nélkül az ilyesmi mellett, ezért most kitálal. Igazából bizonygatnia nem kell, a film magáért beszél. Ügy látszik, bizonyos téren kezdünk fel­zárkózni a nagy Amerikához, ez a karizmatikus hitgyüleke­zet (szekta) a tengerentúlról ered. A legfontosabb anyagi támogatást is onnan kapja, de az Amerikából érkezett elő­adók, prédikátorok sem hiá­nyoznak egyes összejöveteleik­ről. A pásztor Budapesten szé­kel, ő a szakállas parafenomén. Hipnikus erővel rendelke­zik. A beszerzést a régi em­bereik végzik, az úgynevezett üzletkötők. Ezek erőszakos be­szédjükkel, ráható képességük­kel fűzik be a kicsit vallásos, de egyházukat meg nem talált embereket. Mindezt a Szent­írás alapján próbálják meg­tenni. Persze csak a gyenge akaratúakat sikerül megnyer­niük, bár sok ellenállót fe­nyegetésekkel törnek meg. Azt hirdetik ugyanis, hogy aki nem lép be a szektába, a pok­lok tüzére kerül, ahol meg­hal, megég stb. A történelmi egyházakat el­vetik, lenézik, szerintük csak a saját vallásuk igaz. Lehet, de mindez olvasónk családján már nem segít. Lányát gyönge akarata és a csalódás sodorta a hitgyülekezetbe. Az anya azt mondja, lehet, hogy valóban gyógyít a pásztor, hiszen sok alkoholista, beteg is bekerül e körbe, akikre így figyelmet fordítanak. Ö azonban ennek csak negatív oldalát ismeri. Azt, hogy a tagok egymást testvérnek nevezik, egymást szeretik, de más vallásúak iránt vak gyűlölettel viseltet­nek. Akik nem lépnek be a szektába, azok a sátán gyere­kei, őket megtagadják. Olva­sónk lánya roncs, lelkileg si­lány ember lett, teljes szemé­lyiségváltozáson ment keresz­tül. No persze negatív érte­lemben. A szekta Vácott is műkö­dik a MTESZ-székhában jönnek össze a tagok. A MTESZ biztosítja a nagyter­mét az összejövetelekre. A bérbeadás náluk szokásos for­ma, működésükhöz anyagi forrásra van szükség. Mind­ez tisztán gazdasági vállalko­zás. Mint ahogy az (volt) a mű­velődési központ részéről is. Hétköznaponként jelenleg is megfordulnak a szekta veze­tői és tagjai a házban, csak a hétvégi „műsor” marad el. A művelődési ház igazgatója a költözés miértjéről nem tu­dott pontos információt adni, szerinte ennek pusztán tech­nikai oka lehet. A vezető el­mondta azt is, hogy amikor még ez a vallási hitgyüleke­zet furcsa volt, ő már akkor helyet adott összejöveteleik­hez. Egyetlen feltételt szabott: a művelődési ház látogatóit az épületen belül ne térítsék. Érthető a két intézmény hozzáállása, nekik a kapcsolat pénzt hoz, és szűkös anyagi helyzetükben ez a döntő. „Nem alkotmányellenes te­vékenységet űznek, ezért biz­tosítjuk számukra a termet" — mondta a MTESZ vezető­je. Ebben igaza van. A szek­tának pedig elegendő a pén­ze. Hogy miből? Az amerikai pénzekről már volt szó. Olva­sónk viszont mesélt a tagok­tól befolyt nem kis összegek­ről, melyek alkalomadtán több százezer forintot is elér­hetnek. A rendezvények al­kalmával a helyszínen szedik össze a „felajánlott” pénzt, de mindig valamilyen magasztos célra gyűjtenek. Hol árvízká­rosultaknak, hol bénáknak, vagy éppen romániai mene­külteknek. A főpásztori pré­dikációk magnókazettán is megvásárolhatók. Szóval itt (is) van a kutya elásva, ez is Amerika! Széles Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom