Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-06 / 157. szám

1990. JÚLIUS 8.. PÉNTEK 3 Csempészek, zsebmetszők Aláírásgyűjtés a zugpiacért Felszámolták az ország egyik legnagyobb zugpia­cát, a harkányi „KGST- piacot”, ahol hét kelet- és dél-európai ország polgá­rai árusították portékáikat törvényellenes módon. A vásárban és környékén a legkülönfélébb bűnöző ele­mek telepedtek meg: csem­pészek, valutaüzérek, sze­rencsejátékosok, tolvajok, zsebmeiszők és prostituál­tak. Egyes csoportok pedig — maffiaszerűen — szekto­rokra osztották és uralmuk alá vonták a területet. A radikális fellépésre mégis az késztette a helyi tanácsot, hogy a zugárusok tömege immár a legelemibb higiéniai szabályokat sem tartotta be, emiatt kritikus­sá vált a település közegész­ségügyi és köztisztasági helyzete. A határozott intézkedés megosztotta a harkányi pol­gárokat és pártokat. A la­kosság egy része — akik közvetlenül vagy közvetve haszonélvezői voltak a kao­tikus állapotoknak — alá­írásgyűjtést kezdeménye­zett, amelynek célja a zug­piac visszaállítása. A ta­nács azonban nem enged. Aszpirin előtt A veresegyházi Pharmavit Rt. példásan szigorú technológiai fegyelemmel gyártja a „Plussz C” vitamintablettákat. Ennek köszönhetően megszerezték a nagy hírű Bayer-Aszpirin gyártási jogát. Feltehetően most már rövidesen találkozunk a külföldön kedvelt házi gyógyszerrel, az Aszpirinnel (Vimoia Károly felvétele) Kedvező változásra várva Ingó búzatáblák ráadtak a búzatermelők. A kormány nem fogadta el a Földművelésügyi Miniszté­rium javaslatát a búza áreme­léséről. Mégis reménykednek a termelők, hiszen mint a kor­mányülés után ígérték, a tes­tület újra napirendre tűzi a témát, a Nemzetközi Valuta Alappal való tárgyalásokat kö­vetően. Ma nem tehetnek mást a gazdálkodók, mint a számuk­ra kedvező változásra várva folytatják a megkezdett ara­tást. A döntésre szeptemberig várni kell, így a jövő évi ka­lászok vetését, vagy a jöve­delmezőség függvényében a területcsökkentést akkor hatá­rozhatják el. A kenyérgabona ára tavaly szeptemberben módosult ton­nánként 5700 forintra. Ekkor a termelők megközelítően 20 százalékos jövedelmezőséggel számolhattak, és ennek meg­felelően indították a vetést is. Azóta azonban a helyzet többször változott, hiszen a nö­vényvédő szerek és műtrágyák ára 45-70 százalékkal emelke­dett, a forintot többször leér­tékelték, emiatt a termeléshez szükséges importanyagok is megdrágultak. Mindezek kö­vetkezménye, hogy az 5700 fo­rintos tonnánkénti ár a mai helyzetben már csupán a ter­vezett jövedelmezőségnek a felét kínálja. Ezt is csak úgy érték el a termelők, hogy a műtrágyázási és a növényvé­delmi költségeiket nem növel­ték, aminek nyilvánvaló kö­vetkezménye, hogy egységnyi területre kevesebb anyagót használtak fel. Tartósan ezt képtelen elviselni a föld szá­mottevő terméscsökkenés nél­kül. Az árat vagy még inkább a jövedelmezőséget azért is cél­szerű rendeznie a kormány­nak. mivel már az idén is a tervezettnél kisebb termésre lehet számítani. Az őszi kalá­szosok vetésterülete 1 640 000 hektár, az előzetes termésbecs­lések szerint megközelítően 7 300 000 tonna kalászos gabo­nával lehet számolni. A ter­vezetthez képest kisebb ter­mésmennyiség egyik oka a té­li csapadékhiány, amely első­sorban Győr, Pest, Szolnok- Jászkun megyékben gyérítette a búzatermést. A vártnál ki­sebb termés ugyan most még sem a hazai ellátást, sem az export teljesítését nem fenye­geti, de a termelőket ellátó vállalatoktól kapott jelzések már sokkal kedvezőtlenebb helyzetre engednek következ­tetni. A gazdaságok- sorra csökkentik a korábban meg­rendelt, s a termeléshez nél­külözhetetlenül fontos műtrá­gya mennyiségét. Tavaly, az előző évhez képest már 20 szá­zalékkal kevesebb műtrágyát szórtak ki, most újabb 10-20 százalékos csökkenést jeleznek a vállalatok. A drágább, de egyben nagyobb termést kí­náló vetőmagvakból is csupán a felét rendelték meg a meg­szokott mennyiségnek. E je­lekből arra lehet következtet­ni, hogy a pénzhiánnyal küz­dő vállalatok mindenáron ta­karékoskodnak, a jövőjüket is kockáztatják a napi megélhe­tés reményében. Voltaképpen kétoldalú nyo­másnak vannak kitéve a ter­melők. A gazdálkodáshoz szük­séges eszközök, anyagok a sza­badáras kategóriába tartoznak, s a termelőknek mindenkép­pen úgy tűnik, hogy szédítő sebességgel kúsznak fel az áraik. Az étkezési búza viszont hatósági áras termék. Így a gazdálkodók képtelenek elis­mertetni valós költségeiket, szinte minden változás a jö­vedelmezőség romlásával jár. Szinte egyetlen védekezési le­hetőségük marad, a számukra veszteséget hozó vagy alacsony jövedelmezőségű termékek elő­állítását mérsékelni, vagy vég­leg felhagyni velük. Ha a bú­zatermelést éri ez a döntés, drámai következményei lehet­nek, hiszen így a jó agrárter­melési adottságairól nevezetes Magyarországon is ellátási ne­hézségekkel kellene szembe­nézni. Az' áremelés érinthetné az exportot is, hiszen mind a ru­bel-, mind a dollárelszámolású piacon csak támogatással le­het eladni a magyar búzát. A számítások szerint a tervezett, de elutasított áremelés a ru­belelszámolású piacokon a támogatás növelését követel­né, míg nyugati piacainkon változatlan támogatással érté­kesíthetők e termékek. Ami ennek költségvetési kihatásait jelenti, tudni kell, hogy a ma­gyar gabona nagy része a ru­belelszámolású piacokon talál gazdára, azaz a felvásárlási ár emelése jelentős terhet ró a költségvetésre, végeredmény­ben a lakosságra. Tehát, a búza áremelése mel­lett és ellene egyaránt szólnak érvek. A kormány nyilvánva­lóan a piaci ismeretek és a konkrét számítások után dönt a termelők számára. sorsdöntő ügyben. Az viszont már nem csupán termelői, hanem lakos­sági érdek is, hogy e döntés hosszabb halogatás nélkül szü­lessen meg. Ezúttal hatásva­dászat nélkül is, valóban az ország kenyeréről van szó. V. Farkas József Korai a farmerkedésre gondolni? A gép drága, a kapanyél kemény Méregdrága eladatlan me­zőgazdasági gépek és beren­dezések várnak vevőkre az or­szág különböző pontjain, az Agroker-lerakatokban. A kö- közelmúltban a Pest, Nógrád, Komárom Megyei Mezőgazda- sági Termelők Szövetsége Nyi­tott kapuk akció keretében győződhetett meg, az érdeklő­dök szintúgy, arról, hogy az anyagilag lerobbant tsz-ek- nek és állami gazdaságoknak jószerivel csak a prospektu­sokra futja. A kistermelők, a leendő vállalkozó gazdák, vagy a már mostani földtulajdono­sok elképedve, kedvüket vesz­tetten álltak a traktorok és más gépcsodák előtt. Üres er­szénnyel bizony csak a csodál­kozás marad. Nem véletlenül mondta a minap Szín Béla, a Zsámbéki Medence Termelőszövetkezet elnöke, hogy akkor áramolna a kívánt mértékű tőke a ma­gyar mezőgazdaságba, ha az országnak történetesen nem 20 milliárd dolláros adóssága, ha­nem éppen ugyanennyi plusz­jövedelme volna. Az egyébként jő nevű közös gazdaság vezetője azt is el­mondta, hogy ők azért meg­reszkíroztak két vadonatúj John Deere traktort, mond­ván, a föld azé, aki megműve­li. Ez utóbbi gondolataihoz azt is hozzáfűzte, hegy ő nem ellenzi a farmergazdaságok széles körű elterjesztését, de szerinte jelenleg az ország gazdasági és pénzügyi hely­zete ezen gazdaságok születé­séhez nem biztosít kedvező alapot. Eddig mindössze ket­ten kérték vissza a kollekti­vizáláskor bevitt földjüket. A pátyi központú Zsámbéki Medence Tsz elnöke három év­tizedes vezetői és agrárszak­embert tapasztalatai alapján mondta, hogy az igazi földéh­séggel azok az idősebb korúak rendelkeznek, akik számára a kollektivizáláskor elveszített földbirtok komoly érvágásnak számított. Most pedig nyug­díjáéiként szeretnének mellék­jövedelemre, még pontosabban az életkörülményeik szinten tartásához, vagy annak javítá­sához szükséges vagyonra szert tenni. Ezért vállalkoznának ar­ra, hogy a visszaigényelt föld egy részét magúik művelnék, s azon kertészkednének, vagy az állatok tartásához szükséges takarmányt termesztenének. A fennmaradó földvagyont pe­dig bent tartanák a szövetke­zetben. A magyar mezőgaz­dasági nagyüzemekben felhal­mozott szakismeretek és al­kalmazott termelési módok, rendszerek is átvihetők a ma­gánszektorba. A szakmai tá­mogatást a jelenleg is aktívan dolgozó növény- és állatte­nyésztési agronómusok kész­séggel megadnák. A tsz, ahogy eddig is biztosította a tagok­nak a háztáji megművelését, úgy kérésre ezután sem zár­kózna el a technikai támoga­tások elől, természetesen bér­munkadíj fejében. A kapától már elszoktak az egykori parasztok és azok utó­dai. A vegyszeres gyomirtás­sal érthetően gyorsabbá vált a kultúrnövények ápolása. Ez ugyan ellentmondhat annak az igénynek, hogy sürgősen min­dent meg kell tenni a biogaz­dálkodás, a hagyományos föld­művelés és -hasznosítás érde­kében, de az ténylegesen csak néhány portán valósítható meg. És elsősorban csak olyan farmereknél, akik még bírják erővel és pénzzel mert ha vegyszereket nem is, de kor­szerű masinákat annál jobban igényelnek a biokertészetek. Nemrégen a Pest Megyei Mezőgazdasági Termelők Szö­vetségének értekezletén éppen a készülő földtörvény kapcsán fogalmazódott meg az a véle­mény, hogy a jelenleg létező szövetkezeti modell átalakítá­sának itt az ideje. Viszont a tulajdonosi viszonyok tisztá­zatlansága bizonytalanságot okoz. Ha ez rövid időn belül nem rendeződik, az indokolt és szükségszerű fejlesztések el­maradnak, s a termelés csök­kenése várható. A területi szö­vetségnél illuzórikusnak tart­ják, a Kisgazdapárt azon tö­rekvését, amely az 1947. de­cember 31-i telekkönyvi tulaj­donhelyzet visszaállítását tű­zi ki célul. Ugyanis, ha ez a megoldás lenne az egyedüli követendő, akkor a termőföld­nek, mintegy a fele külső tu­lajdonosok kezébe kerül, a termelők kiszolgáltatottá vál­nak, gazdatudatuk továbbra sem érvényesül, s a hosszú tá­von megtérülő befektetés koc­kázatát, ami az ágazatot álta­lában jellemzi, nem tudnák vállalni. A Pest Megyei .Mezőgazda- sági Termelők Szövetsége sze­rint a megszülető új földtör­vénynek a nemzet és az agrár­ágazat hosszú távú érdekeire kell épülnie. Vagyis tartósan működőképes keretet kell biz­tosítani, garantálva a mező- gazdaságban lekötött tőke egyenrangú működésének fel­tételeit. Gyócsi László Üléshuzatok Skodához is Lasszóval is fognák Pátyon, a Zsámbéki Me­dence Tsz kárpitosüzemében felkészültek a Skoda Favorit és a Skoda 120-as típusú gép­kocsik üléshuzatainak az elő-, állítására. Nagy Ferencné, üzemvezető ezzel kapcsolat­ban elmondta, hogy féltucat­nyi színmintát küldtek el a Skoda-gyárnak, s a napokban várják a visszajelzést, hogy végül is melyek lesznek azok az anyagok, amelyekből a több ezer garnitúra üléshuza­tot készíthetik. A bútorszövet és a laminált műselyem az, amely kiválóan megfelel az ülések borítására. Annyi bi­zonyos, hogy minimum há­romezer garnitúra készítésé­hez már a hét második felé­ben hozzáfoghatnak. A jelen­legi egy műszakos foglalkoz­tatás helyett, dupla műszako­kat szerveznek. Ez egyben azt .is jelenti, a pillanatnyi mun­káslétszám kevés. A gond az, hogy osak lasszóval lehet fog­ni arra alkalmas munkaerőt. Naponta keresik fel az üzemet magánosok és közü- letek. A pátyi kárpitosüzemben valamennyi keleti és mind több nyugati márkájú kocsi­hoz készítenek üléshuzatot. A közeljövőben elhagyhatja majd az üzem területét a Lada jár­művekhez rendelt közel két­ezer garnitúra üléshuzat is. Gy. L. T agadhatatlan: rossz a közbiztonság, kaszál az alvilág, egyre ví- gabb tort ülnek a Bűn Rt. nagyragadozói és kis pat­kányai. S különben is: ál­talában sokféle és sokfelé meglelheti} a nyugtalan­ság, nem stabil a hely­zet ... Mert ez van, mert ez is van, némely urak el­érkezettnek látták, látják az időt, hogy a mind szebbre festett (1945 előt­ti) múlt jelmeztárából elő­vegyék a — kakastollat. Igen, már nem csak né­mely urak itt-ott, a me­gye különböző településein emlegetik, hogy „ezeknek” (de: kik azok az ezek?!) nem más, hanem csendőr­ség, csendőr kellene, ha­nem más urak is, hivatal- béliek, akiknek nem ille­nék ilyesmivel cizázni. Kü­lönösen nem az ország há­zában, ahol a kiejtett szó­nak megsokszorozódó visszhangja támad. S ha ez a kiejtett szó a zsandár- utód csendőr, csendőrség, akkor bizony nem szabad csodálkozni azon, ha akad­nak olyanok, akik idegesen kapják fel a fejüket: rossz emlékeik vannak. Eltévesztett út, ha a ha­talom némely körében ál- lóik-élők, s még inkább a hatalom holdudvarából a centrum felé igyekvők úgy vélik felrajzolni a de­mokrácia intézményhálóza­tát, hogy a történelmi lom­tárból előveszik a várme­gyét, a főispánt... a csend- őrségig bezárólag. Persze, nem az elnevezés, hanem a tartalom, a működés ke­CICÁINAK rete, feltételrendszere a fontos. Bizonyos elnevezé­sek azonban a magyar tör­ténelemben olyan tartal­makat kapcsoltak magúk­hoz, amilyenekkel nem le­het, mert nem szabad ci- cázni. Ha a nép bölcsessé­ge olyan közmondást ko­vácsolt ki, hogy a kakas- toll nem bokréta, gazem­ber. aki hordja, akkor ta­lán oka volt a megvetés­re, a gyűlöletre. S az ok az a tartalom, amelyet a hatalom adott a csendőr­ség szervezetének, az a tar­talom, amelyet beleültetett a csendőr fejébe. Kitalálni a franciák ta­lálták ki, 1791-ben, Napó­leon katonai rendészeti feladatokra alkalmazta a csendőröket, Ausztria 1814- ben látta szükségét a tes­tület felállításának, s 1849 után (tessenek a dátumok­ra ügyelni !) a birodalom egészében bevezette, zsan- dárságként. Deák elérte: 1867-ben feloszlatták a zsamdárrendszert, de 1881- ben ismét megszervezték, ekkor már csendőrség né­ven. A csákón a kakas­tól!: jelképpé lett. Az 1881. évi III. törvénycikk alap­ján létrejött hat csendőr­kerület, a megfelelő számú számyparancsndkságck- kal tipikusan osztályrend­őrségi feladatokat látott el, a testület tagjai olyan fel­hatalmazásokat kaptak, amilyenektől ma még egy negyeddemokrata hátán is futkos a hideg, nem hogy a százszázalékos demokra­táén ... Például fegyver­használati joga oly szé­les volt a csendőrnek, hogy ilyen gumifogalom is belefért: saját belátása sze­rint használhatja fegyve­rét, ha valaki „ellenséges viszonyok között magát gyanússá teszi.. Nagyobb polgári nyuga­lom, áttekinthetőbb rend, szavatolhatóbb közbizton­ság nem attól lesz egy-egy településen, ha „cicáznak a szép csendőrtollak”, hanem attól, ha szilárd a jogrend, következetes a hatóság, ki­vételt nem ismerő az eljá­rás. S ha a költő, József AMila leírta (s nem kisebb versében írta le, mint á Hazám soraiban) az előbb idézőjel közé tetteket, s ha úgy folytatta a cicázó szép csendőrtollakat, hogy „mosolyognak és szavatol­nak, / megírják, ki lesz a követ,”, akkor talán ma gondolkodóba eshetünk: minden jó, amit ajánlanak nekünk, amit (egyre in­kább) kapkodó uraink ha- mari módon kikotornak a kellék- és jelmeztárból?! Engem legalábbis gon­dolkodóba ejt a kakas- toll(as múlt) ilyen megszé- pítése-megszépülése, mert volt alkalmam — szeren­csére passzív szemtanúként — látni néhány klasszikus csendőri „csendcsinálást”. Vásárban, arató-cséplő ban­da sztrájkjánál, kilakolta­tásnál éppúgy, mint ami­kor elindultak a halálvo- natok Auschwitzba. Ellen­szenvem nem személyes, hanem történelmi eredetű. A botosispánokhoz sem volt közöm, de ettől még pontosan tudom, mit mű­veltek közülük sokan (mert persze voltak rendesek kö­zöttük is, a csendőrök kö­zött is, ahogy az SS-legé- nyek között is akadt em­ber), mit a kasznár, az in­téző ... a többi. Az urakat is beleértve. Ami rossz volt az 1945 utáni években, azt nem úgy lehet semle­gesíteni, hogy ami 1945 előtt rossz volt, az kap új köntöst és válik kívá­natossá, felöltve a megol­dás-feloldás palástját. A rendőrminisztériumot nem a csendőrminisztérium, a „szovjet” tanácsrendszert nem a „nemzeti” képvise­lőtestület feledteti, amint a rossz tanácselnök és a rossz polgármester között sin­csen semmi különbség. K eserves átalakítások, átalakulások útjait kell bejárnunk, s tisztelet azoknak, akik — a szabad választás felha­talmazásával — az útkere­sés, -kijelölés felelősségét magukra veszik. Ezért kell időben érkeznie a figyel­meztető szónak, ha téves az útkeresés és -kijelölés némely eleme, mozzana­ta. S meglehet, még csak nem is jogilag téves, ha­nem csupán érzelmileg ot­romba. Megtiport, felsza­kított sebű lelkekkel azon­ban most sem lehet (teg­nap sem lehetett) új hazát építeni. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom