Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-05 / 156. szám

1990. JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK Japán hitel Magyarországnak Beváltott ígéret A japán export-import bank '200 millió dollár kötet­len'felhasználású hitelt nyújt a Közeljövőben Magyarország­nak, a kelet-európai gazda­sági, szerkezetátalakítási prog­ramok támogatásának része­kéit — jelentették be szer­cián Tokióban. A hiteit a japán bank a Vi­lágbankkal közösen nyújtja. A'.'-tokiói' bank magas rangú rrtiinkatársa jövő héten Buda­pestre utazik a részletek egyeztetésére, annak, érdeké­ben, hogy még ebben a hó­napban létrejöhessen a hitel- nyújtásról szóló megállapo- — jelentette a KYODO hírügynökség. A hitelnyújtás feltétele, hogy az összeget Magyaror­szág konkrét szerkezetátala­kítási intézkedésekre fordít­sa; beleértve azokat a lépé­sekét, amelyek a költségvetés deficitjének és a közalkalma­zotti létszámnak a csökken­tését. célozzák — mondottá a jaank képviselője. A 200 mil­lió dollár része annak az 500 VnjlÜQS ,keretösszegnek, amely­nek) a folyósítására Kaifu Tosiki miniszterelnök januá­ri magyarországi látogatása során tett ígéretet. Gorbacsov újjáválaszt ásót támogatva Bírálatok kereszttüzében Szép csendesen, a „múltbéli kongresszusok vájta mederben hömpölyög” az SZKP XXVIII. kongresszusa — az egyik kül­dött fogalmazott így a szerdai vitát értékelve, megállapítva azt is, hogy a pártegység már aligha tartható, de „a süketek párbeszédét” látva nincs is sok értelme. A szerdai munkanap (ekkor kezdődött meg a beszámolók fölötti vita) harminc felszóla­lásából kialakítható összkép is ezt támasztja alá. Alig akadt érdemi észrevétel, nem volt igazi vita, s a centrista-kon­zervatív szónokok sorát csak a mérsékelt reformer moszk­vai Prokoíjev, a gazdasági re­formokat védelmébe vevő Abalkin törte meg — a kül­döttek zavarták is felszólalá­sukat —, illetve a demokra­tikus centralizmust tagadó Ja- gogyin és a föderatív pártot szorgalmazó Gumbaridze grúz „lógott ki” a sorból. Tulajdonképpen nem akadt olyan felszólaló, aki magát az átalakítás politikáját támadta, de a személyeskedő bírálatok, a hibák ostorozása már azt sugallta, hogy itt sokan „az elméletileg megalapozatlan, minden koncepciót nélkülöző, rosszul előkészített” pereszt­Londoni NA TO-csucs Kettős biztosíték a jövőnek *" A NATO történetének leg­fontosabb tanácskozása kezdő­dik csütörtökön 10 órakor a ióndoni Lancaster House-ban. Legalábbis így készültek fel az Észak-Atlanti Szövetség leg­magasabb rangú vezetői két­napos csúcsértekezletükre, amelyen a hidegháború legfa­gyosabb időszakában, létrejött NATO hidegháború utáni jö­vőjéről, a gyökeresen átalaku­ló Ejj&ópában betöltendő új szerepéről- keli; dönteniük. Egymással szorosan össze­függő témák szerepeinek, a hi­vatalos' napirenden; 'Németor­szág egyesítésének szövetségen belüli és 'kívüli katonai, biz­tonsági és politikai vonatkozá­sai, illetve az egyesitett Né­metország NATO-tagságát il­letően nyújtandó biztosítékok « Szovjetuniónak és más érin­tett./■országoknak. Üj egyen­súly keresése a NATO lényegi vonásainak megőrzése és a Jalta utáni Európa új politi­kai térképéhez való igazodás követelménye között. Politikai iróhyelvek kialakítása a NA­TO múltban gyökerező szere­pének és stratégiai doktríná­jának felülvizsgálatához. Mértékadó források előzetes tájékoztatása szerint a Lan­caster House tanácstermében összeülő állam- és kormány­fők tudatában vannak, hogy egyidejűleg kell biztosítaniuk Moszkvát a „baráti kéznyúj­tás” őszinteségéről, saját köz­véleményüket pedig a NATO- nak egy pontosan meg nem határozható „fő ellenség” nél­küli Európában is fennmara­dó nélkülözhetetlen szerepé­ről. rojkára zúdítanak össztüzet. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az SZKP-nak nem nagyon kí­vánkozik megválnia „állam­párti” jegyeitől: Gidaszpov le- ningrádi vezető örvendetesnek nevezte, hogy párhuzamos bi­zottságok működnek a párt­ós tanácsi szerveknél, s min­denki ellenezte a munkahe­lyek és a hadsereg „depoliti- zációiát”. A nemzetiségi gondok kap­csán kijutott a kritikából Mi­hail Gorbacsovnak és a párt más vezetőinek „következet­len” álláspontjuk miatt, s az e vádakat megfogalmazó Mu- talibov azerbajdzsán vezető, úgy értékelte, hogy alig van különbség a sztálini elnyomás áldozatai és a peresztrojka „földönfutói” között. Mutali- bov vastapsot kapott, amikor javasolta: „a peresztrojka kormányát kemény kezekbe kell adni”. Nagy tetszésnyil­vánítás kísérte a két litván küldött felszólalását is, akik a vilniusi vezetést és a függet­len köztársasági KP-t bur- zsoá-nacionalista jelzőkkel il­lették, s szerintük Litvániában „kalandorok és neosztálinisták kormányoznak a nép nevé­ben”. Megtapsolták azt a szovhozigazgatót, aki szerint a parasztok ma is felismerik a „báránybőrbe bújt farkaso­kat”. Szerdán a KB-t és a PB-t számtalan bírálat érte, de en­nek ellenére Mihail Gorbacsov főtitkárrá történő újjáválasz- tását mindenki támogatta. A demokratikus platform képvi­selői, a radikálisok egyelőre nem nagyon jutottak szóhoz — talán más lesz a helyzet a csü­törtöki szekcióüléseken. Kér­déses. hogy ezek után látják-e értelmét részt venni egy erő­sen konzervatív hangulatú kongresszus munkájában, hi­szen a remélt kompromisszum mindinkább távolodik. Ostromlót főváros Monrovia, nyugalom Ellentmondásos hírek érkez­nek az ostromlott libériái fő­városból. Amerikai diplomá­ciai források szerint a felke­lők már eljutottak a város kijzponti negyedeihez, a két helyi rádióállomás adása sze­rint viszont kedd este nyuga­lom volt az utcákon. Doe el­nök . továbbra sem hajlandó elhagyni, az országot. •Washingtoni értesülések sze­rint kedden heves harcok foly- ipk Monrovia északkeleti ré­szén, a szabadkikötőben és a várost átszelő St. Paul folyó mindkét partján, Samuel Doe èlnôti.. napok óta a városköz­pontban levő megerősített re­zidenciáján tartózkodik 500 fős, Izraelben kiképzett elit- gárdájával; rajtuk kívül a vá­rost mintegy 500 kormányka­tona védi a felkelők 800-1000 főnyire becsült csapatai ellen. Az El WA nevű helyi egyházi rádióadó Elefántcsontparton fogott kedd esti adása szerint ugyanakkor a város utcáin nyugalom uralkodik, a kor- mánycsapatok ellenőrzik a 'helyzetet. A rádióban felolvas­ták a kormány hivatalos köz- íeményét is, amelyben Sámuel Doe elnök este 6 és reggel 6 óra között kijárási tilalmat rendelt el. Sztrájkok az NDK-ban Garantált munkahelyeket Munkások tízezrei sztráj­koltak szerdán az NDK-ban magasabb béreket, a munka­helyek garantálását és rövi- debb munkaidőt követelve. A munkabeszüntetések helyen­ként tiltakozó felvonulással párosultak. Az ország északi részén például a gép- és acél­ipari dolgozók sztrájkoltak, 3Ö százalékos béremelést és leglább kétévi garantált mun­kahelyet követelve. A balti­tengeri kikötőkben dokkmun­kások tartottak tömeggyűlése­ket átképzési programot kér­ve az elbocsátások helyett. Ki­sebb tiltakozó akciók voltak az ország más pontjain is. Az NDK-ban a pénzügyi unió bevezetése ,óta szaporod­tak meg a sztrájkok, azóta, hogy egy sor alapvető fogyasz­tási cikk ára jelentősen meg­emelkedett, anélkül, hogy el­lentételező béremelés történt volna. A követelések legalábbis egy részének jogosságát követve elismerte a kormány szóvivő­je is, aki szerdán nyugtalan­ságának adott hangot amiatt, hogy az NDK-ban egyes köz­szükségleti cikkek ára jóval magasabb, mint az NSZK-ban. Ennek oka szerinte egyes NDK-beli kereskedelmi válla­latok bürokratikus gyakorla­tában, valamint mások szán­dékos nyerészkedésében rej­lik. A kereskedelmi és ide­genforgalmi minisztérium szóvivője megdöbbenését fe­jezte ki amiatt, hogy a valuta­unió bevezetése óta gyakorla­tilag eltűntek a keletnémet áruk a boltok piacairól, A kormány adókedvezménnyel próbálja átmeneti előnyhöz juttatni a hazai gyártókat a nyugati eladókkal szemben. SCülfëldi események — egy memiafban Sürgős személycserék várhatók az albán belügyminisztéri­umban, ezen belül a politikai rendőrség, a Sigurimi élén, je­lentette szerdán a Tanjug. A Claudio Vitalone olasz külügyi államtitkár kedden újságíróknak megerősítette, hogy az olasz kormány tájékoztatást kér több kelet-európai ország kormá­nyától ezen államok titkosszolgálatai és az olasz terrorista- csoportok, köztük a Vörös Brigádok esetleges korábbi kap­csolatairól. A Míg az NDK-ban rohamosan növekszik, az NSZK-ban tovább csökken a munkanélküliek száma. A Űjabb (elhívásban kérte J. Perez de Cuellar ENSZ-íőtitkár Izraelt a palesztinok alapvető emberi és gazdasági jogainak biztosítá­sára. A Tadeusz Mazowiecki lengyel miniszterelnök levelet intézett Lech Walesához, a Szolidaritás vezetőjéhez, melyben elutasította javaslatát, hogy a munkások és parasztok körében a gdanski hajógyárban találkozzanak vasárnap. A Vezető he­lyen foglalkozott szerdán a magyarországi szovjet csapatkivo­nás körüli vitákkal a The New York Times. A Iráni vezetők és újságok szerdán igen éles hangnemben vonták felelősségre Szaúd-Arábiát amiatt, hogy hétfőn egy Mekka melletti alagút­bán állítólag több mint 1400 zarándok lelte halálát. A Újabb repülőgéprablást hiúsítottak meg a Szovjetunióban, a légikalóz ezúttal egy fiatalasszony volt. A Brüsszelben szerdán a hu­szonnégy fejlett tőkés ország miniszterei ültek tárgyalóasztal­hoz, hogy a kelet-európai országok gazdasági talpra állítását célzó, egy évvel ezelőtt beindított segélyakciók folytatásaként döntést hozzanak a piacgazdaság felé haladó országok támo­gatásáról. Nem lépnek helyettünk Az önrendelkezés kamaszkora Panaszkodik a nyugdíjazás­hoz közeledő munkásasszony. Nehezen viseli el, hogy a gyár­ban megszűnt az üzemi étkez­tetés. Megint csomagolni keli otthon, mint a régi időkben. Panaszkodnak a kollégák is, de senki sem teszi szóvá a dol­got, mindenki a másiktól vár­ja a fellépést. Emiatt aztán ehetik délben a zsíros szalon­nát, vajas kenyeret, kinek mi­re telik. Az ennél kevésbé hiz­laló szalámira már egyre rit­kábban. Mindenféle gyakorlati dol­gokról beszélget a társaság kint a ház előtt, ahol szóba kerül a vizdíj is. A bérház lakóinak eddig nem volt erre gondjuk. Az egyik családapa szerint most sem az a baj, hogy a vá­rosi embernek ezután ugyan­úgy kell vállalnia az ilyen ter­heket, mint a falusiaknak. Ha igazság, akkor legyen igazság. Amazok úgyis megfizették még az utcai vezetékek árát is. Az viszont már megint más, hogy a régi beidegződés szerint, tényként közölve értesítettek ki mindenkit, hogy ezután ha­vonta ennyi lesz a kötelező összeg, és kész. Megírhatták volna, mire alapozzák mérté­két, ha még mérőóra sincs a házban. — Ki tud itt igazságot ten­ni? — fordul hozzám a beszé­lő, mintha bizony én többet tudnék erről a dologról. Any- nyit azért feltételezhetek, ami­ben közös bóiintással egyet­értenek a többiek, hogyha csak magunk között morfondí­rozunk, akkor nem megyünk semmire. Helyettünk senki nem tesz egyetlen lépést sem. Talán, ha közösen kérnek fel arra független szakértőket, hogy készítsenek egy hiteles felmérést, akkor elérhetnénk valamit. — Talán — bizonytalano­dunk el, mert nem tudjuk, hol kezdjük, hogy szervezzük meg önmagunkat? Megszoktuk, hogy mások intézkednek he­lyettünk. Eldöntik, megma­gyarázzák a dolgokat, s ha nem ismerik el igazunkat, utá­na már hiába mocorgunk. Nem vesszük észre, hogy meg­változtak körülöttünk a dol­gok, az új feltételhez új mó­don, több önállósággal és bá­torsággal kell alkalmazkod­nunk. — Elméletileg pedig sok minden elképzelhető — szól közbe cigarettája füstjét ki­fújva egy másik lakótárs. — A drága helyi buszjárat miatt sem kellene tanácstagi beszá­molókon szónokolni, az újság­hoz szaladgálni. Ha mi, lakó­telepiek azt mondanánk, hogy amíg nem lesz olcsóbb a jegy ára, inkább gyalog megyünk az állomáshoz, a piacra, a gyárba, bizony meggondolná magát a volánosok társasága. Ezzel a feltételezéssel per­sze ma még nem ejtjük pá­nikba a közlekedési szakma embereit. Ennél kisebb jelen­tőségű és mértékű dolgokban sem tudnak ma összefogni, kö­zös elhatározásra jutni az em­berek. A társadalmat alkotó egyének, családok, külön szi­getként távolodtak el egymás­tól, magukba fordulva. Erre az idei málnaszezon is szolgált egy gyakorlati példával. Egy átvevőhely személyzeté­re napokig panaszkodtak a termelők. Arról beszéltek egymás közt, hogy a bruttó súlyból az előírtnál többet von­nak le, mint amennyi valójá­ban a láda miatt levonandó különbség. A szigorú export­követelményekre hivatkozva nagyobb részt csak másodosz­tályúnak veszik át a gyümöl­csöt, de mikor az átadó el­megy, oda csempészik a reke­szeket az első osztályú szállít­mányok közé. Ez már az ö kü­lön tisztességtelen hasznuk. Egy kistermelő szót is emelt ezek miatt a mérlegeléskor, mire vita keletkezett. Azt hin­nénk, mert így lenne logikus, hogy a többiek mellé álltak. Ám itt nem a logika érvénye­sült. — Ne tartsa fel a sort, mert sietünk haza! — támadtak rá a megdöbbent asszonyra, aki remegő szájszéllel fogadta meg, hogy ő aztán soha, sem­miért se szól többet. Ki-ki te­gye a dolgát, ahogy akarja. Most még mindenki külön, a maga módján cselekszik, is­merőst keresve a hivatalok­ban, méltányosságot más he­lyeken, de pusztán a maga ér­dekeit szeretné érvényesíteni. így látjuk a társalgás pillana­tában, pedig szeretnék, ha másként lenne. Csakhogy ezt nem kívánni, hanem akarni kell. Kovács T. István Tizennégy nemzet részvételével Az egységes Európáról Európa — ifjúság — jövő címmel szerdán megnyílt Sal­gótarjánban az ifjúsági nyá­ri egyetem. A tíznapos stúdiu­mon több mint száz fiatal vesz részt; zömükben külföld­ről érkeztek tizennégy nemzet képviseletében. A nyári egyetem nyitó elő­adását dr. Horn Gyula, az Országgyűlés külügyi bizott­ságának elnöke tartotta „Ma­gyarország lehetőségei az át­alakuló Európában" címmel. Az egységes Európa létre­jöttének mellőzhetetlen felté­teleként szólt az össz-európai védelmi és biztonsági rendszer megteremtéséről. A lépcsőről lépcsőre kialakított rendszer első állomása a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai­nak remélhetően még az év őszi bécsi megállapodása a ha­gyományos leszerelésről. A kulcsfontosságú megállapodás feltétele annak, hogy előrelép­hessünk a helsinki—2., azaz egy új össz-európai együttmű­ködés irányába. Az egyezmény megszületése példája lehet ^nnak is, hogy a VSZ és a NATO szorosan együtt tud működni a védelmi rendsze­reket illető legfontosabb kér­désekben. Ez minőségileg új helyzetet jelent, s egyben azt is, hogy mindenképpen reális célkitűzés a '90-es évek máso­dik felére az össz-európai vé­delmi és biztonsági rendszer létrehozása — amennyiben végbemegy a Szovjetunióban és a közép-kelet-európai or­szágokban a demokratikus át­alakulás folyamata. A finneknek jó üzlet A szovjet piacokon Napjainkban divatos figyel­men kívül hagyni, vagy leg­alábbis leértékelni azt a szere­pet, amit hazánk a Szovjet­unió felé kiépülő nemzetközi gazdasági kapcsolatokban játszhat. Erre most nem figyel senki, pedig — nem kell hoz­zá jóstehetség — két év múl­va mindenki erről fog beszél­ni. A következő években be fog bizonyosodni, hogy szá­munkra még hosszú ideig a szovjet energiaimport lesz a leggazdaságosabb forrás. Ez jutott eszembe, amikor egy amerikai gazdasági heti­lapban láttam a szovjet ve­gyes vállalatok partnerorszá­gok szerinti megoszlását. Tíz­millió lakosra vetítve maga­san a finnek és az osztrákok vezetnek. E két ország tízmil­liónyi lakosságával a vegyes vállalatok negyedét képviseli, többet, mint az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Kanada együttvéve, többet, mint az NSZK. Ezek az országok gaz­dasági erejükhöz képest tíz­szeresnél nagyobb arányban vannak képviselve a többi fej­lett tőkés ország átlagához vi­szonyítva. Ha pedig azt néz­zük, hogy mely vállalatok mű­ködnek ténylegesen, akkor a finnek abszolút értékben is megelőznek minden nagy tő­kés országot, az osztrákok pe­dig az NSZK után a harmadi­kak a sorban. Ezek a számok arra is fi­gyelmeztetnek, hogy a szovjet piacra leginkább azok az or­szágok tudnak behatolni, ame­lyek közelebbről ismerhetik az ottani viszonyokat. Márpedig nekünk rendelkezésünkre állt negyven esztendő, hogy gyűjt­sük a tapasztalatokat. Ezeket a tapasztalatainkat kellene ki­használni. Részben úgy, hogy mi szervezünk közös vállala­tokat azzal a céllal, hogy be­vigyük a számunkra már elér­hető nyugati technológiákat. A szovjet gazdaság szinte egészében annyira el van ma­radva a legfejlettebb színvo­naltól, hogy annak adaptálása a polgári iparban egyelőre nem is lehet gazdaságos. Azt mi is megtanulhattuk, hogy egy technikailag elavult kör­nyezetben és főleg elmaradt infrastruktúrában a legfejlet­tebb technika vagy egyáltalán nem működik, vagy elviselhe­tetlenül drága és sok gonddal jár. Abból kell tehát kiindul­ni, hogy egyetlen gazdaságba sem szabad fejlettebb techni­kát bevezetni, mint aminek a befogadására már a körülmé­nyek megértek. Érvényes lesz ez a már „rendbe tett” Szov­jetunióra is. Azzal is tényként kell szá­molni, hogy a szovjet félre még sokáig jellemző lesz a fejlett tőkésekkel szembeni bizalmatlanság. Hasonló felté­telek mellett ezért talán sok­kal szívesebben fognak üzle­tet kötni a volt szocialista, mint a régi tőkés országokkal. Botrányosan kevesen beszél­nek nálunk oroszul ahhoz ké­pest, mennyi időt es pénzt po­csékoltunk a tanításra, de vi­szonylag mégis sokszor töb­ben, mint a fejlett nyugati or­szágokban. Ki gondolta volna, hogy majd még egyszer arra hivatkozhatunk, hogy szellemi tőkénk értékes része az a nyelvtudás, aminek befogad- tatásáért a hatalom olyan so­kat áldoztatott, s ami ellen az ifjúság óriási többsége olyan következetesen tiltakozott? Ha a finnek számára jó üz­let a Szovjetunióval való ke­reskedelem, akkor sokkal in­kább az lehet nekünk. Ök már régen beépültek a tőkés világ- gazdaságba, tehát sokszorta inkább képesek a tőkés világ­piacon keresett termékek gyártására, ők már utolérték a fejletteket, mégis nagyon ko­molyan veszik a szovjet ex­portlehetőségek kihasználását, így aztán a legnagyobb keres­kedelmi partnerük a Szovjet­unió. Ök tudják azt is, amit nálunk még sokan nem, hogy a legolcsóbb energia az, amit a keleti nagy szomszédtól vesz­nek, pedig már húsz éve vi­lágpiaci áron vásárolják. Jó lesz tehát ebben a nagy magyar átrendeződésben arra is felkészülnünk, hogy a tőkés világpiac és a Szovjetunió gazdasága között a híd szere­pét töltsük be. A kölcsönös előnyök alapján — immár a rés szerint: értelmében. Kopálsy Sándor *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom