Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-31 / 178. szám

1990. JŰLIUS 31., KEDD 3 * Dűlőre jutottak az önkormányzat kérdésében Hatan léptek egyezségre A mindinkább közelgő szep­temberi választások és az or­szág lakossága érdekeinek fi­gyelembevételével a pártfrak­ciók, a független képviselők a közelmúltban az önkormány­zati törvény eddigi alapvetően különböző megközelítését fél­retéve egységre jutottak. Mind­ezt Horváth Balázs belügymi­niszter mondta az Országgyű­lés rendkívüli ülésszakán. A belügyminiszter elmondta: megegyezés született a polgár- mester és a jegyző feladat-, il­letve hatáskörének elhatáro­lásáról, a polgármesteri hivatal irányitó és a jegyző hatósági szerepének erősítéséről, a pol­gármester közvetlen választá­sának kitér jesztéséről, aközség- és várospolitikai fórumok je­lentőségének biztosításáról, a fővárosi önkormányzatokról szóló szabályozás kiteljesítésé­ről, külön a fővárosról szóló törvény megalkotásáról. Az önkormányzatok gazdasági alapjaival, bevételeivel össze­függő szabályok részletezésé­ről, pontosításáról, a főispán helyett a köztársasági biztos kinevezéséről és funkciójának újszerű szabályozásáról. Nem sikerült viszont dűlőre jutni abban, hogy hatvan, avagy százezer lakos esetében kér­hesse egy település megyei vá­rossá nyilvánítását. Délután Antall József mi­niszterelnök előterjesztette, hogy a közszolgáltatási-tájé­koztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Ma­gyar Távirati Iroda) vezetői­nek kinevezéséről, felmentésé­ről — a miniszterelnök javas­latára az illetékes országgyűlé­si bizottság véleményének fi­gyelembevételével — a köz- társasági elnök dönt. Hallhat­tunk arról is, hogy a kormány nincs ellene a pártatlan tájé­koztatás bizottsága felállításá­nak, viszont ennek módjáról, a bizottság feladatairól célsze­rű lenne folytatni a hatpárti tárgyalásokat. Ezután rekord következett, mert a honatyák — három tartózkodó kivételével — meg­lepően gyorsan nyomták meg az „igen” gombot. Rögtön ezt követően megkezdődött az ön- kormányzati törvényjavaslat feletti általános vita. Illetve: helyesebb volna általános vita helyett általános megelégedés­ről szólni, a „legkeményebb” felszólaló, Ader János fiatal demokrata is azt javasolta, az általános vitát a frakciók vé­leményének meghallgatása után függesszék fel, időt ad­va a képviselőknek, hogy fel­készüljenek, tanulmányozhas­sák a délelőtt kézhez kapott új változatokat, és a bizottsá­gi üléseket követően folyta­tódjék az általános, illetve a részletes vita. Ez a javaslat is Mi újság? Már elhangzott az ülésnap kezdetét jelző csöngő, de a fo­lyosón még mindig türelmes sor kanyarog. Az ember azt hihette, kivételesen előbb kap­ják a honatyák a fizetésüket, vagy nekik hétfőn is lehet nép­szavazni. Ha másért nem, leg­alább tisztességből, sok már nem müiik rajta, legföljebb a szolidaritást lehet kifejezni ve­le, az együttérzést. A különféle párlállású kép­viselők sorának elején azon­ban csak egy megrakott asztal volt: a reggeli napilapoktól roskadozott. Hiába csöngő, hi­ába létszámellenőrzés, hiába félórás várakozás a későn jö­vőkre, az utolsó képviselő is kivárta a sorát. S hóna alá gyűrte a tekintélyes paksamé- tában kinyomtatott sorokat — hiába, a mindennapi, reggeli betevőről nem könnyű lemon­dani. Olvastak, amikor nem hitték, olvasnak, amikor kételkednek, amikor szidják, amikor legszí­vesebben nem is olvasnák. Igaz, ami igaz, sem Csengey Dénesi, sem Csurka Istvánt nom láttuk sorban állni. Lehet, hogy ők már nem olvasnak, csak írnak? Lehet, hogy órák­kal előbb kelnek, s a sarki standnál állnak sorban? Külön­ben honnan tudnák, hogy ép­pen mit kell kifogásolniuk? És hogyan jutnának másképp na­pilaphoz, ha a többi képviselő is beáll a sorba, eléjük? j. a. széles körű egyetértést váltott ki a képviselőkből, ezek szerint tehát a plenáris ülés augusz­tus 2-án, csütörtökön folyta­tódik. Mielőtt azonban a honatyák kivonultak volna padsoraik­ból, ismételten szót kért Antall József miniszterelnök. Nehez­ményezte, hogy felelős szerve­zetek külföldi szakértőket kér- tejí fel annak kivizsgálására, Jiogy,. Magyarországon valóban érvényesül-e sajtószabadság. Mint mondta: jelenleg talán hazánkban érvényesül legtel­jesebben ez a jog, és emiatt az ilyen kérések az ország tekin­télyét rombolják. A kormány elkötelezett híve a demokrá­ciának, a szabad sajtónak. Kérte, hogy fejeződjön be az Országgyűlés és a sajtó, vala­mint a kormány és a sajtó kö­zötti cívódás. Ezzel tehát mi is zárjuk par­lamenti tudósításunkat, foly­tatjuk holnap a keddi napról szóló beszámolóval. Tessék figyelni! Annyi meglepn dolog történik mostanság az ország házá­ban. Tegnap például az történt, hogy Kéry Kálmán — mint mindig, ha súlyos dolgot készül mondani —, felöltötte honvéd tábornoki egyenruháját, s viszontagságos élete emlékeit fel­idézve. mint már eddig többször is, történelmi témájú példa­beszédet intézett a T. Házhoz és a tisztelt országhoz. Az eszmefuttatás a következőkben foglalható össze: Most, amikor a Magyar Honvédség szellemét akarjuk fel­építeni. álállítani, világos képet kell alkotni a múltról. „A Horthy-rendszer is felépített egy honvédségei, amely dereka­san harcolt és védte a hazát. Sajnos kikerült a Donhoz is. El kell azonban ismerni végre, hogy harca igazságos volt, ha a kommunizmus ellen harcolt.” Meglepőnek tűnik az eset. No nem az, hogy ilyesmi el­hangozhat a Magyar Köztársaság Parlamentjében. Ebben már igazán nincs semmi meglepő. A meglepő az, hogy a magyar demokraták, fiatal demokraták, a szabaddemokraták, szocia­lista demokraták, a kereszténydemokraták szinte nem Is rea­gáltak a hallottakra. Merthogy nem hallották. A Tisztelt Ház ugyanis nem fi­gyelt Kéry Kálmánra. Talán a meleg tette. Talán a vasárnapi népszavazás. Vagy az önkormányzati törvény. Esetleg a tá­bornok úr korábbi terjedelmes eszmefuttatásai. Nagy volt a zsivaj, elveszett a szó. Képviselő urak! Demokraták! Mostanában annyi minden történik. Ha igy haladunk, még ennél meglepőbb dolgok is történhetnek. Az Istenért! Tessék már odafigyelni! (Csulák) Silónak sül be a kukorica, vízen a rendőrség F orr ponton kánikula A villamossín sem bírta már a nagy hőséget a Kosztolányi lé' rcn és kiemelkedett eredeti helyéből (VImola Károly felvétele) (Folytatás az í. oldalról.) Számtalan szomorú vízi tra­gédia sem vette el még az em­berek kedvét a tiltott helyen való fürdőzéstől. A Dunai Ví­zi Rendészeti Rendőr-főkapi­tányságon elmondták, hogy szerencsére a hét végén csak ketten lelték halálukat a Du­nában. A vízi rendőrök is sze­retnének hinni abban, hogy a június végi első kánikulai va­sárnap — amikor heten ma­radtak a folyóban — egy kis óvatosságra intette az embe­reket. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a kániku­lában változatlanul sok a tilos helyen fürdőző. A pihenést so­kan szeretik egybekötni az ita­lozással, s a melegben elfo­gyasztott néhány üveg sör vagy bor után sokan úgy érzik, hogy képesek még a Dunát is átúsz­ni. Szomorú, hogy sok esetben 9-10 éves gyerekek is egyedül fürdőznek, s a szülői lelkiis­meretet sokszor még az sem ébreszti föl, hogy büntetést kapnak. A nyári főidényben a vízi rendőrök sem kapnak sza­badságot. Ilyenkor megerősí­tett létszámmal, 42 vízi jármű­vel járják a vizet. Az Országos Mentőszolgálat­nál a hét végén még nem érez­ték meg a kánikula hatását. A szolgálatvezető főorvos el­mondta, a szokásos napi két- háromszáz hívásnál többet ezúttal sem kellett regisztrál­Sajtótájékoztató az Ipari Minisztériumban Újjáválasztják a vállalati tanácsokat Az elmúlt napokban néhány olyan ügy került reflektorfény­be, amely immár elengedhe­tetlenné tette, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium közreadja a vállalati vezető­váltással kapcsolatos tapaszta­latait Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter hétfőn a minisztériumban tartott saj­tótájékoztatóján. Az elmúlt fél év alatt az ÍK2VÍ felügyelete alá tartozó 92 vállalat közül 28 helyen tör­tént vezetőváltás. 18-an nyug­díjba mentek, 5-en kérték fel­mentésüket, 2 cégnél lejárt a határozott időre szóló megbí­zatás, egy tröszt pedig időköz­ben megszűnt: továbbá egy át­helyezés és egy haláleset tör­tént. Auth Henrik államtitkár kö­zölte: elsősorban azon vállala­tok esetében sürgős a vállalati vezetők megerősítése vagy fel­mentése. amelyek stratégiai je­lentőségűek az ipar és a ke­reskedelem szempontjából, vagy gondokkal terhesek, és éppen ezért egy-egy döntés el­húzódása óriási károkat okoz­hat. Egyébként várhatóan na­pokon belül napvilágot lát az a minisztertanácsi rendelet, amely alapján a vállalati ta­nácsok szeptember 15-ig köte­lezően újjáalakulnak, majd az új testületek döntenek: ma- radhat-e a jelenlegi vezető vagy pályázatot írnak ki az igazgatói posztra. A vt-tagok 50 százalékát és a testület el­nökét a dolgozók választják, a többiek — részben az igazgató jelölése alapján — a vezetést, a szakembergárdát képviselik. Emellett a minisztérium is a jövőben — mint alapító — a vállalati tanácsba delegálja képviselőjét, s így folyamato­san jut információhoz a cég­ről, illetőleg a vállalat is idő­ben tájékozódhat a miniszté­rium legfontosabb törekvései­ről. A mostani igazgató meg­erősítéséhez az így létrejövő testület tagjai kétharmadának egyetértése szükséges. Mint ismeretes, az állam- igazgatási felügyelet alatt mű­ködő vállalatok tevékenységét felügyelő bizottságok kísérik figyelemmel. A sajtótájékoz­tatón elhangzott: e felügyelő- bizottságok a jövőben az eddi­gieknél nagyobb önállóságot kapnak a vagyonkezelés, ille­tőleg a vezetőkiválasztás terü­letén. A minisztérium vezetői hangsúlyozták: nem politikai, hanem szakmai szempontok voltak és maradnak továbbra is az elsődlegesek a vezetővál­tásoknál. A sajtótájékoztató másik té­mája a vállalati decentralizá­ció volt. Auth Henrik ezzel kapcsolatban kiemelte: a de­centralizáció szükséges, de a minisztérium nem híve a min­denáron való elszakadási tö­rekvéseknek. és nem is támo­gatja azokat. Ráadásul ez az esetek egy részében kereske­delmi, iparpolitikai szempont­ból sem kívánatos. Éppen ezért a minisztérium a különféle ön­állósulási törekvésekhez csak akkor járul hozzá, ha a leválni akaró egységek életképes gaz­dasági programmal rendelkez­nek. MINDENKIT ÉRHET MEGLEPETÉS A nyerő feláll az asztaltól A Tranzit Kereskedelmi Kft. 1988-ban alakult meg, az akkor hozott törvények alap­ján. Az Esti Hírlapban meg­jelent hirdetés szerint Duna­keszire kell utaznunk, mert, ftt a központ és Kovács Bar­na ügyvezető igazgató irodá­ja. Nem könnyű rátalálni, mert szabadságát tölti. Igaz, ezt gyakran kell megszakíta­nia. Ilyen ma az üzletmenet, ezt követeli a gazdasági élet. Az ügyeket semmilyen indok­kal sem lehet halogatni. VÁLÓPER NÉLKÜL A raktárház előtt teher­autók állnak, s rajzanak szét az ország különböző tájaira. Mondom, hogy miért keresem. Mutatom az újsághirdetést, amely szerint a Duna Élel­miszer- és Vegyiáru Kereske­delmi Vállalat megvételre kí­nálja a Tranzit Kereskedelmi Kft.-ben levő tízmillió-száz­húszezer forint összegű törzs­tőke részesedését. Részletezik, hogy a kft. összes törzstőkéje tízmillió-hatszázezer forint, amelyből a Duna ÉVKV* tíz­millió törzstőkéje után a kft. összes osztalékának a negyven százalékára jogosult. A százhúszezer törzstőke után jár a megmaradt oszta­lék 20 százaléka. Tájékoztatá­sul közlik még, hogy a válla­lat tavalyi részesedése kilenc- millió-négyszázötvennégyezer forint volt. A törzstőke eladá­si ára tizennyolcmillió forint. — Sok a szám és első átte­kintésre bonyolult. A kérdés az, hogy miért ilyen nagyará­nyú a vállalat részesedése, s mi maradt ezután a kft. többi tagjának? — A választ magával a cég történetével kell kezdenem — feleli az igazgató. — A meg­alakulás idején egy jogi sze­mély, vagyis az ÉVKV lépett be a hirdetésben szereplő ösz- szeggel. Rajta kívül négy ma­gánszemély, négyszer száz- húszezerrel, de ötödikként a tízmillión felüli százhúszezré­vel a vállalat. Ez az arányok magyarázata. — Ha csak két évre társul­tak, miért lép ki máris a cég? Talán rosszul megy a vállalkozás? Hiszen változáso­kat hoz ez a döntés a kft. éle­tében? — Változás nem lesz, mert a törzstőke marad, csak jö­vőre az új tulajdonos kapja az adózott nyereség után neki járó osztalékot. Valószínű, hogy a City Bank lesz az új partnerünk. ÉRDEKE SZERINT niuk. Remélik, ha az idősek és gyerekek vigyáznak arra, hogy hosszabb ideig ne tartózkod­janak a tűző napon, s pótolják a só- és folyadékveszteségüket, elkerülhetők a kánikulai tra­gédiák. A nagy meleg azonban nem­csak az embereket viseli meg. Jó példa erre, hogy Budapes­ten a Kosztolányi téren egy villamossín is felpúposodott a hőségben. A BKV-nál elmond­ták, hogy ilyen ritkán adódik, szerencsére a HÉV pályáján — ahol hézaggal szerelik a sí­neket — ilyen malőr nem for­dulhat elő. H. É. A Tranzit Kft. egyévi áru­forgalma hatszázmillió forint. Kocsijaik kora reggel indul­nak szállítmányaikkal, s haj­nalban már ott vannak az áruval a vidéki élelmiszerbol­tok előtt. A volt Duna Füszért régi vezető munkatársaként sok tapasztalatot szerzett igaz­gató sorolja azokat a nagyke­reskedelmi, úgynevezett Dél- ker-árukat, melyeket szállít­mányaik, ajánlataik tartal­maznak. Legtöbbjüket a pri­vát vásárló is megveheti nagy­kereskedelmi áron, ha közvet­lenül a raktárukat keresi fel. A mindössze húsz munka­társat foglalkoztató gazdasági szervezet szállít és kínál ve­gyiárut, műszaki cikkeket, já­tékokat, élelmiszert. Ez utób­biból az idén bővül a válasz­ték Csehszlovákiából behozott brinza túróval, de a műszaki cikkek skálája is nagyobb lesz. Szakmai nyelven slepp- tura a nevük azoknak a fuva­roknak, melyek alkalmával mindig ajánlatot és megren­delt árut visznek és közvetíte­nek. A vállalkozás nyereséges. Azt, hogy az ÉVKV-nak mennyire érte meg, Kovács Barna szerint maga az újság- hirdetés is példázza. Ebből tehát mégis szárma­zik hátránya a kft.-nek, mert ahogy az igazgató fogalmaz, s az indulatait nehezen tudja emiatt leplezni, lényegében elvittek minden fillért. A nye­reség nagyobb hányadából ke­vés pénz marádt fejlesttésre, raktárfeltöltésre. Olyan hason­lat jut erről az eszembe, mint amikor a nyerő játékos áll fel az asztaltól, már az első kör után magához véve a bankot. AZ ÜZLET, AZ ÜZLET — Miért kellett üyen gyor­san megválni az üzlettársaik­tól? — Nincs különösebb oka, mint az, hogy fejleszteni aka­runk — válaszolta kérdésemre Faragó László tanácsos, az ÉVKV központjában. A Cyti Bank komoly vevőnek ígérke­zik, de még nem fejeződtek be a tárgyalások. Korrektül jártunk el, mert a kft.-taggyű- lésen bejelentettük, hogy el akarjuk adni a törzstőkénket. A tagok élhettek volna elővá­sárlási jogukkal, de ilyen nyi­latkozatot nem tettek. Május 22-én minden tulajdonóshak írtunk. A szabály az, hogy aki tizenöt napon belül nem vála­szol, az tudomásul veszi, hogy a törzstőke eladható. Ezzel le­mond az elővásárlási jogáról. A vállalatunk vezetői úgy gondolják, jobban tudják nö­velni a nyereséget, ha úgyne­vezett diszkontraktárat hoz­nak létre belőle. Tény, hogy a mi törzstő- kénkhez viszonyítva arányta­lan az eladás. A tavalyi tizen­hatmilliós elosztható ered­mény alapjárt a magánembe­rek azonban mégis, a bevitt törzstőkéjük többszörösét kap­ták meg. A kft. ezután is tovább mű­ködik. Az igazgató optimiz­musa szerint sikerrel. Ügy lát­szik, meg kell tanulni, hogy a mai világban épp olyan gyor­san bomlanak fel az üzleti frigyek, ahogy megköttetnek. Az érdekek motiválnak, Az alapok lerakásakor ajánlatos beszerezni a meglepetések el­leni garanciákat. Kovács T. István

Next

/
Oldalképek
Tartalom