Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-30 / 177. szám
1990. JŰLIUS 30., HÉTFŐ %$£úian 3 Úrbéresekből részvényesek lesznek A lehetőség — pártharcok puskaporaként ellőve? A mai örbottyáni öregek nemigen tudják, hogy milyen ásványi anyagokat, nyomelemeket tartalmazott a föld mélyéből feltörő meleg víz, de azt igen, hogy paszulyfözés idején a település központjában levő kúthoz kellett szalajtani a gyereket, mert annak a forrásnak a vizében gyorsabban megfőtt a bab. Nagyjából 1914 óta ismert, hogy Örbottyán térségében hévizeket rejt a föld. Más kincsek is találhatók itt, hiszen több földgázkút működött örszentmiklós és Vácbottyán környékén. Az öregek arra is emlékeznek, hogy némelyik kút környéke gőzben állt. A meleg víz kincset ér, és szakemberek erről a termálrétegről állítják, hogy kapcsolatban van a Gellérthegy- környéki hőforrásokkal. Az őr- bottyániak már régóta komoly terveket dédelgetnek a föld mélyének e folyékony kincsével kapcsolatban. Sőt, az álmodozáson is jócskán túljutottak már. Három éve a tanácstestület adott megbízást egy úgynevezett termálbizottság megalakítására. Ennek vezetésével Hoffer János, nyugalmazott mérnököt bízták meg. Ezeket az információkat Cserepka Andrástól, az örbottyáni Tanács társadalmi elnökétől kapom. Látom, hogy nem örül igazán a kérdéseimnek. Megállt a dolog, magyarázza. A Vitukinál megrendeltek egy tanulmányt, és megkeresték a Conexus Rt.-t, amely vállalkozott arra, hogy a helyi tanáccsal közösen, fele-fele arányban beszáll a termálüzletbe. Egy komoly fürdőt és idegenforgalmi centrumot képzeltek a településnek arra a részére, amelyen a föld jelenleg a sződi Virágzó Tsz tulajdonában van. Amíg azonban nincs egyetlen megfúrt termálkút, egyetlen gondosan elemzett vízmintaeredmény, addig egy külföldi beruházó sem áll szóba velük. A tanácselnök szerint az a szakvélemény, amelyre a termálbizottság hivatkozott, kicsit porlepte már. Üjat kellene készíttetni. — Ebben a pillanatban nem elsősorban a pénz, hanem a tulajdon a legfontosabb kérdés — mondja mintegy bevezetőként Hoffer János, aki bár csak tíz éve él örbottyán- ban, mégis igen mélyre ásta magát a falu közéletébe. Elismert ember, akit tavasszal a népfront helyébe lépő Falufórum, cégbíróságon bejegyzett egyesület egyik vezetőjévé választottak. — Tudni kell, hogy a fórum több bizottságot is létrehozott, így a földvisszaigénylőt. Az a terület, ahová a fürdőt építeni lehetne valaha, úrbéri föld volt. Az itteni parasztemberek használatra kapták meg. Robottal és dézsmával fizettek. Oszthatatlan földterület volt ez, rajta réttel, legelővel és erdővel, ahonnan kétévenként több kocsi fát kaptak az itteniek. Ügy gondoltuk, hogy a termálbizottságnak nem a termelőszövetkezettel, hanem a tulajdonosokkal, illetve azok örököseivel kellene szerződni. Ezért megkerestük a régi úrbéreseket és leszármazottai- kát. Megkérdeztük őket, hogy amennyiben visszakapná a falu ezeket a területeket, a részükkel belépnének-e egy gazdasági társaságba, amely a termálvíz hasznosítására alakulna? Az igenlő aláírásokkal felkerestük a Virágzó Tsz elnökét. A szövetkezet nem zárkózott el az ősi földek visszaadásától, dé azt kérte, hogy az igénylők egyenként nyilatkozzanak. A leendő részvényesek kilencven százaléka már nyilatkozott a Kisgazdapárt földvisszaigénylő nyomtátványán. Valószínűleg beszállnának az rt.-be. Kvassay Jenő leszármazottai is, akiknek földjét és ingatlanait 1950-ben „felajánlás alapján”, 4728 forintért „kebelezte be az Államkincstár”. Ha igen, akkor a szövetkezet által 36 millió forintért eladott tanyájuk igen jelentős értéket, kezdőtőkét képviselhetne a vállalkozásban. A részvényesek a mintegy százhektárnyi földet apportként vinnék az üzletbe. — Ennek persze csak akkor van jelentősége, ha van tőkeerős társ, hogy a területen kutat lehessen fúrni, medencéket, szállodákat, éttPriBeket építeni. — Mi találtunk egy olyan magyar közvetítőt, aki komoly, tőkeerős japán céget keresett nekünk — válaszol Hoffer János. — De van osztrák ajánlatunk is. Az appartunk értéke hektáronként egymillió schilling. Csodálatos lehetőségeket nyitna meg ez a vállalkozás a település előtt. Egyrészt három-négyszáz ember biztos kenyérhez jutna a termálcentrumban. és fellendülhetne a környék idegenforgalma. — Mi hát a probléma? Mi az akadálya annak, hogy valóban létrejöjjön a gazdasági társaság? Van meleg víz, van földterület, tőke is jelentkezett. — Egyrészt nincs még törvény, amely alapján a termelőszövetkezet visszaadhatná a földet, illetve a Kvassay—Sajó örökösöknek az eladott tanya árát. De ez a kisebbik gond, hiszen törvény előbb-utóbb lesz. De a tanács meglehetősen előnytelen megállapodásra készül a Conexussal. Hiszen néhány millió forint fejében, amelyet esetleg a kút megfúrásához, vagy egy tanulmány- tervhez adnának, a tanács kizárólagos jogot engedne a Co- nexusnak. Márpedig csak a föld maga sok milliót ér. Arról is beszélnek örboty- tyánban, hogy valamelyik párt( !) egy másik, igen előnyös üzletet ajánlott a termelőszövetkezetnek, részvételt egy az úrbéresek által elképzelt szabadidőparkhoz hasonló létesítmény megvalósításában. Nem tudom, hogy pontosan hol húzódnak a harcvonalak, bár az aligha kétséges, hogy a rendkívül agilis és remek tervekkel rendelkező Falufórum melyik párthoz áll közel. Egy biztos: az örbottyáni termálvízben rejlő fantasztikus lehetőségeket nem szabad pártharcok puskaporaként ellőni, Móza Katalin Szeptemberig hárommilliárd forint a vállalkozóknak Sok az eszkimó, kicsi a kölcsönkeret A Vállalkozásfejlesztési Alapítványról mostanában mindenféle hírek keringenek. Állítólag fölfüggesztették a működését, mert elfogyott a hitelekre fordítható keret. A megalapításakor igen nagy érdeklődést, kiváltó, nagy reményeket ébresztő alapítvány irodavezetőjétől, Marosán Györgytől kértünk tájékoztatást a jelenlegi helyzetről, a kedvezményes kölcsönre várók kilátásairól. — Csak félreértésről lehet szó, a hitelkérelemért folyamodók zöme nem tudja, hiszen honnan is tudná, hogyan működik a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány. Az alakulástól, március végétől egy hónap alatt négy bankkal — a Magyar Hitel Bankkal, a Postabankkal, a Dunabankkal és az Országos Takarékpénztárral — kötöttünk szerződést, és 600 millió forintot helyeztünk el náluk. A bankok az első pályázók hitelkérelmeinek elbírálását befejezték, és alig egy hónap alatt a pénzt kiosztották. Az alapítást követő második hónapban, tehát májusban az illetékes pénzintézetek az alapítvány forrásaiból újabb 600 millió forintot kaptak, azaz összesen 1 milliárd 200 millió forintot osztottak szét. Az alapítvány kuratóriuma május Rekkenő a hőség Tartósnak ígérkezik a kánikulai meleg, jósolták tegnap a meteorológusok, s aki csak tehette, vasárnap már menekült a vízpartok közelébe. A gödi termálvizes strandon- (Vimola Károly felvételei) Hitelképességünk vizsgálata Másként látják a japánok A közelmúltban két,külföldi intézet is megvizsgálta Magyarország hitelképességét. Az egyik a Japanese Credit Rating Agency, a másik az amerikai Moody’s Investors Service volt. A japán intézet a múlt évivel azonos minősítést adott hazánknak, az amerikai viszont kismértékben visszaminősítette a Magyar Nemzeti Bank, illetve az ország hitel- képességét, A Magyar Nemzeti Bankban ezzel kapcsolatban elmondották: az MNB kötvénykibocsátóként a tokiói és az európai pénzpiacokon jelenik meg. A Credit Rating Agency megfelelő minősítése azért nagyon fontos számunkra, mivel enél- kül nem lehet a szigetországban kötvényeket forgalomba hozni. A japán intézet ezúttal is megadott A minősítése lehetőséget ad további kötvény- kibocsátásra. Élünk is vele. Magyarország az idén mintegy 1 milliárd dollár értékű külföldi forráshoz kíván kötvények forgalomba hozatala ré- ‘ vén hozzájutni. Ebben az évben eddig az NSZK-ban és Ausztriában bocsátottunk ki kötvényeket, a következőkben pedig — valószínűleg szeptemberben — Japánban tervezzük egy szamuráj'kötvény forgalomba hozatalát. A Moody’s Investors Magyar- ország hitelképességét illetően más megállapításra jutott. Az intézet már korábban — még mielőtt a helyszíni vizsgálatra sor került volna — jelezte: Magyarországot vissza kívánja minősíteni. Az amerikai intézet értékelésével kapcsolatban a Magyar Nemzeti Bankban úgy foglaltak állást, hogy az elsősorban a kelet-európai régióra igaz, Magyarország helyzete bizonyos mértékben eltér a környező országokétól. Hazánknak mind ez ideig sikerült fenntartania fizetőképességét, így nem elsősorban segélyekre, hanem külföldi hitelekre alapozva, kívánja átalakítani, korszerűsíteni gazdaságát. Az idei esztendő eredményei ráadásul a vártnál lényegesen jobbak. A folyó fizetési mérleg többlete az első félévben elérte a 200 milló dollárt, míg a múlt esztendőben 1,4 milliárd dollár deficitje volt. A dollárelszámolású kereskedelemben a félév során 550 millió dolláros többlet keletkezett, mégpedig úgy, hogy a KGST-kapcsola- tokban fellépő gondok ellenére sikerült nagymértékben növelni a Nyugat-Európába, illetve a tengerentúlra irányuló magyar exportot. Ezeket a tényeket azonban a Moody’s értékelésének elkészítésekor nem vették figyelembe. Ugyanakkor igaz, hogy a kormányzati szakemberek lényegében nem tudtak bemutatni a gazdasági átalakulással kapcsolatos — megalapozott számításokat is tartalmazó — középtávú terveket. Ezek ugyanis még nem készültek el. Egyedül csak a kormányprogram állt rendelkezésére, ami azonban sok tekintetben vázlatosnak tekinthető. Valószínűleg ez is hozzájárult a viszonylag kedvezőtlen minősítéshez. végén úgy döntött, hogy további négy bankot — a Takarékszövetkezeti Bankot, az Általános Vállalkozási Bankot, az Országos Kereskedelmi Hitelbankot, valamint az Inno- finance-t — von be a munkába. Eddig a pályázatokat fogadó és elbíráló pénzintézetek összesen 1 milliárd 500 millió forintot kaptak hitelkeretként az alapítványtól, amelyhez természetesen hozzáteszik saját pénzeiket. Szó van arról, hogy újabb bankok kapcsolódnak az alapítvány tevékenységéhez. Biztató lehet a vállalkozók számára, hogy júliustól szeptemberig mintegy 3 milliárd forint kedvezményes feltételű hitelkeret áll a rendelkezésükre. Sokan kérdezik, hogy gazdaságilag mennyire megalapozottak a pályázók üzleti tervei. Erre azt tudom válaszolni, hogy az alapítványnak nincs közvetlen kapcsolata a vállalkozókkal. Hitelért vagy tőkeemelésért a bankokhoz, illetve a befektetési társaságokhoz kell fordulniuk. A hitel- kérelmeket a pénzintézetek saját módszereiknek megfelelően bírálják el. Szerintem ma az a helyzet, hogy nem a sok rossz közül kell a jókat kiválasztani, hanem a sok jó közül azokat, amelyek a leginkább megérdemlik. Nem tudom, hányán fordulnak hitelkérelemmel a bankokhoz. Azt hiszem, nehéz megbízható számadattal szolgálni, mert 'sokan csupán érdeklődnek, többen pedig egyszerűen hitelt kérnek. Sok olyan megalapozott ötletről van ugyanakkor tudomásom, amelynek megvalósításában a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány nem tud segíteni. Forgóeszközre például — az alapítvány kiírása szerint — a bankok nem adhatnak pénzt. Egy elfogadott pályázatra még így is legalább négy olyan jut, amelyek a hitelfeltételeknek megfelelnek ugyan, de amelyeket pénz hiányában egyelőre sajnos el kell utasítani. G. R. L elkesedésben nem volt hiány ! Megváltóként várták a külföldi partnert, aki reménybeli társnak ígérkezett az átalakuló, három részre oszló cég szebb jövőjének a megteremtésében. Keserves csalódás volt a hazai tárgyalófelek számára, amikor a külföldi partner visszakozzt fújt. A háromtagú küldöttségvezetője nemköntör- falazott. Megmondta, hogy omiét, ahonnét a műszakiaknak több mint az egy- harmada elment néhány hónap alatt, nem sok jót remélhet a befektető. Ezek a távozó műszakiak ugyanis a tudásnak, a tapasztalatnak olyan kincstárát vitték magukkal, amilyet újjáteremteni hosszú évek munkájával lehetne. Erre viszont ők nem vállalkoznak. Ök azt hitték ... A magyar partnerek viszont úgy hitték, sok más előkerülhet a tárgyalás folyamán, de egy ilyen akadályra, mint a műszakiak távozása, nem számítottak. Miért is számítottak volna? A megye ipara a nyolcvanas évek elejéhez mérten a műszakiaknak a tíz százalékát veszítette el. Veszedelmes folyamat ez, ám igazi tragédiává akkor válik, ha tudjuk: területenként rendkívül nagyok az eltérések. A megye könnyűipari üzemeiben például egyötöddel kisebb ma a műszakiak tábora, mint volt évtizede, a textilipari üzérnek nagyobb részében azonban FEJSZENYEL még ennél is tetemesebb a vérveszteség. Ha most ehhez azt is hozzáteszem, hogy a teljés foglalkoztatot- ti létszámhoz mértén már eleve a könnyűiparban a legkisebb a műszakiaknak az aránya — csupán öt és fél, hat százalék —, akkor ennek a veszteségnek a következményeit nem nehéz elképzelni. A látszat persze csalóka. A íoglalkoztatotti létszámon belül a legtöbb helyen ugyanakkora a műszakiak aránya, mint volt tíz esztendeje, ám mert a létszám jelentősen csökkent, a műszakiak változatlan aránya nagyon is változott, mérséklődött létszámot fed. Kevesebb ember áll á változatlan arányszám mögött. A fogyatkozó táborban sem okvetlenül azok találhatók, akikre a jövőt tekintve a cégnek a legnagyobb szüksége lenne. Vannak persze hamari vélemények manapság arra, miért és miként veszett el a fejsze, s maradt a kezünkben a nyele. Ma sokan ezt a nyelet szorongatva, egymás fejét püfölik, mintha ez hozna megoldást. A hamari véleményekkel az a baj, hogy politikai magyarázatokat adnak gazdasági folyamatokra. Ilyen politikai magyarázat — és meghökkentő, milyen gyakran találkozom hirdetőivel! — a „mindenben a párt parancsolt" szlogen. A műszakiak felett basáskodó párttitkár rémképe olyan csacskaság, amilyet csakis az hisz el, fogad el, aki üzemnek a tájékán nem járt. Nem egy- egy párttitkár volt az akadálya annak, hogy a műszakiak tehessék a dolgukat —, mert hiszen akkor most, amikor már nincsenek a vállalatoknál párttitkárok, minden gond azonnal megoldódna —, hanem az egész szisztéma, az egész iparirányítási, ösztönzési szisztéma. Ez a szisztéma például toronymagasan kiemelte az ún. folyó termelést és kevés ügyet vetett a holnapra, a holnaputánt megalapozó fejlesztésekre. Az volt a fontos, hogy a mai terv teljesítve legyen, a többi... ?! Ez a gyakorlat tette nyomorékká a műszaki fejlesztést, kergetett el tízezreket a műszakiak táborából — és nem csak az iparban, hanem a népgazdaság más területein is lezajlott ez a sajátos-sajnálatos népvándorlás —, s az az igazság, hogy napjainkban sem észlelek semmiféle változást. Ma sem a holnap a fontos. Holnap nélkül azonban a jelen mellé is egyre több kérdőjel kerül. A megye több nagy gépipari üzeméből például úgy távoztak el gyártás- és gyártmányfejlesztési szakemberek, hogy jövedelmük megegyezett egy-egy főművezető javadalmazásával... Csoda-e, ha voltak fejlesztési osztályok, amelyek teljes létszámban kiléptek és másnaptól kft.-ként dolgoztak? Nem csoda. A baj az, hogy ezek a kft.-t alakító szakemberek, tisztelet a kitételnek, korántsem olyan súlyú fejlesztési témákkal foglalkoznak, mint amilyenek képességeikhez illené- nek. Futnak a megrendelések után: a kft. így tud talpon maradni. Érthető? Érthető. Csak éppen azt nem tudni, mi lesz azokkal a fejlesztésekkel, amelyek valóban motorjai lennének a szerkezetátalakítás feladatának. K árhoztassuk mindezekért a műszakiakat? ök csupán engedelmeskedtek azoknak a hatásoknak, amelyeket egy szemléletmód és a belőle következő gyakorlat gerjesztett. A műszakiaknak ma sincsen becsülete, holott állítólag a szisztéma már új ... A megye iparában dolgozó több mint hatezer műszaki ma sokkal inkább céltáblája pártpolitikai törekvéseknek, mintsem átgondolt gazdasági stratégiáknak. Lendül a fejszenyél, de végre valahára meg kellene keresni, hol van a ráillő fejsze. Erre a keresésre azonban eddig nincsen jelentkező. Mészáros Ottó
