Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-28 / 176. szám

Megyei SZDSZ-iroda nyílt városunkban „Mi is népszerűségre törekszünk” Q Nagykőrösön — a vá­rosban elsőként — szervező­irodát nyitott az SZDSZ. Miért? — kérdeztük Tóth István területi szervezőt. — Azt, hogy a megyeszék­helyek mellett Nagykőrösön is megyei szabaddemokrata-köz­pont lett, három dolognak tudható be. Először a helyi csoport példaértékű munká­jának, azután helyi választási győzelmünknek és végül, s persze nem utolsósorban kép­viselőnk személyének. 9 S mi az iroda fel­adata? — összefogni és szervezni a Dél-Pest megyei SZDSZ-cso- portokat, ellátni dr. Ábrahám Tibor képviselő titkárságát, infrastruktúrát biztosítunk a létrejövő szabad szakszerveze­teknek, s a Jóakarat polgár- és vagyonvédelmi szolgálat­nak. Részt vállalunk a lakos­ság ügyes-bajos dolgainak in­tézésében. Talán nem is kell mondanom, hiszen szinte nyil­vánvaló: akár a többi párt, mi is népszerűségre törek­szünk. Ezt profi szervezettség­gel, liberális módszerekkel, de teljesen önzetlenül, a lakosság szolgálatával kívánjuk elérni. 9 Hányán dolgoznak' Itt? — Két hivatásos politikust foglalkoztatunk, munkatársam irodavezető és ügyvitelszerve­zői feladatokat lát el. Jóma­gam a Dél-Pest megyei cso­portokért vagyok felelős. Pest megyében összesen négyen dolgozunk főállásban. Műkő-' désünk költségeit a tagdíjak­ból, vállalkozásainkból és adományokból fedezzük. 9 Milyenek az eddigi tapasztalatok? — Tisztában vagyok vele, hogy az embereknek elegük van a politizálásból, de sze­rintem nem is kell mindenki­nek politizálni, azért vannak a képviselők. így a Parlament a pártcsatározások természetes színtere. Nagyon rossznak tar­tanám, ha ezek a pártharcok fejszék és vasdorongok igény- bevételével, esetleg bányászok aktív közreműködésével a Parlament előtti téren vagy az utcákon dőlnének el. Ugyanakkor azt is tapaszta­lom, hogy a rendszerváltás eddig csak a kinyilatkoztatás, a szándék szintjén jött létre. Véleményem szerint nemhogy rendszerváltásról, de vissza­rendeződésről beszélhetünk. Nehogy valaki is félreértsen, én aztán nem sírom vissza a régi rendszert, de legalább a Németh-kormány szakértel­me nem volt vitatható. Igaz, nem értünk még a száz na­pos türelmi időszak végére, így nem is kritikának, csak megjegyzésnek szánom, hogy a kormánykoalíció most nem­csak magáról, de a helyette kormányzásra kényszerülő Parlamentről is bizonyítványt állít ki. A Parlament tekin­télycsökkenése pedig már nemcsak a kormánypártokat, de az ellenzéket is érinti. Az egyszerű ember szemében ezek nem igazán elkülöníthető dolgok. • S mit kínál szolgál­tatásaiban az egyszerű em­bereknek az SZDSZ-iroda? — Mindenféle lakossági ügyintézést, friss újságok, bel­ső szabaddemokrata-kiadvá­nyok olvasását, vásárlását, a legújabb parlamenti anyago­kat. Zrínyi utca 2. alatt, mun­kanapokon 9—17 óráig, a tele­fonunk meg 51-298. g q Mire futja az egyesületi pénzből? Iszapban fuldokló Tözcges Éghajlati és geológiai adottságainál fogva Nagykőrös földjéről elszökik az esővíz, beissza a talaj, amit pedig nem tudnak el­nyelni a pórusok és hajszálerek, vékony vágatokban fut a kö­rösi érbe, a Tiszába. Hantháza vizét is az ember ejtette csap­dába, alant az erdőnél, talán nem is gondolta: óvatlan a tette, a tőzeg nyomában tó születik. Sekély vizű, forró nyarakon kiszáradni készülő, de mégis­csak egy tavacska. Vízi élővi­lágnak, horgászversenynek otthont teremtő, sőt immár társadalmi tényező. Sokkal in­kább az, mint ökonómiai, hi­szen a kis tó csak időlegesen kapott helyet a természet térképén. Két évtizedre, ta­lán háromra? Tény, hogy el­tűnni készül, s kiknek fontos lett léte, azoké hát a gond is, hogy megmaradjon. A végrendelet Korsós Ambrusnak huszonöt hold földje volt hajdan egy tagban a tanyája körül, de eb­ből mindössze nyolcszáz négy­szögöl maradt a kezén. Az a kertecske, amit be is kerített. Mondták ugyan mindig neki, hogy a többi is az övé, mivel­hogy tagja a szövetkezetnek, de ő erre csak legyintett. Aztán hogy megöregedett, s nyugdíjba is ment, valóban csak a nyolcszáz négyszögölt mondta magáénak. Hanem amióta új szelek fújnak a po­litikában, Korsós Ambrus egy­re többet emlegette a földjét. Nem a táiTga*KöMliiKhrM,na- vem a huszonöt holdat. De az- t jn nem sokkal aratás.„ előtt. Korsós Ambrus megbetege­dett. A gyerekei, akik mind bent laktak családostul a városban, félve látogattak ki mindig a tanyára: él-e még apjuk? Mindnek jó állása volt, tanult szakmával. Talán nem is em­lékeztek rá, hogy tanyasi pa­rasztgyerekek voltak. Az egyik nap Korsós néni körbejárta őket. — Estére gyertek kil — Baj van? — Apátok hív. — Mit akar? — Végrendelkezni. A gyerekek, Feri, Imre, Juli meg az ifjabb Amri megdöb­bentek. — Miről akar apánk vég­rendelkezni? Korsósné azonban nem fe­lelt. Alkonyat felé ott voltak mind az apjuk ágyánál. A há­rom fiú összeszorított foggal, Juli síró szemmel. — Testamentumot mondok — kezdte halkan az öreg. — A huszonöt holdról. A gyerekek megdöbbentek. Egyszerre élni kezdett bennük mindaz, amit az újságokban olvastak, meg a televízióban hallottak. — Jó föld volt az, jól lehet majd élni belőle — folytatta Korsós Ambrus. A négy gyerekben megindult a képzelet. Mi lesz, ha tényleg földhöz jutnak? De nem tud­tak megoldást találni. — Csakhogy! — emelte fel swyá ISS s csak egyötöknek. Annak, aki milalé», hogy kijön ide.. mûr vélni. Néhány pillanat szünetet tar­tott, majd folytatta. — Megosztani nem lehet. Benne van a záradékban. Azzal a párnája alól papirt vett elő. Közjegyző által hite­lesített végrendelet volt. A négy gyerek csak nézett. Egyikük sem nyúlt a papír után. Erre az öreg letette a paplanra, majd sorra szem­ügyre vette mindegyiket. Ferit, Imrét, Julit, meg az ifjabb Amrit. — Majd odaátról meglátom, melyiktekben van az én vé­rem. Többet nem szólt. De hall­gattak a gyerekek is. Mind a maga házára gondolt a város­ban. A szűk tanyai szobában egye­lőre a halál állt hozzájuk kö­zelebb, nem a születés. Tóth Tibor Régen hajtott, ma húzzák Ezelőtt, ha torsokig kopott a gyep, a gulyás szólt a kutyáinak, és dúsabb füvű vidékre hajtotta állatait. Ma már a dolog nem ilyen egyszerű, a marhapásztort kell előbb áttelepíteni. Két műszaki vénájú állatgondozó ezt meg is oldja. A nyársapáti Haladás Tsz-ben öller Albert és Andó Pál 7 hold új legelőt vett birtokba minap a villanypásztorral. (Varga Irén felvétele) nagykőrösi Napjainkban körülbelül fél­ezer tagot számlál a Kinizsi nevével 13 éve magát meg­ajándékozó horgászegyesület, amely ilyenformán nem más, mint a Tőzegesnek a gyerme­ke. Olymérvű érdekszövetség, amely pusztán meglétével is kifejezésre juttatja a tó fon­tosságát, de bizonyos, hogy ez az igény valamilyen formában további ezrekkel hozható még kapcsolatba. A legnagyobb gond itt a vízfenék eliszaposodása, ami az ilyen vízgyűjtőknek általá­ban a sorsuk. A mostani költ­ségeket figyelembe véve, leg­alább 2—3 millió forintot kóstál a meder kikotrása, ám az összeg többszörösen meghaladja az egyesület pénz­ügyi lehetőségeit. Még csak arra sem apellálhat, hogy idő­vel kigazdálkodja. Egyszerűen nincs mivel, miből kigazdál­kodnia. Évi 400 ezer forint kö­rüli költségvetése gyakorlati­lag a nullára redukálódik az önfenntartás szintjén, a mini­mális feltételekkel. Divatos lett manapság — s ebből miért vonnánk ki ma­gunkat — szűkebb csoportok, klubok és más szerveződések anyagi problémáit az önkor­mányzat szívügyének megál­modni. Nos, hát az efféle re­ménynél és a kivárásnál több­re a horgászegyesülettől sem futja. De titkon arra is gon­dolhatunk, hogy 500 ember óhaja akár politikai tényező is lehet, éppen a választások kü­szöbén. Inspiráló elem, a Tő- zeges sorsát is a város ügye­ként értékelni, kezelni. Dr. Kocsis János, az egye­sület elnöke ugyanazt fogal­mazta meg, amire végsősoron mindenki gondol, amit min­denki szeretne. — Helyben teremtsük meg a lehetőségét a kikapcsolódás­nak, a pihenésnek, mindan­nak, amit e sport nyújthat a körösi embernek. Figyelembe véve az utazás költségeit, hosszabb távon már nem lehet elviselni annak anyagi terheit. Amiért a többség más vizek­re megy, a tó romló állapotá­val magyarázható, de ha meg­történne az iszaptalanítás, ez a tó még sok horgászt ki tud­na szolgálni, akár további 20 évig is. — Hosszú távon a víz mesterséges utánpótlása sem megoldás. — Pedig valószínűleg jobb híján azt kell elfogadni. Min­denesetre meg kell majd vizs­gálni okát annak — mivel ez még nem egyértelmű —, hogy a tápláló ér miért apadt ki. Erre csak a szovjet tábor ki­ürítése után kerülhet sor, az ominózus érszakasz tiltott te­rületbe esik. A vízpótlásnak kétségkívül nagyok a költsé­gei. Különösen idén, hiszen a három szivattyú február óta éjjel-nappal dolgozik, a vil­lanyszámla eléri a százezer forintot. Az orkán utáni több napos áramszünet miatt már 15—20 centivel apadt a víz­szint, de a katasztrófa is meg­kísértette most a tavat. Egy kidőlt fa közvetlen a zsilip mellé zuhant, ha ráesik, elfo­lyik az összes víz. — A halállomány rend­szeres pótlása mibe kerül? — Évente 2,5—3 tonna mé­retes pontyot hozatunk, rá­megy az egyesület pénzének a fele. Legközelebb alighanem 90 forintnál alább nem kap­juk meg a halat, ráadásul ponty nagyon kevés van az országban. Utóbb már Len­gyelországból kaptuk — a Te- hag-on keresztül a szállít­mányt, ezért is késtünk a te­lepítéssel. — A fentiekből kiolvas­ható, hogy a tagsági és egyéb díjakon kénytelen lesz emelni az egylet. — Sajnos sor kerül rá, hi­szen a tagsági díjakból tart­juk fenn magunkat. Nagy ár­emelkedés akkor sem lesz, al­kalmasint ezután is a körösi egyesületnél a legalacsonyab­bak az árak a környéken. A területi engedély jelenleg 600 forint egy évre, másutt 2500— 5000 forint körül mozog. — Milyen az érdeklődés, jönnek-e fiatalok az egye­sületbe? — Igen. szép számmal van jelentkező, a belépésnek nincs akadálya. Az említett gondok ellenére a rendszeres haltele­pítésnek köszönhetően a gaz­dag vizű tó mégiscsak vonzó. Nem ritka a 10 kilós zsák­mány, de ez ugye még csak egyike a sport feltételeinek. Sajnos más gondok is nyo­masztanak. A tóparti építmé- nyeks biztonsága nem megol­dott, mind feltörték már, a nádfedelest felgyújtották. No, persze, az egyesületen belül sincs minden rendben a fe­gyelemmel, igyekszünk a nem sportszerű magatartásúakst kiszűrni, ha kell, végleg eltá­volítani. A vezetői kollektíva úgy gondolom, megállja a he­lyét, és ami lényeges, a napi ügyek intézését is sikerült mostanára megoldani. Pallai József, aki egészségi állapota és kora miatt nem vállalhatja ezt a feladatot, komoly űrt ha­gyott maga után. Hadd legyen alkalom ezúttal is megköszön­ni neki 13 éven át végzett lel­kiismeretes munkáját. My. J. Minden ember érdekes Bőrkötésű kiadvány 71/fit is tagadjam: jóma- •írj- gam a jól szervezett munka egyik iskolapéldá­jaként emlegetem magam­ban a ceglédi útjavítási munkálatokat. Amit az építők egyszer megalkottak — akárcsak Déva váránál Kőmíves Kelemen —, az bizonyos, hogy fél esztendő múlva senki forgalmát ki nem állta. Nos, akár tet­szik, akár nem, valami is­meretlen eredetű földtani szerkezet s más okok miatt a Léli út és a Körösi út találkozása fél esztendő­nél többet bizonnyal csak a második világháború előtt bírt ki változtatás nélkül. Azóta hol felverik az aszfaltot, hol meg lete­rítik, s hol a Déli útnak van elsőbbsége, hol nem. Az útkereszteződésre költött pénzek nagyság­rendje talán ahhoz is ele­gendő lenne, hogy metró épüljön belőle akár Pestig. No, de nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy ko­moly búvárkodásaim alap­ján rájöttem, miért is kell azt a fránya kereszteződést félévente, évente újracsi­náltatni. (Legújabban per­sze lámpákat is tesznek oda, hiába, ha már Nagy­körösön van, Cegléd sem maradhat le — szinte hal­lom a szakszerű indoklást a megfelelő testület ülé­sén.) Nos, kutatásaim alapján teljesen egyértelműnek lát­szik, hogy a nevezett he­lyen nyugszik Attila, s a különböző útfelbontások semmi mások, mint álcá­zott ásatások a hármas ko­porsó feltalálásához. Ter­mészetesen a levéltári for­rásokat is illenék megne­vezni, de ezt majd később, egy terjedelmesebb tanul­mányban teszem meg. Most erről csak annyit, si­került rábukkannom erre az egyes-egyedül az igazsá­got tükröző és megvilágító megoldásra. Az úgy volt, hogy ása­tásra — még ha ezüst- s aranykoporsót is lehet a mélyben találni — költség- vetési forrás nem állt ren­delkezésre. Ezzel szemben minden útépítési munka titkos szerződési záradéka volt. hogy a minőség If A osztályú lehet. Magam so­hasem jönnék rá, ez mi­lyen elvileg. Gyakorlatilag a nagykőrösi főtér igen jó példa erre: a lefolyó­szemek magasabban van­nak, mint a víz, az út nem úgy lejt, ahogy kellene. Valami ilyesmi. Tehát a különböző cégek addig mesterkedhettek a nevezett kereszteződésben, ameddig csak a pénzből futotta. Aztán iszkiri el. A megtalálandó vas-, ezüst- s aranykoporsók annyi re­ménybeli sikert, dicsőséget s mást hoztak volna, hogy igazán még annyit sem kellett tenni, mint most leg­utóbb, az évek előrepörge­tésekor. (Ha valaki nem tud­ná, Cegléd 1968 óta jobban öregedett, mint Kecskemét vagy Nagykőrös. Egy 1368- ból származó okirat említi városként e három telepü­lést, aminek következmé­nyeként 1968-ban önmagu­kat 600 esztendősként ün­nepelték nevezett települé­sek. Ám hogy nem egy­formán telik az idő, mi sem bizonyltja jobban, hogy Cegléd már tavaly, azaz 1989-ben fennállásá­nak 625. évfordulóját ünnepelte. A körösiek sze­rint ez is bizonyítja, hogy megyeszékhelyhez köze­lebb gyorsabban telik az idő.) A mostani új forgalmi ** rend, lehet, hogy igazi változást hoz majd. Lehet, hogy nem. Kár, hogy a ko­porsók nem kerültek elő — de a mgagyar ipar bebi­zonyította, hogy nem ismer lehetetlent: az utat elöbb- utöbb úgyis feltörik, s a mostani forgalmi helyzetet úgysem tekinthetjük végle­gesnek ... (ballal) Alig hinném, hogy ne lenne olyan ember e hazában, ki nem szeretné, hogy egyszer könyvben emlékezzenek meg róla! Hiszen ha csak azt az ősi mondást idézzük emléke­zetünkbe, mely szerint minden ember érdekes — mert más, mint a többi —, máris számos okot találhatunk arra, hogy ezen állítást igazoljuk. Nos, a Haas és Singer Könyv­kiadó kitalálta a Privát ki ki­csoda? című kötetet, ami min­den ember számára nyitott. Aki közlésértékűnek ítéli élet­útját, elért érdemeit, művésze­ti, tudományos, feltalálói tevé­kenységét, önmaga szerkesz­tette szócikkel vonulhat be e kötetbe. S persze aki csak sa­ját magát, tevékenységét kí­vánja reklámoztatni vagy sze­retteit akarja meglepni, az is nyitott lapokat talál magának. Hetven szó felett akár még fénykép is kerülhet a jövő ta­vasszal megjelenő bőrkötésű könyvbe. S akinek az érdek­lődését valóban felkeltette a dolog, az — például — Al- bertirsán, a Pesti út 115. sz. alatt kaphat bővebb tájékozta­tást ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom