Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-04 / 155. szám
1990. JÚLIUS 4.. SZERDA Lelkészek, papok is ellenzik Az k'kólákban nem lesz hitoktatás Az egyik szemük sír, a másik meg nevet. Mármint a pedagógusoknak, akik úgy érezhetik magukat, mint égj eve ilyenkor, amikor eltöröltetett az orosz nyelv oktatásának kötelezösége. Jó volt, hogy belátták végre odafent e korszerű lépés szükségességét, ugyanakkor a hirtelen jött szabadsággal — a szükséges feltételek hiánya miatt — nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudtak élni az iskolák. A jelenlegi helyzet hasonló, csak most nem nyelvről, hanem hittanról van szó. A tiltás és tűrés korszaka után egyik pillanatról a másikra eljött az iskolai hitoktatás támogatásának ideje, amely azt jelenti: a kulturális tárca új vezetőjének intézkedése alapján szeptembertől fakultatív tantárgyként kell szerepeltetni azt az alsó és középfokú oktatási intézményekben. Ismét pánikhelyzet ? A szándék szép, a törekvés elismerésre méltó, ám máris temérdek akadály., probléma látszik a gyakorlati megvalósítás terén. Ki tartsa a hittanórákat? Milyen keretből fizessék majd az óradíjakat? Hogyan férnek bele az amúgy is, zsúfolt órarendekbe e plusz tanórák? Mit csinálnak a hitoktatásra nem járók a tanórák ideje alatt? Hogyan oldják meg a különböző felekezetekbe tartozók elkülönített oktatását? Tucatnyi megválaszolatlan kérdés, amely — főleg a megoldásukra rendelkezésre álló idő rövidsége miatt — határozatlanságot, kapkodást, pánikot szülhet országszerte. Szerencsére nem mindenütt. Gödöllőn például a napokban megoldást nyertek e kérdések. — A hitoktatásra vonatkozó új MM-közlemény bennünket is meglepett; előkészítetlennek, megalapozatlannak éreztük — kezdte a helyzet ecsetelését Bander Katalin, a városi tanács művelődési osztályának vezetőhelyettese. — A fakultatív tantárgyként heti két órában bevezetésre kerülő vallásoktatásnak Ugyanis rengeteg vonzata van. Nézzük először az anyagi oldalt! A pénzügyi feltételekről a fenntartó tanácsoknak kell gondoskodniuk. Városunkban pl. a szóban forgó óradíjak — 500 beiratkozott gyermeket feltételezve — több mint 300 ezer forintos kiadást jelentenének évente. Erre nincsen fedezetünk. A másik gond: óriási hiány van hitoktatókból. Kik tartsák akkor az órákat? De szólhatnék a tanteremhiányról, s még jó néhány nehézségről, amelyek nehezítik, szinte lehetetlenné teszik az egyébként dicséretre méltó szándék tényleges megvalósítását. Meglepő döntés — Végül is a dolog megnyugtatóan rendeződött... — Nemrégiben amolyan véleménykérő, egyeztető megbeszélést folytattunk az ügyben a város iskolaigazgatóinak s az egyházak képviselőinek részvételével. Azért tettük e találkozót ilyen korai időpontra, mert tudtuk, rengeteg intéznivaló vár ránk a tanévkezdésig, s nem akartunk augusztus végén kapkodni. A tárgyaláson a római katolikus, evangélikus és református lelkészek,. illetve papok határozott, egybehangzó véleménye alapján, számunkra kissé meglepő döntés született: Gödöllőn nem hajtjuk végre az előírást! — Milyen alapon? — Az egyházak leszögezték: maximálisan ki akarják elégíteni a szülők, gyerekek Ütötték, kizuhant a dabasi vonatból Éjféli garázdák nappal — Nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem ment rajtam keresztül a vonat — vallotta az a 18 éves fiatalember, akit súlyos állapotban ápoltak a kecskeméti kórházban. — Fejsérülést és törést, zúzódásos sérüléseket szenvedett, de életben maradt, holott bele is halhatott volna abba, hogy két másik tizenhat esztendős fiatalembernek azon a bizonyos éjszakán verekedni volt kedve. Miért? Csak úgy, minden ok nélkül. Április 6-án éjjel történetünk főszereplője Dabason szállt fel barátnőjével a vonatra. Hazafelé igyekeztek Her- nádra a diszkóból. Kevesen utaztak akkor a vonaton, s az ő fülkéjükbe átjött három fiatalember. — Belénk kötöttek — vallotta a fiú, miután olyan állapotba került, hogy kihallgathatták a rendőrök —, és mi megpróbáltunk kitérni előlük. Átmentünk a másik fülkébe, de ketten utánunk jöttek. Elkezdtek öklözni, nagy ütések érték a fejemet és a gyomromat. A vonat ajtaja félig nyitva volt, én egyik kezemmel megpróbáltam kapaszkodni, nehogy kilökjenek, vagy az ütésektől kizuhanjak. Ez volt az utolsó gondolatom, utána éreztem, hogy minden navigálás nélkül röpülök, keresztül a karos sorompón, egy villany- oszlop tövében értem földet. Elvesztettem az eszméletemet. A balesetet szenvedett fiú barátnője, egy középiskolás kislány sem úszta meg szárazon azt, hogy a garázda társaság kiszemelte őket áldozatnak. Részlet a lány vallomásából. — Pár száz méterre lehettünk az állomástól, amikor a barátom kizuhant a vonatból. Nagyon meg voltam rémülve, és akkor az egyik cigányfiú letépte a nyakamról az ezüstláncomat. Utána ököllel néhányszor az arcomba vágott, de közben szerencsére megállt a vonat, ők leszálltak és elszaladtak. Éjfél volt, senki sem járt arra, én meg visszaszaladtam, hogy megkeressem a barátomat. Eszméletlenül feküdt és vérzett az arca, de magához tért és fel tudott állni. Közel lakunk az állomáshoz, így hazamentünk, és az édesapám vitte el őt kocsin a körzeti orvoshoz. Azonnal kórházba utalták. A személy leírás alapján a rendőrök elfogták és őrizetbe vették a 16 éves B. F.-et és a vele egykorú L. F.-et. Mindketten foglalkozásnélküliek, gátlástalan bűnözők. L. F. ezzel indokolta brutális viselkedését: — Felvetődött bennem, hogy verekedni kellene, más okom nem volt. Amikor az a srác egyszer csak eltűnt, arra gondoltam, kiugrott a vonatból, hogy ne bántsam tovább. Nem törődtem vele, nem érzem magam felelősnek azért, ami történt. Bűntársa. B. F., aki a lány láncát letépte, nem óhajtott részletes vallomást tenni. Ö csak ennyit mondott: — Nem vagyok hülye, hogy magam alatt vágjam a ;it.. Ga. J. hitoktatás iránti igényét, ám ezt nem iskolai keretek között kívánják végezni! Mindenképpen el akarják kerülni, hogy iskolai tantárgyként szerepeljen a hittan, hogy osztályzattal járjon, s főleg azt, hogy bármiféle névsort, nyilvántartást vezessenek a hitoktatásra járó gyerekekről. Ez utóbbihoz annyira, s oly egységesen ragaszkodtak, hogy azt kell mondanom: biztosan alapos okuk van rá ... Megnyugtató megoldás — Végül is, hogyan történik majd a hitoktatás Gödöllőn? — Továbbra is a papok, lelkészek végzik saját templomaikban, termeikben. így is nehéz, hiszen kevesen vannak, az érdeklődés pedig — körzeti tapasztalataink szerint — nagy, de vállalták. A római katolikus hitoktatás szeptember 2-án a Veni Sancte-vel kezdődik, nem kell előzetesen jelentkezni. csak megjelenni a templomban. A református hittanórák az egyházközség Szabadság téri gyülekezeti termében zajlanak, szeptember elsejétől, korosztályonkénti beosztásban. Az evangélikusoknak ugyancsak tanévkezdéskor kell jelentkezniük a lelkészi hivatalban. Az egyéb felekezetekhez tartozók — ha vannak ilyenek — augusztus 25-től az iskolákban jelezhetik igényüket, ott történik majd a beiratkozás. — Önök hogyan fogadták a helyzet ilyetén alakulását? — Minden szempontból megnyugtatónak találtuk. Azt sem hairgátHátöm " éljhogy nagy gondot vettek le a vállunkról az egyházak, azzal, hogy az iskolák helyett vállalták a hitoktatás szervezését, s az ahhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítását. — S mit szóltak a gödöllőiek „renitenskedéséhez" a felettes szervek? — Döntésünket azonnal jelentettük az illetékeseknek, akik tudomásul vették ezt a megoldást. Ügy érzem, az egyházak álláspontjának tiszteletben tartása, a hitoktatás Gödöllőn korábban már bevált rendjének megtartása az egyetlen, amit most tehetünk — mindaddig, amíg további egyértelmű törvényi vagy jogszabályi döntések nem születnek. Pillér Éva Ki képviseli a mmmkésokmi ? Esek sziiiilslílsa politizálnak Várakozva diskuráltunk az előcsarnokban. Találgattuk, vajon melyik teremben lesz az értekezletet, hiszen az MSZP dunakeszi székházában szövetkezetek, intézmények osztoznak az irodákon és termeken. Am nem biztos, hogy a szocialistáknak ez az épület marad a központjuk. Egyelőre az egyeztetésen a sor: legyen ez a pártok háza. Az MSZP- sek szerint viszont nem jó e megoldás. Politikai kultúránk szegénységét mutatná, ha a közös nemzeti sorsban osztozó. de más-más nézőpontból közelítő magyarok nem férnének meg egymás mellett. Emeli tövei járni Végül a nagyterem ajtaját nyitják meg. Itt foglal helyet a város szocialista párti tagságának jelentékeny része. Ne gondoljam — mondják többen —, hogy más pártokban talán nagyobb a létszám. A szervezetten politizálok tábora még mindig nagyon kicsiny Magyarországon. Más kérdés — jegyezte meg még az előtérben az egyik hölgy —, hogy a baloldalhoz tartozó idősebb korosztály érzelmileg nagyon nehezen viseli el a mai helyzetet. Őszülő halántékú munkásokat éppúgy látni egy MSZP- taggyűlésen, mint csinos, fiatal, értelmiségi hölgyeket. Találkozhatunk felkészült, a választások előtt reformkommunistáknak mondott pártmunkásokkal is, no meg kereshetünk — de nem találunk — olyan régi arcot, akiről azt gondoltuk egykor: ez is csak a pártból él. Aztán hiányoznak olyanok, akikért kár. Talán a mai tagság is ezt mondja, mert rendes és jó képességű emberek voltak. Hihető és tiszteletre méltó az a fajta magatartás, amit Major Mihály így fogalmazott meg felszólalásában: Én akkor is e párt tagja vagyok, ha annak a csúcs felé ível a pályája: meg akkor is, ha a völgy felé tart. Utalt a parlamenti botrányra, kifejtette saját és társai nézeteit: a pártnak sokkal több az egyszerű, jó katonája, mint a vezetője. Az utóbbiak vigyázzanak, hogy a tagságot ne hozzák nehéz helyzetbe. Ök emelt fővel szeretnének járni az emberek között. Ki képviseli ma a munkásokat? Mindenhol, minden pártban csak értelmiségi vezetőket lehet látni — hangoztatták többen a kritikus szellemű gyűlésen — miközben azt gondolhattuk magunkban : a képviselethez markáns munkás értelmiség — műveltség és nem foglalkozás szerint értve — kellene, ám aki számításba jöhet, passzív. Üzemi a frakciónak A féléves munkaértékelésre és tisztújításra összegyűlt tagok előtt Domoszlai Gábor elnök vonta meg a mérleget: az MSZP dunakeszi helyi csoport, ja a választások idején valamivel jobb eredményt ért el az országos átlagnál. Csobai László szerint nemcsak az országos, hanem a helyi politikában is a szocialista értékek vállalására és tudatosítására kell törekedni, s védeni a munkavállalói érdekeket. Az ő mondanivalójával csengett össze többek véleménye abban a kritikus légkörben, ahol szinte üzenetként hangzott: a parlament pártfrakció tagjai szíveskedjenek bejárni az ülésekre, ha már megválasztották őket. Elvégre ez a főállásuk, amiért fizetést kapnak. Enyhén szólva nem dicsérték a legutóbb kirobbant szavazási botrány gombozóit, a határozatban így fogalmaztak: a kritikus esetből minden párt vonja le a tanulságokat. Az MSZP képviselője pedig csak akkor mondjon le mandátumáról, ha a többi párt inkriminált tagjai is ezt teszik. Ha viszont új képviselő kerülne a pártlistáról a régi helyére, annak a személyéről csak a választmány dönthet. r Az öttagú helyi elnökség élén a jövőben nem Domoszlai Gábor áll, megköszönve a bizalmat, lemondott — bár a pártmunkát ezután is segíti. — Alapszervezetekkel indultunk, de szerintem azok már nincsenek — mondta szervezeti kérdésekről szólva a leköszönő elnök. Szerinte ennek a pártról kialakult kép az oka. A dunakeszi szervezet ügyvezetője Vetési Imre lett. Az öttagú elnökség élére került Koós Anna tisztában van azzal, hogy nem lesz könnyű dolga. Nyolcéves kislány édesanyja, a Zalka Máté Katonai Főiskola tanára. Férje klímaszerelő egy budapesti vállalatnál. tehát mindketten utazó emberek. Szerinte túl sokáig tartott az önmarcangolás ideje, a párt most kezd mozgékonnyá válni. Eunaksszi tisztajílás Ügy véli: mivel nem propagandistaként találkozott a szocialista politikai irodalommal, meggyőződött róla, hogy abban óriási szellemi kincs található. Ehhez, a világ jobbítását kereső közösségi eszmekörhöz vonzódik. Teheti, mert már csak kora miatt sem kell magáénak elismernie az ötvenes évek magyar, vagy a húszas-harmincas évek szovjet bűneit. A baloldal mai szerepéről, az elnöknö érdekes nézeteiről viszont külön fejezetet lehetne írni. Későig beszélgettünk, fél tízkor indult haza a társaság. mert mostanában csak a szabadidőben szokás politizálni. •r.* -ry.r-l .... Kovács T. István Ha a vaddisznó csövezni jár Ki fizeti mg a vadkárt? kezik, amely szakértőkből, valamint a tanács és a vadászatra jogosultak képviselőiből áll. Az utóbbi lehet vadásztársaság, állami gazdaság, állami erdő- és vadgazdaság embere. A vad általában kora tavasszal merészkedik a szántóföldekre, kertekbe, nyáron már az erdőben is megtalálja táplálékát. Tehát gyakran fiatal növényeket károsít, ezért előzetes a kárbecslés. Például, ha egy kukoricásban 5 százalékos hozamveszteség állapítható meg, akkor a betakarításkor derül ki a kár igazi értéke. A vadászatra jogosult fizeti a termény napi állami átvételi árát, persze, a szállítás és egyéb járulékos költségek nélkül. Természetesen a termelőknek is vannak kötelezettségeik. Egyrészt a megelőzés vagy a riasztás valamilyen eszköze, formája, másrészt a speciális növénykultúrák — például dinnyeföld — bejelentése a környék vadgazdájának. És vadban okozott kár is létezik. Korai betakarításkor, első kaszáláskor fácán, fogoly kerülhet veszélybe, rágcsálóirtó vegyszerek tárolási és használati technológiájának be nem tartásakor meg nyulak és őzek. Az őz ráadásul arra is képes, hogy belekóstoljon a pétisóba. Hogy ilyenkor fizessen a károkozó — az még nincs bevezetve. A vad okozta károkért viszont kötelesek fizetni a vadászok, és ez a területes társaságok egy részénél rendszerint feszültségeket teremt. Bár az egyéni gazdákkal általában a helyszínen megegyeznek, azért léteznek irreális követelések. A vadkárnak napjainkban sem a termelő, sem a vadász nem örül. Egy jobb, békésebb megoldás kidolgozása és rendszerbe állítása a jövő vadgazdálkodásának egyik fontos feladata. K. M. Mit tehet egy mezőgazda, ha a gondosan ápolt növényeiben vad okoz kárt? A kérdésre a Magyar Vadászok Országos Szövetsége Pest Megyei Intézőbizottságának fővadásza, Szabó Zoltán válaszolt. A kárvallottaknak először a helyi tanácsnál kell jelentkezniük, minden szakigazgatásnál van ennek referense. A helyszínre rövidesen bizottság érSerfőzdében. Nincsen jobb, mint a serital... énekelték első hangosfilmünkben, a Hippolyt, a lakájban. A forró nyári kánikulában a kitikkadt torok számára valóban egy korsó arany- lóan habzó, friss, hideg világos valóságos megváltás. Hát ha még tényleg friss, zamatos is, mint amit Szentendrén, a Városházához címzett serfőzdében tesznek elénk. Nem véletlen ez, hiszen a patinás vendéglátóhely pincéjében helyben főzik. Kis ablakon keresztül figyelhetik a vendégek, amint Lovass Pál sörfőző mester ezerliteres rézüstben készíti a frissítő italt. Tiszta, pótanyag nélküli maláta, a titok tudása, no meg a türelem érleli a finom ízeket. Sörivás közben nem is jut eszünkbe, hogy ebből is kétféle létezik, van ászok és van szűrt változata is. Ez az utóbbi a palackozott ital — mondja a mester, amint átnéz egy pohárnyi aranyló sörön, majd lassan hörpölni kezdi. — Ez így jó — bólint a mester. (Kép és szöveg: Hancsovszki János)
