Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-23 / 171. szám

1990. JÚLIUS 23., HÉTFŐ 5 Meddig látni az őrbottyáni autószervizből? Kétirontos harc a kétüteműek eiten színvonal hiányzik. Persze, honnan is lenne? Az alkat­részgyártó kisipart ugyan­olyan elvonás sújtja, mint. minket. Fejlesztésre alig ma­rad pénz. Persze, büszke va­gyok arra, hogy maszek lé­temre megkaptam a garan­ciális szervizjogot, ljiszen ez ma még nagyon ritka. Nem, mintha nem lennének közöt­tünk kiváló szakemberek, csakhogy ilyen elvonási rend­szer mellett nem vehetjük fel a versenyt műszerezettségben, felszereltségben az állami, szö­vetkezeti szervizekkel. Tehát, nekem egyfajta presztízst je­lent a garanciális munka. Meg örülök, hogy végre nemcsak agyonstrapált, házilag elfuse- ráitan javított autóromokkal találkozom. Ha majd dollárért És persze állandó munkát, biztos kuncsaftkört, amely ugyancsak nem megvetendő a mai világban. Az sem utolsó szempont, hogy így bejuthatok a garanciális raktárakba. Per­sze, ez sem minden. Hiszen ott is vannak hiánycikkek. Mit jelent egy faluban autószerelőnek lenni? Min­dent, válaszolja Barsi István, mármint, hogy mindent javí­tani kell. Nincsenek egy-egy típusra szakosodott szervizek a szomszédban-, úgy mint Pes­ten. És például azt is, hogy kevesebb nyugati autócsodát lát belülről. Errefelé ez nem jellemző. Pedig jó lenne bele­jönni ezek javításába is, mondja. Mert, ha majd dol­lárért veszi az ország a Sko­dákat, Daciákat, Ladákat, ak­kor már semmi sem fogja útját állni a nyugati autóknak. Ezt még az őrbottyáni kis autó­szervizből is jól látni. Móza Katalin — Bevallom, számomra va­lóságos felüdülés volt, amikor megkezdhettem a Ladák ga­ranciális javítását — kezdi Barsi István őrbottyáni autó­szerelő kisiparos. Vallomása ugyancsak meglep, hiszen úgy gondoltam, hogy az a maszek, aki megfelel azoknak a szigo­rú és igen magas műszaki követelményeknek, amit egy garanciális szerviztől elvár­nak. elsősorban büszke. Hogy Barsi Istvánban miért még­sem ez az érzés a legerősebb, arra azonnal magyarázatot ad: — Tizenegy éve építettem a műhelyemet. Szóval, nem vagyok éppen kezdő szerelő. De az életszínvonal romlását elsősorban nem úgy éreztem meg, hogy kevesebb lett a munkám, hanem hogy más. Az utóbbi években új autókat már csak elvétve hoztak be a műhelybe. Mindenki otthon bütykölgette a gépét és csak akkor jött ide, amikor már nem boldogult vele. Annyi szakszerűtlen, szinte életve­szélyes házi javítással találko­zom, mint még soha. Barsi István üreges alváz- védelemmel is foglalkozik. Ezért építette annak idején az autómosót. Változó árai: — Kezdetben sokan jöttek mosatni, de lassan elmaradoz­tak. És egy kezemen meg tu­dom számolni, hányán tértek be hozzám az idén csak mosa­tásra. Megértem, hiszen jól- rosszul már egy tízéves gye­rek is le tudja takarítani a család öreg autóját: És tudja, errefelé pem milliomosok lak­nak, még csak nem is gazdag emberek. Persze, minden por­tán van autó, de leginkább azért, hogy a mellékes jövede­lemnek szánt terményt a piac­ra hordják vele. Amióta csak kiváltotta az ipart, mindig nehezebb a dol­ga. Azelőtt kevesebb volt az adminisztráció és könnyebben lehetett, alkatrészhez jutni. Ma ott tart, hogy örül, ha a meg­rendelő hozza i a beszerelni való darabot. Hiszen szinte naponta változnak az alkat­részárak, s ha a szerelő drá­gábban kapja meg, mint amennyiért egy-két hete a megrendelő látta valahol, ak­kor mindjárt megvan a vita. Hiányos színvonal — Sokat beszélgetünk kol­légákkal, szakmabeliekkel ar­ról, hogy mi lesz a hazai gép- kocsiparkkal — folytatja Bar­si István. — Hiszen nemcsak a kétütemű autókkal lesznek hamarosan komoly gondok, bár most ez látszik a legsú­lyosabbnak. Elképzelni sem tudom, hogy mihez kezdene sok tízezer kis jövedelmű csa­lád a Trabantok nélkül. De azt hiszem, rövid időn belül megtudom. Kétfrontos harc indult a kétüteműek ellen. Egyfelől a katasztrofális alkatrészhiány fenyegeti őket, hiszen a Tra­bantok gyártásával leállnak, és ha lesz is alkatrész, akkor is valutáért. Másfelől a kör­nyezetvédők tiltakoznak és követelnek szigorúbb rendel­kezéseket a levegőt mérgező kétüteműek ellen. — De nem jobb a helyzet a többi autótípusnál sem. Alapvető, mindennapos alkat­részek hiányoznak. Autók áll­nak hetekig filléres tömíté­sek miatt. — Egyre több hazai gyártó állt ra az autóalkatrész készí­tésére. — Jaj ne is folytassa! Olyan kisipari, vagy inkább manufakturális termékekkel találkozunk, hogy őrület. Sok­szor el sem tudom képzelni, hogyan van bátorságuk ezek­nek a gyártóknak autóalkat­részt készíteni, hogy nem mérik fel, mennyire veszé­lyeztetik vele a közúton köz­lekedőket. A Kisipari Termel­tető Vállalat rendre kiállítja. milyen autóalkatrészekre ke­res gyártót. Jelentkeznek is sokan, hiszen ez nagyon jó üzlet. Csak hát a műszaki A tartalékok egyszer elfogynak Tíz forint a termelőnek Az elmúlt hetekben jó néhány tudósításban és riportban foglalkoztunk a málnatermesztők súlyos problémáival, min­denekelőtt önköltségtől is messze elmaradó felvásárlási árral, az értékesítés szervezetlenségével, s azzal, hogy az évek során a felvásárlók monopolhelyzete következtében nem sikerült ki­dolgozni a termelők és az exportőrök érdekeit egyaránt ma­gában foglaló szerződéses rendszert. Erről szól a Képes Újság legutóbbi számában megjelent írás is. sárlási ár. A gurulós minősé­gért fizetett jelenlegi 42 forin­tot viszont igencsak kevesli, noha az 16 forinttal több, mint a nem túl távoli Dunabog- dányban. Másik nagy gondjuk a rend- szertelen göngyöleg szállítás. Van olyan nap, hogy elvisznek tőlük kétezer teli rekeszt, és másnap csupán az egyharma- da érkezik vissza üresen. A termelési szerződéseknek im­már semmi értéke. Tavaly még megállapítottak 50 forin­tos garantált árat, a végén mégiscsak negyvenet fizettek. Idén már eleve a „napi ár­ban” egyeztek meg, gyakorla­tilag megszűnt a kötbér is; ha a termelő nem adja le a be­ígért mennyiséget, semmi ká­ra nem származik belőle. A szokolyaiak is élelmesek, két- három forint kilónkénti több­letárért megéri nekik a gyü­mölcsöt Kismarosra fuvarozni. A termelői kedv azonban itt is érzékelhetően csökken. A mál- natelepítvények errefelé arány­lag szépek, egészségesek, kár lenne halálra ítélni őket! Nem sok újat fudnak mondani Nógrádon, a Béke Tsz egyik átvevője már nem sok újat tud mondani. Náluk bérbe adják a parcellákat, a termést csak hozzájuk vihetik, bármi is a pillanatnyi ár. A málna jövő­jét illetően gondjaik nagyjá­ból ugyanazok, mint sokfelé az országban. Lehet — mondják itt is, ott is —, hogy az iparnak csak­ugyan súlyos készletezési gond­jai vannak, s valami oknál fogva a kereskedelem sem ér­zi indíttatva magát vehemen­sebb piackutatásra. Ám a tar­talékok egyszer elfogynak — de mi lesz, ha a málnások ter­melői kedve is? Kulin Imre Világszerte keresik Utazó lópatkó Lópatkó gyártására alakított kisszövetkezetet az év elején néhány vállalkozó a Heves megyei Verpeléten. A sportlovak számára ké­szülő patkó — amely finomabb kivitelezésű, könnyebb, véko­nyabb, mint az igáslovakra való — világszerte keresett termék, amit a kisszövetkezet svédországi és NSZK-beli megrendelései is bizonyítanak. A dunakanyari málnater­mesztők nosztalgiával gondol­nak a 4-5 évvel korábbi idők­re, amikor a kereskedők még egymással versengve keresték kegyeiket. Akkoriban napköz­ben is felverték 2-3 forinttal a piros bogyók felvásárlási árát, pedig enélkül is 60-70 forintot kínáltak érte kilónként. Az em­lékezetes „árháború” azonban már a múlté! A jelenlegi tak­sa éppen annyi, mint tíz éve: alig harminc forint kilónként. Dunabogdányban mintegy négyszáz családnak jelent fon­tos jövedelemforrást ez az ízes­színes, zamatos nyár eleji gyü­mölcs. Ám ha a dolgok nem változnak, könnyen múlt idő­ben beszélhetünk majd mind­erről. Szerződést sem kötnek velük Érdemes-e vesződni tovább a málnával? A málnaárak következetesen a tíz évvel ezelőtti szinten van­nak, miközben a gépekért és a növényvédő szerekért egyre többet kérnek. Egy Terra trak­tor 70-80 ezer forint, s már a kapálógépet is 20-30 ezerért kí­nálják. Ezek a masinák ráadá­sul a mind drágább benzinnel működnek. A termelők szinte teljes bi­zonytalanságban élnek. Évek sora óta még csak szerződést sem hajlandók kötni velük, a konzervgyárak sem tanúsíta­nak érdeklődést irántuk. A pia­ci árakat böngészve, az embe­rek csak egy dolgot nem érte­nek: miért kereshet mindig többet a kereskedő az ő mál­nájukon, mint ők, akik azt megtermelik? E méltánytalan­ság láttán mindenki úgy igyek­szik magán segíteni, ahogy tud és lehet. Ha például a pesti Bosnyák piacon kilónként 2-3 forinttal többet ígérnek, mint a helyi felvásárló, képesek be­fuvarozni az árut. Igaz, elő­fordul, hogy vissza is hozzák. A mostanában igencsak ma­gabiztos, sőt közönyös ipari és kereskedelmi szakembereknek illene tudni, hogy a málna na­gyon igényes és kényes növény. Gombabetegség, vírusfertőzés fenyegeti, tízévenként újra kell telepíteni. Rendszeres kapálást kíván, emellett növényvédel­met és egyéb gondozást. Mind­ez ma már oly sok tényleges költségbe kerül, hogy sok ter­melő hovatovább a földadót és a termelési kiadásokat sem tudja a bevételből fedezni. Szokolyán a gödi téesz felvá­sárlója, Lakati József, elége­dett a folyamatos gyümölcs­szállítással. Az árakkal azon­ban ő sincs kibékülve. Néhány éve náluk irreálisan magas, nyolcvan forint volt a felvá­Ahogy a tulajdonos ritkán látja autóját. A Lada alvázvéde­lemre vár Kéé A motorfelújúást már nem lehet házilag elvégezni, ez Barsi Istvánra vár (Petényi István felvételei) A környezetvédelem sajátos formája Kitelepítették az állatokat „Falun keresd, mi szép, az est.” — írta valamikor Pető­fi Sándor. Írhatta, mert az ö korában még tényleg szép volt. Most is az lehetne, ha nem robbantaná szét a csen­det szüntelen motorzaj, nem áradna a tsz marhatelepe fe­lől istállószag. Ezt gondoljuk ma már ironikusan idézve a különben szép sorokat, kons­tatálva a világ változásait, amely nem mindig előnyünk­re történik. Dunakeszi földszintes vá­rosnegyedeiben éppúgy nem ritka az állattartás, mint más kisvárosban. Előfordul, hogy az emeleti panellakás ablaká­ból disznóól panorámája tárul a lakó szemei elé. A kelle­metlen illat pedig szétárad a szomszédok telkei felé, rontja a sűrűn beépített területek levegőjét. A gyakran ismétlő­dő perpatvaroknak próbálják elejét venni tavaly óta a ta­nács szakemberei egy ötletes megoldással. — Nem vagyunk ugyan az első fecskék ezzel — mond­ja Szabó Sándorné, az igaz­gatási osztály főelőadója, de nem is sokan alkalmazták még az országban ezt a meg­oldást. A múlt évben Dunakeszi és Főt területe között telkeket parcelláztak, ám nem házhe­lyeknek, nem is zártkertek céljából. A közös állattartó telep népszerű gondolatnak bizonyult és olyan sok volt a jelentkező, hogy az idénre maradt tizenöt telekre már megkötötték az utolsó szerző­déseket. Nem drágán, mert a gazdasági érdekkel szemben inkább az motiválta a város vezetőit, hogy a házak közül minél több állatot telepíthes­senek külterületre. A környe­zetvédelem e sajátos formája A termelési kedv hanyatlá­sának több oka van. Az idei ba­jokat tavaly csapadékhiány előzte meg, majd pedig a sze­zont nedves időszak követte. Hatására a rügyek kihajtottak, a fagy meg letarolta őket, így a tavaszi rügyekből már nem fakadt friss termőhajtás. Az elemi csapás miatt az ültetvé­nyek több mint a fele — a fia­tal telepítések kivételével — lehangoló állapotban van. — Ennél is nagyobb kedv- rontő az idei felvásárlási ár. Az már-már kérdésessé teszi, érde­mes-e továbbra is vesződni a málnával — mondja Rippel Já­nos termelő, a helyi kertbarát­kor vezetője. — Szüreti csúcs idején ugyanis napszámosokat négyzetméterenként tizenöt forintjukba kerül az állatte­nyésztőknek. Ennek ellenében olyan állatot tarthatnak, ami­lyet akarnak, ólat, istállót építhetnek tyúknak, kacsának, lónak, vagy szarvasmarhának. Kinek-kinek az érdeke szerint. Érthető, hogy az idén is dráguló élelmiszerek mind több családot ösztökélnek ar­ra, hogy maguk gondoskodja­nak szükségleteikről. Ezen­kívül maga a hústermelés üz­letnek sem lehet rossz. Ilyen vállalkozásba most akár egy második emeleti lakó is be­levághat. Megoldásra váró feladat azért akad még bőven. Egyelő­re tartályokban szállítják pél­dául az itatáshoz, takarítás­hoz szükséges vizet, mert ve­zetékrendszer nem épült. A közművesítésről az állattar­tóknak kell gondoskodniuk. Egyénileg ez bizonyára bo­nyolultabb és költségesebb lesz, mintha társulnak. Csí­ráiban ez a kérdés úgy lát­szik, máris magában hordoz­za egy modern formájú szö­vetkezés igényét, amihez előbb belátás és szervező, kezdemé­nyező egyéniségek kellenek. — Van még egy másik ál­munk — jelenti ki Szabó Sán­dorné. Ipartelepet is szeret­nénk. Egyre több ugyanis az engedélyt kérő.olyan kisipa­ros, aki zajos gépekkel dol­gozik, vegyszereket használ. Munkájának melléktermékei ártanak a környezetnek, a la­kott területeken újabb pa­naszáradat keletkezhet. Ezért gondolunk erre, aminek egye­lőre még meg kell találni a helyét, ki kell dolgozni a ter­veit. Tehát, tényleg csak gon­dolat. De jó gondolat. K. T. I. Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Pest Megyei Munkaügyi Szol­gáltató Iroda felhívja a munkál­tatók figyelmét, hogy akik nyári szünidős tanulókat tudnának fog­lalkoztatni Budapesten vagy Pest megyében, azok jelentkezze­nek a következő telefonszámon: 185-0238 vagy a 185-2411/149, 191 melléken. Osztrák—magyar vegyes válla­lat női és férfi munkatársakat keres betanított munkára. Be­tanulási idő 1 hónap Ausztriában. Kereseti lehetőség, a műszak­számtól függően, 7000—13 000 Ft. Jelentkezni lehet Pomázon, az ICO írószer Szövetkezet munka­ügyi osztályán. Telefonon: 06-26- 25166 számon. A MÁV körzeti üzemfőnöksé­ge, Rákosrendező (Bp. XIV., Te­leki Blanka u. 19—21. Tel.: 140- 2943) felvesz 18. életévüket betöl­tött, 8 általános iskolai végzett­ségű, orvosilag alkalmas fér­fiakat az alábbi munkakörökre: kocsirendező (nettó 15-16 ezer Ft hó), sarus (nettó 16-18 ezer Ft hó). A kiképzési idő 6 hét, melynek idejére 7500 Ft/hó alap­bért (átképzési támogatást) bizto­sítanak. Munkarend: 12/24, illetve 12 48, folytonos, 174 óra havi kö­telező munkaidő mellett, vezény­lés alapján. Túlórázási lehetőség. Szociális juttatások: kulturált munkásszálló, a dolgozóknak és családtagjaiknak díjmentes uta­zást biztosítanak, egy év után külföldre is. Széles körű üdülési lehetőség, magas színvonalú or­vosi ellátás. A Penomah ceglédi gyára gép­szerelőt, géplakatost, villanysze­relőt, villamosberendezés-szerelőt, húsipari szak- és betanított mun­kást, hütőgépkezelőt, kazánfűtőt keres. Szakmunkás-tanfolyamot indítanak 8 általánost végzett és 18. életévet betöltött férfi és női munkavállalók részére. Jelentke­zés: Cegléden, a Dohány u. 14.- ben. A Mavad Rt. termelési-műszaki igazgatósága vecsési exportüzeme felvételre keres húsipari szak­munkásokat. Csoportos jelentke­zés esetén a munkába járás (szál­lítás) megoldható. Jó kereseti le­hetőséggel, fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a munkaügyi előadónál. A műszaki beruházási osztály felvételre keres gyakor­lattal rendelkező energetikust, legalább középfokú végzettséggel. Fizetés megegyezés szerint. Je­lentkezés : Dávid Miklós osztály- vezetőnél. Ugyancsak felvételre keres középnyomású kazán keze­lését ellátó fűtőt, valamint vil­lanyszerelőt. Telefon: 113-8601. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap kedden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti mun­kalehetőségekről olvashatnak részletes információt. kell fogadni. Egy ember tíz óra alatt húsz kiló gyümölcsöt tud leszedni, amiért a tulajdonos ötszáz forint napszámot fizet, a gyümölcsért pedig 520 forin­tot kap a felvásárlótól... Akik rendszeresen írják termelési költségeiket, átlagosan tízfo­rintos órabért könyvelhetnek el maguknak. Nem éppen ösz­tönző summa!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom