Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-23 / 171. szám

1990. JÚLIUS 23., HÉTFŐ 3 A százhalombattai DKV nek vannak elképzelései Már inognak a trösztmonstrumok Vállalkoznak Új otthonok Az otthonteremtés gondjai­nak megoldásában hosszú időn keresztül jó megoldásnak bi­zonyult a megye különböző településein a szövetkezeti la­kóházak építése. Az utóbbi években a körülmények válto­zásai miatt, a szövetkezeti vál­lalkozások mindinkább aka­doztak. Az infláció miatt je­lentősen emelkedtek az anyag­árak, s így az induláskor le­kötött árakon alig lehetett az építkezéseket folytatni. A szö­vetkezeti tagokat a drágulás szinte megoldhatatlan nehéz­ségek elé állította. Űj megol­dásokat kellett keresni. A la­kásszövetkezetek ezért, igazod­va a piaci helyzethez, mindin­kább válllakozóvá alakulnak. A nekik nyújtott hitelek fel- használásával saját kezdemé­nyezésre építkeznek, s csak akkor keresik meg a leendő lakástulajdonosokat, mikor az épületek már bizonyos készült­ségi fokot értek el. A félkész házaknál az ajánlatok már a reális árakat jelzik. Segítséget jelent a lakásszö­vetkezeteknek, hogy a Pest Megyei OTP-vel kötött meg­állapodás alapján az úgyneve­zett lakásalapból 80 millió fo­rintos keret áll rendelkezésük­re. Mindezen tényezők hatására a szövetkezeti lakásépítés is­mét kezd kimozdulni a holt­pontról. Jól halad a munka Budaörsön, ahol lehetőség nyí­lik a már régebben épülő szö­vetkezeti lakások gyorsabb be­fejezésére. Újabb, mintegy 150 szövetkezeti lakás' építése van napirenden Szigetszentmikló- son. Dunakeszin előrehala­dott tárgyalások folynak a Tá­bor utcai lakótelep további bő­vítésére. A szövetkezetek felkészültek arra is, hogy az új lakáskon­cepció alapján fokozottabban vegyék ki részüket a már meg­vásárolt lakások, épületek szö­vetkezeti gondozásában. K. Z. Napjainkban egyre gyako­ribb, hogy a monstrum trösz­tök széthullanak, tagvállala­taikat átszervezik. Ügy tűnik, hasonló sorsra jut a több mint három évtizede alapított OKGT is. Az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt hu­szonegy tagvállalata közül az egyik a Dunai Kőolajipari Vállalat. • Százhalombattán is megszülettek az elképzelések a hogyan továbbról. Dr. Nagy István vezető jog­tanácsos elmondta, a tagvál­lalatok abban egyetértenek, hogy az OKGT-t meg kell szüntetni. A tröszt — bár a nyolcvanas évek elejétől fo­lyamatosan törekedett a meg­újulásra — gépezete enyhén szólva csikorog, és állandó vitaforrás, hogy a megtermelt nyereségből ki milyen há­nyaddal részesüljön. Jelenleg az OKGT úgy gazdálkodik a tagvállalatokkal, mintha azok a sajátjai lennének. A tröszti vállalatok közül néhányan szeretnék, ha az OKGT meg­szűnése után megalakítaná­nak egy úgynevezett nemzeti olajvállalatot, s utána szer­veznék át az egyes cégeket. A DKV menedzseri rétegé­nek elképzelése ezzel szem­ben az, hogy két nagy rész­vénytársaságot kellene létre­hozni. Az egyik a bányászat, a kőolaj- és termékei szállí­tásával foglalkozna, a másik pedig a feldolgozással, illetve a kül- és belkereskedelem ügyeivel. A következő lépcső­ben pedig a két rt.-t lehetne privatizálni. Az egyes speciá­lis termékek — parafin, viasz — gyártására is társaságokat alakíthatnának. Ezek jobban eligazodnának a piacon, s tudnák, mit, hol lehet a leg­jobban értékesíteni. Százhalombattán nem ítélik szerencsésnek, ha létrejönne egy nemzeti olajvállalat. Tar­tanak attól, hogy ugyanolyan monstrum szervezet alakulna, mint a tröszt, csak a mai kor­nak megfelelően társasági for­mába csomagoltan. Ha mégis, akkor szeretnék, ha sokkal kisebb létszámmal működne, mint a mostani OKGT. A ha­táskörüket is jobban körül kellene írni, hogy stratégiai kérdésekben kinek legyen döntési joga. A DKV vezetői­nek véleménye szerint kívá­natos lenne, hogy a bel- és külkereskedelem ne különül­jön el egymástól. Jelenleg az ÁFOR az OKGT tagvállala­tai közé tartozik, míg az ex­port-import a külkereskedő vállalatok — Chemolimpex, Mineralimpex, Chemokomp- lex — tevékenysége. A jövőben a külkeresek is csatlakozhatnának a DKV ál­tal elképzelt két részvénytár­sasághoz. Dr. Nagy István hangsú­lyozta, hogy mindezek csak tervek, elképzelések. Bár jú­nius óta az OKGT engedett merevségéből, s hajlandó meghallgatni és figyelembe venni a tagvállalatok teóriáit is, de az ipari-kereskedelmi, pénzügyi tárca, az Állami Vagyonügynökség saját hatás­körében is dönthet a szénhid­rogén-ipari vállatok sorsáról. A DKV jövője is az ő kezük­ben van. És természetesen a sajátjá­ban. Százhalombattán az el­múlt évtizedekben olyan kivá­ló műszaki és szakmunkásgár­da nőtt fel, melyről joggal hi­hető, hogy nem csak termelni képes magas színvonalon, de irányítani is képes önmagát. H. É. Körös-körül akácerdők és magános juharfák. A juharok sudara előbb kapja a fényt, a keletről felkúszó napkorong vörösétől a levelek lángra kapnak. Mintha égne a lomb. Pedig nem ég, mint ahogy az ócska rocskában sem óbor pi­rosuk, csak poshadt esővíz. A szín mellett két kutya, az egyik korgó horpasszal meg­ugat. A másik a macskát fi­gyeli, a sunyi kandúr kénye­sen lépked a puha homok­ban. A tanya viseltes, mintha egy öreg kucsma borulna fö­léje A csúcsa csáléra áll, a karima lefittyedt. Bent nem jártam, csak a nyár néz be az ablakán. Az ablakban nincs muskátli. A tanya mögött hét „fólia- jurta". Mindegyik kétszáz négyzetméteres. A hét együtt több mint egy közepes sport- csarnok. A hét fólia alól száz­ezer paprika kerül a piacra. A föld csak nevében föld, jobbára homok. Nemcsak fent, lent is. A kútfúrók ku­pája tizenhat méter mélyről is homokot hoz a felszínre. Néha csigát, kagylót, csontot — azt mondják, réges-régen tenger volt erre. — Mondani lehet — legyint a gazda, s míg beszélgetünk, kiáll a tengerisorból. Az eu­nuch csődör hátranéz, örül a pihenőnek. — Én csak azt tu­dom, hogy vizszegény ez a környék. Nyáron, ha nem esik, két szivattyúm is üze­mel, különben kiszárad min­den. Pintér Mátyás kereken öt­venéves. Többnek látszik. Megkövetem a hasonlatért; dehogy is akarom bántani. De maga is olyan, mint a tanyá­ja, megviselt és elnyűtt. — Na hallja! Nem népün­nepély volt az én életem, kö- lyökkoromtól dolgozom. A földdel kezdtem, aztán favá­gó lettem, gépfűrészes. ’80- ban megtámadott valami francos idegbetegség, a tsz éj­jeliőrt akart belőlem csinálni. Havi 3500 forintért. Nem vál­laltam. Visszajöttem paraszt­nak a tanyára, azóta vagyok a magam gazdája. Hat holdon küszködik. Ten­gerit, krumplit, lucernát ter­mel. Hajnalban kel, éjfélkor fekszik. Igaz, nemcsak ő, a család is. Újságot nem olvas, tévét nem néz. Nem, mert nem érdekli. Nincs rá idő. Messziről, mint távoli si­ránkozás, harangszó hallat­szik. Talán Bugyiból, talán Sáriból, de az is lehet, hogy Délegyházáról. Légvonalban egyforma közel van mind a három. — Misére harangoznak. Ma­ga nem jár be templomba? — Arra nincs idő. Itt nincs hétvége, nincs vasárnap, a napok összemosódnak. Hogy is mondják ezt... — Nonstop. — Az. Hétfőn kezdjük, hét­főn folytatjuk. Én már nem emlékszem rá, az apámtól hallottam, az ő idejében va­sárnap tilos volt dolgozni. A csendőr kiállt a falu végébe, s csak az ünnepi gúnyás gaz­dákat engedte kimenni a föl­dekre. Mise után. Gusztálni. Megnézték egymás búzáját vagy ami volt, aztán haza­ballagtak. Szóval vasárnap pihentek. Az idős Pintér már nem él. 1961-ben 15 hold földdel lé­pett be a szövetkezetbe, ’75- ben a tsz-be kényszerítették. Felesége még él, ma 86 éves. 3900 forint a nyugdíja, 300 forintot kap szociális segély címén, valójában a 15 hold föld használata fejében. Azért a földért, amit a fia a tsz-től bérel, holdanként 3500 forin­tért. — No, azért ez nem egé­szen így van. A mi földünk húsz aranykoronás, príma Pásztor- és lovasnapokat ren­deztek július 21—22-én Apaj- pusztán. Csikósok, fogathajtók mutatták be tudásukat a nagyérdeműnek, s látható volt a kihalófélben lévő magyar gulya is. A kétnapos rendezvényen a szép számmal kirakott vásárfiából is válogathatott az érdeklődő közönség. (Erdős! Ágnes felvétele) Amire nem kérnek garanciái A cián még megvan Tavasszal beszámoltunk ar­ról, hogy milyen környezet- szennyezést találtak Biator- bágy határában, az Alsóma­jorban. Nemrégiben azt adtuk hírül, hogy Jávor Károly (MDF) képviselő a budaörsi ügyészségen július 28-án is­mételten feljelentette a kör­nyezetszennyező HÊGÊP Vegyipari és Szolgáltató Kis­szövetkezetet. Mert a káros tevékenységüket nem hajlan­dók abbahagyni. Ellenkező­leg ... Július 20-án, az országgyű­lési képviselő, és a Közép- Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság cso­portvezetője, Drevenka Gábor helyszíni szemlére érkezett a tanyára. Változást alig tapasz­taltak. Illetve néhány mű­anyag ballonról eltűnt a cián felirat. Talán, mert néhány repedt is akadt köztük. A Tungsram Rt. visszaszállította telephelyére a 14 köbméternyi vegyes savhulladékát, viszont a Hajdúböszörményből szár­mazó, a felirat szerint ammó- niumkloridot tartalmazó hor­dók tömegét változatlanul itt, a szabad ég alatt tárolják. Ugyanis az első feljelentés alapján kiszabott bírság és visszaszállítási kötelezettség ellen a kisszövetkezet felleb­bezett. Roppant jó üzlet lehet a hulladék effajta elhelyezése, s lám, megakadályozni sem le­het. Olyannyira nem, hogy újabb rakomány érkezett a majorba. Festékesdobozok tu­catja, valamint fehér, szilárd anyag, amit döglött malternak tituláltak. Márpedig az a sú­lyából ítélve nem lehet. termőföld volt, a tsz erdőt csi­nált belőle. Ez meg itt nyolc- kilenc aranykorönás, többnyi- ie homok. Azért fizetek csak 3500 forintos átalánybérle­ményt. Pintér Mátyás a tengerit ekekapázza, veje, Valenszki István a fóliasátorban dolgo­zik, gyomlál. A 26 éves fiatal­ember motortekercselő, haj­nalonként Dunaharasztiba in­gázik. — Apósoméknak van háza Bugyiban is, de mi a nagyi­nál lakunk. Szintén Bugyiban. Hajnalban felkelek, kijövök ide locsolni. Aztán „tűz" Du­naharasztiba. Délután három­kor végzek, rohanok ki a ta­nyára. Rendszerint kilencig húzunk, mire beesek az ágy­ba, tizenegy óra. — Az apósa azt mondja, ha életbe lép az új földtörvény, visszakéri a jussát. Nem mind a tizenöt hold az övé, de ak­kor is több lesz, mint most van. Betársul mellé? — Mint eddig. Besegítek. De a biztos megélhetést, a szakmát nem adom fel a bi­zonytalanért. Meg aztán nem élet ez így, felőrli az embert. Közel hároméves házasok va­gyunk, és ez idő alatt egyszer voltunk egy hétvégén Velen­cén. Két napig. Pintér Mátyás a hat hold föld és hét fóliaház mellett 15 disznót és három üszőt tart. — Muszáj ennyire hajtani, két végén égetni az élet gyertyáját? — Maga is látja, mennyire leromlott ez az épület — mu­tat a tanyára. — Rendbe kell hozni. A téglát, cementet megvettem, most majd a fa­anyag következik. Egy köb­méter fűrészáru 20 ezer fo­rint. Sok paprikát kell azért behordani a pesti piacra. Aztán itt vannak a gyere­kek, építkeznek. Nem tudom, a motortekercselő fizetésből meg a lányom gyeséből mikor jönne össze a házravaló ... Hóóó! Nyughass már! A hógatás Bogárnak szól, a heréit csődörnek. Csapkod a farkával, türelmetlen, pedig Carmen, aki a hátán trónol, hajkurássza a legyeket. Car­men két és fél éves, már „nagy­lány”, nem fél a lótól, és nem fél tatától sem. Pedig tata meglehetősen ijesztő, dús, göndör haja elvadult, ki tud­ja, mikor látott borbélyt. — Borotválkozni is kéne — sercegteti a többnapos sza- kállát, aztán csak legyint. — Talán majd hétfőn. Gyí, Bo­gár! — szól oda a lónak, s megindul az eke nyomában. Harangoznak. Vasárnap van. Az Űr 1990-ik évének 29-ik vasárnapja. Magyar ta­nyasi vasárnap. Matula Gy. Oszkár Hogy mi történt? Május 20- án bejelentést kapott az igaz­gatóság, hogy Budapesten, a Sólyomvölgyi utca 1. szám alatti telken nyolc darab, egyenként 200 literes lemez­hordóban ismeretlen hulladé­kot talállak. Azonnal odasiet­tek a szakemberek, azután mintát vettek, azt vitték vizs­gálni. Acetonos festékiszap — állapították meg. Ám mire új­ból visszatértek, még aznap, a telek már üres volt. így hát ismeretlen tettest jelentettek fel a II. kerületi rendőrkapi­tányságon. A nyomozás a vegyipari kisszövetkezethez vezetett. Július végén, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság közre­működésével Káposztásme- gyer határában kerültek eto ugyanezen hordók. De ho­gyan?! Felborítva, kicsavart dugóval. Úgy tűnik, hiába itt min­den szemle, nyomozás és tár­gyalás. Amíg a behajtható büntetés nem tesz nullszaldós­sá, vagy ráfizetésessé egy hul- ladékelsüllyeéztő vállalkozást, addig igenis lesznek gátlásta­lan, lelkiismeretet nem isme­rő vállalkozók. Sőt! A tehe­tetlenséget látva, és a jó üz­let reményében, napjainkban is sorra alakulnak erre tár­sulások. A cégbíróságokon a környezetkímélésre eladdig még nem kértek garanciát. (kántor) * [|j gyépésátmény faáesíiré! Magyar szakembereik felfe­dezése alapján gilisztából is előállítható az az epaolaj, ame­lyet a vér koleszterinszintjé­nek helyreállítására alkalmaz a gyógyászat. Az epaolajat ál­talában tengeri állatokból nye­rik ki, s előállítási költsége igen magas. A készítmény gyártása most Magyarországon is megkezdődött, méghozzá könnyen hozzáférhető alap­anyagból — hiszen a biogilisz- ta-tenyésztéssal több ezer csa­lád foglalkozik, s nagyobb ré­szük értékesítési gondokkal küszködik. Máris megalakult az Epaker Mezőgazdasági Kis­szövetkezet, amely 200 millió forintos beruházással Dunake­szin hozza létre üzemét, s a jö­vő évtől itt állítják elő gilisz­tából a koleszterinszintet csök­kentő készítményt. Az elképzelések szerint az üzem teljes felfutása után na­pi 60 mázsa gilisztát dolgoznak fel a világpiacon az arannyal vetekedő áron jegyzett epa­olaj já. Ez a napi mennyiség 10-12 kistermelő által évente „előállított” gilisztának felel meg, így lényegében 1000-1500 kistermelő biztos megélhetését garantálhatja az új üzem. En­nél is fontosabb, hogy a kap­szulákban forgalomba kerülő epaolajjal az érrendszeri be­tegségekben szenvedők új ké­szítményhez juthatnak, s ex­portra is megindulhat a terme­lés. Apaipusztai lovasnapok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom