Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-19 / 168. szám

4 &£ûiem 1990. JtLIUS 19., CSÜTÖRTÖK MEGALAKULT A MEGYEI FOGLALKOZTATÁSI KÖZPONT Segélyezéstől a munkaközvetítésig Májusi ülésén határozott a megyei tanácstestület a Pest Megyei Foglalkoztatási Köz­pont létrehozásáról. A munka­közvetítéssel, a foglalkoztatás­sal kapcsolatos hatósági fel­adatokat és pénzügyi elszámo­lásokat eddig három helyen végezték — egyrészt a helyi tanácsok, másrészt a megyei tanács, s bekapcsolódott ebbe a munkába a megyei munka­ügyi szolgáltatóiroda is. Az ésszerűség azt diktálta, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos összes kérdés egy helyre ke­rüljön, hiszen az egységes információ segíti a gyorsabb ügyintézést. A foglalkoztatási központ­hoz 15 helyi iroda tartozik, a megye 14 városában és Zsámbékon találhatók kiren­deltségek. Az irodák alapszol­gáltatásokat nyújtanak, míg a szakhatósági feladatok a köz­ponthoz kerültek. Itt végzik az újrakezdési kölcsönnel kap­csolatos pénzügyi elszámolá­sokat. Itt gondoskodnak azok elhelyezéséről, akik lelkiisme­reti okokból megtagadják a fegyveres katonai szolgálatot. Jelenleg Pest megyében kö­rülbelül 30 fiatal férfi teljesít polgári szolgálatot, ők szociá­lis otthonokban, kórházakban dolgoznak, illetve vak és moz­gássérült embereket segíte­nek. Ugyancsak a. központban intézik a korengedményes nyugdíjazással kapcsolatos ügyeket. A jelentős létszám- leépítést végrehajtó vesztesé­ges vállalatok kérhetik, hogy dolgozóik korengedményes nyugdíjazásához az állam a központi foglalkoztatási alap­ból járuljon hozzá. A megyé­ben a Pestvidéki Gépgyár kért segítséget mintegy 130 ember nyugdíjazásához. A 15 kirendeltség tartja nyilván az adott körzetben élő, munka nélkül maradt dol­gozókat. A foglalkoztatási köz­pontban összesítik a megyei adatokat, s a munkanélküli­segélyek folyósítását is itt in­tézik. Pénzügyi támogatást nyújtanak az átképzésekhez, egyes tanfolyamok szervezé­séhez. Szoros kapcsolatot tar­tanak a központ munkatársai a megye vállalataival, intéz­ményeivel, s megpróbálják összehozni a dolgozni szándé­kozókat a munkaadókkal. Ki­derült például, hogy Vácon meglehetősen sok az érettsé­gizett, munkát nem találó fiatal, míg a kórháznak ápoló­nőkre van szüksége. A munkaerő-közvetítés to­vábbfejlesztéséhez feltétlenül szükséges, hogy szorosabb kapcsolatot tartson a megye a fővárossal, hiszen egy gyáli vagy egy vecsési munkanél­küli valószínűleg inkább Pes­ten szeretne dolgozni, mint Monoron. Egyébként a Pest megyében élők számára a fő­város még mindig tud munkát adni, A foglalkoztatási központ feladatai közé tartozik a gya­kornoki rendszer megszerve­zése, bár ezt eddig még senki nem igényelte. Gyakornokok azok a felsőfokú végzettségű fiatalok lehetnek, akik nem találnak végzettségüknek meg­felelő állást, de szeretnének — ha kevesebb pénzért is — szakmájukban elhelyezkedni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága júliusi ülésén kine­vezte a foglalkoztatási köz­pont igazgatóját is. A beér­kezett pályázatok alapján ezt a munkát Peráth Béla végzi. Az új igazgató eredetileg mérnök-közgazdász, de szá­mítógépes rendszerszervező­ként is dolgozott. Az Állami Pér- és Munkaügyi Hivatalból került 1985-ben a Pest Megyei Tanácshoz, ahol munkaügyi osztályvezető, majd megyei főtanácsos volt. A VAGYONELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG ELSŐ DÖNTÉSE Jóváhagyás, elutasítás hogy a vagyonellenőrző bizott­ság csak a már megkötött jog­ügyleteket bírálja felül, s nem feladata az előzetes vélemény­nyilvánítás. Ennek ellenére néhány esetben kivételt tettek, így például a váci kórház ügyé­ben is. A kórház közös vál­lalkozásba szeretne kezdeni egy nyugatnémet vállalattal, amely klinikát, műveseállomást és intenzív osztályt építtetne a váci intézmény közelében. Ál­lami — azaz leendő önkor­mányzati — területen. A dön­tés egyöntetű volt: a bizottság támogatni fogja ezt a jogügy­letei, ha a felek beterjesztik a szerződést és csatolják a szük­séges iratokat. Nem járt viszont szerencsé­vel a Váci Élelmiszerkereske­delmi Vállalat, amely egyik in­gatlanát szerette volna érté­kesíteni, de — állami vállalat lévén — szüksége volt ehhez a bizottság jóváhagyására. Ebben az ügyben meglehetősen hosz- szas vita alakult ki, s a szak­emberek sem voltak azonos vé­leményen. Az üzletet végül is nem engedélyezték, a vállalat­nak meg kell várnia az ön- kormányzat létrejöttét. A Dabasi Tanács, a Pest Me­gyei Moziüzemi Vállalat és egy magánszemély által létreho­zandó kft. — melybe apport­ként állami tulajdon is kerül — megnyerte a szakemberek jóváhagyását, de a délután már a visszautasításoké volt. A Budaörsi Tanács egy 62 milliós területet kívánna érté­kesíteni, de — bár konkrét szerződés még nincs — a bi­zottság nem tanácsolta ezt a lé­pést. Egy jelenlevő felszólalá­sából kiderült, hogy a buda­örsi pártok egy része sem ért egyet ezzel az eladással. El­utasították a Fóti és a Maglódi Tanács telekeladási szerződé­sét is, és a MAHART-nak is várnia kell az új önkormány­zatok megalakulásáig. A vagyonellenőrző bizottság­hoz folyamatosan érkeznek az ügyek, ezért előreláthatólag minden héten, szükség esetén Meglepően nagy volt az ér­deklődés a megyei vagyonel­lenőrző bizottság első ülése iránt, amelyre kedden került sor a megyei tanács klubjá­ban. A megjelentek alig fér­tek el a helyiségben, többen ülőhely nélkül maradtak. Mint lapunkban arról már hírt adtunk, a Parlament jú­nius 4-i döntése alapján min­den megyében létrejöttek a kormánybizottságok, melyek­nek legfőbb feladata a leendő önkormányzatok tulajdoná­nak védelme. A Pest megyei bizottság tag­jai a belügyminiszter jóváha­gyása alapján: dr. Petrik Já­nos, a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tit­kára; dr. Székely Csaba tan­székvezető egyetemi tanár, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docense; dr. Kovács Béla szentendrei ügyvéd; dr. Erdélyi Erika, a Pest Megyei Földhivatal osztályvezetője; dr. Grósz Sándor, a Pest Me­gyei Tanács igazgatási osztály­vezető-helyettese és Kuncz Bé­la, a termelés- és ellátásfel­ügyeleti osztály vezetője. A he­tedik tag. dr. Kenéz Tibor vá­ci ügyvéd nem tudott eljönni az ülésre, de ez a bizottság munkáját nem akadályozta, hiszen a törvény értelmében szótöbbséggel hozzák határo­zataikat. Az érdeklődők kérdései és hozzászólásai után megkez­dődött az érdemi munka. ' Az Abonyi Tanács egy Romániából menekült családnak adott egy házat, amit a bizottság, néhány kérdés után — vita nélkül — egyöntetűen jóváhagyott. Nem egyezett viszont bele a soly­mári jogügyletbe. Solymáron egy építőközösség szerette vol­na megvásárolni azt a terüle­tet, amelyen az általa ki­alakított és használt garázsok állnak. A bizottság véleménye szerint'ez az adásvétel nem sürgős, ráér megvárni a majdan megalakuló önkormányzat döntését. Dr. Petrik János felhívta ugyan a jelenlevők figyelmét, hetente kétszer is üléseznek majd. A tárgyalások minden esetben nyilvánosak. Az érin­tettek értesítést kapnak az idő­pontokról, de a pártok, az egye­sületek, s magánszemélyek is végighallgathatják az üléseket. Rendkívüli vb-ülés Rendkívüli ülésre hívták össze a megyei tanács végre­hajtó bizottságának tagjait július 20-án, péntek neggel 9 órára. Napirendi pont: az egyéni választókerületi bi­zottságok kiegészítése. Az új tagok egyben esküt is tesz­nek. Ugyancsak esküt kell ten­niük azoknak, akiket a pártok delegáltak a bizottságokba. A pártok azon képviselői, akik kedden nem tudtak megjelen­ni a megyei tanácson, csütör­tökön vagy pénteken tehet­nek esküt. RUGALMASABB ÜGYINTÉZÉS Másfél éves az iroda Pontosan másfél évvel ez­előtt, 1989. január 1-jén kezd­te meg működését a Pest Me­gyei Tanács épületében az Ügy­félszolgálati- és Tájékoztató Iroda. A főbejáratnál találha­tó két helyiséget akkor erre a célra alakították ki, de az egy­re növekvő forgalom miatt az iroda tulajdonképpen már „ki­nőtte" ezt a területet. Hétfőn és szerdán 8—18.30- ig, kedden és csütörtökön 8— 16.30-ig, pénteken pedig 8—16 óráig öt szakember áll az ügy­felek rendelkezésére. Ahogy Rapcsák Árpááné, az iroda ve­zetője elmondta, naponta nyolcvanan-százan is meg­fordulnak itt, és az ügyek fe­lét helyben el is tudják intéz­ni. Az iroda feladatai közé tar­toznak azonnali, közvetlen szolgáltatások, több kérdésben felvilágosítást adnak és elő­készítik a hosszabb intézést igénylő ügyeket. Azonnal ki­adnak például munkavállalá­si engedélyt külföldi állampol­gárok részére. Nemcsak Er­délyből, de a Szovjetunióból, Kínából és az arab országok­ból is érkeznek olyanok, akik valamelyik Pest megyei válla­latnál vagy intézménynél kí­vánnak munkába állni. Az érdeklődők adatokat kap­hatnak ingatlanokról, intézmé­nyekről, vállalatokról, szolgál­tatásokról — természetesen az adatszolgáltatás különleges szabályai alapján. Felvilágosí­tást tudnak adni az iroda mun­katársai az általános- és kö­zépiskolai üres pedagógusi ál­lásokról is. Tanácsokkal segít­hetnek lakás- és telekvásárlá­si, valamint építési kérdések­ben. A szakigazgatási szervekhez tartozó esetekben átveszik az irodában az írásos beadványo­kat és továbbítják azokat. Kaphatnak itt az ügyfelek nyomtatványokat, amelyek ki­töltéséhez a munkatársak se­gítséget nyújtanak és ille­tékbélyeget. Ugyancsak a fel­adatok közé tartozik, hogy szükség esetén tájékoztatókat, rendeleteket, jogszabályokat bocsásson az iroda az ügyfelek rendelkezésére, s lehetőség van a gyors sokszorosításra, fény­másolásra is. A munkatársak napi kapcso­latban állnak a megyei tanács különböző osztályaival és a he­lyi tanácsokkal. Előfordulhat, hogy egy-egy bonyolultabb kér­désben nem tudnak azonnali felvilágosítást, segítséget nyúj­tani az ügyfélnek. Ilyenkor az illetékes szakigazgatási szerv szakembere segít, gyakran az osztály félfogadási idején kívül is, hogy a vidékről érkezőknek ne kelljen dolguk végezetlenül hazatérni. Közérdekű bejelen­tések, panaszok, javaslatok’ese­tén kapcsolatba lép az iroda a községi, városi tanácsokkal. Teszi mindezt az ügyek gyor­sabb, rugalmasabb intézése ér­dekében, ami — valljuk be — időnként még mindig hagy ki­vetnivalót maga után. Zenélő nyár Idén nyáron is rendeznek hangversenyeket a Pest Me­gyei Tanács díszudvarán. Ké­pünk a Magyar Virtuózok Ka­marazenekar hangversenyén készült, ahol James Brooks Bruzzese amerikai karmester vezényelt Rz oldal a Pest Megyei Tan ács támogatásával készült Irta: Kecskés Ágnes Fotó: Erdősi Ágnes A BALATONNAL LENNE JÓ Kié a napközis tábor? Napközis tábor. Talán nem sokat tévedek, ha azt gondolom: ez a szókapcsolat meglehetősen kellemetlen emléket ébreszt mindenkiben. Nem szeretik a gyerekek, akiknek már volt ré­szük benne. Micsoda vakáció is az, amikor ugyanott kell eltöl­teni a nyarat — legalábbis egy részét — ahol egész évben tanul­lak! A napközis táborok többsége ugyanis iskolákban műkö­dik. hiszen csak kevés település engedhette meg magának, hogy létrekozzzon vagy megszerezzen egy erre a célra alkal­mas területet valahol a zöldben. A gyerekek ezt persze nem tudják, mint ahogy azt sem, hogy a tanárok szintén nem örül­nek ennek a nyári programnak. Nem szeretik a napközis tá­borokat az oda beosztott peda­gógusok sem. Nevetségesen alacsony tiszteletdíjért kell az átlagosnál nagyobb felelőssé­get vállalniuk — hiszen a ki­rándulások, uszodalátogatá­sok, szabadfoglalkozások so­rán sokkal nagyobb a baleset- veszély, mint amikor az isko­lapadban ülnek a gyerekek. Ráadásul ma már egyre keve­sebb pedagógus „engedheti meg” magának, hogy a vaká­ció egy részét is a hivatására áldozza. A tanárok, tanítók között mind többen vannak, akik akár nehéz fizikai mun­kát is elvállalnak nyaranta, hogy könnyíthessenek megél­hetésükön. S végül azt hiszem, nem igazán szeretik ezt a típusú tábort a mamák és a papák sem. Sok szülő szíve belesaj- dul, mikor kora reggel bead­ja csemetéjét a „gyermek- megőrzőbe” és csak délután, munkaidő végeztével tud ér­te menni. Ámbár tény, hogy a napközis tábor még mindig jobb, mintha egész nap fel­ügyelet és főtt étel nélkül csel­lengenének a gyerekek az ut­cán. Az igazi persze az lenne, ha minden család el tudná küldeni a gyerekeket vízi­vagy sporttáborba, esetleg né­met tanfolyamra Ausztriába. Színes és változatos progra­mokat kínálnak a gyerekek­nek is a különböző új gaz­dasági szervezetek, utazási irodák, kft.-k, gmk-k. Csak­hogy az árak! Az árak bizony a mai magyar családok dön­tő többségének megfizethetet­lenek. Marad tehát végső megol­dásként a napközis tábor. Nemoda István, a Pest Me­gyei Tanács társadalompoliti­kai titkára és Abrudbányay János, a megyei pedagógiai intézet szaktanácsadója azért indultak útnak július 16-án, hogy adalékokat gyűjtsenek az idei nyár tapasztalataihoz. A körút első állomása az érdi napközis tábor volt. A város helyzete — már lega­lábbis elméletileg — irigylés­re méltó, hiszen Érdnek sa­ját napközis tábora van. A gyerekek nem valamelyik is­kolában kénytelenek a nyári napokat eltölteni, hanem jó levegőn egy városszéli terüle­ten, ahol külön ebédlő és — rossz idő esetére — egy fel­újított villa is rendelkezésük­re áll. Itt naponta maximum 35 forintért, azaz a szokásos napközis térítésért kapnak reggelit, ebédet és uzsonnát. Reggelenként a központban lévő úttörőházból autóbusz- szal viszik ki őket a táborba, délután ugyanoda vissza, így a munkából hazatérő szülők­nek nem kell kitérőt tenni a gyerekeikért. Ám a tábor veszteséges, fenntartása nagy összegeket emészt fel, s ráadásul kihasz­nálatlan. A tanács 1984-ben építtette a nyári tábort, amely 350 gyereket tudna befogadni. Hat évvel ezelőtt sportpályát és úszómedencét is terveztek ide, ám az eredeti elképzelé­sek — pénz hiányában — nem valósultak meg, sőt sokáig még az ivóvizet is lajtos ko­csival kellett hordani. Talán ez vette el a helybéliek ked­vét a nyári napközitől, min­denesetre tény, hogy évről évre kevesebben veszik igény­be ezt a lehetőséget. Láto­gatásunk idején mindössze 32 gyerek volt a táborban, pedig Érden 9 általános iskola talál­ható, s ezekben összesen kö­rülbelül 6000 gyerek tanul. Az persze nagyon szép len­ne, ha a tábor azért vált vol­na feleslegessé, mert minden gyerek ennél sokkal jobb he­lyen vakációzik. Ez azonban csak álom. A nagyobb fiúk és lányok inkább önállóan, kötet­lenül akarják eltölteni a nyá­ri napokat. Ami nem is lenne gond. a baj csak az, hogy ér­telmes elfoglaltság híján cso­portokba verődve lődörögnek valahol Érden, esetleg be­mennek Budapestre. A fenntartás tetemes költ­ségei miatt a városi tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy a területet más­képp kellene hasznosítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy jö­vőre valószínűleg valamelyik iskola udvarán töltik majd a rászoruló érdi gyerekek a va­kációt. A Budaörsön élő több mint 2000 általános iskolás számára eredetileg sem volt más lehe­tőség az iskolaudvaron kívül, ha kénytelen a nyár egy ré­szét napköziben tölteni. Nem egy szülő ilyenkor is igényli, hogy gyermekére szervezetten vigyázzanak, Budaörsnek pe­dig nincs külön napközis tá­bora. A nyári foglalkozásokat minden évben más iskolában tartják, idén éppen a Temp­lom téri került sorra. Az ötletesen játszótábornak nevezett napköziben 53 gyere­ket találtunk, négy pedagógus felügyelete alatt. Látogatá­sunk délelőttjén épp egy pan­tomimművész tartott játékos bemutatót. A táborvezető és munkatársai változatos prog­ramot szerveztek a gyerekek­nek, elvitték őket kirándul­ni, lementek az állatkertbe, a Planetáriumba, a Citadellához. Ennek ellenére a tervezettnél kevesebbszer tudnak kimoz­dulni az iskolából. Ingyen­buszt sem könnyű szerezni, a korábbi évektől eltérően idén a budaörsi vállalatok sem tá­mogatták a tábort, s a szülők pénztárcája sem bírja a plusz­kiadásokat. Valamivel jobban jártak a budakeszi gyerekek. Az iskola helyett ők az 1. számú óvo­dában ..táboroznak”, ahol íü- ves udvar és kis medence is várja őket. Budakeszin 6 hé­tig. június közepétől július végéig vigyáznak a pedagógu­sok a gyerekekre. Csak az al­só tagozatosok szülei igényel­ték a nyári napközit, úgy lát­szik, a nagyobbak itt is jobb szeretik a kötetlenebb vaká­ciót, ami persze nem is cso­da. Őszintén szólva nem derí­tett jókedvre ez az utazás. Az anyagi gondok miatt mind a családok, mind az állam egy­re kevesebbet tud a gyerekek­re költeni, mi több. a gondos­kodás már a feltétlenül szük­séges mértéket sem éri el. Pe­dig a szabadság, a kikapcso­lódás és a biztonság a gyere­keknek is jár, sőt nekik járna csak igazán!

Next

/
Oldalképek
Tartalom