Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-03 / 154. szám

1990. JÚLIUS 3., KEDD

bártan

5

Erdélyi gyerekeket várnak Dahason

„Felségjelvény” kapukulcs a nyakban

Nemrég a kapukulcsos gyerekek ügyében emeltem szót egy cikkemben, a Dabas térségi gyermekek nyári foglalkoztatottsága és üdültetése miatt aggódva. Erre az írásomra reagált a Dabasi Tanács művelődési osztálya, személy szerint Szanka Ferencné osztályvezető. Kérésére leültünk beszélgetni, amiből is kiderült, hogy bár a nagy hagyományokra (és korlátlan anyagi forrásokra) támaszkodó úttörőmozgalom, a mozgalom kínálta lehetőség beszűkült, mindazonáltal a gyerekekkel most is törődnek, a tanács, a művelődési ház és általában a közművelődési intézmények mindent megtesznek azért, hogy Dabas és környéke ne a „kardalészába” hagyott gyermekek társadalma legyen, s a nyakban hordott kapukulcsot ne az utcán csellengés jelképének tekintsék.

Mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, ejtsünk néhány szót a dabasi művelődési osztályról. Tudott dolog, hogy sokáig és sokfelé a tanácsi művelődési osztályokon nemcsak pedagógusok dolgoztak, esetenként még az osztályvezetőket is más területről küldték, vagy éppenséggel rákénysze- ritették a tanácselnökre az adott terület művelődési tevékenységét irányítani.

Dabason jelenleg tanárember az osztályvezető, aki mellesleg amatőr helytörténész is. (Maga mondta magáról, nem én minősítem amatőrnek.) Hogy miért lényeges mindez? Mert meghatározója a művelődési tevékenységnek, egy tanár — főleg, ha nő — a szaktudását és pedagógusi vénáját is beleviszi a munkába.

— örülök, hogy felvette a kesztyűt, bár az ön által megvétózott írásomat kihívásnak szántam, engem csakis a magára hagyott, utcán csellengő gyerekek sorsa aggasztott.

— Megértem, sőt együtt érzek önnel — bólint rá vendéglátóm. — Szerencsére nem olyan vészes a helyzet, s ha nem is dúskálunk könyökig a pénzben, azért a gyerekekkel törődünk. A tanácsnak van egy saját nyaralótábora Révfülöpön, a Balaton mellett, itt hét turnusban közel ezer gyerek fog üdülni Dabasról és a Pa bas környéki falvakból. Június közepén a gyáliak nyitottak, az első turnusban 120 gyerek élvezhette a Balaton szépségét, a vakáció örömeit, viszonylag olcsón. A részvételi díj 1800 forint, ebből 300 az utazás. Gondolom, napi 150 forint szállásért, kosztért, valamint a szakszerű felügyeletért nem túlzottan nagy ősz- szeg, hovatovább odahaza sem kerül kevesebbe egv gyerek napi ellátásának költsége.

Közáporszünet

Égi veszély elhárítva

A közelmúltban adtunk hirt arról, hogy a Dunakanyarban a Visegrád—Dunabogdány

közötti szakaszon omlásveszély miatt időnkénti útszűkítésre számíthat az autós. Kendere- si János, a Budapesti Közúti Igazgatóság műszaki és fejlesztési osztályvezetője elmondta, hogy a kőfogó vályúba hullott szikladarabokat, köveket összeszedték, s ezzel megtisztult a védőárok. A Túra Kft. ezeken a munkálatokon kívül a hegyről lefaragta a fellazult köveket, levágta a veszélyes, leszakadni készülő faágakat. A biztonságos veszélyelhárításhoz 20 millió forintra lett volna szükség. Ennyi pénzt azonban a közúti igazgatóság nem tudott előteremteni, ezért egy átmeneti megoldást alkalmaztak, amely 1.8 millió forintba került.

Bese Sándor, a Túra Kft. ügyvezető igazgatója tájékoztatott bennünket, hogy társaságuk a sziklaomlás veszélyének az elhárításán kívül kerékpárutak építésével, benzinkutak telepítésével és egyéb magas- és mélyépítési munkákkal is foglalkozik. Úgy ítélte meg, hogy a most befejezett dunakanyari munkák megóvják a turistákat és valamennyi arra haladó gépjárművet a kőzáportól. Megyénk területén azonban mind több helyen vár rájuk hasonló feladat. r. s.

— Ki ellenőrzi a koszt és a gyerekekkel való foglalkozás minőségét? Nem ok nélkül kérdem, saját gyerekeim többször is hangoztatták annak idején: táborba menni dögunalom!

— Rendszeres időközönként mi járunk le a táborba, én és a munkatársaim. A tapasztalatokat összegyűjtjük, egyeztetjük, összevetjük, s a szezon végi összbenyomások alapján fogjuk megszervezni az 1991-es táboroztatást. Ez az év a tapasztalatok jegyében zajlik, most tanuljuk a tudnivalókat.

A fentieken túl a Kossuth Művelődési Ház, a városi könyvtár és a Kossuth Lajos Általános Iskola is igyekszik könnyíteni a szülők vakációs gondjain, tartalmas programokat, hasznos kikapcsolódásokat' szerveznek a július és, az augusztus hónapban. Az iskolában az ebédre is be lehet fizetni, ami nagy könnyebbséget jelent a szülőknek.

— Játszóház, falukutató-akció, mozilátogatás és különböző vetélkedők tarkítják a programot. Közben egy népes erdélyi csoport fogadására is fel kell készülnünk, akik itt töltik a vakációjuk egy részét Dabason.

— Ezek szerint tényleg jól

állnak? — provokálom Szan- kánét.

— Anyagilag korántsem, ám annál jobban a társadalmi összefogásban. Enélkül nem tudtuk volna megoldani a vendégfogadást. Az erdélyi gyerekeket a dabasi családoknál szállásoljuk el, többnyire olyanoknál, akiknek maguknak is van gyerekük.

E beszélgetés után. hazafelé, a társadalmi összefogás, illetve a gyerekkel való törődés egy sajátos formájával találkoztam Dabas-Sáriban.

Kis cukrászda három asztallal, a kínálat sem túl széles skálájú: kávé, fagylalt és hűsítők. Kint, az ajtó előtt minimum tíz kerti szék, mindegyikben egy-egy gyerek ül, akinek nem jutott szék, az a földön kuporog. A kirakatban tévé- videó, ottjártamkor Frédi és Béni idétlenkedett a képernyőn.

— Reklámfogás, klienscsalogató? — kérdem a tulajdonostól.

— Ugyan! — legyint a hölgy nevetve. — Ezért a plusz szolgáltatásért plusz 7000 forint adót fizetek havonta, ezer adag fagylaltot kell eladnom, hogy a videoadó bejöjjön. Nézőben nincs hiány, nyitástól zárásig telt ház van. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a videonézésért mindenki vesz egy fagylaltot. Ilyesmit nem lehet megkövetelni.

— Akkor miért csinálják? — nézek rá csodálkozva.

— Mert. én is voltam kisgyerek, s magamról tudom, milyen rossz érzés, ha egy gyerek unalmában nem tudja, mit kezdjen magával.

Egyébként a cukrászda .előtt ülő srácok közt is sok olÿan volt, aki kapukulcsót hordott a nyakában.

Matula Gy. Oszkár

Napsugár-lakótelep, Nagy kát a

Közös költségek saját zsebre

Örömteli esemény, amikor az építők átadják egy-egy társasház kulcsát, és a tulajdonosok birtokba vehetik a lakást. Az új tulajdonosok fizetik az OTP-részleteket, a villanyt, a fűtést és végül, de nem utolsósorban a közös költségeket. Ez utóbbiak némely társasház esetében meghökkentően magasra emelkednek. Ember legyen a talpán, aki követni tudja, hogy miért kérnek tőle ekkora összegeket.

összehívják a lakógyűlést, választanak közös képviselőt, ügyintézőt, adminisztrátort Társadalmi, ingyenes munkát ma már senkitől sem lehet kívánni, így hát fizetnek. Ha nem megy a szekér, kijelölnek még egy ügyintézőt. Pereskednek az építőkkel, vitáznak az üzlethelyiségek bérlőivel. Ehhez persze ügyvéd kell, s természetesen az ő tarifája is a lakókat terheli.

Manipulált

számlák

A befizetések egyre elviselhetetlenebbek, sokan eladó- sodnäk, tenni kell valamit. Azután valaki elkezdi, akár saját szakállára, akár hivatalos minőségben, például a számvizsgáló bizottság tagjaként ellenőrizni, hogy mi lett a sorsa a közösbe befizetett forintoknak. És rájön, hogy valami nem stimmel, hogy az adminisztráció dzsungelében olyan tételek is vannak, amiknek az eredete sehogy sem tűnik ki.

így történt ez Nagykátán is, a Napsugár-lakótelepen, ahol végül a lakók bejelentése nyomán lefolytatták a rendőrségi

A műanyag nem harap!

Fortélyos egy „masina

n

mmmmm

A műanyag edények közölt egészen speciális darabok is vannak

— Sok háziasszony húsz- harmincezer forintot sem sajnál egy jó mikrosütőért, de takarékosságból vagy nemtörődömségből nem néz körül a kimondottan ilyen berendezéshez ajánlott edények között.

— A háziasszonyok mentségére legyen mondva, jó ideig nem is igen voltak ilyen holmik a boltok polcain.

— Tény, hogy o kereskedelem nem kapcsolt elég gyorsan — válaszolja Pandurné —. de most már vannak megfelelő edények üvegből, kerámiából és műanyagból is. Mindegyiknek akad szép számmal előnye. A legújabb, barna főző- és sütőedények rendkívül esztétikusak, némelyiket a falra is fel lehet akasztani és díszei a konyhának. Olyanok, mint a római tálak, ám azok hátrányai nélkül, ugyanis nem kell beáztatni használat előtt.

— Ügy látom, hogy ezek kedveltebbek a háziasszonyok körében, mint az amerikai, műanyagból készült miikrotá- lak.

— Tény, hogy sokan idegenöt éve még mint valami csodái figyelték a háziasszonyok a mikrohullámú sütő produkcióját. Ritkaságszámba ment, különösen, ha nem a Szovjetunióból. hanem Nyugatról érkezett. Azután a világútlevél birtokában az Ausztriában kalandozó magyarok nem sokkal a mélyhűtőládák után a mikrosütöket is felfedezték. S hozták. Magyar nyelvű ismertető és receptkönyv nélkül.

Az okos masinák sok csalódást okoztak. Mert olykor elrepedt benne a tányér, felrobbant a tojás, kiforrt a pörkölt. Sok háziasszony ma is jobbára csak melegítésre használja a drága sütőket. Pedig főzni is gyerekjáték bennük, persze, ha megfelelő az edény.

— Milyen edény jó mikrohullámú sütőbe? — kérdezem Pandur Tamásnál, a sziget- szentmiklósi Márka Skála Aruház háztartási felszerelési részlegének vezetőjét, akiről az a hír járja, hogy nemcsak az edényekhez ért. hanem sok remek ételreceptet is ismer, sőt, maga kreált már új íze- • két.

kednek ezektől, pedig számtalan előnyük van. Ezekben például gyorsabban elkészül az étel. Ha mélyhűtőbe szánjuk az ennivalót, sokkal gazdaságosabb ilyen tálakat használni, mint a nehéz és terjedelmes kerámia- vagy üvegedényeket. S ami a műanyag termék nagy előnye, hogy van néhány speciális edény. Például a bordás felületű sütőlap, amelyen a szalonna vagy a hús pillanatok alatt kész. És nem tocsog, mert a zsiradék megáll a bordák között.

— ön mivel főz otthon?

— Természetesen van tnik- rosütőm — mondja Pandur Tamásné —, de én is szereztem néhány keserű tapasztalatot, míg megtanultam jól használni. Azóta minden új edényt kipróbálok otthon, és csak azt ajánlom, ami nálam bevált.

M. K.

vizsgálatot, majd ezt követően vádemelésre is sor került.

íme, az egyik lakó vallomása dióhéjban:

— A Napsugár-lakótelepen 1979 februárjában vásároltam lakást, és tíz évig ott éltem. Az utolsó időkben az tűnt fel nekem, és másoknak is, hogy a korábbi fűtési szezonokhoz viszonyítva emelkedett az olajfelhasználás. Megkérdeztük a közös képviselőnket, Mester Györgyöt, aki azt válaszolta, hogy üres tartállyal kezdtünk. Mi ebbe nem nyugodtunk bele, és elkértük az üzemóranaplót. Először nem adta oda, arra hivatkozva, hogy az idős fűtők nem vezették naprakészen, és ezt nem is lehet tőlük megkövetelni.

Akkor elkezdtük a pénztár- könyvet ellenőrizni, meg a számlákat. Beszéltünk a fűtőkkel, akik kijelentették, hogy ők rendesen vezették az adminisztrációt. Ekkor már fölöttébb gyanús lett nekünk az egész. Észrevettük, hogy az olajszámlákon a három utolsó közül kettő azonos sorszámú bizonylat, meg a keltezés is át van írva. Tovább firtatva a dolgokat, egy kazántömítőről szóló számla meg a perköltség címén elszámolt összeg is gyanús volt. A lakóközösség vezetősége összehívta a közgyűlést, és ott olyan döntés született, hogy feljelentést kell tenni a rendőrségen. Mester mindenképpen inkább népi ellenőrzési — akkor még volt — vizsgálatot akart kérni, de ebbe a lakók nem egyeztek bele.

Megfejelt

bizonylatok

kerámiatálak falidísznek sem utolsók

(Erdősi Ágnes felvételei)

Megkezdődött tehát a rendőrségi vizsgálat, melynek során könyvszakértőt, továbbá a számlahamisítások miatt írás- szakértőt is igénybe vettek. A vizsgálat adatai szerint Mester György, a Nap súg ár-lakótelep közös képviselője, valamint Szabóné Varga Katalin gazdasági ügyintéző visszaéléseket követtek el.

Szabóné a helyi OTP-nél vezetett számla társasházi nyilvántartásában folyamatos javítgatással, hamisítással biztosította az egyezőséget. Egy alkalommal 42 ezer forint került kivételre, aminek pénztári bevételezése elmaradt. Ezzel szemben a továbbiakban minden OTP-okmány kezdőegyenlegét, és a záróegyenleget is ennyivel megemelte. Az adminisztrátor nő ezt: a pénzt elköltötte, majd végül két részletben visszafizette. Ez a kár tehát megtérült.

Vannak azonban olyan tételek is, amelyek nemcsak kölcsönként szerepelnek a vizsgálati anyagban. így például az egyik számlán áruvásárlás címén csaknem, 25 ezer forintot számoltak el. A számla eredeti összege azonban csupán 920 forint volt, amit a Péceli ÁFÉSZ másolattal igazolt is. A nyomozás során bevont szakértők, valamint az adminisztrátornő nyilatkozata szerint is itt bizony hamisítottak a közös képviselővel együtt, a pénzen pedig osztoztak.

A Napsugár-lakótelepnek, mint ahogy arról a bevezetőben már szó volt, egy peres ügyét is bonyolították. A perköltség elszámolásakor Mester György és Szabóné Varga Katalin - megint csak hamisították a bizonylatot és a ténylegesnél nagyobb összeget tüntettek fel.

Csalással

vádolva

S végül a lakótelep fűtését és melegvíz-ellátását szolgáló olaj felhasználásával kapcsolatban (ez volt az, ami feltűnt a lakóknak) ugyancsak történtek visszaélések. Az üzemanyagot szolgáltató, a tsz kezelésében lévő olajkút eredeti számláinak összehasonlításakor megállapítható •»olt,, hogy az egyes számlákon a sorszámokat Mester György megváltoztatta és ez vonatkozik a dátumokra is. A szakértői vélemények a fiktív olajbeszerzést bizonyítják, amiből 134 ezer forint kára lett a lakóközösségnek.

Mindezek alapján a Nagy- kátai Városi Ügyészség Mester Györgyöt és Szabóné Varga Katalint vádolja nagyobb kárt okozó csalással és magánokirat-hamisítással.

Az eset figyelmeztetőül szolgálhat más lakóközösségeknek is, amelyeknél túlságosan magasra emelkednek a közös költségek, Nem árt az ügyintézést és az adminisztrációt rendszeresen ellenőrizni.

ANYÁMIDÉZŐ

Hát elment, elmúlt, s én nem voltam mellette, amikor tenyerébe vette a végtelen, amikor nesztelen léptekkel elindult a csillagokkal felhintett Tejúton.

Milyen volt? Madárkaarcú, halk szavú. Hunyorogva nézett a világba, a cérnát már nem látta befűzni és mégis meglátott mindent, vagy amit nem látott, azt megérezte. Fül- lentős mosollyal, félrevezető szavakkal nem tudtuk becsapni, gondjaink-bajaink rezgéshullámait anyai ösztöne pontosan felfogta.

Nagy idők tanúja volt, a század elején született. Egy kis magyar faluban, közel a határhoz. Igaz, akkor még nem volt határ, Trianon később jött. A háború végén tizenévesen, már a Nagyváradi Naplónál dolgozott, annál a Naplónál, melyet Ady tett híressé. O csak hivatalsegéd volt, fuss ide, fuss oda. Mégis a céhhez tartozott, a hírlapírók nagy családja befogadta. Rohangált kézirattal, főzte a kávét, felvarrta a szerkesztők leszakadt gombját, s hétvégén, „sokadikán”, ő volt az anyagi mentőöv. Cserébe a szerkesztők megbecsülték,

kolleginának szólították, amire fölötte büszke volt. A redakcióbán eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul, kiművelték, leveleit még nyolcvanévesen is olyan gondosan írta, mint néhai kenyéradója a vezércikkeket.

Mikor én születtem, már túl volt a harmincon, s a kis peremvárosi bérlakásban arról álmodozott, hogy elvisz a szülőház hársfáihoz, mely alól nagyapám indult Galíciába 1914 őszén.

Megígérte, el is vitt. Két felejthetetlen évet töltöttem vele Biliarországban. Ez a két év, a bihari nyelv, a bihari puszta ősi szépsége megbabonázott, s meghatározója lett az egész további életemnek. Szebb útravalót aligha kapott bárki, mint én kaptam az édesanyámtól. Köszönet neki, köszönet Biharnak, meghajtom fejemet azok emléke előtt is, akiknek már a nevét sem tudom.

Anyám falujában van egy ősrégi szokás, mely által az ember születésének pillanatától együtt él a halál gondolatával. Az újszülött keresztelőjén elültetnek néhány akácfát, ebből lesz majd a fejfa, s ebből bélelik ki a gödröt, melybe a koporsót majdan leeresztik. Az akác együtt él az emberrel, ki többet, ki kevesebbet.

Anyámnak nem jutott akácfa, csak tölgyfa deszkákat tudtam szerezni. De azzal én béleltem ki a rideg márványok közt kimért utolsó lakhelyét.

Testamentumában — szép, verébfejű betűkkel leírva — ez állt: tegyétek mellém a zsoltárosköny vernét, egy maréknyi rögöt a falumból, s mindazok fényképét, akiket nagyon szerettem.

Megkapta. A honi rög mellé hazai harangszót, ugyan az a két harang siratta, mely egykor a jöttének ujjongott.

Meghalt, elmúlt? Nem is tudom. Anyámat, amíg élt, a szeretet éltette, s a szeretet nem hal meg soha. Ha behunyom a szememet, most is és mindig látom, egy rég, volt mosoly, egy gyöngéd simogatás az anyámat idézi.

(—gyé—)