Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-04 / 129. szám

1990. JÚNIUS 1., HÉTFŐ hátion Áldás, békesség Mintzengő hárfa húrok nélkül A kehely, kenyerestál és keresztelőkancsó hófehér gyolcs alatt szunnyad, az ablakon benéz a nyár. A sák- ramentum jelképei mellett csak fehér szegfűt és kánát lát, egyetlen díszeit a kálvinista egyszerűségnek. Fent a toronyban három harang felelget egymásnak, a három bongás egybeolvad. A százkilencvenhetedik pünkösdről ujjong a harangszó a százkilencvenhét éves dabasi református templomban. Felbúg az orgona, szárnyal a zsoltár. Az élet ezernyi zaja kívülreked a fa­lakon, itt, bent, száz-egynéhány lélek megmártózik az Ige tiszta vizében. Rangsorban a pünkösd a harmadik legnagyobb egy­házi ünnep, bár jelentősége — a hozzá fűződő események, de kivált az áldozócsütörtök el­hangzott krisztusi tanítások fontossága semmivel sem ki­sebb, mint a karácsonyé vagy a húsvété, mindazonáltal az emberek zöme alig vagy egy­általán nem ismeri a történe­tét. Miért tagadjam, belőlem is jócskán kifésülte a feledés a majd negyven évvel ezelőtti hitoktatás szavait, amit suty- tyomban kaptam a suttyom­ban megejtett konfirmáláshoz, melyhez anyám ragaszkodott, mit sem törődve a zavaros időkkel. — Nincs ezzel egyedül — nyugtat meg nagytiszteletű Csontos József, a dabasiak lel­kipásztora, majd néhány egy­szerű mondattal segít lefújni a bibliai történetre rakódott port. — Húsvétot követően Jézus ember számára minden benne van, főleg, amit a hegyi be­szédben mondott el Jézus az élet lényegéről; boldogság és szeretet nélkül nem lehet él­ni, ezek nélkül olyan az em­beri élet, mint a zengő hárfa, amelynek letépték a húrját. Azt hiszem, amíg ember lesz a földön, ez a tanítás örök életű. Örök életű, örökké aktuális, akárcsak Szenczi Molnár Al­bert pünkösdi éneke; Töltsd bé szíveinket épen, szívbéli szent buzgósággal, nyelveket egyező hittel. Az ember azt hinné, az egy­ház negyvenéves mellőztetése, a suttyomban megejtett ke­resztelők és konfirmálások rég kilúgozták az emberből a sze­retet buzgalmát, a boldogság­ba vetett hitet. — Ne higgye — mondja mély meggyőződéssel az őszülő hajú fiatal pap, aki nagynevű külhoni egyetemekről tért meg Dabasra, s akkor kezdett el kertészkedni ebben a csöpp­még együtt maradt a tanít­ványokkal, majd a negyvene­dik napon, áldozócsütörtökön elvitte őket Jeruzsálem falain kívül, ahol sommázta addigi tanításait, s imigyen hagyat­kozott, mielőtt a mennybe ment: Tegyetek tanítványok­ká minden népeket, megke­resztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam tinéktek. A ma­gukra maradt tanítványok el­bizonytalanodtak, gyarlónak érezték magukat a jézusi élet­mű tovább folytatásához. Ezt látván Krisztus elküldte hoz­zájuk a Szent Lelket, mely kettős tüzes nyelv formájában jelent meg a fejük felett pün­kösd reggelén. — Hogy mi a Szent Lélek? — Csontos József nagytisztele­tű úr széttárja a karjait és ki­mutat az ablakon. — A Szent Lélek olyan, akár a szél. Fúj, de nem tudni, honnan jön, ho­vá tart, mivégett van. A hívő nyi lelki kertészetben, amikor árgus szemek még azt is meg­számolták, hány kerékpárt tá­masztottak a templomkert ke­rítéséhez. — Föllapoztam visszamenő­leg az anyakönyvet. Hosszú évekig nyolc-tíz keresztelő volt, tavaly, egyetlen eszten­dőben harmincszor hangzott el a keresztelői ének, köztük öt felnőttnek, akiket annak idején elmulasztottak megke­resztelni. És ez csak a kezdet — teszi hozzá Csontos József bizakodóan. Most, ezen a borongós jú­niusi pünkösdön Császár Krisztinát tartották keresztvíz alá a dabasi templomban, Csá­szár Sándor harmadik lányát. A fiatalember innen a har­mincon, amolyan sovány, ke­mény, fekete szittya típus. — Persze, hogy megkereszteltek! — néz rám megütközve. — Engem is, az asszonyt is. Ná­lunk nem félt senki a család­ból, se a tanácselnöktől, se a párttitkártól. Búg az orgona, szárnyal az ének, a karzaton a helyiek kó­rusa énekli; Lelkem siet hoz­zád menni, kíván asztalodnál állni. Vajon hány pünkösd múlt el, hány úrvacsoraosztás, amikor egyetlen pillantással megszámolta a pásztor a ke­hely után áhítozó nyájat? Most mindenki odajárul az asztalhoz, harap a kenyérből, iszik a borból. Élek a gyanúval, sokan jöt­tek el ezen az „újkori” pün­kösdön olyanok, akiktől joggal kérdezhette volna a nagytisz­teletű úr: Hol voltál annyi évig, fiam, miért csak most jöttél? Csontos József nem kérde­zett senkitől semmit, hisz ő is .jól tudja, nern ok nélkül ke- ‘rülték el a templomot egyesek. Féltették a kenyeret, az eg­zisztenciát, a karriert, új tíz- parancsolatot írattak velük új kőtáblákra, melyekről mostan­ra kiderült; nem kőből készül­tek, s a rájuk írt igazság nem örök érvényű. A nagytiszteletű úr csak annyit mondott, ezzel bocsá­tott mindenkit útjára: Áldás, békesség, menjetek és örülje­tek a pünkösdnek. Matula Gy. Oszkár A penx VBÍca&a Mit jelent a munkásrészvény? „Nekünk is jusson gyárunk részvényeiből...” — sürgeti mind több munkás, műszaki és irodai dolgozó, akik részesedni kívánnak a főleg általuk te­remtett és működtetett va­gyonból. Ezért a szakszerveze­tek szakemberek közreműkö­désével kidolgozták egy mun­kavállalói részvényvásárlási program tervezetét. Ez olyan hitelkonstrukcióra épül, amely az USA-ban már harminc éve kibontakozott Dolgozói Rész­vénytulajdonosi Program (ESOP) gyakorlatának hazai adaptációja lenne. A nálunk is hasznosítható rendszer sikeréhez sok ameri­kai tőkés, közgazdász és me­nedzser is hozzájárult, a kor­mányzat pedig adó- és hitel- kedvezményekkel ösztönzi al­kalmazásának további szélesí­tését. Általános az a felisme­rés, hogy a dolgozók ilyen köz­vetlen betársulása lényegesen növeli a munka hatékonyságát, minőségét, tehát az összes társtulajdonos jövedelmét is. Napjainkban több mint tíz­ezer cég mintegy 12 millió dolgozója — az amerikai al­kalmazottak negyedrésze — sa­ját munkahelyének részvénye­se is, általában 20 és 60 szá­zalék között váltakozó tulaj­doni arányban. A vezetők sze­rint az ESOP valóságos „cso­daszer” cégüknek. Egyébként százszázalékos dolgozói tulaj­don is létezik. Ezek kiemelke­dő eredményei alapján ameri­kai szakértők úgy vélik, hogy a jövő éppen az ilyen válla­latoké lesz. A Time „Részvényt a dol­gozóknak” című cikke egye­bek közt így jellemezte ezt a folyamatot: „Az amerikai kis- és nagyvállalatok ezreinél egy­re inkább úgy viselkednek az alkalmazottak, mintha övék lenne a gyár. Erre minden jo­guk meg is van, hiszen ez a helyzet.” Ha a magyar tulajdonreform ily módon is épít a dolgozók­ra, akkor új távlatú fejlődé­sünk egyik vonásaként nyil­ván nálunk is kialakul majd az a sok amerikai vállalatnál élő szokás, hogy az üzemcsar­nokokban és az irodákban na­ponta kiírják a cég részvény- árfolyamainak állását. így a „társtulajdonosok” folyama­tosan érzékelhetik munkájuk tőzsdei értékelését. Az ilyen információk a mi dolgozóin kát is eligazítanak vállalatuk helyzetéről. Nálunk ugyanis még kevesen tudják, hogy a tőzsde a gazdaság legfőbb ér­tékmérője. A piac törvényei késztették az amerikai polgárok zömét is arra, hogy pénzügyi és tőzs­dei ismereteket szerezzenek. Amerikai közvélemény-kuta­tók szerint honfitársaik több­sége a reggeli újságból csak a sport- és tőzsdei híreket, illet­ve a részvényárfolyamok ala­kulását olvassa el részletesen. Egyes hazai közgazdák, igaz­gatók és publikálok nem isme­rik fel a dolgozói részvény je­lentőségét. Egyebek közt az­zal érvelnek, hogy a munkás és a legtöbb értelmiségi is lai­kus a tőzsdézésben. Igaz. Am a hitellel szerzett munkaválla­lói részvények csak értékük teljes le törlesztése után ke­rülhetnének börzeforgalomba. Egyébként nyugati tapaszta­lat. hogy a dolgozók a saját munkahelyük részvényeivel nemigen szoktak tőzsdézni; in­kább más cégek értékpapír­jaival, a vállalatok külső rész­vényeseiként. Az ESOP valamilyen ma­gyar változata ellen azzal is érvelnek: gazdaságunk fellen­dítéséhez először az szüksé­ges, hogy a vállalatok a saját vagyonukat kockáztató valódi tulajdonosok kezébe kerülje­nek. Csakhogy a külföldi pénzemberek nem tülekednek, Magyarországon pedig kevés a tőke! Előmozdítaná az átala­kulás folyamatát, ha a válla­lati dolgozók cégük részvé­nyeinek jelentős hányadát ked­vező hitellel vehetnék meg. E lehetőség sikerére bizonyság sok olyan nyugati vállalat, amelyet éppen a különböző arányban részessé vált alkal­mazottaik mentettek meg a csődtől. A munkásrészvények kérdé­sét törvényesen szabályozni kell. A külföldi és hazai tőkés egyébként sem visszakozna egy számára előnyös befektetéstől, ha az adott vállalat részvé­nyeinek akár már a 45 száza­léka az alkalmazottaké lenne. A tekintélyes hazai és nyu­gati közgazdászok Kék Szalag Bizottsága által az új magyar kormány számára kidolgozott programjavaslat szerint a pri­vatizáció „fontos célja lehet a munkástulajdon létrehozása külön hitelkönnyítésekkel, ami végső soron a termelékenység­növelés költségének tekinthe­tő”. Ezért a munkástulajdon ügyén is múlhat majd a gaz­daság átalakítása és a vállala­tok tőzsdei értékelése. Sz. J. Pályázat a hasznosításra Középiskola és kórház A Szentendrei Tanács több javaslatot dolgozott ki a város szélén, jelenleg még szovjet kezelésben lévő 20 hektáros terület és az ott álló laktanya hasznosítására. Az objektumot előreláthatólag június közepén hagyják el a szovjet alakula­tok, de a városi tanács már jó előre bejelentette igényét a területre, illetve az épületekre a Belügyminisztérium illetékes tárcaközi bizottságának. A ta­nács elsősorban az oktatás­ügy, illetve az egészségügy szolgálatába szeretné állítani a Megüresedő laktanyaépüle­teket, erre ugyanis égető szük­sége lenne a városnak. Már jelentkezett néhány ha­zai és külföldi cég, hogy szí­vesen áldozna ilyen célra, töb­bek között középiskola, illetve kórház létesítésére. Ám a ter­vek valóra váltását nehezíti, hogy a laktanya szomszédsá­gában egy bővítés előtt álló szennyvíztisztító működik, s a hatályos jogszabályok szerint ilyen létesímény egy kilomé­teres körzetében nem lehetnek emberi tartózkodásra szánt épületek. Ezért felvetődött, hogy zárt rendszerű szenny­víztisztítót építenek ki, vagy környezetkímélő ipari létesít­ményt telepítenek a laktanya területére. A lehetséges hasz nosítási megoldásokra hama rosan pályázatot írnak ki. KÉT EV MÚLVA ITT A MAGYAR SUZUKI Szakmailag gyenge hazai vezetők Ettől a pillanattól kezdve megkezdődik az érdemi együtt­működés, a közös munka az Esztergomi Városi Tanáccsal — mondotta bevezetőjében Maszajuki Isiburo, a Suzuki cég tengerentúli fejlesztési igazgatóságának vezérigazga­tója azon a szombaton. Eszter­gomban megrendezett sajtótá­jékoztatón, amelyen immár hi­vatalosan is bejelentették, hogy ebben a városban építik fel a Suzuki Swift személygép­kocsik összeszerelésére alkal­mas új üzemcsarnokot. A to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy cégjének döntése végleges, visszavonhatatlan. A japán és a magyar szakemberek Ma­gyarország több településén gondosan felmérték, hogy hol lenne a legalkalmasabb felépí­teni az új gyárat, és minden szempontból Esztergomot ta­lálták erre a legmegfelelőbb­nek. A Suzuki cég és a kooperá­cióban részt vevő magyar Autókonszern Részvénytársa­ság képviselői az újságírók kérdéseire válaszolva elmond­ták: nem csupán egy autógyár­tóüzem létesítéséről van szó, hanem a korszerű ipari háttér kialakításáról is. A Suzuki cég arra ösztönöz más japán üze­meket, hogy ők is kapcsolód­janak be az alkatrészek szál­lításba, és alakítsanak vegyes vállalatokat magyar üzemek­kel Elmondták, hogy ilyen szándékkal jelenleg 20 japán alkatrészszállító cég végez felméréseket Magyarországon. A Suzuki cég képviselői hangsúlyozták, hogy vélemé­nyük szerint az aljcatr ész­gyártásba bekapcsolódó ma­gyar üzemekben a gépek, be­rendezések állapota és a mér­nökök szakmai felkészültsége lehetővé teszi a kellő háttér­ipar kialakítását. Ellenben a vezetők szakmai kvalitását gyengének tarják: nem figyel­nek kellőképpen a termékek minőségére és a munkafegye­lemre. A japán cég azt tervezi, hogy az esztergomi üzem beindítását követő egy éven belül a ma­gyar alkatrészek felhasználási aránya 50 százalékos lesz, s ezt a későbbiekben 70 száza­lékra emelik. Meggyőződésük, hogy a nagyrészt magyar al­katrészekből összeszerelésre kerülő gépkocsik ugyanolyan minőségűek lesznek, mint ami­lyeneket Japánban készítenek. A japán és a magyar mérnö­kök már teljes erővel dolgoz­nak az esztergomi gyár terve­zésén. s amint bejelentették a tájékoztatón, az építkezést ez év szeptemberében megkezdik 1992 októberében gördülnek le a szalagokról az első gépko­csik, ettől kezdve a harmadik év végére 50 ezer autót szerel­nek össze, s ebből 30 ezret Ma­gyarországon értékesítenek. Az 1000 és 1300 köbcentiméteres, ötajtós Suzuki autók árát úgy alakítják ki, hogy sokak szá­mára megvásárolható legyen, versenyképes lesz minőség, teljesítmény és élettartam szempontjából is. A Hiák Tours a Pest megyeiek szolgálatában Ladikosok, címerezök, takarítók Néhány nap múlva kezdődik a vakáció és startol a nyári diákturizmus is. Hetekkel ez­előtt nagy port vert fel egy rádióadás, melyben elhangzott, hogy a Diák Tours Turisztikai iroda nem más, mint a DE- MISZ úgynevezett vagyonát- mentési akciója, amely az üz­leti haszonból élteti az ifjúsá­gi szervezetet. Az iroda mun­katársai — akik számtalan Pest megyei általános és kö­zépiskolásnak szerveznek osz­tálykirándulást, vízi és épí­tőtáborokat —, provokatívnak tartották ezt a megállapítást. Búzás Attilának, a Diák Tours vezetőjének tájékozta­tójából kiderült: az iroda a DEMISZ önelszámoló egysé­ge, minden berendezési tárgy is az övék. A haszonélvezők pedig elsősorban a diákok. A KISZ az átalakulása előtt fél­millió forintot adott az ifjúsá­gi turizmus céljára, de csak később körvonalazódtak a Diák Tours feladatai. Az is kiderült, hogy tavaly például 14 milliós forgalmuk volt, 2000 vendég- éjszakát könyveltek el. Az iroda nyereségesen mű­ködik, a bevételt fejlesztésre fordítják, melyből az ifjúsági szervezet nem részesedik. A második fővárosi irodájuk most nyílt meg, s további ter­veik között szerepel — első­ként Pest megyében — vidé­ki kirendeltségeket nyitni. Gyebrovszki János, a Diák Tours munkatársa, Pest me­gyei diákoknak szervez építő­táborokat. Elmondta, hogy nyárra már minden hely fog­lalt. A többéves nemzetközi együttműködésnek köszönhe­tően, az idén is lesznek kül­földi építőtáborok. Remélhe­tően sikere lesz a bulgáriai tábornak, ahol két turnusban 60 gyerek tölti hasznosan a va­kációt. ök két hetet dolgoznak, amiért némi fizetséget is kap­nak, majd egy hetet pihennek a tengerparton. A bulgáriai tá­bor ugyanúgy, mint az NDK- beli, önköltséges. Az ezekbe jelentkezett halásztelki, duna- haraszti, ráckevei, váci és ceg­lédi középiskolásoknak csak az útiköltséget és minimális szál­lás- és étkezési díjat kell fi­zetniük. Az iroda gondoskodik az idelátogató bolgár és német diákok elhelyezéséről, illetve ellátásról is. Nemzetközi csere­építőtábor lesz a nyáron Sió­fokon. A magyarok mellett francia és olasz fiatalok is részt vesznek a Balaton déli partjá­nak takarításában, tisztításá­ban. Veresegyházon, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hall­gatói, a szovjet diákokkal együtt segítenek a nagyköz­ségben adódó munkákban. Ha kell árkot ásnak, füvet nyír­nak, parkosítanak. A piliscsabai Mezőgazdasá­gi és Erdészeti Szakközépis­kola tanulói akár szakmai gya­korlatnak is elkönyvelhetik a gyöngyösi, illetve a mátrafüre- di tábort. Balatonföldváron a váci Lőwy Sándor Szakközép- iskola diákjai a strandon fog­nak dolgozni. Tőlük lehet csó­nakot, vízibiciklit bérelni, és ők tartják majd tisztán a par­tot. Azoknak is van munká­juk, akik a hagyományos ku- koricacímerezést kedvelik. A hódmezővásárhelyi táborban az idén szlovákiai magyar, például galántai középiskolá­sok dolgoznak majd. — molnár — Nyári táborozás Szentendrén a Duna-parti művelődési ház ezen a nyáron is számos táborozási lehetősé­get ajánl általános és közép- iskolásoknak. A megye közművelődésében dolgozók gyermekei idén Ve- resegyházon, a II. Rákóczi Fe­renc úttörőtáborban tölthetik vakációjuk két hetét. A főként felső tagozatos diákoknak szer­vezett tábor július 9-től 18-ig tart, a részvételi díj: 1800 fo­rint. Jelentkezni június 15-ig lehet. A filmkészítés és videózás iránt érdeklődő felső tagozatos és középiskolás gyerekeknek szerveznek tábort Szentkirá­lyon június 24-től július 8-ig. A táborba — mely Kecskemét­től 20 kilométerre található — csak Pest megyei diákok je­lentkezhetnek, a részvételi díj: 2000 forint. Ezen a nyáron ismét meg­nyílik a cigánycsaládok élet­módtábora, melynek helyszíne ugyancsak Veresegyház. A tá­borban augusztus 26. és 31. kö­zött, 60 ember nyaralhat. Bő­vebb felvilágosítást a szent­endrei művelődési házban kap­hatnak az érdeklődők. Cím: Szentendre, Somogyi—Bacsó part 11. Telefon: 06-26/12-657.

Next

/
Oldalképek
Tartalom