Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-27 / 149. szám
JT MEGYE, /# a mro 1990. JONIUS 37., SZERDA NYÁRI GONDOK, GONDOLATOK Nem jó ez a gyereknek sem Fékcsikorgás, füstölgő gumiabroncsok. A kék Skoda épp csak hogy meg tud állni, a járdáról kivágódó fiú biciklije előtt. A vezetőn látszik, az ijedtségtől szinte a torkában dobog a szíve. — Hol az anyád? — üvölt rá a fiúra. — Dolgozik — feleli megszeppenve a gyerek. — Ki vigyáz ilyenkor rátok? — enyhül meg kissé a felnőtt, látva, hogy a gyerek is alaposan megijedt. — Senki — feleli amaz, most már megnyugodva, és igen önérzetesen. — Tudok én magamra vigyázni. Igen, igen, látjuk, bólogat a szűk mellékutcában az összecsődült nézőközönség. Persze vakáció van. A néni, aki legközelebb áll két szatyorral a kezében, a fejét csóválja: — Engem meg behívott tegnap a szomszéd kislány, segítsek neki megmelegíteni az ételt, amit az anyja hagyott ott. De a gáztűzhelyt nem tudta begyújtani. Tanítás nincs, a szülők dolgoznak, ezek a szegény kicsik meg csak lézengenek magatehetetlenül, senki sem törődik velük. — Te is így nőttél fel — emlékeztet anyám —, négyéves sem voltál, de már többet játszottál az utcán, mint otthon. Igaz, de akkoriban akár az úttest közepére is kiülhettünk játszani, félóránként, ha jött egy autó, arrább húzódtunk. De most? ★ A múlt héten Tahiban vártam a váci révre. Hosszú kocsisor állt már, beálltam a végére. — Lemoshatom a szélvédőt? — kérdezte egy vékony hangocska a kocsi mellett. Tízévesforma kisfiú állt ott, bal kezén valaha fehér, most szürkére koszlott gipszkötés, jobbjában ablakmosó. Ügyesen dolgozik, közben beszélgetünk. — Jól megy az üzlet? — Hol megy, hol nem megy. Van. hogy nagyon jól. Tegnap egy bácsi például 500 forintot adott — meséli, miközben sajnálkozva nézi szakadt, öreg Trabantomat. — Hűha! Annak a bácsinak aztán jó sok pénze lehetett. — Hát, volt neki. Külföldi rendszámja volt, meg idegenül is beszélt. Nem is értettem mit, csak láttam, integetett. üljek be mellé, elvisz autózni. — És beültél? — Nem. — A szüleid tudják, hogy itt dolgozol? — Nem beszélünk erről, de tudják. Margó Berta már nem liba Miként dalolták a század első évtizedében? „... mert a Berta nagy liba, / Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba”. Heltai Jenő szövege, Kálmán Imre zenéje — Dal a moziról — ma átfordítható: Gyász- dal a moziról... A mozik egy részéről legalábbis más már nem, csakis gyászdal szólhat. A szó szerinti utolsó előadásokra készül a gépész, a jegyszedő, az üzemvezető, olykor egy személyben. Azt mondja a nemrég alakult kft. vezetője, hogy a három mozi közül be kell zárniuk egyet, a legkisebbet. Egy-egy előadás önköltsége 1750 forint. S gyakran a jegyeladásból bejön 600—800 forint ... „Ezt mi nem bírjuk.” A kft. az utolsó mentsvár a moziknak. Ha tudnak egy autósmozit összehozni valahol, akkor talán-talán megélnek. Nélküle? S ahol még kft. sem jön létre? Számítások igazolják: a megye nyolc-tízezer léleknél kisebb lakosságú településein vége a mozikorszaknak. A „filmszínházat” be kell zárni. A megnövekedett költségeket még az sem fedezné, ha kizárólag csihi-puhit játszanának. A megye mozijainak a hatvan százaléka keskenyfilmes. Bertácskának persze mindegy volt, csak mozi legyen. Ma már nincsenek Bertács- kák. A széles vászon, a kifinomult színes technika, a sztereó hanghatás, a video ... ezzel szemben az a kis berregő? Mire mehet? Avagy nem itt a baj? S ha mégis, ez az első? Egy megyei polgárra évi három mozilátoga- tás jut, azaz ha úgy tetszik, akkor évente háromszor megyünk moziba. Akkor persze, ha mindenki hajlana erre. De elvárhatjuk-e ezt a kisdedtől, s a napi, filléres gondokkal küzdő nyugdíjastól? Ez utóbbiakat például érdekelné, jegyükhöz dotációt tesz hozzá az állam? Ahogyan van, úgy rossz a filmforgalmazás egész támogatási rendszere. Elavult. S egyébként is: meredeken csökkent a támogatások ösz- szege. A magántőke persze a mozizásba is beszáll, de: néma kistelepülések, a városok peremvidéke mozija kell neki. Nem küldetést óhajt teljesíteni: pénzt akar keresni. A megszűnések és új nyitások eredményeként ma nagyjából 300 körül van a megyében a vetítőhelyeknek a száma — mert nemcsak mozikban, hanem művelődési házban is vannak rendszeres előadások —, ezeknek azonban az egyharmada (legkevesebb az egyharmada, mondják a szakemberek) halálra ítélt. Menthetetlen. A mozi nélküli falu: karnyújtásnyira. Áléit helyzetéből esetleg kimozdítja az ügyet a magántőke? Bizakodni lehet, bár reális alapja nincsen. Kistelepülésen a mozi nem üzlet. Néhány megszállott mozis ugyan próbálkozik ... Bár sikerülne nekik! Nevetséges, mert felesleges tudálékosság lenne a mozi fontosságát bizonygatni. Az emberek azonban nem ilyen fontossági rend szerint állítják sorba szükségleteiket, s kérdés: a mozizás szükséglet-e? A mai helyzeten ezernyi ötlet segíthet. Miért ne lehetne egy gyorsan átrendezhető vetítőteremben táncház, diszkó, étterem, tanácskozóhely stb.? Persze, ehhez megint pénz kellene ... Megszokásaink kontrája: a mozi vállalkozás lett, lesz. A vállalkozás: haszon termelése. S ha haszon, akkor: a ma forgalmazott filmeknek a nyolcvan százaléka amerikai bóvli. Mégis, a közönség fogyatkozik. Az örökösnek látszó szilárd alapon, a gyerekeken, a fiatalokon sem támaszkodhat meg a mozi, az ő táboruk is csökken, illetve a táborba (még) beletartozók is ritkábban néznek filmet. Akkor tehát szóljon a lélekharang? Kinek szóljon: ez a lényeg! Mert a közönségnek harangozni nem tartozik az értelmes cselekedetek közé. A tettes nem Berta! Bertács- kát tehát kár szapulni. Mégis, máig, ennél tovább nem nagyon jutott sem a hazai filmgyártás, sem a filmforgalmazás. Holott rájöhetnének az érintettek: Berta már nem liba. De ha annak akarják látni? S ha úgy kezelik? Mészáros Ottó — Mit szólnak? — Hát, kell a pénz. — Értem, értem — válaszolom gyorsan. Épp marad még időm a fizetésre, mert közben megérkezett a komp. — És a kezed? — kiáltok még utána. — Leestem a létráról otthon — szól vissza. ★ A gyermekorvosoknak most sok idejük marad a beszélgetésre. A nyár holtszezon nekik, nincsenek ilyenkor gyulladt torkok, csöpögő orrok, tü- szős mandulák, legföljebb egy-két elrontott gyomor. — Sok balesetest hoznak be? — Nem, ahhoz képest, hogy felügyelet nélkül, egész nap veszélyeknek kitéve kódorog- nak az utcán, igazán nem sokat. Ügy látszik, a sors megóvja őket. A balesetektől. De hogy az egyéb veszélyektől ki vagy mi védi meg őket.. . Mert nemcsak a balesetek fenyegetik a kulcsos gyerekeket, hanem keveredhetnek rossz társaságba, galerikba, belerángathatják őket lopásokba, egyéb bűncselekményekbe. ★ Reggel, amikor a szülő dolgozni megy. többnyire meghagyja a gyereknek, mit csináljon egész nap. Aztán hog,, mit kezd a napjával, az már az ő felelősségére van bízva. És a szülő nem tud mit tenni, dolgozni kell. Több mint két hónap szabadságot — amíg az iskolák zárva vannak — senki nem tud realizálni. A napközis tábort nem szeretik már a kisgyerekek sem, de tízéves kor felett igazán csak elvétve veszik igénybe. Az úttörőtáborok eltűntek, a privát táborok színvonalasak, de heti két-három ezer forintot is elkérnek egy-egy gyerekért. Ki bírja ezt? Ám hol van akkor a megoldás? Szegő Krisztina ■ Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, Pf.: 311 -1446 Verekedés a buszon Névtelen levelek mindig is érkeztek hozzánk, többnyire vagdalkozók, vagy kifejezetten személyeskedők. Ezért a legtöbbel nem is foglalkozunk. Ez esetben viszont egy közért, pontosabban a közbiztonságért aggódó írásból idézünk: Június 6-án, szerdán a 19.55- kor induló autóbuszon ültem számos utastársammal együtt. A járat Törökbálint—Érd— Parkváros között közlekedik. Egy nem éppen megbízható külsejű egyén is felszállt, pár pillanat múlva egy hasonló típus. és fölszóiította az előbbit, hogy szálljon le. Az nem volt hajlandó engedelmeskedni. Ezek után a felszólítást közlő agyba-föbe verte a felszólítottat, Megkísérelte lerángatni a járműről, de ez nem sikerült. Azután jött egy másik hirige- lő, és ugyancsak megtépázta a delikvenst. Öt követte a harmadik. Ekkor már erősen vérzett a szenvedő alany. Az önbíráskodásnak nem adhatunk teret! De megjegyzem: valószínűleg igazuk lehetett az elkövetőknek. A szófoszlányokból ez volt kivehető. Az utasok közül egyedül én mertem szólni, hogy ne az autóbusz legyen a szintér. Ennek persze nem volt foganatja-. Ismerem a buszvezetők kiszolgáltatottságát, félelmét, de talán hitványságát is, azért ilyesmi közszolgálatú járművön nem engedhető meg. Csak pár lépést kellett volna tenni a végállomás forgalmi irodájához. a telefonhoz, és kihívni a rendetlenség őreit. Rendőrségről ugyanis ma beszélni nem lehet, különösen Pest megyében nem! Mégis, a rend kedvéért ezt kellett volna tennie a busz vezetőjének. Ha a portól és a piszoktól jól láttam, BU 35-05 volt a forgalmi rendszámon ... Itt egy rövid rész közlésétől eltekintünk, majd a levél végén : ... Ilyen viszonyok között Nyugdíjas artisták segítése Eötvös ismét itthon Már a századik előadáson is túl van a Fővárosi Nagycirkusz Cirkusz plusz című műsora, amely minden alkalommal telt házat vonz. A porondon ismert artisták lépnek fel, mint az ugródeszkaszámmal jeleskedő' Kovacsevi-cso- port, vagy Donnert Leopold, gyönyörű idomított lovaival, Durova 150 betanított állattal dolgozik. A műsor sikerszámát a képünkön látható Eötvös Gábor, Jászai-díjas érdemes művész adja elő, aki feleségével 4 esztendős külföldi turné után lép fel ismét a Fővárosi Nagycirkuszban. Ki ne ismerné szállóigévé vált Van másik mondását, amelyet négy földrész idéz. Az előadásokat szeptember 2-ig láthatja a közönség. Holnap, csütörtökön 19 órakor pedig külön előadás lesz, amelynek bevételét a Fővárosi Nagycirkusz a nyugdíjas artisták megsegítésére fordítja. lehet, hogy a közeljövőben önökre gyújtják a szerkesztőséget. Jól van ez így! ★ Hogy olvasónk keserű kirohanásának indokáról az illetékesek miképp vélekednek, az remélhetőleg rövidesen kiderül. Feltételezhető, hogy olvasónk a vezető helyében megtette volna azt a pár lépést. Es meg sem fordult volna a fejében. hogy egy gyér közvilágítású utcában, netán egy későbbi út alkalmával utoléri a bosszú. Engedtessék meg hogy kételkedjünk. Csak akkor hinnénk a bátorságában, ha aláírta volna a levelét. Azért bízunk benne, hogy nem gyújtják ránk a szerkesztőséget. Még ennyit: nem jól van ez igy! Ipely-voSfiyn rombolás Már több mint egy éve megszületett a parlamenti döntés: a nagymarosi vízi erőmű munkálatait le kell állítani. Mi, a természetért, a térség jövőjéért aggódok fellélegeztünk, végre megszűnik környezetünk oktalan rombolása. Tévedtünk. Rövidesen Ipolydamásd és Letkés között — a vízlépcső építési terveinek megfelelően — folytatódott az útépítés. Feltúrták a korábban mező- gazdasági művelés alatt álló területeket, és az út szélére több kilométer hosszúságban gátépítéshez szükséges köveket hordtak. Majd a több hónapos munka után elvonultak. Nyomukban csak a balesetveszélyes útszakasz, a mezőgazdasági művelésre immár alkalmatlan föld, a kiirtott erdő szomorú látványa maradt. Gondoltuk: mindezek csak a berögződött mechanizmus utó- zöngél. E hitünket támasztotta alá az OVIBER illetékeseinek tájékoztatója a szobi tanácsülésen, ahol is ígéretet tettek a terület rekonstrukciójára, valamint a károk felszámolására. Azóta ismét csak várunk, ám az optimistákat újabb csalódások érik. Egyrészt az ígéretek be nem tartása, másrészt pedig az elmúlt napok eseményei miatt. Meglepődve tapasztaltuk ugyanis, hogy lpolydamásdon nem a természet helyreállításán dolgoznak, hanem az eddig megkímélt ártéri térség fáit vágják ki a korábban víztározónak szánt területen. Található itt még egy kisebb nyárfás is, értesüléseink szerint a természetpusztító szándék ezt sem fogja elkerülni. A fent említett térség évtizedek óta ártér, mezőgazdasági művelés alatt soha nem állt. A fákat a község lakói társadalmi munkában ültették a világháború után. Mindkét erdő kisvadak, fácánok, valamint az Ipolyra lejáró nagyvadak menedékéül szolgál. Erdők lelkiismeretlen kitermelése az egész ország területén tapasztalható volt az elmúlt időszakban. Itt lenne már az ideje, hogy végre véget vessünk e természetkárosításnak! Bogárdi Zoltán MDF szobi szervezete Ih zászólás és vélemény Gyermekáldás ? ! Mostanában sok szó esik a magzatvédelemről. A tömegkommunikációs eszközökben viszont többnyire csak azdk szólalnak meg, akik radikálisan ellenzik az abortuszt. Hallgattassék meg a másik fél is! Én a család és a már megszületett ember nevében írok. Az abortusz természetesen nemkívánatos beavatkozás, de mindenfajta védekezés ellenére is bekövetkezhet egy nem kívánt terhesség. Nem is beszélve azokról a nőkről, akik egyik vagy másik védekezési módot nem alkalmazhatják, egészségügyi okokból (például nem szedhetnek gyógyszert). Ha a nem kívánt terhesség bekövetkezik, ez a család számára tragédia. Óriási pszichikai megterhelést jelent kimondani: nem tartjuk meg. Hiszen majd minden ember tudja, hogy ezzel egy leendő .ember felől dönt. A jelen gazdasági helyzetben azonban igenis számít, hogy hányán ülnek az asztalhoz, ha a szülők felelősséggel nevelik a gyermekeiket. És még jó, ha van hol leülnie egy családnak, hisz a fiatal, családalapítás előtt álló vagy más kisgyermekes párok nagy részének csak néhány négyzetméter jut, ha jut. Másrészt bizonyos koron túl nem minden ember alkalmas és kívánja egy kisgyermek fölnevelését. Mindezek miatt szerintem a család hivatott arra, hogy ez ügyben döntsön, és nem a kormányzat, adminisztratív úton. A történelemben volt már abortusztiltás. Mikor is? Magyarországon Ratkó Anha, Romániában Ceausescu idején ... Folytassuk a hagyományt? Reméli megoldást ajánlanak az orvosok, egyházi személyek: Szüld meg, és add örökbe (168 óra május 22-i száma). Feltaláljuk a bérterhesség és bérszülés intézményét? Nem törődve az. emberi érzéssel? Hiszen a kilenc hónap — esetleg komplikációkkal — nem nagy dolog! Ajánlom mindazoknak a férfiaknak (hisz ezzel a témával eddig ők foglalkoztak), hogy először saját nő hozzátartozóikat kérdezzék meg erről. Az apák kapcsolata a kisgyermekkel akkor kezdődik, amikor a baba rámosolyog. Nem így a nőknél! A magzat megmozdulásától kezdve egyre jobban kötődik kicsinyéhez. Beszélget vele, álmodik róla, és olyan életet él, ami a magzatnak a legmegfelelőbb. Majd következik a szülés, ami minden gyönyörűsége ellenére sem kellemes. Nem biztos, hogy aki egyszer átélte, még egyszer kényszer nélkül vállalkozik rá. Ha ez a remek ötlet komoly fórumokon vitatéma, javaslom, ne álljunk meg félúton! Hisz itt a nagy lehetőség a továbbfejlesztésre: legyen kötelező minden egészséges nőnek egy csecsemőt szülni, a gyermekre váró családok számára is ... És már hallom is, csak más megszólítással, mint a közelmúltban : A terv, magyarok... Szebeni Aranka pedagógus, Biatorbágy Válaszol az illetékes Szigor&i figyelmeztetés Ácsai István sülysápi olvasónk panaszlevelét Eltévedt a postás címmel a május 2-i Postabontásban tettük közzé. Nemrégiben a Budapest Vidéki Postaigazgatóság az alábbi választ küldte panaszosunknak; „Megállapítottam, hogy a távirat továbbítása során sajnálatos névferdítés történt, a sürgöny Kocsi István névmegjelöléssel érkezett be Sülysáp 1. postahivatalához. Mivel ilyen nevű címzett a megadott közelebbi címen nem található, a kézbesítő azt feltételezte, hogy a Kovács vezetéknevet ferdítették Kocsira. Ezért kézbesítette a szomszédban lakó Kovács Istvánnak a küldeményt. A kézbesítő mulasztást követett el akkor, amikor — a névferdítéstől függetlenül — a megadott címen meg sem kísérelte a távirat kézbesítését, ezért szigorú megrovásban részesítettem. A postai hibából adódó kellemetlenségért szíves elnézését kérem." Bor Sándor osztályvezető
