Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
1990. JŰNIITS 23., SZOMBAT * Ujahb nagy csomag a bírák hátára ALULFIZETVE, TÚLTERHELVE ÍTÉLKEZNI? Bíróság. Akinek soha nem volt dolga vele, annak misztikus intézmény. Akinek volt már intéznivalója, annak bürokratikus, lassú szervezet. Azok számára, akiknek a bíróság ad kenyeret, olykor kritikán aluli munkafeltételeket, nagy leterheltséget, alacsony fizetést jelent. Rendszerváltozás. Mindenki tudja, hogy áldásos hatásai nem jelentkeznek máról holnapra. Tudják ezt a bíróságokon is. ök mégis mintha sokkal lassúbbnak, nehézkesebbnek éreznék a váltást. Talán azért, mert miközben a jogszabályok, amelyek szellemében dolgozniuk kell s a légkör, amelyben munkájukat végzik, gyorsan formálódik, a rossz körülmények, az alulfizetettség marad. — A különféle minisztériumok, főhatóságok háza táján már érződnek a változások. Lehet tudni, ki megy, ki marad. Az államigazgatásban dolgozók azonban még bizonytalanok abban, szükség lesz-e rájuk a jövőben. Maradnak, avagy menniük kell mint a régi rend kiszolgálóinak? Hogy vannak ezzel a bírák? — kérdezem dr. Knolmár Mihálytól, a Pest Megyei Bíróság elnökétől. — Nincsenek ilyen félelmeik. Elsősorban azért, mert tudják. hogy az új kormány nem is szándékozik beavatkozni, és korábbi pártállásuk, nézeteik miatt bírákat meneszteni. Ezzel együtt elképzelhető, hogy egyes vezetői posztokon lesznek változások. S egyébként a bírói kar azért sem tart ettől, mert tiszta lelkiismerettel állhat a közvélemény elé. Már csak koruknál fogva sem vehettek részt a koncepciós perekben. Ezt az Igazságügyi Minisztériumban tudják, de előfordul, hogy állampolgárok a bíróság előtt nem. S, ebből olykor kellemetlen 'incidensek adódhatnak. A bírák a megmondhatói annak, mennyire szerettek volna mindig önálló, független szervezet tagjai lenni. Ügy gondolom, most, amikor nagyon nagy szerep hárul a bíróságokra, aki ezt a szervezetet támadja, az az átalakulást, a rendszerváltást akadályozza. — Ezt a rendszerváltást a bírói munkában persze lényegesen könnyebb lenne végrehajtani emberi munkahelynek alkalmas épületekben, kevésbé leterhelt és jobban dotált munkatársakkal. környékiek tudnának mesélni arról, mit jelent egy-egy ügy miatt átutazni a városon. Volt olyan tervünk, hogy Érden létesítünk bíróságot. Ám sajnos, nem kaptuk meg a volt MSZMP-székházat, s így az elképzelés meghiúsult. ■ — Miközben úgy tűnik, a bírák ennél többet már aligha tudnának vállalni, éppen most igyekeznek a hátukra pakolni egy újabb nagy csomagot, a földügyeket, s az államosított ingatlanok kérdését. — Ügy gondolom, a honatyáknak nagyon kellene vigyázniuk arra, hogy ne a bíróságokra háruljanak az általuk hozott törvények jogértelmezési feladatai. Sajnos nem látszik ez a fajta igyekezet, s félő. hogy beláthatatlan feladatok elé állítják a bíróságokat — fejezte be dr. Knolmár Mihály. Móza Katalin — Valóban. Ám a helyzet az, hogy komoly bérrendezés, illetve az épületek felújításához szükséges nagyobb pénzösszeg nélkül szinte katasztrofális lesz a helyzet. Itt van például a cégbíróságunk. Eddig jobb. folyamatosabb munkát tudott végezni a szervezet, mint a fővárosiak. Ám ahhoz, hogy ezt tartani lehessen, több leíróra, kisegítő alkalmazottra lenne szükség. Éppen a napokban vizsgáltuk: más területeken négy-ötezer forinttal magasabb fizetést remélhet egy gépírónő. És az is közismert, hogy a bírósági gépírók a leg- leterheltebbek > kollégáik között. Különösen nehéz a helyzet a Nagykátai Bíróságon, ahol az épület erősen vizes, a falakat egy — szerencsére — jóindulatú 'gombabetegség - támadta meg, így ugyan kiköltözni nem kellett, de dolgozni nem könnyű ilyen körülmények között. Mostoha feltételek között vannak a ráckevei kollégák. De itt sikerült megegyezni a tanáccsal, amelytől béreljük az épületet, hogy bérleti díjuk terhére bevezetjük a gázt és elvégeztetünk bizonyos tatarozási munkákat. — Ügy tűnik, azt a szép, központi épületet is kinőtték már. — Sajnos, igen. Hiszen a Buda Környéki és a Munkaügyi Bíróság is itt van. De hozzánk tartoznak a közjegyzők, a végrehajtók, a pártfogók és a cégbíróság is. Ha ebbe az épületbe felveszek még valakit, azt már csak valamelyik bíró nyakára ültethetem. Helyhiánnyal küzdünk, miközben harcba indultunk régi épületünkért. A megyei bíróság jogelődje, a Pestvidéki Törvényszék valaha a Fő utcában, a Gyorskocsi utca sarkán lévő mai katonai bíróság épületében dolgozott. Ha ezt visszakapnánk, sok gondunk megoldódna. Persze ez csak a tárgyi feltétel oldala. Biztos és tisztes megélhetést adó jövedelem kellene a százötven bírának a megyében. — Az alulfizetett pályák, például a pedagógusi, törvényszerűen elnőiesedtek. Gondolom, így van ez a bíróságon is. — Nem Is ez a fő gond, hanem az a rendkívüli leterheltség, amelyben dolgozniuk kell. Még kimondani is sok, hogy egy-egy bírának egy időben több mint kétszáz pere van folyamatban. Holott a normális szám ennek a negyede lenne. Ez az irdatlan munka okozza azután az elhúzódó pereket. Elképzelhető, hogy egy fél évvel korábban tárgyalásra kitűzött ügyre a bíró már egyáltalán nem emlékszik. Újra meg kell tanulnia az egészet, miközben kétszáz másik eset kavarog a fejében. Most valamennyi bírói hely betöltött, de volt, hogy Nagykátán három bíró helyett a bíróság vezetője és egy bíróvá kinevezett közjegyző — három helyett másfél ember — ítélkezett. , — Lehet-e ilyen helyzetben a bírói munka szépségéről beszélni? — Némcsak lehet, hanem kell is. Hiszen az a tény, hogv ilyen rossz helyzetben vállalják a bírói munkát, önmagáért beszél. Tavaly még tizenegyezer forint körüli fizetéssel alkalmazhattunk egy kezdő bírát. Ma 14 ezer az alsó határ. Sokszor még a tanácsoknál is többet ígérnek egy végzett jogásznak. A bírának azonban a szakvizsgája idején már kétéves fogalmazói gyakorlata van. Az új igazságügyi kormányzat jelentős bérfejlesztést és a soros előrelépés garantált lehetőségét ígérte. De a helyzet csak hosszú évek alatt rendeződhet. Egyébként Pest megyében a megyeszékhely hiánya, illetve a speciális helyzet, hogy a bíróságok egy része Budapesten van, sok nehézséget jelent. Mert az bizony nem jó, hogy egy-egy előléptetésnél nem a legrátermettebb, legtehetségesebb bíró kerül Pestre, hanem amelyiknek van lakása. No és az ügyfelek, elsősorban a Buda ENYVESKEZÍÍEK VAGYUNK? A betyáréletböl gyókereztettk. s » virtus számlájára írják; lopós a magyar. Régi bélyeg ez, elkönyvelt tény, mely ellen kár volna hadakozni. Mit tehetnek a hozzánk látogató külföldiek? Természetesen védekeznek. Eldugják a pénzüket, mert hallottak a rengeteg zsebtolvajról. Egyikük megkérdezte tört magyarsággal, igaz-e, hogy nálunk a leejtett pénz nem csürren, mert már a levegőben elkapja valaki . . . Szóval megvan rólunk a véleményük. Amihez — gondolom — az is hozzájárult, hogy Bécs- ben megjelentek a minket óva intő táblák: Ne lopjatok, magyarok. A helvi újságokban megírnak néhány esetet — elrettentésül. Közreadták, hogy a magyar apuka valami 20-30 schillinges kacatért napokig ült vizsgálati fogságban, a család nem indulhatott haza. Szóval lopós nép a magyar. Tudják ezt a nálunk üdülő külhoniak. Érdemes valamelyik belvárosi közért pénztáránál néhány percig ácsorogni, figyelni, micsoda fantasztikus rejtekhelyekről kerülnek elő a pénztárcák. A kevésbé óvatosak egyszerűen a nyakukba akasztott bőrszíjon viselik a ruhájuk alatt a pénztartó alkalmatosságot. De akad kézhez lánccal kapcsolt kistáska is, sőt láttam már olyat is, aki a zoknijából halászta elő az összesodort pénzt, j, Időnként a televízióból szólítják fel a „becsületes megtalálót”, hogy ilyen, vagy olyan értékeket magas jutalom ellenében szolgáltasson vissza. Máskor beérnék, ha legalább az útlevelet és az iratokat visszaküldené a „becsületes” zsebtolvaj. Erre ugyan nincs sok remény, mert a „szakma” játékszabályai szerint azonnal meg kell szabadulni minden fölösleges bűnjeltől. Arra azért mégis alkalmasak ezek a közlemények, hogy megerősítsék, jó lesz vigyázni, ha magyar ember van a közelben. Tényleg ennyire enyveskezű lenne a nemzet? Mit mutat a statisztika? Olyasféle kimutatás persze nem létezik, hogy melyik a lcglopósabb ország, de könnyű kikövetkeztetni a sorrendet a százezer lakosra jutó lopások számából. Nos, az Interpol statisztikája nem támasztja alá a rólunk kialakult hiedelmet, sőt . . . Éppenséggel még a szomszédos Ausztriával összevetve sincs okunk szégyenkezni. Náluk az 1985-ös adat szerint 2365 lopás jutott százezer lakosra, míg nálunk csak 765! Más összehasonlító adatokat már nem akarok citálni, mert pontosan tudom, nincs olyan, hogy „lopós nép”. Sokkal inkább az ország helyzete határozza meg a bűnözés mértékét. Majdnem törvényszerű, hogy az átalakulás zavaros időszakában emelkedjen a bűntettek száma, s hasonlóan „logikus”, hogy a munkanélküliség is hozzájárul a lopások sűrűsödéséhez. Számomra ezért is érthetetlen az amnesztia . . . Szabadon engednek egy csomó embert, akiknek jó, ha néhány ezer forint lapul a zsebében. Munkát nehezebben kapnak, mint régebben, pedig akkor sem kapkodtak értük. Törvényszerű, hogy egy idő múlva bűncselekménnyel szerezzenek pénzt, ha máshogy nem megy. Olyan kör ez, amiből azok sem tudnak kitörni, akik akarnak. K miközben azon sopánkodunk, hogy emelkedett a bűnesetek száma, eszünkbe sem jut, hogy ml ítéltük örökös börtönre — rövid megszakításokkal — az egyszer már Jabukottakat. — Mátrai — Az ügyvédek vállalják a megméretést KINEK A GAZDAG, KINEK A KIABÁLÖS A közfigyelem homlokterébe kerültek az ügyvédek. Az első szabad választás is az övék volt. 'Egyébig jelöltként,1 országos és megyei listákon is sokan kerültek be közülük a Parlamentbe, s két fontos — az igazságügyi és a belügyi — tárca élére is gyakorló ügyvéd került. @ Tanult kollégáinak politikai sikerei nyilván az egész ügyvédtársadalom ázsióját növelik. Mégis, milyen késztetés hatására vetette bele a politikai életbe magát ennyi ügyvéd? — kérdezem dr. Csenterics Ferenc váci ügyvédet, a Pest Megyei Ügyvédi Kamara titkárát. — A változtatás igénye az egész társadalomban jelen volt. Az ügyvédek mindig szívesen politizáltak, természetes, hogy a rendszerváltásból sem akartak kimaradni. Másrészt az ügyvédségnek elviekben korábban lehetősége volt arra, hogy igazi önkormányzatként működhessen. © Miért a feltételes mód? — Azért, mert a munkaközösségi forma, s a kamarai tagság a kereteket biztosította, mégis sok volt a külső beavatkozás, a felülről jött intelem. Például az ügyvédi kamara elnöke 1988-ig az MSZMP hatásköri listáján szerepelt. Egyszóval, az ügyvédek politizálását támogatja a kamara, attól pedig, hogy kollégák kerültek miniszteri bársonyszékekbe, sokat várunk. Nem az ügyvédek számára elsősorban, hanem a jogalkotás és -alkalmazás változásában. Bár ebbén is számos kedvező fejlemény van, amely miatt az ügyvédség hangulata sokkal jobb, mint néhány évvel ezelőtt. @ Készülőben vannak az önök munkáját jelentősen befolyásoló jogszabályok, például az ügyvédi működésről. — Igen, s támogatjuk is ezeket a terveket. A hosszú ideig tartó ügyvédi létszámstoptól eljutunk oda, hogy nem csupán munkaközösségek keretein belül működhetnek ügyvédek. A tervek szerint lesznek társas irodák, ahol a tagok maguk választhatják meg kollégáikat, s lehetőség lesz magánügyvédkedésre is, hiszen a jogász számára ez alanyi jog lesz. • Az ügyfelek szempontjából ez egyértelműen kedvező változás, mert nyilván nagyobb választási lehetőségük lesz, de hogyan érinti az ügyvédséget, ha sok konkurens jogász áramlik a pályára? — Az sem biztos, hogy kezdetben az ügyfeleknek egyértelműen jó lesz. Hiszen, ha egy munkaközösségben dolgozó ügyvédhez fordul, akkor tudja, hogy a neki okozott esetleges kárért a közösség teljes vagyonával felel. Ezt a garanciát majd máshol is meg kell kapnia. Az ügyvédek állnak elébe ennek a megméretésnek. De természetesen nem lenne jó. ha a készülő jogszabály előnyhöz juttatna olyan jogászokat, akik főállásban valahol nagy fizetésért dolgoznak, s alkalmanként ügyvédkedné- nek. Hiszen mi, nem vadászhatunk az ő területükön. © Zárt világ az ügyvédeké, így tartja a közvélemény. Azt is mondják, hogy e körbe bekerülni szinte lehetetlen jó kapcsolat vagy megfelelő családi háttér nélkül. — Jó ideje pályázati rendszer működik, de természetesen ma is vannak ügyvéddinasztiák. © Bekerülni tehát nehéz. És kikerülni? — Sajnos az sem könnyű. Két módja van: a fegyelmi vagy az alkalmatlanság. Ám ez utóbbi csak akkor kerülhet szóba, ha fegyelmivel párosul. Pedig jól tudjuk, hogy ez a két dolog nem jár feltétlenül együtt. Azt hiszem, országosan sem volt arra példa, hogy alkalmatlanság miatt került volna ki valaki a pályáról. De jó volna, ha az illető maga vonná le a következtetést és keresne más megélhetést. Ez azonban ritkán fordul elő. E tekintetben nem jobb a helyzet az ügyvédek körében, mint az élet bármely más területén. Ügy gondolom, ha a már említett változások megtörténnek, maga a piac fog szelektálni. © Ma még az a képlet, hogy a kevésbé rátermett ügyvéd is megél a pályán. Egyáltalán, ki a jó ügyvéd? — Ügy gondolom, Pest megyében sok jó ügyvéd van. Hiszen a vidéki, kis falvakba kijáró kollégák sokféle üggyel találkoznak, igen széles körű tapasztalatokat szereznek. De más kérdés, hogy kinek ki a jó ügyvéd. A munkaközösség számára sokáig az volt, aki sok pénzt keresett, az ügyfélnek az, aki rámenős, nagyhangú, esetleg agresszív, és persze elintézi az ügyét. © A gazdaság területére hogyan tudnak benyomulni az ügyvédek? — Ez egy igen széles terület, hiszen a különféle gazdasági társaságok alakításánál nélkülözhetetlen a jó jogi tanácsadó. Ez a szektor viszonylag új a számunkra, magas közgazdasági ismereteket igényel. A komoly cégek ma már tudják, mennyire fontos a megfelelő jogi képviselet. A Chinoin például egy igen drága és nagyon jó nevű amerikai ügyvédi irodát bízott meg a külföldi képviseletével. — Az ügyvédek politizálását nyilván az is segítette, hogy nagyon sokáig nap mint nap kénytelenek voltak vállalni a hivatalos hatalommal való ütközést. Miközben tevékenységükben nem játszottak szerepet primer pártszempontok. A rendszerváltás nyomán ez a szembenállás is enyhülni fog. Van azonban egy másfajta ellentét, ami valószínűleg tovább fennmarad. Az ügyvédség és a bírói kar között. Ennek szubjektív okai vannak: az igen eltérő jövedelmi helyzet... — Nézze — válaszol dr. Csenterics Ferenc —, én igazán belülről ismerem ezt a problémát, mert a feleségem bíró. Rengeteget dolgoznak, nagyon nehéz körülmények között. Nejemnek aktacipe- léssel telnek a napjai, otthon éjszakákon át tanulja az ügyeket. Érthető a bírák ingerültsége, amikor felületes, hanyag, folyton elkéső ügyvédekkel találkoznak, akik ráadásul a többszörösét keresik annak, amit egy nagy gyakorlattal rendelkező bíró. Az én feleségem akkor is bíró lenne, ha civil volna a férje, és nem ügyvéd. Mert az ítélkezés, az a jogi pálya csúcsa. Végigvinni egy ügyet és dönteni. Ez adja a bírói munka szépségét. Egyébként ez az ellentét nem igazi, hiszen a bírák is pontosan tudják, nem az ügyvéd tehet erről a lehetetlen helyzetről. Ezt megoldani a kormányzat feladata lesz. M. K.