Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-18 / 141. szám

4 1990. JÚNIUS 18., HÉTFŐ Ólomlábakon jár a rugalmasság Egy elfelejtett mesterség reneszánsza Kit Kínában egy Cay Lun nevű császári Írástudó, aki meg­unva a cipekedést, elhatározta, kitalál valami könnyebb anya­got, ami éppúgy alkalmas a törvények rögzítésére, mint a kőtábla. Ennek a valaminek az alapját a rami nevű hosszú rostú fű képezte, amit szétmorzsolt, és vízben feloldott. Bam­buszból és állati bőrökből készült szitával szűrte e keveréket, melyből a víz kicsorgott, s maradt egy vékony ramipépréteg, ez megszárítva alkalmas lett az írásra. Történt mindez idő­számításunk előtt 105-ben, Pekingben, s ezt a módszert neve­zik ma is papírmerítésnek. (Nem tévesztendő össze az egyip­tomiak papirusznádból készült papírjával.) Magyarországon a XII. század végén, a XIII. század elején kezdték el űzni a papírmerítést, melynek mesterei külön céh­be tömörültek, s rangban megelőzték a gyertyaöntőket vagy a kékfestőket. Évszázadokig szinte semmit nem fejlődik a szak­ma, ugyanazzal a technológiával készül a magyar merített pa­pír, mint annak idején Kínában. A papírmerítés alkonya a pa- pirmalmok megjelenésével kezdődött, s az utóbbi száz évben úgyszólván mindenki felhagyott vele Magyarországon. Az öreg házikók egymásnak támasztják hátukat, vagy kar­öltve sorjáznak a dombra fel­futó utcácskán. Az utcácska keskeny, girbegurba, a bum­fordi macskakövek közt moha zöldell. A házacskákhoz ker­tek is tartoznak, tenyérnyiek, teli virággal és teli emlékek­kel meg valami olyan hangu­lattal, ami csak Szentendre sajátja. A merítés titkai — Ennél aligha találhatott volna stílszerübb környezetet, egy ilyen régi mesterség rene­szánszához — mondom elis­merően Vincze Lászlónak, aki e pillanatban, ha nem is egyet­len, de egyedüli mindentudó­ja a papírmerítés tudományá­nak Magyarországon. — Meg merem kockáztatni: nemcsak Magyarországon, ha­nem egész Európában — teszi hozzá kisfiús, szégyenlős mo­sollyal a 31 éves mester, aki­nek ugyancsak szakmába vá­gó ez a szakma, eredetileg pa­pírgyártó üzemmérnök, a Könnyűipari Műszaki Főisko­lán szerzett diplomát 80-ban, majd hat évig dolgozott a Szentendrei Papírgyárban. — Dolgoztam? Én azt a te­vékenységet tartom munká­nak, amikor az ember a tu­dása legjavát nyújtja egy adott szakmában. Nekem er­Cegléden tevékenykedik a Rákóczi Ferenc Lakásfenntar­tó Szövetkezet. Néhány éve, amikor még javában dívott az oklevelek, a legkülönbözőbb címek adományozása, a ceglé­diek a legeredményesebb szö­vetkezetnek kijáró elismerést kapták. Való igaz, nemcsak helyben, hanem megyeszerte is ismertek. Profiljukból ere­dően tevékenységük az elha­nyagolt, felújításra érett la­kások korszerűsítése és kar­bantartása. Együttműködnek különböző cégekkel, köztük a Pestépszerrel, amelynek jelen­leg alvállalkozói. Mári Károly, a szövetkezet ügyvezető igazgatója érthető elégedettséggel beszélt arról, hogy erre az esztendőre jócs­kán ellátták őket feladatokkal, S ez egyúttal azt is jelenti, hogy minden dolgozójuknak biztosított az állása, a jövedel­me. Nagyobb munkáik közé sorolta az Abonyban, a Sze­lei úti általános iskolában fo­lyó épületfelújítást. Az okta­tási intézmény nagymérvű re­noválása szeptemberre elké­szül. Régi kapcsolat fűzi őket a gameszhoz is. Idén is szá­mos iskola és óvoda belső kar­bantartását kapták feladatul. Ami esetenként kapkodóvá te­szi munkájukat, s megosztja a szövetkezetnél foglalkozta­tott munkaerőt, az az hogy la­kásfenntartóként számos épü­lettömb tartozik hozzájuk, s nehéz összehangolni a külön­böző szakipari munkákat. Én­re nem adatott lehetőség a gyárban, mindvégig olyan fel­adatokkal bíztak meg, melyek­nél többre éreztem magamat predesztinálva. Ez a gyár amo­lyan „családi vállalkozás” jel­legű, a jó beosztásokat egy­más közt osztották el a főnö­kök. Egymás közt és a család­tagok közt... Hat évig bírtam cérnával, de közben nem tét­lenkedtem, rengeteg időt töl­töttem el a Széchényi Könyv­tárban, egykori leírások és metszetek alapján próbáltam rekonstruálni a papírmerítés „titkait”. Sajnos a főiskolán mindössze megemlítették, ha jól emlékszem összesen két órát foglalkoztunk ezzel a té­mával. Szerkentyű Svédországból A Vincze-műhely falait a papírmerítés mozzanatairól készített fametszetek díszítik, reprodukciók, az eredetiekre a Széchényi Könyvtárban talált rá Vincze László. — Néhány nagyon régi mun­kaeszközt is találtam a diós­győri és dunaújvárosi papír­gyár házimúzeumában. Rész­ben ezek alapján készítettem el a saját eszközeimet. Való­jában nem túl bonyolult egyik sem, kell egy jókora dézsa, a szita, s az a kis szerkentyű, ami a Svédországból importált cellulózlapokat feltépi, enyv­nek aztán a határidőtartás látja kárát. Erre az évre közel 17 mil­lió forint értékű munkájuk van. A szövetkezet ajtaján is kopogtat az új idők, a gazda­sági átszerveződések szele. Az elmúlt évben felvetődött a gondolata annak, hogy meg kellene próbálniuk kft.-ként funkcionálni, de ezt a szövet­kezet igazgatósága elutasítot­ta. Azzal viszont tisztában vannak, hogy valamerre lép­niük kell. Az elképzelések kö­zött szerepel egy elfogadható gondolat, miszerint a szövet­kezeten belül hozzanak létre belső, kis egységeket, s ez a va­riáció a különböző szakterüle­tek munkáját tenné gördülé­kenyebbé. Gondoltak az iro­dai, a belső kiszolgáló sze­mélyzetre is, s az ügyvezető igazgató szerint ez az appará­tus megbízásos rendszerben működne. Ez a félév, sportnyelven szólva, nem hozta a papírfor­mát, s a könyvelési mutatók még veszteségeket jeleznek. Mári Károly szerint elkesere­désre azért nincsen ok, hiszen a téli hónapok után általában határidőcsúszások jelentkez­nek. Amíg ezeket be nem hoz­zák, nem készülnek el a szer­ződésekben vállalt munkák­kal, eredményekről nem be­szélhetnek. Viszont a második félévnek már kedvező elője­lekkel vághatnak neki. Gy. L. vei és festékkel keveri. (Három kiszuperált mosógép szolgál e célra.) Vincze László először az ak­kori kenyéradójának kínálta fel az általa kidolgozott tech­nológiát, de a kenyéradó nem látott fantáziát a merített pa­pírban. (Talán, ha valamelyik rokon gyerek ajánlja ...) — Otthagytam a gyárat, és kamikázé módra vágtam bele a munkába, de csak egy év múlva mertem bekopogtatni a termékeimmel igényesebb he­lyekre, köztük a Széchényi Könyvtárba. Ma már az or­szág valamennyi nagy könyv­tárának én szállítom a papír­restauráláshoz nélkülözhetet­len merített papírt, s nagyon sok képzőművész csak tőlem veszi az alapanyagot. A merí­tett papír időtálló, emellett sokkal jobban kiadja egy mű­alkotás szépségét és a színe­ket, mint bármelyik más papír­termék. Nem jött be 1988-ban a Parlamentbe is bekopogtatott a mester, akkor ugyan nem került sor tárgya­lásokra, de megkérték, hagyja ott a kollekcióját. — Meg is feledkeztem róla, de most tavasszal kaptam egy levelet, keressem fel Szűrös Mátyást, szeretne velem be­szélni. Két óráig tárgyaltunk, s ennek alapján egy hét alatt elkészítettem a Kossuth-díj- oklevél prototípusát. A rende­lést megkaptam, ha ma is szo­kás lenne, kiírhatnám a fir­mámra: parlamenti szállító. Az 1989-es év valamennyi ki­tüntetéséhez az én műhelyeim­ben készült az oklevél, s min­den oklevelet kézzel írt meg egy festőművész. Vagyis min­den műveletet manufakturáli­san csináltunk. — Sikeres embernek tartja magát? — Mondjuk. Bár egy ter­vem nem jött be. Szentendre közepén akartam kialakítani egy műhelyt, mely egyben ide­genforgalmi nevezetesség is le­hetett volna. Megpályáztam a Soros-alapítványt, de nem kaptam meg, az illetékesek nem láttak fantáziát a tervem­ben. Ja kérem, nemcsak az idő jár lassan a szentendrei ut­cácskák macskakövein, néha az „illetékesek” rugalmassága is ólomlábakon lépked. M. Gy. O. Csodálatosan szép, régi ma­gyar női név a Kingös, vagy ahogy kiejtjük, Kiingös. A csallóközi nyelvjárásban azt jelenti: cseng. Egy Árpád-há­zi fejedelem leányutódja vi­selte a Küngös — Csengő — nevet. Mikoron IV. Béla ki­rály 1264-ben a Hárosi-szige- ten megalapította a csuti pre­montrei prépostságot, határjá­rást rendelt el — jobbára a mai Csepel területén. Erről oklevél is készült: „a Leshegy­hez érünk, ... és innen elér­kezünk a Kingöshalomhoz ...” - jegyezte föl a krónikás. Feltételezhető, hogy egy Csepel nevű fölovászmester- nek mindehhez köze van, aki beházasodhatott a fejedelmi családba. A régi Magyaror­szág területén, Esztergom me­gyétől Ung megyéig, hét Cse­pel nevű helység volt. A Veszprém megyei Csepel mel­lett szintén ott volt Király— Kingös, már a XIII. század­ban is írtak róla. Egyébként, hogy a Kingös női név volt, bizonyítja három véletlenül látott és olvasott oklevelünk: a Rátold-nemzetségnél 1296- tól 1328-ig háromszor is elő­fordul a Kingös női névként. Első királyunk korából, 1019-ből annyi jelentés ma­radt fönn a szigetről, hogy a zalavári bencés apátságnak csikó tized járt a király Cse­Iskolafelújítás Abonyban) Újjászülető lakások Badacsonyban újra megnyílik a Szegedy Róza-ház A romantika örök? „Édes, kínos emlékezet / Oh, Badacsony szürete! / Mu­latságos gyülekezet, / Te rab­ságom kezdete!” l4em kell mély irodalmi jártasság ah­hoz, hogy a sorokban Kis­faludy Sándor Kesergő sze­relem című ciklusából vett idézetére ráismerjünk. A sü­megi születésű Kisfaludyt ugyan elkápráztathatta a Ba­dacsony bazaltorgonáinak látványa, vagy az újra éle­dőben lévő badacsonyi szü­retek magával ragadó vidám hangulata, a testőrtiszt költő indulata azonban inkább szólt a Himfy-dalok múzsájának, Szegedy Rózának. A zalai al­ispán lányát többéves sóvár­Négy évtizedig élt távol a hazától Szalay Lajos, minden idők egyik legnagyobb ma­gyar grafikusművésze. Meg­járta Párizst meg Argentí­nát, New Yorkot, de lelke mé­lyén mindig magyar művész maradt. Amikor 1988-ban szülőváro­sába, Miskolcra hazatelepedett, mindjárt nagylelkű gesztussal ajándékot is hozott. Így ren­delkezett: „felajánlom a Mű­velődési Minisztériumnak ha­zai múzeumoknak történő át­adásra négyszázötven rajzo­mat, hogy szülőhazám iránt érzett szeretetemet és hálá­mat ezzel is kifejezzem.” E négyszázötven grafika lát­ható most Szalay Lajos rajzai címmel a Budapesti Történe­ti Múzeumban. Szalay már indulásakor, a harmincas években, ösztönö­sen és egyértelműen az elnyo­mottak, a számkivetettek, a szenvedők, az áldozatok, a munkások oldalára állt. Raj­zaiban Derkovits szellemisé­géhez állt közel. Maga is meg­járta a Don-kanyart, volt ül­dözött, es menekítette a hábo­rú üldözöttéit. Külföldön töltött éveiben is a fájdalmas igazságot „rajzol­ta ki magából”. Hol biblikus, hol mitologikus alakok felidé­zésével, hol egy-egy érzés megszemélyesítésével (Félelem, Meghalni rettenetes, Rémület, Kísértés stb.). Számos illuszt­rációja (Genezis, Villon, Shakes­peare, Dosztojevszkij, Éne­kek éneke) elsősorban Szalay- alkotás, s csak másodsorban köthető vershez, regényhez. Vannak gyakran visszatérő témái, újra meg újra megraj­zolt alakjai. Ilyenek Káin és Ábel, Salome, Jákob és Izsák, Ikarosz, Júdás, valamint a té­gás után végül is Kisfaludy Sándor feleségül vette. A badacsonyi ház boltíves pincéjével, emeleti szobáival, a vincellér házzal és egyéb toldalékéival — mai. több­szörösen felújított formájában is érzékelhető ez — alkalmas volt a gazdasághoz tartozó sző­lőterületek, gyümölcsösök ter­mésének befogadására, feldol­gozására éppúgy, mint a várt vagy hívatlan vendégek elhe­lyezésére. Az egykor itt vendégeske- dök visszaemlékezéseiből, s a ház asszonyának leveleiből persze nemcsak a híres trak- tákról kaphatunk tudósítást, közlő fiú. Vagy olyan szimbó­lumok, mint a háború, a tu­domány, a menekülők, a köl­tő, a festő, a prédikátor, a ha­lászok, a lovas. És drámai vagy tragikus szituációk. Az ember nyomorúsága jelenik meg lapjain, a magára maradt, a bűnbe esett, vagy a bűn ál­dozatává lett ember tragiku­ma. Azé az emberé, aki nem éri el a megváltást, mindig csak a szenvedésig jut el. Szalay — Végvári Lajos sza­vai szerint — úgy volt ma­gyar, hogy sohasem volt pat­rióta, úgy vált világpolgárrá, hogy mindig magyarul gon­dolkodott, érzett, és az anya­nyelv szimbólumaiból építette fel gondolatvilágát. Magyaror­szágon kívüli magyar, stílusok felett álló modern, 20. századi ember ... Életműve megfejt­hetetlen és lenyűgöző; kivéte­les példája a magyarság és az egyetemesség szintézisének. (kádár) hanem az akkor természetes gazdasszonyi teendők szinte teljes receptkönyvével is meg­ismerkedhetünk. Szegedy Ró­za szakácskönyvét messze föl­dön ismerték, a házi gyógy­módok, gyógyfüvek leírás­gyűjteménye, vagy az ürmös készítésének saját találmányú receptjei szintén hozzájárultak a ház hírnevének öregbítésé­hez. Kisfaludy Sándor sokirá­nyú — méltatlanul feledett — irodalmi, közéleti, a magyar nyelvű színházalapítás érde­kében kifejtett tevékenysége mellett szükség is volt a ne­mesi birtok kezelését, gyara­pítását igazi gazdai hozzá­értéssel végző asszonyi gon­doskodásra. Róza asszony hosszú betegeskedés után, 1832-ben halt meg. A ház ké­sőbbi tulajdonosai a költő és hitvese iránti tiszteletből mú­zeumként igyekeztek meg­őrizni az utókornak az egyko­ri szüreti mulatságok helyszí­nét, Kisfaludy irodalmi mun­kássága java részének „szülő­otthonát”, a nevezetes házas­pár szerelmes éveinek sze­rény tanúját. Az utóbbi száz évben a ház történetét hol lelkes felújí­tások, hol a nemtörődöm­ség lepusztító korszakai jel­lemezték. Most tíz éve bedesz- kázott ürességét, csendjét váltja fel az ismét korhűnek szánt múzeum zsongása. A berendezési tárgyak, a pipa- tórium, a kéziratok, Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza éle­téről valló dokumentumok bizonyára sok látogatót ve­zetnek majd fel a ház árká­dos tornácára, ahonnan szép időben átlátni a Balaton túl­só partjára, s a százados je­genyék mögül előbukkannak a fonyódi hegyek. Idézve azt a látványt, amelyben lassan kétszáz éve egykori lakói is gyönyörködhettek. A szintézis kivételes példája Hazatért rajzok Juhász Ferenc Nem csak nemzetiségieknek Román olvasótábor Megnyílt vasárnap a hetedik alkalommal szervezett orszá­gos román olvasótábor Gyu­lán. A Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsége és a gyulai könyvtár által két­évente szervezett olvasótábor­nak most félszáz lakója van, közülük tízen Arad megyéből, Világosról jöttek. A három, románok által is lakott hazai megye, Békés, Csongrád, Haj- dú-Bihar 12 településéről, va­lamint a Romániából érkezett általános iskolás diákok nép­rajzi, irodalmi és nyelvi elő­adásokat hallanak a táborban, s közösen ismerkednek a ro­mán irodalom legszebb alko­tásaival. A magyarországi ta­nárok és könyvtárosok mun­káját két világosi román ta­nár is segíti. A gyulai táboro­zás után a legjobban fölkészült tíz magyarországi román diák egy hetet a világosiak vendé­geként Arad megyében tölt­het. Magyar királynék Csepel-szigeten A tatárjárás után is állhatott pel-szigeti méneséből. I. And­rás király 1055-ös tihanyi ala­pítólevele a tihanyi apátság­nak írt 50 csikót Csepel-szi- getről. III. Béla király 1139 júniusában Rőtszakállú Fri­gyes német—római császárt a Csepel-szigetre is meghívta egy napra Esztergomból, de a királynéink itteni tartózkodá­sáról és birtoklásáról későbbi dokumentumokból értesülünk. A királyi palota vagy udvar­ház a tatárjárás után is áll­hatott még a Csepel-szigeten. Lehetett egy másik is — talán Ráckeve helyén —, mert IV Béla 1240-ben, majd 1257-ben, 1259-ben Csepel mellett „a Szigeten” állított ki oklevelet 1290. április 28-ára már ré­gen a királynék jogi birtoká­ban van a „Nagysziget”, mert IV. László neje. Nápolyi Ág­nes királyné visszaadja a szi­geti dézsmálás jogát a veszp­rémi püspöknek — akitől ezt ö vette el korábban. Majd szintén 1290-ben, de már III. András király neje — a len­gyel származású Fenenna ki­rályné — Moja mester, néhai nádor özvegye kérésére átíra­tott egy korábbi adományleve­let két nagyszigeti helység, Cséptelek (ma Szigetcsép) és Bogomér jogáért. 1294-ben még ő bocsátott ki megerősí­tő oklevelet Pál pécsi püspök­nek. Egy esztendővel később már Habsburgi Ágnes király­né engedélyével készült okle­vél a Hidasnémeti körüli há­rom Németiről. Róbert Károly első neje, Beatrix királyné fölmentette — többek közt — a Csepel-szi­geti Tököl és Ragáld (ma Szi­gethalom) népeit a megyei márkás adó fizetése alól, 1319- ben. öt évvel később, a szin­tén lengyel származású Erzsé­bet királyné meghagyta a Nagysziget ispánjának, hogy a nyulak szigeti apácák tököli és regáldi jobbágyaitól adót ne szedjen. Még Lajos király éle­tében, 1381. április 23-án, a fiatalabb Erzsébet királyné Csepelen íratott meg egy okle­velet a bugyi lakosok ügyében, Zsigmond király jegyajándé- kul adta Borbála királynénak a szigetet 1424-ben. „Polgárok és ott lakozók Beatrix királyné Kevi mező­városában az ö Sepel szige­tén” — jegyeztette fel Mátyás király 1481-ben. Egy Kis-Kevi melletti halastó miatt perle­kednek II. Ulászló tisztjei az itteni polgárokkal. Már az ország szokásaként említette meg II. Lajos király, hogy a felséges asszony, Má­ria királyné kapta meg a szi­getet. Flandriái fiatal titkára. Oláh Miklós, 1533-ban Brüsz- szelben emlékezett meg a Cse- pel-szigetről, melyet a király­né elveszített. „Ami vigasz is még II. La­jos királynak és Mária király- nénak, az én fejedelmeimnek annyi vadászatukban és mada­rászainkban, amely dolgok lelkiállapotukat erősítették, meg olykor egyéb terheléseik­től lelkűk kedvükre elkalan­dozhatott, nagv szeretetteméi - tósággal és odaadással mula­toztak. Ennek hossza lévén dé­li irányban kilenc mérföldnyi, szélessége pedig kettő vagy három.” Hegedűs László fordítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom