Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-15 / 139. szám

1990. JÚNIUS 15., PÉNTEK 5 A kortárs zene ma már nehéz helyzetben van A zsámbéki szignál szerzője — Mikor hallott először a Zsámbéki szombatok című rendezvénysorozatról? — kér­deztem Király László zene­szerzőt, az előadások előtt hallható szignál komponistá­ját. — Még szervezésének kez­detén, 1984 tavaszán. Akkori­ban 30 évesen már három éve a rádió zenei rendezője vol­tam. és abban az időben let­temy tagja a Magyar Zenemű­vészek Szövetségének. Bicskei Gábor író, színházi rendező felkeresett, és elmondta, sze­retnének egy színvonalas nyá­ri rendezvénysorozatot indíta­ni. Elsősorban színielőadá- sokra gondoltak, de mellette gyerekprogramokat és egyéb kulturális összejöveteleket is szerveznének. Az ötlet megmozgatta a falu lakosságát, az emberek társa­dalmi munkában dolgoztak, az ácsok, a kőművesek ingyen építették a helyszíneket, a színpadot. Minden valamire­való fesztiválnak van egy szignálja, egy rövid zenemű, amelyről csak az a fesztivál, az a rendezvénysorozat jut egyszerre mindenkinek az eszébe. Hozzám azért jöttek, hogy ezt a zenét megkompo­náljam. A szervezők elmond­ták, hogy jó lenne, ha elvál­lalnám ezt a kis társadalmi munkát, fizetni ugyanis nem tudnak, viszont sürgős lenne a dolog. Ki tud ilyen vonzó ajánlatnak ellenállni? Elvál­laltam hát, a szervezőknek mindössze a zenészeket kel­lett megfizetni, és három hét­tel később a kész hangszala­got már be is dobtam Bicskei Gábor postaládájába, rajta a mintegy ötperces, három ze­nész által eljátszott darabot. Nem győztek csodálkozni, mi­lyen hamar elkészült. — Volt a megrendelőknek valami konkrét elképzelésük? — Igen, kérték, három rész­ből álljon, egy felhívó, tobor- zó dallamból, amely esetleg többször egymás után is fel­hangozhat, egy főrészből, amely hangulatilag felkészí­ti a nézőket az előadásra, és egv harmadik részből, amely átvezet a darab kezdéséhez. A középső részt úgy oldot­tam meg, hogy a muzsikának a magva egy Glória, lank et honor tibi sit gregorián dal­lam felhasználásával készült ,. amelyet négy szólamra, kö­zépkori hangzásvilágra dol­goztam át. Azért éreztem ideillőnek, mert megtudtam, hogy a romtemplomot, amely­nél az előadásokat tartják, a francia eredetű, premontrei szerzetesrend építette. És mi­csoda egybeesése a véletle­neknek, a lemez borítóján, amelyen ezt a gregorián dal­lamot megtaláltam, a kép ép­pen a zsámbéki romtemplo­mot ábrázolja. Ezt a részt há­rom zenész játssza, egy trom­bitás, egy harsonás, és egy ütős, ám zenéjük a soksávos technikájú hangfelvételnek köszönhetően nagy együttes­nek tűnik. A harmadik részt harangok éneklik, azután gongütés ve­szi át tőlük a hangot, amint az a színházakban, a függöny felvonása előtt megszokott, majd elsötétül a nézőtér, ki­gyulladnak a színpadi fények. Első évben lent szólt a zene, később felvitték a hangszó­rókat a toronyba, így most hangulatosabb, hitelesebb. Fácáncsibéből 3Q0 ezer kerül a vadászmezőkre Jövőre is vadászni akarnak A vadászati eredményekben ma már meghatározó szerepe van a mesterséges nevelésből származó vadállománynak. Az apróvadfajok közül kiemel­kedő fontosságú a fácán, hi­szen csak Pest megyében az éves teríték 20-35 százalékát lövik külföldiek. A Magyar Vadászok Orszá­gos Szövetsége Pest Megyei Intézőbizottságának fővadá­sza, Szabó Zoltán tájékoztatá­sa szerint a megye nyolcvanöt vadásztársaságából legalább harminc foglalkozik fácánne­veléssel. Többnyire a vadász­szövetség keltetőiből, átlago­san 38 forintért veszik a na­posfácánokat. A nevelést már maguk intézik, és nyolchetes korukban már kihelyezik az előnevelt fácánokat a termé­szetbe. A gondoskodás persze még sokáig nem szűnik meg. Késő ősszel és kora télen az­után folyik a vadásztatás, mégpedig először külföldiek­kel. Mert azok egy lelőtt va­dért 8-12 márkát fizetnek, va­lamint még 5-7-et, ha el is akarják vinni a terítéket. A valuta az államé, annak csak 85 százalékát kapja meg a va­dásztársaság — forintban. Idén újabb rekord készül: 300 ezer naposfácánra van igény. Május elejétől július végéig folyik a keltetés, vár­hatóan lesz elegendő csibe. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 150 ezer fácánt engednek ki a me­gyében. De a mezőgazdászok­nak nem kell megijedniük, hisz ez a madár inkább hasz­not hoz — pusztítja a kárte­vőket ... Ez a vállalkozás rendkívüli odafigyelést igényel, s ráadá­sul költséges is. Az eredmény kinek-kinek a szakmai és ke­reskedelmi ügyességén múlik, és a siker nem feltétlen jelent jó üzletet. Ugyanis az etetés egyre többe kerül, az érintett területen általában elszapo­rodnak a ragadozók; a kihe­lyezett fácánok talán 30 szá­zaléka kerül terítékre. De mu­száj csinálni, mert ijesztő mér­tékben csökkent a vad termé­szetes élőhelye: a mezőgazda- sági területeket vegyszerezik, az erdőkben turisták tömege jár. Tehát a legigazibb indok, amiért a vadásztársaságok év­ről évre vállalják a ráfizetés kockázatát: jövőre is vadászni akarnak — mondotta Szabó Zoltán. K. M. — Gyakori, hogy egy zene­szerző rendelésre dolgozik, rá­adásul ennyire kötött elkép­zelés alapján? — Ezenkívül csupán egy­szer írtam rendelésre, a veszprémi kamarazenei fesz­tiválra. Sokat segített, hogy 1986-ban néhány hetet egy svájci alkotóházban Boswil fa­luban töltötem egy művészeti /alapítvány meghívására. Ke­rékpárral jártam be a kör­nyéket, a gyönyörű tájat, és ezeknek a szép napoknak az emlékét örökítettem meg egy kamarazenei darabban. A be­mutatót 1988 tavaszán tartot­ták Veszprémben, utána a rádió is felvette a miskolci Új Zenei Műhely együttesé­nek előadásában, Selmeczi György vezényletével. — Jelenleg min dolgozik? — Ősszel várhatóan meg­jelenik első szerzői lemezem, amelynek egyik oldalán lesz az Amadinda együttes előadá­sában Három tétel ütőskvar- tettre. Halk szélben címmel egy Keresztury Dezső versei­re, női karra írt háromtéte­les kórusciklus, részletek a Tizenkét miniatűr című soro­zatból, és Három spanyol dal Kincses Veronika és Vajda József előadásában. Elvileg színre kerül jövőre egy eddig be nem mutatott kisoperám, amelyet egy bel­ga drámaíró, Michel de Ghel- derode jelenetére írtam, mű­faja; moralitás egy felvonás­ban. Különlegessége, hogy négy férfi énekli, szerepük szerint három vak és egy fél­szemű. Sajnos azonban a kortárs zene ma igen nehéz helyzetben van, egy operát színre vinni pedig igen sok pénzt és energiát igényel. Ta­valy írt Akácok városa című öttételes szvitemnek is csak •JiqJ.vány reménye van rá, hogy jövőre megszólalhat. Legújabb munkám pedig egy négytételes zenekari da­rab, erről azonban még nem beszélnék, mert azok a mű­vek, amelyekről szerzőjük hosszú évekig sokat és színe­sen mesél, általában sosem születnek meg. Szegő Krisztina Út gyalogosnak, autósnak. Évtizedek óta nehéz körülmények között közlekedtek az autósok és gyalogosok Bu­dakalász belterületén, a macskaköves, tö­redezett úton. Most a gyalogjáró átépítésére hárommillió forintot szánt a községi tanács, míg a közutat állami költségvetésből az Útépítő Vállalat varázsolta újjá. Képünkön a nemrégen alakult „Kő-út” vállalkozás dolgozói az eredeti bazaltkocka felhasználásával készítik a kapuk előtti autóbejárót, így megőrzik a patinás község hangulatát. A hatalmas kőhegyek és a köz­lekedési nehézségek szepember 30-ra megszűnnek, mert ekkorra ígérik a mintegy két és fél kilométeres útszakasz átadását, valamint a főtér teljes átépítését. (Kép és szöveg: Vimola Károly) Einök niats, *#e €sx élei megy fowáhb Új medence a gödi termálmezőn Az élet akkor is megy to­vább, ha bizonyos területeken átmenetinek látszanak az ál­lapotok. Göd nagyközség szempontjából ez abban mu­tatkozik meg, hogy még a múlt évben lemondott a ta­nács elnöke, néhány tanács­tag a korábbi évekhez képest kevésbé aktív. A megbízott el­nök kevesebb időt tud szánni a közügyekre, mint amennyit szeretne és szükségesnek lát­na. A testület által meghatá­rozott célok azonban ettől még maradtak, a választók ér­dekét ezek teljesítésével érvé­nyesíteni kell. Járművel, gyalog vagy buszon a haramiák Itt a bűnöző, hol a bűnöző? Itt a piros, hol a piros? — játsszák játékukat kétes elemek a piacokon. A rendőrség eközben másmilyen játékot kényte­len játszani, melynek neve: itt a bűnöző, ho! a bűnöző? Ugyan­is az utóbbi időben megfigyelhető, hogy amilyen sebesen vál­toztatja helyét 'a kis piros gombocska a poharak alatt, épp­oly leleményes változatossággal száguldoznak városról városra a baramiák. Példánknál maradva: az Ér­di Rendőrkapitányság nyomo­zói a minap követték egy hely­béli, a fent említett piros gom­bos játékot űző társaság tag­jait. A kis csapat meg sem állt Debrecenig, s ha már lendü­letben voltak, átkocsiztak Nyír­bátorba is. Innen a következő állomás Pécs volt, majd Zala­egerszeg, Győr ... a jeles honis­mereti szakkör talán még ma is járná csodás tájainkat, ha nem kerültek volna az igaz­ságszolgáltatás kezére. Persze amíg a játékmesterek fel s alá száguldoztak a Kárpát-me­dencében, addig egy mohácsi társaság gondoskodott Érd la­kóinak kulturált szabadidő­eltöltéséről, nehogy egy nap­ra is „Itt a piros ..játék nélkül maradjanak. Tévedünk azonban, ha azt hisszük, hogy a bűnözők kizá­rólag Toyotával és 160-nal ró­ják az országot. A minap gya­log vágott neki egy ócsai pol­gár az útnak, Szigetújfalunál kompra szállt, majd tovább­gyalogolt Érdre, ahol pihenés­képp feltört hat hétvégi házat. Szerencsére ma már nincs szabadlábon a gyalogos betö­rő. Utazik tehát az alvilág. Autóval, gyalog s villamos­sal. Az érdi zsebtolvajok rend­szeres ingázók, a főváros 4-es, 6-os villamosán, a 7-es és 1-es autóbuszokon kaszálják le az utazókat. Otthon csak a „ta­nulók” maradnak, akik a he­lyi piacon sajátítják el a „szak­ma" fortélyait. A közelmúlt­ban követték az érdi nyomo­zók az egyik kis eminenst, aki a piacon rövid idő alatt ti­zenhárom zsebből negyven­ezer forintot halászott ki. A kis zsebesipari-tapuló zsákmánya azonban elenyészik a szakma professzorainak na­pi bevételéhez képest, akik budapesti „munkahelyükön” ennél lényegesen nagyobb nye­reségtartalmú munkát végez­nek. Mint ahogyan elenyésző azon bűncselekmények száma is, melyeket Érden követnek el érdiek. A múltkori lakásbetö­rés-sorozat tettese pesti polgár volt, az érdi áruház feltörő je pedig jászberényi otthonában bukott le. Az itteni nyomozók már jól tudják, a bűncselek­mények túlnyomó részének elkövetőjét nem helyben kell keresni. Mert lehet az érdi zsebes a buszok királya — ott­hon mintapolgárként viselke­dik. S ez a tény aggasztó kérdé­seket vet fel e sorok írójá­ban. Közeledünk az önkor­mányzatok világához, ahol majd feltehetően a település fizeti saját rendőreit. S én bi­zony, ha érdi polgár lennék, nem nézném jó szemmel, ha az általam is fizetett nyomozó az utazó bűnözők lefülelésére herdálná idejét. Mert ha ezek a haramiák otthon, Érden jól viselkednek, mit érdekel en­gem, hogy zsebelnek, rabló- gyilkolnak a fővárosban? Az legyen a pesti rendőrök gond­ja. Az érdi igazságszolgáltatók inkább arra fordítsák figyel­müket, hogy lakóhelyem kör­nyékén ne szemeteljenek az utcán — füstölögnék. Szerencsére, a rendőrök en­nél okosabbak. Az őrsök, ka­pitányságok az elszigetelődés helyett inkább az együttmű­ködésre törekednek. Az ér­diek például kiváló kapcsola­tot ápolnak a főváros XI. és XXII. kerületének bűnüldö­zőivel, sok haramia nagy bá­natára. Kérdés azonban, hogy ezen kapcsolatoknak lesz-e in­tézményes formájuk a jövő­ben? Az agglomerációban szol­gálatot teljesítő rendőrök jó részének véleménye, hogy tarthatatlan állapot a főváros és a környező települések bü­rokratikus elválasztása, a nyu­gat-berlini néhai betonfallal felérő közigazgatási határok léte. Ez a fal megnehezíti az együttműködést, az egyre moz­gékonyabbá váló bűnözés elle­ni közös, eredményes fellépést. No, és az sem mellékes, hogy a „túloldalon", a fővárosban, az Érdhez hasonló lélekszámú XXI. kerületben szinte ponto­san annyi bűncselekmény fel­derítése vár az ottani rend­őrökre, csakhogy ők kétszer akkora létszámmal, kétszer annyi autóval fülelik le a be­tyárokat, mint az érdiek, s nemcsak hírből tudják, mi az a telefax ... Tóth Béla Endre A 'községfejlesztés legutób­bi jeles napja június 12., kedd volt, a kellemes vizű termál­fürdő újabb medencéje ke­rült műszaki átadásra. Ezzel 650 négyzetméteres vízfelület­tel bővül az egészen kicsinek indult fürdőtelep, amit jövő^ re már használhatnak. Kincs a föld aMt Finom tapintattal tanuszo­dának nevezték az első me­dencét a beruházási stop ide­jén. Ismerve azonban a Göd alsó és Göd felső közötti me­ző alatt rejlő kincset, sohasem mondtak le arról, hogy habár araszolva is, tőkéstársat ke­resve, de évről évre, fokoza­tosan előbbre jussanak. Egy komoly üdülőtelep lehetősége ugyanis benne rejlik a terü­let jellegében. Érdemes vé­giggondolni, hogy csak pár száz méter innét a nemzetközi főútvonal, közel a világváros. Mind a hazai, mind a kül­földi látogatók számára elő­nyös, ha a gödiek idegenfor­galmuk fellendítésére gondol­nak. A tanuszoda cím valóságos, mert az elmúlt évek alatt se­regnyi dunakeszi, gödi s más helyekről idejáró gyerek ta­nult meg úszni, bár még za­varta — s még egy darabig zavarja — virgonokodásaival a nyugalmasabb fürdőzésre vágyó idősebbeket. A kicsik tavaly óta már gyermekme­dencében pancsolhatnak. Az új, nagy medence lesz az úszók, versenyzők terepe. A negyvenhét fokos feltörő hé­vizet 25-27 fokra hűtik le. A tanácsi beruházás idei költsé­ge ötmillió forint volt, s fel­tevésük szerint legalább eny- nyit kell még a gödi strandra költeni. A működési kiadások a Duna Menti Regionális Víz­művek gondjait szaporítják majd, ha nem kedvez a nyár, kevés lesz a látogató. Az üzemben tartás feladata en­nek a vállalatnak lesz a dol­ga ezután is, persze így a be­vétel is hozzájuk kerül. Jön a gáz, marad a szén — Érdemes-e még gázfű­tésre berendezkedni a la­kásban? Sokak véleménye szerint a pénzügyi viták, a külpolitikai felhőátvonulások nem veszélyeztetnék a laká­sok téli hőmérsékletét, mert a csgládi tűzhelyek ellátásá­hoz elegendő a hazai kész­let. Azt, hogy erről mit gon­dolnak a nagyközség -lakói, aligha olvashatjuk ki néhány ismert adatból, legfeljebb kö­vetkeztetéseket vonhatunk le. A hálózat néhány éve tartó kiépítésének jelenleg e terv szerinti nyolcadik üteménél tartanak. Ügy vélik a tanács vezetői, hogy az övék most Pest megye települései közül a legnagyobb arányú ilyesfaj­ta építkezés. Anyagi okokra, a reálbér csökkenésére követ­keztetnek abból, hogy az in­gatlantulajdonosoknak most már csak a hatvan százalé­ka lép be a társulásba, a le­fektetett vezetékek mentén. Még szembetűnőbb jelenség, hogy akik befizetik a díjat, azoknak is csak 50-60 száza­léka vezetteti be az utcáról a gázt, s a családok határozata általában az, hogy óvatosság­ból meg kell tartani a szén- tüzelésű kazánokat is. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az eleinte 13 ezer forinttal kezdődött hozzájá­rulást most megdrágítja az általános forgalmi adó, ami­re van ugyan 15 százalékos kedvezmény, de a visszaigény­lésig a pénzt meg kell előle­gezni. Ki győzi forinttal? Még egy adat az összkép­hez, mely soványítja a pénz­tárcákat ezen a városnyi nagy­ságú és lélekszámú települé­sen. Az urbanizáció, a környe­zetvédelem általános igényei és követelményei szerint a Dunakeszi irányába tartó szennyvízcsatorna építését központilag fizetik. Az utcai mellékágak viszont hivatalos fogalmazás szerint a lakosság önrészesedésével épülnek — a társulás nem olcsó. A 130 millió forintos beruházáshoz hatvanmilliót adott a megye, számolni lehet némi vállalati hozzájárulással, a helyi tanács hárommilliójával, de még így is tízezrek hárulnak a háztu­lajdonosokra. Egyelőre nem oldódik fel egy régi ellentmondás, mely­nek eredete az, hogy telkeket csak a forgalmi érték ellené­ben szabad eladni. Az építe­ni vágyó fiataloknak most is vagy hatvan beadott igényét tartják nyilván Gödön. Ennek ellenére a tavasszal parcellá­zott tíz telek közül még min­dig akad gazdátlan, amelyre nincs vevő. Érthető. Kétszáz négyszögöles telek közel négy- százezerért adható csak el, mert a rendelethez kell iga­zodni. Ezután tessék még oda építeni akkor, amikor egy darab ikersejttégla ára 18 fo­rint. K. T. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom