Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-14 / 138. szám

1990. JÚNIUS 14., CSÜTÖRTÖK Robog az úthenger. Na, nem az a bizonyos, filmparódiából oiy jól ismert. Hanem azok az úthengerek tűntek fel Pest megye fó- és mellékútjain, amelyek arra hivatottak, hogy egy ki­csit megkésve ugyan, de eltüntessék az elmúlt évről ránk maradt kátyúkat, balesetveszélyes „asz- falíscbeket”. Robog az úthenger, s lassul a forgalom, de türelem, egyszer majd csak befejező­dik a nagy munka — vagy folytatódik. Költözvén az úthenger Göd térségéből közelebb Vác- hoz, vagy Dunakeszihez. (Vimola Károly felvétele) Úttörőktől — úttörőknek Az idén Visegrádon, a Ki­rályi Palotában, a Mátyás ki­rály udvarában elnevezésű or­szágos gyermektalálkozón ad­ták át á Magyar Úttörők Szö­vetsége által Í986-ban alapított Gyermekekért-díjakat. Az el­ismerést öt olyan személy, vagy közösség kaphatja, aki, illetve amely az élet bármely területén kimagasló munkát végez a gyerekek humanista neveléséért, illetve nevelésük feltételeinek megteremtéséért és javításáért. A kitüntetést idén Horgas Béla. az írószövetség titkára adta át Ábrahámné Győrök Margit budapesti gyógypeda­gógusnak, a nyitott velőcsator­nával született és más súlyos fogyatékossággal élő gyerme­kek védelmében, a szüleiknek nyújtott tanácsadásban kifej­tett munkájáért. A miskolci Csodamalom Bábszínház tár­sulatának, akik az elmúlt év­adokban az 1350 előadás során több mint 140 ezer kis nézőt szórakoztattak. A Kincskereső című folyóirat 'szerkesztőségé­nek, a gyermekirodalom több évtizede magas színvonalú népszerűsítéséért, valamint gyermekközösségek. Kincske­reső klubok alakúlásárrak 'és működésének odaadó segíté­séért. Mihály Ottó budapesti pedagógiai kutatónak, a hu­manista iskola megteremtésé­ért kifejtett munkásságáért, va­lamint Rákosa Istvánné and- rásfai nevelőanyának, aki ki­lenc állami gyermekotthonból kihozott gyermeket nevelt fel és fogadott örökbe. A díjazottak Erdélyi Józse1 salgótarjáni üvegművész plasztikáját, valamint egy szép díszoklevelet vehettek át. Az üvegplasztikához egyéneknek 20 ezer, közösségeknek 50 ezer forint jár. A Magyar Úttörők Szövetsége a közeljövőben ala­pítványt kíván létrehozni, mely — többek között — az ilyen kitüntetések pénzforrása is lesz. M. I. A holland paraszt nadrágot cserél Ha a pacsirta mező fölé szál Tapasztalatokon alapul az a nézet, hogy ha a pacsirta fel­száll a mezők fölé, megszűnik az eső. A napokban én is er­re a pillanatra vártam a ta- hitótfalui Kék Duna Szak- szövetkezet portájára menekül­ve. A helybeliek nem lehet­tek ilyen óvatosak. Ha jön a szamócaszüret ideje, akkor szedni kell a kényes csemegét. Különben vihetik az egészet Szentendrére, hogy pálinkát főzessenek belőle. Ha jün a szamócasziiret Seffer Sándorné ugyan sza­kácsnő a szövetkezet konyhá­ján, de szakértője az eperter­melésnek is, ami itt a század eleje óta alakult ki. Egykor hajó szállította a termést Bu­dapestre. A négyszáz négy­szögölnyi ültetvényen elvész a szabadidő. A munkaigényes növény ekkora területen há­rom ember negyedévi, napi nyolc órai munkáját követeli meg. Évente hétszer, nyolc­szor kell kapálni. Permetezni, öntözni, ma már minden év­ben újra palántázni. — Mennyi hasznuk marad, milyen órabért számíthatnak maguknak? — Nézze — kezdi a kalku­lációt a fiatalasszony —, mi­vel a Dunakeszi Konzervgyár csak a szörpnek való apró sze­mekre szerződött, akár na­gyokat, szépeket viszünk dél­után az átvevőhöz, azért is huszonhárom forintot, fizet kilónként. Emiatt jobb, ha a szebbjét beszállítjuk a Bos- nyak téri piacra. Tehát szá­mítsuk a benzint, a kétszáz forintos napi helypénzt. Aztán meg az idő szintén pénz. Az évente ismétlődő telepítés­kor két forint ötven fillérbe kerül egy palánta. Az maga 12-14 ezer forint. Az öntö­zési díj hat forint volt, de azt beszélik, hogy most tíz lesz négyszögölenként. Arra éven­te kétszer kerül sor. Én most A KISGAZDÁK ELŐL MENEKÜL VE Ferenc Jóska földjén gyakorol a seriff Joe, a texasi seriff kiugrik autójából, villámgyorsan elő­kapja coliját, ártalmatlanítja a gyanús személyt, majd ele­gáns pörgetés után visszacsúsztatja pisztolyát a helyére. Nagy rendőr hadnagy kiadta a parancsot beosztottjainak, hogy helyezzék rendszeresített szolgálati kézi tüzelőjüket tűz- kész állapotba. Kis rendőr őrmester nem találta a pisztoly- táska gombját, mint kiderült, félrecsúszott nadrágjának slic­cét próbálta kigombolni. Közepes tizedes elejtette fegyverét, mert nem tudta, hogy a csöve helyett a markolatot kellett volna markolásznia. Utolsó őrvezetőnek pedig azért nem si­került elővenni a stukkert, mert az véletlenül hozzáragadt a tízórai mézes kenyérhez. Ami a két leírt esetben azo­nos: mindkét országban, az USA-ban is és Magyarorszá­gon is már közel egyenlő mér­tékben agresszív a bűnözés. Ami a két esetben a kü­lönbség az az, hogy Joe se­riffnek van hol gyakorolnia a coltforgatást, míg a magyar rendőrök jó, ha kétévente lő- pályához jutnak. Mert valahogy átok ül a fegyveres erők lőpályáin. A fóti gyakorlóteret egyszerre csak hétvégi telkek vették kö­rül, melyeket a tanács jóhi­szeműen parcellázott ki. Hogyne parcellázott volna, hi­szen még előttük is „sikerült” eltitkolni a hadititkot, neve­zetesen azt, hogy Póton pus­kával pufogtatnak. A dunake­szi lőtér mellé pedig még csak nem is hétvégi ház, hanem lakótelep épült. Ezekkel a lőterekkel mindig volt valami baj. Valahogy so­sem tudták távol tartani a ki­rándulókat, nem volt elegen­dő az őrszemélyzet. Megesett, hogy az éleslövészet kellős közepén kisiskolások jelentek meg a réten, álmélkodva, hogy itt a pitypang helyett csak töltényhüvely terem. Más alkalommal vadásztársaság hajtői jelentek meg a céltábla előtt nagy kolompolással, s csodálkoztak, hogy vaddisznó helyett majdnem ők kerültek terítékre. Ha pedig túl jól si­került őrizni a területet, az volt a baj, mert a környék összes üzeme ott kezdte lerak­ni hulladékát — hiszen arra úgy sem jár senki. Mindezek megelőzésére, valamint a tol­vajok elrémítésére riasztóbe­rendezéssel vettek körül né­hány megyei lőteret. Ezzel vi­szont az volt a probléma, hogy napok alatt ellopták összes rézvezetékét, majd az őrtor­nyok tetején levő vészjelző hangszórókat is. A legnagyobb veszélyt a lő- terekre azonban mégsem a hulladéklerakók vagy a tol­vajok jelentik, hanem a kis­gazdák: visszakövetelik a földterületet. A b iatorbágyi volt munkásőrkiképzőt pél­dául először ugyan még a tsz követelte, ma már a tsz-től is perelik a régi földtulajdono­sok. Nem csoda, hogy az Or­szágos Rendőr-főkapitányság illetékesei a tűztérről való visszavonulás közben a föld­hivatalokban vetették meg la­bukat. Itt jöttek rá, hogy egy terület van Budapesten, Pest megyében, ahol nem éri utol őket a kisgazdák offenzívája: ez pedig a Diósd, Budapest és Törökbálint között, a Mecha­nikai Művek mellett elterülő fennsík. Ez a föld ugyanis már Ferenc József korában is honvédségi terület volt, s ezt nem fogja visszakövetelni senki. (Bár... mit lehet tud­ni?) Megvették hát a földet a rendőrök a Honvédelmi Mi­nisztériumtól, s nekiláttak, hogy lőteret építsenek. A ti­zenötezer négyzetméteres te­rületre százhetven tonna acélt építettek be, felhasználtak százhuszonöt millió forintot. Az eredmény tízes, ugyanis világszínvonalú pályát sike­rült produkálniuk. Világszín­vonalú pályát, hogy világszín­vonalra küzdjék fel magukat az önkormányzatok leendő se­riffjei a lassan szintén világ- színvonalú bűnözéssel szem­ben ... Tulajdonképpen szo­morú pályaavató lesz augusz­tus húszadikán, s egy kicsit különös is. Rendőrségünk ugyanis a jelenleg hatályos szabályok szerint pisztolyon kívül a következő fegyverek­kel rendelkezik: golyószóró, E hónap közepén különös lövészet színhelye lesz a lőpálya: a Ha­ditechnikai Intézet szakemberei mindenféle lőfegyverrel, mindenféle .lőszerrel minden irányban lőni fognak, kipróbálva, hogy bármi mó­don kerülhet-e ki golyó a lőpályán kívülre. Eme provokatív lövészet hatását a Pest Megyei Hírlap saját bőrén kívánja kitapasztalni, siker esetén helyszíni tudósítás formájában közölni. Sikertelenség esetén a tudósítás elmarad. Tóth Béla Endre géppuska, géppisztoly. Vajon miért kell golyószóróval bán­ni egy olyan rendőrnek, aki zsebtolvajokat leplez le, vagy tilosban parkoló autók rend­számát írja fel? Ezt nem tudni, annyi azon­ban bizonyos, hogy a diósdi határban ezután szaporábban ugat a gépfegyver. Váltják egymást a csoportok reggeltől estig, s lesznek éjszakai lövé­szetek is. Ha pedig kifogy a rendőrök muníciója, vadászok, solymászok, polgári őrök ve­szik át — bérbe — a terepet, s itt készülnek fel a rendőr­sportolók is a hazánkban megrendezendő, 1991-es rend­őrsportjátékokra is. Lapunk olvasóit természete­sen az érdekli leginkább, hogy milyen hatással lesz a lőtér a diósdi, törökbálinti la­kosok életére? Hallatszik-e majd a lövések zaja, becsapó- dik-e a kiskertekbe egy-egy eltévedt lövedék? Nos, a pá­lya építői, parancsnokai sze­rint mindez teljesen kizárt. Azt mondják, a fegyverropo­gás még a lőtér kerítéséig sem hallik, annak az esélye pedig, hogy golyó repüljön ki a pá­lya területéről, egymillió az egyhez. Minderről infrasugár- zású, számítógép vezérelte biztonsági berendezés gondos­kodik. a harmadik szedésnél tar­tok. Még kettőre számítok. Eddig tizenegy mázsát adtam el. Körülbelül hetvenezer fo­rint bevételre számítok, ami­ből marad nekem tisztán negyvenezer. Úgyhogy jövőre már felére csökkentem a te­rületet. Budai Sándorné százötven négyszögölön hasznosítja a család régi tapasztalatait. Azt szeretné, ha legalább 28 fo­rintot fizetne a konzervgyár. Kun József gépészmérnökkel mar indulhatunk a határba, mert a fátyolos ég alatt rá­zendített a madár, de azért kapok egy nejlonzsákot, ami jól véd majd, ha ismét el­eredne az eső. — Sem az epernek, sem másnak nincs nálunk igazi piaca — vélekedik, amint gör­dül alattunk a Trabant. — Én ma negyvenöt forintot kap­tam a szép eperért egy zöld­ségestől, aki éppen jött. A tábla szélén parkoló kereske­dők érkezése esetleges, ezt szervezetté kellene tenni. Ne­kem azért megtérül a mun­kám azon a háromszáz négy­szögölön. Regényi Jánosék is üzemi dolgozók. Emellett nagy vál­lalkozásnak látszik az ezer­négyszáz négyszögöl gondozá­sa. Igaz, a szedés idejére munkaadóvá változnak át, se­gítőket alkalmazva. Panasz­kodnak a szárazságra, az at- kafertőzésre, amiért évente mindig újra kell palántázni. Egy kereskedő saját bevallá­sa szerint ötvenöt forintért adja tovább Pesten, amit fel­vásárolt, s így kilónként tíz forint lesz a haszna. Szabadságuk alatt Marton Zoltán egyelőre még Zsigulija csomagtartójában igazgatja a rekeszeket, s negy­venhárom forintra tartaná a nagy szemű, kívánatos cseme­gét. Kiss Attila kereskedő sze­rint neki negyvenért éri meg, mivel negyvenkilenc forintnál többért nem tudja továbbad­ni. Erdélyből érkezett szedő- munkásokkal is találkozunk, akik pár hetes szabadságuk alatt forintot szeretnének ke­resni. A kialakult szokás sze­rint ötszáz forint és étkezés, meg egy kosár szamóca a na­pibér nyolc órára: A Nógrád megyei Diósjenőről ezért a pénzért minden hajnalban idevonatozik és kompozik néhány fiatalasszony. Maguk fizetik az útiköltséget, ami alkalmanként oda-vissza ki­lencven forint. — Megéri a maradék négy­száztízért? — Szabadságot veszünk ki. A havi kereset négyezer- nyolcszáz-ötezer forint. Mi nem mehetünfc ennyi pénzből üdülni — válaszolják a váci réven hazatartva. A megszokás, a hagyomány, a termelői tapasztalat és a reménykedés, hogy valami vál­tozik: a sok éve kialakult árakért csak ez motiválja a termelőt, a bérmunkást. Min­denki állítja, hogy rosszul jár. Rosszul, mert rosszabb a fo­rint, több a kiadás. A piac pe­dig bizonytalan. Hansági Dé­nes, a szakszövetkezet elnöke elmondta, hogy nagy rábe­szélésre szerződött velük ré­gi kapcsolataik miatt Duna­keszi. Pedig neki is ott van még a tavalyi készlete. Az sem biztos, hogy mindent megvásárol. Keresett, kuta­tott új vevők után a szövetke­zet is. Miből, mennyit, hová ? — Amit az elnök mond, ab­ból érthetjük meg igazán, mit jelent az a már unásig han­goztatott jelszó, hogy Euró­pába kell megérkeznünk. Mert Európa például egy olasz vál­lalkozó színeiben azt követeli, hogy a gyümölcsöt virágleve­leitől megtisztítva, fóliázva, csomagolva adják neki át. Egy másik cég azt kérte: mondják meg, mikor, melyik náp, hány órára küldjék a kamionokat. Megmondták. A kamionok ott voltak. A szamóca nem. Pçr lett belőle, meg kártérítés. A rekeszekben ott kell találni a termelő nevét. Aki a bomló szemet benne hagyja a ládá­ban, azzal Hamburgtól Tót­faluig oda-vissza megfizette­tik a fuvardíjat. Fertőzés, atka? A holland paraszt majdnem nadrágot vált,, ha egy másik táblába megy át. Idehaza nem lehe­tett elérni, hogy a permetezés miatt ne vessenek köztes nö­vényeket a palánták közé. Szóval, külön tanulmány lehetne Hansági Dénes véle­ménye, amiért kedvem lenne egyszer még nála időzni. Sza­vai bizonyítják: komoly szak­ma ez, de nem elég hozzá az ősi hazai tapasztalat. Szem­léletet kell váltani, modern termelővé kell válni. Az már nemcsak helyi gond, s nem egyetlen gyümölcsfaj­ta értékesítésének az akadá­lya, hogy ma senki sem tud­ja megmondani: miből meny­nyit és meddig érdemes? így vagyunk a szamócával, a mál­nával. Végre tiszta képet kel­lene alkotni magunknak a saját érdekünkben. Kovács T. István Mozi Dunakeszi, Rákóczi: Június 14- én háromnegyed 6 és 8: A légy II. (színes am. sci-fi), 15—17-én há­romnegyed 6 és 8: Nem vagyunk mi angyalok (színes mb. am. víg­játék), 16—17-én fél 4: A herceg menyasszonya (színes mb. am. mesefilm). 18—19-én háromnegyed 6 és 8: Cinema paradiso (színes francia—olasz film), 20-án három­negyed 6 és 8: Nincs kettő négy nélkül (színes mb. olasz vígjáték). Dabas, Autós: Június 14—17-én fél 10: A ragadozó (színes mb. am. sci-fi), 18—19-én fél 10: A légy II. (színes am. sci-fi), 20-án fél 10: Egyik kopó, másik eb (színes mb. am. vígjáték). Érd. Műv. Ház: Június 14-én fél 7: Jákob rabbi kalandjai (színes mb. olasz—francia vígjáték). 17-én ■fél 5: A kis mágus (színes mb. lengyel—kanadai sci-fi), 17-én fél 7: A Vadnyugat fiai (színes am. western), 18-án fél 7 és fél 9: Ha­lálpart (színes mb. am. krimi), 19-én fél 7 : Potyautasok (színes magyar film). Érd, Autós: Június 14—15-én fél 10: A légy II. (színes am. sci-fi), 16— 17-én fél 10: Karate kölyök III. (színes mb. am. kalandfilm), 18— 19-én fél 10: Tango és Cash (szí­nes mb. am. akciófilm), 20-án fél 10: Harlemi éjszakák (színes mb. am. bűnügyi vígjáték). Gyál, Dózsa: Június 14-én fél 6: Drágám, a kölykök összementek (színes mb. am. sci-fi), 15—16-án fél 6: Jákob rabbi kalandjai (szí­nes mb. olasz—francia vígjáték*. 17- én fél 4: Csillagember (színes mb. am. fantasztikus kalandfilm), 17-én fél 6: Az országút fantomja (színes am. krimi), 18-án fél 6: Az istenek a fejükre estek II. (színes mb. am. vígjáték). 19-én fél 6: Szorul a hurok (színes mb. am. krimi). Nagykáta, Rákóczi: Június 14— 15-én 6; Karate kölyök III. (színes mb. am. kalandfilm), 16—17-én 6 és 8: Bűntény a támaszponton (színes mb. am. krimi), 18-án 6 és 8: Robotpárbaj (színes mb. hong­kongi sci-fi). Pomáz, Szabadság: Június 15-én 6: Harlemi éjszakák (színes mb. am. vígjáték), 16-án 6: Názáreti Jézus I.—II. (színes mb. olasz—an­gol film), 17-én 6: Szenvedély és hajsza (színes ausztrál krimi), 18- én 6: A rózsák háborúja (színes mb. am. vígjáték). Ráckeve, Autós: Június 14-én fél 10: Shirley Valentine (színes mb. am. vígjáték), 15—17-én fél 10: Rocky IV. (színes mb. am. akció­film), 18—19-én'fél 10: Az ország­út fantomja (színes mb. am. kri­mi), 20-án fél 10: Drágám, a köly­kök összementek (színes mb. am. sci-fi). Szigetszentmiklós. Kossuth: Jú­nius 15-én 6 és 8: A rózsák hábo­rúja (színes mb. am. vígjáték), 16-án 6 és 8; 17-én 6: Halálpart (színes mb. am. krimi), 18-án 6 és 8: Szuperhekusok (színes mb. olasz vígjáték), 19-én 6: Hívd a rádiót (színes mb. am. film). Szentendre, Autós: Június 14—17- én fél 10: Lambada, a tiltott táno (színes zenés am. film). 18—20-án fél 10: Rocky IV. (színes mb. am. akciófilm). Szentendre, Dunakorzó: Június 14-én 5 és 7 : Aranyfiú (színes mb. am. kalandfilm), 15—17-én 5 és íél 8: A tengeralattjáró (színes NSZK film), 16— 17-én 3: Roger nyúl a pácban (színes mb. am. vígjáték), 18—20-án 5 és 7: Kara­te Kid III. (színes mb, am. ka­landfilm). . Százhalombatta, Műv. Ház: Jú­nius 16—17-én 7: A légy II. (szí­nes mb. am. sci-fi). 17-én 5: Po­tyautasok (színes magyar film), 18—19-én 7: A tengeralattjáró (szí­nes NSZK film).

Next

/
Oldalképek
Tartalom