Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-14 / 138. szám

4 1990. JÚNIUS 14., CSÜTÖRTÖK immmmm a mmmimnMn Mmgiilnak a bérleti díjak TISZTA HELYZETET TEREMTENEK Teljes kétszintű Nem véletlenül ragaszkod­tak körömszakadtáig a megye tanácsi vezetői a pártvagyon felosztásánál legalább a volt megyei pártbizottság Nagy Je­nő utcai épületéhez — ame­lyet végül is nem kapott meg a megye —, hiszen korábban is voltak helyiséggondok. Köz­tudott, hogy intézményeink sora szűkös körülmények kö­zött végzi feladatát. Kiszámít­ható volt tehát, hogy részben a hagyományos, részben a vár­ható új Pest megyei intézmé­nyek, szervezetek, pártok, mozgalmak elhelyezésével lesznek még problémák. Az elmúlt hetekben számos elhelyezési kérelem, illetve jelzés érkezett, amelyeknek csak egy részére található pil­lanatnyilag megoldás. A me­gyeházán kívül Pest megyének egyetlen épülete marad a fő­városban: a Steindl Imre ut­cai. A „nincs miből” helyzet­ben kénytelenek rangsorolni, azaz fontossági sorrendet fel­állítani. Elsődlegesen a saját igazgatási és kapcsolódó szer­veinek munkafeltételeit kell rendezni. A fontossági rangsorban az első a megyei tanács oktatási központja, amelyet Amerikai úti épületéből a megyeházára helyeznek át. Ezenkívül a műr velődési és sportosztály sport- részlegének, a megyei tanács sportegyesületének elhelyezése, és a megyeházán dolgozóknak a munkahelyi orvosi rendelő kialakítása nyilvánvalóan megoldható házon belül. Az apparátus létszámának koráb­ban történő csökkentése ezt most lehetővé teszi. De ma még kérdés, hogy az új önkor­mányzati felállásban mekkora létszámmal dolgozik rhâj d á ' megye. Persze, bármennyivel is, ebbe a házba idegen szerve­zeteket beengedni egyszerűen nem szabad, ha mégoly me­gyeiek is. Érthető, ha erre le gondolnak a megyeházán. A második helyre soroltak a megyei érdekeltségű gyer­mek- és ifjúsági szervezetek, társadalmi mozgalmak és egyesületek. Az előbbiek a legfájdalmasabban, mert „el­ismert” képviselet híján a legtámadhatóbbak, a legki­szolgáltatottabbak. Lásd a nem­zeti gyermek- és ifjúsági ala­Mennyire összefonódhat két ember élete, ha a sors kiszá­míthatatlan rendezése folytán egymás mellé kerülnek, s együtt dolgoznak egy célért, közel negyedszázadon át. Eny- nyi idő vállalása egy helyen életcél kellett, hogy legyen. S hogy mennyire az volt, azt so­kan tudják, legfőképp az a fa­luközösség, amely betöltötte mindennapjukat. Kívülről jött emberként sem nézték kívül­ről a település sorsát. S most szinte egyszerre; Rozsnyai Mihály tanácselnök huszonnnégy év után a múlt esztendő végén, Papp Gábor vb-titkár harmincnégy év után az idén vonul nyugállomány­ba. A közelmúltban megkérdez­tem tőlük, milyen érzésekkel adják át helyüket, hogyan lát­ják az eltelt negyedszázadot? Papp Gábor csendesen csak annyit válaszolt: — Szolgálat volt, amelyben együtt sírtunk és együtt nevettünk. — Hálásak vagyunk a sors­nak, hogy Tárnokon dolgoz­hattunk — folytatta Rozsnyai Mihály. — Becsületes, össze­tartó emberekkel tehettük, akik nemcsak kértek, követel­tek, hanem áldozni is képe­sek voltak mindenkor a köz­ségért. Számunkra a legkín- zóbb érzés, hogy nem tudtunk többet, annyit tenni, mint pítványt! (Keserves kifakadá- soktól zeng e napokban az or­szágos sajtó a nyári táborozá­sok, az olcsó vagy ingyenes nyaraltatások, minimálisra szűkülése miatt. Nincs, aki — ha hatalma lenne is hozzá —. gyors, azonnali intézkedéssel véget vetne az áldatlan álla­potnak. Az alapítványról mint valamiféle hatalom- vagy va- gyonátmentésröl beszélnek. Miféle vagyon? A többségében közpénzekből, a társadalom különböző rétegeinek, csoport­jainak kifejezetten a gyerekek számára kiizzadt létesítmé­nyek sora? Kiktől féltik, azok, akik e féltés színeiben tet­szelegnek most? Az elhaltnak kikiáltott régi szervezetek lám, mégis élnek, élnének. Él­nek, hiszen kopogtatnak lét­feltételeikért a Magyar Üttö- rők Szövetsége Pest Megyei El­nöksége és a Pest Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövet­ség, amelyek — ha tetszik, ha nem — hivatalosan bejegyzet­ten, még mindig több tíz-, százezer fiatal képviseletében léteznek Pest megyében. Az viszont teljesen érthető, ha a Pest Megyei Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Pa­rancsnokság kérelmét elutasít­ják. A haderőcsökkentés idő­szakában erősen megkérdője­lezhető a kérelem indokoltsá­ga. Az új mozgalmak, pártok, mint például a cigányszövet­ség, a szociáldemokraták, a Hazafias Választási Koalíció és a többi megyei szervezet hát­terük, a tagság létszámának megerősítésével, számszerű gyarapításával bizonyára olyan helyzetbe juthatnak, hogy kifizethetik majd az igé­nyelt irodahelyiség bérleti dí- ját: A Steindl Imre utcai iro­daépületben felszabaduló szo­bákét, mert ezzel számolnak, ugyanis a kisgazdák máris fel­mondtak ott egy bérletet, a népfront jövője is függőben van, esetleges jogutóddal is nyilvánvalóan szerényebbek lesznek az igények. Már csak azért is, mert a megyei tanács — változtatva az eddigi gya­korlaton — a jövőben a fővá­rosi bérleti díjakhoz igazítja, magyarán felemeli a Steindl Imre utcában rendelkezésre álló helyiségek négyzetméterei után kiszabott összeget. amennyit szerettünk volna. Mint amennyit ez a falu meg­érdemel. Tudták, de mennyire tudták, mit kívánna, mit várna a la­kosság a tanácstól a fejleszté­sek dolgában. Ám a ’80-as évek közepéig a jogszabályok erős korlátok közé fogták pénzügyi helyzetüket. De ál­talában több területen is sze­rencsétlenül szabályozták a törvények, a rendeletek a ta­nácsok mozgásterét. Például: az ellátás felelősségét rájuk hárították, azonban az eszkö­zökről, amelyekkel érvényre juttathatták volna, nem ren­delkeztek. Víz, villany, közle­kedés, kereskedelem, mind az alapvető lakossági ellátás kö­rébe sorolható. S a lakosság mindezekért, ha Lgond volt, a tanácshoz fordult. Ez lehetett a bizalom jele is, ugyanakkor a tehetetlenség a tekintély, a lehetséges tisztelet lerombolá­sát jelentette. — Sokat veszekedtünk — nézett bocsánatkérő mosollyal volt vezetőtársára Rozsnyai Mihály. — Mondjuk, akartunk csinálni számunkra valami hasznosat. Erre jött ő, s mu­tatta a jogszabályokat, szó sem lehet róla, szabálytalan. Tép­tük egymás idegeit... — Tudtam én, jót akarnak, mégis sokszor meg kellett aka­dályoznom egy-egy testületi döntés határozattá emelését, Kigyúlt afény Terjeszkedik Pilisvörösvár. Az arra kijelölt, felparcellázott területen gomba módra szapo­rodnak a házak. A részben hétvégi, részben állandó laká­sok valóságos új települést al­kotnak. amely stílusosan az Üjtelep nevet kapta. A fővá­rosközeli szép környezet sem feledtette azonban ■ a villany­nélküliség okozta kényelmet­lenségeket. A 20. század em­berének elviselhetetlenül ne­héz a fényt is adó energia nélkül élni. Most végre eljut­hat minden házba az elektro­mos energia, s kigyúlhatnak a fények az alakuló utcákon. ■Mindezt az értesülést egyszerű híradásnak szántuk. De kap­tunk hozzá egy felvételt is. amellyel fotóriporterünk a íávvezetéképítők munkáját örökítette meg Piiisvörösváron. mert törvénytelen volt, még akkor is, ha az adott esetben a törvényesség ellentmondott az ésszerűségnek — bólintott egyetértőén a vb-titkár. Hát ezért irigylik az utánuk jövőket, mert az önkormány­zati törvénytervezet szabad döntéseket garantál a helyi ve­zetésnek. Beszélgettünk mindarról, amit néhány esztendeje ezer­szer „megrágtunk” már, s gondjaikról szólva közread­tunk e hasábokon. Ami közin­tézmény létesült, azt a falu — hosszú ideig — a maga erejé­ből teremtette. Még az óvodát is a pártházból alakították át. S amikor az iskola helyzete vált egyre tarthatatlanabbá, esztendőkön át spórolták ösz- sze kevéske fejlesztési alap­jukból az induló tőkét az új iskola építéséhez. Akkor azt mondta a tanácselnök, addig nem megy nyugdíjba, amíg az el nem készül. A tárnokiakkal együtt tanúja lehettem, meny­nyit küszködött érte. hogy fel­épülhessen, s mellé még a tornaterem is. Ilyen körülmények között nem lesz csoda, ha esetleg az új önkormányzat szerénynek találja a tanácsházát. Ám bi­zonyára figyelembe veszik, hogy annak idején éppen any- nyi hiányzott a járdaépítés­hez, amennyiből rangosabbá igazíthatták volna. A külsősé­Fegyelmezetten, a kormány felkérésének eleget téve teszik mindennapi közigazgatási dol­gukat a tanácsok. Ahol meg­tehetik. hosszú távon „beérő” ügyekben is munkálkodnak a testületek és az apparátusok. Éppen e hasábokon tártunk az elmúlt hónapokban a legszé­lesebb nyilvánosság elé szá­mos helyi, és a megyei tanács által ilyen irányú tevékenysé­get. A megyei tanács üléseit, ne­vezetesen most a legközeleb­bit, a június 29-it előkészítő munkába bepillantva, a nem egészen kívülálló — a nap­jainkra kialakult helyzet is­meretében — elcsodálkozva állapítja meg, mi mindenre nem gondolnak, hogy „ne ér­hesse szó a ház elejét” ősz­szel, amikor átadják helyüket az új önkormányzatnak. De Sorozatunk második részét különösen azoknak ajánljuk, akik az előző cikk nyomán úgy érzik, hogy szívesen vál­lalnának szerepet szűkebb pát­riájuk közéletében. A következő néhány gondo­latban ugyanis a képviselő­testület működésével, a kép­viselők feladataivá), valamint az állampolgári részvétel kü­lönböző formáival foglalko­zunk. Az elképzelések szerint az új képviselőtestületek kisebb létszámúak lesznek, mint a maiak, amely érdemibb ta­nácskozást tesz lehetővé, vi­szont ezzel együtt növekszik a képviselők felelőssége. Ebbe az irányba mutat az az alapelv is, amely szerint az önkor­mányzat önállóan szabályoz­hatja, illetve szabadon igaz­gathatja a feladat- és hatás­körébe tartozó ügyeket és gektől függetlenül jó volt benne együtt dolgozni, nagy­szerű szakemberekkel — vall­ják most. Nem ismerték a fluktuációt, innen csak nyug­díjba mentek a dolgozók. A felügyeleti vizsgálatok min­denkor mindent rendben ta­láltak. Most sem hagynak maguk után rendezetlen ügyeket. Fo­lyamatban lévőket annál töb­bet. Szinte dicsekvéssel sorol­ták egymás szavába vágva, mi minden van készülőben most Tárnokon. Tovább épül a tor­naterem, a csatlakozó szociá­lis helyiségekkel. A Buda Kör­nyéki ÁFÉSZ-szel közös be­ruházással építik a ABC-áru- házat. Régi álom válik valóra: a vasúti aluljáró a MÁV-val közös vállalkozásban. Egy fa­lurész lakóinak biztonságos közlekedését oldja meg. Foly­tatódik a járdaprogram, és megkezdték a szennyvízcsa­torna-rendszer és a tisztítómű társulati szervezését. — Mindezekhez a gazdálko­dási szabadság juttatta hozzá Tárnokot — tette hozzá Rozs­nyai Mihály. — Mert tévedés azt hinni, hogy az önkormány­zat gondolata a rendszerváltás eredménye. Ez a folyamat évekkel ezelőtt elkezdődött az önálló gazdálkolásra való át­téréssel, s bizonyára a kitelje­sedésére is még éveket kell várni. még ezen túl is, korrekt mó­don. a szó szoros értelmében előkészítik a munka folyama­tosságát, megkönnyítendő az új testületek helyzetét. Persze van ebben egy olyan szándék is, hogy az őrségváltásból adó­dó átmeneti fennakadásokból a megye lakossága minél ke­vesebbet érzékeljen majd. Igyekeznek a legteljesebb rendben, áttekinthető rendben átadni a megye folyamatban levő ügyes-bajos dolgait. Most éppen az érvényben levő valamennyi tanácsrende­let felülvizsgálatán és a hatá­lyos ügyek áttekintésén dol­goznak az osztályokon, hogy összesítés után majd a megyei tanács elé terjesszék döntésre. Nagy körültekintéssel kelt „hozzányúlni”, mi az, amire szükség lesz a jövőben is, ame­lyeken viszont túlhaladtak az ezekben eljárva — saját fele­lősségére — véglegesen dönt. Az önkormányzati döntések ellen csak jogszabály megsér­tése esetén lehet kifogást emelni, és ebben a kérdésben bíróság dönt majd. Ez tehát kizárja a települési és a me­gyei önkormányzatok alá-fölé- rendeltségét, s .biztosítja' azt, hogy ■ a helyi ügyek végleg helyben dőljenek el. A képviselőtestület ülése természetesen ezentúl is nyil­vános lesz, amelyen bárki részt vehet. Mivel azonban ez a részvétel nem jelent egyúttal tanácskozási jogot is, az ér­deklődő állampolgárok részé­re a testület időnként előre meghirdetett — nyilvános — közmeghallgatási napirendet tarthat, amelyen az állampol­gárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közér­dekű javaslatot tehetnek. Ez egyik fontos lehetősége a köz­ügyekbe való közvetlen bele­szólásnak. Ezen túl a képvi­selőtestület határozza meg azoknak a fórumoknak a rendjét (község- és várospoli­tikai fórum, városrészi tanács­kozás, falugyűlés stb.), ame­lyek a lakosság és a társadal­mi szervezetek közvetlen tájé­koztatását, a fontosabb dönté­sek előkészítésébe való bevo­nását szolgálják. Ezek állás- foglalásairól és az ott felme­rült kisebbségi véleményekről tájékoztatni kell a testületet. A képviselőtestület tetszés szerint hozhat majd létre bi­zottságokat, amelyeknek a je­lenlegi helyzettől eltérően egyes kérdésekben önálló dön­tési jogot adhat. Kikötés csu­pán annyi, hogy a bizottság elnöke és tagjainak többsége helyi képviselő kell legyen és ezek nem lehetnek egyúttal a hivatal dolgozói is. Egyébként célszerű lesz a bizottságokba megválasztani különböző szak­embereket, a szolgáltatásokat nyújtó szervezetek képviselőit, valamint laikus tagokat is azok közül, akik véleménye hasznos lehet a legmegfelelőbb döntések kialakításához. Részben a bizottságok he­lyett, de azok mellett is a kép­viselőtestület a helyi képvise­lők közül tanácsnokokat vá­laszthat. A tanácsnok felügyeli és ellenőrzi a képviselőtestület események, azokat el kell tö­rölni. Ne zavarja be láthatat­lan kuszaság az új önkormány­zat induló lépéseit. S nemcsak régi rendeleteket oldanak föl, hanem várhatóan újakat is alkotnak a követke­ző ülésen, mégpedig egyes köz­ségi és nagyközségi tanácsi szervek tevékenységének köz­vetlen megyei irányítás alá vo­násáról. Ismeretes, hogy a tel­jes kétszintű irányítás kiala­kítását eredetileg négy ütem­ben tervezték. Felgyorsítva ezt a munkát, az utolsó két ütemet most összevonják, s ha a me­gyei tanács jóváhagyja a ren­delettervezetet, akkor az utol­só 75 település is közvetlenen megyei irányÍ1 ás alá tartozik július 1-jétől, Ezzel az egysze­rűsített helyzettel is az új ön- kormányzatok létrejöttét se­gítik. által meghatározott feladat­körök igazgatását. Ez a meg­oldás elősegíti azt, hogy a he­lyi közösség a legjobb szak­embereit vonhassa be a társa­dalmi ellenőrzésbe és a dönté­sek előkészítésébe. Már szóltunk arról, hogy a helyi képviselő felelőssége, je-, lentősen megnövekszik a de­mokratikus önkormányzatok­ban. Ennek viszont ki kell fe­jeződni társadalmi presztí­zsükben, erkölcsi és anyagi el­ismertségükben. A törvényja­vaslat erre nézve egy sor új, igen jelentős megoldást tartal­maz. Az önkormányzat tagja a képviselői tevékenysége so­rán hivatalos személyként jár el. A testületi munkában való részvételhez szükséges időtar­tamra a munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól, s az emiatt kiesett jövedelmét a képviselőtestület téríti meg. Ezen, túl a testület a helyi képviselőknek meghatározott költségtérítést és juttatást, a tanácsoknak, a bizottsági elnö­köknek havonként tiszteletdí­jat, vagy évi egyszeri juttatást állapíthat meg. Ismeretes, hogy az állampol­gári részvétel legközvetlenebb formájáról, a népszavazásról eddig külön törvény rendelke­zett. A javaslat — nagyon he­lyesen — az önkormányzati alapjogok közé sorolja a nép­szavazás intézményét, s külön fejezetet szentel neki a tör­vényben. Néhány megkötéstől eltekintve az önkormányzat maga szabályozza azokat a kérdéseket, amelyeket népsza­vazással kell eldönteni. Köte­lező lesz népszavazást kiírni egyes területszervezési ügyek­ben (mint pl. a községegyesí­tés, szétválás, új község ala­kítása stb.). Nem lehet viszont népszavazás tárgya a költség- vetés, a helyi adók kivetése, vagy személyi ügy. Új szabály, hogy a népszavazás eredmé­nye kötelező a képviselőtestü­letre, s az is, hogy ezt egyes esetekben a falugyűlés is he­lyettesítheti. Dr. Erdélyi László Pest Megyei Tanács V. B. mb, osztályvezető Az oldal a Post Megyei Tanács támogatásával készült Irta: Kádár Edit Fotó: Erdösi Ágnes ÉVTIZEDEK TANÁCSI SZOLGÁLATBAN Irígylik az utánuk jövőket AZ ÖÜKOnÁNYZATI TÖRVÉNYTERVEZETRŐL (I!.) Kisebb létszám — érám! munka'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom