Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-28 / 123. szám

? 1990. MÁJUS 28., HÉTFŐ Reneszánsz gyermeknap Mátyás udvarában Ök igazán készültek rá Habár a gyermeknapon má­jus utolsó vasárnapját értjük, azért a legtöbb helyen az ün­neplés már szombaton meg­kezdődött. Így Szentendrén is, ahol a kétnapos rendezvény címe Ifjúsági napok lett. A szervezők ezzel arra kívántak utalni, hogy ezen a napon nemcsak a legkisebbekre, ha­nem a nagyobb gyerekekre is gondoltak. Ez nem csupán a címből derül ki, hanem a programok összeállításából is, amely igen szép és változatos volt. Az ünnepi hétvégét meg­előző héten már jól előkészí­tette a hangulatot a városi tanács dísztermében megren­dezett gyermekrajz-kiállítás; Szombaton 9 órakor kezdő­dött a kicsik vásári forgataga, zenével, játékkal, mókával a templomdombon. A rene­szánsz hangulatot a helyi Vujicsics-zeneiskola block- flöteegyüttese festette alá. Mátyás király vásárát a templomdombi általános is­kola tanulói rendezték, a fel­állított sátrakban saját, év közben készült munkáikat, ke­rámiákat, grafikákat árusítot­tak, a bevételt majd közös cé­lokra fordítják. Három osztály pedig előadásokkal készült, két színjátékot és egy képmu- togatós — régi vásári stílus — történetet adtak elő. Délután a nagyobb — nyol­cadikos és középiskolás — gyerekek a Pest Megyei Mű­velődési Központ és Könyvtár nagytermében a Holt költők társasága című amerikai fil­met tekinthették meg, este pe­dig a Szkéné Színpad előadá­sában Mrozek „Mulatság” cí­mű alternatív színházi pro­dukcióját. A darab után be­szélgetésre is nyílt alkalom a szereplő színészekkel, Bén Jánossal, Dörner Györggyel és Gáspár Sándorral. Vasárnap a művelődési központtal szemben a nagy parkoló betonfalán falfestő- verseny kezdődött 9 órakor, Kendefi Judit, a rendezvény- sorozat rendezője elmondta, hogy összesen nyolc, három­három főből álló kis csoport jelentkezett a versenyre. A té­mát meghatározta, hogy idén emlékezünk Mátyás király ha­lálának 500. évfordulójára. Anyagokat, festéket és szak­Pusztít a savas eső mai irányítást a gyerekek szá­mara a művelődési központ biztosított. Hasonló versenyt utoljára 7—8 évvel ezelőtt rendeztek itt, remélhetőleg ezek a mostani alkotások is legalább annyi ideig fennma­radnak. Délelőtt a Fő téren nép­táncokat és népi játékokat mutattak be a Bajcsy-Zsilinsz­ky Üti Általános Iskola tanu­lói, majd a PMKK nagyter­mében a kicsik zenés mese­játékot láthattak. Ennek vé­gén rendezték az egyhetes gyermekrajz-kiállítás és a reg­geli falfestőverseny eredmény- hirdetését és díjkiosztását. .A programot 13 órakor a Fő té­ren a Los Andinos együttes koncertje zárta. Ugyancsak nagy sikerű ren­dezvény volt vasárnap Nayy- kátán „Gyermeknap Samuval” címmel. A gyerekek játéko­kon, vetélkedőkön és verse­nyeken vehettek részt, fellé­pett Levente Péter és Grillus Vilmos, a Halley (üstökös) együttes, Ernesztó és a Puszi bohócok. 15 ezer forint érték­ben rendeztek tombolát, volt dzsesszbalett és BMX-bemuta- tó, étel, ital és egyéb szórakoz­tató programok. A kicsik arcát figyelve biz­tosak lehetünk abban, hogy ezek a szép napok sokáig, ta­lán felnőttkorukban is meg­maradnak majd emlékezetük­ben. Tiltakozni szoktunk a kampányszerű szeretet ellen, nők napján, anyák; napján el szoktuk mondani, jó lenne, ha nemcsak egy napon, hanem az év minden napján tisztelné­nek minket. Habár ugyanez vonatkozik persze a gyerek- napra is, mégis nagyon jó, hogy ilyen sok helyen, ilyen szép, emlékezetes programo­kat szerveztek. A kisgyerekek fokozottabban igénylik a sza bályosan ismétlődő ünnepeket, annak szertartásaival, meg­szokott eseményeivel együtt. Előre várják, készülnek iá, és megérzik belőle, hogy mennyire szeretjük őket. Szegő Krisztina Egyik legszebb román kori műemlékünket, a zsámbéki romtemplomot sem kíméli a pusztító savas eső. Az 1209-as évek körül mészkőből épített templomot a történelem során sokszor újraépítették, esetenként más építészeti stílusokkal vegyítve. A korra jellemző savas eső azonban olyan mérték­ben mállasztja a mészkövet, hogy az elmúlt 10—15 évben 'el­porladtak több helyütt a díszítőelemek. A Fejér Megyei Mű­emléki Felügyelőség munkatársai rövidesen részletes állagfel­mérést végeznek, s ezért most könnyűszerkezetes állvánnyal veszik körül a két tornyot (Vimola Károly felvétele) Zsámbék múltját őrzi Műemlék házban Űjabb idegenforgalmi látvá­nyossággal gazdagodik Zsám­bék. Július 14-én megnyitja kapuit az érdeklődő közönség előtt a helytörténeti gyűjte­mény. Aki az új intézmény kapu­ján belép, nemcsak a tárlók­ban és vitrinekben találkozik a helyi történelemmel. A gyűjteménynek otthont adó épület is egy része Zsámbék múltjának. A szépen tatarozott ház a L8. század végén épült a Bics­ke felé vezető út mentén. Egy­kori lakója ismeretlen. A homlokzaton elhelyezett — a pásztorok védőszentjét, Szent Vendelt ábrázoló — kerámia különösen jelentős műemléki értéket képviselő dombormű. Az épületet néhány évvel ezelőtt le akarták bontani. A helyi műemlékbarátkör azon­ban közbelépett. Sikerült rá­vennie a tanácsot, hogy vásá­rolja meg a szép házat. A múlt évben kezdtek hozzá a felújításhoz. A homlokzat már megszépült. Most a belső tér kialakításán dolgoznak. A baráti kör a település la­kóit mozgósítva gyűjti azokat az érdekes tárgyakat, irato­kat, amelyek Zsámbék múlt­járól tanúskodnak. A gyűjtő­munkában nagy segítséget nyújtanak azok a lelkes, Ger- lingenben élő zsámbéki polgá­rok, akik a kitelepítéskor ke­rültek az NSZK-ba. A meg­nyitón vendégül látják őket. Szinte nemzetközi esemény­nek ígérkezik az avatóünnep­ség. K. Z. Waldorf Tahiban Egyre népszerűbb hazánk­ban és megyénkben is a Waldorf-pedagógia. Az az oktatási rendszer, amely a legmesszebbmenőkig figye­lembe veszi a gyermek képes­ségeit, egyéni tehetségét, ér­deklődését. Pest megyében, Solymáron már évek óta siker­rel, rendkívül nagy érdeklő­dés mellett működik egy Waldorf-óvoda, illetve -iskola. Most Tahiban néhány szülő és szakember egyesületet és alapítványt hozott létre e Nyu­gaton már jól bevált tanítá­si módszer bevezetésére, ösz- szel a településen indul egy Waldorf-pedagógia szerint ta­nuló első osztály, s ha igény van rá, egy ötödik; osztályt is szeretnének indítani. Az elsősök csoportját nem lesz gond feltölteni, hiszen Budapestről. Budakalászról, Szentendréről és Visegrádról is érdeklődnek szülök az is­kola iránt, mert szeretnék, ha gyermekeik a lélektipró porosz rendszerű iskola he­lyett a waldorfi módszerek­kel nagyobb türelmet és több szeretetet élvezhetnének, s ezért áldozatvállalásra is hajlandók. Az iskola szerve­zői szívesen várnak jelentke­zőket, érdeklődőket akik a 26-27-149-es telefonszámon kaphatnak részletes felvilá­gosítást a Tahiban induló Waldorf-iskoláról. Népzenei tábor Harmadszor Az idén nyáron is több tá­bort szervez a Magyarországi Románok Demokratikus Szö­vetsége más szervezetekkel közösen a román ajkú tanuló- ifjúságnak. Július 1-jétől egy héten át tart Gyulán az immár harma­dik alkalommal szervezett or­szágos román népzenei tábor. A népzene iránt érdeklődő harminc általános iskolás fia­tal zenetanárok és népzené­szek segítségével ismerked­het a román parasztzenével, egyebek közt a hegedű, a fu­rulya megszólaltatásával és a népi előadásmóddal. Kiállítótér me kb öl Szentendre festője Szánthó Imre a szentendrei festészet 1 mindenese. . Képei­vel most a kisvárosi galériá­ban vendégeskedik. Ha kell — a Görög Kan- csót díszíti faliképekkel és cégérrel, ha kell, Czóbel Bé­lára emlékezik, ha szükséges, virágot visz elfelejtett szent­endrei festő sírjára, ö kizá­rólagosan Szentendre-festő még akkor is, ha a zebegé- nyi partot is rajzzal pásztáz­za, ha jugoszláviai élményeit gyűjti grafikai csokorba. Ném véletlenül kapta meg 1986-ban Szentendrén a Pro Űrbe kitüntetést, ö minden szentendrei fűzfa, madár, lép­cső, torony hűséges feljegy­zője, „Szentendrei pillanatok” című mappája fontos doku­mentum, nemkülönben érdekes epizód munkásságá­ban a számtalan grafikai ér­tékű bélyegrajz. Nevezetes ka­rikaturista is, aki az élet fo­nák oldalait is vonalakkal kí­séri. Losonci Miklós Szánthó Imre: Szentendrei részlet A mozit sem hagyták az enyészetnek Egészségügyi panzió épül Bontják a mozit! E riadt felkiáltással állítottak be nem­régen a tanácsba és a kultúr- házba is budakesziek, olyanok, akik nemigen vesznek részt a település közéletében. Lokál- patriótákként azonban ért­hető módon aggódtak az épü­letért, amely' műemléki • vé­dettséget ugyan nem élvez, de a falu régi képéhez minden­képp hozzátartozik. Amióta a Pest Megyei Moziüzemi Vál­lalat beszüntette itt a vetítést — mondván, életveszélyes az épület —, vissza-visszatérő téma, hogyan lehetne haszno­sítani az elárvult házat, s egy­általán valaha visszakapja-e ezt a szórakozási lehetőséget a település, amelynek a szá­zadforduló után két mozija is volt. Most — a lakosság megnyug­tatására — hirdetmény ke­rült a tanács és a kultúrház elé, miszerint a moziépületet eredeti állapotában felújítják, az alsó részét a művelődési ház üzemelteti majd, ahol mód nyí­lik a korszerű videofilm- vetítésre. közösségi rendezvé­nyekre, a felső szinten pedig egy tizenöt szobás, harminc­személyes egészségügyi panzió létesül. Lényegében a felső szint is kapcsolódik áttétele­sen a művelődési házhoz, hi­szen évtizedek óta ők adnak otthont annak a mentálhigié­nés klubnak, amelyre most a panzió támaszkodhat. A gyökerek messzire nyúl­nak vissza: a századfordulón ugyanis még Budakeszihez tartozott az Erzsébet Szanató­rium, ami ma a főváros XII. kerületének országos hírű Ko­rányi Szanatóriuma. Itt tüdő­gyógyász-professzor dr. Le- vendel László, aki még fiata­lon megfogadta, hogy a nép orvosa lesz. — Amikor a tbc népbeteg­ség volt, százával 'jöttek az emberek. A szakmámhoz 70 évesen sem lettem hűtlen, de azt tapasztaltam, hogy új népnyavalya ütötte fel a fejét, az alkoholizmus, s bizony az osztályon sok olyan emberrel találkoztam, aki mindkét be­tegségben szenvedett — mond­ja a professzor. — A tüdőgyó­gyításra esküdtem, s 18 éve azon is dolgozom, hogy a gyó­gyult alkoholistákat visszase­gítsem az életbe, hogy meg­találják azokat a kapaszkodó­kat, amelyek nélkül a legerő­sebb ember is elbukik, mert csak kevesek mellett áll ki a család és a munkahely. Nos, természetes, hogy a közelség okán Budakeszi lett a bázi­sunk, megalakult, hosszú évek óta jól működik a mentálhi­giénés klub. 1988-ban elindí­tottuk az Egészséges Budake­sziért, tavaly a Segítsük egy­mást mozgalmat, időközben pedig megalakult az „Egész­ség”- Alkoholmentes Rehabili­tációs Egyesület is. — Ennek keretében végül is két legyet akarunk ütni egy csapásra — veszi át a szót író Vilmosné elnök asszony. — Az egyesület tagjai vállalkoznak például arra, hogy a Szedd magad! mozgalom keretében leszüretelik a gyümölcsöt, s azt Budakeszin árusítanák lénye­gesen olcsóbban, mint ameny- nyiért a zöldségesek kínálják az árut. Még így is bevétel­hez, nem utolsósorban munka- alkalomhoz jutnának embere­ink. Szeretnénk valahol a te­lepülésen üzletet nyitni, ahol az egészséges táplálkozás je­gyében különféle szójatermé- keket, gyümölcsöt, miegyebet árulnánk. Az egyesület ugyan­is önsegítő és önfinanszírozó, ennek szellemében sokféle munkát elvállalnánk. Kapcso­latot tartunk a pomázi Mun­katerápiás Intézettel, a cse­resznye például az intézmény 600 holdas kertjéből kerülne a budakesziek asztalára. Író Vilmosné azt mondja, igazi otthonra leltek az egy­kori MSZMP-székház épületé­ben, ahonnan csak a telefon hiányzik, mert azt a kérésük ellenére is elvitte onnan a posta. — Pedig az épület alagso­rában mentálhigiénés, rehabi­litációs szakrendelés van, s mint egészségügyi intézmény­nek valahogy kapcsolatot kel­lene tartanunk a Korányiban dolgozó szakemberekkel — vé­li az elnök asszony. — Ráadá­sul rendszeresen munkahelye­ket, szálláslehetőségeket kere­sünk egyesületünk tagságának, illetve a nálunk kopogtató em­bereknek. És sajnos mind többen vannak az új rászorulók, hi­szen Budakeszitől karnyújtás­nyira élnek a hajléktalanok, akik nemcsak lakásra, de egészségügyi ellátásra is szo­rulnak. — A szűrés során 17 tébécést találtunk, ők már itt, az osz­tályon, illetve más intézetek­ben vannak — folytatja Le- vendel professzor. — Lehet, hogy meglepő, de a hajlékta­lanok 20 százaléka diplomás, akik többséggel válásuk után kerültek lehetetlen élethely­zetbe, mert lakás nélkül ma­radtak és 40 százalékos férfi­ak. A gyermektartás terhe után egyszerűen képtelenek albérletet fizetni. Kiúttalan­ságban van, aki már a po­hár után nyúlt, s a kör lé­nyegében zárult... Nekik is segítség lenne, ha a mozi át­alakítása után abban az egész­ségügyi panzióban ideiglene­sen kulturált körülmények kö­zött élhetnének. Az egészségügyi panzió lé­tesítésének gondolata beleillett a szakma reformkoncepciójá­ba, a minisztérium ezért adott két ízben pályázat útján meg­valósításához összesen 6 millió forintot, illetve további 500 ezret a panzió berendezésére. A helyi tanács — a testület döntése értelmében — hozzá­teszi még a masa 11 millió­ját, ígv kezdődhetett meg nemrégiben az egykori mozi­épület felújítása. Sajnos me­net közben derült- ki. hogy ar­ról a tervről, miszerint az épü­let pincéjében egy automata tekepályát csináltak volna, le kellett mondani. A pincét be­tömték, mert csak így tudták a házat statikáilag megerősí­teni. Az ilyen feladatokat felvál­laló panzió elsőként Budapes­ten létesül hazánkban, azaz minta értékű. Sok-sok hason­ló házra lenne szükség szerte az országban, mert sajnos esy- re több a evökértelen. kallódó ember, akik alá ki kell feszí­teni a szociális védőhálót. Fazekas Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom