Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-15 / 112. szám

1990. MÁJUS 15., KEDD 5 Faszenet vegyenek! A szerkesztő glaszékesztyűje Az alábbi téma kapcsán egy román közmondás jutott az eszembe: ne akarj a cigány­nak' faszenet eladni, örül az, ha a magáét eladja. Vagyis: nem szokás a más portékájá­nak reklámot csinálni, kivált akkor nem, ha az is azt kí­nálja, mint mi. Arról lesz szó ugyanis, mi­ként csináltak újságot Tápi- szelén. Innen kaptuk a meg­hívást, amelyet Bonáczné Mol­nár Márta küldött el szá­munkra; látogassunk el hoz­zájuk, s mondjunk véleményt a lapjukról. A meghívás iga­zi oka aligha lehetett kétsé­ges; jól jönne a Szele Életének egy kis ingyen hírverés. A profi ösztönösen idegen­kedik az amatőrtől. Az ama- tőrség majd mindig magában hordja a dilettantizmust. Sze­rencsére a tápiószeleiekre ez nem áll ; lelkesedésükhöz nagy­fokú igényesség és a nyelv művelése iránti alázat párosul (sajnos ezt nem minden pro­firól lehet elmondani...) Küllemében szerény, tartal­mában igyekvő — leginkább ez jellemzi a havonta ezer­kétszáz példányban megjelenő A '4-es, nyolcoldalas lapocs­kát, amelynek első száma ta­valy májusban „nyitott be” a szelei otthonokba. A beköszön­tőt a község szülöttje, Cseh Éva rádióriporter. írta, Radnó­ti szép sorait idézve: Nem tudhatom, hogy másnak e tá­jék mit jelent, / nekem szülő­hazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gye­rekkorom világa. A község könyvtárában be­szélgetünk, mely fennállása óta jó néhány célt szolgált már. Azért a könyvtárban, mert a lapnák nincs állandó hélyi- sége, hol itt, hol a Blaskovich Múzeumban ül össze a szer­kesztőbizottság. Túl sok szé­ket nem vesznek igénybe; ösz- szesen ketten vannak, Faragó Sándor, a felelős szerkesztő és Bonáczné Molnár Márta, aki népművelő, főállásban könyv­táros. — Es te „civilben” mit mű­velsz? — kérdem Faragó Sán­dortól. — Vendéglátóipari techni­kumot végeztem, de alkalmat­lan vagyok a mai értelemben vett, csak zsebre utazó vendég­látásra. Hazajöttem gazdál­kodni. (Pedig a Gundelben volt felszolgáló; glaszékesz- tyűben hordta a tálat.) — Ettől még lehetsz jó szer­kesztő — nyugtatom meg a kollégát, és nem alaptalanul. Láttam én már traktoristából, borbélyból, postásból avanzsált főszerkesztőt, igaz, azok nem a saját zsebükre, a saját koc­kázatukra csináltak lapot, mint a Blaskovich Múzeum Baráti Kör, amelynek egyik „főrész­vényese” maga a szerkesztő. Nem is csinálják rosszul. Ösztönös ráérzéssel visszanyúl­tak a múltba. A Szele Élete lapjain minden megtalálható, ami egy régi kalendáriumban volt. Kevés politika — helyi érdekű —, kacérkodás a val­lással. amitől viszont a helyi klérus még idegenkedik (na­ná, negyven év megrugdalta- tás után). Feledésbe merülő helytörténeti adalékok, melyek­nek megírásában két nyugdí­jas tanár, Hollósy János és Cs. K. (sajnos, csak így jegy­zi) segít. Ugyancsak ők gon­dozzák a Szeléről indultak cí­mű rovatot; egykor élt és kor­társ szeleiek pályafutását mu­tatván be az olvasóknak. Van aztán valami egyéni, ami jó reklámfogásnak. Az ingyen hirdetés. Születést, es­küvőt, temetést, csereberét, adásvételt — egyszóval min­dent hirdetnek. — Pedig jól jönne a hirde­tések ellenértéke — vakarja a fejét Faragó Sándor —, ok­kal. Manapság nyolc forintért lapot csinálni épp olyan do­log, mint borotvaélen táncol­ni a kállai kettőst. (Az egész stáb társadalmi munkában végzi a dolgát, honor nincs, a diákok jóvoltából még a ter­jesztés is ingyenes.) — Jól jönne bizony — kont- rázik Bonáczné. — Nincs író­gépünk, sem fényképezőgé­pünk. A nyolc forintokból aligha telik beruházásra, viszont fel­tűnt egy reménysugár, egy tá­volból érkezett levél. Feladója mister Thomas Bender Auszt­ráliából. Ezt az urat valami­kor Bender Tominak hívták és szatócs volt Szelén. 1949- ben vett búcsút a Tápió vizé­től. Nem tudni, ki küldte el neki az első lapszámot Cre- monerbe, ma viszont a szer­kesztő postázza rendszeresen, Bender úr kérésére. Olvastam Bender úr levélét, amelyben felajánlotta támogatását. — Mit kértél? — Szégyelltem kérni.. Ja kérem, szégyenlős kol­dusnak üres a tarisznyája, tíz­ezer mérföld távolságból mis­ter Thomas Bender nem tud­hatja, hogy a Szele Életének nincs semmije. Nézem, amit eddig leírtam, s egyszerre nevetni kezdek. A végén tényleg a más faszenét árulom, pedig nekünk is jól jönne egy önzetlen mecénás. Watula Gy. Oszkár MÁR AZ ISKOLÁBAN Környezetvédő fiatalok A’ környezet megóvására nem jelszavakkal, hanem már fiatal korban mindennapos neveléssel kell felkészíteni az embereket. Fontos szerepe van ebben az iskolának. Az érdi Vörösmarty-gimná- zium pedagógusai évek óta fontos feladatuknak tartják, hogy az iskola növendékeit a természet szeretetére ne­veljék. Ezt a célt szolgálja a már régen működő környezet- védelmi szakkör is. A tanu­lók fényképezőgépükkel rend­szeresen járják a várost és környékét, s minden környe­zetet károsító jelenséget nyomban lencsevégre kap­nak. Az így- készült képekből kiállítást is rendeznek, hogy a lakosság figyelmét olyan jelenségekre irányítsák, ame­lyek nem válnak a város dí­szére. A környezetvédő szakkör­ben különböző kísérletekét is végeznek. Érdekesnek mu­tatkoztak például azok a ta­pasztalatok, amelyeket akkor szereztek, amikor különböző ólomsóoldatokkal átitatott ita­tóspapírra gabonamagvakat szórtak, a mindennapos leve­gőszennyezés illusztrálására. Rövid idő alatt döbbenten ta­pasztalták, hogy az így szeny- nyezett magvak miképpen sat- nyulnak el. A környezetvédelem iránti érdeklődés felkeltésével az iskola sok tanulóját ösztönzik olyan pályákra, amelyek e célt is szolgálják. K. Z. SZAUNA A LIGETBEN Erd-Öfaluban tegnap nyitotta meg szépen faragott székely­kapuját vendégei előtt a Liget Termál Szálló. A hotel egyszerre 52 szállóvendéget tud fogadni. Számos szolgáltatás — így például szauna, masszázs, étterem és kávézó — áli a pihenni, felüdülni és gyógyulni vágyó vendégek rendelkezésére. A Liget Termál Szálló ovális medencéivel (cím feletti ké­pünk). A bejárati kapu székely művészek alkotása (alsó felvé­telünk). A fedett uszodában a Domonkos Béla érdi szobrász ál­tal mintázott elefántfejből folyik a víz (jobb oldali fotónk). (Hancsovszki János felvételei) A héten már adtunk hírt arról, milyen terveket „for­gatnak” a helyi tanácsok a fokozatosan kiürülő szovjet laktanyák hasznosításáról. Most újabb községek vezetőit kérdeztük meg az elképzelé­sekről. Piliscsabán a vb-titkár arról számolt be, hogy a helyi pár­tok képviselőivel közösen ke­ressék fel a településükön lé­vő szovjet laktanyát, ahol Az összefűzött, hosszú szárú bugyogóbói kivillan a boka, a váltakon kissé lejjebb csúszott a ruha csipkeszéle. Ilyen volt hát nagyapáink pornója, s ó, minő dőreség, e pikáns lapo­kat bizony postára is adták, merthogy üdvözlőkártyák voltak. Világgá kürtölte érzé­seit Juliska, kiválasztottjának a maga árnyékképével díszí­tett képeslapot küldött. Aztán itt egy másik, rajta nyalka huszár látható, még a boldog békeidőkből. De jött a hábo­rú. s a lap, amely már a fel­kötött karú kedvest ábrázol­SZERELEM KÉPES LEVELEZŐLAPOKON Anti niásvtak kacat ja. így, válogatva,, egymás mellé sorakoztatva e darabok az adott kor érzelemvilágát tükrözik, ami azonban ko­ránlsem mentes a politikai hatásoktól. Mert az ugye ter­mészetes, hogy a szerelmespár arcképét szívbe vagy rózsába Az első pornóképeslap az 1890-es évek végéről (Erdősi Ágnes felvétele) szem el, csereberélem a lapo­kat, s mostanra összejött vagy kétezer, amiből kiválasztottuk azt a 680-at, amit mától a budaörsi Jókai Mór Művelő­dési Központban bemutatunk. Ami másnak kacat, az a gyűjtőknek kincs, még akkor is, ha e lapok művészi értéket nem képviselnek. Kása Pál­nak 14 ezer képeslapja van, s bármikor a közönség elé léphet a legkülönfélébb tárgykörű kollekcióval. Az élet úgy hoz­ta, hogy szenvedélyének a munkájában is hasznát vette már. Mert amikor a MAFILM- nél dolgozott berendezőként, bizony jó szolgálatot tettek az enteriőröket ábrázoló dara­bok. Ezek segítségével tudta korhű környezetbe ágyazni a Szindbád vagy a Macskajáték szereplőit, hogy csak kettőt említsünk az ő nevéhez is fű­ződő filmek közül. Amikor 1974-ben eljött a filmgyárból, az összes szobabelsőt ábrázoló képeslapját Romvári József­nek ajándékozta. így is ma­radt bőven a redőnyös szek­rénye mélyén, jó pár száz da­rab például a Monarchia ko­rából. Manapság a művelődési házak legnagyobb gondja, mi­lyen vonzó programokkal, lát­ványossággal csalogassák be az embereket. Erre a hívoga tóra — „Szerelem képes levele zőlapokon” — bizonyára sokan elcsábulnak majd, hiszen Ma­gyarországon ebben a téma­körben ez az első kiállítás. Ráadásul a dolog a háznak in­gyen van, lévén hogy az in­tézményt Kosa Pál vezeti. A budaörsieket bizonyára nem lepi meg az igazgató kiállítá­sa, hiszen ha kell, plakátokat fest az épület előtt, mert cím- mestőnek is tanult. Hallani őt szaxofonozni, klarinétozni, vagy látni a dobok mögött, merthogy e három hangszer­re hivatásos „jogosítványa” van. Ügy mellesleg akad a tarsolyában egy diploma a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szaká­ról, ahol a padot Huszárikkal, Bánnal, Palástival koptatta. Jogosan ül persze igazgatói székében is, mert Debrecen­ben végezte az egyetemet nép­művelő—könyvtár szakon. S hogy igazán mondhassuk róla, diplomahalmozó, ideírom még: a Testnevelési Főiskola nehézatlétika szakedzői tan­szakát is kijárta, ö az. aki az 1968-as bilbaói Európa-baj- nokságon 3. helyezett volt súlyemelésben. Életútja különös, derűje, ambíciója 59. évében is fia­talokat meghazudtoló. Jövőre nyugdíjba megy, tele tett­vággyal. Most már csak a maga kedvtelésének akar él­ni. Háromkötetes könyvet ír a szabadságharcról, avatott kéz­zel. Mert majd elfelejtettem: az egyetemen történelemből is államvizsgázott. F. E. gálati lakásnak a szakember- ellátottság javítására. Mivel a déli tábor területe szépen füvesített, parkos, egy 30 méteres úszómedencének is akadna hely, a vb-titkár fan­táziája rögvest működésbe lé­pett, s el tudna képzelni itt egy szanatóriumot, vagy sza­badidőközpontot sétányokkal és holland virágokkal. Tápiószentmártonban még nem látták a kaszárnyát kö­zelről, ezért a tanács vezetői­nek csak elképzeléseik van­nak arról, milyen állapotban lehetnek azok a házak, ahová 1956-ban költöztek be a szov­jetek. S minthogy repülőtér is van a terepen, a lehető leg­szélsőségesebb ötletek jutnak eszébe a majdani hasznosítók­nak. Vecsésen még a tájékozódás­nál tartanak, annak ellenére, hogy csak utolsó pillanatban derült ki: a jelenlegi szovjet laktanya ide tartozik-e vagy a fővárosi XVIII. kerülethez. Mindenesetre „Mi nem ve­szünk össze Pestlörinccel emiatt’’ — mondta a vecsési tanácselnök, Csányi János, aki elnöktársával közösen tervez a laktanya helyén új rendsze­rű középiskolai intézményt a kornak megfelelő igényekhez igazítva, de megfordult a ve­csési vezetők fejében egy ke­reskedelmi célú vállalkozás is. Ám hogy gazdagabb legyen az ötlettár, számunkra na­gyon szimpatikusán a tanács­elnök felkéri a lakosságot, hogy elképzeléseiket tárják a tanács, a nyilvánosság elé. —H. R. M.— Kiigazítás A Pest Megyei Hírlap 1990. május 3-án megjelent Felül­ről sugallt döntések című cik­kében a „Szabóné nem tétlen­kedett (értsd: nem fukarko­dott,)” kifejezéssel nem kíván­tuk olvasóinknak azt sugallni, hogy lapunk Szabó Sándornét hivatalos személy vesztegetésé­vel gyanúsítja. « ) Van, aki tudja, mire pályázik meglepően szívélyes volt a fogadtatás. így valamivel több támpontjuk van a tervezés­hez, mint azoknak, akiknek fogalmuk sincs még, mire pá­lyázhatnak. Piliscsabán jövő nyár végéig összesen mintegy 200 lakás szabadul fel, ezek­nek döntő hányadát a tanács — amennyiben jogot szerez­nének rá — a piaci értékek­nek megfelelően eladná, ki­sebb részét megtartanák szol­applikálták, no de hogy ötági csillagba...? — Ezt a sorozatot egy auti áráért sem adnám, holoti nem több a giccsnél — monc sommás értékítéletet gyűjte­ményéről Kása Pál. — Huszonöt esztendeje te-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom