Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-07 / 105. szám
1990. MÁJUS 7., ÍIÉTUÖ Nem bírta az italt és a pofonokat Plás rendőri könnyebb kifosztani Ezek valahonnan ismerhették egymást, a tű meg a nagytétényi körzeti megbízott. Igaz, a tűtől nicg senki nem hallotta, hogy azt mondja: megbízott úr, megbízott úr. De amikor a rendőr kezdett rá a tiitüre . . . hát akkor nem volt megállás. Tudom, :■ poén autóval az igazi, ám ki látott már részeges négykerekűt. A szóban forgó rendőr viszont hébe-hóba a pohár lenekére nézett, és ilyenkor sokak szerint esodákat műveit magával. Mert olyan tökéletesen berúgni, mint a tétényi megbízott szokott, az mar egy teljesítmény. Nem történt ez máshogy aznap délután sem. Hősünk hazafelé baktatva, december közepén betért az érdi Csillaghoz címzett vendéglátóipari egységbe. Sürgető szomján kívül ide is elkísérte hűséges szolgálati fegyvere, amely az aktatáskájában lapult, és később az egész kalamajkát okozta. Persze ne vágjunk a dolgok elébe! A körzeti megbízott egyelőre még csak összetalálkozik egy ismerősével, Vajda Bélával, és a férfival iszogató testvérpárral, Balogh Sándorral és Balogh Bélával. Balo- ghék — mit ad isten — cigányok, és éppen pályát akarnak változtatni. Úgy döntöttek, sze kapott ő még többet is, kinyitották Baloghék a pofonládát rendesen, csupán az nem tisztázódott, kettőjük közül ki vitte a prímet. Aztán van itt még egy homályos pont: beledördült tudniillik egy lövés is az éjszakába. Ezt viszont már tényleg mindenki másképp meséli. A cigányoknak fogalmuk sincs az egészről, Vajda Béla szerint az egyik Balogh fiú le akarta lőni a rendőrt, az pedig természetesen nem tudja, kinek a kezében sült el a fegyver. Az utóbbi tény persze nem meglepő, tekintve, hogy a körzeti megbízott ekkor kivert fogakkal, megrugdosva hevert az árokban. A cigányok elvették a rendőr pénzét, bírságolási céduláját, gumibotját és pisztolyát. Jogosítványát és tányérsapkáját áldozatuk találta meg, miután magához tért, a pisztolyt pedig tíz nappal később egy érdi fuvarozó fedezte fel a Duna felé egy földúton. A fegyver egy nadrágba — az egyik cigány nadrágjába — volt csavarva, szóval ennél simább ügyet még nem látott a világ. Rögtön akadt azonban egy probléma: mert mivel vádolják Baloghé- kat? Hisz rablásnak indult a dolog, aztán jött az a lövés, amitől az emberölés kísérlete is megállna talán. Ehhez azonban a lövedék magjára lenne szükség. Am a mag nincs sehol. De bejön a harmadik verzió, a kifosztás. Végül ennél maradnák a nyomozók, és kifosztással vádolják a cigányokat. A pofonoktól függetlenül a nagytétényi körzeti megbízott sem járt valami túl jól. Mivel magatartásával nagymértékben. hozzájárult a bűn- cselekmény elkövetéséhez, egy héten belül elbocsátották a rendőrség állományából. Valószínűleg erre az esetre mondanák, hogy minek iszik, aki nem bírja ... Legalábbis a pofonokat. És amint a mellékelt történet mutatja, ez sem elhanyagolható igazság. Fatusy Zsigmond Néhány éve még nagyobb volt körülöttük a nyüzsgés. Gyakrabban nyitották rájuk az ajtót történészek, diplomamunkán dolgozó politikai főiskolások. Március 21-e, május elseje, vagy éppen április negyediké alkalmából kis úttörők jöttek értük vörös szegfüvei. Az iskolába vitték őket, hogy beszélnének a múltról, az illegális időkről, a partizán- emlékekrőF. ‘a fromeltakarí- iá'wájl.^ptinszefvezésr'őt. üíaft' néni ríém volt partizán. A romeltakarításban sem Budakeszin vett részi, hanem Pozsonyban, ahonnan lakosságcsere keretében 1947-ben került át Magyarországra. Takaros sváb házba költöztették őket a párjával. Nagyobb átalakítás a házon nemigen eshetett a beköltözés óta. De hiszen Oláh Károlyék nem tudtak ilyesmivel törődni. Ott folytatták, ahol Po- zsonyban abbahagyták, a kommunista pártban. Tagságukat 1930-tól igazoltatták, pedig már 1924-ben, amikor összeházasodtak, aktívan részt vettek a mozgalomban. Balog Edgár vezette akkor a pozsonyi „csillagosokat”. Nem gondolták. hogy valaha is lesz jelentősége annak, hogy mikor datálódott a párttagság kezdete. Igaz, nagyon jól jött az a nyugdíjkieqc- szítés, amit a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjeiként kaptak. Ma már csak Mariska néni. Az ura tizenegy éve , elment. Azóta csöndesebb az élet. Bár az úttörők két-három éve még jöttek. De most már ők sincsenek. Mariska néni hallotta, hogy a minap cserkészeket avattak a templomban. Megfordult ez a világ, mondja. S így, túl a nyolcvanon, változatlanul van véleménye mindenről. Gró- székat is hibáztatja, hogy nem vetették ki maguk közül azokat, akik saját céljaikra, a maguk gyarapodására használták a pártot, a mozgalmat. Látta az újságban, milyen csodapalotákban pihentek a vezetők. Hatalmas villák álltak hónapszám üresen, csak azt várva, hogy valamelyik vezető néhány napot eltölt són bennük. Hallotta, Budakeszin, az erdészetben is volt ilyen. Hogy lehetett ilyet csinálni? Kérdezi csúztól deformált kezét az égre emelve, ö párttitkára volt a falunak 1949-től ’51-ig. S azért ment el dolgozni, mert már mindenükből kifogytak. De hogy ö valaha fizetést kérjen a pártmunkáért, elképzelni sem tudta volna. Ketten, egy elvtársnövel büfét csináltak. Ha meccs volt, vagy valamilyen tánc- mulatság, ők etették-itat- ták a népet. Néhány százalék maradt nekik, a többi ment a pártkasszába. Más világ volt, sokat dolgoztak, mégsem rohant senki olyan eszeveszetten, mini mostanában. És szerették is őket a parasztok. Nem volt itt nagy gond a beszolgáltatással. Kimentek a csáp« tőfcőzí # iHefoffycfitfké'ait sm* beréÉet: a legegyszerűbb, ha mindjárt beviszik a termést. Akkor nincs vele több gond — mondja, s látom. hogy hitte, hiszi ma is. ötvenhatban sem bántotta őket senki, mondja Oláh néni. Feltűnik, hogy nem teszi ki a jelzőt, nem mond ellenforradalmat, de népfelkelést sem. Lassan három évtizede nyugdíjas. A legutóbbi emelés óta már vagy kilencezer forintot számol le a postás. Csak én kérdezem meg, magától nem mondaná. Nem volt mindig ennyi ez a pénz, s ha megvonnák a szochazások pótlékát, akkor sem panaszkodna. Az anyagiak náluk sohasem játszottak főszerepet. Egyszerűen éltek, mindig másokért. Férje is többet volt távol, mint otthon. Hol Hatvanba, hol Kecskemétre szólította a munkája. Vezérigazgató is volt, meséli leheletnyi büszkeséggel Mariska néni. Mégis a szanatórium udvarát söpörte öregségére. Fordult a világ. Tavaly már a szochazásokat sem hívták meg Budaörsre. Nem a szendvics meg az üdítő miatt bánja, az sem volt valami szívderítő, hogy évről évre elszoruló szívvel tapasztalta — kevesebben vannak. Mégis hiányzott, ö az MSZMP-ben maradt, a változásokat már nem tudja követni. A világot számára az öregecske tévé viszi a lakásba. De azon is hosszú vezetékre szerelték a kapcsolót, hogy a karosszékben ülve is kikapcsolhassa. Újságot már ritkán olvas, amióta a szemét műtötték, nem tudja erőltetni. Alumíniumjárókát tol maga előtt, úgy tesz-vesz az öreg házban. Szellemileg azonban friss. Talán éppen ezért viseli oly nehezen mindezt. Ezért fáj annyira a magány, az elhagy atottság. Kövér könnycsepp gurul végig az arcán, öklével törli le. Megöregedtem, tehetetlen beteg vagyok, keserűen emeli a hangját, magamra maradtam és most már párt sincs ... Móza Katalin Vörösvári vendéglátók Százhúsz szál rozmaring Vakítóan ezüstfehér blúzban, fekete szoknyában két asszony álldogál a virágbolt előtt. Taferner Jánosné és Baumgartner Györgyné (^gyönyörködnek a májusi nyár pompázó virágaiban. Van még egy kis idejük a délutáni fellépésig. Ez a szombat ugyanis a Pest megyei német nemzetiségé. Immár hagyományosan Pi- lisvörösvár fogadja őket. A művelődési ház környéke megtelt parkoló autókkal, buszokkal. Ám az épületben sincs sok hely. Wenzl József kultúrigazgató szerint tavaly nyáron lehettek ennyien itt, amikor az első német telepesek Magyarországra költözésének 300. évfordulóját ünnepelték. A két sétálgató asszony is visszatér ide társaihoz. Mind a húszán Budajenőről érkeztek. A meglett korú nőkből - férfiakból alakult vegyes karnak ez az első igazi fellépése! — Tavaly télen, karácsony előtt kezdtünk énekelgetni — meséli id. Reisner Józsefné, Teri néni. — Fölvetődött: jöjjünk össze rendszeresen! Ez a mostani meghívás is olyan váratlanul ért bennünket, hogy még egyforma öltözékünk sem volt. Nyúl Mihályné varrónő egy hét alatt készítette el a blúzainkat... Megtisztelő kötelesség A dalokat Teri néni gyűjtögette csokorba, olyan sikerrel, hogy még két fia is beszegődött a kórusba. Budajenő tanácselnök asz- szonya, Juhász Ágostonné pártfogolja az együttest. — A falu lakóinak húsz százaléka vallja magát németnek — mondja. — Szeretnénk, ha a fiatalok továbbvinnék hagyományainkat. Az iskolában talán jövő év szeptemberétől taníthatják a német nyélvét. Létesítünk ugyanis egy alapítványt a helyben érdekelt vállalatok és a falubeliek adományaiból... A tágas előcsarnok zajostarka sokadalmában Keszléri Józsefet, Vörösvár tanácselnökét arról kérdezem: mit jeHárom kérdés a képviselőhöz Kétfős kötődés A Pest megyei nemzetiségi napok keretében elsőként a németség találkozott a hétvégén Pilisvörösváron. Ezen az eseményen váltottunk szót Szauter Rudolffal, a megye 10. számú választókerületének képviselőjével. H Körzetéhez csupa nemzetiségi település tartozik, sőt ön is német ajkú, itt, Vörösváron él. Ebből a helyzetből adódóan hogyan képviseli majd a Parlamentben a kisebbséget, illetve pártja, az MDF nemzetiségi politikáját? — A Parlament emberjogi, vallási, kisebbségi bizottságának tagjaként ebben a munka- csoportban kell kidolgozzuk a nemzetiségi törvényt. Természetesen nemcsak a német ajkúaknak, hanem az országban élő minden kisebbségnek, közöttük a cigányoknak és a zsidóságnak is egyfajta pozitív diszkriminációt kell ezzel biztosítani. Magyarország eddigi nemzetiségi politikája az egyenlő jogokra épült, jóllehet ezt inkább csak deklarálták. Az egyenlő jogok azonban kizárólag az asszimilációhoz voltak elegendőek. Hogy a kisebbség valóban megőrizze nyelvét, kultúráját, hagyományait, ahhoz kell a pozitív megkülönböztetés, amelynek következménye, de függvénye is egy újfajta oktatáspolitika. Ha határainkon belül sikerül megnyugtató módon rendezni a nemzetiségiek ügyét, méghozzá úgy, hogy számukra Kettős kötődést biztosítunk; kötődést kisebbségi mivoltukhoz, és kötődést; magyar állampolgárságukhoz, akkor, és csakis akkor válhat hitelessé az ország külpolitikája a határainkon kívüli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben. B A múlt héten képviselőként először volt az Országgyűlésben. Milyen érzésekkel ült a székében? — Az alakuló ülés ünnepi hangulata oldotta bennem mindazt a szorongást, amely a választási küzdelem során óhatatlanul kifejlődött az emberben. De megérlelte helyébe azt a feszültséget, ami most vállalásom felelősségéből táplálkozik. A parlamenti bizottságban jogászokkal, történészekkel, kutatókkal, nagy tudású könyvtárosokkal kell együtt dolgoznom. Magam gépészmérnök vagyok, rengeteg hát a tanulni-, pótolnivalóm, már ami a humán felkészültséget, a jogi tudnivalókat illeti. B Szakmájában elismert ember, hiszen az ország malmainak tervezésében nevet szerzett magának. Most, ha a képviselőség tőfoglalkozássá válik, szögre kell akasztania a hivatását. Hogyan birkózik majd meg ezzel a konfliktussal? — Bízom benne, hogy munkahelyem. a Malomgépgyártó és Szerelő Rt, — ahol főtechnológusként dolgozom —, ezentúl is számít szaktudásomra, s felkér például a szabadidőmben is elvégezhető malomtervek véleményezésére, hiszen 17 esztendei kutatómunka áll mögöttem. Pillanatnyilag jó néhány szabadalma fut annak a teamnek, amelyben eddig tevékenykedtem, s remélem, hogy kapcsolatom munkatársaimmal nem szűnik meg. F. E. ént számukra ez a rendezvény? — Megtiszteltetést — jelenti ki. — Megkértek ugyan bennünket, de enélkül is kötelességünknek éreztük, hogy elvállaljuk, hiszen Pilisvörösvár a legnagyobb német nemzetiségi falu hazánkban. Tizen- kétezres lélekszámúnak negyven százaléka vallja magát annak. Mi ugyanis szerencsére kimaradtunk a kitelepítésből ... Remények és indulatok Furcsa véletlen, hogy Blau- bacher Tiborné viszont a betelepüléssel kezdi a beszélgetést. Az ikladi asszony ősei Németország nyugati részéből, Tanúból származtak el. A mellette álló idősebb nő, Rébb Józsefné bólogat ezt hallván. Mivel ő az édesanyja. Mindketten Örülnek, hogy megtették ezt a hosszú utat. Különbusszal érkeztek, ösz- szesen hatvannyolcán. Két gyerekcsoportjuk lépett föl délelőtt énekkel, polkával. — Négy hónapig készültünk erre az alkalomra — meséli egyikük, Beyer Gertrud hatodikos. — Sallai Sándorné, az osztályfőnökünk készített föl bennünket. Elég gyakran szerepel hagyományőrző csoportunk. Május 12-én például Solymárra megyünk. — Népviseletbe kellett volna öltöztetni őket — szólal meg Blaubacher Józsefné —, az unokáimnak én szépen megcsináltam, Csak azt kértem tőlük, hogy fényképeztes- sék le magukat benne, hadd lássam mindig ... A művelődési ház második emeletén délután kettőkor kezdődik a fórum a német nemzetiség helyzetéről. Eleinte mértéktartó a hangvétel. Igaz, a szóba kerülő témák aligha kelthetnek indulatot. Inkább reményeket. A napokban írták alá ugyanis a partnerkapcsolatot dokumentáló hivatalos okiratot' Grö- benzellben. Ennek megismétlésére ősszel kerül sor itt, Pi- lisvörösváron. Amikor azonban Klotz Mária tanárnő a németoktatás súlyos gondjait összegzi, egymás után többen is sürgetik ezek megoldását. Keszléri A vendéglátó pilisvörösváriak gyermektáncosai a színpadon József szívfájdalma, hogy a tizenkét tantermes német iskola megépítése egyre halasztódik. A pedagógushiányt viszont enyhíteni tudják szolgálati lakásokkal, illetve felsőoktatási intézmények hallgatóinak, leendő némettanároknak ösztöndíjak biztosításával. Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtikára hozzáteszi: tudomása szerint annyi vendégtanár érkezik, ahányat kér hazánk .., Gyerekek, kinőttek Az ablak alatt megszólal a rezesbanda. Elérkezett az idő, indulni kell. A földszinti színházteremben folytatódik a folklóregyüttesek bemutatója. Az ideérkezett harmincegy csoportból csak a gyerekek kerülnek föl a színpadra délelőtt. Most a felnőttek következnek. Vagy mégsem? A színházterem négyszárnyas ajtajánál ugyanis a solymári iskolások sorakoznak népviseletben. A fiúk kalapján s a lányok hajában rozmaring illatozik. Ugyan már, honnan szereztek százhúsz szál rozmaringot? Vennes Aranka A budajenői énekkar négy hónapja alakult német nemzetiségiekből (Vimola Károly felvételei) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest, XI., Karinthy Frigyes u. 3.), Telefon: 185-2411, a 149-es és a UU-es mellékállomáson. A Tárogató úti kórház (Bp. II., Tárogató út 84—90.) felvesz szakképzett ápolónőket, légzésfunkciós asszisztenst, kardiológiai asz- szisztenst. szakácsot, konyhai segédmunkást, takarítót. Tel.: 176- 7349. A Magyar Államvasutak körzeti üzemfőnöksége Rákosrendezőn (Budapest XIV., Teleki Blanka u. 19—21., tel.: 140-2943) felvesz 18. életévüket betöltött. 45 évnél nem idősebb, 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező, orvosilag alkalmas férfiakat a következő munkakörökre: kocsirendező (kereset : nettó 15 000—16 000 Ft/hó), sarus (kereset: nettó 16 000—18 000 Ft hó). A kiképzési Idő 6 hét, melynek idejére 7500 Ft/hó alapbért (átképzési támogatást) biztosítunk. Munkarend: 12/24, ill. 12/48 folytonos szolgálat. 174 óra havi kötelező munkaidő mellett, vezénylés alapján, túlőrázási lehetőség. Szociális juttatások: kulturált munkásszálló, a dolgozónak és családtagjainak díjmentes utazás, egy év után külföldre is. Széles körű üdülési lehetőség, magas színvonalú orvosi ellátás. Az Ikarus mátyásföldi gyára (Budapest XVI., Margit u. 2.) keres lakatos és hegesztő szakmunkásokat egy műszakra. Érdeklődni a fenti címen, illetve a 252-9666 telefonszámon, a felvételi irodán. Bérezés megállapodás szerint. mondják, hogy ezentúl az „itt a piros, hol a piros" elnevezésű játékból próbáinak megélni. Mutatják a rendőrnek a csíziót. hiába, nehéz kenyér ez, folyton gyakorolni kell. Szóval t^ik-múlik az idő, és megtelnek szép lassan ok is. mármint alkohollal. Ezt követően már nem ilyen egyszerű felderíteni, mi történt. A cigányok valószínűleg fenyegetni kezdték a megbízottat, aki erre úgy megijedt, hogy a pisztolyát is előkapta. A rendőr ettől kezdve már nem nagyon emlékszik az eseményekre, azt mondja, kapott egy nagy ütést, aztán teljes lett a filmszakadás nála. Per-1