Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-07 / 105. szám

1990. MÁJUS 7., ÍIÉTUÖ Nem bírta az italt és a pofonokat Plás rendőri könnyebb kifosztani Ezek valahonnan ismerhették egymást, a tű meg a nagyté­tényi körzeti megbízott. Igaz, a tűtől nicg senki nem hallotta, hogy azt mondja: megbízott úr, megbízott úr. De amikor a rend­őr kezdett rá a tiitüre . . . hát akkor nem volt megállás. Tudom, :■ poén autóval az igazi, ám ki látott már részeges négykerekűt. A szóban forgó rendőr viszont hébe-hóba a pohár lenekére nézett, és ilyenkor sokak szerint esodákat műveit magával. Mert olyan tökéletesen berúgni, mint a tétényi megbízott szokott, az mar egy teljesítmény. Nem történt ez máshogy az­nap délután sem. Hősünk ha­zafelé baktatva, december kö­zepén betért az érdi Csillaghoz címzett vendéglátóipari egy­ségbe. Sürgető szomján kívül ide is elkísérte hűséges szol­gálati fegyvere, amely az ak­tatáskájában lapult, és később az egész kalamajkát okozta. Persze ne vágjunk a dolgok elébe! A körzeti megbízott egyelőre még csak összetalál­kozik egy ismerősével, Vajda Bélával, és a férfival iszogató testvérpárral, Balogh Sándor­ral és Balogh Bélával. Balo- ghék — mit ad isten — cigá­nyok, és éppen pályát akarnak változtatni. Úgy döntöttek, sze kapott ő még többet is, ki­nyitották Baloghék a pofonlá­dát rendesen, csupán az nem tisztázódott, kettőjük közül ki vitte a prímet. Aztán van itt még egy homályos pont: bele­dördült tudniillik egy lövés is az éjszakába. Ezt viszont már tényleg mindenki másképp me­séli. A cigányoknak fogalmuk sincs az egészről, Vajda Béla szerint az egyik Balogh fiú le akarta lőni a rendőrt, az pe­dig természetesen nem tudja, kinek a kezében sült el a fegy­ver. Az utóbbi tény persze nem meglepő, tekintve, hogy a körzeti megbízott ekkor kivert fogakkal, megrugdosva hevert az árokban. A cigányok elvették a rendőr pénzét, bírságolási céduláját, gumibotját és pisztolyát. Jogo­sítványát és tányérsapkáját ál­dozatuk találta meg, miután magához tért, a pisztolyt pedig tíz nappal később egy érdi fu­varozó fedezte fel a Duna fe­lé egy földúton. A fegyver egy nadrágba — az egyik cigány nadrágjába — volt csavarva, szóval ennél simább ügyet még nem látott a világ. Rögtön akadt azonban egy probléma: mert mivel vádolják Baloghé- kat? Hisz rablásnak indult a dolog, aztán jött az a lövés, amitől az emberölés kísérlete is megállna talán. Ehhez azon­ban a lövedék magjára lenne szükség. Am a mag nincs se­hol. De bejön a harmadik ver­zió, a kifosztás. Végül ennél maradnák a nyomozók, és ki­fosztással vádolják a cigányo­kat. A pofonoktól függetlenül a nagytétényi körzeti megbí­zott sem járt valami túl jól. Mivel magatartásával nagy­mértékben. hozzájárult a bűn- cselekmény elkövetéséhez, egy héten belül elbocsátották a rendőrség állományából. Valószínűleg erre az esetre mondanák, hogy minek iszik, aki nem bírja ... Legalábbis a pofonokat. És amint a mellé­kelt történet mutatja, ez sem elhanyagolható igazság. Fatusy Zsigmond Néhány éve még nagyobb volt körülöttük a nyüzsgés. Gyakrabban nyitották rá­juk az ajtót történészek, diplomamunkán dolgozó politikai főiskolások. Már­cius 21-e, május elseje, vagy éppen április negyediké al­kalmából kis úttörők jöttek értük vörös szegfüvei. Az iskolába vitték őket, hogy beszélnének a múltról, az illegális időkről, a partizán- emlékekrőF. ‘a fromeltakarí- iá'wájl.^ptinszefvezésr'őt. üíaft' néni ríém volt par­tizán. A romeltakarításban sem Budakeszin vett részi, hanem Pozsonyban, ahon­nan lakosságcsere kereté­ben 1947-ben került át Ma­gyarországra. Takaros sváb házba költöztették őket a párjával. Nagyobb átalakí­tás a házon nemigen eshe­tett a beköltözés óta. De hi­szen Oláh Károlyék nem tudtak ilyesmivel törődni. Ott folytatták, ahol Po- zsonyban abbahagyták, a kommunista pártban. Tag­ságukat 1930-tól igazoltat­ták, pedig már 1924-ben, amikor összeházasodtak, aktívan részt vettek a moz­galomban. Balog Edgár ve­zette akkor a pozsonyi „csillagosokat”. Nem gon­dolták. hogy valaha is lesz jelentősége annak, hogy mikor datálódott a párttag­ság kezdete. Igaz, nagyon jól jött az a nyugdíjkieqc- szítés, amit a Szocialista Hazáért Érdemrend kitün­tetettjeiként kaptak. Ma már csak Mariska néni. Az ura tizenegy éve , elment. Azóta csöndesebb az élet. Bár az úttörők két-három éve még jöttek. De most már ők sincsenek. Mariska néni hallotta, hogy a mi­nap cserkészeket avattak a templomban. Megfordult ez a világ, mondja. S így, túl a nyolc­vanon, változatlanul van véleménye mindenről. Gró- székat is hibáztatja, hogy nem vetették ki maguk kö­zül azokat, akik saját cél­jaikra, a maguk gyarapodá­sára használták a pártot, a mozgalmat. Látta az újság­ban, milyen csodapaloták­ban pihentek a vezetők. Hatalmas villák álltak hó­napszám üresen, csak azt várva, hogy valamelyik ve­zető néhány napot eltölt són bennük. Hallotta, Budake­szin, az erdészetben is volt ilyen. Hogy lehetett ilyet csinál­ni? Kérdezi csúztól defor­mált kezét az égre emelve, ö párttitkára volt a falu­nak 1949-től ’51-ig. S azért ment el dolgozni, mert már mindenükből kifogytak. De hogy ö valaha fizetést kérjen a pártmunkáért, el­képzelni sem tudta volna. Ketten, egy elvtársnövel büfét csináltak. Ha meccs volt, vagy valamilyen tánc- mulatság, ők etették-itat- ták a népet. Néhány száza­lék maradt nekik, a töb­bi ment a pártkasszába. Más világ volt, sokat dol­goztak, mégsem rohant sen­ki olyan eszeveszetten, mini mostanában. És szerették is őket a parasztok. Nem volt itt nagy gond a beszolgál­tatással. Kimentek a csáp« tőfcőzí # iHefoffycfitfké'ait sm* beréÉet: a legegyszerűbb, ha mindjárt beviszik a ter­mést. Akkor nincs vele több gond — mondja, s lá­tom. hogy hitte, hiszi ma is. ötvenhatban sem bántot­ta őket senki, mondja Oláh néni. Feltűnik, hogy nem teszi ki a jelzőt, nem mond ellenforradalmat, de nép­felkelést sem. Lassan három évtizede nyugdíjas. A legutóbbi eme­lés óta már vagy kilencezer forintot számol le a postás. Csak én kérdezem meg, ma­gától nem mondaná. Nem volt mindig ennyi ez a pénz, s ha megvonnák a szochazások pótlékát, ak­kor sem panaszkodna. Az anyagiak náluk sohasem játszottak főszerepet. Egy­szerűen éltek, mindig má­sokért. Férje is többet volt távol, mint otthon. Hol Hatvanba, hol Kecskemétre szólította a munkája. Ve­zérigazgató is volt, meséli leheletnyi büszkeséggel Ma­riska néni. Mégis a szana­tórium udvarát söpörte öregségére. Fordult a világ. Tavaly már a szochazásokat sem hívták meg Budaörsre. Nem a szendvics meg az üdítő miatt bánja, az sem volt valami szívderítő, hogy év­ről évre elszoruló szívvel tapasztalta — kevesebben vannak. Mégis hiányzott, ö az MSZMP-ben maradt, a változásokat már nem tud­ja követni. A világot szá­mára az öregecske tévé vi­szi a lakásba. De azon is hosszú vezetékre szerelték a kapcsolót, hogy a karos­székben ülve is kikapcsol­hassa. Újságot már ritkán olvas, amióta a szemét mű­tötték, nem tudja erőltetni. Alumíniumjárókát tol ma­ga előtt, úgy tesz-vesz az öreg házban. Szellemileg azonban friss. Talán éppen ezért viseli oly nehezen mindezt. Ezért fáj annyira a magány, az elhagy atottság. Kövér könnycsepp gurul végig az arcán, öklével törli le. Megöregedtem, tehetetlen beteg vagyok, keserűen emeli a hangját, magamra maradtam és most már párt sincs ... Móza Katalin Vörösvári vendéglátók Százhúsz szál rozmaring Vakítóan ezüstfehér blúzban, fekete szoknyában két asszony áll­dogál a virágbolt előtt. Taferner Jánosné és Baumgartner Györgyné (^gyönyörködnek a májusi nyár pompázó virágaiban. Van még egy kis idejük a délutáni fellépésig. Ez a szombat ugyanis a Pest me­gyei német nemzetiségé. Immár hagyományosan Pi- lisvörösvár fogadja őket. A művelődési ház környéke megtelt parkoló autókkal, bu­szokkal. Ám az épületben sincs sok hely. Wenzl József kultúrigazgató szerint tavaly nyáron lehettek ennyien itt, amikor az első német telepe­sek Magyarországra költözé­sének 300. évfordulóját ünne­pelték. A két sétálgató asszony is visszatér ide társaihoz. Mind a húszán Budajenőről érkez­tek. A meglett korú nőkből - férfiakból alakult vegyes kar­nak ez az első igazi fellépé­se! — Tavaly télen, karácsony előtt kezdtünk énekelgetni — meséli id. Reisner Józsefné, Teri néni. — Fölvetődött: jöjjünk össze rendszeresen! Ez a mostani meghívás is olyan váratlanul ért bennünket, hogy még egyforma öltözé­künk sem volt. Nyúl Mihályné varrónő egy hét alatt készí­tette el a blúzainkat... Megtisztelő kötelesség A dalokat Teri néni gyűjtö­gette csokorba, olyan siker­rel, hogy még két fia is be­szegődött a kórusba. Budajenő tanácselnök asz- szonya, Juhász Ágostonné pártfogolja az együttest. — A falu lakóinak húsz szá­zaléka vallja magát német­nek — mondja. — Szeretnénk, ha a fiatalok továbbvinnék hagyományainkat. Az iskolá­ban talán jövő év szeptembe­rétől taníthatják a német nyélvét. Létesítünk ugyanis egy alapítványt a helyben ér­dekelt vállalatok és a falube­liek adományaiból... A tágas előcsarnok zajos­tarka sokadalmában Keszléri Józsefet, Vörösvár tanácsel­nökét arról kérdezem: mit je­Három kérdés a képviselőhöz Kétfős kötődés A Pest megyei nemzetiségi napok keretében elsőként a né­metség találkozott a hétvégén Pilisvörösváron. Ezen az esemé­nyen váltottunk szót Szauter Rudolffal, a megye 10. számú választókerületének képviselőjével. H Körzetéhez csupa nem­zetiségi település tartozik, sőt ön is német ajkú, itt, Vörösváron él. Ebből a helyzetből adódóan hogyan képviseli majd a Parla­mentben a kisebbséget, il­letve pártja, az MDF nem­zetiségi politikáját? — A Parlament emberjogi, vallási, kisebbségi bizottságá­nak tagjaként ebben a munka- csoportban kell kidolgozzuk a nemzetiségi törvényt. Termé­szetesen nemcsak a német ajkúaknak, hanem az ország­ban élő minden kisebbségnek, közöttük a cigányoknak és a zsidóságnak is egyfajta pozi­tív diszkriminációt kell ezzel biztosítani. Magyarország ed­digi nemzetiségi politikája az egyenlő jogokra épült, jólle­het ezt inkább csak deklarál­ták. Az egyenlő jogok azon­ban kizárólag az asszimiláció­hoz voltak elegendőek. Hogy a kisebbség valóban megőrizze nyelvét, kultúráját, hagyo­mányait, ahhoz kell a pozitív megkülönböztetés, amelynek következménye, de függvénye is egy újfajta oktatáspolitika. Ha határainkon belül sikerül megnyugtató módon rendezni a nemzetiségiek ügyét, még­hozzá úgy, hogy számukra Ket­tős kötődést biztosítunk; kötő­dést kisebbségi mivoltukhoz, és kötődést; magyar állampol­gárságukhoz, akkor, és csakis akkor válhat hitelessé az or­szág külpolitikája a határain­kon kívüli magyarsággal kap­csolatos kérdésekben. B A múlt héten képvi­selőként először volt az Or­szággyűlésben. Milyen ér­zésekkel ült a székében? — Az alakuló ülés ünnepi hangulata oldotta bennem mindazt a szorongást, amely a választási küzdelem során óhatatlanul kifejlődött az em­berben. De megérlelte helyébe azt a feszültséget, ami most vállalásom felelősségéből táp­lálkozik. A parlamenti bizott­ságban jogászokkal, történé­szekkel, kutatókkal, nagy tu­dású könyvtárosokkal kell együtt dolgoznom. Magam gé­pészmérnök vagyok, rengeteg hát a tanulni-, pótolnivalóm, már ami a humán felkészült­séget, a jogi tudnivalókat il­leti. B Szakmájában elismert ember, hiszen az ország malmainak tervezésében nevet szerzett magának. Most, ha a képviselőség tő­foglalkozássá válik, szögre kell akasztania a hivatását. Hogyan birkózik majd meg ezzel a konfliktussal? — Bízom benne, hogy mun­kahelyem. a Malomgépgyártó és Szerelő Rt, — ahol főtech­nológusként dolgozom —, ezen­túl is számít szaktudásomra, s felkér például a szabad­időmben is elvégezhető ma­lomtervek véleményezésére, hiszen 17 esztendei kutató­munka áll mögöttem. Pillanat­nyilag jó néhány szabadalma fut annak a teamnek, amely­ben eddig tevékenykedtem, s remélem, hogy kapcsolatom munkatársaimmal nem szűnik meg. F. E. ént számukra ez a rendez­vény? — Megtiszteltetést — jelenti ki. — Megkértek ugyan ben­nünket, de enélkül is köteles­ségünknek éreztük, hogy el­vállaljuk, hiszen Pilisvörösvár a legnagyobb német nemzeti­ségi falu hazánkban. Tizen- kétezres lélekszámúnak negy­ven százaléka vallja magát annak. Mi ugyanis szerencsé­re kimaradtunk a kitelepítés­ből ... Remények és indulatok Furcsa véletlen, hogy Blau- bacher Tiborné viszont a be­településsel kezdi a beszélge­tést. Az ikladi asszony ősei Németország nyugati részéből, Tanúból származtak el. A mellette álló idősebb nő, Rébb Józsefné bólogat ezt hallván. Mivel ő az édesanyja. Mindketten Örülnek, hogy megtették ezt a hosszú utat. Különbusszal érkeztek, ösz- szesen hatvannyolcán. Két gyerekcsoportjuk lépett föl délelőtt énekkel, polkával. — Négy hónapig készül­tünk erre az alkalomra — me­séli egyikük, Beyer Gertrud hatodikos. — Sallai Sándorné, az osztályfőnökünk készített föl bennünket. Elég gyakran szerepel hagyományőrző cso­portunk. Május 12-én például Solymárra megyünk. — Népviseletbe kellett vol­na öltöztetni őket — szólal meg Blaubacher Józsefné —, az unokáimnak én szépen megcsináltam, Csak azt kér­tem tőlük, hogy fényképeztes- sék le magukat benne, hadd lássam mindig ... A művelődési ház második emeletén délután kettőkor kezdődik a fórum a német nemzetiség helyzetéről. Elein­te mértéktartó a hangvétel. Igaz, a szóba kerülő témák aligha kelthetnek indulatot. Inkább reményeket. A na­pokban írták alá ugyanis a partnerkapcsolatot dokumen­táló hivatalos okiratot' Grö- benzellben. Ennek megismét­lésére ősszel kerül sor itt, Pi- lisvörösváron. Amikor azonban Klotz Má­ria tanárnő a németoktatás súlyos gondjait összegzi, egy­más után többen is sürgetik ezek megoldását. Keszléri A vendéglátó pilisvörösváriak gyermektáncosai a színpadon József szívfájdalma, hogy a tizenkét tantermes német isko­la megépítése egyre halasztó­dik. A pedagógushiányt viszont enyhíteni tudják szolgálati la­kásokkal, illetve felsőoktatási intézmények hallgatóinak, leendő némettanároknak ösz­töndíjak biztosításával. Ham­buch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetségének főtikára hozzáte­szi: tudomása szerint annyi vendégtanár érkezik, ahányat kér hazánk .., Gyerekek, kinőttek Az ablak alatt megszólal a rezesbanda. Elérkezett az idő, indulni kell. A földszinti színházteremben folytatódik a folklóregyüttesek bemutatója. Az ideérkezett harmincegy csoportból csak a gyerekek kerülnek föl a színpadra dél­előtt. Most a felnőttek követ­keznek. Vagy mégsem? A színházterem négyszárnyas ajtajánál ugyanis a solymá­ri iskolások sorakoznak nép­viseletben. A fiúk kalapján s a lányok hajában rozmaring illatozik. Ugyan már, honnan szerez­tek százhúsz szál rozmaringot? Vennes Aranka A budajenői énekkar négy hónapja alakult német nemzetisé­giekből (Vimola Károly felvételei) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Me­gyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest, XI., Karinthy Frigyes u. 3.), Telefon: 185-2411, a 149-es és a UU-es mellékállomáson. A Tárogató úti kórház (Bp. II., Tárogató út 84—90.) felvesz szak­képzett ápolónőket, légzésfunkci­ós asszisztenst, kardiológiai asz- szisztenst. szakácsot, konyhai se­gédmunkást, takarítót. Tel.: 176- 7349. A Magyar Államvasutak körzeti üzemfőnöksége Rákosrendezőn (Budapest XIV., Teleki Blanka u. 19—21., tel.: 140-2943) felvesz 18. életévüket betöltött. 45 évnél nem idősebb, 8 általános iskolai vég­zettséggel rendelkező, orvosilag alkalmas férfiakat a következő munkakörökre: kocsirendező (ke­reset : nettó 15 000—16 000 Ft/hó), sarus (kereset: nettó 16 000—18 000 Ft hó). A kiképzési Idő 6 hét, melynek idejére 7500 Ft/hó alap­bért (átképzési támogatást) bizto­sítunk. Munkarend: 12/24, ill. 12/48 foly­tonos szolgálat. 174 óra havi kö­telező munkaidő mellett, vezény­lés alapján, túlőrázási lehetőség. Szociális juttatások: kulturált munkásszálló, a dolgozónak és családtagjainak díjmentes utazás, egy év után külföldre is. Széles körű üdülési lehetőség, magas színvonalú orvosi ellátás. Az Ikarus mátyásföldi gyára (Budapest XVI., Margit u. 2.) keres lakatos és hegesztő szakmunkáso­kat egy műszakra. Érdeklődni a fenti címen, illetve a 252-9666 te­lefonszámon, a felvételi irodán. Bérezés megállapodás szerint. mondják, hogy ezentúl az „itt a piros, hol a piros" elnevezésű játékból próbáinak megélni. Mutatják a rendőrnek a csí­ziót. hiába, nehéz kenyér ez, folyton gyakorolni kell. Szó­val t^ik-múlik az idő, és megtelnek szép lassan ok is. mármint alkohollal. Ezt követően már nem ilyen egyszerű felderíteni, mi tör­tént. A cigányok valószínűleg fenyegetni kezdték a megbízot­tat, aki erre úgy megijedt, hogy a pisztolyát is előkapta. A rendőr ettől kezdve már nem nagyon emlékszik az ese­ményekre, azt mondja, kapott egy nagy ütést, aztán teljes lett a filmszakadás nála. Per-1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom