Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-05 / 104. szám
1990. MÁJUS S., SZOMBAT MKCVEÎl X 3 Az elmúlt éjszakák egyikén éktelen csöngetés vert ki az ágyból. — Ha Istent Ismer, segítsen! — bukott be az ajtón E. Jóska bácsi, a harmadik szomszéd, — Az asszony halálán van de nem tudok mentőt hívni, a környék egyetlen nyilvános telefonja sem működik. Telefonom nincs, de van kocsim. Pizsamában Hitem a volánhoz s lóhalálban vittem B. Mari nénit a dél-pesti kórházba. Az orvosok szerint az utolsó percekben. Másnap, kíváncsiságból, végigjártam a környéket, az általam ismert telefonfülkéket. Tizenkettőből egyetlenegy sem működött, pontosabban nem is volt készülék a fülkében. Az ügy kapcsán ennél cifrább dolgokat is megtudtam, egyrészt a főváros, másrészt a megyei állapotokról. A hely-, zet lesújtó, sőt katasztrofális!' ★ Első utam a XVIII. Kerületi Rendőrkapitányságra visz, lakóhelyileg idetartozom. Ná- dasdi László rendőr őrnagy fogad, a bűnügyi osztály vezetője. — Nekem mondja?! — kérdi szomorú mosollyal. — Naponta kapjuk az átiratokat a postától, az energiánk nagv részét a telefonbetyárok kötik le. 0 Telefonbetyárok? Szerintem túl enyhe a kifejezés. Aki mások életét kockára teszi néhány nyavalyás forintért, az nem betyár, hanem gyilkos! — Néhány forintért? Nemrég lekapcsoltunk egy „négyes fogatot”. Egy nőt és három férfit. Kocsival randalíroztak Lőrincen, Imrén és Gyálon. Két éjszaka hat fülkét rámoltak ki, a bevallott és náluk lefoglalt összeg 25 ezer forint volt. Számoljon utána, ossza el a zsákmányt néggyel. Hol lehet manapság ennyit megkeresni becsületes munkával? © Mi lett a sorsuk? Letartóztatásban vannak? — Dehogy! Huszonnégy óra múlva az ügyész elrendelte a szabadlábra helyezésüket. Általában ez az eljárás és rendszerint az történik; amíg a nyomozás folyik, amíg a bíróság dönt, a bűnöző zavartalanul folytatja kisded játékait. Esetünkben tovább dézsmálja, rongálja a nyilvános telefonokat. Egyébként hadd jegyezzem meg, a bűnözés eme fajtája az enyhébb kategóriába tartozik. Hetente 40-50 erőszakos jellegű bűn- cselekményt jelentenek be, melynek túlnyomó többsége lakás- és kocsifeltörés. © Mennyit derítenek ezekből fel? — Mennyi és mikor. így teljes a kérdés. Sajnos, egyikre sem tudok válaszolni. Kevés az emberünk, kivált a kriminalisztikában jártas. Nincs meg a műszaki hátterünk. Ha most esethez hívnának bennünket, vagy gyalog vagy a saját kocsimon, esetleg taxin mehetnénk. A csoportnak két lestrapált kocsija van, mindkettő a szervizben rohad. + Kőbánya, Mádi utca 230. Itt van a Fővárosi Nyilvános Távbeszélő Üzem, élén egy agilis mérnökkel, Szabó Józsefei. — Gondolom ismeri a felesleges munkát példázó tanmesét; az együgyű ember rostával hordja a vizet a tengerből. Nos, néha hasonlót érzek magam is, kivált az utóbbi időben. Rongálás, lopás eddig is történt, de olyan mértékben, mint tavaly, s kivált augusztus óta,,ej:re még néni volt precedens sem nálunk sem máshol a világon. A főváros területén 900 készülék volt felszerelve, ezek egyharma- da nem működik vagy le kellett szerelni. Nincs miből pótolni, elfogyott minden alkatrészünk. Tavaly 1600 készüléket rongáltak meg; az össz- kár meghaladja a 30 millió forintot. Ebből a pénzből 1300 darab új készüléket vehettünk volna! Az idei mérleg: három hónap alatt 393 készülékkel lettünk szegényebbek, ezek 60 százaléka teljesen megsemmisült, még alkatrészként sem lehet felhasználni. A kár hatmillió forint. A telefonhiány miatt kialakult drámai helyzetekről senki sem vezet nyilvántartást, de a morális kárról sem. Gondolja el, milyen benyomásokkal távozik tőlünk egy külföldi a telefonok láttán... A legmegdöbbentőbb a tettesek cinizmusa! Jó néhányuk fényes nappal hajtja végre a balhét. A Kálvin téren délelőtt 10 és 11 óra közt rámolták le a készüléket, sőt, el is vitték. Hogy hol vannak ilyenkor a polgárok? Próbából hónunk alá csaptunk egy-egy készüléket és végigsétáltunk velük a forgalmas utcákon. A kutya nem kérdezte meg tőlünk, hová visszük, kik vagyunk. Nyilván a tolvajok is ismerik ezt a szimptómát — az emberek közömbösségét — erre építenek, ezért nem félnek. Sinkó András szerint én optimista vagyok. — Miért lenne vidéken jobb a helyzet? — kérdezi tőlem a Távközlési Igazgatóság vidéki üzemeltetési és szolgáltatási osztályvezetője, majd elém tesz két kimutatást Pest megyéből. — Ez csupán egyetlen hónap „termése”, Vác és környékéről, valamint a sziget- szentmiklósi régióból. Figyelje meg a helységneveket és vessen egy pillantást a térképre. Az egész Dunakanyart végigdézsmálták, Dunakeszinél kezdték és Vácon végezték. Az útvonalból következtetve, egy és ugyanazon banda működött. Ugyanezt tapasztalni a túlparton, Budakalásztól Tahiig. 4? készüléket rongáltak meg, fosztottak ki s ebből mindósz- sze ötnél találták meg a feltételezett tettest. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint ezeknek a készülékeknek olyan mértékű a roncsolása, hogy újrafelhasználásuk kizárt. Egyetlen darab ára 25 ezer forint. A Szigetszentmiklós környéki telefonbetyárok szerényebbek voltak. Ugyanebben az időszakban „csak” 19 készüléket tettek teljesen tönkre. A 70-580-as számú fülkében 17 nap alatt háromszor cseréltek készüléket, a 77-069-esnél úgyszintén. Csupán ezen a két helyen 150 ezer forint a kár, s ebben nincs benne a kilopott pénz, ami teli kazetta setén 16-18 ezer forint. — Üjabban Cegléd is belépett a sorba. Ha legközelebb jön, arról is lesz kimutatásom — „készségeskedik” Sinkó András. — 690 távhívó készülék van felszerelve a megyében, ebből 200 nem üzemel. A tolvajok még azt is kiszúrták, a legrentábilisabb a piros készülékeket meglésel- ni. Ezek alkalmasak a távhívásra, így többnyire 20 forintosok vannak benne. Érdemes elgondolkozni azon is, hol lehet ennyi fémérmét beváltani? Szerintünk orgazdák beépülésével. A tolvajok olyan kereskedelmi egységeknél adják le a zsákmányt, ahol nem tűnik fel, ha nagy meny- nyiségű fémpénzt adnak át a napi bevétellel a postán. Az érdekeltekkel azt is taglaltuk, miként lehetne kivédeni a lopásokat? Rövidesen új típusú készülékek jelennek meg az utcákon, ezeknél a pénzgyűjtő kazetta már nem a készülékben lesz, hanem attól függetlenül, a falra szerelve. Ez ugyan nem fogja megfékezni a tolvajlást, de a készüléket nem rongálják meg (lesz azért más „meglepetése” is ennek a típusnak, ám ezt a Posta nem óhajtja nyilvánosságra hozni — érthető okokból). Az igazi megoldás az lenne, ha újra bevezetnék a tan- tuszt, amelynek értékesítése jóval nehezebb. Van aztán valami egészen új, a nyugati országokban már működik. A hitelkártyás telefon. Egyetlen szépséghibája van; 160 ezer forintba kerülne darabja. Erre, úgy tűnik, egyelőre nem vagyunk diszponáltak. Anyagi okokból. Talán a XXI. században .,. Matula Gy. Oszkár Mennyit keresnek a mentősök? Tylmysikára kötelezve Lapunk 1990. március 24-i számában Életmentés bruttó kilencezerért címmel közöltünk írást, amely a szentendrei mentősök munkájáról szólt. A cikk megjelenése után az Országos Mentőszolgálat főigazgatója szerkesztőségünktől helyreigazítást kért. Dr. Ben- cze Béla szerint a cikk azon mondata, miszerint „Egy szakápoló tízéves munkaviszonnyal bruttó 9 ezer forint körüli összeget kap”, nem felel meg a valóságnak. A főigazgató ezenkívül közölte szerkesztőségünkkel az írásban név szerint említett szakápolók januári, februári és márciusi munkabérének pontos összegét, amit — személyiségi jogaik tiszteletben tartása miatt — nem közölhetünk. Dr. Ben- cze Béla kérésének megfelelően annyit közzétehetünk, hogy idén februárban a mentőápolók országos átlagbére 14 174 forint volt. A név szerint említett ápolókra visszatérve, nem értek egyet azzal, hogy cikkemnek a jövedelemre vonatkozó állítása félrevezetné a közvéleményt. Lehet, hogy az írás születésekor szolgálatban lévő ápolók jövedelme az év első három hónapjában több ezer forinttal meghaladta a havi bruttó 9 ezret — csakhogy ezt a pénzt mintegy 250 munkaóráért kapták! A mentőszolgálat dolgozói ugyanis nem pusztán hivatástudatból végeznek jelentős túlmunkát; számukra a túlórák kötelezőek. S ha így nézzük — sajnos —, nagyon is kevés az a pénz, amennyivel a bruttó kilencezer forintos alapfizetésnél többet kapnak ! Kecskés Ágnes vidékimátyás Szeged volt a színhelye az országos diákfórumnak. ® Székesfehérvár adott otthont az országos anyaggazdálkodási konferenciának. @ Csömödéren rendezték meg az ún. farmer traktorok első hazai bemutatóját. © Kiállítás nyílt Győrött, őslények és ásványok világa címmel. © Zamárdi fogadta a XXI. szi- likátkémiai ankét résztvevőit. © A hét híre az is, hogy tudományos ülést tartottak Tatán, Mátyás és a vidéki Magyarország elnevezéssel. Sok jó királyunk volt. És sok rossz. Mint minden népnek, nemzetnek. Szerettünk, szeretünk a kivétel szerepében tetszelegni. Azt gondolva, a világ csodálattal lesi, mi minden esett meg — avagy éppen elmaradt — a magyar történelemben. Álruhába bújó, igazságot osztó (Mátyás) királya sem csak a magyar történelemnek van. Mi mégis ragaszkodunk a legendákhoz. Hiszen olyan szépek ... Több, mint harminckét évig állt az ország élén Mátyás. Első intézkedései között például — az 1458. évi januári országgyűlés ún. végzéseit megerősítve, a 15- törvénycikkben — ott találjuk a jobbágyok költözési jogának a megadását, illetve — a 23. törvénycikkben — annak kimondását, hogy külföldieknek birtokok, világi tisztségek, egyházi méltóságok nem adományozhatok. Ö az, aki 1464-ben végrehajtja bírósági (bíráskodási) reformját, alapvetően felforgatva az addig évszázadokon át megszokott rendet. Ö az, aki 1467- ben Pest és Pilis megyék urai számára két hónapon át tartott megyegyűlést, mert csak ennyi idő alatt jutott dűlőre a nagy hatalmú nemesekkel ... Magyarország ténylegesen mindig is vidéki Magyarország volt. Azon egyszerű oknál fogvá, hogy polgárainak a döntő többsége „vidéken” élt. S mert az előbbiekben ott a macskaköröm, kifejezi: nem volt és nincsen veszedelmesebb törekvés, mint a „vidéki” meg a királyi székhelyi, fővárosi stb. népesség megkülönböztetése. S ha Székesfehérváron, ha Esztergomban, ha Visegrádon volt a király, akkor mi számított vidéknek s mi „fővárosnak”? A hatalmi székhely kontra vidék állapota mindig is akkor került a középpontba, amikor erőszakos hatalmi törekvések uralták a politikát. Éppen Mátyás udvari történetírója, Bonfini örökítette meg a Magyar történet lapjain a ma sem felesleges figyelmeztetést: „ ... a belháborúban aratott győzelem nem lehet örömteli.” S mégis, mennyi belháború ! Mennyi belháború vidék és országszékhely, főváros között! Bonfini ugyan hol ötvenhat, hol hetvenöt megyét említ, a kutatások szerint Mátyásnak hatvan megyével kellett birkóznia, mert valahogyan akkor sem futott simán a reformok szekere ... Uralkodása első évtizedének végén átszervezi a kincstartóságot, az államháztartás legfőbb személye lett a kincstartó. Mégis, például az 1485-ös, Vácott tartott országgyűlés után erőteljesen sürgetnie kellett a megyéket, fizessék már be az ausztriai háború befejezésére és a török elleni védelemre megszavazott adót... Ügy rendelkezik 1471. szeptember- 18-án aláírt parancsában, hogy a királyi dekrétumokat minden megyének (megyei hatóságnak) meg kell kapnia, ám például 1476-ban azért dörren rá Solt megye uraira, mert nem hirdetik ki a dektrétu- mokat. s miközben alattvalóikat zaklatják, a királynak fizetendő adóról „elfeledkeznek” ... Törekvése volt a városi adómegajánló kamara(ák) felállítása, azaz az adómértéknek a kincstartó és a város közötti megállapodáson alapuló meghatározása. A városok konokul ellenálltak... Az ő teremtménye a tabula regia indiciaria, azaz a királyi ítélőtábla, ahol egy bírói tanács és nem egyetlen személy joga az ítélkezés. Az urak megsértődtek... Báthori Miklós váci püspöknek hírneves mestereket enged át — közöttük Giovanni Dalmatát, a várépítés szakértőjét — a települések, az épületek csinosítása érdekében, p Jiozatía létre Európa második majolikagyártó műhelyét, 1481 júliusában .úgy rendelkezik, hogy a tizédszedők mellé a megyék állítsanak, egy-egy megbízható embert, megelőzendő a visszaéléseket... Ezer dologra van gondja, mert az ország a gondja. 0 az, aki először bízza a személynök tisztségét — 1486- ban, Drági Tamásra — világi emberre, korlátozandó némely egyházi méltóságok hatalmát, 1486. január 25-én szentesíti az 1485 decemberi országgyűlés törvényeit, benne a 21. törvénycikket, amely szerint a főurák, az örökös főispánok kivételével, nem kerülhetik meg a megye bírói fórumát, minden ügyüket először ott kell kezdeniük ... Képzelhetjük, mekkora ribillió támadt ennek nyomán némely körökben! Mátyás nem törődött vele. Tudta azt, amit Bonfini így örökített meg : „ .. .a dolgok másképpen történnek, mint ahogy elbeszélik ...” Mészáros Ottó Flóriána védőszent Hosszú évek után ismét valódi ünnep lett a Flórián-nap a tűzoltóknál. Éltek is az alkalommal, hogy ne csak önmagukat ünnepeljék, hanem széles körben a lakosságot is megismertessék sok ügyességet és áldozatosságot igénylő munkájukkal. Ezt a napot választották arra, hogy nyílt nap keretében vendégül lássák me- gyeszerte a kíváncsiskodókat. Vácott és Gödöllőn, ahol magunk is vendégek voltunk, igazán maradandó emléknek bizonyult ez a látogatás. A fiatalok megismerkedhettek a különböző tűzoltó eszközökkel és használatukkal. Arról is élményeket gyűjthettek — hacsak jelképesen is —, hogy mennyi bátorságot igényel ez a feladat. A jó hangulatú eseményen elhatározták, hogy Flórián napja ezentúl mindig őrzője lesz a hagyományoknak, s ünnepe a tűzoltóknak. Erdősi Ágnes riportja il—A nfT nirrn—
