Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-30 / 125. szám

f»mrr . ,VA6 IO 1990. MÁJUS 30., SZERDA Három nap, teli meglepetésekkel Szenzációk Budakeszin fl VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.t 311 -1446 ■ Budakeszin már harmadik éve tartják meg az Erkel-na- pokat, de igazán profi kivi­telű rendezvényre ebben az esztendőben számíthatunk elő­ször. Az előkészületek tavaly szeptemberben kezdődtek, így mostanra színvonalas szerkesz­téssel, és egy-két valódi szen­zációval lepik majd meg a szervezők az érdeklődőket. Az idei budakeszi Erkel- napokat június 1-jén délben kezdik egy rádióadással; a „Ki nyer ma?’’ című műsor jelentkezik a művelődési köz­pontból. Délután a helyi zene­iskola növendékei és az iskola énekkara ad hangversenyt, ezt térzene követi a kertben, az etyeki ifjúsági fúvószenekar részvételével. Este ünnepi megnyitó és kamarahangver­seny lesz. Június 2-án Erkel Ferenc — aki szakkörelnök is volt — emlékére sakkverseny lesz a Budai Térségi Sportigazgatási Társulás és a Pest Megyei Sakkszövetség társrendezésé­ben. Este vegyes kari találko­zón vehetnek részt az érdek­lődők. A legnagyobb szenzá­ciót azonban a harmadik nap ígéri. Az egész napos zenei programot és a Hagyomány- őrző Kör néptáncosainak pa­lotását ugyanis este opera- előadás zárja : a szervezők fel­újították, és bemutatják Er­kel: István király című ope­rájának második részét, amely így önmagában is dramatur­giai egésznek tekinthető. Az előadást a budakeszi római katolikus templomban tartják, és a televízió egyenes adásban közvetíti. Ezt. követően a szer­vezők egy beszélgetésre hív­ják a ma élő — többségükben Svájcból, erre az alkalomra ér­kező — Erkel-rokonságot. Az Erkel-napok szervezői sajtótájékoztatót tartottak, ahol Pék 'Lajos, a budakeszi művelődési központ igazgatói, ja elmondta: amikor az Erkel- évfordulókkal először kezdtek foglalkozni, még más volt a légkör, így részükről ennek az ügynek a felkarolása politikai állásfogalalásnak is minősült. A mostani rendezvénysorozat­tal szeretnék megmozgatni a helyi lakosságot is. Régebben inkább Budapestről jöttek az érdeklődők, idén már százával készülnek a nagy eseményre a helybéliek is. Erre az alkalom­ra egy szabadtéri színpad is felépült, amely azonban meg­marad a községnek. Várható­an folyamatosan rendeznek majd itt kulturális programo­kat. A mostani Erkel-évíor- duló 280—320 ezer forintba ke­rült és mivel a rendezvények­re a belépés díjtalan, a szer­vezők Stark Antal államtit­kárhoz fordultak támogatá­sért. ö azonban nem is vála­szolt levelükre, hanem kerü­lő úton tanácsot adott, milyen pályázatra jelentkezhetnek, így a programot magánsze­mélyek és vállalatok anyagi támogatásával sikerült csak létrehozni. Tóth Rozália fes­tőművésznek elég volt egy távirat, hogy a szervezők se­gítségére siessen. További anyagi támogatást a Magyar Hitelbank, a Kereskedelmi Bank Rt., a Magyar Filmla­bor Vállalat, a Caola, a Ma­gyar Honvédség, a Mahart. a budaörsi Jókai Mór Művelő­dési Központ, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum, a Budapesti Likőripari Vállalat, a Trigon Software, az Európa Könyv­kiadó, a Csepeli Papírgyár és a Hotel Rege nyújtott. A rendezvénysorozat szer­kesztése T. Hedry Mária, a budakeszi művelődési köz­pont művészeti vezetője mun­kája volt. Az idei Erkel-napok június 1-jétől 3-ig tartanak, jú­nius 4-én pedig — ez már nem tartozik szorosan a program­hoz — Budakeszin lép fel az NSZK-beli Klaus Amann ze­nekar, és erre a koncertre díszvendégként várják dr. Habsburg Ottót és lányát. Sz. K. M ^ Ünnepnap Ocsán A házigazda focizik is Idén tizennégy alkalommal kínálnak kellemes szórakozást az érdeklődőknek az ácsai kul­turális napok. A május 30. és június 3. között megtartott rendezvénysorozat ebben az esztendőben jelentős esemény­hez kapcsolódik: átadják az új szabadidőközpontot. Május 30-án, ma délután ötkor az ismert tévériporter, Déri János nyitja meg Fark László grafikusművész kiállí­tását. Este hétkor kerül sor a szabadidőközpont ünnepélyes megnyitójára. Dr. Fodor Ist­ván országgyűlési képviselő mond beszédet. Bartos Sándor, a Felsőbabád! Állami Gazda­ság igazgatója adja át a lakos­ságnak az új művelődési há­zat. A díszpolgáravatás után folklórest, majd filmvetítés várja a vendégeket. Május 31-én délután gyer­mekműsorok szórakoztatják a kicsiket, ötkor nyitják meg a könyvesboltot, ahová az író­olvasó találkozóra Moldova Györgyöt várják. Ezután az ócsai Essex együttes ad kon­certet, este nyolckor pedig Bács Ferenc színművész mu­tatja be előadóestjét Színek címmel. Június 1-jén, pénteken már kora délután filmeket és zenés mesejátékot láthatnak a gye­rekek, este nyolckor pedig Koncz Zsuzsa lép fel. Szombaton sportdélelőtt lesz a helyi sportpályán. Feltehe­tően sokakat érdekel majd az Ablak című tévéműsor szer­kesztősége munkatársainak és az ócsai öregfiúknak a foci- mérkőzése. Délután zenés gyer­mekműsort láthatnak a legki­sebbek, majd a dabasi körzeti zeneiskola ócsai tagozatának tanulói és az általános iskola amatőr csoportjai mutatkoz­nak be. Este nyolckor kerül sor a Mikroszkóp Színpad ven­dégjátékára, ebben a Defekt- duó és a Heller zenekar is közreműködik. Vasárnap délután Straub Dezső és Forgács Gábor, majd Detre Annamária és a Pasto­ral együttes ad műsort. A hat­kor kezdődő játékos vetélke­dő vezetője Déri János lesz, aki egyben a rendezvénysoro­zat házigazdája is. Este nyolc­kor Zorán és Kern András előadóestjével zárul a kultu­rális napok valóban színvo­nalas programkínálata. Pincéből a helytörténeti gyűjteménybe Tököli emlékek Helytörténeti kiállítást avat­lak a minap Tökölön, s ezzel — remélhetőleg — a hánya­tott sorsú gyűjtemény végre ismét otthonra talált. Jó tíz évvel ezelőtt egyszer már összeadtak a helybéliek kü­lönböző régi használati tár­gyakat, ruhákat, bútorokat, írásos dokumentumokat. A kiállítás akkor nyitva is volt vagy két évig, de azután az épületből ki kellett költözni — oda varroda települt, hogy le­gyen munkalehetőségük a tö­köli asszonyoknak. A gyűjte­ményt összecsomagolták, s azóta egy pincében őrizték. A nem túl szakszerű tárolás is sok kárt tett a tárgyakban, de még nagyobb baj, hogy idő­közben az anyag nagy része eltűnt. Állítólag a szállításnál veszett el, de ez ma már ki­deríthetetlen. Nem csoda hát, ha a tökö- liek nem szívesen adtak újabb tárgyakat, amikor a százha­lombattai Matrica Múzeum munkatársai — a kiállítás ren­dezői — felkeresték őket. A bizalmatlanság érthető, de ta­lán megváltozik majd a hely­beliek véleménye, ha meglát­ják, hogy milyen szép kiállí­tás várja őket a Fő út 94. szám alatti épületben. A község története az ős­korba nyúlik vissza, Tököl határában kora bronzkori te­metőt tártak fel a régészek. A honfoglalás kori területet Árpád törzse szállta meg. Tö­köl nevét egy 1270. novem­ber 26-án kelt adományle­vélben említik először, tehát 720 évvel ezelőtt! A tököli templom Árpád-kori, a XIII. században épült Szent Anna- kápolna évszázadokig híres búcsújáró hely volt, s a Cse- pel-sziget mindenkori ispánja is Tökölön lakott. A török uralom visszave­tette a község fejlődését, de a megszállás után új korszak következett: I. Lipót hívásá­ra katolikus rácok és svábok telepedtek meg a község­ben. A legtöbb anyag természe­tesen a közelmúltat mutatja be. A kiállításon látható Dra- govich Gyúr a múlt századi kézzel írott könyve, amely Tökölre vonatkozó bejegyzése­ket is tartalmaz. A hajdani családok hagyatékaiból is ér­dekes tárgyak kerültek elő. Istvánon Pál esküvői csizmá­ja, meg Cseperkáló lvanica menyasszonyi koszorúja, a la­kodalmas ültözetet érzékelteti Pesuth Mátyás kabátja és egy Mária-kongregációs ruha pedig az ünnepi viseletét. A mindennapi használati tárgyak közül is összegyűlt jó néhány. A bucuja — a gabo­natároló kosár —, a rokka, a mángorló, az edények inkább Konyhai eszközök a század elejéről Mellőzik a pártokat Felsőpakonyban az érdek- képviseleti kör csaknem egy éve alakult meg, de semmit sem tudott megoldani. Nem lett önálló a falu, nem hívták vissza idő előtt a tanácstago­kat, gyógyszertár sem nyílt a községben. Sőt, sokszor a la­kosságot is magára haragítot­ta ez a társaság. Maradt min­den változatlan, közös tanács igazgatja az életünket. A helybeli pártok összefog­tak, és május 11-én tartottunk egy kerekasztal-vitaestet, amelyre az érdekképviselet teljes vezetését meghívtuk. Egyeztetni akartuk a néze­teinket az önállósággal és az önkormányzattal kapcsolato­san. Megdöbbenésünkre, két­órás vita után, az érdekkép­viselet és a falu több vezető­je fennhangon közölte, hogy ők már mindent elrendeztek, nem engedik magukat kitúrni az ügyek intézéséből, abba ne is szóljon bele senki! És töb­bé nem tárgyalnak a négy párt helyi tagjaival, vagy azok küldötteivel. Tulajdonképpen egyet aka­runk, miért nem lehet velünk együttműködni? Most egy ha­talomra vágyó, szélsőséges, öt­tagú baráti kör kezébe kerül a falu. Mi, a demokratikus pártok tagjai tiltakozunk az ilyen kiváltságok ellen. Mert nem akarjuk, hogy újra ön­kényuralom legyen Felsőpa­konyban! Az MDF, az SZDSZ, az FKGP és a KDNP helyi szervezeteinek nevében: Varga Lajos György, Szabó Zoltán, id. Siska Ferenc, Siska Ferencné Kétes értékű győzelem Már hónapok óta lábra kap­tak a hírek, miszerint végre több jelentkező van a szobi általános iskola igazgatói állá­sára. Mindenki reménykedni A szőlőművelésnek és a bor­termelésnek régi hagyományai vannak Tökölön az asszonyok, még a mező- gazdaság, a szőlőművelés és a borászat eszközei jobbára a férfiak hétköznapjait mutat­ják be. A hivatalos iratok, bizo­nyítványok, birtoklevelek, a tököli iskoláról vagy a Kirch­ner István szabóságában ké­szült fényképek bepillantást engednek a falu múltjába. K. Á. kezdett: eljött a megmérette- tés ideje. Ám a pályázóknak csak a híre jutott el a falu­ba, ők maguk nem vallottak szint. Azt beszélik, mindany- nyian feltételhez kötötték pá­lyázatukat; ha a jelenlegi igazgató is indul a küzdelem­ben, ők visszalépnek. Ez a pletyka. S mi a való­ság? Ez érdekelne minden­kit, de az igazságot homály fedi. Ha a választás előkészí­tése szabályosan zajlott vol­na le, akkor már hosszú he­tek óta működne az, a tanács által létrehozandó, három pe­dagógusból álló bizottság, amelynek a beérkezett pályá­zatok megismerése és vélemé­nyezése lett volna a dolga. A bizottság azonban csak má­jus elején alakult meg, s fel­adatköre is kérdéses lett : mindössze egy pályázatot kap­tak — a jelenlegi igazgatóét. A demokratikus tanácsi cen­zúra döntötte el, hogy me­lyik pályázat érdemes előter­jesztésre?! A további plety­kákat elkerülendő, jó lett vol­na egyértelműen tisztázni: ki, mikor, miért állt el a szándé­kától. Illetve: valóban eláll­tak-e, vagy valakik meggyőz­ték őket, hogy esélytelenek. Maradt a titkolódzás. A ta­nácstól érdeklődők pedig azt a választ kapták, hogy a pá­lyázók maguk kérték a titok­tartást. Itt a 22-es csapdája. Mindenkinek emberi joga el­dönteni, kivel száll ringbe, és ezt tiszteletben is kell tarta­ni. Ám mi történt? Kiütéses győzelem a kezdő sípszó előtt? Vagy ez csak jó hivat­kozás? A kérdés már csak az, ho­gyan és mennyire bízzon meg a választásra váró falu ab­ban a tanácsi vezetésben, amelyben az elnök és a vb- titkár sem tájékoztatja egy­mást. Hogyan bízzon a falu olyan vezetőjében, aki öt év­vel ezelőtt — a jelenlegi igaz­gató kinevezésekor — azt kö­zölte a tanári karral, hogy az általa megjelölt úttól elté­rőknek kiadja a munkaköny­vét? Most az egész ország letért az öt évvel ezelőtti útról. Kérdés: ki kinek adhatja ki a munkakönyvét? Az MDF szobi szervezete csatlakozik az MDF szombat- helyi szervezete által Németh Miklósnak küldött nyílt le­vélhez. miszerint: az őszi hely- hatósági választásokig az is­kolákban ne kerüljön sor Válasz a Pest Megyei Hírlap május 16-i Postabontásában Kónya Attila tollából megje­lent írásra. Rendkívül sajnálatra méltó bárki is, aki egy bő hasábon számba vett pozitívumokra csak személyiséget sértő stílusban, tényszerűtlenül, bántó, kiokta­tó hangon tud reagálni. És olyan magabiztossággal, mint­ha a mogyoródi értéktőzsdén — ha lenne ilyen — jegyez­nék a szerzőnek a község érdekében kifejtett tevékeny­ségének hervadhatatlan érde­meit. A honvédkórház számára az 1956-os élelmiszer-szállítást kivéve egyetlen helyen sincs cikkemben utalás személyem­re. Az 50 év történetének kö­zéppontjában a falu, annak la­kossága áll; akár pozitív hős­ként, akár szenvedő alanyként. Egyet nem viselhet el bárki emberfia, hogy az elmúlt, megpróbáltatásokkal teli évti­zedeket a pálya széléről bekia­bálva semmisnek tekintsen valaki. Kiváltképp annak van erre kevesebb joga, aki alig tíz éve szívja ennek a község­nek a történelmi múlt és a nemes hagyományok szellőjé­vel átjárt levegőjét. Majd ha tisztújításokra. Addig a jelen­legi vezetők megbízottként dolgozzanak. Bárdos Szilvia, az MDF szobi szervezetének tagja Legyen ágra tantusz? Ismét ez úton szeretnék egy illetékeshez fordulni, ez pe­dig a Magyar Posta. Három hónappal ezelőtt, de azóta hetenként szóltam, hogy Cegléden a Béke téri telefon nem működik. A fülke csak árválkodik magában, ponto­sabban gyűlik benne a sze­mét. Azt is közöltem, hogy az Alszegi és az Oroszlán út sarkán levőnek minden ol­dalról be van törve az üvege. Végül vettem a fáradságot, és kitakarítottam az üvegdara­bokat. Azonban itt is hiába tárcsázok. A Szabadság téren ugyancsak készülék nélküliek a fülkék, a Kossuth téren le­vő templom mellettiben szin­tén rossz a telefon. A Rákóczi utca teljes hosszában csak egyetlen helyről lehet távbe­szélni. Ha mentőt, orvost, ne­tán tűzoltót kell hívni, akkor életeket veszélyeztet ez a helyzet. Mindent nem lehet a van­dálok számlájára írni, ugyan­is nem egy telefonnak az automatikája rossz. Hiszem és vallom, a Magyar Posta anya­gilag nem áll olyan rosszul, hogy ne tudná az esetleg éle­teket is mentő eszközeinket megjavítani. Valamikor régen tantuszos telefonok voltak, kevesebb hi­bával és rongálással. Talán mégis jobb lenne visszaállíta­ni azt a rendszert, mert most a kettesek, tízesek és húszasok használata szinte vonzza a be­tyárokat. A tantuszokra rá le­hetne nyomni, hogy helyi vagy távhívásra alkalmasak, ugyanakkor az egyik kisebb, a másik nagyobb lehetne, és az áruk is eszerint alakulna. Bízom abban, hogy az ille­tékesek fontolóra veszik ja­vaslatomat, és az írásommal nem mint panasszal, hanem mint kéréssel foglalkoznak. Ifj. Balogh Ferencné Cegléd kritikusom a faluért folytatott saját hasznos tevékenységé­nek bizonyítékait az asztalra teszi, akkor elfogadom té­nyekkel alátámasztott bírála­tát. Ha nem untatom Kónya Attilát — de főképpen az ol­vasót —, még elmondom, hogy közérdekű toliforgatói tevé­kenységem túlmutat a kis fa­luközösség határán, megpró­bálva tisztességgel az egyete­mes magyar ügyet szolgálni. Tettem és teszem ezt nem csupán szakirányú, hanem szépírói tevékenységben is, ki­érdemelve határainkon és ten­gerentúli elismerést is. Egy jelenség kapcsán a na­pokban ezt írtam a naplóm­ba: Már elkezdődött a szoká­sos magyar benyálazás. (Bár ne így lenne!) Magam nem mutatok hajlamot arra. hogy bárkit is benyálazzak, sőt min­den ilyen szándékot a legha­tározottabban visszautasítok. Ennyi tartással elengedhetet­len fémjeleznünk emberi ka­rakterünket. És nem árt, ha ezt minden, a tisztesség igé­nyével fellépő tollforgató tu­domásul veszi és tiszteletben tartja. Bodrogi Imre Mogyoród Hozzászólás és vélemény Elkezdődött a benyálazás?

Next

/
Oldalképek
Tartalom