Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-29 / 124. szám

1990. MÄJUS 29.. KEDD Akik hizlalják is a csigákat Ha nincs kerítés, eltűnnek a házasok Manapság gyakran lehet ta­lálkozni a kiadós esők után, kora hajnalban, a harmatos határban a csigavadászokkal. Kezükben zsákokkal járnak, s gyűjtik a csúszómászókat. Otthon azután átválogatják a zsákmányt, majd a felvásárló­telepre viszik. Például Sziget­monostorra, a Bem utcába. Itt a méretet is megszabják, ha az állat kisebb, mint 28 milliméter, akkor nem veszik át. Kilónként Viszont akár több száz forintot is lehet ke­resni. Éti csigát nemcsak a határ­ban lehet keresgélni. Jó né- hányan foglalkoznak a megyé­ben háztáji, szabadtéri csiga­tenyésztéssel. A magánvállal­kozók mellett mind több gaz­dasági társaság és kft. is, mert kevés befektetést igénylő jö­vedelemforrás. A vecsési Ma- vad-telepen nagy mennyiség­ben, exportra tenyésztik a házasakat. Olyan technoló­giákkal dolgoznak, amelyeket azonban nem árultak el. A fővárosban működik a Gourmand Kft. A francia— magyar társaság csigahizlalás­sal és -szaporítással is fog­lalkozik. A feldolgozó gépsor egyelőre még Franciaországban van. de mihelyt elindul az üz­let, Budapestre szállítják. A tenyészállatokat kiadják kis­termelőknek, akik egv alap- mennyiséget vásárolnak meg. Ez azt jelenti, hogy tízezer csigát kannak 25 ezer forin­tért. Az állomány — megfelelő körülmények között — nem egészen egy esztendő alatt megháromszorozódik. Az álla­tok egy részét napi áron visz- szavásárolja a kft., a másik ré­szével a kistermelők tovább kísérleteznek. A megyéből: Dunaharasztiból. Pomázról, Egymilliós alapítvány Színház a temetőben Az idei nyáron minden ed­digit felülmúló kulturális program várja Esztergomban a helybélieket és az idelátoga­tó turistákat. Az utolsó simí­tásokat végzik a júnus 1-jén nyíló, 350 néző befogadására alkalmas állandó szabadtéri színház építményein, amelyet a várhegyen, az úgynevezett török temetőben alakítottak ki, s amelyben a szezon vé­géig — augusztus 19-ig — ösz- szesen 47 előadást tartanak. Az intézményben fővárosi és vidéki együttesek, neves mű­vészek és a hazai művészeti főiskolák társulatai kapnak bemutatkozási lehetőséget. Népszerűsíteni kívánja az új színház a magyar népi-nem­zeti kultúrát is; hetente több alkalommal rangos folklór- műsort rendeznek hivatásos és amatőr együttesek részvételé­vel. Az előadásokhoz kapcso­lódva a vármúzeumban kiál­lításokat rendeznek a Képző­művészeti Főiskola növendé­keinek munkáiból. Esztergom Város Tanácsa egymillió fo­rintos alapítványt tett a, szín­ház támogatására. Ceglédről, Gödöllőről, vala­mint Ráckevéról jönnek a vál­lalkozók, és egy évben akár 50—70 ezer forint nyereséget is elkönyvelhetnek. A Gour­mand Kft. az átlagosan fizető felvásár lóhelyek közé tarto­zik. Tavaly ősszel a csigate­nyésztés iránt érdeklődőknek még ingyenes tanfolyamot is indított egy másik szervezet, s azóta is tanácsokkal szolgál a kistermelőknek. Ez nem más, mint a Kisállattenyésztők és Vegyesáru Ellátó Kistermelői Szövetkezet (KÉVE) Veres­egyházon A KÉVE kisszövet­kezet is kísérletezik, s a ház­táji körülmények között, a ki­sebb területekkel rendelkező­ket is szeretné beszervezni. A föld alatt telelő, a tavaszi és a nyári hónapokban szapo­rodó csúszómászót akár már kétszáz négyzetméteren is ér­demes tenyészteni, ugyanis egy-égy négyzetméterről az első generáció felnövekedése után 4-5 kilogramm értékesít­hető csigát lehet összeszedni. A tenyésztésre vonatkozó, többféle technológia közül mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt. Többen állít­ják, hogy ez az állatfaj né­hány évtized múlva teljesen kipusztulhat a földről. A szö­vetkezet tagjai szerint a te­nyésztéssel meg lehet ezt aka­dályozni. A tapasztalt csigások szerint legalább tíz évre kell a földet bérelni. A tenyésztésre kijelölt területet többféle növénnyel ültetik be, nagyon alkalmas például a csicsóka, mely ked­velt tápláléka a csigának. S hogy el ne másszanak, sűrű szövésű hálóval, deszkával kell körülkeríteni a területet, s ta­vasztól őszig száraz időben mindig nedvesen kell tartani. — molnár — ÂS ELSŐ FECSKE Orvosi magánválla Ikozás Gyógyítás és magánvállal­kozás — nem éppen összetar­tozó fogalmak. Magánpraxist sokan folytatnak, de magán- vállalkozásba még kevesen fogtak. Vagy mégis? Dr. Karsay Sándor körzeti orvos 1987 nyarán kezdte megszervezni Pomázon diag­nosztikus és terápiás centru­mát, amely járóbeteg-ellátás keretében fogadja a páciense­ket. Hogy mennyivel vágott bele az egészbe, arról így szól dr. Karsay. —, Családi házunkat alakí­tottam át rendelővé és labor a- tóriummá. Az első bankköl­csön kétmillió forint volt. Nagy szerencsémre még ez akkori árakon megvehettem a műszereket, amelyek ma már a duplájába kerülnének. Ké­sőbb, részletekben, még 3,5 millió forint hitelt vettem fel, mozgó kamatlábbal. A kama­tok 16 százalékkal kezdődtek, és egy részük ma már 31 szá­zaléknál tart. ® Gondolom, a műszerbe­szerzés sok gondot okozott? — Ellenkezőleg, gördüléke­nyen ment minden. Egy sváj­ci cég átadta a szükséges lé­zerparkot használatra, cseré­be a vizsgálati tapasztala­taimat kérte. Ezzel a három géppel sugárkezeléseket lehet végezni, akupunktúrás ponto­kat megvilágítani, fekélyeket, érszűkületeket kezelni. Ma már legálisan, forintért be­szerezhető minden, csak pénz legyen. 0 Mire képes egy orvosi magánvállalkozás? — Gyorsan országossá vált a hírünk az asztma, az aller­gia, a gyomor- és nyombélfe- kély, a mozgásszervi betegsé­gek, az érszűkület és a láb­szárfekély eredményes gyógyí­tásában. 0 Már a puszta felsorolás is igazolja: nem a legegysze­rűbb eseteket gyógyítja. Hány orvos dolgozik együtt? — Gyermekgyógyász, két Hozzászólás cikkünkhöz Dabasi értelmiségiek állásfoglalása Az 1990. május 17-én és 18-án a Pest Megyei Hírlapban meg­jelent írások részletesen foglalkoztak a Dabasi Tanács és általá­ban Dabas város vezetőjének (vezetésének) az utóbbi időszak­ban kifejtett tevékenységével. Az ott. közölt tényei* az elmúlt időszak (1985—1990) esemé­nyeinek, visszaéléseinek csak utolsó hónapjait érintik. A ha­talmi manipuláció, inkorrekt magatartás nemcsak a tanács ve­zetőjét, vezetőségét jellemezte, hanem lényegében — kevés ki­vétellel — mindazokra jellemző volt, akik valamilyen kapcso­latban álltak a helyi hatalmi vezetéssel — állítják a következő írás szerzői. Az 1990. május 14-i városi tanácskozás, amelyen a pártok képviselői is megjelentek, valamint jelen volt a „csonka ta­nácsülés” néhány képviselője, a vállalatok és intézmények ve­zetői, a helyi értelmiségi klub néhány tagját arra késztette, hogy a pártok számára egy állásfoglalást dolgozzon ki a tehe­tetlen és szárnyaszegett városi irányítás javítására, működésé­nek és folyamatosságának elősegítésére. A következőkben az állásfoglalást ismertetjük, s természe­tesen a további vélemények megjelentetésére is módot adunk. Május 14-én 18 órakor a Da- basi Városi Tanács néhány tisztségviselője és apparátu­sának vezetői a tanács elnö­kének közelmúltban történt lemondása nyomán kialakult helyzet megbeszélésére hívta össze a tanácstagokat, a pár­tok képviselőit, az apparátus vezető tagjait, valamint a vá­ros intézményeinek és mun­kahelyeinek a vezetőit. Saj­nálatos módon ezen a politi­kailag rendkívül fontos meg­beszélésen a meghívottak igen csekély arányban vettek részt, különösen vonatkozik ez a ta­nács tagjaira. Ez utóbbi tény azért is kiemelkedő, mert mint az ügyrendi bizottság vezető­jének előterjesztéséből kide­rült, Schönweitz Tamás le­mondásának anyagi és politi­kai szempontból kifogásolható körülményei kialakulásában a tanácstagságnak döntő szerepe volt. Az előterjesztést követő eszmecsere és vita során rész­legesen fény derült az elnök lemondásával kapcsolatosan az apparátus gondjaira, a vá­lasztott testület egész tényke­désére — különösképpen az utóbbi években hozott dönté­seinek módjára, azok számos problematikus mozzanatára, mint választott és felelős tör­vényhatalmi szervnek a disz- funkcionális működésére. A közel háromórás tanácskozás után a pártok képviselői, egyes intézmények vezetői, szerve­zetek meghívottai — úgy íté­lik meg a helyzetet, hogy sür­gős döntésekre van szükség. E döntésüket a következőkép­pen fogalmazták meg: A tanácsi apparátus vezető beosztású tagjainak — jólle­het a szakmai felkészültségü­ket illetően elfogadhatónak látszanak — megnyilvánulásai ezen az estén részben dezorien- tálók voltak, a dolgok lénye­gét illetően azok félremagya­rázását, helytelen értelmezését segítették elő. A jelenlevő vezetők közül néhányon felszólalásukkal (pl.: Bálint Csaba, a Dabasi Nyom­da vezetője stb.). mint koráb­ban oly sokszor, kísérletet tet­tek a felmerült problémák fel­tárásának elodázására, a konfliktusok etkenésére, s így közvetetten a felelősök és a fe­lelősség megállapításának meg­akadályozására. A megbeszélésre meghívott tanácstagoknak nagy hányada nem jött el. Jóllehet, többen panaszkodtak a késedelmes ér­tesítésre. Minden megbízható információ szerint a gyér részvétel már hosszú idő óta rendszeres a tanácsüléseken. Ezzel a magatartással a váro­si tanács mint kollektív tes­tület, de az egyes tagok sze­mélyükben is folyamatosan demonstrálják, hogy nem haj­landókés nem is képesek el­látni feladatukat, érdektele­nek a közügyek iránt, és ez­zel érdemtelenek is a lakosság bizalmára. Ekképpen a tanács — a hatalomváltás sürgető változásaival összefüggésben — már most is alkalmatlan a legelemibb funkciók ellátásá­ra. Ezért a demokratikus pár­tok képviselői és a mértékadó közvélemény egy része felszó­lítják a városi tanácsot mint kollektív testületet, hogy azon­nal függessze fel tevékenysé­gét, s a továbbiakban műkö­dését csak a pártok által dele­gált képviselőkből, valamint köztiszteletben álló párton kí­vüli szakemberekből létreho­zott grémium felügyelete alatt folytathassa. Egyúttal meg kell szervezni egy bizottságot, amelyik visszamenőleg felül fogja vizsgálni a tanács vala­mennyi, a ciklusban hozott határozatának, döntésének törvényességét. Politikailag károsnak és tűr­hetetlennek tartjuk, hogy a ta­nácselnök-helyettesi funkciót a továbbiakban Farkas József lássa el. ö személyében egész eddigi életútjával, politikai te­vékenységével megtestesíti a pártállam, illetve az állampárt valamennyi negatívumát. Aki már a Rákosi-korszakban is vezető funkciókat látott el, majd a Kádár-rendszer első számú kiszolgálói közé tarto­zott Dabason, annak semmi helye ilyen közfunkcióban. Er­re őt sem képességei, sem tu­dása, s legkevésbé politikai felfogása nem predesztinálja. Farkas József azonnal mond­jon le, vagy hívja vissza őt az a testület, amelytől megbízá­sát kapta. Ugyanakkor jogi úton kezdeményezni kell Schönweitz Tamás ellen — amennyiben ez bizonyítható — közokirat-hamisítás és egyéb, a Btk. pontjaiba ütköző cselek­ményei miatt bűnvádi eljárás megindítását. Ennek kezde­ményezésére egy külön e cél­ból szervezett bizottság felál­lítása szükséges. A település lakossága már hosszú évek óta türelmetlenül — és tehetetlenül — szemlél­te az „idegenlégiós”, tehetség­telen, hiányos felkészültség­gel kinevezett vagy akár „vá­lasztott” vezetők vagy testüle­ti tagok garázdálkodásnak is minősíthető, úgynevezett „mű­ködését”. Itt az ideje, hogy a rendszerváltás ne csak kor­mányzati, országos szinten in­duljon meg, hanem a helyi tár­sadalom konstruktív politikai erői is érvényesítsék akaratu­kat: meg kell kezdeni a helyi közélet megtisztítását. A dabasi politikai és füg­getlen csoportosulások az el­következő időszakban fenn­tartják maguknak azt a jogot, hogy a mindenkori hatalmi mechanizmus felett hatékony kontrollt gyakoroljanak. Pál László és Albert Béla Dabasi Értelmiségi Szerveződés nőgyógyász, kardiológus, ult­rahangos, akupunktúrás bel­gyógyász, fogszakorvos és se­bészorvos működik nálam mellékállásban. Kollégáim tőlem bérlik a rendelőt és a felszerelést. 0 Mit tud a laboratórium? — Automata gyorsdiagnosz­tikai rendszerünk van. De to­vábbfejlesztjük a technikát a Medicor hazai gyártmányú gépeivel. Ezek magyar anya­gokkal működnek. Két hónapi klinikai kipróbálásra adják, utána kell döntenünk a meg­vételükről. Ha beválnak, ak­kor bérmunkára is vállalkoz­hatunk. Például kórházaknak, rendelőintézeteknek, mert mi olcsóbban végezzük a labora­tóriumi vizsgálatokat, mint az állami egészségügy. 0 Ha már az államinál tartunk: mennyire segítik hi­vatalból az ön vállalkozását? — Az állam nem támogatja a kisvállalkozást. Ahelyett, hogy kezdeti adómentességet adna, 40—55 százalék közötti személyi jövedelemadót kell befizetnem. Ehhez jönnek az egyre magasabb kamatok, il­letve a hiteltörlesztés. Állí­tom, hogy nincs több jöve­delmem, mint amennyi „me­zítlábas” körzeti orvos korom­ban volt. A másik megoldat­lan problémám a társadalom- biztosítás: nem lehet velük együttműködni. A hozzánk forduló betegek fele kisiparos. Tőlük is levonják a társada­lombiztosítási hozzájárulást, ugyanakkor, ha mi gyógyke­zeljük őket, a biztosító nem térít vissza semmit. A mai szabályozás ellene hat a ma­gánjellegű gyógyító vállalko­zások elterjedésének, pedig az állami ellátásnál sokkal magasabb színvonalú és ha­tékonyabb lehetne. K. D. Élményt adó Visegrád Vadnyomon az erdőségben A tavalyi fővárosi verseny sikerén felbuzdulva, az idén Ismerd és védd! — címmel or­szágos környezet- és termé­szetvédelmi vetélkedőt rende­zett Visegrádon a TIT Termé­szettudományi Stúdiójának környezetvédelmi oktatóköz­pontja és a Pilisi Parkerdő- gazdaság. A vetélkedő — melyre 542 iskola 1626 tanulója nevezett be, és amelynek döntőjére 22 iskola 3-3 fős csapata jutott — nem kezdődött jól. Az egyik: csapat szőrén-szálán eltűnt, azaz meg sem érkezett. A földrajzi, biológiai ismereteket megmérettető, játékos ver­seny az ő keresésük miatt hú­zódott el a kora délutáni órák­ra. A varázslatos Dunakanyar­ban, a visegrádi romok szom­szédságában. a mogyoróhegyi erdei művelődési ház munka­társai és a gazdaság tájvédel­mi körzetének dolgozói fogad­ták a versenyzőket. Jóízűen látott hozzá a ven­dégváró pogácsa és a forró tea elfogyasztásához a megyét képviselő érdi Bolyai János és a szigetszentmiklósi Bíró La­jos Általános Iskola 3-3 fős csapata. Egy óra már elmúlt, amikor az erre a célra átala­kított madárodúból kisorsol­ták a rajtszámokat. Eligazító jó tanácsok után a kísérő taná­rok útnak indították a gyere­keket. Az alapos felkészülés és a segédeszközök használata el­lenére a növényfelismerés nem volt zökkenőmentes. Csa­lóka volt a bodza- és a tölgy­falevél, de a vadrózsát min­denki meglelte. A lépésnyo­mok közül a vaddisznóét sike­rült leghamarabb azonosítani. Pontosan 5 perc áll a rendel­kezésre ahhoz, hogy egy da­rabjaira vágott farönköt ösz- szeillesszenek. A kőzetfelisme­rést még gyakorolni kell — vallották be az 5—6. osztályo­sok. Mindenki csak ámult, amikor a legizgalmasabb fel- ' adatot ismertették. Élő, gyűrű­zött madarakat kellett azono­sítani. — A vetélkedő végére min­denki sok-sok ismerettel, ta­pasztalattal lett gazdagabb, amit ezután kamatoztatni is tudnak. Ezek a gyerekek már ismerik és szeretik — vala­mint vigyáznak is — a termé­szetre — mondta dr. Viktor András, az ELTE Tanárképző Főisköláj ának főigazgató-he­lyettese, a zsűri elnöke. Azt is hozzátette, hogy ilyen verse­nyeket rendszeresen és sűrűb­ben kellene rendezni. Az eredményhirdetésig íjászbemutató szórakoztatta a versenyzőket és a kísérő peda­gógusokat. Az első díjat az Erdei művelődési ház adta a Mosonmagyaróvárról érkezett diákoknak, ők egy hétig tábo­rozhatnak a Pilisben. A máso­dik és harmadik helyen két Csongrád megyei csapat vég­zett M. I. Vízórások a szigeten A vízmérő órák pontatlansága nem közömbös, mert az a emberek zsebére megy. Ezért a vízművek folyamatosan esc réli, tisztítja és újra hitelesíti azokat. Ugyanez a cég Sziget monostoron egy kis üzemek 25 helybeli dolgozóval, évente 3 ezer vízmérőt újít fel. Képünkön Hrozina Sándorné műszeré: éppen a vízóra leikébe tekint (Vimola Károly felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom