Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-29 / 124. szám
Ő MONDTA Beidegző Jött Űj kormány: új arcok, új szándékok, új frazeológia. Illetve, ami az utóbbit illeti, vannak kételyeink. Körkérdést intézett a kormány tagjaihoz a Népszabadság (máj. 26.), ki mivel kezdte munkáját. Válaszolt többék között a földművelésügyi miniszter, Nagy Ferenc József is, mondván: „őszintén megkérdezek minden vezetőt a régi apparátusból, hogy ki tud változtatni a harmincéves beidegződött monolitikus felfogásán, szellemiségén ...” Ismerős? Ismerős. Valamikor, valakik ugyanígy tettek. Bezavartak mindenkit a nagy kalapba... Hiszen az, aki három, öt, kilenc esztendeje van vezetőként az apparátusban, miként változtathat „harmincéves beidegződött monolitikus felfogásán”? ! S miért éppen harmincéves? S mi az a monolitikus felfogás? Talán az is monolitikus felfogása egy adott apparátusnak, ha felmerülhet egyáltalán: „ezek” mindahányon egyformán gondolkoznak, egyforma szellemiséget képviselnek. Van azonban tovább is. Azt is mondta az új miniszter, a már idézett mondat folytatásaként, „ ... s el tudja-e fogadni a változásokat, az új programtervezetet, tud-e szolidáris lenni ahhoz”. Talán nem tévedünk, ha azt állítjük: az új Parlament (és a koalíció) első nagy próbája a földtörvény vitája lesz. Tudomásunk szerint még nem dőlt el semmi, hiszen nem szavazott a Parlament például abban a bizonyos 1947-es tulajdoni állapot ügyében, azaz előre szolidárisnak kell lenni valamihez, amiről még nem tudni, mi?! Avagy eldőltek már ezek a dolgok, csupán a formális (parlamenti) jóváhagyatás lenne vissf<ii > Aligha! Demokráciában ez lehetetlen. Hacsak nem a demokrácia furcsa, már-már monolitikus, mert rossz beidegződésekkel telített felfogásával van dolgunk ... ? Na persze, ez sem először történne meg. Ahogy az sem — amint N. F. J. fogalmazott —, hogy „Aki ezzel nem tudja azonosítani magát, annál nagyon korrektül, a tisztességes megválás útját választjuk.” Ez sem egy új beidegződés ... KLIENS ^ Ha azt halljuk, jövőku- ^ tatás, sokak gondolatában ^ valami misztikus, titokza- ^ tos, a tudományos fan- tasztikum világába tartozó, § esetleg áltudományos dolog § ugrik be. S van is benne ^ némi igazság. E — máso- ^ dik világháború után ki- ^ bontakozó — tudományág ^ sokáig tiltott gyümölcs ^ volt nálunk, akárcsak a ^ pszichológia vagy a szo- ^ ciológia. Napjainkra már ^ szerzett némi elismerést, ^ ám a hazai jövőkutatás ^ határainkon kívül még ma ^ is sokkal elismertebb, mint itthon. Az elismerés egyik jele lehet az is, hogy ezen a héten hazánkban rendezik meg a XI. jövőkutatási világkonferenciát, amelynek központi témája a hosszú távú elképzelések és a mai döntések összhangja. + Ez utóbbi témakör ugyancsak ráillik a hazai viszonyokra. Hiszen a néhány évvel ezelőtt kidolgozott hosszú távú gazdasági elképzelések ma, amikor megvalósul a rendszerváltás, nyilván átértékelődnek. Egyáltalán: milyen jövője lehet a jövőkutatásnak ott, ahol a társadalomban végbemenő gyors változások a legmerészebb elképzeléseket is felülmúlták? — kérdeztem dr. Gidai Erzsébettől, az MTA Jövőkutatási Bizottságának elnökétől. — A jövőkutatásnak egyre Minden időben MIND KEVESEBB ITTHON A DONOR Űj csehszlovák L 410 UVP—E típusú két hajtóműves repülőgépet állított üzembe a közelmúltban az Országos Mentőszolgálat légi betegszállító csoportja. Ez a légi jármű az eddigiekkel ellentétben a beépített korszerű amerikai navigációs berendezéseivel a legkörülményesebb időjárási viszonyok között is leszállhat. Belső terét a mentési körülményekhez igazodva alakíthatják ki. Az új jármű utazósebessége 300 km óra. Maximális sebessége elérheti a 350 km/órát is. Egy hajtóműve 750 lóerő. Felvételünkön a repülőgép belső tere Tovább nyílt az agrárolló Szabad ár — fizetőképesség Vénei szerzett valuta Leleményes magyar ember mindig megtalálja a kiskaput, ha el akar valamit érni. Kevés a valutája? Az ügyes ember ezt is tud szerezni, hiszen mindenből lehet pénzt csinálni. Eddig jó bolt volt az üres sörösüveg. Amióta élelmes honfitársaink felfedezték, hogy azokat odaát is vissza lehet váltani, mégpedig valutáért, azóta a Hegyeshalom felé vezető országutakon üvegcsörömpöléstől visszhangoznak a határ előtt a kocsisorok. Hanem a legújabb lelemény mégis a véradás. Ára 300 schilling, és ha az ügyeskedő még pár rekesz üveget és némi keletnémet márkát is kivisz magával, össze is jön már némi deviza. Magánügy, mondhatja az ember, hiszen mindenki oda viszi a saját vérét eladni, ahová akarja. — Valóban magánügy? — kérdezem a Magyar Vöröskereszt Pest megyei tagozatának munkatársait, Szviatovszki András titkárt és Kása Győ- zőné főelőadót, akik mindketten többszörös — ingyenes — véradók. a vezetők is adnak vért, a jelentkezők száma sokszorosa a megszokottnak. — Nem lehetséges, hogy nálunk ismét fizessenek a véradásért? — Lenne erre lehetőség, és mindig is volt. ötven forintot kap a véradó egy deci vérért. Egy alkalommal tehát a 4 deciliter után 200 forintot fizet a magyar állam. A térítésmentes véradásra 1959 óta van lehetőség. Mi ezt szorgalmazzuk. Nem azért, mert nem kell fizetni, hanem azért, mert a térítéses véradás a nemzetközileg is elfogadott normák szerint értéktelenebb. — A beteg szempontjából a vér az vér, akkor miért mégis a fizetett az értéktelenebb? — Aki ingyen ad vért, annál biztosra vehető, hogy a segíteni akarás, a jó szándék vezérli. A többiek azonban csak a pénz miatt. Gyakoriak közöttük a lumpen elemek, akiknek csak a következő pohár italra kell a pénz. Előfordulhat. hogy az ilyen véradók a kereset reményében eltitkolják valamely ki nem mutatható vagy lappangó betegségüket. Ilyen esetekben tehát nagyobb a kockázat. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik külföldön házalnak a vérükkel. Nekik azonban azzal is számolniuk kell, hogy három hónapon belül még egyszer nem adhatnak vért. Elégedetten elteszik a 300 s'chil- linget, de másnap talán hozzátartozójuk életét menthetnék meg vérükkel. Szegő Krisztina A feledékenység ára k horgászok és a kagyló Csaknem egy évtized adatainak értékelésével elkészült a mezőgazdasági árakat, árarányokat elemző, és ezzel az agrárolló változását bemutató statisztikai tanulmány. Ez azt bizonyítja, hogy amíg a mező- gazdasági termékek felvásárlási árai 1980 és 1988 között átlagosan 35,8 százalékkal nőttek, addig az ipari eredetű anyagok, eszközök, szolgáltatások ára 49,8 százalékkal emelkedett. Az adatok szerint az agrárágazat 10,3 százalékkal magasabb áron jutott a termeléshez szükséges ipari anyagokhoz, mint amennyiért saj át termékeit el tudta adni. Ez az úgynevezett agrárolló. ‘ ; Igaz Ugyan, hagysz agrárágazat a növényi termékekért 1988-ban 37,4 százalékkal, az állati termékekért 34,5 százalékkal kapott többet, ám tény, hogy a felhasznált iparcikkekért átlagosan 50 százalékkal többet fizetett. A legfeltűnőbb, hogy egy évtized alatt csaknem a kétszeresére emelkedtek az energiahordozók és az állategészségügyi anyagok árai, s még a legkisebb mértékben növekvő iparcikkcsoportoknál is 30 százalékos volt az árdrágulás. Az elkövetkező években jelentős változás alakulhat ki. Korábban a mezőgazdasági termékeknek csupán egyhar- mada volt szabadáras, ám idén január elsejétől — a mezőgazdasági felvásárlási árak liberalizálásával — a termékek döntő - többsége a szabad árformába került. Valószínű, hogy az elkövetkező években az árak gyakrabban változnak, ám az árak magasra szökésének gátat szab az élelmiszer-fogyasztók fizetőképessége. Cserép Leninakánba — Első hallásra, úgy tűnik, magánügy. Ám ha végiggondoljuk, hogy véradásra csak a teljesen egészséges emberek alkalmasak, és hogy a magyar államnak pénzébe kerül az, hogy valaki teljesen egészséges, akkor már inkább visz- szatetszést kelthet ez a magánexport, mert idehaza is nagy szükség lenne a vérre. Ha nem áll rendelkezésünkre elegendő, akkor külföldről, valutáért kell behoznunk, esetleg éppen olyasvalakinek, aki nemrég odakint üzletelt vérével. — Hogyan áll jelenleg itthon a véradó mozgalom? — Sajnos a véradók száma erőfeszítéseink ellenére is csökken. Hozzájárul ehhez, hogy a vállalatok vezetői nem szívesen engedik el dolgozóikat, sőt véradás után vissza kell menniük a dolgozóknak. Nem kapják meg a szabadnapot, de nekünk sem engedik, hogy az üzemek területén szervezzünk. Pedig ez az apróságnak tűnő magatartás az emberek szemléletét torzítja. Megfigyeltük például, hogy azokon a munkahelyeken, ahol Vonalas ügy — mondhatnám, s mindjárt hozzátehet- ném: két okból is. Vonalas, mert telefonvonalakról van szó, és vonalas, mert... de ne szaladjunk a történet elé. Nem mondható türelmetlen embernek dr. Nagy György. Éppen három éve bántja a „telefonügy”, de eddig — jó állampolgárként — a hivatalos ösvényeket járta. Több mint tíz éve, a pilisvörösvári bányatavaknál kalyibákat kezdtek építeni, s a terület üdülőkörzetté vált. Ebben még nem volna semmi különleges, hanem az már isteni csodának is beillik, hogy — körülbelül öt éve — telefonpóznákat ástak le. Aki ismeri a honi távbeszélőviszonyokat, bizonyára egyetért velem : lehet, hogy ehhez az egész szentháromság hatalma kellett. Időközben egyre duzzadt az itt üdülők Ézáma. Mára már 400-500 házat is felhúztak, örültek az emberek a vonalnak: ha valami baj van, lehet riasztani a mentőket, tűzoltókat, rendőröket. Azonban hamarosan rá kellett jönniük, egy szál zsinór csak a horgászáshoz elég, a telefonáláshoz fülke is kellene. Az pedig nincs. S hiába járt dr. Nagy György három éven át a telefontársaság nyakára, az ottaniaktól csak némi sajnálatot kapott, no meg magyarázatot. Felváltva, hol a fülke hiányzott, hol a belevaló készülék. Aki egy kicsit is járatos a magyar ügyekben, az el is hinné a kifogást. Csakhogy időközben a horgászkalyibák egyikébe-másikába bevezették a vonalat... Az itt üdülőkben pedig egyre inkább éledezett a gyanú, hogy a sokmilliós beruházást nem a „köz’’-nek szánták, hanem néhány fontos embernek. .. S .mindjárt továbbgördítették a gondolatot; oda lyukadtak ki, hogy annyira pótolhatatlan ember nincs, akit alkalomadtán a horgászbot mellől kell ugrasztani. Az illetékes postaigazgatóságnál a pótolhatatlanságról nem vitatkoznak, ellenben Häffenträger Józsefné felvilágosít: nem is biztos, hogy postai beruházás volt a vonalak bekötése. Ha meg akarom tudni, ki fizette a milliókat, hívjam fel a területi igazgatóságot, az északit, amelynek központja Vácott található, azok megmondják. Azt azért még hozzáteszi: a panaszt ismeri, többször beszélt a bejelentő úrral, s hamarosan lesz fülke is, belevaló készülék is. Adósságmentes pihenést a beteg gazdaságnak! A jövőkutatás nagyobb jövője lesz — válaszolt dr. Gidai Erzsébet. — Nyugat-Európában mintegy háromszáz komoly cég foglalkozik hosszabb távú futurológiával, illetve a rövidebb időszakot elemző prognosztikával. Amíg Magyarországon e témát burzsoá tudományként kezelték, csupán elméleti megállapítások születtek. A 70-es, 8C-as években már kikérték a szakemberek véleményét a prognózisok készítésénél. A döntéshozóknak ismerniük kell, hogy mi lesz lépéseik várható hatása. Ebben segít a jövőkutatás. A gazdasági tervezésnél fontos tudni, hol, mikor várhatók olyan események, amelyek megtörhetik a folyamatokat. ♦ Az utóbbi néhány esztendőben sok olyan Kormányzati döntés született, amelyek meghozatalakor aligha kérhették ki a jövőkutatók tanácsait, hiszen egész sor intézkedés hátrányos következményeit még a laikusok is képesek voltak előre megjósolni. — Valóban. S ennek az az oka, hogy a politika — különösen a rendszerváltás időszakában — nem a jövőbe tekintő, hosszú távú tervezésben, hanem a taktikázásban érdekelt. Az a célja, hogy pillanatnyilag fogadtassa el magát. Ezt megelőzően pedig még arra is lehetőség volt, hogy parancsuralmi rendszerrel biztosítsa napi érdekeit. ♦ A szakember milyennek értékeli az új kormányprogramot? — Sajnos, nem látok egyértelmű változást. A most beiktatott kabinet is egy jelenben gondolkodó kormány. A száz nap pedig nemcsak a gazdasági előrejelzések készítésével foglalkozó szakemberek számára röpke idő, hanem a közvélemény sem hiszi, hogy jelentősebb változások véghezvitelére elegendő lenne. ♦ ön már három évvel ezelőtt igen sötét képet festett a magyar gazdaság állapotáról. Kényszerpályán lévőnek mondta, olyannak, amely a külpiac számunkra kedvező változásaira. sőt már a tovább romló piaci helyzetre sem tudna reagálni. Egyik sem rontana vagy javítana rajta. £s nem volt sokkal jobb a véleménye idén ja©«» „• jovoje nuárban, amikor is a hazai gazdaság legnagyobb bajának az elszabadult inflációt tartotta. Hogyan látja helyzetünket most? — Véleményem nem változott. A tulajdonreform ma sem úgy zajlik, mint az kívánatos lenne. Míg néhány esztendeje a szakemberek halkan, maguk között azon keseregtek, hogy Keletről folyik az ország kirablása, a változás mostanra annyi, hogy hangot lehet adni a véleménynek: Keletről és Nyugatról egyaránt rablógazdálkodás tanúi vagyunk. Szükség volna egy rövid távú vál- ágkezelő prog-1 ram kidolgozására. Ennek része kellene hogy legyen az eladósodási folyamat leállítása. ♦ A jelek szerint az új kormánynak az ország fizetőképességének megtartása éppen olyan fontos, mint az előzőnek volt. — Sok közgazdász szerint viszont nem kellene mindenáron a fizetőképesség megőrzésére törekedni, és ennek terheit a lakosságra hárítani. Az adósságok egy részét le kellene írattatni. Erre egy stabil új kormánynak jó lehetőségei lehetnének. A magyar gazdaság olyan, mint egy fáradt, beteg ember. Többéves pihenésre lenne szüksége. Az adósságok átütemezésével, a törlesztési haladékokkal időhöz juthatna, stabilizálódhatna a magyar gazdaság. Ezek nem vágyálmok, kutatók modellkísérletei igazolják. ♦ A pártállam egy időben azért nem támaszkodott szívesen a jövőkutatók gazdasági előrejelzéseire, javaslataira, mert előfordult, hogy az uralkodó ideológia alapelveivel került ellentétbe. Gondolom, az új kormány már nem tart ilyen ütközésektől, és a gazdasági tervezésbe jobban bevonja a jövőkutatókat. — Az új kabinet több tagja is szakembernek számít e terület . — válaszolt Gidai Erzsébet. — Ilyen például Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter, a nemzetközi kapcsolatokért felelős Kádár Béla, vagy a tárca nélküli miniszter, Rabár Ferenc. Ők nyilván pontosan tudják, mennyire fontos a folyamatok előre látása, a kritikus pontok ismerete. De a rendszerváltás a szakmát is felbolygatta. Nagyon könnyen lehetett az utóbbi időben politikai kar- rieV csinálni. És nem csupán arról van szó, hogy igényli-e az új kormány a jövőkutatók segítségét, hanem arról is. hogy ők együtt akarnak-e működni az új kabinettel. Móza Katalin Az Észak-Pest Megyei Távközlési Üzem vezetője, Magyart István kiokosít. A fülkéket a helyi tanács megrendelése alapján telepítik. Legutóbb is a tanácselnök döntött, hogy az üdülőkörzet helyett az óvodához helyezzék a soros fülkét. Sajnos, a lehetőségek korlátozottak, évente csak egy nyilvános állomást tudnak ilyen kisebb helységekbe felszerelni. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy a horgászni érkezők igénye elévült. Sőt, az odavezető vonal már 1985 óta biztosított, tehát előbb-utóbb meglesz a készülék is. Az üzemvezető mindössze egy éve vette át ezt a hálásnak éppen nem mondható feladatot, így nem tudja, kinek a pénzéből fejlesztették az üdülőkörzet vonalhálózatát. Megígéri, utánanéz. Hamarosan visszahívtak: kiderült, mégiscsak a posta finanszírozta a beruházást. Viszont az is lehet, hogy csak a nevét adta a munkához, a pénzt máshonnan kapta. A horgászparadicsomban 1 izénkét házba vezettek vonalat, tehát ezen £ kis területen ennyi „azonna ugraszlható” ember szokot üdülni. Akkor hány lehet a egész országban, akik miatt ö éve nem futja a köztelefonra És ha annyi fontos emberün van. akinek még az üdülőjéb is telefont kell vezetni, mi ként juthatott a gazdaság csőd szélére az ország? Lehe hogy elfelejtették őket felhív ni?! Mátrai Tibor A Duna Bramac Kft. megkezdte a földrengés sújtotta Leninakán iskoláinak felajánlott 250 ezer hódfarkú cserép szállítását Örményországba. A cserépadomány része az osztrák Kurier által szervezett akciónak. Az első három kamion hétfőn indult el több ezer kilométeres útjára.
