Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-04 / 103. szám

Tölgyessy Péter többször is , szót kért (Folytatás az 1. oldalról.) A képviselők végül is 98 szá­zalékos arányban úgy döntöt­tek, hogy a már elfogadott módosításokkal együtt az elő­terjesztésnek megfelelően ál­lítják fel a parlamenti bizott­ságokat, s azok tagjait, tiszt­ségviselőit az előzetes javas­lat alapján megválasztottnak tekintik. Az Országyűlés állandó bizottságai a következők: Alkotmányügyi, törvény­előkészítő és igazságügyi bi­zottság (26 fő). Elnök: dr. Sa­lamon László (MDF), önkor­mányzati. közigazgatási, bel­biztonsági és rendőrségi bi­zottság (25 fő). Elnök: dr. Wekler Ferenc (SZDSZ). Kül­ügyi bizottság (23 fő). Elnök: Horn Gyula (MSZP). Hon­védelmi bizottság (24 fő). El­nök: dr. Balogh György (FKgP). Költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság (26 fő). El­nök: Soós Károly Attila (SZDSZ). Gazdasági bizottság (26 fő). Elnök: Bőd Péter Ákos (MDF). Szociális, családvédel­mi'és egészségüggyé bizottság (26 fő). Elnök: dr. Kiss Gyu­la (MDF). Környezetvédelmi bizottság (23 fő). Elnök: Lu- káts Miklós (KDNP). Kultu­rális, oktatási, tudományos, Narancs Az új Parlamentben az első vita az Országgyűlés létreho­zandó bizottságainak elnevezé­se körül támadt. A mintegy egyórás polémiában több mint húszán — néhányan többször is — mondtak véleményt. Minde­közben többen figyelmeztettek arra, hogy ez a vita méltatlan a Parlamenthez — jó néhány honatya el is hagyta az ülés­termet —, mások a témában a hozzászólások berekesztését kérték, de az elnök ragaszko­dott ahhoz, hogy minden je­lentkezőnek szót adjon. A szá­mítógép nyilvántartása szerint a ténylegesnél is többen kértek volna szót, ám kiderült, hogy néhány esetben azok a naran­csok adtak téves jelzést a tech­nikának, amelyeket a munka - nan kezdete előtt a fideszesek helyeztek el képviselőtársaik padjain, esetenként a szavazó­gombokon. lyosókon. Az interjú azonban nagyon rövidre sikerült. — El kell kapnom Antall Józsefet. — Mit akar tenni vele? — Azt én tudom. — És ő? — Még nem is sejti. Antall József mégis sejthet valamit, mert hosszas, négy- szemközti beszélgetésbe keve­redett elődjével. Eszmecsere közben a két képviselő elju­tott a hajdani alsóház ajtajáig. Ez az ajtó vezet a rendszeres MDF-frakcióülések termébe, s a Minisztertanács irodáihoz. Sokáig vitatkoztak, mielőtt be­léptek volna ezen az ajtón. Vajon melyikük merre ment? Yissiï® Bevegűf! Szegény környezet. Emberi — a választópolgárok milliói — s tárgyi — kamerák, mik­rofonok, s az egyre ártalma­sabb budapesti levegő — tűr­te, hogy a képviselők ügynek vagy védelemnek titulálják az érette életre hívott bizottsá­got. Olyan buzgalommal vi­tatkoztak a honatyák erről — az egyébként frakcióüléseken már eldöntött — kérdésről, Gyanakvás nélkül, a kölcsönös megbecsülés platformján sport-, televízió- és sajtóbi­zottság (25 fő). Elnök: Dr. Ku­lin Ferenc (MDF). Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság (25 fő). Elnök: dr. Fodor Gábor (Fidesz). Az Országgyűlés különbizottságai a következők: Ügyrendi bizottság (14 fő). Elnök: dr. Kónya Imre (MDF). Választási és mandátumvizs­gáló bizottság (12 fő). Elnök: Nyers Rezső (MSZP). Mentel­mi és összeférhetetlenségi bi­zottság (12 fő). Elnök: Oláh Sándor (FKgP). Az Országgyűlés megtár­gyalta a képviselői tisztelet­díjak és költségtérítés ideig­lenes szabályozásáról szóló ha­tározati javaslatot. Később a Parlamentnek alkotmányere­jű törvényben kell rendeznie ezt a kérdéskört. A képviselők — vita nélkül A Fidesz kivonni! A bizottságok elnevezése kö­rül folyó hosszas vita közben a Fidesz képviselőinek túlnyomó többsége kivonult az üléste­remből. A fideszesek távozá­sának okát Ader János a kö­vetkezőképpen magyarázta : — A bizottságok elnevezése köt üli vitát kicsinyesnek, ko­molytalannak, az alakuló ülés­hez méltatlannak érezzük. Ügy gondoljuk, a szakértői tárgya­lások három hete alatt volt elegendő idő arra, hogy a frak­ciók egymás között tisztázzák: milyen bizottságokat, milyen elnevezéssel kívánnak alakíta­ni. — 308 egyetértő szavazattal elfogadták a tervezetet, mely­nek értelmében havi tisztelet­díjuk a miniszteri illetmény 50 százalékának megfelelő ösz- szeg, azaz bruttó 32 500 forint. Emellett tisztségenként eltérő mértékű pótdíjban részesül az Országgyűlés elnöke, alelnöke jegyzője, valamint az egyes bizottságok tisztségviselői. Az elfogadott határozat szerint a képviselők havonta tisztelet­díjuk alapösszegének 30 szá­zalékáig költségtérítési áta­lányra, valamint szálláskölt­ség megtérítésére jogosultak. A határozathozatal után Sza­bad György bejelentette, hogy a Parlament május 9-én, szer­dán ismét összeül. Hozzátette: ez azért szükséges, hogy még a kormányalakítást megelő­zően — egyúttal azt segítendő — az Országgyűlés napirend­re tűzhesse az alkotmány né­hány rendelkezésének felül­vizsgálatát, valamint a minisz­tériumok felsorolásáról, illet­ve a jogalkotásról szóló törvé­nyeket. „A Magyar Köztársaság Or­szággyűlése mély aggodalom­mal kíséri figyelemmel a Lit­vánia körül kialakult súlyos amennyiből fele is elég volna az érdemi munkára a környe- zet-védelem-ügyi-baráti bi­zottság munkájához. Amely­nek valószínűleg első tényke­dése lesz megvitatni, hogy a T. Ház nyilvános termeiben megtiltsák a dohányzást. Hogy legalább ott legyen tiszta a le­vegő. Haipáríi im® A Pest megyei listás képvi­selők véleménye megoszlik. Abban a kérdésben minden­képpen, hogy akarják-e kép­viselni a megyét vagy lakó­helyük érdekeit a törvényke­zésben. s abban is, hogy akar- nak-e. van-e miről beszélniük egymással. Az MDF egyik képviselője szerint az orszá­gos érdek az elsődleges, s ezt inkább a párt tagjai beszél­jék meg egymással. Körösfői László, az MSZP tagja úgy vé­lekedik, hogy nem lenne baj, ha a gödöllői képviselők oly­kor szóba állnának egymással. Roszik Gáborra gondolt első­sorban, de a lelkész még nem gondolta ezt. Mármint hogy földijeivel államügyekben konzultáljon. Talán úgy véli, helyzetet. Elfogadhatatlannak tartja, kényszerítő. eszközök alkalmazását és minden olyan lépést, amely akadályozza a litván nép önrendelkezési jo­gának érvényesítését. Az Or­szággyűlés ezúton fejezi ki szolidaritását a litván néppel és önrendelkezési törekvései­vel. Szükségesnek tartja, hogy a Szovjetunió vezetői érdemi tárgyalásokat kezdjenek a lit­ván nép törvényes képviselői­vel olyan megoldás kialakítá­sáról, amely egyaránt biztosít­ja a litván nép önrendelkezési jogának érvényesülését, vala­mint a Szovjetunió politikai stabilitását és a nemzetközi biztonság megőrzését.” Magyarország minden eddig megkötött nemzetközi szerző­dését megtartja — jelentette ki a Parlamentben tartott csü­törtöki sajtótájékoztatóján An­tall József, akit az ideiglenes köztársasági elnök kormány­alakítással bízott meg. Hozzá­tette: ez politikai értelemben hazánk hitelképességének az alapja, de ez természetesen nem zárja ki egyes nemzetközi különböző pártok képviselői­nek nincs miről. Amire szükségük van, az a közös, hatpárti ima. Roszik Gábor evangélikus lekész ugyanis erre szólította föl a hívő képviselőket, a közös hit­re, a testvéri szeretetre, amely összekovácsolhatja az egyéb­ként makacsul önálló párto­kat. Ezt azon az ökumenikus sajtótájékoztatón mondta, amelyen pártsemleges csopor­tot alakítottak a lelkészek. Eb­be a csoportba bármely párt képviselője beléphet, a belépő a testvéri szeretet. Lehet, hogy Körösfői Lászlónak sze­retnie kell Roszik Gábort ah­hoz, hogy egyetértsenek vala­miben ? BEem árthat Közös imádkozásra egyéb­ként nagy szüksége lesz a T. Háznak, nemkülönben az igék fölötti áhítatos elmélkedésre. Hívő és nem hívő képviselők­nek, hittel és hitetlenül figye­lő választóknak egyaránt. Ár­tani nem árthat, és lehet, hogy éppen ez használ. Jakubovits Anna Ezt az állásfoglalást hosz-' szas vita után, csekély több­séggel fogadta el a Parlament. A Fidesz ragaszkodott hozzá, hogy tervezetüket osszák szét a képviselők között. Az SZDSZ és a Kisgazdapárt együttes módosító javaslatát a Parla­ment elvetette, s végül a Kül­ügyi Bizottság állásfoglalási tevezetét szövegmódosítás nélkül fogadták el. Szabad György, az Ország- gyűlés elnöke, a tegnapi ülés zárszavában szólt arról, hogy számos üdvözlő távirat, jókí­vánság érkezett az Országgyű­léshez, s ezek értékes jelei an­nak a figyelemnek, amely az alakuló ülést' kísérte. szerződések kölcsönös meg­egyezés alapján történő felül­vizsgálatát. Mint mondta: át­alakulásunk kulcskérdése a külföld bizalmának megnyeré­se, az eddigi jó pozíciók to­vábbi javítása. L" r ancsak a legfőbb felada­tok közé tartozik a nemzetközi pénzvilág bizalmának megnye­rése. Magyarország a jövőben is eleget kíván tenni adósság­szolgálati és más pénzügyi kö­telezettségeinek. Az új kor­mány korrekt kapcsolatot óhajt fenntartani a Szovjet­unióval, s elő kívánja segíteni a csapatkivonás folytatását is. A politikus hangsúlyozta : semmiképpen sem kerül sor május közepe előtt az új kor­mány megalakítására, de le­het, hogy a koalíciós tárgyalá­sok május 20-ig is eltartanak. Az új kormány megalakulása előtt még több alkotmánymó­dosításra is szükség van, egye­bek közt' a minisztériumok fel­sorolásáról szóló törvény mó­dosítása várható, mert ez elő­feltétele a kormányalakítás­nak. Véleménye szerint az állam- igazgatásból a jó szakemberek, amelyekre az új kormánynak is igen nagy szüksége van, nemcsak bizonytalansági érze­tük miatt távoznak el, hanem azért is, mert az örvendetesen beindult privatizáció követ­keztében másutt jóval nagyobb jövedelemhez jutnak. Szólt arról is: ma már bizo­nyosnak látszik, hogy az Or­szágos Tervhivatal jelenlegi funkciójában nem működik to­vább, de a hivatal szakembe­reire az új kormány más terü­leteken igényt tart. Kié a föld? Ki így látja, ki úgy „Kezdetben” volt a Kisgaz­dapárt, mármint néhányan alig másfél esztendeje újjá­szervezték a történelmi pár­tot, aztán a választásokra megszületett a híres föld­programjuk is. E program kezdetben majd minden po­litikai szervezetből ellenérzé­seket váltott ki, de mára úgy tűnik, hogy az 1947-es föld­tulajdon-viszonyokat alapul vevő koncepció elfogadható a koalíciós tárgyalásokon is. Az elképzelésről, annak megvaló­síthatóságáról kérdeztük Ben- ke Attilát, a Kisgazdapárt szaktitkárát és Izsó Mihályt, a párt Pest megyei szerveze­tének alelnökét. — A mi elképzelésünk, az 1947-es földtulajdon-viszo­nyok visszaállítása nem kü­löníthető el az általános tu­lajdonreformtól — mondja Benke Attila. — Abban egye­di viszont a föld, hogy sajá­tos, különleges termelési esz­köz, s épp ezért a hozzá fűző­dő tulajdonosi jogosítványo­kat, kötelmeket külön tör­vényben kell megalkotni. A törvény végrehajtását a tulaj­donképpeni új-régi földtulaj­don-viszonyok helyreállítását széles társadalmi közreműkö­déssel, a földhasznosító bi­zottságok révén kell megvaló­sítani. Ehhez szorosan kap­csolódik az új önkormányza­ti törvény megalkotása, ame­lyet jelenleg — éppen megha­tározó elsődlegessége miatt — fontosabbnak tartunk a föld­törvénynél is. Egy esetleges fordított sorrend a jó elképze­lések megvalósítását is kérdé­sessé teheti. □ Pontosan hogyan kell a 47-es tulajdonviszonyok visszaállítását érteni? S ha az egykori földek „el­vesztek”: út épült rajtuk, iskola, lakóház áll a régi szántókon? Hogyan lehel ezt megvalósítani? — Természetesen az 1945/ 600-as rendeletre épített föld­reform alapján kialakult bir­tokviszonyok és az 1947-es decemberi telekkönyvek alap­ján kell visszaadni a tulaj­donjogot az egykori gazdák­nak — mondja Izsó Mihály. — Attól függetlenül, hogy az érintett kéri-e a tulajdonjo­gon kívül a használati jogot is. Tehát mindazok, akik ön­állóan kívánnak gazdálkod­ni kérhetik az adott föld hasz­nálati jogát is. Ebben a formában olyan birtoknagyságokat ázeretné- nek megvalósítani, amilyenek ma Hollandiában, Dániában léteznek: 25-30 hektáros bir­tokok. Visszatérve a kérdés másik részére, ha ezek a ré­gi földterületek már be­épültek, akkor ugyanolyan aranykorona értékű földdel kell kárpótolni az adott gaz­dát, ha kéri a használati jo­got. Ha nem, akkor a föld után járó haszonbért kell megkapnia a tulajdonosnak. □ Kitől? — A föld használójától. □ És ha ő nem hajlandó erre? — Miért ne lenne, régen is a földek nagy részét haszon­bérbe vették a gazdálkodók. Mi mindenről az MDF vé­leménye? Erről kérdeztük Bogárdi Zoltánt, a Fórum el­nökségi tagját. — A földkérdésben az 1945-ös földreform utáni ál­lapotokból kell kiindulni. Mint az MDF és a Kisgazdapárt április 18-án kiadott közös nyilatkozata is kimondja: az 1947-es földtulajdoni állapoto­kat alapul véve kell gondos­kodni a tulajdoni viszonyok orvoslásáról. Itt természetesen nem arról van szó, hogy a 47-es földtulajdoni állapoto­kat kell visszaállítani, hiszen az megvalósithatatlan. S meg­valósíthatatlan elméletek kor­mányprogramba emeléséről nem lehet szó. Az orvoslás egyes köröknél a földtulaj­don visszaadását, másoknál kártérítést jelentene, és min­denképpen a föld magántulaj­donának a visszaadását. Ter­mészetesen az új földtörvény­nek elsősorban a jelenleg is falun élők érdekeit kell szol­gálnia. Nem volt tréfa a humor A közelmúltban az egyik vicclapban megjelent hirdetés komolynak bizonyult: a Fer- rofém magyar—osztrák ve­gyes vállalat hatósági hulla­dékfémáron felvásárolja a hivatalosan eltávolított köz­téri szobrokat. A hulladék­színesfém felvásárlásával és ér­tékesítésével foglalkozó kft. még tavaly alakult meg 5 millió forintos alaptőkével, amiből a grazi Otto Mahler magánvállalkozó 40 százalék­kal részesedik. Az első év zá­rása Után a napokban 25 mil­lió forintra emelték az alap­tőkét. Mint Varga Sándor, a kft. kereskedelmi igazgatója el­mondta, az Űj Ludasban meg­jelent hirdetést eredetileg áp­rilisi tréfának szánták. Az ön­kényes rongálok elriasztására hozzátette: a szoborroncsok eredetét — a többi színes fém­hez hasonlóan — a felkínáló­nak igazolnia kell. Arra a kérdésre, mi módon sikerül a cég alaptőkéjét egy év alatt megötszörözni, elárulta, hogy magas nyereséget értek el, s azt visszaforgatták az alaptő­kébe. Ő ÍRTA Harangoztak Találó hasonlattal élt Csurka István. Azt írta a Magyar Fórum (április 28.) vezércikkében, „A modern társadalom harangjai a tömegtájékoztatási eszkö­zök”. A hasonlat arra szol­gál, számonkérhető legyen, miért marad el a — ha­rangzúgás? ! A választások kimenetelét ünneplő ha­rangzúgás. Cs. 1. szerint ugyanis a „harangok”, bár „Az eredményeket ugyan közölték, a győztes párt öröméről is hírt adtak, de az eredmény történelmi je­lentőségéhez méltó harang­zúgás elmaradt”. Mint tisztelt kollégánk szavaiból kitűnik, a ha­rangok tették a dolgukat. Közölték az eredményt (az eseményt), hírt adtak (in­formáltak) az eredmény fo­gadtatásáról, benne a győz­tes párt öröméről, de ... de nem kongatták meg ünnep­lésre szánt (liarang)nyel- veiket a (harang)paláston. Lapunk akkori címei, anya­gai bármikor elolvashatok újra: nem érint bennünket a bírálat. Ami a feladat tisztességes ellátása volt, azt megtettük. De vajon il­lendő lett volna-e a ha-- rangzúgás akkor, amikor a választók nagyobb része vagy nem ment el szavaz­ni, vagy más pártra adta a voksát? Nem lett volna velük szemben tiszteletlen­ség, ha a pontos és részle­tes beszámolókon túl a ha­rang ünnepelni kezdi a győztest? A harangnak ugyanis nem dolga ez! Éppen elég ideig tartott az, amikor megrendelésre zúgtak a harangok. A „győztest” ünnepelve. En­nek a harangzúgásnak: ha­rangoztak. Hála az Isten­nek. S íme: itt az új kí­vánság. Az új győztestől. Nem értjük az összefüg­gést a győztes (jogos) örö­me és a harangzúgás (jog­talan) igénylése között. Fel­tételezve persze, hogy nem automatikus vezérlésű, óra­mű irányította, hanem sza­bad harangokról van szó. Az persze más, ha (ismét) van egy központi vezérlé­sű óramű-irányítás ... Re­méljük nincsen. Azaz töké­letesen igaza van Cs. 1.-nek abban, hogy „Nem élhe­tünk tiszta harangszó nél­kül.” Mi sem. KLIENS Antall József és Roszik Gábor a szünetben (Hancsovszki János felvételei) Â miniszterelnök tervei

Next

/
Oldalképek
Tartalom