Pest Megyei Hírlap, 1990. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-24 / 120. szám
1990. MÁJUS 24., CSÜTÖRTÖK 3 Mit mutat a mérleg? Növekvő kivitel A Kereskedelmi Minisztériumban elkészült a külkereskedelmi áruforgalom négyhavi mérlege. Eszerint a nem rubelelszámolású kivitel értéke január elejétől április végéig több mint 1,7 milliárd dollár volt, ami 18 százalékkal, 275 millió dollárral több, mint a múlt év azonos időszakában. Az összes export mintegy 30 százalékát kitevő mezőgazda- sági és élelmiszeripari kivitel az átlagot meghaladó ütemben bővült. Ebben a cikkcsoportban 138 millió dollárnyi többlet keletkezett, 37 százalékkal több, mint tavaly. Fogyasztási cikkekből 49 millió dollárral vittünk ki többet. Ugyancsak jelentős mértékben — 45 millió dollárral — haladta meg a múlt évit az első négy hónap gépexportja is. A konvertibilis elszámolású export 43 százalékát az EGK- tagországoknak szállították a magyar vállalatok. Ez a kivitel az előző évihez képest 22 százalékkal, 135 millió dollárral emelkedett. A közös piaci országok közül az NSZK- val a legélénkebb a forgalmunk, az ide irányuló export négy hónap alatt 381 millió dollárt tett ki. Behozatalunk a tőkés országokból valamelyest csökkent az elmúlt év első négy hónapjához viszonyítva, értéke mintegy 1,5 milliárd dollár volt. Elsősorban anyagokból és alkatrészekből importáltunk kevesebbet, mint tavaly, a gépek, berendezések importja viszont 30 százalékkal növekedett. Fogyasztási cikkekből szintén jóval — 26 százalékkal — többet vásároltunk, mint egy évvel korábban. Az importforgalom 45 százalékát az EGK-tagországokkal bonyolítottuk le, s a behozatal több mint fele az NSZK-ból származott. Az összes import 70 százaléka egyébként a liberalizált termékkörbe tartozik. Mitől és miért fordul az ország szekere ? Â Parlament bizalmat szavazott, de a kormányprogramot keményen bírálta A kormányprogram vitájával folytatta munkáját szerdán délelőtt az Országgyűlés. Az ülésnap kezdetéig 42 képviselő jelezte felszólalási szándékát. A frakciók nevében már kedden délután elhangoztak vélemények, amelyek közül a fideszes Orbán Viktoréra sokan visszatértek. A vitára jellemző, hogy soron kívül kért szót Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke, felszólítva a soros elnököt, hogy indokolt esetben éljen a rendreutasítás, sőt a szómegvonás jogával is. A kormányprogramról szólva a szabaddemokraták kifogásolták például, hogy a program nem foglalkozik kellőképpen a rendőrség, a belbiztonság, a bűnözés kérdéskörével. Nem fogadták el az ön- kormányzati megye kategória gondolatát. A földkérdésnek az 1947-es tulajdonviszonyok alapján történő rendezéséről úgy vélekedtek, hogy ez nem a nemzet megújhodásának programját jelenti, hanem egy széles réteg kirekesztését a nemzetből. Mert 1945 után sem a hadifoglyok, sem a cigányok, sem a szovjet munkatáborokban levő magyarok, sem a magyarországi németek, sem a visszatelepített szlovákiai magyarság nem rendelkezett földdel. Abszolút komolytalan az adósságállomány kezelése és a programban való megjelenítése, hangoztatta az SZDSZ több hozzászólója. A Magyar Demokrata Fórum szóhoz jutó képviselői szinte egybehangzóan védelmükbe vették a kormányprogram irányelveit. Elhangzott, hogy az egész nép várja, miképpen lép fel a kormány, meddig hagyja helyükön azokat, akik felelősek az ország lezülléséért. Nagy tapsot aratott az az MDF-javaslat, miszerint az eddigi vállalati vezetők csak úgy maradhassanak pozíciójukban, ha még az idén újbóli megmérettetésre vállalkoznak. »! Vidám a búcsú a bársonyszékektől A Szocialista Párt frakciójában felszólaló képviselők közül többen kijelentették: nem támogatják az előterjesztést. A gazdaságpolitikai elgondolásokkal kapcsolatban kifejtették, hogy amennyiben az új kormány a szociális piacgazdaság megvalósításán munkálkodik, számíthat az ellenzéki szocialisták támogatására. Ám a programban kimutatható jelentékeny ellentmondások miatt a gazdasági fordulat meghirdetésén túl .nem látni mitől és miért fordul a szekér. „Ez a program mindenki bibliája lesz ... néhány éven belül rég nem tapasztalt élelmiszerbőséget teremtenek a kisgazdák ... reális alapja van az 1947-es földtulajdon visz- szaállításának...” ilyen és hasonló megállapítások hangzottak el a beterjesztett kormányprogram mellett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselői hozzászólásaiban. A kormányprogram vitájában a Fidesz parlamenti képviselői hasonlóan keményen bíráló hangot ütöttek meg, mint előző nap a frakcióvezető Orbán Viktor. A fiatal demokraták a programot következetesen csak fogalmazványnak nevezték. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői kivétel nélkül támogatták az előterjesztett kormányprogramot. Működött a frakciófegyelem Még jé, hogy nem szökőévenként Útközben lába kél az alkatrésznek Működött a frakciófegyelem a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselői körében — ez tűnt ki az Antall József miniszterelnökké választásakor és kormányprogramjának elfogadásakor leadott szavazatokból. A Parlament számítógépes központjától megkapott eredménylistáról azt állapíthatta meg, hogy a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt valamennyi jelen lévő képviselője az igen gombot nyomta meg. Az ellenzéki pártok képviselőinek nagy többsége nemmel szavazott. Az SZDSZ frakciójából Béki Gabriella, Horváth Tivadar, Kóródi Mária, Nádori László és Rab Károly tartózkodott, miként az MSZP-s Kása Ferenc is. A független képviselőknek viszont megoszlott a véleményük. Németh Miklós, Király Béla, Fodor István és Eke Károly igennel, Vargáné Piros Ildikó nemmel szavazott, míg Czoma László és Kállay Kristóf tartózkodott. ÖNIGAZOIÁS K acaghatunk. Sok kedvem ugyan nincsen hozzá, de talán az olvasónak ... A jelentéktelen tolvajocska, akit a kisvárosban csak Tolvaj-Ru- diként emlegetnek, ismét a bíróság előtt áll. Megint rajtavesztett. S amikor a bíró azt firtatja, eddigi — tizenegy — elítéltetéseit mivel magyarázza, rögtön érkezik a válasz: „Én így mutattam ki, hogy ellenemre van a szovjet szu- ronyos Kádár-rendszer ...” Kacaghatunk. Sírjunk inkább. Nem Tolvaj-Rudi tanulékonyságán, találékonyságán, hanem azon, miként érzett rá valamire, ami benne van ma a levegőben. Mentsen meg az isten attól, hogy egyenlőségjelet tegyenek az előbbiek meg a következők közé! Semmi sem áll távolabb tőlem. Mégis, az (ön) igazolás keresésének ez a szélsőséges esete, fura fintorként merevedik meg a mindennapok arculatán, mert hiszen mindennapos : (ön) igazolást keresnek az emberek. Ök már akkor... és így és úgy ... Miként vélekedjünk például arról, ha valaki azzal kívánja igazolni megbízhatóságát, hogy „édesanyám a legalacsonyabb özvegyi nyugdíjat kapja”?! Igaz, neki, a fiúnak öröklakása, nyaralója, gépkocsija, de ez nem érdekes. Amint az sem érdekes, hogy egy másik illető — újabban a megye politikai életének kiemelkedő szereplője, több pártot megjárt pártember — csinos vagyont szerzett „azokban” az években, élte az édes életet, közelébe sem ment a politikának ... Magánügy. De magánügy-e, hogy most egyszeriben felfedezhetjük benne a hőst?! Mert „1956-ban, komoly veszélyt vállalva, első gimnazistaként a középiskolában röpcédulákat szórtam szét...” Ilyen nyomós érvvel kínálta magát (legutolsó) pártja vezetőségébe. Következő példánk szereplőjének már nem kell sehová sem kínálnia magát. Néhány hónap alatt befutott. Nem csoda, ö azt írta a bemutatkozásnak szánt szórólapon 1956-os önmagáról: „Kilencéves voltam akkor ... a tüntetésen lenyűgöző erőt sugárzott a tömeg, tudtam, boldog volt az egész ország ...” Csupán kérdezem, nem állítom: szabad-e így, il- lik-e ilyen módon valakinek a saját személyét másoktól megkülönböztetnie? A példák tára kimeríthetetlen. A megyében már zajlik a helyhatósági választási kampány, a bizakodó polgármesterjelöltek egyike például — nem csupán az újságíró, hanem sokan mások füle hallatára — így érvelt: „Tízesztendős voltam, amikor megvilágosodott előttem, nem teszek szüleim szándéka szerint, én nem fogok megalkudni a rendszerrel ...” Igen, a tízéves gyerekeket ilyen gondolatok foglalkoztatják! Amint ugye, semmi meglepőt, hamisat ne keressünk abban, ha másvalaki így állítja ki magának az önigazolást: „...eldöntöttem. nem követem ennek az infantilizált társadalomnak a gondolkodás- módját”. Igen, tizenhárom esztendősen miért ne dönthetne így valaki? Az infantilizált társadalom (azaz a szüleitől kezdve mindenki beleértendő ebbe,, a tizenhárom éves fiúcskán kívül) talán még ezt is elhiszi ... Megérdemli, ha elhiszi. T étovázva kérdem : vajon csakis az én ízlésem tiltakozik az ilyen önigazolások, önigazolók, gebines hősgyártók, a gombaként szaporodó ellenzékiek, ellenállók, Kádár-buktatók, rezsimgyen- gítők ellen? Vajon csak én utálkozom a tegnapi túlli- hegők átvedlésén, a zsírosra hízottak átkozódásain, mit kellett nekik kiáll- niuk?! Avagy sokkal-sok- kal többről van itt szó, mint ízlésről, utálkozásról? A hitelesek elhiteltelenité- séről van szó, mert ez a rengeteg önigazoló azt teheti kétségessé, ami a legfontosabb. A legfontosabb az, hogy más világnak kell következnie. Az önigazolók azonban legkevésbé ezt 8 más világot akarják, ök a maguk kiállította önigazolásokat kívánják beváltani: pénzre, rangra, hatalomra, uralkodásra. Mészáros Ottó R fát nem fűrész vágja, elzárják a csapéi Napelemes számítógépek a határban Egyre több panaszos levelet kapunk, sokan sérelmezik, hogy néha napokig-hetekig nincs meleg víz. A bojlerek, vízmelegítők egyik legfontosabb alkatrésze a membrán. Egy fém húszforintos nagyságú mütyür, ami az utóbbi időben felborzolta a kedélyeket. Mcgyeszerte hiánycikknek számít. A gyártó Fegyver- és Gázkészülékgyár márkaszervizében kerestük meg Tóth Pál üzemvezetőt. — Az alkatrészellátással, anyagellátással — köztudott —, hogy országszerte gondok vannak. Mi — a FÊG leány- vállalata — közvetlenül a gyártól rendeljük meg a hiányzó alkatrészeket. Pontosan egy héttel ezelőtt kaptunk egy listát, amelyen több száz, gyártásból visszamaradt alkatrészt ajánlottak fel. Akkor a membránból 2100 darabot rendeltünk. Ezt egyébként a FÉG-en kívül mások is gyártják. Tehát ha valakinél — például Pest megyében — elromlik az általunk készített bojler, csak jelentkeznie kell a márkaszervizünkben és munkatársaink — a membrán birtokában — kijavítják a hibát — magyarázta Tóth Pál. Az elmondottakkal ellentétben nem kaptunk biztató ígéreteket a TIGAZ megyei, gödöllői központjától, amely szintén érdekelt a javításban. Az illetékesek nem szívesen beszélnek — nem tudni miért — az anyagellátási gondokról. Szakembereik, akik a megye számtalan településén foglalkoznak a vízmelegítők javításával, gyakran emlegetik a gyártókat. Nagyon gyakori az alkatrészhiba, s a pótlása nem egyszerű. Ugyanis a TIGÁZ egy évben csak egyszer rendelhet a Ramovill Szolgáltató és Kereskedelmi Vállalaton keresztül a FÉG- től, mely közvetítő a gyártó és a javító között. A dolog tehát bonyolult. Mielőtt a hiányzó alkatrész eljutna a fogyasztókhoz, illetve a szerelőkhöz, lába kél valahol útközben. Számunkra valójában az sem érthető: miért kall a R.a- movill közvetítése, s a TIGÁZ miért csak egyszer egy évben adhatja le megrendelését? Még jó, hogy nem szökőévenként. Az igények kielégítése, a folyamatos alkatrészellátás — ezek szerint — még mindig csak üres szóbeszéd. A TIGÁZ illetékeseitől azt sikerült megtudnunk, hogy a múlt évi igények alapján a közeljövőben adják le megrendelésüket. Ezek után felvetődik a kérdés: miért az előző évi összesítés alapján rendelnek alkatrészeket Honnan tudják, hogy ebben az esztendőben mennyire lesz szükség? A dolog túlkompli- káltságának csak a fogyasztók látják kárát. M. L. Az Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezete a hónap elején kéthetes tanulmányutat szervezett Izraelbe. A küldöttség tagja volt a Pest Megyei Tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztályának főelőadója, Juhász László is. A szakembert arról faggattam, milyen — Magyarország számára is tanulságos — élményekkel gazdagodtak a két hét alatt? — Az ország vegyes sivatagos vidékekből áll, amelyet csak elvétve tarkít egy-egy völgy. A tél esős, hűvös, a nyár pedig meleg és száraz. A talajszerkezei> olyan — homok, alatta homokkő —, amit nálunk aligha neveznének termőföldnek. Jellemző, hogy a fákat nem vágják ki, csak elzárják az öntözőcsapot, s azok maguktól kiszáradnak. Ennek ellenére virágzó mező- gazdaságot láthattunk, a kedvezőtlen adottságú területekből is termékeny ültetvényeket varázsoltak. Jártunk magángazdáknál, s kibucban is, ahol közösségben dolgoznak az emberek. Az a céljuk, hogy a marhahús kivételével önellátók legyenek. A megtermelt zöldség- és citrusfélék 40 százalékát exportálják. Korszerűbben, zsírszegényebben táplálkoznak, mint mi, s jóval több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak. — Mi a titkuk? — A magas szintű növény- termesztés a jól megszervezett öntözésnek köszönhető. Izraelben nagy kincs a csapadék, a készletekkel takarékoskodnak, ciszternákban, barlangokban tárolják a vizet. A mélyfúrású kutak is segítenek, de arról is hallottunk, hogy Törökországból importálnak majd vizet. A növények mindig az öntözővízben oldva kapják meg a tápanyagokat, s a ter- melvények mellett van egy úgynevezett csöpögtetőberen- dezés, így csak annyi vizet kapnak, amennyi szükséges a fejlődésükhöz. A nehezen megszerzett folyadékot nem pazarolják, komputerrel számítják ki, hogy egy növénynek mennyi vízre van szüksége. A számítógépek a földeken napelemmel működnek. Jártunk olyan narancsültetvényen, ahol két hektárról csaknem 52 tonnát takarítottak be. Nálunk még almából vagy cukorrépából sem sikerült ilyen termésátlagot elérni. Magyarországon az úgynevezett esöztetö módszerrel locsolnak, de minél nagyobb felületen öntöznek, annál nagyobb a talaj párolgása és a vízveszteség. Voltunk egy állattenyésztő telepen, ahol a tehenek évente átlagban 9 ezer liter tejet adnak. Ez is jóval magasabb átlag, mint a miénk, s ez elsősorban annak köszönhető, hogy a fajták genetikai adottságait kihasználják. Mint megtudtuk, különleges táplálékot nem kapnak, viszont a tápanyag, összetételét gondosan kiszámítják, optimalizálják. , Több faluban is megfordultunk, s mindenütt szép parkok, jó utak, rendezett portáik fogadtak. — Milyen a kereskedelempolitikájuk? — Nagyon fejlett a piackutatásuk. Mindig azt termelnek, ami éppen kifizetődő, amire igény és kereslet van. Ha viszont valami már nem üzlet, akkor gyorsan tudnak váltani. Ügy érzem, e téren is szereztünk megszívlelendő tanulságokat. . 1 — Ügy hallottam, hogy üzleti ajánlatot is hoztak. — Az öntözőberendezéseikhez plasztikcsöveken szállítják a vizet, s ezek gyártásához Magyarországról is importálnak műanyagot. Mivel ők is nyitottak Magyarország felé, szóba került, hogy a hazai műanyagüzemek nemcsak a nyersanyagot szállítanák ki, hanem a csöveket is legyártanák. A tanácsnál nemrég alakult egy team. amely üzletkötések közvetítésével foglalkozik. Ügy gondoltuk, lennének olyan kisszövetkezetek, ipari üzemek, kft.-k. magánvállalkozók, akiket érdekelne az üzlet. A tanács csak a közvetítésre vállalkozna, ha a felek megtalálták. egymást; boldoguljanak együtt. Hargitai Éva
